Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-14 / 25. szám

MSZ.MÍ* MEGYEI INTÉZUBIZO г . * V. \ I. évfolyam. 2!.. szám Fenlek. )!*.*><;. december M.

ÉS Л MEGYEI TAN ÁCS LAPJA ARA 50 FILLÉR

1 .......*“•'......................................................................ШИ!Ш;!!!;|!НР!!1Ш11Г! ...........................1....................................^.................................................................■*"

Ne hagyjuk magukra a termelőszövetkezeteket!

Az utóbbi hetekben sorsdöntő változások történtek a magyar falu éleiében. Változások, melyekre régóta vért szorgos földművelő népünk. Uj mezőgazdasági kormányprogram készül, amely megszünteti a Rákosiék parasztpolitikája következtében a dolgozó parasztságot ért igazságtalanságokat. Uj program, amely hivatva lesz új — eddig még soha nem tapasztalt — szintre emelni, a belterjesség irányába terelni mezőgazdaságunkat.

К készülő kormány program első körvonalai már láthatók. A kormány eltörölte a parasztságot gúzsbakötö, a mezőgazdaság I fejlődését hátráltató kőtelező begyűjtési rendszert. Megszűnt a tagosítás,, a szövetkezetekbe való kényszerítése a parasztságnak. Nem szabják meg többé lentről a parasztnak, lmgy. miből mennyit termeljen, milyen állatokat tartson. A munkás-paraszt kormány lehetővé tette: azok az emberek, akik meggyőződés és munkakedv nélkül léptek a tsz-be, vágy alakítottak szövetkezetét, kiléphessenek es a rossz szövetkezetét a tagok egyöntetű akaratára fel is oszlathassák.

Mi a helyzet e téren megyénkben? Őszintén meg kell mondanunk, hogy az elmúlt hetekben igen sok dolgozó paraszt hagyta ott a szövetkezetek besújtó bírálat j?z az .elmúlt esztendők káros paraszt politikájára. a szövetkezet szervezés rossz gyakorlatára. Ám, fél igazságot mondanánk, ha csak ezt látnánk a szövetkezetekből való kilépések egyetlen okául. A teljes igazság az, hogy nemcsak az önkényesen, erőszakosan szervezett tsz-ekből léptek ki, vagy az ilyen szövetkezetek oszlottak lel. Kiléptek o'yan emberek is, akik bár szentül meg voltak és vannak győződve a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről és akiknek a szövetkezet nagyobb jólétet, biztosabb életmódot jelentett, mint korábbi egyéni gazdaságuk, de a fenyegetőzések láttán nem. merték hallatni hangjukat. Most már világosan lehet látni, miként tévesztettek meg Sok száz becsületes embert — a szövetkezés igazi híveit — volt taiusi nagygazdák, spekuláns és demagóg elemek; olyanok, akiknek nincs ínyükre aj falu szocialista építése, a kizsákmányolásmentes, jobbmódú paraszti élet megvalósítása. Sokhelyütt agyonveréssel fenyegették meg a parasztokat, ha nem hagyják ott a szövetkezetét. Böhönyén pl. Szijjártó Lajos, aki október végén a, falu forradalmi tanácsának elnökévé • választatta meg magát — elzavarta 1 helyéről a tanácselnököt, a kommu-3

fikiivaülést t rióit az MSZMP marcali járási iniázöbtzoüsá'ja

December 12-én az MSZMP marcali járási intézőbizottsága aktívaülésre hívta össze a járás kommunistáit, hogy megvitassák a jelenlegi helyzetet és meghatározzák azokat a feladatokat, melyek meggyorsítják az új párt szervezését a marcali járásban is. A beszámolót Fokt Gyula elvtárs, az ideiglenes intézőbizottság tagja tartotta. A vitában 12 _ elvtárs szóialt fel, mondta el véleményét a jelenlegi helyzetről és a feladatokról.

A felszólalók bírálták az illetékes állami szerveket, hogy nem elég határozottan lépnek fel az ellenforradalmi tevékenység ellen, bírálták a; párttagokat is, hogy felvilágosító; szóval nem lépitek fel az izgatás,; rémhírterjesztés ellen. Megemlítették, hogy több helyen léptek be a pártba olyanok Is, akik az MDP-nek nem voltak tagjai, mert — mint mondott 4k -— még határozottabban akarnak harcolni minden ellenforradalmi tevékenység ellen, de ugyanakkor az ellen is, hogy a régi hibás és káros nézetek kerekedjenek felül a párton belül. Kifejtették azt a nézetüket is, hogy az ellenség most éket akar verni a kommunisták közé, minden régi vezetőt lé akarnak váltatni. Egyetértett az aktíva azzal, hogy le kell váltani azokat a túlzókat és a néptől elszakadt funkcionáriusokat, akikben a nép nem bízik,: de ne engedjük, hogy válogatás nélkül mindenkit leváltsanak.

Befejezésül kiegészítették az ideig-; lenes intézőbizottságot és tagjául;

megválasztották Kisdeók József,:

Nagy Béla és Takács András elvtársukat.

cihákról kivégző listát fektetett fel, ke nyszerítette a szövetkezetben lévő embereket: mondják ki a feloszlást. Ugyanezekben a napokban ismeretlen tettesek felgyújtották a Szabadság Tsz takarmánykazlait is. Kényszerrel zavarták szét a megye egyik jóhírű — volt gazdasági cselédekből álló — milliós vagyonnal rendelkező fülecspusztai szövetkezetét is.

Az emberek — látva, hogy sem tanácsi államhatalmi, sem a karhatalmi szervek nincsenek mögöttük, nem érezték életüket, jövőjüket biztc óságban, sokhelyütt engedtek a felforgató, rendbontó elemeknek. Van olyan tapasztalat is, hogy a szövetkezetből kilépettek, vagy a falu egyéni gazdái megpróbálják feloszlásra bírni azon kisebbséget vagy többséget, amely továbbra is szövetkezeti gazdálkodást kíván folytatni, hegy szétoszthassák maguk között a milliókat érő — őket meg nem illető — vagyont.

Itt az ideje, hogy véget vessünk az ilyenfajta törvénytelenségeknek. Tanácsaink, állami szerveink teljes hatalmi súlyukkal álljanak a szövetkezeti gazdálkodást folytatni kívánó dolgozó parasztok mellé. Őrködjenek a közös vagyon fölött, ne engedjék meg, hogy azt esetleg illetéktelen személyek elprédáljak. Tiszteletben kell tartani a szövetkezetben a demokráciát, de vigyázni kell arra is, hogy ezt kihasználva, bárkit is károsodás érjen. A tanácsi, mezőgazdasági szervek ezután nem nézhetik tétlenül, hogy egyes felelőtlen elemek megvonják akárkitől is a szövetkezés jogát. Nem szabad szem elől téveszteni a szegényparasztok. s a volt újgazdák problémáját. Mi lesz azokkal, akik föld nélkül — époen az uzsorától, a kizsákmányolástól való megszabadulás reményében léptek a tsz-be? Mi lesz azokkal. akik igavonó-, és gazdasági felszerelés nélkül léptek be és most üpv is jönnek ki a tsz-böl — hogyan indulnak el az egyéni gazdálkodás út ján? Sok kezdeti nehézség vár a kilépőkre — erről világosítsák fel a megtévesztetteket. Bonnyán három tsz volt, mindhárom feloszlott, de özek a parasztok, akik fájlalják ezt. a közeli napokban máris összeülnek, s új szövetkezetét alakítanak. Újat, jobbat, mint a régiek voltak. Képviseljék a tanácsok a falusi lakosság minden rétegét, mondjanak el mindent a kilépőknek, s az egyéni parasztok jogainak megcsorbítása nélkül segítsék azokat, akik a szövetkezetben látják a boldogulásuk, jövőjük útját.

Kies! a bors, de erős

Újjáalakult a ráksi Új Élet Termelőszövetkezet

Jól működő, eredményesen gazdálkodó szövetkezet volt mindig a ráksi Uj Élet. Az októberi események vihara azonban rajta is nyomot hagyott. A tagság nagy része hátat fordított a közös gazdálkodásnak, mert úton-útfélen fenyegették őket: ha nem léptek ki, lógni fogtok! Akadlak olyanok is, akik az osztozkodás közbeni koncra spekulálva szavaztak a feloszlás mellett. Tizenöt családnak más volt a véleménye. Ezt a véleményt Kiss István bácsi így fejezi ki:

— Huszonkét évig ettem a cseiédsors keserű kenyerét. Nem kérek többet belőle. Ha meg kell halni, akkor sem hagyom el a szövetkezetei.

Tizenöt család az új élet mellett szavazott és 150 holdon tovább folytatja a gazdálkodást. Tizenöten esküvel fogadták, hogy az utolsó szívdobbanásukig kitartanak a szövetkezet mellett. Határozatot hoztak arról is, hogy az üj belépőt csak akkor fogadják el, ha a közgyűlés minden egyes tagja a felvétel mellett szavaz. Ha egyetlen ellenszavazat lenne is, a kérelmező nem lehet tagja a szövetkezetnek.

Uj úton halad az Uj Élet. Kisebb, de erősebb lett a szövetkezet. Az út persze göröngyös. Még nem készült el az új istálló, amelyre égető szükség volna már. Egyelőre nem is tudják, honnan szereznek anyagot a padlózathoz és az ablakokhoz. A felakasztással fenyegetőző provokátorok sem hallgattak még el.

A ráksi Uj Élet tagsága azonban tudja, hogy az élet kereke csak. előre foroghat..:

Levél a Hazafias Népfront nőtanácsaihoz

Nektek szól ez a levél, n*.agyra édesanyák.

A karácsonyi gyertyákat ti gyújtjátok meg.

Gondoljatok a csil’ogó fára, a kacagva tapsoló gyermekekre, a fénylő gyermekszemekre. Gondoljatok arra a félszeg, aranyos mozdulatokra, ahogyan megfogják az új játékot, s megmutatják nekünk, felnőtt, fáradtan ömlőknek, hogy milyen szép az új játék, s a kist ruha milyen jó.

Szerte a világon ki fognak gyulti ini a karácsonyfa gyertyái. Magyar asszonyok! Meggyötört hazánkban nagyon kell a szeretet melege, kell a békesség jele. A szeretet csengője szólaljon meg a fegyverek ropogása után. A békességet ünnepelni segítsetek egymásnak, hogy örömük legyen apróságainknak, nyugalma zaklatott hazánknak.

Nyitott kapukon kopogunk talán? Lehet, hiszen a Bács-Kiskun megyei Nő tanács a sokat szenvedett budapesti VIII. kerületi gyermekeknek már gondoskodik karácsonyáról. A Hazafias Népfront kerületi titkárát, a kerületi nőtanácsot kérték meg, hogy segítsen nekik a szívesen adó és segítő Bács {megyei (asszonyoknak mosolyt varázsolná, karácsonyi meleget árasztani egy budapesti kerületben.

Kövessétek példájukat! Sok apró, kis magyar vár melegre, szeretette a karácsonyi ünnepen. Arra kérünk benneteket, segítsetek a szülői munkaközösségeknek, az óvodák, az iskolák karácsonyi ünnepségeinek

megrendezésében. Az is.kobúgazgatók. lanérck, tanítók, tanítónők, tanárnők óvónők bizonyára szívesen dolgoznak veletek együtt, de ti ’.egyetek a kezdeményezők. Legyen .gondotok az árván maradiakra, a károsultak .gyermekeire.

Olyan kicsiny a karácsonyi gyertyaláng, de olyan hideg az élet .nélküle. Gyújtsatok meg mindenütt, minden kis magyarnak.

A Hazafias Népfront Országos Irodája

A japán kormány ENSZ-tagsága elérésének napján amnesztiát ad százezer vádlottnak

Tokió (AFP). A japán kormány elhatározta, hogy azon a napon, amelyen bevonul az ENSZ székházába. százezer vádlottnak és fogolynak amnesztiát ad, illetve elengedi büntetését.

Megmutatták igazi arcukat

EGY KÖNYV MARGÓJÁRA

Minit filmkockák peregnek előttem az október 23. óta lezajlott véres események, ahogy a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala által kiadott »Fehér .könyvet« olvasgatom. Ez a könyv nem tartalmazza ugyan •az ellenforradalom minden tettét, főként a budapesti eseményekkel foglalkozik, de a felsorolt adatok, tények, fényképfelvételek, szemtanúk vallomásai világosan bizonyítják, mit akartak, mit tettek és hová akarták süllyeszteni országunkat az álhazafias jelszavakat hangozta, 'ott e líenforrada lm árok.

Állati kegyetlenség, gyilkolás, pusztítás; ez jellemezte tevékenységüket. Megtámadták a budapesti pártbizottság épületét. Az ottlévő személyeket, nem törődve azzal, hogy kicsodáit, bűnösök-e, előbb megkinozták. kivégezték. majd holttestüket állati módon megcsonkították. Ott halt meg Mező Imre, a pártbizottság titkára, 'ott ringták ki élve a szívét Asztalos János honvédezredesnek. ott gyilkolták meg Papp és Szabó ezredest, valamint I-akatos Péter pártiskolai tanárt is.

Szemtanúk vallomásait olvasom, akik elmondják; elég volt, ha valakire ráfogtálo, hogy »ávós«, már össze is verték és akasztották fel a legközelebbi fára, oszlopra.

Kik vitték a vezető szerepet, kik lázították az embereket a véres tettek elkövetésére? Volt horthysta katonatisztek, csendőrök, többszörösen büntetett előéletű bűnözők. így volt ez Budapesten, így volt ez az egész országban

Rövid ideig tartott az ellen forradalom véres uralma, de e rövid idő alatt is megmutatták igazi arcukat. Megmutatták a becsületes kommunisták, a népből lett katonatisztek, a néphez hű emberek állati legyük olásával. Intő tanulság, figyelmeztetés számunkra ez a könyv. Figyelmeztetés, hogy nem, szabad többet a fegyvert kiadni a kezünkből, mert azt olyan emberek ragadják meg, akik azt az egyszerű, becsületes emberek legyilkolására használják fel. (Néhány nap múlva az említett könyv Kaposváron is kapható lesz.)

Iparcikket kér a falu a kenyérért

Azokban a napokban csak úgy tódult a falu népe a tanácsház elé. Mert megjött a hír: élelmet kérnek a főváros dolgozói. Nem hallatszott zokszó, nem méltatlankodott, nem húzódozott senki. Vitte, amit tudott. — A városiakról van szó, munkástestvéreinkről — mondták az emberek, s ennyi elég volt.

Gyűjtöttek akkor. Roskadásig megrakott teherkocsik száguldottak végig az országutakon, s tartalmukkal

AMIRE NEM SZÁMÍTOTTAK.

A bonyhádi utcákon már kihalt az élet. Az utcalámpák fénye erőlködve töri át a ködöt és meg-megcsiVan a tócsák tükrén. A házak sötét ablakszemekkel bámulnak az éjszakába. A toronyóra 22 óra 35 percet mutat. Pihen a város.

De mégsem. Az egyik városszéli ház előtt halkan duruzsol egy tehergépkocsiból átalakított MÁVAUT motorja. Körülötte emberek gyülekeznek és sietve szállnak be.

— Indulás! — hallatszik egy fojtott férfihang.

Becsapódik a vezetőfülke ajtaja és a gépkocsi lomhán megindul a város nyugati kijárata felé vezető úton. Az útszéli fák fehérre meszelt törzsei visszaverik a fényszóró sugarait. Egymásután maradnak el a kilométert jelző kövek. Falu következik. A házak között visszhangzik a motorzúgás. Az utcán egyetlen élőlény sem mutatkozik. A gépkocsi mögött hamarosan elmaradnak az alvó házacskák és ismét csak az esőtől csillogó út kanyarog a végtelenbe.

Megúsztak! — sóhajt fel a vezető mellett illő férfi.

— Nem kell félni — válaszol a vezető — hivatalos menetlevelünk van. Ha megállítanak, azt kell mondani, hogy elromlott a gépkocsi és a javítás miatt késünk.

Városhoz közelednek. A kanyar után vasúti kereszteződés következik. A sorompó nyitva van. A kocsi lassan átgördül a síneken és a vezető magasabb sebességre kapcsol. Hirtelen piros jelzőlámpa fénye villan fel az úttest közepén. A reflektor fényében karhatalmisták jelennek meg. Fegyvercsövek merednek

a kocsira, amely lassít, majd megáll.

Az igazolványokat kérem! lép a vezetőhöz az egyik tiszt.

Villanylámpa kattanása, majd papírzizegés hallatszik. A kocsi belsejében felsír egy gyerek.

— A menetlevél nem érvényes szól az igazoltatást végző tiszt. Éjjeli közlekedésre külön engedély kell... Van ilyen?

— Nincs, de... tulajdonképpen az a helyzet, hogy motorhibáin volt és azt javítottam. Közben beesíeledett.

Kik utaznak a kocsiban?

— Rendes utasok.

— Hol a kalauz?

A villanylámpa fénye a vezető

mellett ülő polgári ruhás egyénre vetődik.

— Nem kalauz vagyok kérem, hanem kocsikísérő.

— Kérem az igazolványát.

A felszólított ideges kotorászás

után egy bordófedelű személyazonossági igazolványt )húz, élő. melyből csak az derül ki, hogy tulajdonosát Wertmann Jánosnak hívják, foglalkozása cipész és Bonyhád. Sztálin tér 8. szám alatti lakos.

Hamarosan kiderül, hogy a kocsi 33 utasa mind bonyhádi lakos, de útjuk céljáról zavarosan nyilatkoznak. Pár perc múlva a városi rendőrkapitányság épületében folyik az igazoltatás. Az utasok között van néhányhónapos csecsemőtől kezdve 65 évesig, különböző korú férfi és nő. Hamarosan belátják, hogy a hazudozás nem segít.

íme az igazság;

Wertmann János széles ismeretsége révén kipuhatolta, hogy többet vannak a városban olyanok, akii nyugaton látják álmaik megvalósulását. ö maga is régen fogla'kozot már a disszidálás gondolatával Terveit közölte a vele egy házban lakó Bánhegyi József MÁVAUT- gépkocsivezetővel, aki minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkü kapható volt arra, hogy az állam kocsijával és üzemanyagával lebonyo lítsa az üzletet, csupán »saját fára dozásaiért« kívánt némi honoráriumot.

Az utazni kívánók napról napra szaporodtak, de szaporodott a pénг is. összegyűlt 33 ember és 35 ezer forint. A pénzt Bánhegyi átvette é; feleségére bízta: őrizze, amíg ő le bonyolítja a fuvart. így indult el azon a bizonyos sötét éjszakán 3' ember a bizonytalanság felé, aki’mindennel számot vetettek, csak éppen karhatalmi szerveink éberségével nem.

Az ügyhöz tartozik még, hogy az állam kocsiján történő fuvarról tudott Aranyos István budapesti MAVAUT-ellenőr is. Neki azonban Bánhegyi gépkocsivezető csak 25 ezer forint fuvardíjról beszélt.

A vizsgálati közegek Bánhegyi lakásán egy fazékban 500 forint híjával megtalálták a pénzt. A hiányzó összegen Bánhegyiné hízottlibát, zsírt, húst stb. vásárolt, hogy a veszélyes útról majdan visszatérő férjét méltó ebéddel fogadhassa. Bánhegyit azonban -a munkás-paraszt állam most megkíméli attól, hogy gyomrát elrontsa a jogtalanul szerzett pénzen vásárolt hízottliba pirosrasült pecsenyéjével.

együtt vitték a parasztság üzenetét: ne aggódjatok, amíg a mi kamránkban van, nektek is lesz.

A falu népe adott. Vitte a lisztet, a zsírt, a sonkát, zsákokat rakott meg hagymával, burgonyával, zöldséggel, küldte a tejet a pesti gyermekeknek, a tojást, a baromfit és nem kért ellenszolgáltatást.

Azóta sok minden történt az országban. De nem éhezett a pesti ember, mert sok száz Gölle, sok ezer jószívű parasztember látta el minden jóval. Most azonban már valahogy megváltozott a falu hangulata. Igen, megváltozott. Göllén és a többi somogyi faluban, mindenütt hangzik el zokszó, s az emberek azt mondják: bizony küldhetnék a gépkocsikat Budapestről, most alighanem üresen térnének vissza .. .

Naponta sokszor odanyúl a villanykapcsolóhoz, s csalódottan veszi le kezét. Szeretné bekapcsolni a rádióját, híreket hallgatna, mert érdeklik az ország dolgai. Szeretne világosságot gyújtani, amikor este kisbabáját füröszti az asszony. De hiába. Nincs villany, csak vasárnap egykét órára. Igaz, jó lenne most a petróleum is, de nincs. Sötétség tátong a falun. S a lány, aki 17 forintért beutazott a városba egy liter petróleumért, üresen tért vissza.

Bántja ez a gölleieket, bántja a falusi embert. A pestiek sztrájkolnak. Mit akarnak most már? Mi lenne, ha a falusi ember is az 6 példájukat követné. Mi lenne, ha két napig nem adna enni a hízónak, ha leülne a búboskemence mellé és várná, hogy »majd csak terem a föld jövőrevaiót magától is«. Mit adnának akkor tavasszal, meg nyáron a munkásoknak? És mit szólnának a városiak, ha a parasztember is így gondolkodna: teremjen annyi, ami nekem elég, mit törődöm én a többiekkel ...

Bizony rossz vége lenne ennek. De a somogyi paraszt gondol a holnapra is. És ezt kéri a városi munkásokból is. Azt akarja, hogy gyulladjon [ki a villany a sáros utcák felett, in[ dúljon meg az élet, a munka, hogy ► kapjon mindent a falusi boltokban. [ Megértést és kölcsönös segítséget {vár, munkát a kenyérért, iparcikkeiket, nyugalmat a szívből jövő ado- M, J. * mányokért.