Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-05 / 235. szám

Péntek, 1956. október 5. SOMOGYI NÉPLAP 3 CIKKÜNK NYOMÁN ... Rövidesen orvosolják a csurgói Béke utcai lakók panaszát Pár 'héttel ezelőtt jelent meg la­punkban a csurgói Béke utcai lakók levele, amelyben panaszolták, hogy a Somogy megyei Tejipari Egyesü­lés csurgói tejüzemének sertéstelepe kibírhatatlan bűzt áraszt az utcában és egészségügyi szempontból is káros a lakókra. Levelükre az alábbi vá­lasz érkezett a csurgói tejüzem veze­tőjétől: »Az utca lakóinak panasza jogos volt. A hizlalda megszüntetését egészségügyi szerveink is többször javasolták, nekünk azonban nem állt módunkban megszüntetni, mivel az Élelmiszeripari Minisztérium utasí­tása szerint fent kellett tartanunk. »A szeptember 23-án megjelent Választ várunk cikkre a következők­ben válaszolok: Elöljáróban megemlítem, hogy Bi- czó Józsefnek a nálunk vásárolt ci­pővel kapcsolatban igaza van, kérése jogos. Kérését azonban mi nem tud­juk .teljesíteni, mivel nem csak raj­tunk áll. Kisgyermeke a vásárolt ci­pőt egy-két napig hordta csak, mert a cipő orránál levált a talpa. Mi a cipőt kicserélni nem tudtuk, ez nem állt módunkban, ellenben átadtuk a ktsz-nek, hogy ragassza meg. A ra­gasztás nem sikerült, így ismét visz- szdkerült a cipő mihozzánk. Ezek után azt csináltam, hogy a Cipő­Aligha fogadtak nagyobb öröm­eméi intézkedést a Petőfi-iskola kör­nyékének lakói, mint a Városi Ta­nácsnak azt a döntését, hogy a nagy- forgalmú Petőfi utca hepe-hupás téglajárdája helyett még ez évben betonjárda épül. Egy héttel ezelőtt aztán meg is kezdődött a járda épí­tése. Ez abból állt, hogy két brigád csákányokkal hozzálátott a meglévő járda felszedéséhez. (Ezt a munkát egyébként a Petőfi utca lakói társa­dalmi munkában vállalták úgy, hogy ki-ki a saját háza előtt felszedi a járdát.) A felszedett téglákat az út szélére hányták, s azóta a járókelők, no és az óvodába és iskolába igyek­vő kis pajtások szájai és ezrei a jár­Többszöri panasz után a Somogy me­gyei Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomás- megnézte a hizlaldát és olyan határozatot hozott, hogy 1957. május 1-ig a telepet át kell telepíteni olyan helyre, ahol nincs a közelben lakás. E határozatot mi már nem tudjuk végrehajtani, mi­vel az É. M. rendelkezése folytán az egész hizlaldát átadtuk a Böhönyei Sertéstenyésztő Vállalatnak. így a hizlalda megszüntetése, illetve át­helyezése már teljesen rájuk tarto­zik. Tudomásunk szerint a fenti vál­lalat rövidesen megszünteti a hizlal­dát. Ezzel orvoslást nyer a Béke ut­caiak régi, jogos panasza.« nagykereskedelmi Vállalaton keresz­tül visszaküldtem a cipőt a gyártó vállalatnak, innét, sajnos, a cipő még mindig nem érkezett vissza.« így szól Harkó Józsefnek, a 107-es cipőbolt vezetőjének a válasza. Ezzel azonban még mindig nincs elintézve Biczó József panasza. Harkó elvtárs miért nem sürgeti meg a vállalatot, miért nem kérdezi meg tőlük, mit akarnak tenni, hogy a vásárlót ká­rosodás ne érje? Ne 'hagyják annyi­ban, hogy a vállalat nem válaszol. Indokolt, hogy ennyi huzavona után elintéződjék Biczó József jogos pa­nasza. (Szerk.) dák helyén lévő homokbuckákon kénytelenek munkahelyükre, illetve iskolába, óvodába menni. Tegnap egy hír száguldott végig a Petőfi utcában, az, hogy a járda­építő vállalat, amely félbehagyta a Honvéd utca útburkolásának mun­kálatait, elköltözött Kaposvárról. Valóban, egy teremtett lélek nem sok, annyi nem látható az út és jár­da építésének munkálatain. A gépe­ket is elszállították. Most már csak az a kérdés, hogy mikor lesz befe­jezve a Honvéd utca félbemaradt út­burkolása, s hegy a Petőfi-iskolába igyekvő gyermekek, ha beáll az esős idő, a nagyforgalmú kocsiúton lesz­nek-e kénytelenek iskolába menni? . Válaszol a Kaposvári Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat A szeptember 29-én megjelent »Vá­laszt várunk« rovatban a Vöröshad­sereg úti Dombosi-féle sütöde nyílt­árusítási üzletének megszűnéséről esett szó. Az üzletet meg kellett szüntetnünk, mert a Kaposvári Sütő­ipari Vállalat a Dombosi-féle sütödét iparitanuló-képzésre használja. Eb­ben az üzemben csak egész kis meny- nyiségű kenyér készül, melyet az ipari tanulók sütnek, gyakorlati ok­tatásuk keretében. A nyíltárusítási üzletet át kellett adnunk a Sütőipari Vállalatnak raktár céljára, ugyanis másként a sütőipar nem tudta volna az ipari tanulók öltözőhelyiségét biz­tosítani. A Dombosi-féle kenyérüzlet cse­kély forgalma azt mutatta, hogy nem égetően szükséges ez a bolt, melynek napi árusítása még a három mázsa kenyeret sem igen érte el. A bolt megszüntetése nem jelent túl nagy terhet a környék lakosainak, mert hisz a Dombosi-üzlettől a város felé, nem egészen 300 méternyire van a 300-as boltunk, amelyben mindenkor kaphatnak kenyeret a vásárlók. Az üzlettől távolodva, 250 méternyire ugyancsak ott van a 262. sz. élelmi­szerüzletünk, amely szintén kielé­gíti a szükséges igényeket. Néhány, a Dombosi-üzlet közvet­len szomszédságában lakó kenyérvá­sárlót érint csupán tehát a Dombosi- üzlet megszűnése. E dolgozókat ar­ra kérjük, hogy a sütőipari szak­munkások utánpótlásának biztosítá­sa érdekében vállaljál-: azt az áldo­zatot, hogy pár lépéssel távolabbra kell menniök a kenyeret megvásá­rolni, melyet az említett üzletekben bármikor megkaphatnak. Mészáros Ferenc, a K. Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat igazgatója — G. B. SHAW SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁT az Üj Magyar Kiadó azzal ünnepli, hogy kiadja egy kötetbein az író hét közkedvelt szín­darabját: Candidát, a Nem lehessen tudnit, az Ember és felsőbbrendű embert, a Pyg)maliont, az Ördög cim­boráját, a Cézár és Cleopátrát és Az orvos dilemmáját. — ÜJ VENDÉGLŐKET LÉTESÍ­TETTEK. Berzencén és Zákányban új kisvendéglőket nyit október 15-én a földművesszövetkezet. A vendéglő­ket saját erőből építették. A cipőbolt megtette a magáét, de a sérelem még mindig orvosolatlan Mi less a Petőfi utcai járdaépítéssel? A csökkeni munkaképességűek és a szociális otthonok helyzetéről A munkából kiöregedett, vagy csak részben mun­kabíró dolgozók sorsával foglalkozni sohasem volt any- nyira időszerű, mint most, amikor kormányzatunk nagy erőfeszítéseket tesz a .szociális otthonok gondozottjai­nak jó ellátására, problémáik megoldására. A mi me­gyénkben is vannak nehézségek ezen a téren, melyek megoldására a megyei és járási szociálpolitikai szervek mindent megtesznek. De ez még nem elegendő, szükség van arra is, hogy a különböze vállalatok, intézmények segítsék munkájukat. Hogyan tudják segíteni a mi munkánkat a külön­böző vállalatok, intézmények vezetői? Először is a csökkent munkaképességűek megfelelő alkalmazásával. Foglalkoztatásuk annál inkább fontos, mivel ezek egy részének nemcsak saját magát, hanem családját is fent kell tartania munkájával. Sajnos, üzemeink, vállala­taink sokszor vonakodnak csökkent munkaképességűe­ket alkalmazni, mert félnek, hogy miattuk lemaradnak a tervteljesítéssel. Gyakran tapasztaljuk, hogy inkább felvesznek könnyebb munkára egy kevésbé rászoruló, teljes munkabírót, mint egy nagyon rászoruló, csökkent munkaképességű dolgozót. És ha a dolgozó látja, hogy mellőzik, elveszti életkedvét, félrevonul, állandóan elé­gedetlenkedik, mert nem tudja magát munkával le­kötni. A kényszer, a nélkülözés aztán az ilyen csökkent munkabírókat arra Indítja, hogy panaszbeadványokat írjanak különböző szervekhez, amelyekben már nem is annyira munkát, mint inkább pénzt, vagy egyéb tá­mogatást kémek, mind saját, mind családtagjaik meg­élhetésére. A csökkent munkaképességűek munkába- óJlításával csökkenthetjük a sokszor indokolatlan segé­lyek osztogatását, aminek egyáltalán nincs nevelő ha­tása, mert a még munkabíró személyt a meg nem ér­demelt alamizsna sokszor sérti önérzetében, és anyagi helyzetén is csak némi javulást eredményez. Népgaz­daságunk szempontjából pedig nem közömbös a csök­kent munkabírók foglalkoztatása, mert a munkaerő- hiányt pótolni tudjuk velük, és emellett visszaadjuk önbizalmukat, érzik, hogy ők sem feleslegesek népi demokráciánkban, rájuk is szükségünk van a szocializ­mus építésénél. Nagy szükség lenne csökkent munkaképességűeket foglalkoztató üzem létesítésére A Megyei Tanács a Városi Tanáccsal közösen terv­be vette, hogy városunkban egy kézműipari üzemet lé­tesít többféle szakrészleggel, ahol nagyrészben a csök­kent munkabírókat foglalkoztatják. E nagyszerű terv valóraváltásával meg tudnánk oldani a csökkent mun­kaképességű dolgozók foglalkoztatását, és megfelelő megélhetést is tudnánk számukra biztosítani. Foglakozni szeretnék még a megye szociális ott­honaival is. A szociális otthon nem újkeletű intézmény. A Horthy-rendszemek is megvoltak a maga szegény­házai. A szegényház elnevezés valóban ráillett ezekre az ottomokra, mert a felszerelés, az ellátás, a gondos­kodás, minden szegényes volt. A felszabadulás előtt megyénkben két ilyen szegényház volt, az egyik Ka­posvárott, a másik Csurgón. Ma a megyében öt szo­ciális otthon működik: a segesdi, a tahi, a kálmán- csai, a csurgói és a 'barcsi, összesen 500 ággyal. A szo­ciális otthonok nagyrészben betöltik feladatukat, az odahelyezett öregek számára valóban csendes, nyu­godt otthont 'biztosítanak. Kiket lehet szociális otthonban elhelyezni? Olyan személyeket, akik koruk, vagy testi, szelle­mi fogyatékosságuk miatt nem tudják önmagukat el­tartani, vagy nincs hozzátartozójuk (szülő, gyermek, házastárs, unoka), akik eltartásukról gondoskodnának. Az elhelyezést a Megyei Tanács Egészségügyi Osztályá­nak szociálpolitikai csoportja végzi, amely megvizsgál­ja a kérelmező anyagi, családi körülményeit, és csak teljesen magános öregeket helyez el az otthonokban. Sajnos, előfordulnak olyan esetek is, hogy a gyer­mekek igyekeznek megszabadulni szüleiktől, és hogy ne kelljen eltartaná őket, inkább szociális otthonban akarják elhelyezni. Az ilyen hálátlan gyermekekkel szemben, amennyiben a fölvilágosító munka nem hasz­nál, a törvény szigorával kell fellépni és fel kell ben­nük ébreszteni a szüleikkel szembeni felelősségérzetet. Hogyan élnek a gondozottak a szociális otthonok­ban? Szociális otthonaink berendezése, a gondozottak ellátása megfelelő. Az otthonok mellett mező- és kertgazdaságok is van­nak, állatokat is tartanak, amelyek saját szükségle­tükre termelnek. A gondozottak — kivéve a 'betegek otthonait — önként, saját erejükhöz mérten, tetszés szerinti mun­kát végeznek. Állatokat gondoznak, a parkot, kertet kezelik, ruhákat foltoznak. A kálmáncsai otthonnak gyönyörű szőleje van, amit a gondozottak művelnek. Ezenkívül kosárfonással és méhészettel is foglalkoznak. A gondozottak foglalkoztatásával kettős célt érünk el Először lekötjük a gondozottak szabadidejét, másodszor az általuk vállalt munkák végzésével munkabért takarítunk meg az intézetnek. Hangsúlyozni kell, hogy a gondozottak által végzett munka gazdasági előnyeinél sokkal többre kell értékelnünk a munkának a gondo­zottakra gyakorolt lélektani hatását. Az intézeten belül jól megszervezett önkéntes munka azt eredményezi, hogy a gondozottak az otthont magukénak érzik, mint­hogy övék a termés, ők élvezik saját munkájuk gyü­mölcsét. Komáromi István, a Megyei Tanács szociálpolitikai csoporívezetője. ISMÉT A VÍZELLÁTÁS! Sokszor írtunk már a vízhiányról. Arról, hogy miért kevés , a város vi­ze. Miért áll meg sokszor emiatt a kórházban a munka, a bölcsődékben a takarítás. Miért kell a háziasszo­nyoknak a város északi részén állan­dóan esténként vizet fogni, hogy másnap főzni tudjanak. Irtunk a kü­lönböző szervekről, amelyek nem lép­tek fel kellő időben a vízellátás megjavításáért, írtunk a pártbizott­ságról, amely mindent elkövetett, hogy segítsen a vízhiány csökkenté­sében. Megírtuk azt is, hogy üzembe helyezték a IV-es számú vízműtele­pet, hogy új kutakat fúrnak a Cser­ben. És hogy ennek nyomán javulni fog a város vízellátása. Most mégis arról kell írnunk, hogy az utóbbi időben nem lett több a víz, sőt még a mélyebb területeken is vízhiány lépett fel. A IV-es vízmű, amelynek megvaló­sítását a város lakói olyan örömmel fogadták, nem működik. A kutak ho- mokolnak, süllyed a hozam, két kút- ból még szivattyú sem tudja felhoz­ni a vizet. Mi történt a kutakkal? Egyelőre senki sem tudja. A Megyei Tanács VKG Osztálya és az üzemel­tető vállalat, a Kaposvári Víz- és Csatornaművek szerint valószínűleg valami műszaki hiba, esetleg rossz minőségű anyag okozta, hogy a ku­tak egyelőre használhatatlanok. A Mélyfúró Vállalat állítása szerint valószínű, hogy túlzott igénybevétel történt, vagyis a megengedettnél töb­bet szívattak a kutakból, vagy hogy a homok felülről, az esővízzel került a kútba. A Mélyfúró Vállalat most a közeljövőben több mint 100 ezer forintos költséggel felújítja a május­ban üzembe helyezett kutakat. Ak­kor lehet csak biztosan megállapíta­ni, mi okozta a kutak elhomokolódá- sát. Vízgondjaink tehát nagyok. Az elmúlt hetekben két új kutat fúrtak a Cserben, sőt folyik egy harmadik kút fúrása is. Ezek közül azonban csak egyet helyez­tek még üzembe, a másik kettő ideiglenes üzembe helyezése csak november végére várható. A Megyei Tanács VKG Osztálya nem tudta még beszerezni a szükséges szivattyúkat. A súlyos helyzet eny­hítésére városszerte fokozni kell a víztakarékosságot. Különösen üze­meink tehetnek itt sokat. Például, ha a kocsimosásokat nem a vízháló­zatból, hanem a Kapos folyóból vég­zik és ha a lakásokban is gondos­kodnak a csepegő csapok megjavítá­sáról, így sok, feleslegesen elpazarolt víz szabadulna fel. A Megyei Tanács VKG Osztálya jövőre négy-öt új kutat építtet. A vízellátás lényeges javulása ^ azonban csak 1958 végére vár­ható. Dehát addig is tenni kell valamit. Takarékoskodni a vízzel és nagyobb eréllyel szorgalmazni a meglévő ku­tak bekapcsolását a hálózatba. Emel­lett állandóan figyelni és ellenőrizni kell az igénybevételt is, nehogy eset­leg emiatt egy-két kút ismét homo- kcljon. Kaposvár dolgozói elvárják, hogy a vízellátás megjavításához eré­lyes kézzel nyúljanak hozzá. A IV-es vízmű kútjainal: felújításánál pon­tosan állapítsák meg, mi okozta, hogy ilyen hamar használhatatlanná vál­tak a kutak. A megállapítást pedig kövesse a kijavítás, a szükséges fe- lelősségrevonás is.________ — ERŐSÖDIK A TÁRSADALMI ELLENŐRZÉS a kereskedelemiben. A társadalmi ellenőrzés kiszélesíté­sére és megerősítésére októberben megyeszerte megbeszélést tartanak a földművesszövetkezetek, kiskeres­kedelmi és vendéglátóipari tagbizött- ságai. Tartsuk napirenden a Megyei Tanács rendelőintézetének ügyét Lapunk szeptember 9-i számában »Fáradt, kimerült orvosok — jogo­san türelmetlen betegek« címmel foglalkoztunk a Megyei Tanács Kórháza Rendelőintézetében a Me­gyei Pártbizottság vizsgálata nyo­mán feltárt hiányosságokkal. A vizsgálat kiderítette, hogy központi, mondhatnánk alapvető probléma a helyiséghiány, melyen sürgősen vál­toztatni kell. A Megyei Pártbizott­ság javaslatára megígérték az or­vosok, áttelepítik az onkológiai gon­dozót, hogy ezáltal is legalább egy helyiség felszabaduljon más rende­lések céljára. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa ígéretet tett, hogy három helyiséget az SZTK rendel­kezésére bocsát. Ugyanakkor az SZTK felszabadult irodáit szakren­delésekre veszik igénybe. Hírt adtunk arról is, hogy ezek a helyiségatadások csak ideiglenes megoldásnak felelnek meg, mert a biztosított betegek létszámának to­vábbi növekedése bizonyos idő múlva hasonló, vagy még nehezebb helyzet elé állítja az orvosokat és a betegeket. Éppen ezért égetően a szükséges az épület kibővítése, de úgy, hogy a munkálatokat 1957 vé­gére, vagy 1958 elejére befejezzék. A helyiségátadás hosszas után­járás, engedélykérések után most megoldódik, azonban az épület bő­vítése körül komoly nehézségek a annak. Ha az Építőipari Vállalat kapacitását elviszik a megyéből (il­letve egy részét áthelyezik), akkor a rendelőintézet problémája sem nyer megoldást, csak nagyon fájó távlatban. Pedig a jelenlegi állapot tűrhetetlen, az építkezés megkezdé­sének módját meg kell találni I Emeljék fel szavukat a rendelő- intézet bővítésének érdekében is megyénk képviselői (ha kell, inter­pelláció útján), járjanak el a Me­gyei Tanács vezetői (ha kell, száz­szor) a minisztériumok illetékesei­nél, hogy a munkálatokat 1957 ele­jén el lehessen kezdeni. Ezt kíván­ják, sürgetik, követelik a megye betegei és kimerítő munkát végző orvosai egyaránt. Tartsuk állandóan napirenden a rendelőintézet ügyét, szívvel-iélekkel harcoljunk építke­zéseink megvalósításáért! Emlékezés Zichy Mihályra ötven év előtt, 1906- ban halt meg Zichy Mihály, a magyar fes­tőművészet egyik kivá­ló képviselője. Zichy 1827-ben szü­letett Zala községben, Somogy megyében. If­júkorában Bécsben Waldmüller Ferdinand osztrák festőművész tanítványa volt. Éle­tét nagyrészt külföl­dön, Párizsban. Lon­donban, de főként a pétervári cári udvar­nál töltötte. Zichy életében és alkotásaiban sok el­lentmondás van. A cá­rt udvarnál élt és szo­ros kapcsolatot tartott a cárral és az orosz arisztokráciával, más­felől forradalmi szel­lemű képeket is fes­tett, amelyek felhív­ták a kortársak ügyei­mét a feudális és ka­pitalista elnyomás el­len. Zichy Mihály már 17 éves korában, 1844- bem feltűnt »Koporsó- lezárás« című merész képzeletű, romantikus elgondolású festmé­nyével. Később — Ka- ulibaah német festő­művész hatására — a német romantika filo­zofáló hajlandóságá­hoz és gondolatfesté­séhez jutott közel Festményeit ebben az időben politikai és er­kölcsi reflexiókkal, a zsarnokság elleni küz­delem motívumaival szőtte át. A művész kifejezésmódjában fő­leg a rajz uralkodik, festményeinek kompo­zíciói is elsősorban a rajz fölényes könnyed­ségével és szellemes­ségével hatnak. Kiváló rajzolási ké­pessége tette hivatot­tá nagy költők: Pető­fi, Arany, Lermontov, Byron, Madách mű­veinek illusztrálására, alakjainak megeleve- mítésére. Művészi mon­danivalóját a szöveg eszméjének és jellegé­nek megfelelően alakí­totta, rajzai nyomán szemléletessé vált a költői mű eszméje és hangulata. Zichy Mihály a gra­fika nagymestere volt. Bámulatos érzékkel rajzolt emberi .jelle­meket, humoros kon­cepcióiban maró gúny- nyál állította pellen­gérre a hajlongó ud­varoncokat, uzsoráso­kat, az érzéki élet rab­jait. Zichy műveinek nagy részét a leninigrádi Ermitage-múzeumban őrzik. De számos fest­ménye és rajza a bu­dapesti Szépművészeti Múzeumban található, így a Koporsólezárás, A mentőcsónak, ’ A pénz hatalma, Krisztus levétele a keresztről, Hulló csillagok, Orgia, Az áldozat, A kísérte­tek órája, Enyelgő faunok, A pusztítás géniuszának diadala. Daloló szirén és Az ember tragédiájának illusztrációi. A Fővá­rosi Képtárban látha­tók Anyai gondok és Bacchus megkoszorú­zása című festményei. Zichy Mihályról nem­csak nálunk emlékez­nek meg, hanem a Szovjetunióban is,' hi­szen a kitűnő, művész több mint ötven évet élt Oroszországban. (Munkácsy Mihály után Zichy Mihály volt az orosz—magyar képző- művészeti kapcsolatok legnagyobb fejlesztő­je. Ruh György

Next

/
Oldalképek
Tartalom