Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-23 / 33. szám

AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA I. évfolyam 33. szám. Vasárnap, 1956. december 23. ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA JS Ejt ÁRA 50 FILLÉR Erősebb, gazdagabb szövetkezet lesz a répáspusztai Első ötéves Terv Hétszázharminc holdon továbbra is közös gazdálkodást folytatnak a répáspusztai parasztemberek. A szö­vetkezés gondolatát, a boldogabb életbe vetett hitet az ellenforradalmi törekvés sem tudta kiölni abból a 32 családból, amely ingadozás nélkül ez­után is a szövetkezeti gazdálkodás­ban látja felvirradni a jólétet. Októ­ber 23-a után itt is voltak hangosko­­dők, akik fennhangon azt követel­ték, oszlassák fel a tsz-t, s vigyen mindenki, amit akar. A tsz régi tagjai mégsem fordítot­tak hátat a szövetkezetnek. Aki ki akar lépni a szövetkezetből, kime­het, s megkapja a közös szövetkezeti alapból ráeső részt, de a mi kárun­kat ne kívánja senki, mi továbbra is fenntartjuk a szövetkezetei — mond­ta a szövetkezet 32 hűséges családja Kisebb lett a tsz, mert a toponári üzemegység levált tőlük, de így, ha kevesebben vannak is, egységben erősebbek lettek, mint valaha. — Most eljött az ideje, hogy ingadozás nélkül dolgozzunk, s valóban virág­zó gazdasággá tegyük a szövetkeze­tei — mondja bizakodóan Szöllősi Ferenc elvtárs, az elnök. Hogy erősebb lesz az Első ötéves Terv, mint volt, azt mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy anyagi esz­közökben jól állnak, az emberekben az ambíció nagy és máris jelentős terveik vannak a jövőre vonatkozó­lag. A kilépő tagok kielégítése utáni közös állományuk a következő: 22 ló, 118 szarvasmarha (ebből 65 te­hén), 270 sertés, 284 pulyka, 110 ka­csa. A novemberrel lezárult gazda­sági évben 37,79 forint értékű oszta­lék jutott munkaegységenként. (A termények árát állami — nem sza­badpiaci — áron számolták.) Ha fi­gyelembe vesszük, hogy a tsz-ben egy-egy családra átlagosan 555 mun­kaegység jut, akkor látjuk, hogy egy-egy család több mint 21 ezer fo­rint értékű jövedelmet kapott a kö­zösből. Jövőre már nem lesz beadás, a tsz 48 vagont kitevő terményét sza­badpiacon adhatja el. Nem csoda te­hát, ha a répáspusztaiak szép remé­nyeket táplálnak a jövő iránt. Az előző évektől eltérő új terveken gon­dolkodnak. Ezután döntik el: milyen legyen az új alapszabály. Szöllősi elvtárs bátran bizonykodik, hogy jö­vőre 76—78 forintra emelik a mun­kaegységek értékét. Van ennek alap­­,fa? Igen, van. Mérhetetlen tetterőt jelent a szö­vetkezeti tagságnak, hogy többé nem kötik kezüket gátló intézkedések, úgy alakíthatják ki gazdaságuk irá­nyát, ahogy nekik tetszik. A télen pedig lesz erre idő bőségesen. Bár még messze van a tavasz, Szöllősi elvtára annyit máris elárul, hogy jö­vőre az ideinél Háromszor akkora .kertészetet létesítenek. Most vásá­roltak egy 3,5 tonnás gépkocsit, az fogja az árut Kaposvárra beszállíta­ni, 20 holdon pedig dinnyetermelés­be kezdenek. Borsod megyéből hoz­nak ehhez értő két családot. A szer­ződést már megkötötték velük. Lesz munkáskéz is. A napokban két új család tért vissza hozzájuk: Bone­­vácz József és Vass András, ők is tsz-tagok lettek. Az egyik fő jövedelmi forrás lesz továbbra is: a tejtermelés és a hiz­lalás. Fejleszteni kívánják a tégla­égető üzemágat is. A terv: jövő őszig 500 ezer tégla legyártása a tsz-tagok részére. Ez évben két család költö­zött új lakásba, tíz családnak a kö­vetkező években akarnak családi há­zat építeni. Megváltoztatják a .szövetkezet ve­zetésének eddigi módszerét. Jövőre már nem tartanak függetlenített bri­gádvezetőket, csak az elnök és egy könyvelő lesz függetlenített. Idén nyolc ilyen személy volt. Nem lesz mezőgazdász sem. Úgy szeretnék, ha a gépállomástól bérbe kapnák a trak­torodat, gépeket, mert véleményük szerint így jobban, gyorsabban men­ne a munka. Uj úton indulnak a jövőbe a ré­­páspusztai szövetkezeti emberek. Szavaknál ékesebb tettekkel akarják és fogják bebizonyítani parasztsá­gunknál*: érdemes szövetkezni! As MSZMP megyei intézőbizottsága nem azonosítja magát a pedagógusokat gyalázá röplapokkal N 1 I I. A T К О Ж А Т Az utóbbi időben sorozatosan je­lennek meg megtévesztő, lazító jel­legű röplapok, feliratok. Az MSZMP Somogy megyei intézőbizottsága nem azonosítja magát a december 14-én megjelent sokszorosított, aláírás nél­küli röplapokkal, melyek a pedagó­gusok egészét cllcnforradalmárnak és fasisztának nevezi. Az intézőbizottság a pedagógusok­nak az ifjúság nevelésében végzett áldozatos munkáját nagyra értékeli és tudatában van annak is, hogy e lelkes munkáért a legutóbbi időkig kellő megbecsülésben nem részesül­tek. Az október 23-i és az utána követ­kező eseményekben a pedagógusok többsége józanul gondolkodva a hi­bák ellen velünk együtt lépett fel, szilárdan kitartott a törvényesség, a népi demokratikus államrendszer, a szocializmus építése mellett. Nem egy esetben a népi demokráciához hű pedagógusok maguk is az ellen­­forradalom üldözésének voltak kité­ve. A pedagógusok egy része azon­ban elvesztette tisztánlátását, nem ismerte fel az események jellegét, sokszor jóhiszeműen támogatott olyan megmozdulásokat, amelyek a népi demokratikus rendszer ellen irányultak. Egyes pedagógusok pe­dig az ellenforradalom ügyét képvi­selték, nem egy esetben annak szer­vezői voltak. Az ilyen pedagóguso­kat elítéljük, s helyeseljük, ha a bí­róság törvényes úton felelősségre vonja őket. Az elmúlt eseményekben a peda­gógusok zöme felismerte, hogy a harc azért folyik, hogy népi demok­rácia maraűjon-e vagy a kapitaliz­mus álljon vissza hazánkban. Ezért álltak a népi demokrácia, a szocializmus építésének oldalára á fiatal és idősebb pedagógusok egy­aránt. A fiatal pedagógusok tudják, hogy csak a népi demokratikus rend­szer tudta biztosítani a nagyszámú munkás-paraszt és értelmiségi fiatal számára a pedagógus-pályát. Az idő­sebb pedagógusok is megértik, hogy a népi demokrácia megbecsüli mun­kájukat. Megbecsülésük az utóbbi időben anyagi téren is kezdett meg­valósulni. Pedagógusainknak rendkívül nagy a felelősségük az ifjúság helyes szel­lemben való neveléséért. Az intéző­bizottság bízik abbau, hogy aktív építői lesznek a független, szocialis­ta Magyarországnak! Kommunista Pedagógusok! Az MSZMP el van szánva arra, hogy a múlt hibái ellen — melyek a pedagógusokat is sértették — a leg­következetesebben harcol. Ma még sok a kétely, a bizalmat­lanság. Együttesen dolgozzunk a múlt hibáinak megismétlődése el­len, a kétely és a bizalmatlanság el­oszlatásáért. Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Intézőbizottsága Elnöksége Vonják felelősségre a pedagóguséi lenes röplapok készítőit 1956. december 14-én Kaposvár utcáin, falakon és kirakatokban sokszorosított falragaszok jelentek meg, amelyben felelőtlen elemek a tanulóifjúságot a pedagógusok ellen uszítják, válogatás nélkül fasiszták­nak nevezik őket. A falragaszokon alaptalan vádakkal illettek egyes iskolákat és, meg nem nevezett tanárokat. A Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Somogy megyei vezető­sége a legerélyesebben tiltakozik mind a röplapok tartalma, mind pedig ezek terjesztésének módszere ellen. Követeljük, hogy kutassák fel a röplapok szerzőjét és mint felelőt­len uszítót vonják felelősségre. Felelősségünk teljes tudatában kijelent­jük, hogy a somogyi pedagógusok mindenkor becsülettel teljesítik köte­lességüket, a szocializmus építésének hívei. Ha valamely pedagógus ellen kifogás merül fej, azt a törvényes szervek személy szerint vonjált fe­lelősségre. A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy egy-két pedagógus magatartása, vagv megnyilvánulása miatt a pedagógusok összességét il­lesse bárki is a fasizmus vádjával. Kaposvár, 1956. december 19-én. Megválasztották a végleges munkástanácsot Zsibong a terem, az előcsarnok méhkashoz hasonlít. Belcecses, kues­­más, munkaruhás és es&kabítos em­berek jön ne к-menne к a folyosókon, lépcsőkön, udvaron. Az arcokat iz­galom feszíti, kisebb csoportok he­vesen tárgyalják a lehetőségeket. — Téged kellene megválasztani — tréfálkozik valaki a kultúrterem kályhája mellett, s kedélyesen vere­geti a kiszemelt alacsony emberke vállát. A megszólított hevesen tilta­kozik, Biztosan tudja, miért remény­telen számára a dolog. — Két sza­vazatot, ha kapna — toldja meg egy közelálló. A kis csoport tagjai ne­vetnek. Az elnökség szót■ kér, a zsí­­bongás elül, és az arcok komolyra fordulnak. Választás van a Mélyfúró Válla­­latriál. A végleges munkástanács megválasztása. Fontossága ott tük­röződik a tekintetekben. A vidéki munkahelyekről is megérkeznek a küldöttek. Ök már tagjai a végleges munkástanácsnak. A pápai üzem­­vezetőség szintén elküldte delegált­jait. A Mélyfúró Vállalat egész Du­nántúlra kiterjedő munkát végez. Ezt a munkát kell majd jól irányí­tania. ésszerűen megszerveznie a munkástanácsnak. Sok panasz, sére­lem érte a külső berendezések dol­gozóit, de a bentieket is az utóbbi évek (folyamán. {Különösen bérpa­naszok. Ezeket kell józan mérték­tartással orvosolnia a munkástanács­nak, a megelégedés harmóniáját keltve az állam, tehát a nép és a munkások között. Jött a forradalom és a munka dereka nagyot roppant a vállalatnál, éppen az elszórt vi­déki munkahelyek és a nagy távol­ságok miatt. Most ezt a munkát el kell indítani, a munkásokat össze kell fogni. Zavaros hangok, élénk véleménykülönbségek, szervezési problémák tajtékoznak a vállalat felkavart életében — a munkásta­nácsnak keli helyes irányba terelni a szertefolyó indulatokat. Sok-sok probléma vár még megoldásra és kí­vánja az erős kezeket, a józan feje­ket. A Mélyfúró Vállalat dolgozói mindezt tudják, és ezért elhatároz­ták, hogy jól megnézik, kire adják szavazatukat. Miközben a szavazás folyik félre­ülünk Csóndor elvtárssal, a nemré­gen alakult MSZMP-alapszervezel vezetőségi tagjával beszélgetni. Mi a véleménye a vállalat jövőjéről? —• Sok minden másképpen lesz, jobban lesz ezután — mondja. — Igyekszünk mi is segítséget adni ahhoz, hogy a munka újra a régi ke­rékvágásba jöhessen. A terem egyik sarkában a mun kások megelégedéssel nyugtázzák a választás titkosságát. Egyikük , azt mondja: — Mennyivel más választás ez, mint ami azelőtt szokott lenni a vállalatnál. Még a szakszervezeti vá iasztások is, melyek talán a legde­­mokratikusabbak voltak, nem hason­líthatók a mostanihoz. Sokan abbar az időben unalommal, kényszerűség­ből vettek részt egy ilyen választá­son, és a többséget nem is érdekelte, hogy kik legyenek a vezetőség tag­jai, bár sokszor úgy is volt, hogy nem az lett, akit mi akartunk. Néz­ze meg most, mennyire aktív min­denki). Mennyire igyekszik ellen­őrizni a szavazást, hogy szó ne ér­hesse a ház elejét. Most tényleg a ml sorsunkról és a vállalat sorsá­ról döntünk. Természetesen, viták azért voltak Rubus elvtárs üzemvezető kifogásol­ta, hogy a műszakiak miért külön és miért nem a f úróberendezősök­­kel együtt szavaztak. Meszest Lajos elvtárs is emellett kardoskodott. Végül az egyöntetű kívánság alap­ján mégis külön szavaztak. Az ad­minisztráció külön megválasztotta küldöttét a munkástanácsba, külön szavaztak a műszaki és a műhely dolgozói is, valamint a külső fúró­berendezések mindegyike. A végleges munkástanács tagjai megválasztották később a 15 tagú intézőbizottságot. Az elnökség tagjai a következők lettek: Elnök: Kovács Imre kompresszoros, a külső fúró­­garnitúra dolgozója, elnökhelyettes: Vecsési Sándor, pápai művezető, titkár: Horváth Lajos számviteli dolgozó. Az Intézőbizottságban majd­nem teljes számban munkásak fog­lalnak helyet. A választás módja, néhány ellenvéleménytől eltekintve, a munkások többségének helyeslésé­vel találkozott, A végleges munkás­­tanács már munkához is látott. A vállalat dolgozói remélik, munkáju­kat siker kíséri, Pedagógusok Szabad Szakszervezeté­nek Somogy megyei vezetősége Á DOMINÓ — 22,50! Tessék kérem, a többi vissza. Még itt felejti a visszajáró pénzt... — Ohó ... persze ... köszö­nöm. Ilyenkor szórakozott egy kicsit az ember. Május 1 utcai játékbolt. Nyüzsgő tömeg. Az ajtó nyílik, csukódik. Egyik vásárló a má­siknak adja a kilincset. Az el­adók alig győzik kiszolgálni a hosszasan válogató vevőket. Áru van bőven. Kövér néni szorongat a pult mellett egy berregő kisautót, majd visszaadja az eladónak. — Inkább valami tömör játé­kot kérek. A kis unokám úgyis szétszedi egy nap alatt. Talán mackót: Mackónk nincs, elfogyott Akkor egy gumibabái. — Jó kérem, egy gumibaba leblokkolom. Fiatal házaspár érkezik. A fér­fi feketehajú, szürke kabátos, {harminc körüli. Felesége szőke, mosolygószemü asszonyka. Né­zik a rengeteg vennivalót. Tana­kodnak. — Mit vegyünk? Nézd — mondja kedvesen az asszonyka — Karcsi négy éves, olyan já­tékot vegyünk, ami zörög, csö­rög, fal, szalad, szóval ami élén­kíti a gyereket, — Tyűha! Te még élénkíteni akarod? Hisz úgyis felfordítja az egész házat — feleli a férj han­gosan, majd később élénk 'moz­dulattal felesége felé fordul. — Megvan! A gyereknek olyan játékot kell venni, ami növeli a találékonyságát, figyelemre ösz­tönzi és fejleszti gondolkodó­­képességéi. — Ugyan, fiam! Már megint filozofálsz. Karácsonykor a gye­rek szómkozni akar. A gyerek érdekét kell nézni. Vegyünk búgó csigát. — dó, legyen búgó csiga. — Te, nézd... van dominó is! — Jé, dommó! Vegyünk . do ­minót neki. Búgó csigát meg do­minót. — Ugyan, angyalom, a dominó lényegét nem érti meg a gyerek. — Nem baj, de azzal, mi is tu­dunk játszani!... Megállapodnak, megveszik, s őrömmel távoznak az üzletből. A szíriai kormány addig nem engedi kijavítani az országán áthaladó olajvezetékeket, amíg az idegen csapatok el nem hagyják Egyiptom területét Párizs (MTI). A kairói rádió szerint Bittar szíriai külügyminiszter a Me­na egyiptomi sajtóügynökség kép­viselőjének pénteken kijelentette: »A szíriai kormány addig nem engedi az országán áthaladó megsérült olajve­zetékek kijavítását, amíg az izraeli, az angol és a francia fegyveres erők teljesen ki nem vonulnak Egyiptom területéről«. A fenti nyilatkozat szögezi le első ízben, hogy az izraeli csapatoknak is ki kell vonulniok a Sínai-félsziget­­ről, mielőtt az olajvezetékeket kija­vítanák és ennek folytán még távo­labbivá válnak a kilátások arra, hogy folytatódjék az iraki olaj szállítása a Földközi-tenger felé. TANÁCSOLJUK: nézzenek körül a házuk táján A Budapesti munkástanács meg­szüntetésének hírére az ország min­den részében felszisszentek az ellen­­forradaimárok. A Kádár-kormány el­leni dühükben igyekeztek minél na­gyobb akciókat végrehajtani. Volt, ahol fegyveres provokációt szervez­tek. Akadt olyan is, aki hóna alá csapta a betyárbútort és Nyugaton keresett malasztot sebeire. Legtöb­ben azonban jól fűtött odújukból igyekeztek mozgatni a kulisszák báb­­figuráit. A valóságban ez úgy fes­tett, hogy a különböző munkástaná­csokba befészkelődvc megpróbálták "forradalmasítani« a munkásosztályt. Akárhogyan akarná is valaki To­­mity Ferencre, a Balatonboglári Sző­lészeti Állami Gazdaság ideiglenes munkástanácsának volt elnökére nem tudná rábizonyítani, hogy valamiféle tősgyökeres fasiszta-család sarja. Egyszerű munkásember, aki egész életében két kezével kereste kenye­rét. Október utolsó napjaiban — hogy, hogy nem — о lett a gazdaság ideiglenes munkástanácsának elnöke. Jó darabig nem is zavart ő sok vi­zet. Jói érezte magát az aktatáská­val, amit állandóan hóna alatt szo­rongatott, mióta e megtisztelő funk­ciót betöltötte. Napról napra nagyobb lett a hangja. Úgy beszélt a munká­sokkal, mint kocsis a lovával. Ö volt a pont az i betűn. Mindent szereiett, csak egyet nem: ha valaki a végleges munkástanács megválasztását sür­gette. Ilyenkor határozottan kijelen­tette: »vegyék tudomásul, hogy a munkástanács véglegesnek tekinten­dő!« (Ezt persze úgy kell értelmezni, hogy az ideiglenes munkástanács véglegesítette magát a munkások be­leegyezése nélkül.) Tomity Ferenc kitartó szorgalom­mal járta az üzemegységeket. Intéz­kedett, ígért, fenyegetett. Ez utóbbit tiszavirág életének utolsó napján al­kalmazta kiváltképp. Arról volt szó, hogy sztrájkot kell kezdeni, mert a kormány feloszlatta a területi mun­kástanácsokat. Nosza Tomity motor­ra ült és személyesen vitte faluról falura az ukázt: »Sztrájkolni!« Be­toppant az üzletekbe, a malmokba, i gépállomásokra (amikhez semmi köze sem volt) és lehordoít minden­kit, akinek véleménye ellenkezett az övével. Legtöbb helyen hümmögtek neki valamit, de Lengyeltótiban a gépállomás dolgozói felhúzatták vele a nyúlcipőket. ügy nekiiramodott, hogy még máig sem talált vissza Ba­­latonboglárra. Pedig ott nagyon vár­ják, hiszen most választják meg a végleges munkástanácsot a gazda - Ságban. Egyszóval Tomity Ferenc, az egy­kori becsületes munkás, ma nem mer visszatérni munkatársai körébe. Cső­döt mondott a sztrájkszervező tudo­mánya. De vajon miért éppen To­mity Ferenc volt az exponens figu­rája ennek az egész sztrájkhistóriá­nak? Hiszen a munkástanács intéző­bizottságának jónéhány tagja volt még rajta kívül. Éppen itt van a kutya eltemetve. Az igaz, hogy az intézőbizottságban mások is voltak, de — csodálatos vé­letlen folytán — egyedül Tomity Fe­renc volt csak munkás közöttük. A többiek egytől egyig olyanok voltak, mint Urbán István Péter, volt hor­thysta vezérkari főhadnagy, aztán Pamuki Lajos osztopáni »kisgazda«, vagy mint Jovánczai urambátyám, a maga szerény 150 holdjával. Mindez lehet, hogy csupán a vé­letlen játéka. De miért kellett To­mity Ferencnek Ilyen szomorú sors­ra jutnia? Miért kell e becsületes munkásembernek a kiközösítettek kenyerét ennie? Isten látja a lelkün­ket — nem akarunk senkit sem gya­núsítani! Csupán arra szeretnénk a Balatonboglári Szőlészeti Állami Gazdaság dolgozóinak figyelmét fel­hívni, hogy jól nézzenek körül a há­zuk táján most, amikor megválaszt­ják a végleges munkástanácsot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom