Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-09 / 6. szám

Szerda, 1957. január 9. SOMOGYORSZAG * Legren a munkástanács a munkásoké ügy idő óta emberek, nézetek egymásközti vívódásának, ösz­­szecsapásának, a kibékíthetetlen bel­ső ellentétek színtere a Bárdibü'kki Állami Gazdaság. Mint égő gyertya a tükörben, úgy látjuk visszavetítve a bárdi bükki példában az október 23-a óta lezajlott országos forradal­mi, ellenforradalmi eseményeket. Jo­gos követelések, a mil It ban elköve­tett hibák, havi hatszaz forintos ke­resetek, nélkülözések, helytelen, a dolgozóktól elszakadt rossz vezetési mód szinte ösztönszerűleg hajtotta, hevítette itt is az embereket október 23-án valami jobbat akarásra. Azt akarták, hogy valóban legyen bele­szólásuk üzemük ügyeibe, hogy tény­leges gazdái legyenek a gazdaság­nak. Megalakult a forradalmi bizott­ság, amelynek elnökévé népszerű embert, párttagot, párt vezetőségi ta­get, Fábos Jánost választják meg. Legelső ténykedésként a hat év óta a gazdaság élén álló igazgató elmoz­dítását tűzik célul és végre is hajt­ják. így akarnak biztosítékot keres­ni és találni arra, hogy többé ne kelljen hatszáz forintos fizetésből tengetni az életet, nem akarnak ön­kényes vezetést. Arra inár nem gon­dolnak ezekben a szenvedéllyel túl­fűtött, zavaros napokban, hogy hisz az igazgató ugyanolyan füstösfalú cselédházban látta meg a napvilá­got, mint ők, s hogy végeredmény­ben nem és elsősorban nem az ő, ha­nem a felső párt- és országvezetés bűne, a Rákosi—Gerő-féle gazdaság­politika bűne a rossz bérezési rend­szer, az alacsony fizetések. Ehhez persze tetéződik a hatéves igazgatói ténykedés összes kis és nagy hibái, a jogos és jogtalan, elintézett és el­intézetlen egyéni és csoportos sérel­mek. Ezek mind nagy felhőkké da­gadtak és valakinek csak kicsit meg kellett pendíteni a puskaporos, vé­res levegőtől amúgyis túlfűtött hú­rokat, s könnyedén kimondódott az ítélet: Horváth István igazgatót is leváltásra javasolták. Nem vitatjuk ennek jogosságát, hisz a felettes minisztérium is egyet­értett a munkástanács követelésével, s azóta leváltotta őt funkciójából. Ekkor a munkások részben megnyu­godtak. Ám ezelőtt és ezzel egyidő­­ben viharos száguldásában itt is fel­színre kerültek az ellenforradalomra nagyon is emlékeztető cselekedetek és nézetek. Földbirtokosok s egyéb, a munkáshatalom szemszögéből néz­ve eléggé kifogásolható elemek tola­kodtak a dolgozók bizalmából meg­választott munkástanácsba. Mint már elöljáróban említettük, voltak és még ma is vannak a munkásoknak jogos követeléseik, sérelmeik. Köny­­nyű volt akkor és most is ezeket a nehézségeket hangoztatva előtérbe lépni, népszerűségre hajhászni. Egy­általán nem lehetett nehéz Őrfi Lászlónak, a 870 holdas földbirtokos csemetének a munkások előtt szép szavakkal tetszelegni, s a munkásta­nácsba választatni magát. Hogy ő mit akart? Nehezen hihető, hogy a szocialista társadalom felépítésének eszméje hajtotta. Az október 23 utá­ni események tragikuma éppen ab­ban rejlik, hogy munkások, egysze­rű emberek tudatlanul estek áldoza­tul az ellenforradalomnak. Akarat­lanul olyat támogattak, ami eleve boldog íövendőjük, életük ellen tört, olyanokat választottak Bárdibükkön is vezetőik soraiba, akik érdemtele­nek a bizalomra, akik osztályhelyze­tüknél fogva nem tudják méltókép­pen képviselni a dolgozókat. Vajon meggondolt döntés, a józan ész pa­rancsszavára került-e be a munkás­­tanácsba Strylc György, aki ugyan most tagadja báró származását, noha apjának a kisgátpusztai egykori bir­tokán volt cselédei nem nagyon em­lékeznek olyan esetre, mintha apja valaha is tiltakozott volna a »báró úr« megszólítás ellen. Nem is ismer­hetik Stryk Györgyöt, hiszen alig néhány hónap óta dolgozik a gaz­daságban — egyébként az ő megvá­lasztása egybeütközik az idevonat­kozó törvényes rendelkezésekkel is. Akármennyire is bizonygatják most sokan a munkástanácsválasztás állítólagos nyílt, demokratikus vol­tát, a munkások előbb-utóbb rá fog­nak jönni, hogy a munkástanácsok nem azért teremtődtek meg, hogy ezen a jogcímen földbirtokosok és egyéb elemek kaparintsák kezükbe a vezetést. A munkástanácsok legye­nek valóban a munkásoké és a ve­lük együtt dolgozó, hozzájuk hű ér­telmiségieké. Jogot, lehetőséget kell adni a becsületes munkához minden tisztaszándékú embernek tehetségé­nek megfelelő helyen, aki kész köz­reműködni a szocialista haza építé­sében. Lapunkban december 8-án terje­delmes cikk jelent meg a bárdibük­ki példáról. A cikknek súlyos hibá­ja, hogy vétett az igazmondás ellen a hatásosság elérésére törekedve, egyszerű, becsületes munkásokat, olyanokat, mint Czibere Józsefet, Pólyák Ferencet, Gál Imrét, Beck Lajost és Fábos Jánost egy kalap alá vett a földbirtokos Örfivel és má­sokkal, és olyan rágalmazásokat kö­zölt róluk, amelyek nem. felelnek meg a valóságnak. A munkástanács­ban nem adhatnak helyet a munká­sok volt kizsákmányoló uraiknak, hajcsároknak, akik egy-két hónap­pal ezelőtt is bebizonyították: a ka­pitalista restaurációra törekszenek. Érdemes mélyen magukba szállni, s alaposan elgondolkodni ezen a Bár­­tíibükki Állami Gazdaság munká­sainak. Gondolkodjanak azon: vajon akkor is ilyen »hűek« lettek volna hozzájuk az örfi Lászlók és társaik, ha sikerül visszaállítaniuk a régi nagybirtokos rendszert? Aligha. Ma még megtalálható a konkoly a tiszta búza között. Még vannak, akiknek sikerül megzavarni a munkások éb­redő tisztánlátását, de reméljük, nem sokáig. S vajon megtettek-e mindent a nép tisztánlátásáért, felvilágosítá­sáért azok, akikre ez tartozik? Eddig még nem. pf állassák hát szavukat a kom­­munisták, s a többi becsüle­tes dolgozók. Legyen a szó legszoro­sabb értelmében vett munkástanács a Bárdibükki Állami Gazdaságban is olyan, amely valóban a munkásoké, amely nemcsak szavakkal, de tettek­kel is a munkások érdekeiért, a nép jólétéért, a gazdaság igazságos, ered­ményes vezetéséért küzd. Varga József A baráti országok hazánk megsegítéséért Országunk megsegítésére nagyösszegű adományokat küldenek a népi demokráciák. Szomszédaink közül Csehszlovákia 90 millió cseh korona értékben építőanyagot, gyógyszert és közszükségleti cikkeket ajándékoz hazánknak. Jugoszlávia adománya 150 millió dinár értékben építőanyag és fogyasztási cikk. Románia sót, fűtő- és építőanyagot kül­dött, amelynek értéke 13 millió lejt tett ki. A Német Demokratikus Köztársaság 22 millió márkát ajánlott fel Magyarország megsegítésére és ezért az összegért ablaküveget, Diesel­­gépekhez üzemanyagot és közfogyasztási cikkeket kapunk. Albánia félmillió rubel segélyt ajánlott fel és ezt részben devizában bocsátja rendelkezésünkre. A lengyel kormány képviselői a napokban jártak Budapesten és megbeszélték, hogy a segélyként felajánlott száz millió zlotyért milyen árucikkeket küldjenek. A tárgyaláson részvevő magyar kereskedelmi megbízottak a teljes összegért fogyasztási cikket, főleg ruhaneműt kértek. A lengyel áruk szállítása januárban kezdődik meg. A Szovjetunió 40 millió rubel értékben élelmiszereket, építőanya­got, út- és házépítő gépeket küldött a segélyszállítmányokban. A Kínai Népköztársaság az elsők között sietett segítségünkre. 30 millió rubel értékben szabad devizát adományoz országunknak. A 270 000 angol fent már kereskedelmi szerveink rendelkezésére áll. Ezért a nyugati országokból tudunk fontos árukat beszerezni. A távoli testvéri országok is támogatást nyújtanak hazánknak. A népi vietnami kormány a nagy távolság miatt Romániában vásárolt számunkra építőanyagot és tüzelőanyagot a felajánlott 3 millió rube­lért. Koreából 10 ezer tonna cementet és 100 ezer négyzetméter üve­get kapunk. Mongóliából 2000 tonna gabonát és 115 tonna húsárut kül­denek ajándékba. (MTI) A tanács iparügyi osztálya előtt több szorongó várakozó adja egymásnak a ki­lincset. Alacsony, hatvan év körüli, pár­­násarcú emberke marad utoljára. Kissé izgatott. Kilép az utolsó előtti. Egymásra néznek. — Nem kell! Belőlem senki sem fog bolondot csinálni!... — kardoskodik a belülitől jövő. — Tönkre nem teszem magam... fon­told meg te is; Lajos Ibácsd, nagyon fontáld meg. . Lajos bá’ maga élez néz: — Beteg a feleségem — suttogja. — Ott a két kis unokám... Nem akarok nagyot, csak ici-j5ici, alig pár méter, igazi kis boltot. — Nincs több senki? — hangzik toemtrffl. —• Vállalom — mondja Lajos bá’ és átlépi a kü­szöböt. Mire leér a lépcsőn, addig tízszer is élolvassa azt a fehér lapot, amelyet ottbent kapott, amelyet oly szeretettel szorongat: »Somogyi Lajos működési en­gedélye. Kelt 1953.« Somogyi Lajos három évet öregedett azóta. Köz­ben visszafizette az államtól kapott tízezer forintos kölcsönt. Berendezte vegyeskereskedőiét és a keres­kedő szakmában jártasabb lett, mint valaha. Somogyi bácsi most éM életének ezüst, kereskedői tevékenysé­gének arany korát. Ide, a Zalka Máté utca sarkára hozta a véletlen, vagy talán a kereskedelmi jó érzék. Itt, ahol három utca találkozik, szól tele Somogyi bá’ a cukorgyári, a vasúid munkások és a környék­beli lakók életébe. Hozzátartozik a naphoz, a regge­lihez, a vacsorához, ő tudja megmondani, mikor- jön citrom, lesz-e kenyér, meg hogy mi újság a sportban. Még alszanak a munkások, ő már útrakél, öt órakor tejet hoz, hogy hétre reggeli legyen az ébredő kis szobáikban. Ha belép az ember Somogyi bácsi kis vegyes-* kereskedésébe, úgy érzi magát, mintha haza jött volna. Mosolyt, derűt, kedvességet sugároz körülötte minden. Mindenki gyermek itt, kedves; gyermek, aki­nek elő kell teremteni a kért »csecsebecsét«, a jó árut, ha a föld alól is. Elfogyott valami odabben a nagy üzletekben, hiánycikket keresnek: egy mosoly, egy huncut »ihm«, egy ujjesettintés a levegőben ési minden jóra fordul. Somogyi bácsi segített megintcsak. Hogy ez így van, bizony nem macától értetődő. Nehéz napok, átaatfan éjszakák vezettek el oda, aho­vá^ három év után eljutott. Amikor a munkaideje után érdeklődtem, mosolyogva 'közölte a 15 órát Dél­ben nem megy haza. Itt ebédel. Somogyi bácsi hi­hetetlenül leleményes. Minden érkező árun nagyszerű (Somogyi Jlajús kiiktftíkídÁ Űíalka. JHáJti idea. 39. érzékkel »rajta van«. Akkor is lebonyolította a 60 000 forintos 'áruforgalmat, amikor a kiskereskedelemnek még mostoha bánásmód jutott osztályrészül. Fürkészve járja a piacot, kinyitja a szemét a nagykereskedelmi vállalatoknál, gyümölcsöt, zöldségfélét vesz a terme­lőktől. Amit megígér, megadja. Nem fordult elő még soha, hogy valamelyik vevőjét válaha is feleslegesen feübiztatta volna. Ha szétnéz a piacon, titkos gondo­lata: mivel örvendeztethetné meg a Zalka Máté ut­cai vásárlókat. Havi jövedelméből szépein eltartja feleségét, segíti leányát és két kis unokáját. Hatvan év távlatából két dologban látja a siker titkát: az udvariasságban és a leleményességben, amelyet mint fő kereskedő tör­vényt hirdet és vall'. — Nézzen önmagába, aki a kiskereskedő furcsa, de érdekes hivatását választja — mondja — és ho meggyőződött róla, hogy a fenti két dolgot bírja,, úgy vágjon neki, de bátran. — Memé-e újra kezdeni azzal a 'húszezer forintos kölcsönnel, amellyel a kormány az űj kisipari, illet­ve kiskereskedői kezdeményezéseket támogatja? — Minden különösebb nehézség nélkül. Nekik már könnyebb lesz, mert hiszen a kiskereskedelem a jövő­ben szerephez jut, színesíti, gazdagítja a magyar ke­reskedelmet. Ha egyenlő rangú félként kezelik a raagy­­kereskedélhii vállalatok, úgy könnyen megteheti ezt. Megérkezett a kenyér. Ügyes mozdulattal csoma­golja a felvágott darabokat. Udvariassága utolérhe­tetlen. Egy férfi visszalép és visszaadja a csomagoló­papírt. Hálából, udvariasságból. Hány papír maradt meg így, mennyit nyert Somogyi ibá’ rajtuk — nem tudom. De nyert. Jók az emberek. Bánni kell tudni velük. Közben megtelik a kis helyiség, dél van. La­jos ibá’ már 'két kézzel ossza a kenyeret. Kopott mici­­je olyan a feje búbján, mint a jóság koronája. Mi lesz, ha egyszer nem lesz többé? Sokóiig hiányolni fogják. De ha olyan lép helyébe, mint ő volt, akkor megnyugszanak majd a környék lakói, vásárlói, mert ügyes lesz az, mint Somogyi bácsi volt, és jó, mint egy falat kenyér. Szegedi Nándor Móricz Béla levele nyomán: A Balaton idegenforgalmáról Az 1957-es év Magyarország nagy lidegenforgalmi lehetőségének éve. Az utóbbi évek részleges elzárkózása után a elkövetkezendő hónapokban a külföldiek százezrei fogják hazánkat felkeresni. Erre fel kell készülnünk, hacsak el nem akarjuk szalasztani azt az alkalmat, hogy megalapozzuk a jövendő nagyszabású idegenforgal­mát országunkban. Ezt a felkészü­lést nagymértékben megkívánja ha­zánk valutáris szükséglete is. A vendégek legnagyobb tömegeit a Balaton két partja fogadja és a statisztikai adatok szerint is a déli oldal országos viszonylatban vezet a vendégek számát illetően. Mégis utolsó helyen áll megyénk idegen­­forgalmi látnivalók és kulturális be­rendezések terén! Az ország mai súlyos gazdasági helyzetében az idegenforgalomban rejlő különleges anyagi lehetőséget minden vezetőnek fel kell ismerni és minden eszközzel elő kell segíteni. A vezetők nemcsak azért felelősek, amit tettek, de azért is, amit tenni elmulasztottak. A döntő szempontokat a termé­szeti adottságok és a közlekedés szempontjai adják meg. Ki kell vá­lasztanunk a déli partokon azokat a helyeket, melyek a legalkalmasab­bak. Ilyen például Fonyód, mely egyesíti magában mindazon kelléke­ket, melyek sikeres idegenforgalmi góc kiépüléséhez szükségesek. Az a lehetőség, hogy a Balaton mellett közvetlenül meleg gyógyfürdőt lé­tesíthetünk, európai viszonylatban egyedülálló volna. A külföld felajánlotta, hogy bizo­nyos koncessziók mellett szállodákat épít Magyarország üdülőhelyein. A kellő pillanat tehát itt van. Csak meg kell ragadnunk erélyes kézzel. A legsürgősebb mindenekelőtt az. hogy rendet teremtsünk szervezeti téren. 1. Bízza a megye hozzáértő, kép­zett, lelkes emberre ennek — a mi­nisztérium által is latolgatott lehe­tőségnek — ügyét, aki azt a megye számára kiharcolhatja. 2. Szervezze át a megyei idegen­­forgalmat oly módon, hogy annak minden járásban és érintett bala­­tonmenti fürdőhelyen legyen szak­képzett, kellő műveltséggel és körül­tekintéssel rendelkező lelkes veze­tője. 3. Szükséges, hogy a megye szak­embereidből: történészből, régészből, mérnökből álló bizottsággal elkészít­tesse a külföldi idegenforgalomban tekintetbe jövő helyek fejlesztési terveit, megakadályozza a belső te­rületek felaprózódását és engedély­hez kösse ezek felhasználási módját. 4. A balatonmenti községeket kö­telezni kell, hogy költségvetésüknek bizonyos százalékát fürdőhelyi fej­lesztésre fordítsák. 5. Be kell vezetni a kötelező kur­­taxát, mint az mindenütt a világon szokásos, éppen a fejlesztés érdeké­ben. 6. A SZOT adja át a birtokában lévő épületek legreprezentatívebb­­jeit a külföldi vendégforgalom cél­jaira, ípv Siófokon, Földváron, Lei­­lén, Fonyódon. Fonyódi viszonylatban elsőrendű érdek, hogy a romlásnak induló 150 éves présházat megmentsük, kézbe­vegyük, borkóstolóvá alakítsuk, a környezetét képező várterü letet kar­­bahelyezzük, különös tekintettel ar­ra, hogy a melegfúrásoknak is ez a mintegy 15—20 holdas még beépítet­len belső terület lenne a helye. A fonyódi törökkorabeli várárok az ország legépebb ilynemű árok­­rendszere. Oly kulturális érték tehát, melyet nagyszerűen lehetne az ide­genforgalomban kamatoztatni. Ezek volnának azok a konkrét ja­vaslatok, melyekkel Somogy megye idegenforgalmát a Balaton mellett ismét fel lehetne virágoztatni. Nem szabad sohasem elfelejteni, hogy az idegenforgalmi beruházásokra for­dított kiadások a leghamarabb és legbusásabban térülnek vissza és valutáris szempontból versenytárs nélkül állnak. Ugyanakkor nem szabad szem elöl téveszteni azt sem, hogy Magyaror­szág, a Balaton megismertetése a külföldiek által nem közömbös ha­zánk hírnevére sem. Uj gazdasági politikáink mellett, mintegy szerves részként, új alapokra kell fektetni idegenforgalmunkat is, és ha lehet­séges, nem szabad visszariadni a külföldi segítségtől sem ennek érde­kében. HARC A TERVÉRT!! Persze, a kedves ol­vasó — e cím nyomón — mindjárt az üzemi normákra, a túlfeszí­tett, nem feszített normáikra gondol és arra, hoav most »csu­pa nagybetűvel« felhí­vást fogunk iköizzé tenni, melyben arra kérjük: harcoljon a tervért... ugyebár, mert a terv a jólét, a (kultúra stib. Hát nemi Tévedés me essék, nem erről van szó. A cím viszont mégis helyes, mert Kaposvárom harc folyiki a »tervért«. 'Be­kötött szemmel jár, aki nem veszi észre. Akii nem hiszi el, álljon velem, sorban szombaton a Bajcsty- Zsiliiinszky utcai tra­fik előtt. Itt fdiyik az ádáz, tyúkszemrememő küzdelem a »Terv« ci­garettáért. Tagbaszakadt hústo­­rorny áll előttem. Hold­világ fején stüszi ka­lap. Azzal szórakozik, hogy nyom, lökdös. Hátra, hátrébb, előre, előrébb, oldalt. Társa közben haragosan mél­tatlankodik. — Micsoda világ! Még cigaretta sincs! A hústorcmy fokoz­za a hajszát: —• Na hallod! Sztrájkolnak a do­hánygyáriak. — A fenét... — szól közbe egy né­ni. — Csak felvásárol­ják egyesek... A gyár sem 'győzi még. — Ugyan, asszo­nyom! Maga ezt hon­nan szedi? — torkolja le a pocakos. — Én biztosan tudom, eigy hónap múlva még ennyi se lesz! Falura megyünk dohánylevé­lért ... — A dohánygyárak is átálltak lőszerre — suttogja a társ; ’és mindenki hallja. Besodró'dumk, mor­zsolódunk. — Két csomag Terv. tessék — mondja az eladó és kinyomó­­dumk az ajtón. A hús­­torony mellettem van, kifolyik ő is, magával sodor, mint egy pely- Ihet. Az utcán egy csi­nos, zöü'tísapkás, bun­dád hölgy várja. — Apucili. .. csu­csorát a kövérre, s ha­darni kezd iboldog-pi­­rcsan — Voltam hat tra­fikban, eredmény 12 csomag. És te? — Három trafik, hat csomag. Ezzel együtt már 278 csomagunk van. Karonfctgják egy­mást, gllötyöignek. Az egy óra múlva jövők­nek már nem juä Tervr. Szidják a do­hánygyárat, az álla­mot, pedig.... — ts •— Ismét előfizethetik az újságok A posta február 1-től ismét rendszeresen házhoz kézbesíti az olva­sók kívánságára a napilapokat. Előfizetni a postás kézbesítőknél, vagy a postahivatalokban lehet. Olvasóink az alábbi megrendelőlapon is kérhetik a Somogyország házhoz kézbesítését. Figyelem! Itt levágni! 1. A pontos adatokkal és jól olvas­ható írással kiállított megrendelő lapot át lehet adni a levélkézbesítő postásnak, vagy azt bérmentesítés nélkül el lehet juttatni a postahiva­talhoz. 2. A megrendelőlap alapján az előfizetési dijat a megjelölt lakáscí­men a postakézbesítő beszedi. 3. A díjak előzetes megfizetése nélkül a posta az előfizetést nem in­dítja meg. A lap kézbesítését február 1-vel indítjuk meg, addig is azonban kérheti a lapot, hogy a postás azt az előfizetés megkezdéséig, mint árus­példányt juttassa el. Bérmentesítés nélkül postára adható. 180 056/1957. Posta vezérigazgatóság. HIRLAPMEGRENDELÉS POSTAHIVATAL hírlapfelelős.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom