Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-14 / 243. szám

2 SOMOGU NÉPLAP Vasárnap, 1956. október 14. Megyénk ipara a számok tükrében Megyénk ipara 1956. III. negyed­évében 103,7 százalékra teljesítette tervét. Ugyanakkor termelékenységi tervét 4,5 százalékkal túlteljesítette. A tervteljesdtés számaiban az építő­ipar és az ahhoz sorolt vállalatok eredményei nem foglaltatnak; ‘bent. Nézzük meg bontásiban a vállalatok, üzemágak termelési eredményeit. : A tanácsi könnyűipari vállalatok együtt 116,3 százalékra, az élelmiszeripari vállalatok 106,3 százalékra, a minisztériumok alá tartozó vál­lalatok 99,9 százalékra teljesítették ! tervüket. A minisztériumok alá tartozók kö­zül a Kaposvári Ruhaüzem 89,2 szá­■ zalékra. a Délmagyarországi Fűrészek 99,4 ; százalékra, a Tejipari Vállalat 97,6 százalékra, a Baromfifeldolgozó Vállalat 94,— százalékra teljesítette tervét. Ugyanakkor a Textilművek 101,8 százalékra, a Mezőgazdasági Gépjavító 124,9 százalékra, a Téglagyári Egyesülés 113,2 szá­zalékra, a Malomipari Egyesülés 101,9 szá­zalékra teljesítették tervüket. A tanács alá tartozók közül a Csur­gói Faipari Vállalat 99,9 százalékra, a Délbalatoni Húsipari Vállalat 99,1 százaiéiba, a Szövetkezeti Szolgáltató Ipar 92,8 százalékra teljesítették tervüket. Ugyanakkor a Tőzagkitermelő Vál­lalat 158,9(!) százalékra, a Vasa és Fémipari Kombinát 112,3 százalékra, a Finommechanika 125,2 százalék­ra, a Rendeltszabóság 135,9 százalélcra teljesítette tervét. Az eredmény nagyobb is lehetne, ha az. élmaradók különösen az élel­miszeripari vállalatok (Tejüzem, Ba­romfifeldolgozó) tervszámaá le nem rontanák. Reméljük, a IV. negyed­évben ezek a vállalatok is behozzák lemaradásukat. A CUKORGYÁRI LUDAS KÉRDEZI: KI A LUDAS...? ... hogy tíz nap alatt összedőlt a szeletszárító mindkét kazánja? ... hogy a nyersgyári hűtő-keve- rők meghibásodtak és üzemzavart okoztak? ... hogy olyan sok szemét van a szeletszárító előtt? ... hogy a nyersgyár háta mö­gött falnak támasztott vasalkatré­szek vannak? ... hogy az üzem ócskavastele­péről a MÉH az értékes anyagokat is elviszi? ... hogy a szeletszárítóban nin­csen gázelszívó ventillátor? __hogy az iszappálya alatt (a h átsó cukorraktárnál) e lehulló iszap miatt nem lehet közlekedni? ... hogy az erőtelepen nincsen kellő huzat? ... hogy a nyersgyári ablakok­ból nem takarítják e! a piszkos fa­forgácsot? •__hogy magas az iszap cukor­t artalma? ... hogy az iszap-preseknel a fürdő még a mai napig sem ké­szült el? ... hogy az erőtelepről még most is a nyersgyár vécéjébe kell járni? ... hogy a Szolnoki Cukorgyár versenyfelhívását elfogadták, de ezt a dolgozókkal még a mai napig sem közölték? NAGYOBB FIGYELMET A TEJCUKOR GYÁRTÁSÁRA! TAGKÖNYVCSERE A KIOSZ-NÁL Az ország lakossága örömmel ér­tesült a kisiparosoknak nyújtott ál­lami kedvezményekről, lehetőséget kaptak, hogy 50 ezer forintig terjed­hető munkát végezhetnek állami vál­lalatok, intézmények részére is. A sajtóban több vezető államférfi nyi­latkozott a kisiparosok problémáival, feladataival kapcsolatban. Minden vezető nyilatkozatából kitűnt, hogy kisiparosságunk értékes, alkotó, réte­ge országunk népének. Az ötéves terv irányelvei nagy feladatokat, több, jobb minőségű munkát állíta­nak követelményként kisiparossá­gunk elé is. Különösen jelentős időszak az el­következő két és fél hónap a kisipa­rosság politikai, társadalmi életében. Előrelépés a demokratizmus megerő­sítésére, kiszélesítésére. Minden kis­iparosnak december 15-éig kicserélik tagkönyvét. Az új tagkönyv doku­mentálja, hogy tulajdonosa egy kö­zösséghez, a dolgozó kisiparosok kö­zösségéhez tartozik. Nem kell ezután szégyenkeznie a kisiparosnak, ami­kor hivatalos helyen vagy a KIOSZ által kiutalt anyag átvételénél fel­mutatja a szervezet tagsági könyvét. Az új tagkönyv egyben jelkép is, a nagyobb megbecsülés, az alkoto munka iránti tisztelet jelképe. Sajnos, legtöbben bizony két évvel ezélőtt még szívesen eldugták volna a régi, foszlott kis könyvecskét. So­kan úgy vélekedtek; »-Kitart ez a könyv addig, míg én kisiparos le­szek!« Akik így, gondolkodtak, már megváltoztatták nézetüket. Érzik az új szellemet, a légkör megváltozását. A tagkö n yvcserével kapcsolatban újabb alkalom nyílik arra, hogy a kisiparosok vezetői a helyi csoportok aktíváitól egészen az országos ve­zetőség tagjaikig szoros kapcsolatot tarthassanak fenn, közelebb kerülje­nek a kisiparosokhoz, elbeszélgesse­nek velük problémáikról, nehézsé­geikről. Minden kisiparos nyugodtan elmondhatja azt, ami a szívén fek­szik, mindazt, ami őt egyénileg ér­dekli és az egész kisiparosság életé­véi, munkaviszonyaival kapcsolatos. A tagkönyvek kicserélése nem egyszerűen, nem szürke, nem min­MÉG MEDDIG Már mi; is írtunk róla. A dolgo- . zók meg régóta sérelmezik, pana­szolják. Mégsincs változás. A Ka­posvári Textilművek kapujában mosit is ott állnak a kapuőrök a különböző értekezletek alkalmá­ból (és üyen alkalmak igazán bő­ven akadnak a Textilmű vekben!) s nem enged,ik él a hazamenni szándékozó asszonyokat, lányokat. Mintha mi sem történt volna az utóbhi időben, mint ha nem is lett volna XX. kongresszus. Mintha nem is számítana, hogy azok kö­zött a dolgozó nők között számos édesanya, feleség van, akiknek ren­geteg dolga, esetleg halaszthatat­lan tennivalója lenne otthon. Ez azonban nem számít. Itt csak agy szempont a fontos: az értekezlete­ken lehetőleg . mindenki vegyen részt, jó legyen a statisztika. Még az sem számít, hogy ezeken az ér­tekezleteken nincs valami nagy , aktivitás, alig-alig szólnak az egyes kérdésekhez, és az asszonyok in- , kább az órájukat, mint az előadót figyelik. A régi rossz módsizer eme torz figurája tehát még mindig vidá­man él legnagyobb üzemünkben, fittyet hányva a dolgozó nők ér­dekeire, az önkéntesség élvének legelemibb tiszteletbentartására. Meddig kell vég várniuk a Tex­tilművek asszonyainak arra, hogy panaszukat orvosolják és végre maguk dönthessék el, van-e ide­jük a délelőttös műszak után rend­szeresen értekezletre járni, avagy sem? dennap ismétlődő esemény. Taggyű­léseken, falusi kisgyűléseken, ünne­pélyes keretek között nyújtják át a szép dokumentumokat gazdáiknak. Ezek a taggyűlésék a KIOSZ megyei választmányának és vezetőségének tagjai, valamint a tagság közötti kap­csolatok további megszilárdítására vezetnek. Az új tagkönyvcsere ünnep a kis­iparosság életében, s dolgozó né­pünk elvárja tőlük, hogy további lel­kes, becsületes, szorgalmas munkával válaszoljanak arra a szerető gondos­kodásra, amivel az utóbbi időben né­pünk feléjük fordult. i Nagyatád kérése a MOKÉP-hez Amióta Nagyatádon a Járási Mű- velödési Otthon vezetősége átvette [a MOKÉP-től a községi mozit, azóta .igen megcsappant a filmek iránti ér- [deklődés. Ennek meg is van az oka. Igaz ugyan, hogy amikor átvették, [kívülről, belülről festettek, új szé­feket állítottak be, van azonban (Cgy mozigépünk, amelyet négy éve (javítottak utoljára. Nem beszélve a (hangszóróról, amelynek hangja hűen (Utánozza a második világháború (tüzérségi harcizaját. Nem pamasz- (kodhatunk azért, hogy nem kapunk (elegendő filmet. A filmek azonban »olyanok, amelyeket már 4—5 éve | egyszesr-kétszer láttunk, ismerjük. (Üj filmek csali nagyritkán kerülnek (vászonra Nagyatádon. Mi, mozikedvelők, megkérdezzük a (MOKÉP-től, amelynek hatáskörébe »tartozik a filmek elosztása: mi az loka annak, hogy csak régi filmeket ►küldenek Nagyatádra? Mi is szeret­nénk végre az új, nagysikerű fii- nmekben gyönyörködni. Teljesítse te- ► hát -kívánságunkat, elégítse ki kultúr- Iszomjunkat a Somogy megyei Mozi- )üzemi Vállalat. Schlágmüller Zoltán Nagyatád, járási tanács JHeqJbizkaiatLaíi-e, (Bal&g,h ^JHáutűn ? — A Balogh Marci? — az ott dol­gozik valahol hátul, ha ugyan csi­nál valamit. Mert újabban nagyon megváltozott ez a gyerek. Nem olyan, mint régen. Egy idősebb munkás mondja ezt, amikor Balogh Mártonról, a Kapos­vári Mélyfúró Vállalat segédmunká­sáról érdeklődünk. Hát igen. Éppen ez az. Valami történt Balogh Mártonnal. De micso­da? Miért kedvetlen, miért nem dolgozik szívesen, miért vonul félre, nem vesz részt semmiben. Közvetlen munkatársa. Suta Ba­jos így vélekedik: — Azt hiszem, az bántja, hogy nem lehetett szakszervezeti bizalmi, — És miért nem lehetett? A válasz meglepő: •— Mert a felesége állítólag cuk­rászdába jár. iFizetésosztáskor kré­mest szokott enni a cukrászdában, sőt még azt is mondják, hogy maga a Marci is evett valamit. Hát ez ugyancsak furcsa indok. Látszik, Suta Lajos sem érti. — De hát ezt beszélik — teszi hozzá. A vállalat igazgatója is csak úgy hallott valamit a dologról. Azt azon­ban pontosan tudja, hogy Balogh Márton nagyon megváltozott az utóbbi időben. Azelőtt a legjobb dol­gozók egyike volt. Mindenki szeret­te. Kétszer is kitüntették. A bányá­szat kiváló dolgozója. Most? Most meg éppen hogy elvégzi munkáját. Valami bántja. — Nem számítok én már -— mond­ja lemondó kézlegyintéssel, — meg­bízhatatlan lettem, — Itt elhallgat. Nem akar tovább beszélni, pedig lát­szik, akar még valamit mondani. Vár ágy kis ideig1, '/aztán megered. belőle a szó. — Igen, nem bíznak bennem. Az­előtt mindig magam mögött éreztem társaim becsülését, a pártszervezet, szakszervezet segítő -kezét. Most ők is elhúzódtak. Többször kértem se­gélyt, nem egyszer kölcsönt vettem fel. Most nem adnak. Pedig akkor sem leocsmára vagy pálinkára kel­lett — teszi hozzá keserűen. Balogh Márton valóban sokszor küzd pénzzavarral. Sokszor kell se­gítséget, kölcsönt kérnie. Nem elég a fizetése. Kileneszáz forint körül keres átlagosan egy hónapban, de ők öten vannak ehhez a pénzhez. Ö, a felesége és három apró gyerek. Egyik pici, másik kicsi. Három kis éhes száj .kéri napról napra a ke­nyeret, három kis lábra kellene ci­pő, három meleg kis testre vastag téli holmi. De erre nem igen telik. Az asszony nehezen tud elhelyezked­ni. Súlyos beteg, mindenféle munkát nem végezhet. És a három kicsi gye­rek is igen nagy gond. Hova tegyék, mit csináljanak velük? Ezért úfhes sohasem pénze Balogh Mártonnak, ezért kér gyakran segélyt, ezért keU neki a kölcsön, hol tüzelőre, hol meg kenyérre. A pénzt azonban minden alkalommal becsülettel visz- szaadta. Dekát akkor miért mondja apt, hogy nem bíznak benne? A szegény­ség, az anyagi gondok mindjárt meg­bízható Hanságot is jelentenek? — Ig*n, én megbízhatatlan vagyok — ismétli. — Szakszervezeti bizal­minak sem javasoltak, mert hátha elteszem a tagdíjakat. Én, aki soha életemben még egy cérnaszálat sem vettem el a helyéről. Én, aki hosszú évek óta itt dolgozom a vállalatnál, akit ismernek, és akiről tudják, ha kérek is pénzt, azt mindig' vissza­adom. Most mégis furcsán, gyana­kodva néznek rám az emberek. És tudja miért? Mert beteg feleségem az egyik fizetési napon krémest evett. Én pedig tíz deka két forintos ná­polyit merészeltem venni magam­nak. A szakszervezet gazdasági fele­lőse éppen látott, amint az üzletből kijöttem, kezemben a kis zacskó nápolyival. Ez volt a »-bűnöm«. Tíz d.eka nápolyi, amit nem a más pén­zéből, hanem saját keresetemből vettem! Ne nézzen rám olyan cso­dálkozva, de ez az oka annak, amiért én elvesztettem hitelemet. Ezért nem akarnak segélyt, kölcsönt adni, ezért nem javasoltak szakszeivezeti bizal­minak. Azt mondják, akinek a fele­sége " egyforinthúszért krémest tud magának venni, aki saját maga két­forintos nápolyit eszik, annak nincs szüksége segítségre, sőt az nem is megbízható. Hátha elkölti a tagsági díjakra beszedett pénzeket is. Igaz is, hogyan engedhet meg magának ilyen »fényűzést« egy (munkás-asz- szony és egy egyszerű segédmunkás? — kérdi keserűen. A hangja azonban nemcsak kese­rű, vádló is. Vádló és nagyon elgon­dolkoztató. Mert ezért lett megbíz­hatatlan ember Balogh Márton se­gédmunkás. Langer Károlyné A Somogy megyei Tejipari Válla­latnak két telepe van. Az I-es szá­mú a Zalka Máté úton, a Il-es szá­mú a Cseri úton. A Il-es az édes-, az I-es a mostohagyerek. A Cseri úti üzem szép, tiszta, rendes épületek, munkakörülmények egyaránt. Öröm ott dolgozni! Részben az I-es számú telep »föléből« exportvajat gyárta­nak. De hagyjuk most a Cseri úti üzemet, nem arról akarunk írni, mi­lyen rendes, szép, korszerű. Ez bi­zonyára dicséretére válik a vállalat vezetőinek is. Most inkább a Zalka Máté úti te­leppel foglalkozunk. Az üzem 1921. óta működik és berendezését már a beinduláskor is használt állapotban szerezte be külföldről korábbi tu­lajdonosa, a »Lactose« tejipari vál­lalat. Nem várhatunk tehát csodá­kat. így induljunk üzemnézésre, hig­gadt tárgyilagossággal. Óbora Ferenc főművezető meg­említi az új létesítményeket. Kiü­rül máris, a Tejipari Vállalat sokat áldozott műszakfejlesztésre, beruhá­zásra a telepen. Kezdjük a legna gyobbakon. Építettek majd egy mil­lió forintos költséggel egy kazánhá­zat. Melléje egy széntárolót. (Itt meg lehet jegyezni a körültekintés hiá­nyát, mert a tároló túl közel van a kazánházhoz, tűzrendészet! szem­pontból kifogás alá esik, sorsát a jövő dönti el.) Kaptak az NDK-ból 3 darab 5000 literes »Zenith« fölöző­gépet, egy hidraulikus prést, két vá­kuumot (párolóüstöt), egy új liftet. Bizony, ennyi minden komoly ösz- szegbe, szép summa pénzbe kerül. Eredményeképpen emelődött is 100 százalékkal az üzem kapacitása. Jönnek a meglepetések Elindulunk üzemnézésre. Nagy Imre elvtárs, művezető veszi át a kísérő szerepét. Első állomás — pár lépcső lefelé — üzemrész a pincében. Itt állítják elő a kazeint, enyvet nyernek belőle, itt készül a száraz túró, gombok, fésűk alapanyaga. A kazein-tartályok mellett sápadt arcú emberek forgolódnak. Kénsavval dolgoznak. A kénsav gőze könnyen megfehéríti az embert, megfekszi tü­dejét. Két szívasztmás munkás dol­gozik a pincében, ebben a párás, i egészségtelen helyen. A pince falai­dról hullik a vakolat, nedves és pisz- kos — enyhén szólva börtönnek is rossz lenne! Eddig fél liter tejet kap­tak a munkások védőitalként — az egészségügyi hatóság azonban szódá­val cserélte fel a tejet. A dolgozók nehezményezik — Nagy elvtárs azt mondja^ őt meg sem kérdezték, ami­kor a bizottság kint volt, de a mun­kásokat sem az elvonás felől. Ámbár ez csekélység! A nagyobb, a lénye­gesebb: miért nem szereltek már ed­dig is a pincébe ventillációt. ami ki- v;nné a kénes gőzöket, miért nem szereztek be párátlanítót? Egészsége csak egy van mindenkinek! Az oltóskazein-tartályokat eddig nehéz fizikai munkával, kézzel ke­verték, most gépi keverők dolgoz­nak. A prések elavultak, a hidrau­likus prést nem használják, elrom­lott. Miért nem csináltatják meg? A mosókádak régiek, rég megértek már a kicserélésre. Nem cserélik. *Pedig a hordóüzem különb kádakat is gyártott már. A keret nem enge­di? Második állomás — pár lépcső fel­felé — a tejcukorgyártó üzemrész. A túrópincéhez hasonlóan ez a rész­leg is elhanyagolt, rendetlen, ósdi és ... talán ne is folytassuk tovább. Itt az a legérdekesebb, hogy maga a gyártmány is megérdemelné a fo­kozottabb törődést. A felszabadulás előtt csak téli, kampányszerű ter­melés folyt, belföldi fogyasztásra. Kizárólag finomított tejcukrot gyár­tottak, s a terméket mint szénhid­rát-anyagot adták el. A felszabadu­lás óta az üzem kb. évi 1000 mázsa tejcukrot termel, melyből 300 mázsa finomított, a többi szárított, nyers tejcukor. A szárított, nyers tejcukor ma már a nenicillingyártás nélkülöz­hetetlen alapanyaga. A KajJosvári Tejüzem tejcukorgyártásban egye­dülálló az egész országban, mert ha­zai viszonylatban több tej cukorgyár­tó üzemünk nincs. A penicillin gyár­tását a Hajdúsági Gyógyszergyár ■38ö!<%o SEQÍTETT A KRITIKA Mind ott volt, lehettek százhetvenen a termelési értekezleten, ahol nem igen válogatva szót, jól megbírálta az igazgatót, mert hogy magas a személyi létszám, s ezért nő a költségvetés hétszám ... Igazgatónk erre mit is tehetett? Helyes a bírálat, tehát cselekedett, Méghozzá nyomban, feje percig se főtt: A százhetvenből elbocsájtott egyet, — őt! Adam Ochocki végzi, és részben Kaposvárról, rész­ben (sajnos) külföldről, Dániából, Hollandiából kénytelen beszerezni fontos alapanyagát, a tejcukrot. A kaposvári üzemnek kétszeresére kel­lene emelnie kapacitását, hogy el­láthassa a Hajdúsági Gyógyszergyá­rat kellő mennyiségű tejcukorral. Ez hőn óhajtott vágya lenne a gyógy­szergyárnak is. Biztosan azoknak a szerveknek is, melyeknek értékes, más célra is felhasználható valutát kell kiadniuk tejcukorra. A gyár termelését tehát emelni kell! Korszerűsítés nélkül már nem lehet növelni a termelést A tejcukor nemcsak gyógyszer- és tápszercélokra, hanem egyéb ipari célra is kiválóan alkalmas és gyár­tásához a mezőgazdaság fejlődésévet mind több és több édes savó áll ren­delkezésre. Tehát az importletörésen kívül is gazdaságos lenne a kapos­vári tejcukorgyártás primitív, el­avult berendezését korszerűsíteni. A tejüzem kaposvári központja majd­nem mindent megtett azért, hogy nö­velje a termelékenységet. Beszerzett két új vákuumot, s így a régi két vákuum mellett négyre szaporodott a párolóüstök száma. Ez azonban még mindig kevés. A régiek telje­sen használhatatlanok, komoly ja­vításra szorulnak. Az új vákuumok is néha kikapcsolódnak a termelés­ből, csőhálózatukban lerakódik a tejkő, melyet megfelelő vegyianyag hiányában úgy fúrnak ki a csövek­ből. E műveletek bosszantóak a vég­ző és a néző számára is. Éppen ilyen kényszerű szünetben láttuk a cső­tisztítás kellemetlen munkáját. Két munkás, verejtékezve az üst belse­jében lévő hőségtől, a párolóüst kes­keny nyílásán bebújva fúrta a csö­veket. A munka lassú — nem kifi­zetődő a vállalatnak, fárasztó a munkásoknak. A sziták ugyancsak ósdiak, sürgősen kellene 2 darab »Schilde«-féle szárító. Egynek az ára 45 ezer forint. Mégis megéri! A műszakfejlesztés következő lépését a tejcukorgyártás gépeinek felújítása, illetve kicserélése, a meglévők jobb karbantartása képezze. Harmadik állomás — másik épü­let. Munkásöltöző. A női fürdőben egy fürdőkád (de hülyén!) van, zu­hanyozó nincs, málló falak, sötét, szűkös, vigasztalan kép. Nagy elv­társ is restelli kicsit, amint mutatja. Nem csodálom. — Én már a Szabad Népnek akartam írni — mondja, amikor az üzem általános "elhanya­goltságáról beszélgetünk. Az export­ra (itt a Cseri úti üzemet érti)... mindent »rávernek«. Erre?.... — Sajnálkozva húzza fel a vállát. El­búcsúzom. Mi az igazság r Utolsó állomás — a központ. Szon­di István főmérnök elvtárs szerint nincs édes- és mostohagyerek. A köz­pontiaknak mindegy, melyik üzemet kell segíteni. A Zalka Máté úti te­lepre már sokat költöttek. Egyszerre nem lehet mindent. Kétségtelen, népgazdasági szempontból előnyös lenne a tejcukorüzem fejlesztése, de ez nemcsak rajtuk és főleg nem raj­tuk, hanem a Tejipari Igazgatóságon áll. A Tejipari Igazgatóság nagyobb segítséget nyújthatna. Hogy a vákuu­mokat mind be lehessen állítani a termelésibe, ahhoz több tejsavó is szükséges. Bár ezt meg lehetne olda­ni, hisz több helyen nem használják ki a lehetőségeket. A tejkő tisztítá­sával már kísérleteztek, eddig még nem sikerült olyan szert előállítani, ami oldotta volna. A szárítókra ügyes megoldást javasol, olcsó megoldást. Vagy a konzervgyáraktól kellene «gyet, szerezni, ők úgysem használják teljes szezonban, vagy a saját kísér­letei alapján infravörös sugarakkal. A pince egészségtélen, ezt ő is tud­ja, de talán mód lesz elköltöztetésük- re. A Tejipari Vállalat nagyon sokat fordított már a Zalka úti telepre. Ezt nem is vonja kétségbe senki. Azonban mégis meg kell '■ jegyezni, hogy a Zalka Máté úti telep termelé­si költségeinek csökkentése érdeké­ben a , tejcukor gyártását sokkal gyorsabb ütemben kell fejleszteni. A vállalat is járjon él többször, sürges­se a Tejipari Igazgatóságnál, ha keH, a minisztériumban ennek a kérdés­nek a megoldását. Azt sem lenne he­lyes elhallgatni, hogy a szép, új be­ruházások mellett, rendkívül hanyag állapotok uralkodnak a Zalka Máté úti telepen. Éppen azért, mert a vál­lalat életét szép fejlődés jellemzi, nem szabad megtűrni a »pincét«, a munfcásöltöző, fürdő elhanyagolt he­lyiségeit, az egész épület om!adózá­sát. Nem kell olyan nagy összeg, nem kell olyan súlyos anyagi éri ehhez, csak akarat, a vezetők és a dolgozók összefogása, hogy széppé, barátságossá tegyék a munkások második otthonát, az üzemet. Szűts István

Next

/
Oldalképek
Tartalom