Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-27 / 254. szám

EIL AC "»"'p-riiHii FCYESÜLIETEX! AZ Mb XIII. évfolyam, 254. s.. EGYEI TANÁCS LAPIA Szombat, 1956. október 27. A Magyar Dolgosók Pártja Központi Vezetőségének nyilatkozata Országunk a háború óta nem volt ilyen tragikus helyzetben, mint most. Budapesten ezrekre tehető a sebesültek és százakra a halottak száma. Haladéktalanul véget kell vetnünk a vérontásnak. Ennek biz­tosítása érdekében a Központi Veze­tőség a következő intézkedést teszi az ország területére: 1. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége javaslattal fordul a Hazafias Népfront Országos Taná­csának Elnökségéhez, hogy tegyen előterjesztést népköztársaságunk El­nöki Tanácsának új, nemzeti kor­mány választására. Ez a kormány arra hivatott, hogy maradéktalanul jóvátegye a múlt hibáit és bűneit, és az egész nemzetre támaszkodva megoldáshoz segítse népünk minden jogos követelését. Népünk kimerít­hetetlen erejével megteremti a jó­lét, függetlenség és a szocialista demokrácia szabad országát. A Köz­ponti Vezetőség Nagy Imre elvtárs vezetésével a legszélesebb nemzeti alapon megalakuló kormány tagjai­ra javaslatot tesz. 2. Az új kormány tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal, hogy a függetlenség, a teljes egyenjogúság és a ibelügyekbe való be nem avat­kozás alapján rendezze az orszá­gaink közötti viszonyt. Ennek első lépéseként, a rend helyreállítása után, a szovjet csapatok haladékta­lanul visszatérnek támaszpontjaikra. Magyarország és a Szovjetunió tel­jes egyenjogúsága megfelel mindkét ország érdekének, mert csak ezen az alapon épülhet fel a valóban testvé­ri és megbonthatatlan magyar— szovjet barátság. Ezen alakul most újjá Lengyelország és a Szovjet­unió viszonya is 3. A Központi Vezetőség helyesnek tartja az üzemi munkástanácsok megválasztását a szakszervezeti szervek közreműködésével. A mun­kásosztály jogos anyagi követelésé­nek kielégítése érdekében a bér­emelést illetően az anyagi lehetősé­gekhez képest maximális eröfeszíté seket kell tenni, mindenekelőtt az alacsony fizetésűeknél kell végrehaj­tani. A kormány a harcban való rész­vételért amnesztiát ad a fegyveres harc minden részvevőjének. Ennek egyetlen feltétele a fegyverek azon­nali, de legkésőbb ma este 22 óráig való letétele. 4. A Központi Vezetőség és a kor­mány nem hagy kétséget aziránt, hogy a szocialista demokrácia tala­ján áll, de ugyanakkor szilárd el­határozása, hogy megvédi népi de­mokráciánk vívmányait és nem tá­gít a szocializmus felépítésétől. Programja alkalmas minden 'becsü­letes magyar hazafi egyesítésére. A Központi Vezetőség nem feledkezik meg arról, hogy vannak népi demok­ráciánknak elkeseredett és minden­re elszánt ellenségei és felhívja a kommunistákat, a magyar dolgozó­kat, mindenekelőtt a munkásokat, a fegyveres erőket, volt partizánokat. nemzeti Újjászületésünk a néphatalom szilárd oltalmazod, hogy azokat, akik Népköztársasá­gunk államhatalma ellen fegyverrel támadnak, azokat, akik a megadott határidőig nem teszik le a fegyvert, kíméletlenül semmisítsék meg. 5. A rend helyreállítása után hala­déktalanul hozzáfogunk mindazok­nak az ígért változások kidolgozás­hoz, mélyeket népgazdaságunk irá­nyítása, a mezőgazdaság, a népfront­politika és gazdasági téren, pártuni vezetése, valamint egész munkája terén meg kell valósítani, hogy a szocialista demokrácia elvei teljes mértékben érvényesüljenek. Az egész nép elé tárjuk, s megvitatásá­val előkészítjük és megvalósítjuk a demokratikus és szocialista, az ön­álló és független Magyarország nagy nemzeti programját. A nemzet egysége örökre váltsa fel az öldök­lő testvérharc e nehéz óráinak tra­gikus korszakát. Hegedjenek be a sebek, amelyeket önmagunkon ej­tettünk. Ha élni akarunk, új életei kell kezdenünk. Csak rajtunk múlik hogy e szörnyű megpróbáltatások után a belső béke, a félelem nélkül: élet, a jólétet teremtő termelő mun­ka, a szabadság, a jog és igazság legyen népünk osztályrésze. Éljen a független, demokratikus és szocialista Magyarország! Budapest, 1956. október 26. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Miért öntözte magyar vér a fővá­ros utcáit? Miért dobbant véreset or­szágunk szíve az elmúlt napokban? — Nagy kérdések ezek népünk tör­ténelmében. Hosszú időt igényel, amíg történészeink, politikusaink vi­lágos és teljes választ adnak rájuk a nép előtt. Érthető, hogy ez írás erejéből nem telik többre, mint arra, hogy néhány részkérdésre ráirányítsa a figyelmet. Szomorú a szív, hogy ide kellett jutnunk. Sajog a kebel, hogy népi demokráciánkban egyedülálló, eddig nem ismert vérontásnak kellett be­következnie. A rádióban hallott hi­vatalos közlemények alapján kibon­takozni látjuk az események kezde­tét és menetét. A párt és a kormány áj vezetőinek nyilatkozatából remé­nyünk kiolvassa, merre vezet jövőnk útja. A múlt hibáiról azonban az események pergőtüzében nem eshe­tett elég elítélő szó. Ám szót kell emelnünk e bűnös politika ellen, ki kell rá mondanunk a vérrel megpe­csételt »soha többé«-t. Világosan meg kell vallanunk, hogy nemcsak a legteljesebben elítélendő provokációról és ellenforradalmi megnyilvánulásáról van szó. Hanem ízó van arról, ami minden jószándé­kú hazafi számára a legszentebb: a meggyalázott magyar név tisztára mosásáról, a megszentségtelenített magyar becsület újbóli szentté ava­tásáról, a magyar szabadság és füg­getlenség visszaállításáról, államunk gaz néphatalommá való átformálá- láról. Aki nem ezért küzd, az nem íazafi, de aki ezért harcol, az a nem- ret újjászületésének szent ügyét szol­gálja. Nem a békés tüntetőket és nem is i közéjük állt provokátorokat ter­heli elsősorban a felelősség a történ­tekért. A főbűnös a régi Központi Vezetőség és kormány, amely nem­zetietlen politikát folytatott, a ma­gyar néptől teljesen idegen érdeke­ket juttatott érvényre. Azért gyü- lemlett fel ennyi keserűség a nép TIZENHAT PONT A Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának Elnöksóge az új magyar élet kialakítása érdekében az alábbi kö­veteléseket juttatja el a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsához, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­hez is a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségéhez. 1. Követeljük Magyarország függet­lensége és a belső béke helyreállítása céljából a szovjet haderők azonnali ki­vonulását hazánk területéről. 2. Követeljük Magyarország telles semlegességének a biztosítását minden katonai szövetségben való részvétel azonnali felmondásával. 3. Követeljük kelet és nyugat orszá­gaival a teljes egyenjogúság alapján az ENSZ alapokmányában lefektetett elvek szerint nemzeti függetlenségünk bizto­sítását. 4. A belső megbékélés és a további tragikus magyar vérontás elkerüléséihez múlhatatlanul szükséges felkelő szabad­sághős nemzetünk részére a teljes am­nesztia biztosítása és a tragikus októ­ber 23-nak nemzeti ünneppé való nyil­vánítása. 5. A Jelenlegi parlament, amely nem a nép bizalmából született, azonnali ha­tállyal Jelentse be feloszlását és a Ha­zafias Népfront által delegálandó Ideig­lenes Nemzetgyűlés dolgozza ki az új választójogi törvényt, amely demokra­tikus alapon válassza mog titkos vá­lasztással a több párt rendszerű új or­szággyűlést. 6. Az ipari munkásság jobb életkörül­ményeinek megvalósítása érdekében követeljek a jelenlegi népnyúzó norma- és bérrendszer rendezését, a nyugdíjak, szociális segélyek, családi pótlékok fe­lülvizsgálását és javítását. 7. Követeljük a gyárak és üzemek munkástanácsok kezébe való fokozatos átadását. 8. A dolgozó parasztság helyzetének gyökeres megváltoztatása érdekében követeljük a Jobbágyrendszerű beszol­gáltatás és adózás megváltoztatását és a dézsma eltörlését. 9. Teremtsük meg a magyar sajátos­ságnak megfelelő szövetkezeti formát, a legnagyobb önkéntesség elve alapján. 10. A legteljesebb autonomiájú érdek- képviseletet biztosítsuk dolgozó pa­rasztságunk részére. 11. Követeljük a legteljesebb lelki­Iclkcben, mert szenvedő részese kényszerült lenni a Rákosi-klikk ál­tal közvetített sztálini önkénynek. Szörnyű volt elviselni az esztelen sztálini iparosítási politikának ma­gyarországi alkalmazását, amely a vas és acél országává akarta hazán­kat változtatni, nem törődve azzal, hogy az idegtépő tervteljesítési haj­szában a nagy szólamokkal ellentét­ben nem javultak, hanem romlottak a dolgozók életkörülményei. Szöges ellentétben állt a magyar parasztság gondolkodásmódjával, érdekével a kolhozosításnak magyar másolata, me­lyet az országvezetés az esetek több­ségében erőszakosan folytatott. Mé­lyen sértette értelmiségünk önérzetét az a rákosista politikai légkör, amely lelki gúzsba kötötte a magyar szel­lemet, az alkotó gondolatot. Mindez és még sok más bűnős tett akadályozta meg, hogy magyarsága legyen a magyarnak. Ez az idő a pesti eseményekkel végleg lezárult. Az új pártvezetés és az új kormány a nemzeti újjászületés híve, s nyil­ván rövidesen megnyugtató választ ad népünk minden követelésére. Ren­dezi hazánk és a Szovjetunió viszo­nyát a hamisítatlan egyenjogúság- alapján, s magyar utat mutat né­pünk jövője számára. Bízik ebben egész népünk. A kaposváriak is bi­zakodásukat juttatták kifejezésre ab­ban, hogy a rosszemlékű szovjet ba­rátság külső jeleit megsemmisítették. Lekerültek a vörös csillagok a köz­épületekről, s helyükben már ma­gyar zászlót lenget a szél. De nem­zetiszínű kokárda díszük minden igaz hazafi szíve fölött, minden becsüle­tes magyar ember gomblyukában, akiknek szívében eddig is olthatatla- nul ott égett a haza függetlenségé­nek lángja. Most már szabadon lobog e láng — drága fizetség árán. A fel­becsülhetetlen ár történelmi kötele­zettséget ró ránk: óvjuk, védjük örökké függetlenségünket, szabadsá­gunkat, magyarságunkat. KUTAS JÓZSEF Tudósítás a tegnapi kaposvári eseményekről ismereti is vallásszabadságot. 12. Egész oktatási rendszerünket fe kell szabadítani az egyirányú, merei ideológiai megkötöttségektől. 13. Szellemi életünket (irodalom, saj tó, művészet stb.) sae.1t nemzeti hagyó mányunkra építsük fel. 14. Követeljük a jelenlegi nemzeti tragédia előidézéséért felelős személyek nyilvános felelősségre vonását, köve­teljük a sztálinista politika idején poli­tikai vétségek miatt ártatlanul börtönre ítélt személyek azonnali szabadonbocsá- tását. Egyben követeljük a Szovjetunió­ban bármilyen címen fogva tartott ma­gyar állampolgárok hazaengedését. 15. Biztosítani kell, hogy az állami, a társadalmi, kulturális és gazdasági élet minden területén érvényesüljön a megfelelő képzettség és rátermettség) pártállástól függetlenül. 16. A Hazafias Népfront legyen a n?- pi-nemzeti egység megtestesítője, a kü­lönböző pártok, szervezetek és ezeken kívüliek összefogója. Kaposvár, 1956. október 26. HAZAFIAS NÉPFRONT SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKSÉGE Legyen végre igazi demokrácia! A Hazafias Népfront Megyei Elnökségének kibővített üléséről A Hazafias Népfront Megyei El­nöksége kibővített ülést tartott, ahol Varga Károly képviselő, a Hazafias Népfront megyei elrjöke rövid be­vezetője után az elnökség tagjai megbeszélték, miben tudnák segíteni a pártot és a kormányt, milyen in­tézkedésekkel tudnák továbbra is a rend fenntartását biztosítani. Majd végül arról volt szó, hogy melyek azok a legfontosabb követelések, amelyek a jövőben az igazi demokra­tizmust biztosítják. Számos kívánság hangzott el, amelyet az ország veze­tőinek feltétlenül figyelembe kell venniük. Horváth József főtisztelendő úr, Nyári Pál református esperes és raj­tuk kívül még néhányan a vallássza­badság következetes megvalósítását követelték. A jövő kirajzolásában ne hagyjuk ki a vallási-erkölcs1 alapot — mondották. Nyári Pál igen alapo­san kifejtette véleményét arról, hogy a jövő megformálásában egész em­berre van szüksége az országnak. Nem lehet kettős életet élni — mon­dotta —, amelynek következménye a helytállni nem tudás. Ki kell kap­csolni nípünk életéből azt a meg­alkuvó szempontot, hogy meggyőző­dése ellenére nyilatkozzék. — Ka­nyar József, a Megyei Levéltár ve­zetője arról mondott véleményt, hogy ne az elmúlt 12 év súlyos hi­báin rágódjunk, most előre nézzünk. Elítélte azokat, akik forradalmi ifjú­ságunkat fasisztáknak és fosztoga­tóknak nevezik. Szabad, független Magyarországért harcoljunk — mon­dotta. — Követeljük a szovjet hadse­reg kivonását, amnesztiát a forra­dalmi ifjúságnak és követeljük, hogy október 24-ét nemzeti ünnepünkké avassák. Dr. Sivó József, a kórház szülész­főorvosa, országgyűlési képviselő azt javasolta, hogy ne hívják össze egy hét múlva az országgyűlést, mert annak jelenlegi összetétele rossz. Ki­jelentett, hogy kiállunk a forradalmi kormány mellett, de rövidesen le­gyen titkos választás. Dr. Mezei Jó­zsef felszólalásában kifogásolta, hogy a Hazafias Népfront Megyei Bi­zottsága kevés gondot fordít még a munkásokra és parasztokra. Java­solta, hogy azokat a demokratikus intézményeket, hazafias egyesülete­ket, melyek a különböző rétegek jo­gait védik és melyeket elsorvasztot­tak, ismét hozzák létre. Dr. Kelemen János, a Megyei Kórház igazgatója ama' véleményének adott kifejezést, hogy most ne apró részletkövetelé- seket állítsunk fel, hanem határo­zottan mondjuk ki, hogy végre iga­zi demokrácia legyen. Ebben 'benne van minden követelésünk. — Azt akarjuk — mondotta —, hogy hazánk valóban a dolgozók országa legyen, mert hogy e<jdig nem így volt, az most bebizonyosodott. László István elvtárs, a Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy igenis szükség van továbbra is a párt vezetésére, de egyetért azzal, hogy a parasztságnak is legyen kü­lön érdekképviseleti szerve. Elíté- lőleg 'beszélt mindazokról, akik az ifjúság fegyveres felkelését fasiszta provokátorok cselekedetének állí­tották be. Szigetvári György fő­mérnök bírálta a Hazafias Népfront Megyei Bizottságát, hogy az esemé­nyek után kullog, hogy a városban nem állt a mozgalom élére. Szabó Gyula, az Óvónőképző igazgatója a pedagógusok nehéz helyzetéről be­szélt a kettő« nevelést illetően. A pedagógus nevelése gyakran összeüt­között a szülői ház nevelésével, amelynek a fiatalságra rendkívül rossz hatása volt. Azt a kívánságát juttatta kifejezésre, hogy a kormán} már a következő tanévre ezen gyö keres változást eszközöljön. Sási János elvtárs, országgyűlés' képviselő többek között arról beszélt hogy igen elterjedt egyes emberekre az a jelző, hogy az elmúlt időbér kompromittálta magát. De ki nem kompromittálta magát — kérdezte —, aki valamennyire is részt vett az elmúlt 10—12 év elkövetett hi­báiban. Inkább a túllicitálókról kel­lene beszélni. Ezenkívül még szá­mos javaslat hangzott el. A kibőví­tett elnökségi ülés részvevői a leg­fontosabb kérdésekben egyetértettek és megállapodtak abban, hogy kí­vánságaikat az új népfrontkormány elé terjesztik. A TEXTILMÜVEK DOLGOZÓI levélben kérték a kaposvári hely­őrség katonáit, őrködjenek a rend felett. A helyőrség az alábbiakat válaszolta: Kedves elvtársak, dolgozók! Leveleteket harcosaink, tiszthelyet­teseink és tisztjeink nagy lelkesedés­sel fogadták és annak tartalmával egyetértenek. Biztosítunk benneteket arról, hogy a párt és a kormány ha­tározatainak szellemében őrködünk békés munkátok, a rend és a nyuga­lom felett. Kérünk benneteket, hogy ígéretetek megtartása mellett járul­jatok hozzá, hogy Kaposvár többi dolgozói is segítsék elő a további építő munkát, a rend és a nyugalom helyreállításét. Volt, aki tréfálkozott és szellemes­kedve »csillaghullásnak« nevezte azt, hogy a város több épületének tete­jéről lekerültek az ötágú csillagok, kztán abbahagyták a buta vicceket. Megérezték, megértették, ez nem az zetlen tréfák ideje. Rájöttek az em­berek, hogy nagyon is komoly és je- éntőségteljes eseménynek szemtanúi, üzután már némán, áhítattal figyel­ők a tornyok vagy az emeletes épü- etek tetején, ott fenn a magasban dolgozó honfitársaikat. A belvárosban legelőször a Városi Tanács tornyán lévő vörös csillag le­szedését kezdték meg. A hatalmas, súlyos csillagot csak nehéz munká­val, darabokra fűrészelve lehetett el­távolítani. Alighogy a torony tetejéről fel­hangzott a vasfűrész csikorgása, a Kossuth tér másik oldalán, az Ady Endre utcai leánykollégum tetejére is felmásztak. A tömeg szinte der- medten figyelte a nyaktörő mélység fölött az életüket kockáztató két em­bert, akik a veszélyes helyen szintén megkezdték a csillag ledöntését. Mintha jel lett volna a fenti két ese­mény, a Május 1 utcán végig a többi épület tetején is megjelentek az em­berek, hogy mindenünnen eltávolít­sák az ötágú csillagokat. Hangos csörrenéssel hullott az ut­ca kövére az üvegcserép, s a tömeg, mely mindenütt igen nagy érdeklő­déssel figyelte az eseményeket, tap­solva adott kifejezést örömének mindannyiszor, mikor egy-egy csillag eltűnt az épületek tetejéről. Megható volt, amikor a Városi Tanács tornyáról lefűrészelték a csil­lag utolsó darabját is. Néhány pilla­natig némán állt a többszáz főnyi tö­meg, s aztán mintha egy hatalmas kórus lett volna, egy emberként kezdték a Himnuszt énekelni. Igen sok ember szeméből könny csordult ki: az öröm és a meghatódottság könnyei. Ezzel egyidőben a város középüle­tein elhelyezett táblákon is lefestet­ték vagy leragasztották a címereket. Ugyanezt tették a lobogókkal is. Sokhelyütt, ahol a nemzetiszínű zászlókon nem tudták eltüntetni: le- varrni, vagy leragasztani a címert, egyszerűen kivágták a zászló köze­péből. Az utcák mindenütt tömve emberekkel, s az embereknek egy­öntetűen csaknem mindnek az a vé­leménye, hogy minél sürgősebben meg kell szabadulnunk a múltnak még külsőséges emlékeitől is. Ez he­lyes, de vigyázzunk, nehogy felesle­ges pusztítássá váljék tevékenysé­günk, ne romboljunk, csupán a múlt emlékeitől szabaduljunk meg! Azt mondják, nálunk Somogybán, vidéken, s így Kaposvárott is minden csendes. Nem igaz ez és talán nem is volna helyes, ha így lenne, ha e történelmi napok minden hatás nél­kül múlnának el felettünk. Nincs szükségünk utcai tüntetésekre, de szükségünk van arra, hogy rendben és nyugodtan megszabaduljunk a múlt bűneitől, a sötétségtől, de szük­ség van arra, hogy minél előbb hely­reállítva a rendet és a nyugalmat, munkához, építő, alkotó munkához kezdjünk. A Faipari Vállalat dolgozói szilárdan állnak a helyükön A Somogy megyei Faipari Vállalat dolgozói és vezetősége mindent meg­tesznek azért, hogy nyugodtan foly­tathassák munkájukat. Doma elv­társ, az üzemi bizottság elnöke, már 23-án röpgyűlésen ismertette a ma­gyarországi helyzetet. A dolgozók az ifjúság követeléseivel egyetértenek. ; demokratikus, független Magyaror­szágot akarnak, rendet, hogy nyugod­tan folytathassák munkájukat. Ili Gyula dolgozótársai véleményét is tol­mácsolta, amikor üdvözölte Nagy Imre elvtársat a kormány élén. A dolgozók azonban elítélték Gerő Ernő rádiónyilatkozatát, mert meg­győződésük, hogy ezzel útjába állt az ifjúság és a dolgozó tömegek jogos követeléseinek. Éppen ezért meg­nyugvással vették tudomásul, hogy Kádár János elvtársat bízták meg a párt Központi Vezetősége első titkári funkciójának ellátásával. A Faipari Vállalát dolgozói — ér­tesülve a budapesti eseményekről — önkéntes elhatározás alapján üzem- őrséget szerveztek. 24-én még négy­órás őrséget állt két-kát munkás, a következő napokban azonban már 14-en teljesítettek egész éjszakai szolgálatot. A vállalatvezetőség élel­mezést biztosított az őrség számára. _.».„wv k/it)iuoi 1t c' jó urseg szama C selik, őri, Zolnai elvtársak és a többiek éjszakai szolgálat után reg­gel felvették a munkát, hogy emiatt no líidtror» lrírtn/ít A -----1 " '-------------iuuimai, iiúgy emiatt n e legyen kiesés. A munkások tehát éberen őrzik üzemüket, el akarnak kerülni minden zavargást és kelle­metlenséget. A dolgozók határozot­tan elmondták álláspontjukat: sem­miesetre sem helyeslik, hogy szovjet csapatok avatkoztak be a rend hely­reállítása céljából. A további harc­nak, öldöklésnek nem látják értel­mét, mert ez csak áldozatokat köve­tel. Ehelyett a kormány határozott intézkedéseit sürgetik, mely véget vethetne a céltalan gyilkolásnak. Közölték a Megyei Pártbizottság­gal. hogy nekik is vannak követelé­seik, melyeket a rend helyreállítása után kívánnak megszövegezni és át­adni a pártbizottságnak. Tóth István elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára kérte: ne várjanak követelé­seikkel, haladéktalanul szövegezzék meg, hogy a legrövidebb időn belül felterjeszthessék a Központi Vezető­ségnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom