Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-18 / 246. szám
Csütörtök, 1956. október 18. SOMOGYI NÉPLAP S l A törvény \ a begyűjtési dolgozóknak is törvényi Valami felelősségrevonásféle érződött azok hangjában, akik a Nagy- | atádi Járási Tanács ülésén szóvátették, hogy az ügyészség a járási ta- | nács hozzájárulása nélkül eljárást indított a görgetegi begyűjtési meg- | bízott ellen. Elgondolhatni, mennyire meglepődött a járási ügyész. Ilyen | még hosszas ügyészi pályafutása alatt nem fordult elő. Mit tehetett j mást, udvariasan felkérte a járási tanács elnökét, vagy a járási be- f gyűjtési hivatal vezetőjét, mutassák meg neki is az utasítást, amely elő- | írja, hogy szükséges ilyen esetben a tanács hozzájárulása. Mert őneki | nincs tudomása ilyen utasításról. Mondani sem kell talán, hogy még a f mai napig sem mutattak ilyen értelmű rendeletet az ügyésznek. Igaz, | nincs is. | De nem is ez a lényeg. Kovács elvtárs, a járási begyűjtési hivatal t vezetője sem azt vonja kétségbe, hogy jogos volt eljárást indítani a be- | gyűjtési megbízott ellen, Ó, egész másról van szó. A tanácsülésen történ- | tek csak következményei egyebeknek. Annak, hogy a begyűjtési hivatal | dolgozói — az is, aki ellen az eljárás indult, meg a többi is — sértve | érzik magukat. | Úgy gondolják, hogy mindez azért van, mert az ügyészség nem is- 1 meri el, hogy milyen nehéz, felelősségteljes a munkájuk. Ahelyett, hogy | •védenék őket, inkább azt figyelik, mikor követnek el valami kis sza- | bálytalanságot, törvényellenességet, hegy lecsaphassanak rájuk. Mert itt van például ez az ügy is. A görgetegi. Naszladi József, az | egyik gazda, már évek hosszú sora óta notórius hátralékos. Az idén is t egész évben baromfiból is, sertésből is, vágómarhából is volt tartozása. | Többször felszólították, hogy rendezze hátralékát. Az eredmény? Maradt i minden a régiben. Erre a begyűjtési megbízott az adóügyi megbízottal, { a tanácselnökkel elment a gazda lakására és felmerték a rozsot. Tizen- ♦ egy zsákkal. Elvitték és elszámolták. Erre mit tesz az ügyészség? Eljá- | rást indít Szabó István begyűjtési megbízott ellen. Csak azért, mert 1 nem küldött még külön, írásban is értesítést Naszlacinak. | Az ügyészség olyan embert véd velünk szemben, mint Naszladi — | mondják a begyűjtési hivatal dolgozói. — A községben sem szeretik a gaz- j dák. Izgága. Tavaly például megverte a begyűjtési megbízottat. Bíróság ♦ elé is került miatta. g Az igaz, hogy értesíteni kellett volna írásban a gazdát elszámoltatá- | sa előtt, igaz, hogy szabálytalanul járt el a megbízott. De mégsem kellett volna ilyen nagy ügyet csinálni belőle. Meginog Görgetegen az adómorál ... Egyszóval helytelennek tartják az eljárást. Csali ott a baj, hogy nem csupán most kellene félniük a begyűjtési hivatal dolgozóinak ,az adóerkölcs megromlásától, hanem már vigyázni kellett volna a szabálytalanság elkövetésekor is! Felvetik még azt is, hogy csak akkor lép fel erélyesen az ügyészség, ha a begyűjtési megbízottak ellen kéül eljárni. Pedig nem így van. S hogy mennyire nem így áll a helyzet, erre ott a legjobb példa: Naszladi •esete. Amikor az adóügyi megbízottat bántalmazta, eljárás indult ellene is. Sok szónak is egy a vége. Az történt, hogy az egyik állampolgárt sérelem érte. Jogosan fordult az ügyészséghez. Az ügyészségnek pedig kötelessége a törvényesség felett őrködni, tehát kötelessége volt eljárást indítani a be«vűjtési megbízott ellen. A törvény szabályozza a begyűjtés végrehajtásának módját. A 7/1955. Begy. M. számú rendelet előírja, hopvan kell eljárni a begyűjtési szerveknek. Előírja, hogy írásbeli, térti- vevényes értesítőn kell a hátralékos gazda tudomására hozni, hogy a községi vb elrendelte a transzferálást. Ezt elfelejtették Görgetegen. Egyszerűen betörtek Naszladi József tavollétében a lakásába. Felmentek a padlására, s felmerték az ott talált gabonát. Jogtalanul tették. Egyébként Szabó István félrevezette a tar ácselnököt és az adóügyi megbízottat is. Azt mondta nekik, hogy kiértesítette annak rendje és módja szerint a hátralékos gazdát. Félreértés ne essék, ez a cikk nem a Nagyatádi Járási Ügyészség, íianerj az Igazság védelmében íródott. S hogy az igazság az ügyészség oldalán áll, a napnál is világosabb. Az ügyből hasznos következtetést vonhatunk le. A begyűjtési dolgozók például azt, hogy a jövőben jobban ragaszkodjanak a törvényszabta úthoz, mások pedig azt, hogy sérelmükkel bizalommal fordulhatnak az ügyészséghez. Szántó István A HÉT KÖNYVEI Népszava Könyvkiadó Zolnay Vilmos: Kalandozások az irodalomban. 185 old. 16,— Műszaki Könyvkiadó Autósok, motorosok túrakönyve. 256 old. 38,50 Lamoth Emil: Hangszórók. 80 old. <A rádiótechnika könyvei. 16.) 6,— .Zemanek: Információelmélet. 124 old. 13,50 Művelt Nép Könyvkiadó Bónis György: István király. 171 old. 13.50 Hegedűs Hubert: Matrózéveim. 282 old. Volt tengerjáró hajós színes visszaemlékezései, számos képpel. 21.50 Szikra Könyvkiadó Az 1905—1907-es első orosz forradalom és a nemzetközi forradalmi mozgalom. I. rész. 763 old. 44,— FOGLALKOZNAK AZ EMBEREKKEL!? Vonatra várakozó, szomjas utasok tértek minap a balatonbog- lári állomással szemben lévő földművesszövetkezeti italboltba. — Becsaptak! . . . Érti? ... Becsaptak! Most adtam el egy bikát. Hétszáz forinttal becsaptak — hörqi a részeq a borbűzzel eqyütt minden betérő arcéba. — Bikát adott ei? És becsapták? Gyűjjön, igyon rá egyet, nem lesz olyan keserű —- invitálja a pincér és már le is nyomja az asztal mellé. Uqrik a polchoz, eqy üveq habzóbort hoz az asztalra, már bontja is, teletölt egy poharat, majd még egyet, még egyet, még egyet . . . Iszik a részeg, a pincér, a presszógép mellett üldögélő bácsi és az üzletvezető . . . csak inna, mert közbeszól valaki és a polc mögé teszi a tele poharat, ügy látszik, őnáki jól kifejlett érzékszervei vannak. — Szabad részeg embert kiszolgálni? ... Szabad a vendéggel együtt poharazni, főképp, ha olyan látszata van a dolognak, hogy kihasználják a vendég részegségét? — Nem, de a pincér szolgálta ki... (a pult mögött álldogáló üzletvezető mindent jól látott) és ez mindennap megismétlődik . .. (Ez annál szomorúbb) — hebegett Csaba József üzletvezető. A pincér: — Árok bácsi törzsvendég . .. Nem veszi jónéven, ha nem iszunk vele . . . Meg hát foglalkozni kell az ilyen emberekkel, mert különben . .. Talán így lehetne Faragó Sándor szavát kiegészíteni, hogy különben nem lesz potya habzóbor, potya feketekávé... De csak úgy »különben«, talán jobb volna, ha a balatonboglári italboltok dolgozói is betartanák a rendeletet. Akkor az Árok-család javát szolgálná a bika ára, ami egyenesebb dolog lenne, mint a »hivatal- foeü« ivócimborák garázdálkodása. Jó volna Balatonbogláron is megérteni az italbolt dolgozóinak, hogy egy-két »csúsztatott« pohár bor és feketekávé helyett többet ér a becsület. És a betérő vendégekkel, az emberekkel ilyen felfogásban kellene foglalkozni. Talán emberibb, igazibb lenne így ... A Fonyódi Járási Tanács figyelmébe ajánljuk Mi, kisberényi dolgozó parasztok felháborodva olvastuk a Somogyi Néplapban a Kovács Ferenc lengyeltóti adóügyi megbízottról szóló cikket, és még jobban felháborodtunk, amikor megtudtuk, hogy Kovács Ferencet községünkbe helyezték adóügyi megbízottnak. Kisberény községnek elég volt Kiss Sándor tanácselnök és Kollár Károly tanácstitkár csalása és sikkasztása, éppen ezért nem akarjuk, hogy még egy harmadik személy is elsikkassza a mi és az állam pénzét. Nagyon szép a járási tanácstól, hogy Kovácsot »szárnya alá vette«, sőt annyira támogatja, hogy Bagó elvtárs és Lantos elvtárs már baráti látogatást is tettek nála, és érdeklődtek hogyléte felől, mi azonban nem akarjuk, hogy községünkben dolgozzon. Mi, kisberényi dolgozó parasztok a Somogyi Néplap hasábjain közöljük a járási tanáccsal: nem tűrjük, hogy ilyen ember gazdálkodjék a mi pénzünkkel, és követeljük, hogy az állam vagyonát hanyagul kezelővel szemben érvényesítsék a törvényt. Kisberényi dolgozó parasztok EMLÉKEZÉS Elmondta Müller László elvtárs, RITKÁN SÍROK. Akkor sírtam utoljára, amikor édesanyámat temették. És most. Október 13-án, szombaton, a rádió mellett. Mártírhalált halt tábornokaink temetését közvetítették. A mártírok között hallottam Révay Kálmán vezérőrnagy nevét is. Ekkor kezdtem el sírni. Mert én ismertem őt. Neki köszönhetem életemet. 1943-ban Szabadkán teljesítettem Icatonai szolgála- tot. ^ Századparancsnokom 40 év körüli, magas, erős, vörösbajuszú ember volt. Révay Kálmán aknavetős huszárszázados. Erélyes ember, igazi katona. Mindenki szerette őt és ő is szeretett bennünket. Gyakorlatainkat rendszerint a Palics melletti fenyveserdőben tartottuk, mert ő, az erős ember, az igazi katona gyengéden szerette a természetet. Számtalan apró kép él bennem, amint kérlelhetetlen szigorral neveli katonáit, és amikor határtalan szeretettel gondoskodik róluk. Nem tűrte a törvénysértést, az akkor annyira divatos kínzásokat. Minden esetben felelősségre vonta azt a tisztjét, vagy altisztjét, aki feleslegesen zaklatta a katonákat. »Nem az a feladatunk, hogy a katonákat kínozzuk, hanem, segítsük, neveljük őket« — mondta ilyen alkalmakkor. így éltünk mi altkor Szabadkán, az ő parancsnoksága a.latt. Az en életem azonban nem volt nyugalmas. Állandóan rettegtem, vajon nem derül-e fény arra, hogy nem szabályos úton kerültem ehhez a katonai alakulathoz, hogy nekem származásom és politikai meggyőződésem miatt is munkaszolgálaton, vagy esetleg internálótáborban kellene lennem. Egy napon aztán bekövetkezett az, amitől féltem. Éppen gyakorlatról értünk haza, amikor teljes menői- öltözetben Révay százados elé hívattak. Amikor meglátott, hangosan kiabálni kezdett. »Maga az a csirkefogó, apagyilkos?« Úgy ordított rám, azt hittem, leszakad az ég. Azután kiküldte a szobában lévőket, még 'néhányat kiabált jó hangosan — amint később rájöttem, azért, hogy a külső szobákban is hallják — aztán elmosolyodott. Én meglepődve néztem rá. ő meg széket húzott maga mellé és így szólt: »Nos. édes fiam, most üljön le.« Aztán cigarettát vett elő, megkínált és a Kaposvári Ruhaüzem igazgatója elkezdett beszélgetni. »Magát feljelentették, ki kellene adnom, de én nem engedem. Ne féljen, majd én elintézem, továbbra is ittmarad.« És valóban elintézte. Nem tudom, mit, hogyan csinált, de én a féljelen- után is ott maradtam sértetlenül, sőt megbízott azzal, hogy figyeljem a hangulatot. Mert nem szerette, utálta a fasisztákat. Emlékszem, amikor a németek bejöttek Szabadkára, utasítást adott, hogy az iskola elé, ahol mi voltunk, négy őrszem álljon, akik egy lelket sem engedhetnek a közeibe. Sőt, amikor először meghallotta, hogy a németek megszállják az országit, ellenállásra készült. A lakóházakban lévő szállásaink pincéibe hor- datta a lőszert. Mikor az ellenállás lehetősége megszűnt, beszédet mondott. Soha nem felejtem el szavait: »Az ország meghódolt a német csizma előtt, de mi bízunk Kossuthban, Táncsicsban, bízunk a szabadságban.« Amikor menetszázadba osztottak sokunkat, ő ottmaradt. Az útravaló azonban mindannyiunk fülében csengett: »Vigyázzatok magatokra, ne feledjétek, lovakkal soha sem lehet harckocsik elé menni. Inkább gyertek visszafelé, de német zsoldba soha ne álljatok.« Mindannyian megfogadtuk szavait. Hathónapi frontszolgálat után én is hazajöttem és önkényesen leszereltem. 1944 decemberében Kaposvárott, a szovjet parancsnokság rádióján hallgattam először budapesti híreket. Onnan értesültem, hogy Révay Kálmánt Tarosaival, Bajcsy-Zsilinszkyvel, Kiss altábornaggyal együtt a fasiszták halálra ítélték. Az ő ítéletét azonban később fegyházbüntetésre változtatták, majd koncentrációs táborba vitték, ahonnan hazatérve a Magyar Partizánszövetség elnöke, majd a Kossuth Akadémia parancsnoka lett. AZÓTA NEM HALLOTTAM RÖLA. Csak most. az ártatlanul kivégzettek között. Ide került ez a talpig becsületes, hazáját és a népet annyira szerető ember mindenki barátja, a fasizmus dühödt ellensége. És bizony nem szégyellem, hogy felnőtt férfi lé temre sírtam. Csak úgy potyogtak a könnyeim. AVg győztem ökölbeszorított kezemmel letörölni. LANGER KÁROLYNÉ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Néhány gondolat a járási pártmunbáskinyvtárak feladatairól Az eddigi tapasztalatok — az egyre jobban kibontakozó szabad véleménynyilvánítás és vitakészség — arra figyelmeztetnek, hogy a pártoktatás irányítása, a felmerülő elvi kérdések helyes tisztázása igen komoly feladatot ró pártszervezeteinkre és a propagandistákra. Ebből adódik az is, hogy járási pártbizottságainkra is nagyobb feladatok várnait. A járási propagandista-tanfolyamok mellett egy sor más hasznos módszerrel is — színvonalas előadások, egyes elvi kérdések, témakörök kidolgozása, konzultációk tartása — segítséget kell nyújtani az alapszervezetek propagandistái részére. Milyen módszerekkel oldják meg ezt a feladatot a járási pártbizottságok agit.-prop. osztályai? Erre a kérdésre kívánok válaszolni néhány gondolattal. Bátor, önálló, sokoldalú kezdeményezést — est várjuk a járási előadói irodáktól A pártoktatás anyagán belül elég sokoldalúan felvetődő egyes témakörök, elvi kérdések kidolgozása egy-egy előadásban, igen kcmoiy munkát követel meg. Ezen feladatot az agit.-prop. osztályok egyedül nem is képesek megoldani. Ezért szükséges, végrehajtani a KV határozatának a járási előadói irodák átszervezésére vonatkozó részét is a határozat minden pontjával egyetemiben. A reális lehetőségók minden járásban adva vannak. A párt-, állami és- gazdasági vezetek, szakemberek és értelmiségiek köréből ki lehet válogatni azokat az elvtársakat, akik megfelelő adottságokkal rendelkeznek ehhez a munkához. Igen sok elvtárs kedvvel és örömmel fogja fogadni ezt a pártmegbízatást. Egy- egy járásban 25—30 elvtárs (persze ezt a számot nem lehet mereven meghatározni) igen sok segítséget tud nyújtani. Különösen, ha szervezett, tervszerű munkát végeznek. Az előadói irodákon belül helyes szakcsoportokat kialakítani, a helyi adottságoknak megfelelően. A legegészségesebb négy szakcsoport kialakítása: 1. pártépítési, 2. politikai gazdaságtani és ezen belül ipari és mezőgazdasági, 3. filozófiai, 4. nemzetközi kérdések és tömegpropaganda szakcsoport. Persze ez nem merev téma, ezen lehet változtatni. A szakcsoportok kialakítása lehetővé teszi, hogy egy-egy kérdésről az előadást a legjobban hozzáértő elvtársak dolgozzák ki és vitassák meg. Az így elkészült előadás sok segítséget fog nyújtani a propagandistáknak. Hogy milyen témakörből vagy milyen kérdésekről dolgozzanak ki előadást, azt helyileg, a követelményeknek megfelelően lehet meghatározni, a propagandisták kérése vagy az előadói iroda tagjainak javaslata alapján. Helyes kezdeményezés az a nagyatádi járásban pl., hogy a népi demokratikus országok gazdasági fejlődéséről dolgoz Isis egy anyagot az előadói iroda több tagja. Ilyen önállóan kell témát választani minden járásban. A járási előadói iroda állandó tevékenységét biztosítani lehet az elő- adásos propagandamunka terén is A barcsi járásban igen jó programot dolgoztak ki a második ötéves terv propagáláséra. Ha az ebben szereplő előadásokat az előadói iroda tagjaival dolgoztatják ki, akkor a siker nem is marad el. A barcsi járás példását követve, helyes lenne öiRáTó programot kidolgozni az előadásos propagandamunkára minden járásban. Az. idei pártoktatási év tananyaga minden oktatási foken rendkívül sok lehetőséget biztosít erre a munkára, de ezt a munkát a feladatok is megkövetelik. Ez évben a propagandisták is sokkal, de sokkal több ilyen irányú segítséget várnak, és ezt a jogos igényt ki kell elégíteni. A tananyagokhoz kapcsolódó kérdésekről szóló előadások mellett helyes egyes módszerbeli kérdésekről is kidolgoztatni jó előadásokat, közkinccsé tenni a legjobb propagandisták módszereit. Ilyen irányú kérdésekre is választ kell adnunk és kielégítő, segítséget nyújtó választ. Szóljon ez akár a propagandista beszédkultúrájáról, vagy a szemináriumveZetés módszereiről. A bátor, önálló, sokoldalú kezdeményezés jellemezze a járási előadói irodák munkáját, mert ez a pártoktatást fogja megjavítani nemcsak külső formáiban, hanem belső tartalmában is. Ne csak várják, keressék is a kérdéseket az elméleti tanács tagjai. A járási előadói irodáit legképzettebb tagjaiból lehet kialakítani a járási elméleti tanácsot, amelyre igen fontos feladatok várnak az idei pártoktatási évben. Attól ma már nem kell félnünk, hogy a konzultációs kérdés otyan ritka lesz, mint a fehér holló. Inkább attól kell tartani, hogy ha propagandistáinknak nem segítünk megfelelően a felkészülésben, akkor nem tudnak válaszolni a felvetett kérdésekre. S még attól sem vagyunk' teljesen mentesek, hogy ne akadjon olyan propagandista, aki mellé akar beszélni a nyűt, őszinte válasz helyett, mert tekintélyét féltve nem. ismeri be: erre a kérdésre nem tudok választ adni. Napjainkban az embereket igen sok kérdés érdekli. Ez a nagyfokú érdeklődés bizonyára a pártoktatás- ban is meglesz. Az érdeklődést pedig csak megfelelő válasszal, tényék, érvek logikus összefügésükben való magyarázásával lehet kielégíteni. Ezt a nehéz, de alapjában véve szép feladatot kell megoldani a járási elméleti tanácsoknak. Ez a munka alapos felkészülést, ember- és ügyszeretetét követel. Ezért igen alapos gonddal kell kiválogatni az elméleti tanács tagjait. Szervezetileg itt is az a helyes megoldás, hogy minden területnek legyen meg a maga szakértője, aki részeiben is boncolni tudja a felvetődött kérdéseket, és a helyes álláspontot megvitatja a helyzetet jól ismerő más elvtársakkal is. Az elméleti tanács tagjainak munkájáról még annyit, ne várják a járási székhelyen, hogy kérdést tegyenek fel. Utazzanak ki községekbe, beszélgessenek propagandistákkal, hallgatókkal. Egy-egy ilyen beszélgetés jutalma pedig az legyen, azzal búcsúzzanak a propagandisták: »Elv- társ! Ez a beszélgetés igen sokat ért, mert sokat tanultunk.« Ez megéri a fáradságot az elméleti tanács tagjainak. A helyszínen folyó munka egyben azt is elősegíti — hisz az előadói iroda minden tagja tarthat konzultációt vagy előadást községekben —. hogy a járás, vagy egy-egy község viszonyainak megfelelően, az anyaggal kapcsolatos helyi anyagokat is fel'tudják dolgozni. Ez csak elősegítheti egyes kérdések érthetőbb, népszerűbb megmagyarázását, a pártoktatás minőségi megjavítását. Következetesen végrehajtani a KV határozatát — sokkal több gondot a járási pártmunkáskönyvtárakra Nem lesz könnyű e feladatok megoldása, hisz ehhez a feltételeket is meg kell teremteni. Az előadói ircda és az elméleti tanács tagjai részére helyet és anyagot kell biztosítani a jó felkészüléshez. Megoldható-e ez a probléma? Véleményem szerint meg. Helyet, nem, inkább barátságos otthont kell teremteni a járási pártmunkás könyvtárakban, ahol a szükséges anyagot, a marxizmus—leni- nizmus klasszikusait, tudományos és szépirodalmi műveket megtalálják. Az igaz, hogy egyes helyeken pótolni kell a könyvkészletet, de ezt nem nehéz megoldani, mert erre a lehetőségek megvannak. A járási pártmunkás-könyvtárak legyenek a pártoktatás elvi irányításának igen fontos gócpontjai. It* készüljenek az elvi és módszerbeli kérdésekről szóló előadások, egyes témakörökhöz segédanyagok, a ren delkezésre álló helyi adatok és tények, községi monográfiák felhasználásával. Itt vitassák meg a felmerülő elvi kérdéseket, csiszolják, formálják a propagandisták módszereit, hogy pártektatásunk egyre jobban betöltse nevelő, embert formáló feladatait. A járási pártmunkás-könyvtárak munkájának irányítása komoly munka, annál is inkább, mert a vezetését társadalmi munkással kell megoldani. Nincs azonban olyan járás, ahol ez megoldhatatlan probléma lenne. Járási pártbizottságainknak a KV- idevonatkozó határozata értelmében következetesen meg kell oldani a járási pártmunkás-könyvtárak vezetését, az előadói irodák és az elméleti tanácsok átszervezését. Több járásban tettek már egy sor hasznos és jó intézkedést. Ezeket kövesse a munka, amely már nem tűr halasztást. A munka dandárja még előttünk áll, éles és jó fegyve- -ekkel kell harcba indulnunk a KV 1956—57-es pártoktatási év feladatairól szóló határozatának sikeres végrehajtásáért. Ruttkay Ferenc
