Somogyi Néplap, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám)

1956-11-05 / 285. szám

SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1956. november 5. ÉL A PART! Csitulj te pártért, népért dobogó szív, nyíljatok szét ökölbe szorított ujjak, s gondolkodj higgadtan ősz hajszálakkal borított fej. Gondolkodj higgadtan, megfontoltan, de vála­szolj! Válaszolj, mert nem állhatod szó nélkül azokat a vádakat, aljas rágalmakat, s dicstelen bukást jósló szavakat, melyekkel pártodat, s el­veidet mocskolták be saját — erő­szakkal megváltoztatott nevű — új­ságod hasábjain. »Egy párt összeomlik« — « a cím ötlött szemünkbe, s ez vezette be a többi karrierista vágyakat tükröző, alaptalan okoskodást. Á dehogy, vi­lágért sem vitatkozna a cikk Kádár János elvtárs rádióbeszédével. Ez a bejelentés takarta volna igazi cél­ját, de nem sikerült, mert vitázott. Ám ehhez joga van, de hogyan vi­tázott. Figyeljük csak! »... Nemcsak a karrieristák, a pártba önző, egyéni érdekből belépet­tek lépnek ki... hanem akik hittek, akiket becsaptak, ámítottak éveken át, s akik a legszentebb dologban, az eszmében csalódtak«. így írta az »újságíró«, aki az igazmondásra es­küdött, aki e zavaros napokban mer­te csak felfedni igazi arcát. Alap­vető tévedés, zagyva indokok soro­zata ez. Nem, szó sincs arról, hogy válaszunkban egekig magasztaljuk súlyos tévedéseinket, hibáinkat, me­lyek köztudomásúak minden ember előtt. De ahogy ezt az írást nem tet­te, nem tehette magáévá minden jó­zanul gondolkodó ember, úgy a párt régi vezetőinek hibáit sem kenhet­jük a --ártra. Csalódtunk, valóban csalódtunk. De nem a pártban, nem az eszmében, melyben hittünk, s hi­szünk, hanem intézkedésekben, ren­delkezésekben, a rossz, néptől elsza­kadt vezetésben. És miért nevezzük mi magunkat kommunistának? Gon- ódkodjunk! Elvhü, izig-vérig kom­munista az, aki lángolni látja hite, a marxista eszme, annak gyakorlata közben épült várat, s hátat fordít, hazaszalad? Vagy becsületes ember az, aki meghátrál, amikor baj van, amikor segíteni kellene, s az ő se­gítségére épp úgy szükség van, mint minden kommunistáéra? Nem, az ilyen emberekről ne mondjunk véle­ményt, nem méltók rá. Ök hazafias jelszavakat pufogtatnak, s elárulják népüket, nemzetiszínű kokárdát tűz­nek mellükre, s gonosz, embertelen szándékaik megvalósítására használ­ják fel. Vannak ilyen — magukat kommunistának, néphez hűnek ne­vező — emberek? Vannak! Kilépnek a pártból? Igen, kilépnek, s ha vá- lakinek ezek közül nem lenne szán­dékában, mi kérjük: lépjen ki, mert nem vagyunk egyek vele, mert nem akarunk közösséget vállalni a ge­rinctelen árulókkal.;. így síól a cikk további része: » ... az eszme mögött embertelenség, nyomor, önkény és terror, hazugság rejtőzött«. S e néhány odavetett szó­ból a »nyomor« az, ami megsajdítja a szívet. Voltak és vannak anyagi gondokkal küszködök? Igen. Van családanya, ki két gyermekével ne­hezen él a havi hatszáz forintból? Van. De van nyomor Magyarorszá­gon? Van ember, ki éhezik és szen­ved, nélkülöz és görnyed s tehetet­lenül, elhagyottan guggol a sír szé­lén? Galádság, hazugság ilyet állíta­ni. Nem lehet bekötöttszemű ember az országban, aki nyomort látna. Vagy ha bekötötte szemét, csak az egyiket szabadítsa fel, s nézzen kö­rül. Nem kell példa, nem kell doku­mentáció, látni fog. Látja majd az életet, a valóságot. Lát hibákat is, lát kevés keresetű embert, sorbaálló édesanyát, de több jóról, több fel­emelőről győződhet meg. S ez a több buzdítani fogja még többre. Mert rajta is múlik, neki is tenni kell a jóért, a szép életért. S a kommunisták ezt akarják ... Vannak, akik a cikk szerint »a kényszer, a zaklatás, a félelem nyo­mására léptek be ... « a pártba. Va­jon akad ember, aki elhiszi ezt? Kit kényszerítettek, hogy legyen kom­munista, kit zaklattak pártpnkívüli volta miatt? Senkit. A párt szervez­te tagjait, s megnézte, kit fogad be. Ám az utóbbi napokban kiderült, nem nézte me- eléggé. S ez tanul­ság kell legyen... De mi a fő mon­danivaló, mit akar elhitetni a cikk városunk, megyénk olvasóival? Azt, amit kiáltóan biggyesztett e megté­vedt cikk fölé: »Egy párt összeom­lik«. S ez a párt a kommunisták, az évtizedes harcokban megedződött, népért küzdő emberek pártjának összeomlását jelentené? Nem! Ez sú­lyos tévedés! A párt nem omlott össze, s nem omlik össze! Él! Itt a példa, hogy él, s küzd a népért. Zaklatása, vezetői­nek bebörtönzése csak néhány na­pig tartott, s e napok a megtisztulás napjai voltak. Tanult a párt, tanult a hibákból, s tanult e néhány nap eseményeiből. Nem kell feltámadnia, mert nem halt meg, nem omlott ösz- sze( csak megerősödött. S a tisztulás most meggyőzi a kétkedőket, fel­nyitja s látóvá teszi a ködfátyollal takart szemet, világossá a bebörtön­zött agyat, s megnyitja az elnémult ajkakat. Emberek, munkások és pa­rasztok, értelmiségiek és alkalma­zottak, akik velünk tartanak, s aki­ket félrevezettek, most álljatok mel­lénk, álljatok a párt mellé! Tisztítsa meg gondolataitokat a párt s az%esz- me tisztasága, acélozza meg erőtöket a nép, a jobblétért küzdő nép sze- retete, s kiáltsuk együtt világgá: él­ni akarunk, s dolgozni békében a szebb, boldogabb, szocialista Magyar- országért.-^JÉÜíiS Mi mindig a magyar nép oldalán álltunk és állunk Antony Zapotoczki nyilatkozata Ismertetjük Antony Zapotoczki, a Csehszlovák Köztársaság elnökének rádióbeszédét: Határaink közelében és távolabb tőlünk nagyjelentőségű események folynak, melynek kérdésében állást kell foglalnunk. A szabad Magyar- ország területén hazaárulók garáz­dálkodnak, a nép javát, munkásokat és egyszerű embereket legyilkolnak. A magyar reakció ellenforradalmi terv megvalósításához fogott, amely nemcsak Magyarország, hanem az összes szocialista ország, a világbéke ellen irányul. Magyarországra özön­lenek a reakciósok, tömegével jön­nek be nyugatról azok, akik 1945- ben a szovjet hadsereg elől, majd ké­sőbb a nép haragja elől az országból kimenekültek. Előbújnak a nagy- birtokosok, nagytőkések és egyéb ki­zsákmányolok, akiknek hatalmát megdöntötte a munkásosztály. Elő­térbe kerültek a korábban csődbe ju­tott politikai pártok, amelyeknek az a céljuk, hogy a nép egysége ellen uszítsanak. A francia Le Monde az 1919 utáni fehérterrorhoz hasonlítot­ta a magyarországi eseményeket. A felszabadulás után 12 évig épí­tette a magyar dolgozó nép szocia­lista államát és ez időszakban szá­mos sikert ért el, amely megváltoz­tatta a munkások, parasztok és ér­telmiségiek életét. Előfordult azon­ban számos hiányosság, helytelenség, hiba, ennek nyomán érthetően kife­jezésre jutott az az akarat, hogy el­hárítsák mindazon hibákat, amelyek nehezítették az életet. Ezt a törek­vést azonban nem értelmezték egysé­gesen, nem terelték helyes irányba. Az összes becsületes emberek több­sége helyett Magyarországon külön­féle vitákat indítottak, amelyek frakciózásra, harcra vezettek és meg­bontották a nép egységét. Ahelyett, hogy a hibákat munkával hozták volna helyre, különböző csoportok követelései, demagóg beállításai ke­rültek előtérbe, amelyek lehetetlen­né tették a munkát. így sikerült be­csapni a tömegek egy részét. Ellen- forradalmi intézkedésekkel, zavar- keltéssel akarták megvalósítani szán­dékukat, vérontást akartak a béke és nyugalom helyett. A munkásosztály, a magyár nép forradalmi vívmányai, amelyet a szocialista építés érdekében tettek, veszélyben forogtak, Nagy Imre ki­jelentései, akinek kormányát az or­szággyűlés nem hagyta jóvá, a nyu­gattal való paktálás kísérletei bizo­nyítják. A magyar munkás nem adja oda üzemét, a magyar paraszt nem adja vissza földjeit. Aki egy évtizedig már szabadon élt, az nem cseréli fel ismét szabadságát a bilincsekért. Mi mindig a magyar nép oldalán álltunk, állunk akkor is, amikor vé­res harcban védekezett a reakció el­len. A világreakció számára nemcsak Magyarországról van szó. Céljuk az, hogy megbontsák a népi demokra­tikus államok egységét. A kapitalista sajtó minden hírverése ellenére Csehszlovákia politikai és gazdasági élete szilárd. Végül a cseh és szlovák nép teljes baráti szándékáról biztosítja a bé­kéért harcoló magyar népet. Ismét szabadok megyénk vezetői Bebörtönzött elvtársaink elbeszélése alapján Százakra tehető azoknak az elvtár­saknak száma, akiket az elmúlt (hét kaposvári önkényeskedői a börtönbe vetettek, akiket tegnap hajnalban a szovjet csapatok ragadtak ki a halál tarkából. Hogyan is történt? Az október 23-át követő napok pesti eseményei városunkra is nagy hatást gyakoroltak. A Megyei Párt- bizottság vezetői élére álltak a ka­posvári és somogyi nép jogos, köve­teléseiért folytatott harcnak. Részt vettek a párt funkcionáriusai min­den jelentős megmozdulásban, s minden igyekezetük arra irányult, hogy egyetlen puskalövés nélkül, cseppnyi embervér hullatása nélkül sikerre vezessék a munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, fiatalok, kis­iparosok, dolgozó kisemberek helyes követeléseit. E tömegmozgalom azon­ban felszínre vetett több olyan veze­tőt, akik nem a nép érdekében emeltek szót, hanem kihasználva a tömeg hiszékenységét, anarchiát, ren­detlenséget, kavarodást, fejetlensé­get igyekeztek előidézni. Fokozato­san támadást intéztek a népi de­mokrácia alapjai, s a párt ellen. Lé­pésről lépésre kiszorították a kom­munistákat a megye vezetéséből, a Forradalmi Nemzeti Tanácsiból és egyéb szervekből. E szervekben mind szűkebb térre szorultak a népi hata­lom áldozatos hívei s a többség az állam megdöntését akaróké lett. Az első frontális támadást az ÁVH ellen indították, amikor a rádió be­jelentette a fegyveres erő megszün­tetését. E közlemény után a honvéd­ség megszállta az ÁVH épületét, s az ÁVH egésiz személyi állománya a vérontás elkerülése végett átadta a fegyvert a honvédségnek és a nemzetőrség képviselőinek. A nép­hangulatot megnyergelők ezzel neoi elégedtek meg. Gyújtó beszédekkel feltüzelték a tömeget, s kedden dél­után két árakor a Megyei Pártbi­zottság székiháza elé vonultak. A fa­sizmus fegyvertárából jól ismert módszert vették elő: le akarták mon­datni a megyebizottségot. Amikor e tervük nem sikerült, az egybegyűlte­ket megtévesztve azt követelték, hogy a Megyei Pártbizottság veze­tőit tartóztassák le, vessék 'börtönbe. Az AKÖV, a MÁV dolgozói és má­sok, a becsületes tüntető kaposváriak nem a párt szétmorzsolása végett vo­nultak fel a pártszékház elé. ök Kolozsvári Gramdpierre Emil író ki­szabadítását követelték, s amint kül­döttségük meggyőződött személyes vizsgálódás útján arról, hogy Ko- lozsvári-Grandpierret nem tartják fogva a somogyi fegyveres szervek, megnyugodtak. Ám Hamvas tanár ismétlődő szónoklatai és Kunszabó Ferenc korábbi pártellenes beszédei hatottak a tüntetőkre: letartóztat­ták, bebörtönözték a Megyei Pártbi« zottság vezetőit, majd. több párt- funkcionáriust, s a karhatalom tag­jait. Hogy teljes legyen a kép, em­lékeztetnünk kell Hamvasnak a bör­tön előtti beszédére is. Hamvas itt arról szólt, hogy a letartóztatottakat nem bízhatják a börtönőrökre, fegy veres őrséget kell szervezni. így js tettek. A_ -börtön őrsége több mint négy napig tartotta fogva a funkcionáriu­sokat. Ügyész és bíró hiába járt ná­luk időközben, hiába mondták az igazságügy emberei, hogy törvényte­len cselekedetre vették rá Hamvasék a népet, az igazságnak változatlanul a sárba taposva kellett maradnia. A ■bebörtönzöttek azonban nem adták fel reményüket, töretlenül hittek szabadulásukban, az igazságban, a törvényességben. És tegnap" hajnal­ban, öt óra tájt valóra vált remé­nyük. Mielőtt á nemzetőrök előzetes tervük szerint fél hatkor kiolthatták volna a foglyok életét, megérkeztek a szovjet csapatok, s kiszabadítot­ták elvtársainkat: Pártunk vezetői ismét szabadok, g múltbeli hibáikkal gyökeresen szakítva, újból hozzálát­tak a nép igazságának szolgálatához, a rend és nyugalom fenntartásához, az embervér ömlésének megakadá­lyozásához, munkás-paraszt álla­munk megvédéséhez, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány programja I. A nemzeti és gazdasági függ ellenségünk és országunk szuvere­nitásának biztosítása. 2. Népi demokratikus és szocialista rendszerünk megvédése, min­den külső és belső ellenséggel szemben. Gazdasági, politikai és kultu­rális előrehaladásunk biztosítása, szocialista építésünk útján. 3. A testvérharc megszüntetése, a rend és béke helyreállítása. A kor­mány nem tűri, hogy azokat a dolgozókat üldözzék, akik a legutóbbi időben bármely területen munkát végeztek. 4. Szoros gazdasági viszony kiépítése minden szocialista országgal, a teljes egyenjogúság elve alapján. 5. Békés együttműködés minden országgal, társadalmi rendszerüktől és állami formájuktól függetlenül. 6. A dolgozók és a munkások életszínvonalának emelése. Lehetővé kell tenni, hogy a gyárak és az üzemek, intézmények maguk építsenek dolgozóiknak lakást. Az ötéves terv módosítása, figyelembe véve az ország gazdasági adottságait. 8. A bürokrácia megszüntetése, a demokratizmus további kiszélesí­tése a dolgozók érdekében. 9. A legszélesebb demokrácia alapján meg kell valósítani a munkás­igazgatást a gyárakban, üzemekben, vállalatoknál. 10. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének biztosítása, a beszolgál­tatás megszüntetése, egyéni dolgozó parasztok segítése, minden törvény­telenség felszámolása, melyet a tagosításnál és a tsz-szervezésnél elkö­vettünk. | 11. A gazdasági, közigazgatási szervek és forradalmi tanácsok de­mokratikus választásának biztosítása. 12. Támogatjuk a kisiparosokat és kiskereskedőket. 13. A magyar nemzeti kultúra fejlesztése, a haladó hagyományokra támaszkodva. 14. A munkás-paraszt kormány azzal a kéréssel fordult a szovjet hadsereghez, hogy a legmesszebbmenőkig segítse a magyar kormányt a belső reakció szétverésében, a rend helyreállításában. 15. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a rend és nyuga­lom helyreállítása érdekében tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal a szovjet csapatok kivonását illetően. Munkások, parasztok, értelmiségiek, csatlakozzatok a forradalmi munkás-paraszt kormányhoz, támogassátok, nyújtsatok segítséget az el­lenforradalmárok megsemmisítésében. , Munkások, vegyétek fel a munkát. Dolgozó parasztok, védjétek meg földjeiteket. Dolgozók, vállalatok munkásai, ne engedjétek magato­kat félrevezetni, megtéveszteni. Tanuló ifjúság, csatlakozzatok munkás- paraszt kormányunkhoz, segítsetek a rend helyreállításában, a termelés megindításában. Erre hívja fel a haza minden igaz állampolgárát. 1956. november 4. A MAGYAR FORRADALMI MUNKAS-PARASZT KORMÁNY Földet vissza Nem. Ezerszer is nem ... Nem ad­juk jogos jussunkat: a földet! Nem engedjük, hogy ismét nyakunkra ül­jön a földesíűr, nem leszünk többé cselédek! Elég volt évszázadokon ót a nyomorúságos foéreséletből, a lá­tástól vakulásig tartó robotból. Ezek á kemény tiltakozó szavak tolulnak ajkára, dobogja szíve dolgozó pa­rasztjaink százezreinek ezekben a viharos napokban, amikor az ellen­forradalom győzelmében reményke­dő volt földesiurak, kulákok már nyíltan hangoztatták: vissza veszik volt földjeiket a parasztoktól, s jobbágysorsba döntik a szegénypa­rasztságot. Hiába fenik fogukat azon­ban a volt földbirtokosok, kulákok, mert ebbe toeletörött már egyszer a foguk. Még jól emlékszik arra az ország, amikor 1946-tban a munkás- osztály a Magyar Kommunista Párt vezetésével kiállt a parasztság mel- ’ett, megvédte a parasztságnak jut­tatott földjét, megvalósította azt a ielszót: »Földet vissza nem adunk!« S ez a munkásosztály s ez a párt ma is él s van ereje ahhoz, hogy a pa­rasztsággal karöltve megvédje a juttatott földek tulajdonjogát a volt földbirtokosokkal szemben. Tagadha­tatlan, hogy az utóbbi néhány évben számos sérelem érte a dolgozó pa­rasztságot. De nem a párt, hanem a rossz párt- és kormányvezetés, a helytelen intézkedések, amelyek ide­genek a helyes parasztpolitikától, sértették meg a parasztság bizton­ságérzetét, s vették el1 termelési ked­nem adunk! vét. Hogy ezek orvoslása soká húzó­dott, ebben legnagyobb része van a Rákosi—Gerő klikk tevékenységének. De ez a klikk ma már nincs a párt és a kormány vezetésében. Az 1956. november 4-én létrejött magyar forradalmi munkás-paraszt kormány eltökélt szándéka, s prog­ramja is határozottan leszögezi, hogy megakadályozza a volt földbirtoko­sok, kulákok mesterkedését és orvo­solja a parasztság sérelmeit. A kor­mány programja kimondja: szaba­don termeljenek és értékesítsék ter­ményeiket a parasztok. Nem zaklat­ják a begyűjtéssel, szövetkezéssel, s a tagosítással a parasztokat. S mindezt, csakis igazán a mun­kások, parasztok kormánya képes biztosítani, nem az, amelybe a föld- birtokosok, gyárosok, nagykereske­dők rég letűnt, s az utóbbi napok­ban ismét előbújt hada férkőzött be. Zárkózzon fel 'bátran dolgozó pa­rasztságunk a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány mögé. MEGGYILKOLTÁK az ellcnforradalmárok a harcok során a munkásosztály legki­válóbb harcosait: Mező Imrét, a Budapesti Pártbizottság titkárát, Sziklai Sándort, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóját és rajtuk kívül sok becsületes elvtársun­kat. Kaposvár dolgozói 1 Secsiiietss munkások! Értelmiségiek! Dolgozó parasztok! Kereskedik i Iparosok! Alkalmazottak! Fiatalok! Katonák! A munkások, diákok helyes és jogos követeléseit, tün­tetését kihasználva egyes karrierista elemek népellenes rendszert akartak megvalósítani. Százakat vetettek ártatlanul börtönbe. A szovjet csapatok közbelépése akadályozta meg százak kivégzését. Kaposváron még eddig nem volt vérontás, a szovjet csapatok is kerülni akarják ezt, csupán a törvényes rend helyreállítását kívánják. Rend, nyugalom legyen Kaposváron! Az üzemek dol­gozzanak ! A kereskedők nyissanak ki! Az utcán ke­rüljék a csoportosulást! Szovjet és Magyar Katonai Parancsnokság SOMOGYI NÉPLAP Kladóhlvatall telefon: 15-10 Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat Felelős kiadó: Tóth István. Nyomdáért faléi: Hidas Jénai Szerkesztőség és kiadóhivatal; Kaposvár. LBttnka S. u. 7. Tt!.: 15-11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom