Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-09 / 21. szám

AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ^ЙВИЙУ *• évfolyam, 21. szám. Vasárnap, 1956. december 9. ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA ^M|lL ÄRA 50 FILLÉR li.:^!iíiill!Uli:!illllHilllllllll!!illllll!ll!l!lllllll!llllllllllj||||||||lillllllllllllllllllllllllllflfll!lll!!!UIIIIIIIIIIIIIII!lll!lllltlfllililllll!!:llli'l!!!ll!lll!li \S|pr ,|111111Ш1Ш|[||||1111111||||||1111!!111111111111Ш111П1В111111111111!111111111111111111111111111Ш1111111111Ш1111Ш11111111111Ш1111111111111111[1Ш Legfontosabb feladatunk a párt­­alapszei vezetek létrehozásának meggyorsítása ebben a megyé­ben is. Meghívóval és anélkül özönlöttek az aktivisták az MSZMP megyei ideiglenes intézőbizottsága által hir­detett megyei nagyaktívaiilésre. Nagy szükség van most az okos, jó­zan szóra, az elmúlt hetek esemé­nyeinek hwnisííatlan összegezésére. Ez vezette az új pártaktíva tagjait az Iparos Székház nagytermébe, meg az a szándék, hogy már hol­nap, azonnal hathatósam, segíthessék az új párt szervezését, az emberek megnyugtatását, a no'i-mális élet mi­előbbi megteremtését. Talán ezúttal először kicsinek bi­zonyult a nagyterem,. Minden szék foglalt volt, a falak mentén tömött sorokban állva hallgatták végig Fe­hér Lajos elvtársnak, az MSZMP Ideiglenes Központi Intézőbizottsá­ga tagjának beszámolóját és a több­órás vitát. Az alábbiakban közöljük Fehér elvtárs beszámolóját. A vitá­ra keddi lapunkban visszatérünk. Fehér elvtárs beszámolója Október 23-án és az azt követő inaiptíkibaji rendkívül súlyos esemé­nyek, a népi demokrácia alapjait támadó események szakadtak az or­szágra. Ezeken a nehéz, zavaros. ';dő­­kön sokan nem tudnak eligazodni. Mielőtt a konkrét teendőkre térnénk át, azoknak a feladatoknak a meg­jelölésére, amiket tennünk ke’J, az' hiszem, helyes, (ha elemezzük azt. hogy mi is történt az elmúlt hetek­ben az országban. Pártunk Ideiglenes Központi In­tézőbizottsága rendkívül nagy súlyt íaktet az elmúlt hetekben történt dolgok valódi marxista—leninista elemzésére. Mindenekelőtt meg kell nézni az október 23-i nemzeti de­mokratikus megmozdulás és az azt követő fegyveres felkelés, valamint az ellenforradalom kibontakozásá­nak alapvető okait. A Központi Ideiglenes Intéző bi zoittság négy pontiban jelöli meg a kialakult események okát. 1. Az első, alapvető ok volt a régi vezetés, a Rákosi—Gerő­­féle politikai vezetés szektáns, nagyon sok esetben antidemok­ratikus vezetési módszere, amely már lényegében 1948-tól kezdve nagyon sokszor letért a marxiz­mus—leninizmus útjáról. Ez a szektáns, arkilemmsta, paran­csolgató, bürokratikus vezetés nem­csak a pártéietrlé nyomta rá a bé­lyeget, hanem a társadalom gazda­sági életének legtöbb területéire is, elsősorban a gazdaságpolitikára. Az erőinket, adottságainkat meghaladó nagyzoló iparosítási politika, tudjuk, hogy mire vezetett. Ez a politika másodrendű kérdésnek tartotta az életszínvonal emelését. Ez a régi. szekítáns politika1 igein nagy .károkat okozott a szövetkezeti mozgatómban is. Ez a régi. szektáns politikai veze­tés még а XX. kongresszus után sem .tanult az eseményekből, és 1956. nyarán is csak félmegoldást, eszközölt. Fnnek talán legszembetűnőbb példája Gerő Ernőnek október 23-án elmondott provokatív rádióbeszéde. Gerő nem tanult a régi események hibáiból, és ez jelentősen e mérge­sítette Budapesten a helyzetet. Ezzel a régi vezetéssel а XX. kongresszus után és a Központi Vezetőség már­ciusi ülése után szembefordult a pártiunkéionáriusok többsége is. A szektáns módszerek következ­tében lényegében már az október 23-át megelőző hetekben, hónapok­ban szakadás állít 'be a régi, szek­táns politikai vezetés, a párttagság, a nép .között. Meg kell mondani, hogy ez a szakadás igen jelentős mértékben kezére játszott az ellen forradalomnak. 2. Az e'iműlt években a párton 'belül egy egészséges ellenzék ala­kult tol a régi, szektáns, antile.ni.nis­­ta bibék korrigálására, amelyben a párttagság legjobb, legaktívabb tö­megei vettek részt. Ebbe a csoportba tartozott — mint szoktuk mondani —• Nagy Imre, Losonczi stb. Azon­ban az hiba volt, hogy ez a csoport sohasem határolta el magát a reak­ciótól. 3. Az események kirobbanásának oka volt a magyar ellenforrada­lom szervezkedése is. A nagytő­kések, nagybirtokosok szervez­kedése, amelyet levertünk 12 év alatt, de meg voltak, titokban szervezkedtek, és a harc minden­féle fegyverét bevetették. Ennek ma már egyre több bizonyí­téka van kezünkben. Pl!. október 23-án délután a MÖHOSZ budapesti központjából kib, 1500 fegyver eltűnt. A jelenlegi politikai helyzetről ён a párt feladatairól Az MSZMP megyei aktívaülése Kaposvárott A város különböző pontjain előre fegyvereket halmoztak fel, melyeket a fiataloknak megadott jelszóra ki­adtak. A Műszaki Egyetemen 23-án délelőtt előadást tartattak arról, hogy utcai harcokban hogyan kel .géppuskafészkeiket kialakítani. Az .október 23rát követő zavaros napok­ban megjelentek a nagybirtokosok, közülük szót kapott a rádióban her­ceg Eszterházy, majd P.allavicz'.ny őrgráf, aki honvédcsapattal az élén szabadította ki Mindszentyt a rétsá­gi házi őrizetből. 4. Az események kirobbanásának legfontosabb tényezője volt az imperialisták szervezkedése. Allan Dulles amerikai .külügymi­niszter beszédében kijelentette, hogy ők már tudtak a budapesti esemé­nyekről, a fegyveres felkelésről. Pá­rizsban öt fasiszta magyar tábornok — a fasiszta, nyilas emigráns kato­nai szervezetek vezérkara — októ­ber 23. előtt ülésezett Párizsban, és megtette a különböző intézkedésie­ket, a nyugaton, lévő fasiszta szer­vezetekből katonai alakulatot állított M és útba indította Magyarország felé. Nagy Ferenc, aki október 23. előtt Bécsibe érkezett, a magyar hát­téren felvonuló különleges fasiszta csoportok felett szemlét tartott. A nyugati hírügynökségek és sajtó is nyütam írnak az ellenforr adatom, a nemzetközi reakció szervezkedésé­ről. Ez a négy tényező játszott közre az események kibont akczásában. Ha e négy tényező közül egy is hiány­zott volna, nem jött volna létre Bu­dapesten a fegyveres felkelés, az el­lenforradalom. A megmozdulásokban rengeteg jószándéfcú fiatal, egyetemista, mun­kás, párttag és pántonkávüli vett részt, sek tízezer és százezer ember. Követeléseik, célkitűzéseik helyesek voltak. Helyesek voltak a nemzeti függetlenségi követelések. Az elmúlt időikben sokszor megsértették nem­zeti önérzetüket. (Helyesek voltak azok a követeléseik is, hogy a Kos­­suth-cümert állítsuk vissza. Állítsuk vissza a magyar hagycmányokinak megfelelő hemvédruhákat, rangjelzé­seket, Nagyon helyesek voltak a párt és társadalmi élet tovább de­mokratizálódására .irányuló törekvé­sek, a minimális munkabérek fel­emelésére irányuló követelések. Ezek helyesek voltak, elismerte a nem­zeti kormány, elismerte a munkás­­paraszt forradalmi kormány is*. A reakció túlhajtotta a tömegek jogos követeléseit mind a párt, mind a kormányhatalom, a Szov­jetunióhoz való viszony kérdését illetően, hogy a megmozdulást fegyveres felkelésre vigye át. Az ellenforradalom erői a jószán­­dékú tömegek megmozdulásával pár­huzamosan, az első pillanattól kezd­ve jelen voltak már a budapesti keddi tüntetésen, amikor estefelé a demokratikus, hazafias jelszavak kö­zé belekevertek olyan reakciós jel­szavakat, hogy «-le a vörös csillag­gal-«, «-le az elvtárs szóval-«, s el kezdték égetni a vörös zászlókat. Szovjetellenes jelszavakat használ­tak. Ezzel lényegében 'beavatkozott a reakció a tüntetésbe. A szervezett­ség különösen kiderült a késő esti órákban és az éjszaka folyamán. amikor gombnyomásra, a katonai tudomány első szintjein, művészien irányított fegyveres csapatokat ve­tették 'be a rádió elfoglalására — ahol fél napig tartottak a harcok —, a József-telefomközpont elfoglalásá­ra. Megkísérelték a fegyvciraktára­­fcat, fegyvergyáraikaü, rendőrségé épületeket elfoglalná, sőt megpróbál­ták a ferihegyi repülőteret is elfog­lalni, ahova azonban nem sikerült 'behatolniuk. Itt kell rátérni arra a kérdésre, hogy mi volt az akkori események mutatója. Azért vetem fel ezt a kér­dést, mert a mai Somogyországban is találkoztam azzal a kifejezéssel, hogy forradalom volt akkor. Ha ala­posan elemezzük, a valóságnak meg­felelően, az akkori eseményeket sem­mi szín alatt nem lehet nemzeti for­radalomnak nevezni, annak ellenére, hogy a jószándékú tömegek nem akarták szubjektíve egyáltalán az ellenforradalmat, csak a meglévő hi­bákat akarták demokratikusan kija­vítani. De mégis tény, hogy jeszándekai ellenére a megmoz­dulás — különösen a fegyveres felkelés lényegében ellenforrada­lom volt. Mert az, hogy 23-án éjjel fegyveres gerilla-csapatok támadtak, hogy az államhatalmat megdöntsék, rendőr­­kapitányságot, pártszékházakat tá­madtak meg, az elfogott kommunis­tákat kivégezték, nem forradalom, hanem alapjában véve ellenforrada­lom volt. Vidéken az események nem voltak ilyen élesek. Vidéken a különböző tüntetéseken megjelentek jóérzésű, demokratikusan gondolkodó munkás­paraszt fiatalok, munkások. De az olyan terrorcselekmények, amelyek­nek itt a megyében is tanúi vannak — nem forradalom, hanem ellenfor­radalom. Pl. Szentgáloskéren a ta­nácstitkárt lakásán megverték, a gazdaság agronómusának fogát ki­verték, a siófoki tanács egyik dol­gozóját agyonlőtték, a barcsi Vörös Csillag Tsz párttitkárát és több dol­gozóját megverték, Csurgón a be­gyűjtési megbízottat verték meg, Bolhó községben a tanácselnököt bántalmazták — égő cigarettát tettek az orrába, a megye vezetőit letartóz­tatták, ki akarták végezni őket — ez nem forradalom, hanem ellenfor­radalom. Október 23-án éjjel összeült a Köz­ponti Vezetőség és helyesen döntött, amikor a rendkívül nehéz helyzetben Nagy Imrét javasolta a kormány el­nökének. Helyes volt a kormány ösz­­szetételének megváltoztatása, kiszé­lesítése koalíciós irányban. Helyesek voltak azok a pontok, amelyeket Nagy Imre nemzeti kormánya októ­ber 28-án nyilvánosságra hozott, így pl. az ÁVH megszüntetése; . helyes volt a Kossuth-címer visszaállítása, a munkástanácsok létrehozása. Az ország további demokratizálódására irányuló törekvések helyesek voltak, és később az új párt és a munkás­paraszt kormány is magáévá tette őket. Azonban később látni kellett, hogy ezekkel a követelésekkel, vív­mányokkal az akkor már az ut­cán tüntető szervezett ellenfor­radalom egyáltalán nem érte be, hanem új és új követeléseket tá­masztott, amelyek már nem a meglévő hibákat akarták kikü­szöbölni, hanem nyíltan a szo­cialista rendszert akarták meg­­dönteni. Újabb és újabb követelésekkel jobb­ra tolta a Nagy Imre-kormányt, mely a végén tehetetlenül nézte az ese­ményeket. Október 28-a után, külö­nösen a tűzszünet után, amikor meg­kezdődött a fehér terror, az ellenfor­radalom már harc nélkül kiment a budapesti utcákra és megkezdte a kommunisták ellen a hajtóvadásza­tot. Nagy Imre kormánya ezt nézte és tehetetlen volt. A külföldi szocia­lista országok kormányai, pártveze­tői joggal kifogásolták, hogy_ ezt Nagy Imre kormánya békén tűri. E tűzszünet után, amikor rossz ta­nácsadói révén a kormány állandóan jobbra tolódott, olyan helytelen in­tézkedéseket hozott, amelyek segí­tettek az ellenforradalom igazi ar­cának álcázásában. így pl. a semle­gesség teljesen önkényes, törvényte­len kimondása a nagyhatalmak ga­ranciája nélkül, továbbá az ENSZ- hez való teljesen helytelen fordulás, vagy a varsói szerződés felbontása, az ismeretes november 4-i rádiónyi­latkozatban a Szovjetunió elleni fegy­veres felhívás. Nagy Imre Losonczi és Haraszti nyomása következtében követte el ezeket, akik segítettek az ellenforradalomnak abban, hogy lé­nyegében álcázták a tömegek előtt az ellenforradalom erőinek növeke­dését. Igv következtek az események, hogy a felkelés második szakaszában egészen nyílt fehérterror kezdett uralkodni vidéken és Budapes­ten. Ez a kormány pedig nem tudott ura lenni a helyzetnek. Nem volt más megoldás, csak az, amelyre az újon­nan megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek egy része vállalkozott, hogy megalakította a forradalmi munkás-paraszt kor­mányt és segítségül hívta a szovjet csapatokat. A szovjet csapatok be­avatkozása nélkül nem tudtuk vol­na a népköztársaságot megmenteni, nem tudtuk volna a szocializmust megvédeni, hanem egy héten belül háborús tűzfészekké alakították vol­na Magyarországot. Ebből a helyzet­ből a Szovjetunió segítsége, a szov­jet csapatok szabadítottak lei bennün­ket. Ezzel kapcsolatban még egy kér­désre hívom fel a figyelmet. Azt hir­detik egyesek, hogy ha Nagy Imre kapott volna még egy vagy fél he­tet, úrrá tudott volna lenni a hely­zeten. Ez nem igaz, ez a kérdés ha­zug beállítása. Különösen a felkelés második szakaszában a fegyveres karhatalom annyira demoralizáló­­dott, hogy nem volt ura a helyzet­nek. Ekkor kezdődött meg a külön­böző, frissen megalakult koalíciós pártok versengése, szervezése. Olyan jelenségek szaporodtak el, mint pl. a Kisgazdapárt épülete előtt osztot­ták a fegyvereket. Ebben a helyzet­ben semmiféle lehetősége nem volt, hogy Nagy Imre urává legyen a helyzetnek, sőt 3—4 nap múlva őt is elsodorták volna és 2 hó­napon belül az Atlanti Szövetség csapatai jöttek volna az ország­ba. Miután a fegyveres ellenforrada­lom, a reakció fegyveres támadását megszüntették, rátértek a sztrájk szervezésére. Az ellenforradalom kü­lönböző munkásjelszavakkal lépett fel. Az ellenforradalom sztrájkra, bojkottra való szervezésében, saj­nos, kézre játszottak a különböző munkástanácsokban meglévő uszító, deklasszált, sok helyen nyílt fasiszta elemek. A munkástanácsokban még ma sem szilárdult meg a helyzet. Politikai jogköröket követelnek ma­guknak, követelik, hogy a rendőrsé­get rendeljük alájuk. A legutóbbi napokban taktikát változtattak — a kormány felé lojális politikát folytatnak, a másik oldalon sztrájkot szervez­nek, bojkottálnak és a kormány ellen hangolnak. Voltaképpen elég sok helyen tapasz­taltuk, hogy a munkástanácsokba igen sok deklasszált elem furakedott be, akiknek munkája következtében a munkástanácsok nem a legmegfe­lelőbben működtök. A reakció harcá­nak következtében a munkástaná­csok iránt nem volt meg a bizalmuk a munkásoknak. Éppen ezért alakult ki az a jelszó, hogy a munkástaná­csokban a kommunisták helye. Ezenkívül megkezdték az utóbbi időben az egyszerű párttag munkás­embereknek az elbocsátását. így volt ez Budapesten a Kismotor Gyárban, a Csepeli Vas- és Fémművekben és még sok helyen, amit nyilvánvaló, hagy a munkások is észrevették. A reakció és az ellenforradalmi erők igyekeznek különböző provoká­ciókat előidézni. így történt meg de­cember 4-én Budapesten, hogy ki­­sebb-nagyobb csoportokban mentek az utcára tüntetni asszonyok, majd az amerikai követség előtt Dullest éltették. Elvtársak! Mi ezeket a harcokat és provokációkat részben a karha­talom megerősítésével, részben a kommunisták megmozdulásának se­gítségével tudjuk csak megszüntetni. Meg kell mondani azt is, hogy az elmúlt napokban Budapesten a különböző elemek által szerve­zett tüntetésekre a munkások el­lentüntetést szerveztek, és az ellenforradalmi megnyilvánulá­sokat ezzel megsemmisítették. A mi megmozdulásaink, a kommu­nisták, a munkások megmozdulásai máris igen nágy hatást értek el Bu­dapesten. A különböző ellenforra­dalmi elemek ezzel visszahúzódtak. Elvtársak! Ha mi összefogunk és összeszedjük az erőnket, ezeket a re­akciós ellenforradalmi erőket köny­­nyűszerrel legyőzzük, és úrrá lehe­tünk: az anarchián. Most néhány szót szeretnék szólni az új párt kérdéseiről. November 1- én megjelent a Magyar Szocialista Munkáspárt irányelve. Az új párt­vezetőség élesen elhatárolja magát a régi személyi vezetés módszereitől, az antidemokratikus vezetéstől és Úgy tudom, hogy Somogybán eddig 60—70 pártalapszervezet jött létre. Ez komoly eredmény, de a munkát még fokozni kell. Értesüléseim sze­rint eddig a régi párttagság 20—30 százaléka lépett be. Amikor az új pántaüiapszervezeteket átigazoljuk az új pártba, jelszavunk legyen: csak becsületes, jószándékú, harcos kom­munistákat akarunk az új párttagság soraiba. Éppen ezért felhívjuk az elvtársak figyelmét arra, hogy legye­nek türelemmel azokkal a volt párt­tagokkal szemben, akik az október 23-i események következtében meg­zavarodtak és nem láttak tisztán. A Központi Vezetőség határozata szerint most nem lesz olyan nagy pártapparátus, mint eddig volt, de hangsúlyozza, hogy a kis pártappa­rátusban dolgozó elvtársak régi, ki­próbált becsületes kommunisták le­gyenek. Mivel nem fogunk rendelkezni • nagy páríapparátussal, és vi­szont igen sok feladatunk lesz, be kell vonni a pártaktivistákat, a régi kommunistákat, és ki kell menni az emberek közé az üze­mekbe, a tsz-ekbe. Ha mindezt meg tudjuk szervezni, meglátják az elvtársak, hogy urai leszünk a jelenlegi helyzetnek. Legfontosabb feladataink ezekben a napokban: leküzdeni az ellenforra­dalmi anarchiát és azokat a szemé­lyeket, akik ezt előidézik, mindenek­előtt le kell kapcsolni. A munkástanácsok igen nagy sze­repet játszanak a jövőben a szocia­lista demokrácia fejlődésében, a ter­melésben, a népgazdaság túlzott centralizációjának megszüntetésében. A munkástanácsok létrehívása igen nagy vívmánya az elmúlt időkben lezajlott demokratikus mozgalom­nak. A kommunistáknak mindent el kell követniük, hogy a munkástaná­csokba rendes, becsületes munkáso­kat válasszanak be. A kormány ren­deleté szerint minden üzemben min­den munkásnak részt kell vennie a munkástanácsok választásában. Na­­gyon kell vigyázni, hogy az új mun­kástanácsokba ne kerüljenek bele deklasszált elemek és reakciós urak. Nem szabad előfordulnia annak a megyében sehol sem, mint a Bárdi­bükki Állami Gazdaságban, ahol 1000 holdas földbirtokost, valamint báró-ivadékot választottak a mun­kástanácsba. Falun is fő feladata a kommunis­táknak, hogy állandóan erősítsék a munkás-paraszt szövetséget. Meg­kell itt említeni azt a tényt, hogy az elmúlt időkben a parasztság­ra bátran támaszkodhatott a párt és a kormány. Igen nagy segítséget adtak a parasz­tok Budapest lakosságának az élel­miszerellátás terén. A parasztság­nak is nagyon sokat számít a beszol­gáltatás és a tagosítás megszünteté­se. Az új pártszerveknek felvilágosí­tó munkával a parasztság előtt rá kell mutatnia, hogy terményeiket szabad forgalomban tetszés szerinti áion eladhassák. Igaz, itt felmerül az a kérdés, hogy a város élelmiszerellátása hogyan lesz biztosítva. Elsősorban a szerző­déses termelési rendszer bevezetésé- i és kiszélesítésével, a termeles fellendítésével. Fontos feladataink közé tartozik még a belterjes gazdál­kodás bevezetése a helyi körülmé­nyeknek megfelelően. így meg tud­juk oldani a lakosság ellátását, és biztosítani tudjuk exporttermelé­sünket is. Számos minisztérium megszünteté­sevei, a túlnövekedett államappará­tus csökkentésével szükségessé válik egy sereg munkaerő elhelyezése. Ezeknek a felszabadult munkaerők­nek jó részét a mezőgazdaságnak kell felvenni, hogy segítsék a belterjes gazdálkodás sikerét. A Budapesten szétvert ellenfor­radalom számos tagja jelenleg a falu felé húzódik és ott próbál zavart kelteni. Az a céljuk, hogy anarchiát teremtsenek. Minden erővel megvédünk minden olyan termelőszövetkezetet, ahol a tagság ügy dönt, hogy továbbra is közösen akar gazdálkodni. Kormány­zatunk rövidesen kidolgozza az új szövetkezeti törvényt. A régitől elté­rően csak az önkéntesség alapján dolgoznak majd az új termelőszövet­kezetek. Országos viszonylatban a termelő­­szövetkezetek többsége megmarad. Ott. ahol szétmennek, nemcsak a szervezés által elkövetett hibák (Folytatás a következő oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom