Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-02 / 15. szám

• • 'UV Щ."7. ■ — * AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ^i,..,.,flllL. *• ®v^°^am> 15- szám. Vasárnap, 1956. december 2. ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ДД. ARA 50 FILLÉR . .................Illllll...IMI.... ¥НИ/ .illlllllllllll!lllllllll!lllilllllll!!!lllll!l!l!!!>llllll!ll!l!!ll!ll!l!!!!llllillllllll!lllllllllllli!llllll!!lilllllllllllllllll!!ll!Ullll!l!lllllll!!!llll!!ll!!llll!ll!llll!lll!i Belépjek-e az új pártba? Tisztelt Szerkesztőség! A volt MDP-tagok nevében fogok tollat, s szeretném, ha írásomat a lapban közölnék. Az új pártba való belépésről szólnék. Sokunk töpreng azon, mitévő legyen: belépjen-e az MSZMP-be most, vagy ne? A válasz nem könnyű. Régi harcosok mond­ják: talán még az illegalitás idején sem volt olyan nehéz a pártba való belépésről dönteni, mint ma. Ez va­lóban így van. Az elmúlt hetek ese­ményei megráztak, elgondolkoztat­tak bennünket. Hiába is tagadnánk: féltünk párttagságunk következmé­nyeitől, s még ma is félünk. El­mondtuk mostanában sokszor: töb­bet nem politizálunk, mert ennél hálátlanabb valámi nincs. Mi vol­tunk azok, akik hitünket, szívünket, gyakran családi békénket adtuk a pártért; az utóbbi hónapokban pe­dig keményen és határozottan bírál­tuk a pártvezetés hibáit, szembe­szálltunk a legfelső vezetéssel, a nép jogos kívánsága élére álltunk — és a végén rajtunk csattant az ostor. Itt nemcsak az egyszerű párttagok­ra gondolok, hanem azokra a becsü­letes emberekre is, akik az alsóbb párt- és állami szervekben vezetők voltak, akik jószándékkal vállaltak — gyakran irigylésre egyáltalán nem méltó — pozíciókat. Hogy miként jutottunk el 1956. ok­tóber 23-ig, majd november 4-ig — nem célom, hogy elemezzem. Idő, tisztultabb légkör kell ahhoz, hogy erre választ adjunk, s én, aki Ka­posvárott éltem át az eseményeket, nem látom még teljesen világosan, mi történt Budapesten. Egy biztos: az az út, melyen eddig haladtunk, nem járható, azok a módszerek, ame­lyekkel dolgoztunk, ma nem alkal­mazhatók. Nem, mert azok újabb elégedetlenséget szülnek. De féltőiül a kérdés: hogyan, mi­ként tovább? BíZhatunk-e az új kor­mányban, amely a szovjet fegyveres erőkre támaszkodva alapozta meg hatalmát? Bízhatunk-e az új párt­ban, 'amely olyan események után toborozza tagságát, amelyek félelem­mel, bizalmatlansággal töltik el az embereket, a volt MDP-tagokat? Munkatársaim, barátaim, Ismerőse­im szavai, tanácsai zsongnak ben­nem, s lelkiismeretemmel, meggyő­ződésemmel, hitemmel vitatkoznak: »Félreállni.!« »Nem politizálni!« »Nem lehet hinni semmiben.« »Bízni kell a kibontakozásban!« »Neked ott kell lenned a pártban, mert ha ilyen emberek nem lesznek ott, megint szélsőséges elemek ragadják kezükbe a hatalmat.« Meghasonlott és bizako­dó emberek szavai ezek. S mit vála­szoljak én? Egy ember vagyok, mit tehetek? Az utóbbi időben divattá vált: »az én véleményem«, »én így látom«, »csak a magam nevében beszélek.« Én most az én véleményemet mon­dom, de nemcsak a magam nevében beszélek. A volt MDP-tagok nevében szólok, akik hasonló kérdésekkel ví­vódnak. De csak azok nevében, akik vívódnak, mert hiszen vannak, akik­nek nem okoz gondot a döntés. A sok tanácsból, a belső vitában, lelkiismeretem húrján mind erőseb­ben zeng az a tanács: neked ott hell lenni... Ott kell lenni azoknak, akik nem karrierizmusból, hanem becsü­letből, tiszta szándékkal álltak an­nak idején az MüP soraiba. Nem lehet, nem szabad félreállni. Nem keseríthet el a jelen. Még akkor sem, ha »véres napokról álmodom«, ha a háború hideg szelét érzem is. Nem adhatom fel a reményt a ki­bontakozásban. Én odaáilok az új párt soraiba. Nem minden fehntartás nélkül. De hiszek az emberben, hiszek abban, hogy a józan ész diadalmaskodik. Csak ezt akartam megírni. Elvtársi üdvözlettel: KISS ISTVÁN, Kaposvár. Több megértést és segítséget bérünk Amint arról a »Somogyország« már több esetben hírt adott, a taná­csok és a támogatásukra alakult bizottságok mindent elkövetnek hogy egyes — a hivatali — helyisé­gek felszabadításával minél több la­kást lehessen nyerni városunkban. Bármilyen erős is az igyekezet, a la­kásnyerés több mint egy évtizedes mulasztásait nem lehet hetek vagy hónapok alatt pótolni. A mostani la­kásfelszabadítással akkor sem tud­nánk a város lakásigénylőinek szük­ségleteit kielégíteni, ha ezt mindenki nemcsak szavakban, .hanem tettek­ben is segítené. Sajnos azonban, sokan vannak, akik elvileg és szavakban egyetértenek azzal, hogy a hivatalokból, intézmé­nyekből lakásokat kell alakítani, de amikor gyakorlati megoldás­ra kerülne sor, akkor elzárkóz­nak. Ekkor már nem tanúsítanak meg­értést, nem segítenek, hanem ellen­szegülnek, tiltakoznak, fellebbeznek stb., stb. így történt ez a Terményforgalmi Vállalatnál is. A TV ugyanannyi helyiséget kapna a Textilművekben, mint amennyit jelenleg a város köz­pontjában használ. A Textilművek­ben lévő irodaheyiségek sokkal vi­lágosabbak, melegebbek és egészsé­gesebbek. Mégis a kiköltözés már több mint két hete húzódik. A TV- sek azzal érvelnek a kiköltözés ellen, hogy ők kereskedelmi vállalat, s mint ilyen, nagy a félforgalmuk. Az olvasókra bízzuk annak eldöntését, hogy a TV a félforgalmat a központi irodában, vagy a falvakban lévő fel­vásárlóhelyeken bonyolítja-e le? További indokuk, hogy a vállalat dolgozóinak zöme kisgyermekes anya. Gyermekeiket napköziben, óvodában helyezik el, így késve ér­keznének a Textilművekben lévő munkahelyre. Alkossanak erről is véleményt az olvasók. Mi úgy tud­juk, hogy a Textilművek dolgozói között több száz anya van, aki nem reggel nyolctól délután fél ötig dolgozik, hanem váltott műszak­ban, s mégis megoldja gyermeke gondozását. Ugyanezt megtehet­nék a TV-sek is ilyen nemes cél érdekében, amilyen a lakásinséges családok lakáshoz va­ló juttatása. A Textilművekhez egyébként rendszeres autóbuszjárat van, s így annak megközelítése nem jelent időveszteséget a gyermekes anyák számára sem. Mégis vannak, akik a kiköltözés elősegítése helyett annak hátráltatásán fáradoznak és akadályozzák azt, hogy a Textilmű­vek tíz dolgozójának családja em­berhez méltó födél alá kerüljön. Azok, akik még ma sem hallják és értik meg a lakáskérők panaszos szavát, valószínűleg jó lakások bol­dog tulajdonosai, ezért ellenzik a hivatal kiköltözését. Ha ők is lakás­gonddal küszködnének, akkor biz­tosan megértőbbek lennének, s el­lenzés helyett helyeselnének, akadá­lyozás helyett segítenének. Értsék meg végre mindazoknak a szerveknek a vezetői, akik segíthetnek, hogy egyik legsú­lyosabb gondunk a lakásínség. Tegyék magukévá a forradalmi­­munkás-paraszt kormány prog­ramját, mely többek között e probléma megoldását is célul tűzte. E célkitűzésekkel azonban nem elég csupán egyetérteni. Az, hogy mást mondunk és mást teszünk, a múltra volt jellemző. Nem ‘szabad ezt a káros gyakorlatot átvennünk és tovább folytatnunk. E tekintet­ben is számoljunk le a múlttal, s annak minden káros maradványai­val. Több segítségét és gyakorlati tettet várunk mindazoktól, akiknek maga­tartásán dől el, hogy még hány lakás szabadul fel. KASZÄS JÓZSEF, a Megyei Tanács VB. Igazga­tási Osztályának vezetője. A JOG KÖTELESSÉGGEL JÁR A forradalmi eseményeik követ­keztében sok változás történt a Bár­­dúbüikki Állaimi Gazdaság dolgozói­nak életében is. Végre igazán gazdái lettek gazdaságuknak. A forradalom elsöpörte a régi bűnös, bürokratikus irányítást és az emberi muirika-ér­­tékét megcsúfotó bérezési rendszert. Érzik a gazdaság dolgozói, hogy a harc, amelyben sóik becsületes haza­fi vérét ontotta, életét áldozta a fő­városban, a mezőgazdasági dolgozók új életéért is folyt. S ez ö-rök hálára és kegyeletre kötelezi őket is a hő­sök iránt. De kötelez arra is, hogy megbecsüljék és megvédjék a kiví­vott jogokat. Nyilván egyikük sem ólhajtja vissza azt, ami elmúlt. S ez érthető is. Hisz a régi merev, .bü­rokratikus irányítás sokuknak meg­keserítette az élletét. Hatványozottan nehezedett a nagycsaládos gazdasági dolgozók vállára a rendkívül ala­csony keresettel járó megélhetési gondok súlya. A természetbeni jut­tatásokat is lefaragták a gazdaság­ban. Volt olyan munka, mint pél­dául a kazalrakás, amellyel napi 15 órás erőmegfeszítéssel sem jutott több keresethez, mint 15—16 forint­hoz egy ember. Ugyanakkor a tej- és gabonajuttatást embert sanyar­gató intézkedések gátolták. Ebből nem kémek többé a Ibárdiibükkiek sem! Nem kell, hogy a férj mellett a feleség is ott dolgozzék a -gazda­ságban, azért, hogy kenyérgabonát kapjon, s ugyanakkor kénytelen le­gyen ^gyermekeit otthon hagyni — .sck.s/.!>i’ őrizetlenül. Erre biztosíték a ipi'unkás^parasizt kormány irányí­tásával kibontakozó, új és széles de­mokratizmuson nyugvó irányítás, az emberi munkát igazságosan és be­csületesen értékelő bérezés. Ezek már ismeretesek a gazdaság dolgo­zói előtt. Ő'k, a ibárdiibükkiek is megválasz­tották a gazdaság munkástanácsát, ■amelynek nagy szerepe van abban, hogy a gazdaság dolgozói minél ■előbb minél jobban éljenek. A mun­kástanács mint munkaadószerv, s rajta keresztül a gazdaság összes dolgozója résztvesz a gazdaság mun­kájának irányításában. Nagyon üdvös ez a demokratikus vezetés. Megnőtt a joguk, amely ter­mészetesen kötelességgel jár. Ezt nyilván éreznie kell a gazdaság va­lamennyi dolgozójának. S akkor, amikor belehelyezik a bizalmukat a munkástanács tagjaiba, jól meg kel! fontolniuk, hogy kik azok a legbe­csületesebb, néphez hű dolgozók, akik megérdemlik ezt a bizalmat. A régi irányítás, a rossz bérezés alapvető oka volt annak, hogy a ■gazdaság alacsony termésátlagot ért el, ráfizetéséé! termelt, Ez kárára volt az államnak, sí ennek követ­kezményeit nyögték a gazdaság dol­gozói. Ennek megváltoztatása, a ■gazdálkodás jövedelmezővé tétele, s így a gazdaság dolgozóinak emberi élete leginkább a munkástanács munkáján áll. Erre csakis a legrá­termettebb és becsületes emberek­ből álló munkástanács képes. Nem képes az a munkástanács jól helyt­állni, a dolgozók érdekeit képviselni, amelynek “Tágjai önző érdekeiket előtérbe helyezik, s a gazdaság ro­vására intézkednek. Vajon a Bárdiibükki Állami Gaz­daság dolgozói alaposan átgondol­ták-e mindezt, amikor szavazatukat adták munkástanácsuk tagjaira? A munkástanács mindegyik tagja bebi­zonyította-e, hogy bármely időben képes volna érdekeiket képviselni? Még nem késő!... Vegyék csak ala­posan fontolóra ezt a kérdést. Ezt nem azért hangsúlyozzuk, mintha mi véleményünket rájuk akarnánk kényszeríteni. Ez távol áll tőlünk. Mi segíteni akarunk a bárdibükká­­éknek is. Tudjuk: a gazdaság dol­gozói képesek ■arra, hogy jól válgszr szák meg képviselőiket a munkás­tanácsiba. De a tapasztalat már másutt igazolta, hogy demagóg, ígérgető egyének, az emberek jóhi­szeműségét kihasználva, önző, egyé­ni érdekből furakodnak be a mun­kástanácsba. Persze az ilyen elemek előbib-utóibb elvesztik a dolgozók bi­zalmát, s kikerülnek a vezetésbei, de addig sok kárt okozhatnak. Nem kis dolog egy olyan gazda­ság irányításia, mint a Bárdibükki Állami Gazdaság. Nagyon fontos te­hát, hogy alapos körültekintéssel vá­lasszák meg a dolgokzó vezetőiket, s minden segítséget megadjanak azoknak a gazdaság, a saját érde­kükben. Kedvező visszhangot keltett az Ausztriába távozott magyarok körében az amnesztiarendelet Bécs. Az ausztriai mene­külttáborokban rádió- és sajtó­­közlemények alapján már csütörtö­kön ismeretessé vált a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete, amely bün­tetlenséget biztosít az október 23. óta illegálisan külföldre távozott magyar állampolgároknak, ha 1957. március 31-ig visszatérnek Magyar­­országra. Az amnesztia-rendelet kedvező visszhangot keltett az Ausztriába tá­vozott magyarok körében. A bécsi magyar követségen pénteken számos illegálisan Ausztriába távozott ma­gyar jelentette be hazatérési szándé­kát, A magyar követség a hazatérők szállítására autóbuszjáratot létesített ■Becsből a magyar határig. Dr. Peiinsiipp budapesti osztrák követ csütörtök délután közölte kor­mányával a magyar külügyminiszté­rium által hozzájuttatott szóbeli jegyzék tartalmát. A jegyzék felkéri az osztrák kor­mányt, segítse elő azoknak a ma­gyar fiatalkorúaknak a hazatérését, akik október 23-a óta kalandvágy­ból, vagy az ellenséges propaganda okozta pánikhangulat hatása alatt Ausztriába szöktek. Az osztrák külügyminisztérium­ban kijelentették, hogy tanulmá­nyozzák a magyar jegyzéket. (MTI) Kádár János miniszterelnök Tatabányán A tataibányai bányászok már több­ször kifejezték azt az óhajukat, hogy személyesein Kádár János miniszter­elnökkel beszéljék meg problémáju­kat. Ezért pénteken délben Kádár János Tatabányán a Tatabányai Szénibányászati Tröszt tanácstermé­ben mintegy négyórás tanácskozást folytatott a bányaüzemek munkás­­tanácsainak képviselőivel. A megbeszélésen először Kádár Jáncs ismertette a múlt hetek ese­ményeit, a pártnak és a kormány­nak ezekről' alkotott véleményét. Ezután a munkástanácsok tagjai fej­tették ki őszintén és szókimondóan álláspontjukat. Végül Kádár János válaszolt a felszólalóknak. A többi között beszélt arról, hogy az MSZMPmek újfajta módon kell dol­goznia az üzemekben, és elsősorban politikai neveűőmunkát kell végez­nie. A termelés irányítása a gazda­sági szervek feladata, és a munkás­ság a munkástanácsok útján maga is részt vesz a termelés vezetésé­ben. Az üzemekben ezentúl mindig a munkástanácsokra kell támasz­kodnia a kormánynak. Kádár János elmondta még: a karhatalomra vo­natkozóan a kcwmánynaik az a ter­ve, hogy a rendőrséget, munkások­kal erősíti meg, és az üzemekben munkásőrséget állít fel, amelynek tagjai —• azonkívül, hogy dolgoznak — az üzemi és a közrendet is vé­dik. Végül Kádár János kijelentette: a rend helyreálltával most már elér­keztünk oda, hogy a kormány olyan programot adjon, amely tisztázza a további politikai fejlődés út­ját. (MTI) ADJON HÚSZ FILLÉRT! VíZna, vékonyan öltözött kis­fiú esdeklő szemmel tekinget a járókelőkre a n épfüfé előtt. Nyakát fázósan kiskabátjába húzva, zsebredugott kézzel tipeg­­itopog, s néha megszólít egy-egy kiszemelt járókelőt. — Adjon húsz fillért! Sokan elkerülik, figyelembe se veszik. De egy honvéd sza­kaszvezető — Mészáros Sándor — megáll a kisfiúval szemben. — Adjqn húsz fillért — is­métli a fiú, mire a szakaszvezető, érdeklődni kezd. — Hogy hívnak, kiskomám?- Pisti vagyok.- Szüleid hol dolgoznak? — Apám betegen fekszik rég­óta, anyám is beteg. — Akkor ki keres neked ke­nyeret? — A nővérem, aki az Építő­ipari Vállalatnál dolgozik. — Mennyit keres? — Négyszáz forintot szokott mondani. — No és mire kell neked a húsz fillér? — Ebédet akarok venni. — Húsz fillérért nem kapsz ebédet. — Majd még kérek hozzá más­tól is. ■ Hát tudod, én nem adok ne­ked húsz fillért, de gyere ve­lem. A kisfiú szeme felvillan. A Iszakaszvezető kézenfogva beve­zeti a népbüfébe, s megvendé­geli ebéddel. Míg Pisti mohón kanalazta az ételt, a szakasz­vezető szeretettel nézte, miköz­ben arra gondolt: Itt a tél.. Jó volna Pistivel intézménye­sen törődni... MSZMP intézőbizottság alakult a Cukorgyárban Nyolc kommunista ült össze no­vember 30-án, hogy megkezdje az MSZMP üzemi szervezetének szer­vezését, s ideiglenes intézőbizottsá­got hozzon létre. Tabák elvtárs, a Cukorgyár igazgatója bevezetőjében az új .pártszervezet megalakításának szükségességéről beszélt. Hangsú­lyozta: a számszerű növekedés he­lyett. arra kell törekednünk, hogy azokat a kommunistákat tömörítsjik sorainkba, akik nem inogtak meg, akik támogatni kívánják az MSZMP célkitűzéseit. A megbeszélésen Tabák Lajos, Molnár Sándor, Vajda Ferenc, Ma­jor György, Nagy József, Lévai Fe­renc, Kaiser Ervin és Kiss János vitatkozott arról, hogy kik a legmeg­felelőbbek, akik ideiglenesen vezet­nék az új pártszervezetet. Javasol­ták többek között Nagy Józsefet és Vajda Ferencet is, akiket vagy a maguk, vagy a jelenlévők véleménye alapján nem választottak meg. Hosz­­szas vita után —■ melyet fokozódó felelősségérzet és megfontoltság jel­lemzett — Major György rakodó­munkás brigádvezetőt, Lévai Feren­cet, a répátermePési osztály dolgozó­ját és Kiás Jánost, a karbantartó részleg brigádvezetőjét választották meg az ideiglenes intézőbizottságba. A városi intézőbizottság és az üze­mi szervezet közötti összekötőként Kiss János elvtársat bízták meg. A jelenlévők végül elhatározták, hogy az üzemi intézőbizottság megalaku­lásáról értesítik a Cukorgyár vala­mennyi dolgozóját. Mit láthatunk a kaposvári mozikban ? A Városi Mozi elölt a napokban mindig tömegek álltak sorba je­gyért. Az emberek szórakozni akar­nak. Már korábban hallatszottak olyan kérések, hogy mutassák be ismét a régi filmeket, melyeknek kópiái a budapesti МОКЁР-központ­­ban megvannak. A Hyppolit, a lakáj című film sikere is indokolja ennek a követelésnek a jogosságát. Felkerestük a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat vezetőjét, s megkérdeztük, hogy a közeljövő­ben mutatnak-e be régi filmeket, s hogy a mozik milyen műsorterv szerint dolqoznak a következő he­tekben? Hiczó József megbízott igazgató elmondotta, hogy részletes "műsor­tervet hosszú időre előre nem állít­hatnak össze. Budapesten' a MQ­­KÉP-központ a harcok során tönk­rement, így a központi irányítás egyelőre szüretel. A központban több film kópiája is elpusztult. Budapesten elhatározták, hogy régi, annak idején nagy sikert aratott filmeket bocsátanak ki lejátszásra. Az egyes megyei moziüzemi vál­lalatok közti csere is a moziműso­rok változatossá tételét szolgálja. Kaposvárott megvolt a Traviata kó­piája, a székesfehérváriak cserébe adták érte a Hyppolit, a lakáj-t. Most a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat újabb »üzletet« kötött. A pécsiekkel elcserélte a Hyppolit, a iakáj-t két filmért: az Emberek fe­hérben című francia és a Csavargó című indiai filmért. Szombaton már el is mentek a két filmért. A jövő héten tehát már valószínűleg a francia orvosfilm szerepel a Városi Mozi műsorán. Ezután pedig az Egymillió fontos bankjegy című angol film kerül vetítésre. A Sza­bad Ifjúság moziban vasárnaptól kezdve a Liliomfit játsszák, utána pediq a híres svéd film, az Egy nyáron át táncolt kerül műsorra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom