Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-28 / 35. szám

2 SOMOGYORSZAG _______________ Péntek, 1956. december 28.

RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése

Moszkva (MTI). A TASZSZ-imda 'jelent i: A Szovjetunió Kommunista Pártjainak Központi Bizottsága december 20—24. között ülést tartott. Az üfliésen a következő kérdéseket tárgyalták:

1. Bajbakov és Szalburov jelentése a hatodik ötéves terv előkészületeinek befejezéséről, valamint az 1957. évi népgazdasági tervről szóló jeüentés.

2. Buil@an.ym

beszámolója a szovjet népgazdaság vezetésének megjavításái’ói.

Sepi-loviirak a Szovjetunió kütügyniáiúszberévé ;történit 'kinevezésével kapcsolatban a plénum féllmentette

Sepilovot a Szovjetunió Kommunista Pántja Központi Bizottságában vaséit titkári megbízatása alól.

Az SZKP Központi Bizottságának határozata

a szovjet népgazdaság irányításának megjavításáról

Moszkva (MTI). A TASZSZ közli: Az SZKP Központi Bizottsága N. A. Builtganyin beszámolója alapján határozatot hozott a szovjet népgazdaság irányításának megjavításáról. A ‘határozat többék 'között így hang-A Szovjetunió Kommunista Pártja . Központi Bizottságéinak ülése megetffepífcja, hogy az SZKP XX. kongresszusa útmutatásainak állapján mostanában több fontos intézkedés történik az áBami tervezés megjavífására, a gazdaság irányításában észlielihebő túlzott központosítás megszüntetésére, valamint a szövetséges köztársaságok szerepének fokozására a gazdasági építésben, a szovjet mi-" nóisalériumak, a gazdasági egyesüléseik és a vafellaAoik jogkörének további kitérjesAésére, az adminisztrációs igazgatási apparátus létszámának csökkentésére cs egyszerűsíté- 30*=“

A ’demokratikus centralizmus megköveteli a termelés minden módon -váló javítását, a tervszerűség megszilárdítását az egész gazdasági tevékenységben .

Az SZKP Központi Bizottságának ülése szükségesnél!: tartja megáhaipítamii, hogy az élüaimi tervezés gyakorlatában és elisősanbam a folyó tervezésiben lényeges fogyatékosságok 'varrnak. Az állami tervbizottság, az Шааш gazdasági bizottság valamint a rrúnásztériiumok komoly 'mulasztásokat és hibáikat követnek el a termelési, beruházási és az anyagi-műszaki eűlátási tervek Ididaligozásában, rosszul tészmek eleget az áüíliamd tervek teljesítésének ellenőrzésében reájuk háruló kötetezettségeálanek. A Központi Bizottság a párt elsőrendű feladatának tekinti a népgazdaság irónybtásárjak minden módon való javítását az SZKP XX. kongresszusa imái:yélveinek alapján.

Az elkövetett hibák kijavításának módjaival foglalkozik a határozat befejező része.

Szovjet—amerikai tudományos együttműködés a déli-sarki kutatásokban

London (MTI). Fokvárosból jelenti а ев, hogy a szovjet tudományos dáltsankli expedíció tagjai, akik részt vesznek a nemzetközi geofizikai tudományos év munkálataiban. Ogyessaábóil a »Kcoipeiräcia« nevű hajó fedélzetén oda megérkeztek. Pplkvárosiban csatlakozott hozzájuk Gondion-Cairtrldige, az Egyesült Áliamök meteorológiai szolgálatának tudományos munkatársa, aki 16 hónapon keresztül együtt fog dolgozni szovjet tudósakkal, az expedíciónak Queen Mary-Land térségében félaflffitaindó támaszpontján. Az Egyénük ÁHbamok és a Szovjetunió tudományos metecsrológiai szolgálata között létrejött megálliapodás értelmélien egy szovjet tudós is csatlakozik ®4 amerikai ^élsarld expedícióhoz, aimelynek támaszpontja »Kls-AmerMta“ térségében lesz.

Nasszer ha jlandó .tárgyalni a csatorna kérdésének rendezéséről

London (MTI). Washingtoni jelentések szerint Nasszer elnök kijelentette, hogy hajlandó tárgyalásokat kezdeni a Szuezi-csatorna kérdésének tartós rendezéséről, mihelyt megkezdődnek a munkálatok a csatorna hajózhatóvá tételére — közli a londoni rádió.

A Washingtonból eredő hírek szerint Nasszer elnök arra is utalt, hogy az idő még nem érett meg Izrael és az arab államok vitájának rendezésére.

1957-ben háború lesz-e vagy béke? — Nyugati államférfiak karácsonyi nyilatkozatai

Washington (MTI). Az U. S. News and World Report karácsonyi száma több nyugati államférfi nyilatkozatát közli.

Foster Dulles amerikai külügyminiszter szerint az új év meghozza a békét, »de lehetséges, hogy a veszély újabb szakasza is megszületik«.

Menzies, Ausztrália miniszterelnöke borúlátóbban ítéli meg a helyzetet. »Azt hiszem -—- mondotta —, hogy e«y világháború kitörésének lehetősége fokozódott a szuezi krízis következtében. Mindamellett azonban nem hiszem, hogy egy ilyen konfliktus 1957-ben törne ki«.

Pineau francia külügyminiszter kijelerTtette: »A békés együttélés reményeit néhány hét alatt szétrombolták és ma az egész világ ismét a világháború árnyékában él«. A francia külügyminiszter szerint a háborút el lehet kerülni, ha az egységes nyugat világos fejjel és szilárd elhatározottsággal cselekszik. »A Szovjetunió ugyanúgy fél egy esetleges atomháborútól, mint mi« — mondotta Pineau.

Brentano nyilatkozata a nyugatnémet—lengyel viszonyról

Washington (MTI). Henrich von Brentano, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere az U. S. News and World Report című amerikai folyóiratnak adott nyilatkozatában a nyugatnémet—lengyel viszonnyal foglalkozott. Kijelentette^ a német népnek az az őszinte óhaja, hogy barátságban és békében éljen minden szomszédjával. »A német népnek az az eltökélt szándéka — mondotta —, hogy csak barátságos tárgyalások útján rendezi kapcsolatait a szomszédos államokkal. Ezen az úton kellene rendezni minden kérdést, amely összefügg az ország újraegyesítésével, beleértve azokat a határproblémákat is, amelyek Németország és keleti szomszédai között még nyitva állnak«.______ ___

Von Brentano szerint az újraegyesített Németország és’ Lengyelország tárgyalásai »mindkét nemzet számára kielégítő eredménnyel járnának«. Kijelentette: »A még nyílt kérdések rendezését politikai és gazdasági okok teszik szükségessé«, mert e kérdések rendezése »elengedhetetlen feltétele az európai kontinens tartós béke-rendezésének is«.

»Készek vagyunk áldozatokat hozni hazánk újra erősítéséért, s Németország kész lesz ezt az elvet Lengyelországgal kialakítandó viszonyában is érvényesíteni« — mondotta a külügyminiszter.

Von Brentano szerint a német— lengyel megegyezés célja »egy olyan viszony megteremtése, amely egymás tiszteletbentartásán, a kölcsönös bizalmon és barátságon alapszik«.

A bonni diplomácia vezetője azt a véleményét fejezte ki, »még nem fejeződött be a varsói paktum egyes tagállamaiban megindult forradalmi fejlődési folyamat«.

»Magától értetődő, hogy a szabad világ szenvedélyesen érdeklődik a kelet-eurónai események iránt, de ■— mondotta Brentano — távol állunk attól, hogv beavatkozzunk ezekbe az ellentétekbe és megvalósíthatatlan ígéretekkel hiú reményeket keltsünk«.

MI AZ IGAZSÁG ?

Aiaptaílaninialk érezzük a Somogyarszág 1956. december 20-i számában az állami gazdaságok velünk szembeni ázom védakcdásáit, mint ml, a Gépállomások Megyei Igazgatósága vezetői eűzárikóznánik az állami gazdaságok segítésétől. Ellenkezőleg: az Igazság az, hagy a múlt héten külön kértük az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságát: adjon, gépkocsikat acélból, hogy a Komárom megyei Szőnyről egy autókaraván üzemanyagot hozhassunk az őszi mélyszántások elvégzéséhez. Az állami gazdaságok részéről Henner István megyei főagronómussal személyesen beszéltem erről, s ő meg is ígérte, hogy telefonon visszahív, erre azonban hiába vártunk, s ígv csak a mi gépkocsijaink indulhattak útnak üzemanyagért. Bár fogytán volt az üzemanyag nálunk de eddiig is szántottunk az állami gazdaságoknak. Hogy csak egyetlen példát mondjak: a Fonói Gépállomás öt traktora is náluk szánt. Tudunk olyan esetről is, hogy az állami gazdaságok leállították saját traktoraikat, ugyanakkor hozzánk fordultak gépi segítségért. Ez az igazság. Nem helyes, ha az állami gazdaságok saját mulasztásukért másra hárítják a felelősséget — ez a véleményem.

Nagy Árpád, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője

A SOMOGYORSZAG POSTÁJÁBÓL

Egy olvasó két levele

Tisztelt Szerkesztőség!

A megyei pártaktíva-értekezlettel kapcsolatban küldött hozzászólásomat csak nagyon kivonatosan és egyoldalúan közölték. Most az a kérésem, hogy a mellékelt írásomat, ha nem értenek is vele mindenben egyet, teljes terjedelemben közöljék, s legfeljebb tegyék alá a szerkesztőség fenntartását.

A jelenlegi katasztrofális helyzetből való kibontakozáshoz megnyugvás és bizalom kellene, ezt pedig a legkevésbé lehet elérni olyan módszerekkel, amiket eddig alkalmazott a párt és a Somogyország. írásom leközlése új utat nyitna, egészséges véleménycserét indítana el, ez pedig jobban kivezetné a pártot az elszigeteltségből, a Somogyországot pedig a népszerűtlenségből, mint az eddigi módszerek. A kivezető út kulcsa: merészen elszakadni a Rákosirendszer csődöt mondott formáitól, ellenszenves beidegzettségeitől, besulykolt dogmáitól és szólamaitól. Leszögeztem már, hogy nem voltam és nem is leszek marxista, de híve vagyok egy igazán szocialista rendszernek, melynek éltető eleme a függetlenség és a demokratikus jogok érvényesülése, s higgyék el, híve ennek az értelmiség túlnyomó része is, tudatosabban híve, mint az egyszerű dolgozók.

A Rákosi—Gerő-rendszer ellen a dolgozó tömegekben felgyülemlett gyűlöletnek természetszerűen az értelmiség adott hangot és az értelmiség adott hangot a tömegek kívánságainak is. Az értelmiség megnyerése tehát igen fontos lenne a megnyugvás, a bizalom és a széles nemzeti egységfront megteremtéséhez, ami nélkül nem lehet kilábolni a jelenlegi tragikus helyzetből, a fenyegető gazdasági krízisből.

ügy halljuk, a Somogyországot a szovjet parancsnokság is cenzúrázza, írásom megjelenése, vagy félretétele erre is fényt vet majd, bár a szovjet parancsnokságnak is érdeke lenne a kibontakozás elindulása.

A bizalom hiánya okozza, hogy közelebbi cím nélkül, most is csak így írom alá levelemet:

II.

Kiss Imre

Kaposvár

Megint az értelmiség legyen a bűnbak ?

Néha elolvasom a Népszabadságot és bár szerkesztésével, az események tálalásával és állásfoglalásával sokban nem értek egyet, azt meg kell állapítani róla, hogy igyekszik más lenni, mint az egykori Szabad Nép. De nem lehet ugyanezt megállapítani a Somogyországról, mert úgy látszik, csak a címében változott. Szinte váltakozva egyik számában a tsz-ekről értekezik 1955-ös felfogásban és hangnemben, a másik számában értelmiség-ellenes sorokat közöl ilyen vagy olyan formában. A tsz-ek eddigi, alapjaiban helytelen formájáról a bírcsi tsz atyamestere, a Kossuthdíjas Losonczi Pál mondott lesújtó kritikát. Ezek után a Tóth Istvánféle tsz-szakértőknek el kell hallgatniuk, s olyan embereknek kell kezükbe venniük a falusi szövetkezés ügyét, akik a szövetkezeti szervezést nem a Rákosi—Gerő-féle pártiskolókban tanulták. Kik ezek a szövetkezeti szakértők? Ezek bizony a régi szövetkezeti értelmiségiek, akiket a Rékosi-érában annyira elnyomtak és akik ilyen körülmények között is alárendelt beosztásban is értek el eredményeket, ahol kifejthették szakértelmüket.

Az értelmiség elleni kirohanások szintén a Rákosi-korszak fénykorát idézik. A valódi Rákosi—Gerő-féle káderei! vádaskodnak és elbocsátással fenyegetőznek, mintha 1950-et vagy 1955-öt írnánk. Csakhogy ma már más időket élünk. Az értelmiség nem fél, nincs oka félnie ezektől a fenyegetésektől és nincs szüksége a szektások bizalmára. Az értelmiség egyedül a dolgozó nép véleményére ad s biztosan tudja, hogy az elmúlt tragikus hetek során nem az értelmiség szigetelődött el a dolgozó néptől, hanem ezek a fenyegetőző szektások. Sajnos ennek a szektás felfogásnak segít a Somogyország december 18-i vezércikke, mely bizalmat hirdet ugyan, de tele van súlyos vádaskodásokkal az értelmiség ellen. Ezzel szemben mik a tények? Az október 23 utáni megmozdulások Kaposvárott is spontán tömegmegmozdulások voltak a Rákosi—Gerő-rendszer ellen. Ezeknek keretében született meg a népfront 16 pontja, melyet az MDP megyei vezetői ■ is magukévá tettek. A megmozdulásokat tehát nem »egyes értelmiségi« személyek szervezték, ezek csak menetközben kapcsolódtak bele irányításukba. Ezeknek az egyes személyeknek túlzó magatartását az értelmiség nem helyeselte, sőt az értelmiség higgadtságának igen nagy része volt abban, hogy Kaposvárott november 4-ig nem folyt vér. A Somogyi Néplap annak idején köszönetét is mondott a pedagógusoknak, hogy az ifjúságra gyakorolt mérséklő hatásukkal elhárították a feszültség veszélyét és kiéleződését. Igen, az értelmiség megmutatta igazi arcát, s ezért nincs oka mentegetőznie, mert a Rákosiéra alatt elszenvedett mellőzés és megaláztatás ellenére megőrizte józanságát, s a függetlenség és a demokrácia jogos követelésén túlmenően egyetlen megnyilatkozása sem veit a szocialista rendszer alapjai ellen.

A legerélyesebben vissza kell utasítani azt a többesszámban emlegetett vádat, hogy mérnökök és orvosok »acsarkodva követelték a kommunisták és más becsületes hazafiak legvilkolását«. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. mert az értelmiség mindenfajta i örvény tel ensés elkerü- Vsét hangoztatta. Az ilyen általánosító vádaskodás csak akadályozza a kibontakozást és azt a gondolatot ébreszti, hogy fenyegetési és megfélemlítési szándék rejlik mögötte.

Igaz, »választóvíz volt az elmúlt időszak minden eseménye«, s az értelmiség megmutatta, hogy összeforrott a dolgozó néppel, de nem kívánja vissza az 1945 előtti reakciót, de az októoer 23-a előtti időket sem. A november 4 utáni időszak azonban választóvízként mutatta meg azt is. hogy kik az október 23 előtti időszak, a Rákosi—Gerő-rendszer hívei. Ezek azt hitték, hogy ismét megjött az ó idejük, s azzal a gondolattal, hogy lePiobb védekezés a támadás, az október 23 óta lezajlott eseményekért az értelmiséget próbálták bűnbakká tenni. Eszerint a tragikus eseményeknek nem á bűnös Rákosi—Gerőrendszer katasztrófa-politikája volt az oka, hanem az értelmiség bujtogató tevékenysége. A Rákosi-rendszer maradéktalan, túlzó kiszolgálásáért a pártban, a közigazgatásban, a karhatalomban kapott pozíciójuk féltésében és megtartása érdekében ismét az előtérbe tolakodtak, vádaskodtak és túlzó tevékenységükkel sokat ártottak a feszültség csökkentése, s a ‘kibontakozás ügyének.

A diákok december 10-i felvonulása miatt röplapokon méltánytalan támadás érte a pedagógusokat. Mint a ténveket ismerő érdekelt szülő, kijelentem, hogy a diákok a tanárok és a szülőik figyelmeztetése ellenére, önelhetározásból rendezték a felvonulást, természetesen nem ellenforradalmi szándékkal, hanem a szabadságjogokért harcoló Petőfi és a független Magyarországért küzdő Kossuth szellemében öntudatos ifjúi bátorsággal a függetlenségért és az október 23 óta kiharcolt szocialista demokráciáért tüntettek, s a Rákosi— Gerő-rendszer visszaállítását célzó jelenségek ellen.

A Rákosi—Gerő-rendszer által előidézett gazdasági, szellemi és politikai válságnak egyik oka a helytelen értelmiség-ellenes irányzat is volt. A jelenlegi még súlyosabb válságból való kibontakozás nem képzelhető el a dolgozó nép odaadó munkája mellett az értelmiség szakértelmének teljes latbavetése nélkül. Ehhez elsősorban bizalom kellene, bizalmat pedip legkevésbé lehet vádaskodásokkal és megfélemlítéssel teremteni. Ezt a múlt alaposan bebizonyította.

Kiss Imre Kaposvár

Dolgozni, a nép sorsának jobbraíordításán, gondolkodni, töprengeni azon, hogyan tudjuk sokat szenvedett hazánkat abból a kátyúból, amelybe jutott, mielőbb kivezetni. Ez a nemzet parancsa minden becsületes magyar ember számára. Úgy véljük, Kiss Imre kaposvári olvasónk igyekszik e lelki parancsot híven teljesíteni azzal, hogy helyet követel a megyei újságban írott betű formájába öntött gondolatainak, amelyekkel a kibontakozás kapuját akarja döngetni. örömmel üdvözöljük jószándékát, nagyra becsüljük fáradhatatlan levélírói szorgalmát, s köszönjük, megszívleljük segítőkész, bíráló megjegyzéseit. Vele együtt valljuk mi is: a különböző nézetek, az eltérő vélemények nyílt csatájából kerülhet ki a helyes elgondolás. Ne némítank el a különvéleményt, ne parancsszóval, kinyilatkoztatással, hanem érvelő meggyőzéssel toborozzunk híveket eszméinknek — ez is jelenti az új idők új igéinek megértését, ez is mutatója annak, hogy határozottan és végleg szakítottunk a múlt hibáival, dogmáival, hogy új módon élünk, gondolkodunk és dolgozunk a

nép szolgálatában. Ezért készségesen teljesítjük Kiss Imre kérését, helyt adunk lapunkban írásainak, amelyekhez hozzáfűzzük a mi véleményünket is. Előrebocsátjuk: állításainak többségét helyeseljük. De hangot adunk ellenvéleményünknek is leveleinek azokkal a részeivel kapcsolatban, amelyeket nem tartunk helytállóknak. Vegyük sorra a levelek megállapításait.

Kiss Imre írásaival nem most kopogtatott először szerkesztőségünk ajtaján a postás. Olvasónk felemelte szavát a legutóbbi megyei pártaktíva után is, amikor az újságból megtudta, milyen szektás szellem igyekezett ott magának utat törni. (A szektásság megnyilvánulását elítélte a megyei intézőbizottság is.) Kiss Imre leveléből leközöltük a megítélésünk szerint legfőbb gondolatot, Tóth István, volt megyei párttitkár felszólalása egyes részleteinek bírálatát. A levelet helyszűke miatt nem tártuk teljes egészében az olvasók elé. Ez volt az oka — a korlátozott terjedelem — »a kivonatos és egyoldalú közlésnek«. Egyébként mi is azt tartjuk helyesnek, hogy a beküldött leveleket — ha azok általános érdeklődésre tarthatnak számot

— változtatás nélkül leközöljük. Ha viszont csak levélrészleteket közölhetünk, azt előre szeretnénk megbeszélni a levél írójával. Ezért is szükséges, hogy levélíróink közöljék velünk pontos címüket.

Érezzük mi is a sok embert foglalkoztató kérdések nyilvános véleménycseréjének szükségességét. Szakítani akarunk a múlt minden hibájával, s ehhez olvasóink, levelezőink felbecsülhetetlen segítségére is számot tartunk. Nem vagyunk beoltva a tévedhetetlenség szérumával — mi is tévedhetünk. Kérjük olvasóinkat, segítsenek hozzá bennünket hibáink felismeréséhez és kijavításához. Mi — ellentétben Kiss Imrével

— marxisták vagyunk, s tudásunk legjavával igyekszünk szolgálni azokat a célokat, amelyeket népünk magáénak vall: az igazi szocialista rendszer kiépítését, össze akarunk fogni mindazokkal az emberekkel, akik — bár sok más kérdésben különböző véleményen vannak, de ebben velünk egy úton haladnak. A szocializmus építése érdekében félreteszünk minden nézeteltérést, s nem azt keressük, ami a marxistákat a más világnézetűiktől elválasztia, hanem azt, ami összekapcsolia. Ebből a meggondolásból munkálkodunk a széles nemzeti egységfront, a bizalom, a megnyugvás megteremtésén.

Az értelmiség elleni kirohanást elítéljük. Nem akarjuk, hogy »megint az értelmiség lépvén a bűnbak«. Lapunk és lapunkon keresztül senki nem fenyeget azokat a becsületes értelmiségi foglalkozású embereket, akik október 23-a és november 4-e között sem vesztették el a fejüket. A Somogyország december 18-i vezércikke sem veszi egy kalap alá a város értelmiségét. Hibáztattuk a túlzó magatartást tanúsított egyes személveket, akiknek, cselekedeteit az értelmiség Kiss Imre szerint sem helyeselte. A vezető szerep értelmezésénél — úgy véljük — az október 30-i események előzményeit is figyelembe kell venni.

Hamvas—Farkas—Kunszabó-féle hangadók október 23—30-a közötti eyújtó, lázító beszédeire is, amelv_ek nem a józansá0 és megfontoltság, hanem a mértéktelenség és fékevesztettség magvait hintették el a tömegek között. Említett vezércikkünket Kiss Imre rosszul értelmezi. Nem tartjuk helyénvalónak azt az állítását, hogy általánosítóan vádaskodunk az értelmiséggel szemben. Cikkünkben többek között ez áll: »Nem értünk egyet azzal, hogy egész értelmiségünket egy kalap alá vonják azokkal, akik hazaáruló, ellenforradalmi tevékenységet fejtettek ki... Nem érthetünk egyet, mert az értelmiség jórésze távoltartotta magát az ellenforradalmi megmozdulástól és elítélte az ellenforradalmárok tevékenységét«. E sorok után arról írtunk, hogy a bűnösök feleljenek tetteikért, a bűntelenek pedig érezzenek biztos talajt a lábuk alatt. Követeltük, hogy a becsületes értelmiségiek gyanakvás helyett bizalmat kapjanak, mert az előttük álló megnövekedett feladatoknak csak akkor tudnak eleget tenni, ha megnövekedett bizalmat kapnak a párttól, a munkásosztálytól, a dolgozó néotől. E gondolataink mögé — megmondjuk nyíltan — nem bújtattunk el semmiféle fenvegetési vagy megfélemlítési szándékot. A december 10-i diáktüntetésről alkotott véleményünk megegyezik levélírónkéval.

Ennyit akartunk hozzáfűzni Kiss Tmre leveleihez. írásait még egyszer köszönjük, s arra kérjük, máskor is keressen fel levélben vagy személvesori bennünket. Juttassa el napvilágra kívánkozó gondolatait lammkboz, ahhoz a laphoz, amely — most már ő is láthatja — nincs alávetve semmiféle cenzúrának.

Szerkesztőség