Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-05 / 3. szám

4 Л SOMOGTORSZA# Süombat, 1936. január X A Népköztáraaság Elnöki Tanácsának rendeleté a kötelező tűz- és jégbiztosítás megszüntetéséről Az elemi csapások okozta károk enyhítésére a lakosságnak szüksége van biztosítási védelemre. Az önkén­tesség elvét a biztosítás területén is messzemenően érvényesíteni kell. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa lehetővé kívánja tenni, hogy a pa­rasztság, a termelőszövetkezetek, a kisipari szövetkezetek, a földműves­­szövetkezetek, valamint a lakóépüle­tek tulajdonosai biztosítási védel­mükről önkéntes formában saját maguk gondoskodhassanak, ezért a következőket rendeli: 1. §. Az 1953. január 1-ével beveze­tett kötelező tűz- és jégbiztosítás 1957. március 31-ével megszűnik. 2. §. A pénzügyminiszter felhatal­mazást kap arra, hogy a kötelező biz­tosítás megszüntetésével és a kötele­ző biztosítás hatálya alá tartozott egyes vagyontárgyakra vonatkozó önkéntes biztosítás bevezetésével kapcsolatos intézkedéseket megtegye. 3. §. A jelen törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba. A kötelező tűz- és jégbiztosítás beveze­téséről szóló 1952. évi 15. számú tör­vényerejű rendelet, valamint annak végrehajtása tárgyában kiadott jog­szabályok 1957. március 31-ével ha­tályukat vesztik. A TSépköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete az öregségi nyugdíjjal kapcsolatos átmeneti intézkedésekről Az államigazgatás és a népgazda­ság átszervezésével kapcsolatos lét­számcsökkentés végrehajtásának megkönnyítése érdekében a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa az aláb­biakat rendeli: 1. §. 1957. évi január hó 1. napja és 1957. évi március hó 31. napja kö­zött öregségi nyugdíj állapítható meg annak a férfinek, aki 58. életévét, il­letőleg annak a nőnek, aki 53. élet­évét már betöltötte, vagy 1957. év fo­lyamán betölti. 2. §. Jelen törvényerejű rendelet 1957. évi január hó 1. napján lép ha­tályba. HÍREK Egy rémhírrel kevesebb Az egész országban elterjedt a híre annak, hogy az aranyból <ké­szült ékszereket zár alá vették. Lehet, hogy van valami alapja ennek a hír­nek, de nem sok. Az Öra- és Ékszer­boltban úgy tudják, !hogy az ünnepekre fogyott el az arany karikagyűrűk tömke­legé. Jegy ss jelöltek mind-mind be tudták szerezni a karácsony­estre való »meglepe­tést* — minden rém­hír ellenére. Nagy kincs az arany, de csak annak, akinek nincs, vagy, aki nem egészen legális célok­ra akarja felhasználni. Akinek azonban való­ban szüksége van rá, az megvásárolja. — Folyik a favágás. A Középso­mogyi Erdőgazdaságban a havazás ellenére is folytatják a munkát. Munkások százai vágják a tűzifát, bányafát, s az egyéb ipari célra al­kalmas fát. A termelés meggyorsítá­sát nagyban elősegítette, hogy tüs­köt és ágfát ezentúl a favágók kap­ják, így a favágók könnyebben hoz­zájuthatnak a téli tüzelőjükhöz. — Nincs semmi hiány cipőkellé­­kekben. A Budapestről külön gépko­csikkal lehozott áruk teljes mérték­ben kielégítik a vásárlók igényeit. Kosár- és zsákárukban is oly nagy a választék, hogy az ünnepi piacon 35 százalékkal nagyobb forgalom volt az előirányzottnál. — Hatvanezer hízó. Somogy me­gyében az elmúlt esztendő második felében főleg a beszolgáltatás meg­szüntetése, valamint a szállítási ne­hézségek miatt jóval több hízót vág­tak le, mint az azt megelőző év ha­sonló időszakában. Mintegy 60 ezer hízó került a zsírosbödönökbe és a füstölőkbe. Különösen karácsony előtt vágtak le sok hízót, és szilvesz­terre 10 ezret öltek le és dolgoztak fel a somogyi falvakban. — Kigyulladt a szénapajta. Pató Péter balatonkiliti lakos szénapaj­tája ismeretlen körülmények között kigyulladt és elégett. A kárt mint­egy 8400 forintra becsülik. — Betörtek a fonói földművesszö­vetkezet 1-es számú, az attalai 2-es számú és a kapospulai földműves­szövetkezet bolthelyiségébe decem­ber 30-ára virradóra. Az ismeretlen tettesek különböző iparcikkeket vit­tek el. Kézrekerítésükre a nyomozás folyik. — Kettőscsárda- A vízvári népi együttes ismét teljes erővel folytat­ja próbáit s a Kettőscsárda című tánc­­produktum előadására készül. — Teljes kapacitással dolgozik a Kaposvári Fényképész Szövetkezet. Az október—novemberi csökkent forgalom után ismét emelkedett a bevétel. Minden anyag, színes Agfa­­anyagok is rendelkezésre állnak. A szövetkezet új úton várja a közön­séget, amennyiben a fodrászoktól teljesen különválva folytatja mun­káját. — A tánciskolák ismét működnek a kaposvári járásban. Modern tán­cok. stílusos, szép tar.ítását kezdték meg — a népi táncok tanulása mel­lett — a kaposvári járásban, így Ka­­pcsmérőn és Kaposfőn. — Jugoszláviai útra készül a lakó­­csai délszláv népi együttes. Az ok­tóberi események miatt az együttes nem tudta a tervezett jugoszláviai portyáját megejteni, így a repertoár felfrissítését ismét műsorra tűzte az út. megtartásának reményében. Felhívás a megye kisiparosságához! A fennálló pénzügyminiszteri ren­delet értelmében valamennyi kisipa­ros a félév elteltével forgalmi adó­köteles bevételéről adóbevallást tar­tozik adni legkésőbb 1957. évi ja­nuár hó 10-ig a KIOSZ Sm. Kisiparo­sok Adóközösségéhez (Kaposvár, Ipa­rosszékház, Beloiannisz utca 8. sz.) Felhívjuk az iparosok figyelmét arra, hogy 1956. július hó 1-től de­cember hó 31-ig elért bevételeikről adóközösségünktől igényelhető beval­lási íven fenti kötelezettségüknek te­gyenek eleget. Egyidejűleg kéri a vezetőség a be­vallás alapján kiszámított forgalmi­adónak a 288112. sz. csekkszámlára való befizetését. Azok, akik befizetési kötelezettségüknek a fent közölt, meghosszabbított határidőig teljes egészében eleget tesznek, mentesül­nek a késedelmi pótlék fizetése alól. Esetleges további kérdésekben készséggel nyújt felvilágosítást az adóközösség. KIOSZ Sm. Kisiparosok Adó­közössége V ezetösége. Tyúkszemét, börkeményedését eltün­teti »Anticors«! 4,95 Ft és postaköltség. Salgú vegyészet, Budapest, Majakov­szkij út 24. (3304) Somoqyorszáqba hazaérkeztem 20 darab idomított vadászgörénnyel Egér- és patkányirtást 3 és 6 havi garanciával végzek, 36 éves mesteri gyakorlattal. Meghívást kérek: Ko­vács Imre patkányirtó-mester, Böhü­­nye. Takarító munkát vállalnék. Cím: özv. Rozsos Andrásaié. Nagybajom,__________ Takarítói vaqy konyhai munkát vu.1- lalnék. Trubin Erzsébet, Sétatér u. 4. Eladók márkás festmények, zongora, üvegajtós könyvszekrény. Cím: a Hir­detőben.___________________________(239301 Hízottsertés, kb. 150 kg-os eladó. Na­dor u. 12 _________________________(23931) Különbejáratú bútorozott szoba fürdő­szoba használattal kiadó. Cím а Magyar Hirdetőben. (23962) A Kaposszerdahelyi Legeltetési Bi­zottság pásztort, egyben apaállat gon­­dezót keres április 1-i belépéssel. Meg­egyezés helyszínen. (1534) Bútorozott szoba kiadó Pázmány Pé­ter u. 73. szám alatt. Barátit Sámuel. ____________________________________(23933) Művész- cs szórakoztató lemezek el­adók. Kossuth u. 81., telefon 10-45. _____________________________________(1533) Csecsemőt gondozásra vállalnék »Me­leg szoba« jeligére. Cím a Hirdetőben. *239341 Ló- és csikóárverés. 1957. január hú 8-án. kedden délelőtt 10 órakor az A1- latértékesítő Vállalat a Kaposvári Cu­korgyár Célgazdaságának használati lovait cs csikóit árverezi Kaposvárott a Vásártéren,_____________________(23969) Lószőrből készült, rugós matracos gyermekágy eladó. Cím: Magyar Hirde­­tőben._______________________ Állást keresek, villanyszereléshez, gépkezeléshez és adminisztratív mun­kához értek. Lakás szükséges. Cím a Kiadóhivatalban. SOMOGYORSZAG Szerkeszt a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Az MSZMP megyei Intézőbizottsága. Szerkesztőség: Kaposvár. Március 15. u 14 sz Telefon: 15-10, 15-11 Sotu«ey mzgyfl Nyomdelnarl Vállal** MrvmHWrt felet- Wirten J4n»» ©SPORT® Milyen legyen az újjászervezett sport felépítése? Hozzászólás a Somogyország vitaindító cikkéhez Azzal kell kezdenem, amit spont­­,berkekben gyaltran emlegetnek. Mi lovas nemzet vagyunk, s a rossznyel­vek szerint ebből következik, hogy gyakorta átesünk a ló túloldalára., így van ez a sportélet átszervezé­sének jelenlegi helyzetében isi. Az®^ október 23-át követő eseménye):' után sportéletünkben ás megjelen-0 tok az új mindentudók. Akiknél: ó minden rossz, ami eddig volt. Pedigj© sportéletünk elmúlt néhány észtén-© deje nem ezt bizonyítja. Igaz, sok hiba volt a testnevelő-S si és sportbizottságok munkájában. 2 De meg kell mondanom, hogy sokv volt benne a jó is. Hibának láttam © és ennek nem egy ízben hangot is© adtam, hogy a TSB vezetők maguk- v naik tartották fenn (kizárólag az irá-© nyitást. Nem mindig vették figye-S íembe az aduiról jövő kezdeménye- Y zéseket. Eredménynek számít az,© hogy a testnevelési és sportbizott-S ságcik a városokiban és a falvakban к egyaránt nagy (Lépést tettel: a itö-S megsport megteremtésére. ж Mi történjék a TSB-kel? Szerintem^ meg kellene hagyni a (megyei TSB-t, a mint felügyeleti szervet, melynek Й jogköre a szervezésre terjedjen ki. Okr tartsák nyilván a szakszövetségek £ munkáját. Természetes!, hogy a TSBk jelenlegi létszáma túlzottan nagy. r Nagyon fontos volna megteremtenie a minőségi sportköröket és lerakni v a tömegsport további alapjait. AS szakszervezeti sportélet megterem-C tésére én összevonásokat javasolok. $ Például együttműködhetnének Ка-л posvárott az Építők és a Vasas I Szakszervezet. Két ilyen nagy szak-S szervezet olyan anyagi alapot tudnaS a sport számára ibiztosítani, amely § eleven sportéletet teremtene mind-a két szakmában dolgozók számára. S Helyesnek tartanám, ha a szak-g szervezeti központok a jövőben nem,, az üzemiekben, hanem abban a hely-? ségiben működő szakszervezetnek? vagy a sportkör egyszámlájára utal-g mák át a sportalapot. Ezzel megszűrn-? ne az, hogy tíz vagy százezer forint-? myi felszerelés dohosodna a vál'lala-£ tok smcrtraktárában. Megszűnne az? is, how egyes vállalatok nyaralásra? vagy kirándulásra: használnák fel a sportalapot, avagy soványak—kövé­rek, nősök—nőtlenek «vérpezsdítő« sörmérközéseire vennék igénybe az ilyen pénzt. Ezeknek a »sportese­ményéknek« jóformán semmi közük a sporthoz, hanem mint mondani szokták, ez is csak egy ok az ávásma. Ehelyett valóban sportolni akarók száméra megnyílna a sportélehető­­ség,_ tiszta öltözők, sportpályák és egyébek segítenék az igazi cél eléré­­osét. ITT ÉLNED, S HALNOD KELL Megjegyzés egy rádióriporthoz Nem tudom pontosan, mi volt an­nak a rádióriportnak a címe, amely január 3-án este hanqzoft el a Kos­­suth-rádió sportműsorában. De ez nem is lényeqes. Ez a riport, úqy vélem, rajtam kívül valamennyi hallqatójának meqdoboqtatta szívét és azt hiszem, méltán adhatom ne­ki a fenti címet. Iqen, október 23-a után sokan és sokszor énekeltük, hanqoztattuk azt, hogy itt élned, s halnod kell. Ennek ellenére több mint másfél százezren fordítottak hátat ennek a hazának, s keresték a látszólag ta­lán könnyű élet útját Európa más részein, vagy a tengeren túl. E szerencsehaj hászók között szinte élen jártak a magyar spor­tolók. Sokan közülük olyanok, akik megkülönböztetett megbecsülésben, anyagi körülmények között és bá­násmódban éltek hazánkban, fordí­tottak hátat e nehéz napokban a magyar hazának. Gondoljunk csak olimpikonjaink közül azokra, akik ma a budapesti romok eltakarítása helyett amerikai túrát választották. Ifjúsági labdarúgóinkra, akik fél­revezetve, lelkiismeretlen vezetők­től megszédítve a »könnyű« életet keresik. Talán nincs is ezen mit csodál­kozni. Hisz annyi a kísértés, a já­tékoscsábító, a csalfa ígéretek halmaza, amely könnyen leveszi a lábáról az ingadozókat. Nem is ha­ragszunk mi ezekre az emberekre, s minden magyar sportember azt várja, hogy előbb-utóbb belátják tévedésüket és hazatérnek. Persze, annál nagyobb elismerés­sel és megbecsüléssel tekintünk a csütörtök esti rádióriport két fő­szereplőjére. A Bp. Honvéd két is­­mertnevú válogatott labdarúgójára, Machosra és Tichyre, akik mitsem törődtek a csakazértis túrázqató Puskásakkal, - százezer dolláros ajánlatokkal, ök a józan eszükre és a magyar szívükre hallgattak és hazatértek. Köszöntiük őket és a többi Tichyket és Machosokat, akik nem szólamokban, hanem tettekben 1$, úgy cselekszenek, ahogy azt a nagy magyar költenek, Vörösmartynak szózatából megtanultuk. — ács — Konkrét javaslatom a következő, v 1. Szervezzük át a testnevelési és gspartbiaottságoikat, az egyes sport­­© agak tartsák meg önállóságukat Ómegyénként. A nemzetj bajmokságo­­gkat Budapest, a kisebb bajnokságo­­jx'kat a megyék, illetve a járások iirá­­ónyítsáik. © 2. A szakszervezeti központok a ©sportalapot közvetlenül a szakszar- V vezeti sportkörök számlájára utalják ©le, amellyel jórészt elkerülhetővé vá­­©liik mindennemű visszaélés és köny- Vnyebb az ellenőrzés. © 3. A nagyobb szakszervezetek kö­­©zösen tartsanak fenn, s alakítsanak ,?sportkört közös vagyonnal. Ez bizto­­©sítamá a sportkörök megfelelő anya­­©gi bázisát. ,2 4. Szüntessék meg az osztályozó йmérkőzésekét, ahol nem az erővi- Kfeszomyclk, hanem rendszerint az ide- Xgek vagy egyéb szerencsés körüCmé­­йпуек döntötték el a fel'jebbjutást. W Ha a fentiek meghallgatásra ta- 2Iáinak, könnyebb lesz a sport áldo­­©zatkész katonáiból vezető társadal­omi munkásokat toborozni. Vétemié­­■Anyem szerint a fenti javaslatok meg­­gteremtésével sokat segíthetünk az ®egyetemes magyar sport fejlődésén, n Horváth Géza, labdarúgó játékvezető, edző. ÄCzibor edző lett 2 A DP A nyugatnémet hírügynökség gjelenti Rómából: © Czibor Zoltán, a Budapesti Hon-Ivéd válogatott labdarúgója a közeli napokban Rómába érkezik, hogy el­foglalja edzői állását. Czibor az AS Rema utánpótlás csapatának lesz a trénere. Czibor mint játékos nem szerepel­het, mivel a Magyar Labdarúgó Szö­vetség kiadatásához nem járul hoz­­& zá. KAPOSVÁR—MELBOURNE—KAPOSVÁR OLIMPIAI ÚTIEMLÉKEK Elmondotta: Dóri András Komarno—Prága I Több ízben jártam a baráti Cseh- Szlovákiában, ahol nem egy nemzet­közi versenyen vettem már részt. Ezeken a versenyeken minden a lka­­lommal az őszinte és igaz sportbarat­­ság jeleivel találkoztam, amely össze­fűzte a két szomszédos népi demok­ratikus ország népeit. Október 30-án azonban nyomát sem láttuk ennek a barátságnak. Ez nyilvánult meq a ko­­marnoi határállomás vámvizsgálatá­nál, ahol nem mint sportolókat fogad­­tak bennünket csehszlovák barátaink. Azzal kezdődött a dolog, hogy autó­­buszainkat nem engedték be Cseh­szlovákiába — mondván, hogy nincs rendben .azok útlevele. Valóban, a zűrzavaros elindulásnál néhány for­maságtól el kellett tekinteni. így az autóbusz-sofőrök útlevele sem volt formailag rendben. Máskor azonban az ilyen dolgok nem számítottak. Most azonban a csehek nagy ügyet csináltak belőle. Mintegy öt-hat órás huzavona után csehszlovák autóbu­szokat kaptunk, amelyek megindul­tak velünk Bratislava felé. Korábban elmondottam már, hogy igen nyomott volt a hangulat. Az egyáltalán nem baráti fogadtatás to­vább fokozta ezt a bizonytalan lég­kört. S hogy még nagyobb legyen a baj, a csehszlovák autóbusz gépko­csivezetője Pozsony előtt eltévedt, így aztán több mint kétórás késés­sel érkeztünk meg Bratislavába. Az első éjszakánkat mindennek lehetett volna nevezni, csak pihenésnek nem. Csak fokozta az izgalmat az, hogy Bratislava is tele volt a legképtele­nebb budapesti hírekkel. Az embe­rek úgy néztek ránk a szállodában is, mintha leprásak^ lettünk volna. És ez a helyzet a további napok során sem változott. Jellemző erre, hogy a csehszlovák hatóságok nem fogadtak be bennünket Prágába, hanem az at­tól mintegy 30 kilométernyire lévő Nynbruckban helyezték e! a csapatot. Szállásun!"- a testnevelési főiskola volt, ahol igen mostoha körülmények között kellett eltöltenünk a várako­zás hat napját. Az épület hideg volt. Edzési lehetőségünk jóformán semmi. Némileg az vigasztalt bennünket, hogy a csehszlovák »bunyósok« Tor­ma ll-vel az élen, már nem voltak olyan hidegek hozzánk, mint maguk a hatóságok, amelyek nyilván a bu­dapesti események hatására a későb­biek során is csak nehezen engedtek fel ■ : ~ * Újabb bizonytalanság: a francia repülőtársaság először nem vállalta kiszállításunkat Ausztráliába azzal, hogy a magyarországi helyzet miatt nincs semmi garancia arra, hogy a viteldíjat megkapja. (Érdekes, hogy egyes sportvezetők az elindulás előtt azzal indokolták az olimpiai elutazás szükségességét, hogy a viteldíjat már kifizettük. — Szerk.) Csehszlovák ba­rátaink azonban ekkor már felenged­tek, s a csehszlovák garancia-levél nyomán érkezett meg november 5-én Prágába a bennünket szállító két francia repülőgépóriás. Prága—Istanbul Igen, így kell neveznem az Arga­­manac gépet, amelynek motorjai no­vember 6-án a déli órákban feldü­börögtek. Mi 92-en foglaltunk helyet a nagyobbik utasszállító gépben, s alighogy elindultunk, néhány perc múlva ‘már csak gyufastatulyányi nagyságúnak tűntek Prága házai. Nem először utaztam repülőgépen. Néhány vihart is megértem már a levegőben, mégis ezt a gépet a leg­nagyobb csodálattal tudtam csak szemlélni. Minden elképzelhető ké­nyelem rendelkezésünkre állt a ha­talmas gépóriásban, amely az elkö­vetkező három-négy nap alatt ottho­nunkat jelentette. A gép pedig órán­ként mintegy 5 — 600 kilométeres se­bességgel, 4 — 5000 méter magasság­ban haladt velünk. — Nini, már Ausztria fölött va­gyunk — mutattak le a fiúk az alat­tunk elterülő városra. Mikor jobban szemügyre vettük a területet, akkor tűnt ki, hogy már Velence van alat­tunk. Áz én legközvetlenebb útitár­sam, Papp Laci ekkor azonban már javában »hánykolódott«. Igen, a min­dig jókedvű Papp Laci hihetetlen rossz légiutas. Ezek a napok Papp Laci barátunkat alaposan megvisel­ték. Nekem nem volt különösebb bajom, legfeljebb a szokottnál többet tudtam aludni. A gép kísérő személyzete azonban azt mondotta, hogy ráérünk majd' a sivatag és a tenger felett aludni, ad­dig inkább gyönyörködjünk a táj szépségeiben. Bizony volt is gyö­nyörködni való. Görögország, a Bosz­porusz, még négy-ötezer méter ma­gasságból is igen szép látványt nyúj­tott. A későbbiek során aztán gyak­ran nézegettük, akik bírtuk a légi utazást, az élő térképet, ahogy elne­veztük az alattunk elterülő tájat. Ha­marosan feltűntek aztán a török par­tok, s még a kora esti órákban meg­érkeztünk istanbulba. Istanbuli „kaland“ Az ódon török város újat jelentett legtöbbünknek (kivéve a birkózókat). Legtöbben csak л történelem tan­anyagából ismertük Istanbul!, s tud­tuk, hogy e város történetéhez sok magyar * emlék is fűződik. Maga a város csodálatosan szép. Három ol­daláról tenger veszi körül, s egy te­kintélyes öböl választja el az óvárost az újvárostól. Esti órákban is láttuk a város zsibongó áradatát. Az óváro­son rajta van a keleti bélyeg. De ezek i fokozatosan eltűnnek, ahogy az újváros felé haladunk, vagy beérkezünk a külföldiek lakó­negyedébe. Csopc)r*tos sétánk alkal­mával megszemléltük az Irén és Ser­gius templomokat. Aztán ki-ki kisebb csoportot alkotva, elindult városné­zésre. A lányok majdnem megjárták. Tö­rökországban ugyanis az esti órák­ban nőnek magányosan tartózkodni az utcán súlyos bűnnek számít. Ezért csodálkoztak aztán a magyar úszónők cs tornászlányok, amikor kérdésük­re, hogy merre is keil menniük, a tö­rök férfiak elfordították a fejüket. Ebben a fejelfordításban voit valami megvetésszerű. Végül is a magyar lá­nyok szerencsésen visszaérkeztek a szállodába, s nem történt semmi kü­lönösebb bajuk, mint ahogy én is szá­razán megúsztam a »macska-kalan­­dot«. Ennek története a következő: Tö­rökországban annyi a macska az ut­cán, mint mondjuk a budapesti Fe­renciek terén a galamb. Az esti órák­ban különösen nagy a macskaforga­lom. Az ember akarva, akaratlanul macskákba ütközik, de a szó legszo­rosabb értelmében. Mi Papp Lacival és Ádier Zsiga bácsival hármasban sétáltunk még egy kicsit. Az egyik túl szemtelen kandúr már jóformán nem hagyott élni, s vagy ötödször került a lábam elé. Mi tagadás, bele­rúgtam. Csak Adler Zsiga bácsi hát­­bavágása után eszméltem rá, hogy milyen szentségtörést követtem el. d emlékeztetett, hogy Törökország­ban a macska szent állat, melyet sem bántani, sem pusztítani nem sza­bad. Az volt a szerencsém, hogy va­lamelyik nehézsúlyú török birkózó nem látta meg, hogy milyen szentség­­törést követtem el Istanbulban, így aztán egy hátbavágással megúsztam a dolgot, s visszatértünk szállodánk­ba. A minap a budapesti lapokban ar­ról olvastam, hogy a külföldi tőkés vállalatok tárgyalnak arról, hogy Magyarországon szállodákat építe­nek, melyet bizonyos ideig ők tarta­nak kézben, s aztán e szállodák a magyar állam tulajdonába mennek át. Törökországi szállodánk egy Ilyen amerikai szálló volt. Mondanunk sem kell, a kényelem és a pompa minden velejárójával együtt. A magyarorszá­gi nehéz szálloda viszonyokat ilyen módon feltétlen meg lehet oldani. Míg a szállodaépítkczcknek igen, ad­dig a magyar újságíróknak nem ja­vaslom, hogy török kollégáik módján dolgozzanak. A repülőtéren és szállodánkban ugyanis elleptek bennünket a török újságírók, akik »storyt« kértek tő­lünk Budapestről. Persze, mi csak az október 30-ia történtekről tudtuk eket tájékoztatni. Ez azonban mitsem zavarta az igen élelmes riportereket, akik másnap reggelre újságjaikban megjelentették a romokban heverő Budapesttől kezdve Magyarország pusztulásáig befejezőleg minden el­képzelhető cs elképzelhetetlen szen­zációjukat. Ezeken a vad híreken mosolyog­tunk, amikor november 7-én reggel beszálltunk a gépbe, hogy elindul­junk Karacsi felé. (Folytatjuk.) KOVÁCS SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom