Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-03 / 1. szám
ütörtök, 1957. január 3. SOMOGYORSZÄG i rendet akarunk és jó vezetést! ágy-öt parasztember ül az asztal- Csizmásan, bekecsesen. Egyikük ettát kínál körben.. A háziaszy poharakba tölt jó kis fanyarport. Egészségére! Egészségére! helyiség, a kis konyha szűkre- Dtt, s hamar megbotlik a tekinfalain, a ház sem nagy — Csáчг gazda — a családnak »éppen ' gférőt« épített, a falu sem valami isi, Balatonszentgyörgy lévén, íanem amiért a fejek? összebújtak, miért a szó megrágva, meghánykikeveredik a torkokból, az már ágos probléma, nagy gond, kodolog. Az új tanácstagok bednek. Kicsit még izgatottan, s ebbenve az új tisztség vállalá,k módjától, de bizakodóan és eménykedve — elégség lesz téve a aluban. — A régi tanácstagok is beégetnek valahol másutt, de arra lem invitáltak meg — így arról szó lem eshet. A régi tanács kapaszkodik a tagsághoz, míg a tagság az új anácstagokhoz. Emígy még nem teljes a hegemónia Szentgyörgyön, de mindenki reméli, hamarosan eligazítják. Léptek zajától lesz hangos a pitvar, ajtón kopognak. Vasutas lép be, Kiss Lajos forgalmi szolgálattevő személyében. A beszélgetés a kézfogások után újra elereszkedik. — Mi van a vasutas diktatúrával? •—r böki a szót az érkező alá az egyik ielenlévő. A vasutas Kiss elkapja a réfát — mert nem érti —, s mindért berzenkedik is. — Ugyan, ne mondjanak már ét. Micsoda kitalálás ez? Az újság*an is miket írták?! — Olvasta az újságot? Nem. Akkor kezdje — véli valaki ravaszul s odaad egy példányt. Kiss Lajos mohón betűzi a címet... »■vasutas diktatúra? Nem. A nép a&arata érvényesül Balatonszentgyörgyön« ... Megnyugszik, tovább olvas, majd hangosan mondja. — Visszavonom az állítást! — De aztán ahogy tovább olvassa a cikket, elkomolycdik... A régi tanács papírén rendben elszámolt... Hát ez nem igaz. Erről az elszámolásról lehetne egyetmást mondani. — Miért? Hát egy-két éves nyugta is akadt az elszámolásnál, de olyan friss írással, mint a harmat. Egy-két kifizetés sem passzol éppen, dehót, tudja... a volt elnöknek nem akarunk mi roszszat. se kellemetlenséget. — Három apró családja van — toldja hozzá a szót az egyik új tanácstag. — Nem akarjuk bolygatni az ügyet. — Nem is kell — mondja az új elnök, Horváth György. — Mi rendet akarunk és jó vezetést. A beszélgetés itt megakadt, mert az új tanácstagok gyűlésre mentek. A MÁV KÖZLI: Értesítjük az utazóközönséget, hogy folyó hó 4-től, csütörtöktől kezdve naponta Budapest Keleti pályaudvar Pécs között az 1904. számú gyorsmotor-vonat közlekedik. Indul Budapest Keletiről 15,20 perkor, Budapest Kelenföldről 15,40-kor, Pusztaszabolcsról 16,39-kor, Dombóvárra érkezik 18,42-kor, indul 19,02-kor, Pécsre érkezik 20,14-kor. Csatlakozás Dombóváron Kaposvárra a 18,43-kor induló 4014-es számú motorvonattal. Folyó hó 5-től, péntektől kezdve naponta Pécs—Budapest keleti pályaudvar között az 1907-es számú gyors motorvonat közlekedik. Pécsről indul 5,45-kor, Dombóvárra érkezik 7,05 órakor, indul 7,20 órakor, Budapest Kelenföldre érkezik 14,40 órakor, Budapest Keletipályaudvarra érkezik 11 órakor. Csatlakozás van Dombóváron a Kaposvárról menetrend szerint 5,57 órakor induló 4037-es számú motorvonattól. (Tehát nem 6,15-kor.) Mit olvassunk? Máthé Lidia: Bujdosó szó (Magvető Kiadó). Kb. 352 oldal, köitve 20,50 Ft. Regény a XVIII. száradból, a magyar nép történelmének egyik legszomorúbb szakaszából, az Illusztráció Máthé Lívia „Búj* dosó szó“- c. most megjelent hőnyi •r vébőli -ellenreformáció véres elnyomásának, a Wesseiliényi-féle összeesküvésnek, s az ezt követő függetlenségi mozgalomnak korából. Hőse Paksi Ferenc, a jofobágyszármazású fiatal tanító. Az elnyomás, az önkény már kisdiák korában harcra kényszeríti. A nép mellé, • a felkelők mólé élk velük együtt harcol és Ujhely felszabadításakor életét is veszti. Örkény István: Ezüstpisztráng (Magvető Kiadó). Kb. 224 oldal, kötve 15 Ft. Az író humoros írásainak gyűjteményében szikrázó szetiemessóggeü, irónákusan, epigrammaszerű rövid csattanókkal tűzi tcfflhegyre mai életünk különböző eseményeit. Méltó (továbbfoilytatója a humoros tárca, karcolatok és riport műfajnak, melynek irodalmunkban régi hagyományai vannak. Heltai Jenő: A NŐM A LE VENT" A színim, bemutató előadása f\rőmünnep r >It drei bemutató eiöcu'is ” minden zínhá. fogató számár ;, -árt dr-imadíLrí:.i.4-.í; «1 CSI’h Q CJ'JÓ'r C >J S ' ■' ГГ-' mentét láthattuk viszont színhazunk színpada,ь ? érthetetlennek tűnik, hogy о letűnt idők bánás íüsorpolitikája nuert nsetlőzie a darabé' s ezzel mintegy megfosztotta ennek élvezeté'ól ú а Ф ama barátait. , A néma levente előadásaival nem történelmi drámát tűzött műsorára a színház. Csujrán festői és egyben szerencse, háttérrel szolgáin nk c költői erővel, művészi tehetséggel megírt 'rajos, szerelmi históriához a lágy, piemonti színek, s Mátyás, az igazságos udvarának derűsen csillogó élete. A darab meséje tündöklő aranyfonál, melyen sehol sincs szakadás. Nemesen egyszerű és gyorsanpergó. néhol kedvesen megható, másutt elmésen kacagtató. A darab maga a költészet, nyelvezete méltó a csillogó történelmi kerethez, s a bájos meséhez. Vidám versek, finor.mn összecsendülő rímek, játékos ritmus, mind együtt, örökértéküt alkotnak. Agárdi Péter, a vitéz és nemes magyar lovag, aki »Nápoly nemes királyát, Ferdinándot Szolgálta híven zsenge kora óta...« 2 olasz Moncálieriban jártában igazul és szenvedéyssen, de fájón és reménytelenül megszereti - Zilia кУиса nemes olasz hölgyet, a gazdag özvegyet, ckit gőgössé és elbizakodottá tett szépségének tuáa'a, kikosarazott széptevőinek hosszú sora. Keltejük szerelmi küzdelme a történet, s a sok drámai helyzettel szolgáló küzdelem nagyszerű, hisz két remek emberpéldány most mint ellenfél áll egymással szemközt, az Örök Asszony és a Férfi. Agárdi Péternek, ha győzni akar — és győzni akar — nehéz a dolga, hűségét, eszét, bátorságát, azaz minden erejét maradéktalanul latba kell vetnie, mert csak így győzheti le az Asszonyt, s csak e győzelem lehet záloga mely és tüzes szerelme viszonzásának. A lovag azonban hiába bízik, hiába áU napról napra ismét és isméi az imádott hölgy ablaka alatt, az mitsem törődik vele, s mikor sikerül férfiasán és őszintén feltárni a végtelen szerelmét szive hölgye előtt, •z gúnyos és elutasító. Tetszeleg erényessége dicsfényében és ájtatoskodik. S amikor az ősi piemonti népszokás szerint a lovag csókját kéri búcsúzóul, a dölyfös özvegy kegyetlen is tud lenni, cserébe háromévi hallatád, némaságot követel. ~>e a leereszkedőn adott csók tüze nem múlik, el 'ledre Zilia ajkáról sem. S amikor egy év leteltéarról értesül, hogy a magyar lovag állja szavát, lír nem Agárdi, hanem Néma Péter, kegyes akar il. Elhatározza, hogy visszaadja szavát a magyar íznek. Felkeresi Mátyás király udvarában a tekeereg hadnagyát, Néma Pétert. De most fordul a kocka, hiába hízeleg csábít lörög és alázkodik, Néma Péter hajlít hatatlan és írd. Most már ő nem szólal meg. S most követek a drámai pillanatok, hisz Zilia csak ügy tet próbát a lovaggal, ha az visszanyeri szavát, em, akkor Zilia a fényes jutalom, helyett hóhér •e jut. 5 most Zilia feledi hiúságát, gőgjét. Az élettel molt asszony a sikertelen próba után a vörös lyába öltözött Setét Lajosnak vallja be, hogy ír valóbe., megszereti» c. állhatatos vitézt. Jenjét, s-szert íme az, amely erő a - • utaló ü’-a. ■ünn azo !мп, ahol 6 a bitót sritette a 'őröslya álarcét levető Agárdi Pétert ét ságos •t, no fltag a papot találja, Á felhője szí r.efoszl: feje fölt: :. Kettejük boldogsága révbe érkezik v. kegyetlen leültét a király rendelte, mint ahogy > rendeli történél " ójának, Galeotto Marsiénak: »S te Marzió, a krónikádba ezt 4 szép kalandot híven feljegyezd, Az idők múlását, hogy sokáig állja A néma levente szép históriája.« A. mese aranyfonala lm kgombolyodott, de mindez amit Heltai Jenő a szereplőkkel elmondatott, a szavak nem szálltak el, hanem eljutottak oda, ahova a költő szánta, a szívekbe. Hogy ily kedvesen, meseszerűen hatott a darab, a rendezőnek, Miszlay Istvánnak érdeme. Úgy pergeti rendezői talentuma ae eseményeket, mint a kéz, mely meséskönyvben lapoz. Igen sok, remek ötlettel tette színessé, illetve színesebbé a vígjátékot, s ezenkívül még érdeme, hogy mitsem húzott ki a darabból, hanem meghagyta eredetiben csorbítatlanul, ahogy a költő, Heltai írta. A budapesti előadásokon nagyrészt kihagyták a pap monológját, в most ez sem hiányzott. Agárdi szerepében Szép Zoltánt új oldaláról ismerhettük meg. Igen értékes alakítást nyújtott, játéka állandóan fejlődik, csiszolódik. így észrevehető változás volt már például a főpróba és a bemutató között is. Még azt kívánnánk talán, hogy könnyedebben, szabadabban mozogjon, s beszéljen. Mint Néma Péter már sakkal jobb, mint az első felvonásban. Nem gesztikulál feleslegesen, mozdulatai kimértek, mégis kifejezőek. Ugyancsak nagyon jó mint Setét Lajos, pedig a szerep itt igen nehéz. Agárdi Pétert kell bemutatnia, amint bakót játszik, de ezt úgy, hogy a közönség kicsit mégis azt higgye, hogy csakugyan bakó az, aki a színpadon van. Veszély Mária Zilia Dúca sokrétű szerepével igen ügyesen birkózik meg. Amikor kell, rideg és ravasz, fennhéjázó és szemérmes, gyanakvó vagy kíváncsi, de néhol kicsit feleslegesen mogorva is. Még egy kis báj és kedvesség kell, az utolsó felvonásban pedig sokkal üdébb, frissebb játék, hogy teljessé váljék az alakítás. Körösztös István elevenítette meg Beppo-t, Agárdi csatlósát. Játéka, humora elragadó, de közel jár már ahhoz, hogy szerepét néhol túljátssza. S még kissé fiatalosabbnak, lendületesebbnek kellett volna lennie. Fillár István meglepően jól alakitatta Mátyás királyt. Egyszerűen, Szépen játszott. Beatrix nehéz szerepe Almásy Juditnak jutott. Fenséges volt és kedves. Zilia Dúca környezetéről, barátnőiről és komornájáról is csak elismerően szólhatunk, s főként Farkas Annyról, aki mint talán minden szerepében, most is nagyon tetszett. Több í»ben is nyütszíni tapsot érdemelt ki bőhumorú játékával. A többiek is sikerrel oldották meg szerepüket. A zenét Losonczi Dezső kcmyponálta, A hangulatos dallamokat igen jól tolmácsolta а яепекат. S végül, de korántsem utolsó sorban beszélni kell a nagyszerűen sikerült díszletekről és a jelmezekről. A színház díszlettervezőjét és festőjét igazán minden elismerés megilleti munkájukért. A pompát is gazdag, egyben finom, stílusos jelmezeket Láng Rudolf, mint vendég tervezte, de a kivitelezés a színház szabóinak ügyességét dicséri. A parókák is jók, korhűek. Gárdonyi mester is Igen sokat fejlődött, íjtszevetve mindent, nagyszerűen sikerült előadó- A néma levente. S csak gratulálhatna: Zách Járulnak társulatához, s egyben mi magunknak is я színházho-t. SZÁNTÓ ISTVÁN A SOMOGYORSZÄG POSTÁJÁBÓL Úgy vélem, hasznos lesz eszmecserénk Hozzászólás az „Egy olvasó két levelé“-hez A SOMOGYORSZÄG 1956. december 28-i számában Kiss Imre aláírással két levél jelent meg. Megítélésem szerint az említett olvasó nem a saját nevével, hanem költött névvel látta el írásait. A nyílt vitához — amelyet Kiss Imre is sürget — én szükségesnek tartom a név és cím pontos megjelölését is. Ez természetesen a bizalom mutatója lenne, mutatná, hogy a levélíró bízik abban, hogy jószándékú, őszinte sorai, ha nem is váltanak ki mindenütt egyhangú helyeslést, nem vonnak megtorlást maguk után. Következményük csupán az lehet, hogy megszólal az ellenvélemény, amely igyekszik kiigazítani a nyomdafestéket látott javaslatok, elképzelések esetleges tévedéseit. Én is ezt teszem most, mert nem értek egyet mindenben Kiss Imre állításaival. Kiss Imre nem marxista, de híve az igazi szocialista rendszernek, amelynek éltető eleme a függetlenség és a demokratikus jogok érvényesülése — írja levelében. Én vitába szállók ezzel a kijelentéssel, illetve kiegészítem ezt. Szerintem valamely rendszer jellegét nem annak éltető eleme, hanem alapja határozza meg. Aki a szocializmus hívének vallja magát, annak tudnia kell: a szocializmus azért szocializmus, mert szocialista termelési viszonyokon alapszik. Aki elismeri a szocializmust, annak el kell ismernie a szocializmus építése közben, annak előfeltételeként létrehozott tulajdonviszonyokat, a javak termelésének és elosztásának szocialista módját és látnia kell az osztályoknak egymáshoz fűződő kapcsolatát, örömmel venném, ha ezekről az alapvető, meghatározó kérdésekről is nyilatkozott volna Kiss Imre, s akkor nem kijelentéséből, hanem részleteiben is kifejtett nézeteiből dönthetné el az olvasó, hogy a levélíró valóban a szocialista rendszer híve-e. Ne korlátozzuk a marxizmust csupán világnézeti térre, arra, hogy hoeyan keletkezett a világ és milyen erők hatnak a természetben. A marxizmus a termelésről és a társadalomról, az osztályokról is beszél, s aki ezeket a tanításokat nem fogadja el. azt én nem nevezném a szocializmus hívének. Vagyis a kizs^kmánvolás felszámolása a gyárak, bankok, nagykereskedelem stb. államosításával, a nagybirtokok felosztása a kisparasztok között — a szocialista rendnek olyan meghatározó tényezői, amelyek helyeslése marxista, helytelenítése pedig nem marxista álláspont. így tehát Kiss Imréről el tudom képzelni, hogy nem marxista — minthogy maga is ezt állítja —, de arról nem győznek meg sorai, hogy híve a szocialista rendszernek, mivel ezt csak kijelenti, de e kijelentését érveivel, elképzeléseivel, nézeteivel nem támasztja alá. Az értelmiségről szóló vitában a szerkesztőségnek adok igazat. A lap nem veszi egy kalap alá az értelmiséget, hanem tetteik alapján tesz különbséget ennek a rétegnek tagjai között. Látszólag Kiss Imre is így cselekszik. Egyszer kijelenti, hogy voltak az értelmiség körében az értelmiség által is elítélt helytelen megnyilvánulások, de a továbbiakban a túlzó és a becsületes értelmiségiek közé hallgatólagosan egyenlőségi jelet tesz. Van szava a becsületes, jóindulatú értelmségiek érdekében, őket megvédi a szerkesztőség állítólagos szektáns támadásától. Ez a támadás azonban nem megtörtént, hanem vélt támadás. Ugyanakkor nem Ítéli el a túlzó értelmiségieket. Én ezekről is elmondanék egyet s mást, szintén kiegészítésképpen. Egyik kaposvári pedagógus pl. az ellenforradalom napjaiban így szólt kartársaihoz: »Most visszakapom földbirtokomat, megint hintón járok, cselédeket tartok... Azért majd csak ti is meglesztek valahogyan ... « Ezt a kijelentést én nem tudom másnak nevezni, mint a kapitalizmus visszaállításéra irányuló szándéknak. (Az illetőt nem akarom nyilvánosan kompromittálni, de kérésre közölhetem a nevét.) Vagy itt van egy másik tény. Tudott dolog, hogy városunkban ez emberileg elítélendő, bíróilag büntetendő törvénytelenségeket egyes értelmiségiek készítették elő: Hamvas tanár, Farkas mérnök és Kunszabó újságíró. Nem azért mondom el mindezt, mintha az említettek cselekedeteiért az egész értelmiséget hibáztatnám, ellenkezőleg, éppen azért, hogy ezeket az embereket elhatároljuk a becsületes szellemi dolgozóktól. Ide tartozik annak megítélése is, hogy a kaposvári eseményekben a spontaneitás vagy a tudatosság játszotta-e a vezető szerepet. Legyen szabad figyelmébe ajánlanom a Szabad Somogy 1S56. november 2-i számának egyik cikkét, amely a Zrínyi kör történetét ismerteti. Ebben az írásban többek között ez olvasható: »...dolgoztunk tovább, ki-ki ahogy tudott, suttogva, az utcán, a munkások között illegalitásban vagy telefonon ...« Nevezze Kiss Imre ezt spontaneitásnak — én ezt szervezésnek tartom. Természetesen e szervezkedésért sem az egész értelmiség a felelős, hanem csak azok, akik ebben részt vettek. Őket sem szavaik, hanem tetteik alapján kell megítélni. A többségnek pedig, a becsületes értelmiségieknek meg kell adni mindazt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, bizalmat, amelyet a társadalom érdekében végzett áldozatos munkájukkal megérdemeltek és megérdemelnek. A december 10-i kaposvári diákfelvonulásról is más a véleményem, mint Kiss Imrének. Igaz, a tüntetés békésen, rendben zajlott le, s nem esett senkinek sem bántódása. Ennek örülünk is. De aggodalommal néztünk akkor az események elé, mert másképpen is végződhetett volna. Ki vállalta volna azért a felelősséget? Kinek a lelkén szárad, hogy a tüntetés után számos vidéki szülő kétségbeesetten rohant a városba, mert az a rémhír kapott lábra, hogy az oroszok teherautóval elszállították a diákokat? Kinek használt ez? Én úgy vélem, mindez nem a véletlen műve, hiszen voltak olyan osztályok, amelyekből a vidéki tanulók egy része hazautazott, mert nem akart; a tüntetésen részt venni. Beszéltem én is néhány diákkal' a tüntetés okáról és mindegyik mást és mást mondott, de egyik sem azt említette, amit Kiss Imre levelében írt. Szerintem ez a tüntetés nem szolgálta a rend, a nyugalom, a békés élet visszaállítását. Ugyanezt mondhatom arról a pedagógusról is, aki 8—10 éves gyerekeknek ezt a tanácsot adja: »Ne nézzetek rá az oroszokra, hadd vegyék észre. hogy haragszunk rájuk«. (Ennek a pedagógusnak a nevét sem akarom a nvilvánosságra hozni, de bárki kívánságára megnevezhetem őt.) Ez a példa sem általános vádaskodás a nevelők ellen, hanem egyetlen pedagógus ki jelentésének a helytelenítése. Úgy érzem, hogy a népek közöli gyűlölet szítása nem segíti elő, hanem nehezíti a kibontakozást. Egyébként nyilvánvaló, hogy a szovjet csapatok nem a fejelfordítás hatására, hanem az érdekelt kormányok megegyezése alapján vonulnak ki majd hazánkból. Levelemben csak azokról a kérdésekről mondtam el véleményemet, amelyekben nem, vagy nem teljesen értek egyet Kiks Imrével. Amint ebből is kitűnik, a többi állítását elfogadom. Különösen azt tartom helyesnek, hogy fellépett a megyei pártaktíva szektáns megnyilatkozásaival szemben. Mi, a Megyei Tanács kommunistái is ezt tettük. És ez így is van rendjén, hogy a párttagok belülről, a szocializmus pártonkívüli hívei pedig kívülről hívják fel a figyelmet a hibákra. Ez a kettős ellenőrzés lesz a biztosítéka annak, hogy az új párt ne ismételje meg az MDP hibáit. BEFEJEZÉSÜL: bár mindketten más és más nézőpontról vizsgáljuk napjaink problémáit a kibontakozást keresve, mégis úgy vélem, hogy eszmecserénk hasznos lesz Én elfogadtam Kiss Imre levele bői az általam itt nem említi, .t többi állítást, s remélem, 6 is talál írásomban olyan részeket, amelyekkel egyetért. Kaszás József, a Megyei Tanács dolgozója
