Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1956-11-14 / 292. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. november 14. 2 , TERMELNI! Az elmúlt időszakban a munká­soknak igen sok követelése hang­zott el. Ezek között a bérek rende­zése a legfontosabb. Erre összponto­sította figyelmét a munkás-paraszt kormány, s erre adott ki kezdeti rendelkezéseket is. Kádár János beszédében hangsúlyozta, hogy a kor­mány november 10-i ülésének hatá­rozata alapján legkésőbb 1957. janu­ár 1-i végrehajtási idővel a munka­­béralapot 10 százalékkal felemelik, még pedig úgy, hogy az 1200 forint nál kevesebbet keresőknél 15 száza­lékkal, az 1200—1500 forint közötti fizetéseknél 8—10 százalékkal kei' felemelni a munkások bérét. Ugyan­ezen az ülésen elhatározták a gyer­­mekteLensógi adó eltörlését. Megem­lítette a kormányélnök továbbiak­ban azt is, hogy ezen túl egyelőre nem mehetünk, mert ellenkező eset­ben az 1945—46-os évekhez hason­lóan pénzromlás, infláció kezdődne, ez pedig nem a dolgozók javát szol­gálná, hanem csak fokozná szenve­déseit. Ezek a rendelkezések — s éhhez a megállapításhoz kétség sem férhet — •csak kezdeti lépések, a magasabb bé­rek, a jobb megélhetési lehetőségek felé. Tovább egyelőre nem lehet lép­ni. Azonban ehhez a béremeléshez és majd a további .béremelésekhez is egy dolog szükséges. Termelni! Mi­ért? Emeljük a béreket. A béreme­léssel egyidejűleg több árut vásáro­lunk. Fokozza a vásárlást a rendkí­vüli helyzet is. Sok példával bizo­nyíthatjuk, hogy a szükséges élel­miszereken felül egyesek sokszor fö­lösleges holmikat is összevásároltak. Előfordult Kaposvárott, hogy egy parasztember egyazon számból há­rom pár cipőt vásárolt egyszerre. Amikor az eladó kielégítette igényét, még másik számból is kért. Mindeb­ből mi következik? Egy bizonyos idő múlva kimerül­nek a kiskereskedelmi, sőt a nagy­kereskedelmi vállalatok készletei is. Ebben az esetben biztosan lesznek olyanok, akik az áruhiányt több pénz kínálásával vagy kérésével spekula­tív ténykedésekre használják ki. Az árak fölemelése inflációt okozna. Egyes üzemekben hallatszottak olyan hangok is, hogy csak abban az esetben tudják a béreket fel­emelni, ha a vállalat előállította árukat a másik állami vállalatok­nak drágábban számlázhatnák. Ter­mészetes, az ilyen elgondolások ki-Nekünk, városi dolgozóknak, akik havi fizetésből élünk, nagy szüksé­günk van a falusi dolgozók megér­tésére, segítségére. Ehelyett az el­múlt hetekben a piacokon kétszeres, háromszoros árat fizettettek velünk behozott áruikért. Hogy megszűnjék az árdrágítás, szükségesnek tartjuk: a Városi Ta­nács állítson fel ármegállapító táb­lákat a piacon vagy a piac közelé­ben. Magam is meggyőződtem arról, hogy voltak, akik egy-egy méter fáért 500 forintot, a tojás darabjáért vitelezését minden lehető módon meg kell akadályozni. Az . állami válalatoknak azon kell lenniök, hogy termékeiket, illetve termékeiknek árát semmi körülmények között ne emeljék. Hogyan lehet ezt vég­rehajtani akkor, amikor a béreket 10—15 százalékkal emeljük?. Csak úgy, ha a termelés az egész országban a legrövidebb időn belül teljes ütemben megindul. Építeni kezdenek az építőipari vállalatok, megkezdik a munkát a bányászok, cipőt készítenek a cipőgyárak, ru­haanyagot szőnek a szövödék, ga­bonát őrölnek a malmok, cukrot készítenek a cukorgyárak. Kapos­várott minden üzem megkezdte munkáját. Vannak azonban egyes üzemek, melyekre nagy gond nehe­zedik szén, vas, fa és egyéb nyers­anyagok hiányában. Vasúti közleke­désünk megindulásával azonban ezek az akadályok is elhárulnak. Bányászaink a helyreállítási mun­kák után szintén elkezdik a szén termelését. Addig is — a meglévő készletekkel szigorúan takarékos­kodni kell. Ha valamikor érvényes volt. a helyes készletgazdálkodás és készletfelmérés, hát most nagyon is i érvényes. Azok a vállalatok, ame­lyeknek nagyobb és többhónapos készletük van, adják át a rászoruló üzemeknek, hogy azok is termelhes­senek. A készletek felmérése a Me­gyei Tanács útján folyamatban van. A Megyei Tanács vezetőire hárul az a feladat, hogy gondosan és meg­fontoltan gazdálkodjék a megye nyersanyagkészletével addig is, amíg az alapanyaggyártó ipar se­gítséget nem nyújt. Egyes helyi ipa­ri válalatok anyagellátása nem rossz, sőt mondhatnánk, kielégítő. Ezeknek a vállalatoknak a normá­lis ütemben termelniük kell. Van­nak viszont olyan vállalataink is, melyeknek termelése bőven fedezi a megye szükségletét. Ezeknek a vállalatoknak az ország nehéz hely­zetben lévő üzemeinek vagy lako­sainak kell sürgős segítséget nyúj­taniuk. A bérek felemelését és további előrehaladásunkat csak úgy biztosít­hatjuk, ha Kaposvár és a megye összes dolgozói belátják a termelés mindennél nagyobb fontosságát, és eleget tesznek a rájuk háruló fel­adatoknak. Ha az ország üzemei, gy árai termelni kezdenek, megaka­dályozhatjuk az inflációt. 4—5 forintot, a tej literjéért 5—6 fo­rintot kértek a piacon. Amikor az orgfcág ilyen súlyos helyzetben, van, véleményünk sze­rint nincs helye az árdrágításnak. Ne éljenek vissza parasztjaink azzal, hegy a kormány eltörölte a beadást. Kérjük őket, hogy áruikat a meg­szokott áron juttassák el a városi fo­­•"’■asztókhoz. Ezt szabályozhatjuk az ármegállapításokkal. Aki ehhez nem akarja tartani magát, vonják felelős­ségre. A városi dolgozók nevében: Sándor József Örömünkre szolgált... Sokan vagyunk, sok magát meg­csalnak, ártatlanul, de törvénye­sen büntetettnek érző ember. Mennyi gond, mennyi felháborodás és szótlan kesergés követte a bün­tetést! Mert büntetés volt, a fia­talok vagy betegek, az anyagi gon­dokkal küzdők s a kevésbé szépek, kevésbé szerencsések büntetése. Pénzzel fizettek a magyarok, pénzzel fizettek, mert nem volt, soknak mert nem lehetett gyerme­kük. Miért? Emberek, fiatalok és idősebbek, lányok és fiúk panaszolták utca­­hosszat tehetetlenül: miért kell ne­kem gyermektelenségi adót fizet­ni? Panaszkodott a katona, aki há­rem évig mundérban szolgálta a hazát. Huszonnégy éves volt, ami­kor leszerelt. S ha elhelyezkedett, az első fizetési jegyzéken már ott éktelenkedett a négyszázalékos le­vonás. Panaszkodott a fiatalember, aki először anyagi alapot akart terem­teni az új életkezdéshez. Dolgozni akart, keresni, és bútort, ruhát venni, mielőtt családot alapít. De büntette őt a törvény, mert meg­gondolt, előrelátó volt. Panaszkodtak a lányok, akik már talán túlhaladták a íérjhez­­menés korát. Dolgoztak mint más, hasznos tagjai voltak a társada­lomnak, csak éppen hogy nem akadt, aki bekötötte volna a fejü­ket. Ezért sújtotta őket is a tör­vény. És így panaszkodott a beteg fia­talasszony: — Nem elég büntetés, hogy nem lehet gyermekem? Hisz érte élnék, érte dolgoznék! De nem lehet, s ez fáj. Kétszeres büntetés sújt en­gem ... S ha valaki szót emelt vagy ki­búvót keresett, ott állt előtte az élő tilalomfa, a paragrafusok zeg­zugos halmaza, mely nem tűrt iga­zolást vagy engedményt. Nem, ez az intézkedés nem szol­gálta a nép ügyét. Tudta ezt min­denki. Csak elkeserítette, felbőszí­tette a népet, s szembehelyezte e törvény alkotóival. Emlékszünk, milyen örömmel, üdvrivalgással fogadta népünk a békekölcsön eltörlését. Láttuk a felderülő parasztarcokat a begyűj­tés eltörlésének hallatán, s nem kisebb örömet okozott a napokban elhangzott bejelentés: január 1-től eltörlik a gyermektelenségi adót. Ez az intézkedés a nép érdeke, s a munkás-paraszt kormány né­pért küzdő óhajának és akaratának egyik jeles bizonyítéka. Mert nem az dönti el egy kormány és ál­lamvezetés hovatartozását, hogy mit mond, hanem hogy mit cse­lekszik. S új kormányunk a cse­lekvés kormánya. Ez a tény fia­taloknak és öregeknek, férfiaknak és nőknek, az egész magyar nép­nek, valamennyiünknek örömére szolgál... Vessenek véget as árdrágításnak! Külföldi szemmel a magyarországi eseményekről Karell Közel, a Prágai Elektrotechnikai Gyár mérnökének elbeszélése A mikor 14 'főből álló csopor­­tunk ielutazott Budapestre, hogy megismerkedjék a villamossági üzemekkel, még feltételezni sem tudtuk azt, ami két nap múlva Ma­gyarországon történt. Mi azért jöt­tünk, hogy megismerkedjünk a dol­gozók életével, ehelyett azt láttuk, hogy a budapesti utcákon meghal­nak a dolgozók. Az is útiprogra­­munkhoz tartozott, hogy meglátogas­sunk néhány nemrég épült gyárat, ugyanakkor helyettük 'épületromokat és felfordított villamosokat láttunk. Mi már vasárnap megérkeztünk Bu­dapestre, és kedden elkezdődött az a tragédia, amely felkavarta az egész világ dolgozóit. Még akkor is, amikor kedden délután az utcán ha­ladó tömeget néztük, nekünk azt mondták, hogy Csehszlovákiában és más népi demokratikus országban is hasonló tüntetés kezdődött. De mi még elképzelni sem tudtuk, hogy ez a tüntetés lövöldözéssel fejeződjék be. Este 5 és 7 óra között tehergép­kocsik jöttek, melyekről a nép közé puskákat és töltényeket dobáltak. A lakóházak első emeletén szintén lát­ható volt az előkészített fegyver. Míg az egyszerű emberek tömege olyan jelszavakkal hompölygött az utcán, melyek követelték a hibák ki­javítását, ugyanakkor a felforgató elemek másra számítottak. A fasisz­ták testvérharcra készülődtek. A reakciósok elképzelhetetlen zűrza­vart okoztak, és ezt kihasználva kez­dődött az öldöklés. Mindent, ami csak a szocializmusra, a pártra, a Szov­jetunióval való barátságra emlékez­tetett, még a legkisebb utcanév­táblát is megsemmisítették. 16—17 éves gyerekek, akiknek fegyvert adtak kezébe, akiknek jó­zan gondolkozását elhomályosították a fasiszta elemek, lövöldöztek min­denkire, aki eléjük került. Minde­nekelőtt el akarták foglalni a rádió stúdióját, amit az államvédelmi szer­vek igyekeztek megakadályozni. Meg kell jegyezni, hogy amint elhangzot­tak az első puskalövések, ezzel majdnem egyidőben egész Budapest területén hallható volt a géppuska­tűz. Nem volt senki, aki a rendet biztosítsa, aki véget vessen a terror­nak. Csak szerdán, amikor a magyar kormány kérésére megérkeztek a szovjet páncélosok, tűnt úgy, hogy a puccs részvevőit lefegyverezték. /Csütörtökön az elcsendesült ut­­cákra ismét kimentek a dol­gozók, mivel a munka még nem in­dult meg. Az Astoria Szálló előtt, ahol a mi küldöttségünk lakott, egy szovjet tank állt, melyhez oda ment még egy — magyar. Köröskörül minden csendes ' volt. Amikor a szovjet és a magyar tankisták ba­rátságosan beszélgetni kezdtek egy­mással, észrevettük, hogy a lakosok is beszédbe elegyednek a katonák­kal. Láttuk, ahogy magyar polgárok felültek a szovjet tankra. Azt érez­tük, hogy a magyarok hálásam fo­gadják a rend és nyugalom helyre­állítását. Itt, a Rákóczi úton nagy tömeg jött össze, amely mikor mind­két tank útnak indult, mellettük és utánuk ment. Mi nem tudtuk, hogy miről beszélnek ők egymás kö­zött. De semmiesetre sem lehetett volna feltételezni, hogy ismét kez­dődjék az öldöklés. Abban az idő­ben, mikor mindkét tank meg állt a Rákóczi út végén, az embertömeg tovább haladt a parlament irányá­ba. Ekkor nagy tömeg jött össze a parlament előtt, és ismét elkezdő­dött az őrült lövöldözés, A közlések­ből, melyek eljutottak az Astoria Szállóba, megtudtuk, hogy a lövöldö­zés következtében a parlament előtt többen meghaltak olyanok, akik pár perccel előbb még semmit sem sejtettek. Az volt a benyomásunk, (hlogy a provokátorok, akiiének kevés volt az előző napok vérontása, újabb felfordulást készítettek elő, hogy időt nyerjenek népellenes céljaik elérésé­re. Az Astoria Szállóiban is nehéz volt az élet. A negyedik emeletet bezár­ták. Olyan hírek jártak, hogy ott fegyver- és lőszer-raktárt rendez­tek be. Erről csakhamar meggyőződ­tünk, amikor a szálloda ablakából az utca hosszirányában kezdtek lő­ni. Ezután kikérdeztek berniünket meggyőződésünket illetőleg, és kér­ték véleményünket a magyarorszá­gi helyzetről. A Rákóczi út egyik útkeresztező­désénél, nem messze az Astoria Szállótól szörnyű látvány tárult elénk: kíb. 150 halott, a keddről szerdára virradó éjszaka áldozatai. Senki sem gondoskodott eltemeté­sükről. Ezekben a nehéz napokban Budapesten senki sem érezhette ma­gát biztonságban. A z ellenforradalmárok felhasz­­nálták ezt a zűrzavart, hogy á városban kivégezzék az ismertebb embereket, hogy szétrombolják a középületeket, hogy kifosszák az áruházakat, hogy létrehozzák a poli­tikai hatalom átvételének feltételeit. Különböző szervezetek jöttek létre, többféle bizottság, mely magát nem­zetinek nevezte. Déhát milyenek is Küzdeni fogunk az ifjúság jogos követeléseinek teljesítéséért Kedves fiatal barátaink ! Az elmúlt napok tragikus esemé­nyei után lassan helyreáll a rend, megindul a békés élet, és hozzáfog­hatunk az ifjúsági szervezetek új­­jáformálásálhoz. Mi, ifjúsági vezetők belátjuk, súlyos hibát követtünk el azzal, hogy erőfeszítéseink ellenére az elmúlt évek bürokratikus »kereti­­világában nem tudtuk a fiatalok jo­gos, Okos követeléseinek, javaslatai­nak nagy részét valóra váltani. Hisszük, hogy népünk és pártunk új életének kibontakozásával ifjúsá­gi szervezeteink is új, a fiatalok ér­dekeihez, kívánságaihoz sokkal kö­zelebb álló érdekesebb, tartalmasabb életet alakítanak ki. Hisszük, hogy önállóbban dolgoz­hatunk, több lehetőséget, anyagi tá­mogatást kapunk fiataljaink igényei­nek, jogos kéréseinek kielégítéséhez. Tanultunk az elmúlt évek hibáiból és az elmúlt napok tragikus esemé­nyeiből. Az ifjúság jogos kéréseinek teljesítéséért harcolni, küzdeni fo­gunk. Napjainkban még nehéz volna át­fogó programot adni az ifjúsági szer­vezetek számára.. Legfontosabb most a békés munka, a tanulás megkezdé­se. Ezzel egyidőben veletek közösen, lehetőségeinknek, jelenlegi viszonya­inknak megfelelően akarjuk kidol­gozni, újjászervezni ifjúsági szövet­ségünk felépítését, célkitűzéseit. Szeretnénk hangot ' adni ifjúsá­gunk jogos kéréseinek. Kérjük az il­letékeseket, hogy az épülő lakások 20 százalékát 'bocsássák az ifjú házasok rendelkezésére, de így járjanak el a hivatalok összevonásából felszabadu­ló lakások elosztásánál is. A lakások elosztásánál legyen jelen az ifjúsági szövetség képviselője. Fontosnak tartjuk, hogy létesít­sünk Kaposvárott a klubok összevo­násával olyan ifjúsági házat, ahol a dolgozó és tanuló ifjúság szabad ide­jét gondtalan, sokoldalú szórakozás­sal eltöltiheti. Erre a célra legalkal-. masabbnak tartjuk a jelenlegi párt­­oktatás házát. Ifjúsági szövetségünk tagjait kér­jük, hogy addig, míg szövetségünk újjá nem szerveződik, illetve míg új szervezet nem jön létre, legyenek DISZ-tagok. Válasszanak a lemon­dott DISZ-vezetőségek helyébe ideig­lenes elnökséget, ennek legfontosabb feladata legyen a fiatalok jogos ké­réseinek érvényre juttatása. Őrizzé­tek meg a DISZ vagyonát, a DISZ okmányait. A jelenlegi nehéz körülmények között igen nagy szükség van a köl­csönös bizalomra, egymás megérté­sére. Ezért mindnyájatokat kérünk, hogy a jövőre vonatkozó javaslatai­tokkal, elképzeléseitekkel keressetek fel bennünket, hogy minél gyorsab­ban tudjuk megoldani közös felada­tainkat. DISZ SOMOGY MEGYEI VB. Fiatalok! Építőipari szakmunkások! Hazánk fővárosában a többnapos fegyveres harc sok lakóházat tett lakhatatlanná. Többszáz család van lakás nélkül u tél küszöbén. Haza­fias és testvéri kötelességünknek te­szünk eleget, ha részt veszünk a fő­városunkban tönkrement vagy meg­rongált épületek, lakások felépítésé­ben! Somogy megye ifjúsága, munká­sok, parasztok, diákok, értelmiségi dolgozók többen részt vettek Mo­hács-sziget újjáépítésében, és hősies munkával elősegítették, hogy az ár­­vizsújtotta lakosság a tél beállta előtt fedél alá jusson. Most ismét a hazafias érzelmű, a bajbajutottakon segíteni kész fiata­lokhoz fordulunk: segítsenek minél előbb helyreállítani Budapesten a megrongálódott lakásokat, fedél alá juttatni a lakás nélkül maradt bu­dapesti családokat. Építőipari fiatalok! Szakmunká­sok! Rátok most különösen nagy szükség van Budapesten. Jelentkez­zetek lakáshelyreállítási munkára. Kövessétek Szabó Mihály kőműves és több magasépítő és tanácsi építő­ipari fiatal szakmunkás és segéd­munkás példáját, akik már jelent­keztek budapesti munkára. Jelent­kezni lehet a DISZ Somogy megyei Végrehajtó Bizottságánál, Kaposvá­rott. A részvevők lakásáról és étkezésé­ről gondoskodnak. Munkabér: se­gédmunkások 5—6 forint, kubikosok 7—8 forint, szakmunkások 8—12 fo­rint órabért kapnak. Fiatalok! Jelentkezzetek minél többen lakáshelyreállítási munkára. DISZ Somogy megyei VB Jegyzetek egy futballmérkőzésről Nem hirdették falragaszok, nem Irta rpeg az újság sem, hogy vasárnap dél­előtt labdarúgómérkőzés színhelye lesz a Dózsa-spcrttelep. No de az igazi szur­kolónak nincs szüksége plakátra, nem kell a hívogató szó. s legyen akár zi­­mankós is az idő. vasárnaponként csa­logatja őt a sportpálya zöld gyepe. így volt ez a múlt vasárnap is. Iz­galmakkal teli napok, hetek repültek el városunk felett Is. Aztán mind jobban kezdett helyreállni a rend, s a késő őszi napsugár valahogy különös ünnepi külsőt! adott ennek a novemberi vasár­voltak ezek a nemzeti bizottságok? Mi sok feljegyzést hoztunk magunk­kal a magyar nép nehéz napjairól. Ezek között vannak az úgynevezett nemzeti bizottságok röplapjai is. A nemzeti bizottságokban kevesen vol­tak a dolgozó nép közül. Ezek főleg volt tulajdonosokból, kereskedőkből, jogászokból állottak. Munkások köz­tük csak a forma kedvéért voltak nóhányan. Amikor a következő kedden el­hagytuk Budapestet a Vöröskereszt hajóján, Budapest lakói könnyes szemekkel búcsúztattak (bennünket. Üdvözölték országunkat, miközben fővárosuk romjaira gondoltak. Mi szintén — akiket megrendítettek a szörnyű események — nem azt a tapasztalatot vittük elvtársainknak és munkatársainknak a gyárba, amiért tulajdonképpen Magyaror­szágra küldtek bennünket, hanem más, keserű tapasztalatot. Magyar barátaink tapasztalatából, mely szá­munkra komoly figyelmeztetés, le kell szűrnünk a tanulságot. Csak a mi pártunkban, a dolgozók és a mun­kások pártjában, a mi becsületes munkánkban, a párt vezetésében rejlik a nép boldogsága. Mi ezt 11 éven át mondtuk, de most a -magyar­országi események után látjuk, hogy énről sosem feledkezhetünk meg. A legutóbbi hírek Budapestről megerősítették meggyőződé­sünket, hogy a szocializmust soha sem lehet egyetlen népi demokra­tikus országban sem legyőzni. Véget kell vetni mind a magyar, mind a nyugati és egyéb országokban lévő reakciósok tevékenységének, bárho­gyan is nevezik magukat. A magyar nép ismét hozzáfog népi hatalmának és hazájának újjáépítéséhez és itt sok-sok munka vár. Mi, a magyar néppel együtt, sosem feledjük az el­múlt napokat. napnak. Mintha csak jelezte volna, hogy tegyük félre a borongós napokat, mert jön a napsütés. Igen, voltak vagy három-négyszázán azok, akik szemtanúi voltak a mérkő­zésnek, amikor a K. V. Meteor és a K. Traktor labdarúgói mérték össze ere­jüket. Ott volt a Dózsa-pályán valameny­­nyi elmaradhatatlan öreg »futballróka«. Azok, akik hajdanában a Somogybán rúgták a labdát, mint Morvái Guszti bácsi, a mindig jókedvű Strakovics Kál­mán bácsi. Ott szorongott a pályaszélen Murát'h Jóska, a Somogy egykori bal­szélsője Is. No és a későbbi futbaiige­­neráció, játékosok és szurkolók egy­aránt. Aztán az igazi Meteor-, Dózsa-, vagy Kinizsi-szurkolók, jó egynéhány játékos, és nem is lehetne felsorolni, hogy ki mindenki, összegezve így mond­hatnánk: ott voltak a labdarúgás igazi szerelmesei. A pályán potyogtak a gólok. Kis híja, hogy a Traktor le nem győzte a me­gyei bajnokot. (Végül is többszöri Trak­tor-vezetés után a Meteor győzött 4:3- ra.) A nézőközönség soraiban sok szó esett, a napi életről, de sokat hallottunk a sportproblémákról is. Befejezik-e a baj­nokságot? Megmarad-e -az MTSB? Lesz­nek-e önálló szövetségek? Lejátsszák-e az NB II-be jutásért az osztályozókat? Milyen lesz az új bajnoki rend? Ilyen és ehhez hasoijló kérdések sokasága foglalkoztatta az egybegyűlteket. És a zűrzavaros hetek, napok után valahogy jó volt hallani e szavakat, e beszélgetéseket. Valahogy megnyugtató érzésként hatott1 s tanúbizonyságul szol­gált ez a vasárnap délelőtt a Dózsa­­sporttelepen arról, hogy életünk minden területén, így a sportélet terén is egyre inkább rendes kerékvágásba zökke­nünk. S ez minden ember, minden sport­ember leghőbb vágya is. Két magyar labdarúgó-győzelem Belgiumban Értesüléseink szerint a Honvéd és az MTK labdarúgócsapata legutóbb Bel­giumban játszott. Ellenfelük nevét nem sikerült megtudnunk, csupán az ered­ményt: a Honvéd 3:0, az MTK pedig 6:2 arányban győzött. 200-as DKW motorkerékpár kitűnő állapotban eladó. Cím a Kiadóban. KIOSZ Béke-mozi (Beloiannisz u. 18.) f. hó 14—15-én 5 órakor: Félelem bére. Francia—olasz film. Jó állapotban lévő süllyesztés női varrógépet vennék. Illés István, Kani­zsai u. 52. Puspán Ferenc kőműves kisiparos mindenféle szakmunkát vállal magáno­soktól és közületektől egyaránt. Cím: Körtönyei hegy 2._______________________ SOMOGYI NÉPLAP Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Tóth István. Szerkesztőség és kiadóhivatal: . Kaposvár, Latinka S. u. 7. Tel.: 15Ü1. Kiadőhivatali telefon: 15-16. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat Nyomdáért felel: Hidas János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom