Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)
1956-12-31 / 38. szám
Hetid, 1956. december 31. SOMOGYORSZÄG ______________________3_ * ~ * n * * i ~ дп»иаМ1»ягшии1н..ш111 sure г шммвдмер--^шммж1иш^вNoиидмд«1«ммиииявмни1ипдмдидяддаиимммаасмма^мииии*ядяиаиимиии 9 Válasz egy névtelen levélírónak Tisztelt ismeretlen X. Y. Д iközetoiiúltbain ön »Őszinte állásfoglalás« cimmej levelet küldött szerkesztőségünknek. Terjedelmére való tekintettel egészében — szokásunktól eltérően — közölni nem tudjuk, s mert a levél névtelenül jött, s tartalma jelentős részével nem értünk egyet, így nyilvánosan válaszolok önnek. Talán nem veszi rossz néven. Azt írja levelében: »meggyőződései kommunista voltam, de a helytelen iparosítás, a mezőgazdaság tönkretétele, az irodalom és tudomány megnyomorítása, a sztálinizmus érvényesülése a párt vezetésében, az alacsony életszínvonal, teljesen kioltották belőlem a kommunizmusba vetett hitet.« Megértem önt, hogy önt is, csakúgy, mint sok-sok kommunistát megrendítették az események, vívódott, vagy még vívódik is magában, hogy mit tett jól, mit rosszul az elmúlt években, mit és hogyan kellett volna másképpen tenni. És ebben igjaza van. Ma már tisztábban látjuk az elkövetett súlyos hibákat, nem tagadjuk őket, nem is lehet. Ezekről a legilletékesebb, a magyar nép ítéletet mondott. Sok hiba történt, különösen gazdaságpolitikánkban a nép életszínvonalát illetően. Sok törvénysértés, — fent nagyok, lejebb kisebbek —, de mindannyinak kihatását — így vagy úgy, a nép érezte meg Hiszen nehéz volna, sőt ma már esztelenség a túlzott iparosításit, a mezőgazdaság erőszakos átszervezését, a Rajkpereket, a kitelepítéseket, a 'begyűjtési rendszert igazolni. Nem. Ennek szükségességét nem is lehet igazolni, mintahegy régen sem .igazolták meggyőzően — bár próbálták az MDP felső vezetői. De a fürdővízzel önti ki a gyereket az, aki mint ön, az elmúlt 12 év minden tettéért elmarasztalja a pártot, csak rosszat és semmi jót nem lát annak tevékenységéiben. Amikor néhány bűnös emberrel együtt elítéli és elveti a pártot ma.gát, a párt minden volt tagját, sőt a mairxizmusleninizmus, a szocializmus eszméit is. Ez talán túlzás. Engedje meg, hogy ezután már azt kérdezzem Öntől, hogy kiben és miben hisz? Van-e valaki, vagy veiarra, amiben hisz ön? Nem lehet az elmúlt 12 évet egészében elvetni, mert az ismert hibák mellett történtek helyes és hasznos, okos dolgok is ipari, mezőgazdasági, kulturális, egészségügyi téren egyaránt. Hiszen mikor ruházkodott így a falu és város lakossága, hány község villanyt, mozit kapott, mikor üdült ennyi munkás és érte’imiségi, mikor járt ennyi munkás- és paraszt-fiatal főiskolára, lehetett a fegyveres erők tisztje, mikor volt ilyen munkaalkalom, állami pénzen, mikor építettek ennyi lakást, (habár ez még mindig igen kevés) és hány lakásba kerültek olyan kultúr- és egyéb cikkek, amelyekről régen álmodni sem mertek az emberek? Lehetne még sorolni, de mindezt nem azért teszem, mert tagadni, vagy 'kisebbíteni akarom az elkövetett hibákat. EFenkező'teg. Nem tagadhatja azt senki, mert azok alapos elemzése szükséges, hogy népünk, pártunk, vezetőink, mindenki okuljon belőle, hogy mindez mégagyszer meg ne ismétlődjék. önnek megingott a kommunizmusban való hite. Vagyis ön néhány ember kslandcirságán és -bűnösségén keresztül mint rosszat, elveti a szocializmus eszméit is. Nem hisz többé abban, hogy a szocializmust, fel tudjuk építeni — nem azon az úton, ahogy Rákosiék akarták — hazánkban és hogy ez minden vonatkozásiban többet fog adni minden embernek, mint a régi kapitalista rend. Hogy népgazdaságunk egészséges úton fejlődni fog, hogy megtisztítjuk a marxizmus»—iltetninizmus eszméit attól a szennytől, amit rakettiek és az újra a régi fényben fog ragyogni minden dolgozó előtt. Nem ringatom illúziókban magam, tudom ez nagyon nehéz lesz az emberek csalódása és az ország gazdaságának rendkívül nehéz helyzete miatt. De ebben nem bízni annyit jelent, mint nem hinni a szebb, jobb jövőben. Meggyőződésem, hogy az MSZMP tettekkel fogja meggyőzni a magyar dolgozó népet ügyünk igazáról és tettei fogják maga mögé felsorakoztatni a népet úgy, mint az MKP 1946—47-ben. Emlékszik ön még ezekre az időkre? Akkor a párt szíve együtt dobbant a nép szívével, akarata azonos volt a nép akaratával. Most újra ezt akarjuk és bízunk benne, hogy a jövőben nem ideiglenesen, hanem mindig ilyen egység és kapcsolat lesz a párt és a nép között. Г eveiében ön azt írja, hogy az »október 23-án ^ kezdődő forradalom igenis jogos forradalom, nem pedig ellenforradalom volt, vezetői és céljainak megszabói nem a reakciósok, hanem a munkásosztály volt.« Véleményem szerint ez így nem fedi a valóságot. Igaz, a felkelés a diákság és munkásosztály, a magyar népben felgyülemlett elkeseredésének kirobbanásával kezdődött. Igaz az is, hogy a diákság, a munkásosztály nem a kapitalizmus restaurációjáért harcolt, de kérőbb akarva akaratlanul eszközévé vált, tevékenységével az ellen,forradalmat segítette. Ma már rengeteg adat áll rendelkezésünkre, mely ezt igazolja. Tény. hogy itt nem a hibák kijavításáért, hanem a rend megdöntéséért folyt a harc. Csak ezzel lehet magyarázni, hogy nyugatról fasiszta csoportok jöttek át a határén, a Nemzetközi Vöröskereszt autói lőszert és kézigránátot, repülőgépei fasiszta csapatokat szállítottak hazánkba. Hogy minden erővel dezorganizálták a magyar fegyveres erőket és államhatalmi szerveket. Hogy a lincstőrvény lépett életbe, hogy a nyugati rádiók a felkelőknek utasításokat adtak, hogy megjelentek a horthysta tisztek, grófok a parlamentben, hogy Mindszenty nyíltan kimondta mi a cél. Vajop ezek a nyugatra szökött fasiszták, földbirtokosok a népi, a munkás'hatalcm megerősítését, a szocializmust akarták hazánkban? Ehhez küldtek fegyvert és embert? Nem tudom van-e dryain ember, aki ezt feltételezi. Világos, hogy a részvevő ellenforradalmi erők nem állhatták a munkásosztály és a diákság elé, hogy mi kapitalista Magyarországot akarunk, de a dolgok logikája ide vezet., A munkásosztály harcolt, de á néphataücm megdöntése után vette volna észre, hogy a harc eredményét a reakció a maga számára megkaparintotta. És mi lett volna, mi következett volna ezután? Vajon, a munkásosztály és a parasztság belenyugodott volna-e a kapitalista, földesúri restaurációba? Nem-e még véresebb, még tragifcusabb időszak következett volna ezután, nem zárva ki egy harmadik világháborút sem? Gondolkodjon egy kicsit a tényeken és akkor — gondolom — más lesz a felfogása és elismeri, hogy itt eälenforradalcmról van szó. önnek az a véleménye, hogy »Nagy Imre világosan látta, hogy csak engedményekkel lehet megmenteni a szocializmus becsületét és látta, hogy a munkásság erejével meg tudja védeni a szocializmust az ellenforradalmi kísérlet ellen, mert mindenki, aki objektiven figyelte az eseményeket, világosan láthatta, hogy a forradalom nem a szocializmus alapjai ellen folyik.« Úgy gondolom, itt is téved Ön. Igaz, a koalíció eszméje helyes és most is azon az állásponton vagyunk, hogy más erőket is be ke1! vonni a kormányzásba. Ezt akarja a párt is, a közeljövőben ezt meg is fogja tenni. De az engedmények olyan kritikus időben, mint akkor volt, tudjuk mire vezettek és nem kell nagy bölcsnek lenni ahhoz, hegy meglássuk, minden engedmény az ellenforradalmat erősítette, ennek ellenére Nagy Imrére csak addig lett volha szükség, míg az ellenforradalom a munkásosztály akarata ellenére is teljesen hatalomra nem. jut. Ezután már nem kellett volna Nagy Imre sem. És ha már az engedményt nézzük, milyen engedmény az, amely megengedi a Kncstörvényt, ezrek kivégzését, csak azért, mert párttagok, vagy valamilyen funkciót viseltek a múltban? Vajon ez a szocializmus, a népi hatalom megszilárdítása érdekében tett engedmény? Mennyiben védte és szolgálta ez a szocializmus ügyét? Semennyiben, ellenkezőleg. C zeniünkre veti ön azt, »hogy a párt lapjai — köztük a helyi lap is — szüntelenül ferdítenek, elhallgatják az ellenvéleményeket, alaptalanul vádaskodnak.« Példaként ugyancsak az értelmiség elleni támadásról ír. (Ezzel nem foglalkozom, ebben a kérdésben szerkesztőségünk a december 28-i lapban Kiss Imre levelével kapcsolatban állást fog!árt.) Ami a ferdítést, elhallgatást illeti, azt hiszem, téved. Nem állítom, hogy lapunkba helytelen információ, kellően nem ellenőrzött tények alapján nem kerülhet be olyan is, ami esetlég nem fedi a valóságot. Ez előfordulhat. De kijelentem, hogy a szerkesztőség minden tagja minden erejével arra törekszik, hogy az ilyen esetek száma a lehető legkisebb legyen. Nem célunk és bűnnek tartanánk, ha valaki szerkesztőségünkben tudatosan ilyen irányiban tevékenykedne, mert meggyőződésünk, hogy nem használnánk, hanem ártanánk ügyünknek. Nem hallgatunk el ellenvéleményeket. Ellenkezőleg arra törekszünk, hogy még olyan leveleket is leközöljünk, amivel nem értünk egyet, de azt is igyekszünk megmondani, művel nem értünk egyet. Ha lapunkat olvassa, erről meggyőződhet. Ezt a jövőben is meg kívánjuk tenni. Az a véleményünk, hogy levelezőinket és olvasóinkat becsülnénk le, ha nem ezt tennénk. Itt nemcsak véleménycseréről van szó, hanem arról is, hogy olvasóink felnőtt emberek, akik meg tudják kffiömböztetni a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől. Mi nem magunknak, hanem a megye dolgozó népének akarunk újságot írni. Néhány szót az MSZMP december 8-i megyei aktívájáról mélyet ön úgy jellemez, hogy »az ott elhangzott egyes felszólalások visszatetszést váltottak ki sok emberben, s hogy vajon a jövőben is az ilyen egyének fognak irányt mutatni?« Nem. Az aktíván elhangzott egyes szektáns felszólalókat ml is elítéljük, s elitéi1 te külön nyilatkozatában a Megyei Ideiglenes Intéző Bizottság is, véleményem szerint teljes joggal. Nem akarunk és nem is fogunk a régi úton járni, a régi módon dolgozni. Ezt szeretnénk mindenkivel! megértetni. Az, aki ezt október 23 után sem értette meg, nem méltó arra, hogy a párt nevében beszéljen. О 'felezésül csak annyit. Azt írja, nem lép be a pártba, mert csalódott. Én is csalódtam személyekben, akik téves, hamis, rossz úton vezették a pártot, becsapták a dolgozó népet. De meggyőződésem és hitem, hogy a párt élni fog, élnie kelik Ezt követeli száz és százezer magyar dolgozó érdeke, mert párt nélkül nincs és nem is lehet népi demokrácia, munkáshatalom, szocializmus sem. Nem kényszerítünk senkit a pártiba. E téren is sokat tanultunk. A karrierizmus sok embert meggyőződés nélkül soraink közé taszított. Most és a jövőben is csak arra van szüksége a pártnak, aki meggyőződésből, és azért lép be, mert őszintén többet akar tenni a nép érdekében. így tettein, bátor és Igaz harcosain keresztül fogja majd újra megszeretni pártunkat népünk, és remélem ön is. Tisztelettel: Rendelet a novemberi előlegek visszafizetéséről Nagy Lajos. Somogy megyei Tanács VB által a 297/1956. MTVB. sz. határozat alapján engedélyezett I 50 százalékos fizetési előlegek visszatérítését a végrehajtó bizottság az alábbiak szerint szabályozta: A fenti vb-határozat alapján kifizetett fizetési előlegeket 1957. évi január, február, március, április és május havi fizetésekből egyenlő havi részletekben kell levonásba hozni. A vállalatok az esedékes részleteket az egyes állománycsoportok előlegfizetésekor (munkás állománycsoportnál minden hó 24—27-ig, nem munkás állománycsoportnál minden hó 16—18-ig történő bérkifizetéseknél) kell levonni. Akik havonta egyszer kapnak fizetést, ott a szokásos bérkifizetési időpontban kell levonásba hozni. A tanácsi szervek és intézmények, valamint egyéb szervek részére kifizetett előlegeket minden hó 17—19 és 2—4-ig történő félhavi illetménykifizetés alkalmával kell levonásba hozni. Tehát első ízben a vállalatoknál január 24—27-e, illetve január 16— 18-a között, a tanácsoknál és intézményeknél pedig január 17—19-e között esedékes bérből, illetményből kell levonni. Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Nem változik Szilveszterkor a kimenési tilalom Nyomatékosan felhívjuk a megye lakosságának figyelmét, hogy a kimenési tilalom Szilveszter éjszakájára is, azaz december 31-én éjszakára vonatkozólag is fennáll, az egész niegye területére, mint azt már megelőzőleg közöltük, este 22.00 órától reggel 04.00 óráig. A tilalom megszegőivel szemben szigorúan el fogunk járni. Megyei rendőrfőkapitány — Még üresen állnak a TÜZÉP- telepek. Részleges javulás már tapasztalható. Nemrég érkezett például egy vagon mányoki brikett és egy vagon komlói szén. Természetesen mindkettő csakhamar elfogyott. De ezzel már jónéhány kaposvári család meleg szobához jutott. Egységes, erős karhatalmat^! *. ■.-алюйл: ИИ— T.-а«.-». »»•*-1 - ÜT- - . А U Л«**.- - .-.о.--*-------Megyeszerte utaztában az ember sűrűn találkozik a karhatalom járőreivel. Egyik helyen a honvédség karhatalmistul másutt a rendőrség tagjai látják el a közbiztonsági szolgálatot. Sok helyen pedig vegyes járőrök ügyelnek a rendre. Jóleső érzés tudni, hogy van a megyében szervezett fegyveres erő, amely védi és őrzi a lakosság nyugalmát, a személyi- és vagyonbiztonságot. Mégis sokan meggondolják, hogy induljanak útba ügyesbajos dolgaik intézése végett, mert a kósza hírek szerint sok erőszakoskodás, fosztogatás, verekedés fordul elő. Kétségtelen, hogy ilyen akad, de a kósza hírek legtöbbje nem felel meg a valóságnak. A megyében nyugalom, rend van és ez nem kis mértékben a karhatalom éberségének köszönhető. Ennek ellenére korántsem mondható, hogy a megyei karhatalom minden szempontból megfelel a követelményeknek. A fegyveres erők miniszterének utasítása értelmében Somogy megyében is megkezdődött a karhatalom szervezése. Egymás után jelentkeznek olyan becsületes, néphez hű munkások, parasztok, akik készek felváltani a kényelmes polgári életet a nehéz, fegyveres szolgálattal, akik hajlandók az ország rendjének biztosítása érdekében az életveszéllyel is szembenézni. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy ez a szervezés igen lassan halad. De nemcsak hogy lassan halad, hanem a meglévő karhatalom sincs megfelelően irányítva és felhasználva. Joggal teszik fel a kérdést becsületes polgárok: meddig bujkálnak még a megyében háborítatlanul a szökött fegyencek, meddig lopkodják vandál-módra az állami- és magántulajdont képező erdők fáit, meddig fenyegetik még a termelőszövetkezeti tagokat és a tanácsfunkeionáriusokat a bujkáló ellenforradalmárok. Nos, az aggodalom — tegyük hozzá — a felháborodás jogos. Jogos a becsületes polgárok részéről, és jogos a karhatalmisták részéről is. Számos esetben előfordul, hogy a karhatalmisták rendbontó, lázííó elemeket, munkakerülő csavargókat állítanak elő a kapitányságra. Másnap csodálkozva tapasztalják, hogy az előállítottak szabadon sétálnak az utcán, mert kiengedték őket. Mehetnek Isten hírével, minden felelősségrevonás nélkül. _ *-«1 -чете-Ugyanakkor a karhatalmista tKátékét arra használják fel, hogy rendőröket értesítsenek ki a lakácsukon, családi perpatvarokat simítsanak el a helyszínen, vagy éppen statisztáljanak olyankor, almikor a háztulajdonos és a bérlő Veszekednek a kályhacső miatt. Érire való a karhatalom? A tyúkperek elintézése végett van szükség arra, hogy sok száz fegyveres tiszt Jegyen állandóan szolgálatban? Úgy hisszük — véleményünk a többség gondolatával egyezik, áraikor azt mondjuk: nem! Elég volt a »demonstrációból-. Itt az ideje a konkrét munkának. Persze niöes szükség olyan karhatalmi munkára, mint amilyen például Balaíeaszentgyörgyön előfordult, ahol . az egyik karhatalmista tiszt Horváth Györgyöt, a helyi tanács elnökiét igyekezett »jobb belátásra bírnilemondását illetően. (Nem bántotta, csak »hangsúlyos szavak kíséretében beszélgetett vele-.) Niffiss-. szükség olyan közrendészeti szolgálatra sem, amelynek példáját éppen tegnapelőtt statuálta az egyik karhatalmista híradó főhadnagy Kaposvárott, aki a gépkocsi utasainak szabályszerű igazoltatása helyett drasztikus szavakkal igyekezett tekintélyt szerezni magának. Az ilyen módszerek nem öregbítik a karhatalom tekintélyét. Ezeket visszautasítjuk minden tisztességes ember nevében. De igenis szükség van határozottságra és erélyre akkor, amikor Jsoitfják-viszik a termelőszövetkezeték vagyonát, amikor az útellenőraő közeg állj-jclzését semmibevéve tovarobognak a gyanús teherrel megrakott gépkocsik. Szükség van olyan karhatalmistákra, akik képesek pontot tenni a gyilkosságok, gyilkossági kísérletek, lázitó provokációk stb. végére. Egységes, erős karhatalmat! Sg a jogos követelése Somogy megye népének. Ehhez azonban határozott, erőskezű vezetésre van srtikség. Olyan vezetésre, amely képes egybehangolni a különböző fegyvernemekhez tartozó karhatalmisták munkáját, amely öntevékenyen képes meleggé tenni a.tatójf. a bujkáló börtöntöltelékek és etlenforradalmárok talpa alatt. Mondjuk ki nyíltan: egyszemélyi felelős vezetőre van szükség. Erőskezű, hozzáértő, tekintélyes :рат» rancsr.okra, aki nemcsak intézkedni tud. hanem érvényt tud szer»*-, ni intézkedéseinek is. A SOMOGYORSZÁG POSTÁJÁBÓL Kinek használ? Levél érkezett a szerkesztőségbe Csurgóról. írója a csurgói közvélemény nevében sérelmezi és elítéli azt, hogy a házfalakat végesteien végig ismeretlen emberek az éjszaka sötétje alatt a Kádár-kormányt éltető és más méteres nagyságú jelszavakkal firkálják tele. Károkat okoznak ezzel a tulajdonosnak, mivel elcsúfítják a frissen tatarozott házak falait, de úgy vélem ártanak a pártnak is, a kibontakozásnak is. Vajon, egyesek így akarnak propagandát csinálni a kormánynak, hát gyereknek nézik a népet? Ez inkább a reakciósok malmára hajtja a vizet. A szocialista gondolatot megszerettetni kell, mert ha erőszakkal akarják valakinek a fejébe verni — gyűlöletre és dacra szít — bármilyen jó legyen is az eszme — írja. A háztulajdonosok nevében kérdezzük: — folytatja — van-e törvény, amely megengedi, a falak ormótlan betűkkel való befirkálását? Ha nincs, akkor miért engedik ezt az ízléstelenséget? A bíróságnak a magán- és közvagyon rongálásáért büntetni kellene. Kinek használ ez? Az ilyen csak az elégedetlenséget szítja. Nem tudnák Önök a becsületes útra inteni azokat, akik ezt Csurgón csinálják? — kérdezi befejezésként a levélíró. Levélírónk véleményével egyetértünk. Igaza van abban, hogy az ilyen módszer nem sokat használ a pártnak. Ellenkezőleg: egy sor ember ellenszenvét, haragját váltja ki, ha meglátja, hogy háza falát összevissza firkálták. Szükség van a párt és kormány melletti propagandára, de mértékkel. Vigyázni kell ■—ez не sértse senkinek az igazságérzetet,vagy ne jelentse a magántulajdon megsértését. A józan ész parancsa azt diktálj^: legyen mértékletesség és nagyobb szerénység ebben is. Ez nagyobb politikai haszonnal és megbecsüléssel jár. Ezt üzenjük a levélírónak és okulásul a csurgói elvtársaknak , is. ,Segítsenek, hogyf megkophossem nyugdíja mat" Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, legyenek segítségemre abban, hogy megkaphassam nyugdíjamat. Hatvanhét éves vagyok, 36 évi gyakorlattal rendelkezem, mint mezőgazdasági szakember. A legutóbb gépállomási agronómus voltam Nagykorpádon a termelőszövetkezetben. Ez az állásom azonban január elsejével megszűnik. Idős ember létemre nem tudok más munkalehetőség után nézni, bár többévtizedes szaktapasztalatomat készségesen gyümölcsöztetném elhanyagolt mezőgazdaságunk felvirágoztatásában. Szeretnék dolgozni, de úgy érzem, jobban rámférne most már a pihenés, hiszen — sajnos — nem a legjobb egészségnek örvendek. Ezért már az októberi események előtt kértem nyugdíj-igényem megállapítását Kaposvárott az SZTK nyugdíj alosztályán. Ott később azt a választ kaptam, hogy néhány szerv még nem küldte meg szolgálati időm igazolását, ezért nem' terjeszthetik fel kérelmemet az Országos Nyugdíjintézethez. Szeretném, ha e néhány sorom megsürgetné a nyugdíjjogosultságom megállapítását, hogy ne kelljen öreg napjaimban szűkölködöm. Tisztelettel: Bajor Lajos agronómus, Nagykorpád. Helyt adtunk Bajor Lajos levelének. Vele együtt mi is reméljük, hogy segélykiáltását meghallják azok is, akiknek gondjaira vari bízva levélírónk boldog öregkorának , bfejió-r sítása. (Szerk.)
