Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)
1956-11-05 / 285. szám
SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1956. november 5. ÉL A PART! Csitulj te pártért, népért dobogó szív, nyíljatok szét ökölbe szorított ujjak, s gondolkodj higgadtan ősz hajszálakkal borított fej. Gondolkodj higgadtan, megfontoltan, de válaszolj! Válaszolj, mert nem állhatod szó nélkül azokat a vádakat, aljas rágalmakat, s dicstelen bukást jósló szavakat, melyekkel pártodat, s elveidet mocskolták be saját — erőszakkal megváltoztatott nevű — újságod hasábjain. »Egy párt összeomlik« — « a cím ötlött szemünkbe, s ez vezette be a többi karrierista vágyakat tükröző, alaptalan okoskodást. Á dehogy, világért sem vitatkozna a cikk Kádár János elvtárs rádióbeszédével. Ez a bejelentés takarta volna igazi célját, de nem sikerült, mert vitázott. Ám ehhez joga van, de hogyan vitázott. Figyeljük csak! »... Nemcsak a karrieristák, a pártba önző, egyéni érdekből belépettek lépnek ki... hanem akik hittek, akiket becsaptak, ámítottak éveken át, s akik a legszentebb dologban, az eszmében csalódtak«. így írta az »újságíró«, aki az igazmondásra esküdött, aki e zavaros napokban merte csak felfedni igazi arcát. Alapvető tévedés, zagyva indokok sorozata ez. Nem, szó sincs arról, hogy válaszunkban egekig magasztaljuk súlyos tévedéseinket, hibáinkat, melyek köztudomásúak minden ember előtt. De ahogy ezt az írást nem tette, nem tehette magáévá minden józanul gondolkodó ember, úgy a párt régi vezetőinek hibáit sem kenhetjük a --ártra. Csalódtunk, valóban csalódtunk. De nem a pártban, nem az eszmében, melyben hittünk, s hiszünk, hanem intézkedésekben, rendelkezésekben, a rossz, néptől elszakadt vezetésben. És miért nevezzük mi magunkat kommunistának? Gonódkodjunk! Elvhü, izig-vérig kommunista az, aki lángolni látja hite, a marxista eszme, annak gyakorlata közben épült várat, s hátat fordít, hazaszalad? Vagy becsületes ember az, aki meghátrál, amikor baj van, amikor segíteni kellene, s az ő segítségére épp úgy szükség van, mint minden kommunistáéra? Nem, az ilyen emberekről ne mondjunk véleményt, nem méltók rá. Ök hazafias jelszavakat pufogtatnak, s elárulják népüket, nemzetiszínű kokárdát tűznek mellükre, s gonosz, embertelen szándékaik megvalósítására használják fel. Vannak ilyen — magukat kommunistának, néphez hűnek nevező — emberek? Vannak! Kilépnek a pártból? Igen, kilépnek, s ha válakinek ezek közül nem lenne szándékában, mi kérjük: lépjen ki, mert nem vagyunk egyek vele, mert nem akarunk közösséget vállalni a gerinctelen árulókkal.;. így síól a cikk további része: » ... az eszme mögött embertelenség, nyomor, önkény és terror, hazugság rejtőzött«. S e néhány odavetett szóból a »nyomor« az, ami megsajdítja a szívet. Voltak és vannak anyagi gondokkal küszködök? Igen. Van családanya, ki két gyermekével nehezen él a havi hatszáz forintból? Van. De van nyomor Magyarországon? Van ember, ki éhezik és szenved, nélkülöz és görnyed s tehetetlenül, elhagyottan guggol a sír szélén? Galádság, hazugság ilyet állítani. Nem lehet bekötöttszemű ember az országban, aki nyomort látna. Vagy ha bekötötte szemét, csak az egyiket szabadítsa fel, s nézzen körül. Nem kell példa, nem kell dokumentáció, látni fog. Látja majd az életet, a valóságot. Lát hibákat is, lát kevés keresetű embert, sorbaálló édesanyát, de több jóról, több felemelőről győződhet meg. S ez a több buzdítani fogja még többre. Mert rajta is múlik, neki is tenni kell a jóért, a szép életért. S a kommunisták ezt akarják ... Vannak, akik a cikk szerint »a kényszer, a zaklatás, a félelem nyomására léptek be ... « a pártba. Vajon akad ember, aki elhiszi ezt? Kit kényszerítettek, hogy legyen kommunista, kit zaklattak pártpnkívüli volta miatt? Senkit. A párt szervezte tagjait, s megnézte, kit fogad be. Ám az utóbbi napokban kiderült, nem nézte me- eléggé. S ez tanulság kell legyen... De mi a fő mondanivaló, mit akar elhitetni a cikk városunk, megyénk olvasóival? Azt, amit kiáltóan biggyesztett e megtévedt cikk fölé: »Egy párt összeomlik«. S ez a párt a kommunisták, az évtizedes harcokban megedződött, népért küzdő emberek pártjának összeomlását jelentené? Nem! Ez súlyos tévedés! A párt nem omlott össze, s nem omlik össze! Él! Itt a példa, hogy él, s küzd a népért. Zaklatása, vezetőinek bebörtönzése csak néhány napig tartott, s e napok a megtisztulás napjai voltak. Tanult a párt, tanult a hibákból, s tanult e néhány nap eseményeiből. Nem kell feltámadnia, mert nem halt meg, nem omlott öszsze( csak megerősödött. S a tisztulás most meggyőzi a kétkedőket, felnyitja s látóvá teszi a ködfátyollal takart szemet, világossá a bebörtönzött agyat, s megnyitja az elnémult ajkakat. Emberek, munkások és parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak, akik velünk tartanak, s akiket félrevezettek, most álljatok mellénk, álljatok a párt mellé! Tisztítsa meg gondolataitokat a párt s az%eszme tisztasága, acélozza meg erőtöket a nép, a jobblétért küzdő nép szeretete, s kiáltsuk együtt világgá: élni akarunk, s dolgozni békében a szebb, boldogabb, szocialista Magyarországért.-^JÉÜíiS Mi mindig a magyar nép oldalán álltunk és állunk Antony Zapotoczki nyilatkozata Ismertetjük Antony Zapotoczki, a Csehszlovák Köztársaság elnökének rádióbeszédét: Határaink közelében és távolabb tőlünk nagyjelentőségű események folynak, melynek kérdésében állást kell foglalnunk. A szabad Magyarország területén hazaárulók garázdálkodnak, a nép javát, munkásokat és egyszerű embereket legyilkolnak. A magyar reakció ellenforradalmi terv megvalósításához fogott, amely nemcsak Magyarország, hanem az összes szocialista ország, a világbéke ellen irányul. Magyarországra özönlenek a reakciósok, tömegével jönnek be nyugatról azok, akik 1945- ben a szovjet hadsereg elől, majd később a nép haragja elől az országból kimenekültek. Előbújnak a nagybirtokosok, nagytőkések és egyéb kizsákmányolok, akiknek hatalmát megdöntötte a munkásosztály. Előtérbe kerültek a korábban csődbe jutott politikai pártok, amelyeknek az a céljuk, hogy a nép egysége ellen uszítsanak. A francia Le Monde az 1919 utáni fehérterrorhoz hasonlította a magyarországi eseményeket. A felszabadulás után 12 évig építette a magyar dolgozó nép szocialista államát és ez időszakban számos sikert ért el, amely megváltoztatta a munkások, parasztok és értelmiségiek életét. Előfordult azonban számos hiányosság, helytelenség, hiba, ennek nyomán érthetően kifejezésre jutott az az akarat, hogy elhárítsák mindazon hibákat, amelyek nehezítették az életet. Ezt a törekvést azonban nem értelmezték egységesen, nem terelték helyes irányba. Az összes becsületes emberek többsége helyett Magyarországon különféle vitákat indítottak, amelyek frakciózásra, harcra vezettek és megbontották a nép egységét. Ahelyett, hogy a hibákat munkával hozták volna helyre, különböző csoportok követelései, demagóg beállításai kerültek előtérbe, amelyek lehetetlenné tették a munkát. így sikerült becsapni a tömegek egy részét. Ellenforradalmi intézkedésekkel, zavarkeltéssel akarták megvalósítani szándékukat, vérontást akartak a béke és nyugalom helyett. A munkásosztály, a magyár nép forradalmi vívmányai, amelyet a szocialista építés érdekében tettek, veszélyben forogtak, Nagy Imre kijelentései, akinek kormányát az országgyűlés nem hagyta jóvá, a nyugattal való paktálás kísérletei bizonyítják. A magyar munkás nem adja oda üzemét, a magyar paraszt nem adja vissza földjeit. Aki egy évtizedig már szabadon élt, az nem cseréli fel ismét szabadságát a bilincsekért. Mi mindig a magyar nép oldalán álltunk, állunk akkor is, amikor véres harcban védekezett a reakció ellen. A világreakció számára nemcsak Magyarországról van szó. Céljuk az, hogy megbontsák a népi demokratikus államok egységét. A kapitalista sajtó minden hírverése ellenére Csehszlovákia politikai és gazdasági élete szilárd. Végül a cseh és szlovák nép teljes baráti szándékáról biztosítja a békéért harcoló magyar népet. Ismét szabadok megyénk vezetői Bebörtönzött elvtársaink elbeszélése alapján Százakra tehető azoknak az elvtársaknak száma, akiket az elmúlt (hét kaposvári önkényeskedői a börtönbe vetettek, akiket tegnap hajnalban a szovjet csapatok ragadtak ki a halál tarkából. Hogyan is történt? Az október 23-át követő napok pesti eseményei városunkra is nagy hatást gyakoroltak. A Megyei Pártbizottság vezetői élére álltak a kaposvári és somogyi nép jogos, követeléseiért folytatott harcnak. Részt vettek a párt funkcionáriusai minden jelentős megmozdulásban, s minden igyekezetük arra irányult, hogy egyetlen puskalövés nélkül, cseppnyi embervér hullatása nélkül sikerre vezessék a munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok, kisiparosok, dolgozó kisemberek helyes követeléseit. E tömegmozgalom azonban felszínre vetett több olyan vezetőt, akik nem a nép érdekében emeltek szót, hanem kihasználva a tömeg hiszékenységét, anarchiát, rendetlenséget, kavarodást, fejetlenséget igyekeztek előidézni. Fokozatosan támadást intéztek a népi demokrácia alapjai, s a párt ellen. Lépésről lépésre kiszorították a kommunistákat a megye vezetéséből, a Forradalmi Nemzeti Tanácsiból és egyéb szervekből. E szervekben mind szűkebb térre szorultak a népi hatalom áldozatos hívei s a többség az állam megdöntését akaróké lett. Az első frontális támadást az ÁVH ellen indították, amikor a rádió bejelentette a fegyveres erő megszüntetését. E közlemény után a honvédség megszállta az ÁVH épületét, s az ÁVH egésiz személyi állománya a vérontás elkerülése végett átadta a fegyvert a honvédségnek és a nemzetőrség képviselőinek. A néphangulatot megnyergelők ezzel neoi elégedtek meg. Gyújtó beszédekkel feltüzelték a tömeget, s kedden délután két árakor a Megyei Pártbizottság székiháza elé vonultak. A fasizmus fegyvertárából jól ismert módszert vették elő: le akarták mondatni a megyebizottségot. Amikor e tervük nem sikerült, az egybegyűlteket megtévesztve azt követelték, hogy a Megyei Pártbizottság vezetőit tartóztassák le, vessék 'börtönbe. Az AKÖV, a MÁV dolgozói és mások, a becsületes tüntető kaposváriak nem a párt szétmorzsolása végett vonultak fel a pártszékház elé. ök Kolozsvári Gramdpierre Emil író kiszabadítását követelték, s amint küldöttségük meggyőződött személyes vizsgálódás útján arról, hogy Kolozsvári-Grandpierret nem tartják fogva a somogyi fegyveres szervek, megnyugodtak. Ám Hamvas tanár ismétlődő szónoklatai és Kunszabó Ferenc korábbi pártellenes beszédei hatottak a tüntetőkre: letartóztatták, bebörtönözték a Megyei Pártbi« zottság vezetőit, majd. több pártfunkcionáriust, s a karhatalom tagjait. Hogy teljes legyen a kép, emlékeztetnünk kell Hamvasnak a börtön előtti beszédére is. Hamvas itt arról szólt, hogy a letartóztatottakat nem bízhatják a börtönőrökre, fegy veres őrséget kell szervezni. így js tettek. A_ -börtön őrsége több mint négy napig tartotta fogva a funkcionáriusokat. Ügyész és bíró hiába járt náluk időközben, hiába mondták az igazságügy emberei, hogy törvénytelen cselekedetre vették rá Hamvasék a népet, az igazságnak változatlanul a sárba taposva kellett maradnia. A ■bebörtönzöttek azonban nem adták fel reményüket, töretlenül hittek szabadulásukban, az igazságban, a törvényességben. És tegnap" hajnalban, öt óra tájt valóra vált reményük. Mielőtt á nemzetőrök előzetes tervük szerint fél hatkor kiolthatták volna a foglyok életét, megérkeztek a szovjet csapatok, s kiszabadították elvtársainkat: Pártunk vezetői ismét szabadok, g múltbeli hibáikkal gyökeresen szakítva, újból hozzáláttak a nép igazságának szolgálatához, a rend és nyugalom fenntartásához, az embervér ömlésének megakadályozásához, munkás-paraszt államunk megvédéséhez, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány programja I. A nemzeti és gazdasági függ ellenségünk és országunk szuverenitásának biztosítása. 2. Népi demokratikus és szocialista rendszerünk megvédése, minden külső és belső ellenséggel szemben. Gazdasági, politikai és kulturális előrehaladásunk biztosítása, szocialista építésünk útján. 3. A testvérharc megszüntetése, a rend és béke helyreállítása. A kormány nem tűri, hogy azokat a dolgozókat üldözzék, akik a legutóbbi időben bármely területen munkát végeztek. 4. Szoros gazdasági viszony kiépítése minden szocialista országgal, a teljes egyenjogúság elve alapján. 5. Békés együttműködés minden országgal, társadalmi rendszerüktől és állami formájuktól függetlenül. 6. A dolgozók és a munkások életszínvonalának emelése. Lehetővé kell tenni, hogy a gyárak és az üzemek, intézmények maguk építsenek dolgozóiknak lakást. Az ötéves terv módosítása, figyelembe véve az ország gazdasági adottságait. 8. A bürokrácia megszüntetése, a demokratizmus további kiszélesítése a dolgozók érdekében. 9. A legszélesebb demokrácia alapján meg kell valósítani a munkásigazgatást a gyárakban, üzemekben, vállalatoknál. 10. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének biztosítása, a beszolgáltatás megszüntetése, egyéni dolgozó parasztok segítése, minden törvénytelenség felszámolása, melyet a tagosításnál és a tsz-szervezésnél elkövettünk. | 11. A gazdasági, közigazgatási szervek és forradalmi tanácsok demokratikus választásának biztosítása. 12. Támogatjuk a kisiparosokat és kiskereskedőket. 13. A magyar nemzeti kultúra fejlesztése, a haladó hagyományokra támaszkodva. 14. A munkás-paraszt kormány azzal a kéréssel fordult a szovjet hadsereghez, hogy a legmesszebbmenőkig segítse a magyar kormányt a belső reakció szétverésében, a rend helyreállításában. 15. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a rend és nyugalom helyreállítása érdekében tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal a szovjet csapatok kivonását illetően. Munkások, parasztok, értelmiségiek, csatlakozzatok a forradalmi munkás-paraszt kormányhoz, támogassátok, nyújtsatok segítséget az ellenforradalmárok megsemmisítésében. , Munkások, vegyétek fel a munkát. Dolgozó parasztok, védjétek meg földjeiteket. Dolgozók, vállalatok munkásai, ne engedjétek magatokat félrevezetni, megtéveszteni. Tanuló ifjúság, csatlakozzatok munkásparaszt kormányunkhoz, segítsetek a rend helyreállításában, a termelés megindításában. Erre hívja fel a haza minden igaz állampolgárát. 1956. november 4. A MAGYAR FORRADALMI MUNKAS-PARASZT KORMÁNY Földet vissza Nem. Ezerszer is nem ... Nem adjuk jogos jussunkat: a földet! Nem engedjük, hogy ismét nyakunkra üljön a földesíűr, nem leszünk többé cselédek! Elég volt évszázadokon ót a nyomorúságos foéreséletből, a látástól vakulásig tartó robotból. Ezek á kemény tiltakozó szavak tolulnak ajkára, dobogja szíve dolgozó parasztjaink százezreinek ezekben a viharos napokban, amikor az ellenforradalom győzelmében reménykedő volt földesiurak, kulákok már nyíltan hangoztatták: vissza veszik volt földjeiket a parasztoktól, s jobbágysorsba döntik a szegényparasztságot. Hiába fenik fogukat azonban a volt földbirtokosok, kulákok, mert ebbe toeletörött már egyszer a foguk. Még jól emlékszik arra az ország, amikor 1946-tban a munkásosztály a Magyar Kommunista Párt vezetésével kiállt a parasztság mel’ett, megvédte a parasztságnak juttatott földjét, megvalósította azt a ielszót: »Földet vissza nem adunk!« S ez a munkásosztály s ez a párt ma is él s van ereje ahhoz, hogy a parasztsággal karöltve megvédje a juttatott földek tulajdonjogát a volt földbirtokosokkal szemben. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi néhány évben számos sérelem érte a dolgozó parasztságot. De nem a párt, hanem a rossz párt- és kormányvezetés, a helytelen intézkedések, amelyek idegenek a helyes parasztpolitikától, sértették meg a parasztság biztonságérzetét, s vették el1 termelési kednem adunk! vét. Hogy ezek orvoslása soká húzódott, ebben legnagyobb része van a Rákosi—Gerő klikk tevékenységének. De ez a klikk ma már nincs a párt és a kormány vezetésében. Az 1956. november 4-én létrejött magyar forradalmi munkás-paraszt kormány eltökélt szándéka, s programja is határozottan leszögezi, hogy megakadályozza a volt földbirtokosok, kulákok mesterkedését és orvosolja a parasztság sérelmeit. A kormány programja kimondja: szabadon termeljenek és értékesítsék terményeiket a parasztok. Nem zaklatják a begyűjtéssel, szövetkezéssel, s a tagosítással a parasztokat. S mindezt, csakis igazán a munkások, parasztok kormánya képes biztosítani, nem az, amelybe a földbirtokosok, gyárosok, nagykereskedők rég letűnt, s az utóbbi napokban ismét előbújt hada férkőzött be. Zárkózzon fel 'bátran dolgozó parasztságunk a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány mögé. MEGGYILKOLTÁK az ellcnforradalmárok a harcok során a munkásosztály legkiválóbb harcosait: Mező Imrét, a Budapesti Pártbizottság titkárát, Sziklai Sándort, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóját és rajtuk kívül sok becsületes elvtársunkat. Kaposvár dolgozói 1 Secsiiietss munkások! Értelmiségiek! Dolgozó parasztok! Kereskedik i Iparosok! Alkalmazottak! Fiatalok! Katonák! A munkások, diákok helyes és jogos követeléseit, tüntetését kihasználva egyes karrierista elemek népellenes rendszert akartak megvalósítani. Százakat vetettek ártatlanul börtönbe. A szovjet csapatok közbelépése akadályozta meg százak kivégzését. Kaposváron még eddig nem volt vérontás, a szovjet csapatok is kerülni akarják ezt, csupán a törvényes rend helyreállítását kívánják. Rend, nyugalom legyen Kaposváron! Az üzemek dolgozzanak ! A kereskedők nyissanak ki! Az utcán kerüljék a csoportosulást! Szovjet és Magyar Katonai Parancsnokság SOMOGYI NÉPLAP Kladóhlvatall telefon: 15-10 Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat Felelős kiadó: Tóth István. Nyomdáért faléi: Hidas Jénai Szerkesztőség és kiadóhivatal; Kaposvár. LBttnka S. u. 7. Tt!.: 15-11
