Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)
1956-11-24 / 8. szám
AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA А...I. évfolyam, 8. szám. Szombat, 1956. november 24. ^ ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA JE SÍ Г ÁRA 50 FILLÉR Sj ..................'....................................................................................Klii!l:l<i;!lllllllllllll 'Сщ|г (lllll................................................................................................................................. HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL LÉGY HÍVE, ÓH MAGYAR.' ^ I munkástanácsokról szóló rendelet margójára Október utolsó napjaiban adta ki a kormány a felhívást az üzemi dolgozókhoz, hogy az üzemek, vállalatok mindenütt alakítsák meg a munkástanácsokat. A felhívást általános helyeslés fogadta. Legtöbb helyütt azonnal meg is alakultak a munkástanácsok. A rendkívüli időkben, az igen .nehéz napokban az üzemek vezetősége csak a munkástanácsok hathatós támogatásával voltak képesek megoldani a feladatokat. Akadályozta a munkástanácsok működését az, hogy se törvény, se rendelet nem szólt arról, valójában mi is a feladatuk. Sok helyütt találkoztunk olyan munkástanáccsal, amely azt sem tudta, hogy mihez kezdjen, s ezért semmit sem tett. Másutt viszont az ellenkező végletbe esett aj munkástanács, s olyan feladatok megoldását is vállalta, ami nem tartozott reá. Kissé késve ugyan, de november 21-én mégis napvilágot látott a Magyar Népköztáj^saság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a munkástanácsok működéséről. Ez a rendelet utat mutat a munkástanácsoknak, Snég akkor is, ha nem minden pontjával értenek egyet a dolgozók. Vizsgáljuk csak meg kivonatosan a törvényerejű rendelet néhány fontosabb pontját. Az első paragrafus megszabja, hogy munkástanácsot -.kell választani minden ipari üzemben, ipari vállalatnál, bányában, állami, mezőgazdasági üzemben, beleértve az egyes állami intézmények (MÁV, posta stb.) ipari termelő üzemeit is. Kimondja ez a paragrafus, hogy ja termelőtevékenységet nem végző hivatalok, intézmények, szervezetek, továbbá a vasúti, légi, villamos- és autóközlekedési vállalatok, valamint a postaforgalom dolgozói nem választanak munkástanácsot. Ugyancsak nem választanak tanácsot a kisipari, háziipari és földművesszövetkezefek sem, melyeknek élén amúgyis választott szervek álinak. Nem mindenütt értenek egyet a rendelet e bekezdő ^paragrafusával. Különösen a közlekedés dolgozói kifogásolják, hogy nekik nem lesz munkástanácsuk. Javasolják is a kormánynak, hogy módosítsa ezt a szakaszt, mert az oly fontos közlekedési szervek és intézmények vezetői sem nélkülözhetik a munkásta-, nács segítségét. A törvényerejű rendelet részleteiben is megszabja a munkástanácsok jogkörét. Széles jogkörrel ruházza fel a munkástanácsokat, melyek a vállalat legfontosabb kérdéseiben jogosak dönteni, ^ melyeknek kötelességük irányítani a vállalat egész tevékenységét. Sok vitára adott ökot a munkástanácsok és az igazgatók viszonya. A rendelet most — bár nem egészen megnyugtató módon — megszabta e kapcsolat jellegét. Eszerint az üzem igazgatóját a föíöttes állami szervek nevezik ki és meiníik fel. Igazgatói kinevezést, illetve felmentést a munkástanács csak kezdeményezhet. A Budapesti Forradalmi Munkástanács máris eljuttatta kifogását c ponttal kapcsolatban Kádár János kormányelnökhöz. Kádár János egyetértett a dolgozók kifogásaival, s ígéretet tett: a kormány javasolja áz Elnöki Tanácsnak, módosítsák e paragrafust olyképpen, hogy az igazgatói kinevezések és felmentések a munkástanács jogkörébe kerüljenek. A munkástanács javaslata szerint az igazgatói állást a munkástanácsok pályázattal hirdetnék meg. Törvény tehát már a dolgozóknak az a joga, hogy munkástanácsot alakítsanak, s ez a törvény még a jelenlegi hiányosságok ellenére is biztosítja, hogy a dolgozók valóban gazdái lehessenek a gyáraknak, üzemeknek. Bizonyíték is ez a törvényerejű rendelét, mely arról tanúskodik, hogy a munkás-paraszt kormány máris valóraváltotta egyik nagyfontosságú ígéretét. Most a dolgozókon a sor, hogy mindnyájan álljanak sorompóba a munka frontján, s a gyárakban, üzemekben éljenek is azokkal a jogokkal, melyeket most már a törvény ereje is biztosít számukra. Az MSZMP szervezésének hírei Nagyatádon szakítanak a régi módszerekkel Nagyatádon november 10-én alakult meg az MSZMP járási ideiglenes intézőbizottsága. A volt járási pártbizottság tagjai az utazási nehézségek ellenére is megjelentek, s mintegy háromórás vita után döntötték el: kik a legalkalmasabbak, legmegfelelőbbek az MSZMP szervezésére. A részvevők mindenekelőtt 5 tagú jelölőbizottságot választottak. Hozzá kell termi mindjárt, hogy e régi, elavult és bótagatójánosokat szülő módszerrel nem érthetünk egyet. Legyen bármily szabad és demokratikus a választás a jelölőbizottság léte befolyásolja a döntést. Akarva, akaratlanul is arra készteti a választókat, fogadjanak el embereket,. neveket, nélkül, hogy megbíznának bennük — akár ismeretlenül is. Nem jó, demokratizmust csorbító módszer ez, az elmúlt években számtalanszor meggyőződhettünk róla. El kell tehát vetni, s elfelejteni mielőbb. Helytelen volt az is, hogy a jelölőbizottság elnököt javasolt és tagokat, holott az elnököt az intézőbizottság tagjainak kell megválasztani maguk közül. Helytelen volt akkor is, ha a jelenlévők később megváltoztatták a jelölőbizottság javaslatát, s mást választottak elnöknek. Az MSZMP járási intézőbizottságába Forró Andrást, Mikola Lászlódét. Takács Imrét, Isasaegi Józsefet, Szabó Gábort, Suri Györgyöt és Györki Jánost javasolták. Ez utóbbi esetiben a jelenlévők bebizonyították felelősségérzetüket, a régi megszokott választási módszerektől való irtózásukat, s nem hagyták magukat bef olyásolni. Látva, hogy Györki János nem szívesen vállalja e megbdzatást, s nem is a legmegfelelőbb, több javaslat alapján Wittirrvan József mezőgazdasági szakembert választották meg az ideiglenes intézőbizottságba. Az MSZMP járási intézőbizottságának tagjai határozottan foglaltak állást: csak a nép-nek tetsző, a nép érdekednek megfelelő határozatokat hajlandók végrehajtani. Két nap múlva, a 12-i intézőbizottsági ülés már lendületet adott a pártszervező munkához. Az első terv ugyan — mely szerint ütemtervet készítettek a pártszervezésre (ismét egy régi maradvány) — csődöt mondott. Az intézőbizottság tagjai belátták, inkább lassú, de alapos, körültekintő munkára van szükség. Most mindenütt személy szerint keresik fel a volt MDP-szervezetek •tagjait. Bár számos tapasztalat igazolja, hogy a nagyatádi járásban igyekeznek megfélemlíteni, megijeszteni a kommunistákat, mégis sorra alakulnak az új MSZMP szervezetek. Az új törekvés, a megtisztult pártéleti első jeled vonzzák az embereket. Meg- ■ alakult már bábodon a helyi MSZMP [ szervezet, ugyanott 5 tagú intézőbi-i zwttsá'got választottak a régi községi] pántbizottság helyett. Hét tagú intézőbizottságot választottak Nagyatádon is, s a régi MDP bizottsági tagokiból mindössze 1 személy maradt az MSZMP ideiglenes vezetőszervében. Segesden 32 taggal alakult meg a pártszervezet, s több községben is folyik a pártszervező munka. A nagyatádi járás MSZMP intézőbizottságának további terve, hogy kilenc tagra egészítik Ы a bizottságot, s a pártszeirvezésre az emberek bizalmát élvező, a sztálinista módszerektől mentes kommunista aktívákat kémek fel. Helyt adunk a dolgozók véleményének Sokan fordultak kérdéssel lapunkhoz, hogy miért ilyen későn alakul meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei ideiglenes intézőbizottsága. Megnyugvással fogadták hát a hírt — főleg a kaposvári munkások —, hogy e hét derekán végre együtt volt a 13 tagú intézőbizottság. A Textilművekben különösen annak örültek, hogy tőlük két dolgozó is helyet kapott az intézőbizottságban. : A névsorban azonban tovább is mentek és sorravették az egyes személyeket, akik ma az intézőbizottságnak tagjai abból a szempontból, hogy jelenlétükkel használnak-e az új pártnak, vagy éppen gátolják szervezését. Elmondták a dolgozók, hogy bár Kovács Sándort személyesen igen kevesen ismerik, de tudják róla, hogy mindenkor bátran kiállt a dolgozók mellett és szembeszállt a Rákosi-klikk egyes bűnös intézkedéseivel. És ez biztosíték arra, hogy az új párt szocialista és magyar legyen. Illés Dezsőt is hasonló okok folytán alkalmasnak tartják a párt megyei vezetésére. Virovecz Józsefről és többről szintén jó véleménnyel vannak a Textilművekben. Két névvel azonban a többség nem ért egyet: Kispeti Gézával és Vigh Pállal. Győrfi Antal személye ellen pedig egy »-üzem régi dolgozói« emelték fel szavukat levélben. Megállapításukat röviden summázták: az elmúlt 11 évben sem voltak alkalmasak a vezetésre, most pedig különösen nem. Hogy miért? Elismerik, hogy érdemeik vannak a munkásmozgalomban végzett tevékenységük alapján, ezért tisztelik is őket. De ez még nem minden. Az embereket nem a múlt, hanem alkalmasságuk, cselekedeteik alapján kell megítélni, és annak alapján, hogy birják-e a dolgozók bizalmát. Ma nem játszunk, nem játszhatunk a bizalommal! Még soha ilyen nagy szükségünk nem volt a vezetők iránti bizalomra, mint napjainkban. Uj pártunkban pedig csak akkefr fognak bízni, akkor fogják elismerni, ha vezetőiben fenntartás nélkül bízhatunk, bízhatnak a munkások, parasztok, az egész magyar nép. Igazságos lakáselosztást! in. Kívülálló valaki, ha vizsgálni próbálja, valójában mi is az igazság a kaposvári lakáselosztások körül, mintha méhkast bolygatna meg. Mi is így jártunk. A kapott »csípéseken« kívül helytálló a hasonlat azért is, mert százszámra érkeznek szerkesztőségünkbe bejelentések és észrevételek írásban és szóban egyaránt. Az anyag oly sok, hogy feldolgozni bizony nem tudtuk egy nap alatt. Ez az oka, hogy nem fejeződik be cikksorozatunk a mai nappal. Előre kell bocsátanunk, nem irigyeljük a lákásihivatal dolgozóinak helyzetét. De bizonyos fokig ők a hibásak azért, hogy oly nagy tömeg áll minduntalan a lakásbavatal ajtaja előtt, hogy annyira türelmetlenek az emberek, a lakásigénylők, s hogy annyi durvaságot, gorombaságot kell lenyelniük, vagyis hogy ilyen helyzetben vannak, ahova a közelmúltban jutottak. Mert hiszen mindaddig türelmes még a lakásigénylő is, amíg úgy látja, azt tapasztalja, hogy becsületesen gondolkodó, jóindulatú hivatalnokokkal áll szemben. így van azokkal a lakásnélküliekkel ‘ is, akik pedig már hosszabb ideje tűrhetetlen viszonyok közt kénytelenek élni és így vannak azok a lakásigénylők is, akik eddig vizes vagy romos lakásban laktak. Igen, a lakásigénylők megértőek és К. P. S. Menőn budapesti utazásáról Moszkva. Az Associated Press jelenti : К. P. S. Menőn, India moszkvai nagykövete, aki mint ismeretes, utasítást kapott Nehrutól, hogy mint India Magyarországon akkreditált nagykövete, utazzék Budapestre, és a helyszínen tanulmányozza a magyarországi helyzetet, influenzában megbetegedett. India moszkvai nagykövetségének szóvivője elmondotta, hogy Menőn reméli, a jövő hét elején repülőgépen Budapestre utazhatik és jelentést tehet Nehrunak. türelmesek mindaddig, amíg azt látják, hegy a lakáshivatal dolgozói jóindulatúak és részrehajlás nélkül végzik vitathatatlanul nehéz munkájukat. Hisz tudják, mert látják, saját »bőrükön tapasztalják: lakás nincs, a pincsiből pedig a lakáshivatal dolgozói sem adhatnak. De menten elfogy a türelem, ha ennek ellenkezőjével találkoznak, ha azt látják, tapasztalják, hogy van ugyan lakás, de csak azoknak, akik valami módon közel állnak a »tűzhöz«, ha azt látják, hogy csak azok részére van lakás, akik »verik az asztalt«, s nem azoknak, akik szerényen, csupán egy-egy kérvényt nyújtanak be, akár havonta is a lakáshivatalba. S hogy mostanában egyre többen »verik az asztalt« a lakáshivatalba, hogy egyre többéin és egyre türelmetlenebbül sürgetik a lakást, az bizony annak következménye, hogy a kaposvári lakosok, a kaposvári lakásdmségesek csalódtak, mélyen, nagyon csalódtak a lakáshivatalban. Nem bíznak meg a lákáshivatal tisztviselőiben, s valljuk meg őszintén, rászolgáltak a bizalmatlanságra a lakáshivatal egyes dolgozói. (Folyt, következik.) Október 23-ra emlékezett Budapest népe Noverrber 23-án, pénteken délben két órakor — a nemzeti szabadságharc kezdetének egyhónapos fordulóján — mintegy ■varázsütésre kiürültek a budapesti utcák. A főváros népe így emlékezett meg azokról a hősökről, a.k;ik életüket adták a szabifságha-c nagy e<mcnyélért. A járókelők a kapualjaikba húzódtak, a házaik ablakai megteltek, az utcákat és tereket azonban néma csend ülte meg. A budapesti Nagykörúton három óra előtt néhány perccel a kapualjakba húzódott és az ablakban álló emberek a Himnuszt kezdték énekelni és a nemzeti imádság dallamát csakhamar átvették a környező utcák és terek. Pontosan három órakor már ismét embertömeg hullámzott a főváros utcáin. Hűen a magyar valósághoz... П rámái hangulatú beszélge^ tés, szenvedélyes vita alakult ki kedden délután az írószövetségben a jelenlévő magyar írók és néhány szovjet újságíró között, akik a magyar felkelésről és a jelenlegi helyzetről kérték ki az október 23-i forradalom cselekvő részeseinek, hiteles szemtanúinak véleményét. A beszélgetés során kitűnt, hogy a szovjet újságírók a bonyolult magyar helyzetet, a forradalom jellegét csak igen egyoldalú tájékoztatás alapjó,n is merik, és sok konkrét történelmi tényről mindeddig nem volt tudomásuk. Az írók tájékoztatója — véleményünk szerint — elősegíti a hiteles és igaz kép megrajzolását. A politikai elemzésen kívül a szovjet újságírók — a megérkezésük hírére a terembe tódult fiatal írók szenvedélyes felszólalásaiból — érzékelhették az utca hangulatát is. Az elmúlt évtized alatt a szovjet párt- és kormányszervek tájékoztatását néhányan — a Rákosi és Gerő-kUkk tagjai — kizárólagos monopóliumuknak tekintették. Meggyőződésünk szerint a magyar események ferde, csak személyükre hízelgő megvilágítása so1' komob' kárt okozott már a két nép kapcsolatában. Talán az utóbbi tragikus események is sok tekintetben másképpen alakultak volna, ha a hitelüket és tekintélyüket vesztett vezetők nem csapjak be a népen kívül <x szocialista tábor tagjait is a magyar helyzetről adott torz jelentésükkel. A szovjet újságírók megismerhetik a magyar valóságot, ha — mint mondották — elmennek a munkások, a különböző foglalkozású emberek közé. A magyar nép nem takarja el véleményét, ha szenvedélyesen és sok keserűséggel áthatva ad is ennek kifejezést. Bízunk benne, hogy a hiteles tájékoztatás eredményeként a szovjet újságolvasók hű, a valóságnak megfelelő képet kapnak a magyar nép történelmi napjairól. VENDÉG A KÖVETSÉGEN A követség, amelyről szó van: moszkvai nagykövetségünk. Pontosabban és teljes hivatalossággal: a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetsége. A vendég, akit gyakran látnak megfordulni a követség falai között: Rákosi Mátyás. Az az ember, akit népünk a szörnyű sztálinista korszak fővádlottjaként tart számon és akinek kiadását és független magyar bíróság elé állítását — ugyancsak egész népünk követelésének hangot adva — mi is sürgettük a minap. Milyen célja van Rákosi Mátyásnak a magyar követségen tett látogatásaival? Ezt talán a követség vezetője, Boldoczki János, Rákosiék volt külügyminisztere tudná pontosabban meghatározni. Hiszen ő az, aki Moszkvában tartózkodó magyar állampolgárokat kiküld dolgozószobájából, ha Rákosi érkezését jelzik neki, s elképzelhető, hogy végighallgatja azokat a terjedelmes telefonbeszélgetéseket is, melyekkel a magyar nép súlyos válságának okozója az ország július 18 előtti korlátlan ura »tájékozódik« egykori birodalma helyzetéről. Vagy nem tájékozódik? Instruál? Ez is elképzelhető. Elvégre az elmúlt tizenkét év alatt tapasztalhattuk, hogy »Sztálin legjobb magyar tanítványa« (ami egyébként szószerint igaz róla) nehezen ad fel egy-egy pozíciót és makacssággal kísérli meg újra és újra befolyása visszaszerzését. Közismert tény az a hitvány játék, amely milliók által követelt lemondása körül folyt, a mese a »súlyos betegségről« és a köszönőnyilatkozatok, s eléggé közismert azoknak a neve is, akik július 18 után megpróbálták személy szerint nélküle, de szellemben vele ott folytatni a népellenes terrort, megtévesztést, ahol — abba se hagyták. Most telefonál, érdeklődik Rákosi. Nem tudjuk, kivel beszél — a háromezer kilométernyi telefonhuzal őrzi a titkot. Talán tanácsokat ad, hogyan szivároghatnak vissza a hatalom még füstölgő és fiatalok vérével borított sáncaira megbízható hívei, hogyan bizonyíthatják be újra, hogy nem változtak, várják az instrukciót és a tanácsot? Ó. a magyar nép ismeri ezeket a tanácsokat, piros- és zöldceruzás instrukciókat a koholt, gyilkos perek aktáinak margójáról, amelyek anynyiszor jelentették a halált, a sokéves börtönt, kínzást, internálást. Nem felejtette a keserű éveket. S ezért most kérdez. Megkérdi: kit szolgálnak ezek a látogatások annak a Magyar Népköztársaságnak követségén, amelynek kormánya élesen elhatárolja magát a Rákosi-követte szektás, népünket szerencsétlenségbe döntő politikai vonaltól? Kinek állnak érdekében e nemzetközi interurbánbeszélgetések? Világos, hogy vannak egyes körök, amelyek a történelem vizsgáján sokszorosan megbukott politikát szívesen látnák, sőt itt-ott szerecsenmosdató cikkekben újra magasztalják is. De ezek a körök nem a szocializmus haladó erőit, a demokratizálás széles arcvonalát jelentik — hanem a múlt sündisznóállásaiban védekező szektarianizmust. Méltatlannak tartjuk, hogy ehhez a — nemzetközi munkásmozgalmi méretekben széles körökben elítélt — politikai vonalvezetéshez a mi nagykövetségünk a kormány háta mögött, annak tudta nélkül asszisztáljon. Boldoczki János és még néhány bot-, illetve rákosi-csinálta diplomata tevékenykedése arra mutat, hogy külképviseleteinkben is sürgős feladat a következetes demokratizálás keresztülvitele. Képviseljék ezt az országot, ezt a sokat szenvedett népet külföldön, kis és nagy, baráti és semleges országokban egyaránt olyanok, akik a néppeí éreznek, a milliók ügyének és nem a két kézzel szorongatott bársonyszékből kiesett egykori hatalmasoknak szószólói. (A Népakarat november 23-i számából.)
