Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-26 / 253. szám

SOMOGYI NÉPLAP Nem halált és pusztítást, de munkát •.. Az egésznapos monoton zene szüneteiben idegborzongató híreket kö­zölt a Rádió Pestről, amelyeket aztán mindenki a maga képzeletéhez igazított. Volt, aki százakat gondolt mereven, véresen a pesti utcakö­vekre, máá csak cirkuszi pufogtatást sejtett és legyintett. A vélemények, elképzelések változtak emberenként Kaposvárott, de a gond egy volt: nem a fegyveres provokáció a módja a demokratizmus szélesítésének. A véres kövek, égő múzeumok, összezúzott bölcsődék útja nem a mi útunk! Az a mi útunk, ami kezdett kibontakozni a XX. kongresszus és a KV júliusi határozata után, de amit eltereltek a becsületes emberi szán­dékok talajáról oda, ahol a nép törekvésével azonosultf kommunista aka­rat lett ismét vérrel szennyezve. Az a mi útunk, amit a kaposvári embe­rek éltek, bár nem kis lelki katarzissal, de becsülettel ezekben a na­pokban. Az, amikor órák után a gimnázisták egymást figyelmeztették, hogy ne együtt menjünk ki az utcára. És kettesével, hármasával siettek ha­za. A másik oldalról egy asszony kiáltott egy legénykének: — Laci, siess haza. Anyukád vár... — Hosszan nézett a siető fiú után, majd megtö­rölte szemét. Az ő fia Pesten van, egyetemista. Nem vagyok gondolat­olvasó, de biztos azt remélte, az ő fiának is így szól egy pesti anya... “”“"a József Attila diákotthon lakói tanáraikkal közösen beszélték meg az eseményeket és vonták 10 a konzekvenciát. Azt, hogy: igaz, lehetnek követelései a diákságnak, de még a tanároknak is a tananyaggal, a tan­menettel, továbbtanulási lehetőséggel, egyéni megbecsüléssel stb. kap­csolatban, de ezeknek a sokban, jogos követeléseknek nem az adja meg­valósulását, hogy fegyvert fogjunk, inkább gyors valóra váltása elé gör­dít akadályt a zavar, a rombolás, a vér. És a becsületes szándéknak arcpirító színezetet ad. Erről beszéltek a Tanítóképző diákotthonában is és utána mindenki ment a dolgára. Csak a repülő-modellezőket zavarta meg egy férfi. Meg­zörgette az ablakot és arról érdeklődött, hogy edzenek-e a vívók. Edze­nek, edzenek, hogyne! És hazasietett fiáért, hogy menjen edzeni ő is, mielőtt még hat óra lenne. Alkonyodott, az utcákra szélesre terpeszkedett a köd, amikor vala­melyik ablakba helyezett rádió arról tudósított, hogy a Nemzeti Mú­zeum ég. »A tűzoltók hősies és elővigyázatos munkát végeznek...« Az utcán egy asszony a Somogyi Néplap rendkívüli kiadását osztogatta. Egy fiatal, feketeszemű lány tört a tömegbe. Neki egy újságot, azonnal! Nem lehet igaz! A pénzzel soha fel nem mérhető szellemi értékek, a drága műkincsek palotájában tűz lenne? Mondjátok neki, hogy nem igaz, mondjátok betűk! ö a Balázs János Képzőművészeti Kör tagja, a Kép­zőművészeti Főiskolán akar egy év múlva tanulni. A múzeumban őrzött művek, az ecset és szénvonalak jelentették számára a mércét, melyhez szíve emeli akaratát. És az is? ... Ez a lány még lélekben sem volt ott a véres köveken. Nem, a Textilművek dolgozói sem, azok, akik küldöttséget menesz­tettek az üzem vezetőihez, hogy nyugodtan menjenek haza, ők felelnek a munkáért, a gépekért, a fonalakért, a viliózó kékes neonfényért, ami a vérükbe vegyült már. De nem mentek haza. — Feleségem Pesten van. A Szabadság Szállóban szállt meg — mondta a főmérnök és örült min­den orsóperdülésnek, a műszakváltáskor a lányok kacagásának. Ezt őriz­te és ezt szerette volna a Baross térre vinni, hogy csak ezt hallják ott az emberek. Meg azt, hogy a sebészorvos Nagy Imre elvtárs beszéde és a KV határozata után operálni ment, mert úgy érezte, úgy ahogy rendben vannak az idegei. A forgalmista percnyi pontossággal indította a vona­tot, a Gépjavító Vállalat dolgozója rendes időben bélyegezett, a szerel­mesek találkoztak, és a szülők elmondatták a leckét gyermekeikkel... Ez dolgunk egy része, melyhez nem kapcsolódik az. ami Pesten tör­tént. Nem, mert törekvéseinknek közelségébe se férkőzhet a vér, a rom­bolás. Mi egy holnapot ölelünk, melyben minden emberi, szép, jó, igaz dominál, és nem halált és pusztítást, de munkát! — Kosa — Meg»a»t Kaposvárott^LÁNYOKNAK, ASSZONYOKNAK] a vásárlási láz A budapesti események hatására szer­dán reggel Kaposvárott az élelmiszer-^ üzletekben hatalmas vásárlási láz kez-d dődött. A háziasszonyok 5—10 kilószám^ vásárolták a lisztet, a cukrot, kerestékc a zsírt, az étolajat. Mert felütötte fe-> jót a hír, hogy ezek az élelmicikkek era tűnnek. Jellemző a vásárlási lázra, hogy^ az üzletek forgalma mindenütt megsok-C szorozódott. A háziasszonyok szerdán^ ötször annyi lisztet vásároltak Kapos-Q várott, mint az eddigi legnagyobb fo-| gyasztási napon. A cukorvásárlás isi, megháromszorozódott, de igen sok ét-r^ olaj és zsír is elfogyott az élelmiszer-^ és fűszerüzletekben. « Fennakadás azonban sehol nem volte, az áruellátásban. Mint Mészáros Ferenc/ a Kaposvári Élelmiszerkiskereskedelmi$jP Vállalat igazgatója elmondotta, a keres-« kedelem dolgozói jól kiállták a próbát.S Az élelmiszerkiskereskedelem segítségé-t re sietett a FÜSZÉRT kaposvári telepe^ is, amely az igénylő boltoknak azonnal^ szállította a szükséges lisztet, cukrot. A< DÁV is az ellátás segítségére sietett. AT villanytelep teherkocsija egész napon át$ szállította az árut az élelmiszerüzletek-p be. Csütörtökön reggelre teljesen meg-t szűnt a vásárlási láz. Különösen akkor,^ amikor a háziasszonyok azt látták,® hogy nemcsak a kért mennyiségű áruts kaphatják meg, hanem az eladók mégt további fontos ólelmicikkeket is ajánla-^ nak. Ismét nagymennyiségű rizs jelent® meg az üzletekben, s csütörtökön már£ városszerte normális volt az üzleti for­galom. H Barcsi Füréssözem dolgozói I fegyelmezetten végzik mimháiukat£ A Barcsi Fűrészüzem dolgozói teg­napelőtt már a kora reggeli órákban értesültek a Budapesten akkor még igen hevesen zaúó. sajnálatos ese-i ményekről. Őket is — mint a többi józan gondolkodású, becsületes, ha­záját és népét szerető embert — megdöbbentette a hír, hogy vér fo­lyik fővárosunk utcáin. A barcsiak józan ésszel mérlegel­ték a helyzetet, s tudták, mi a teen­dőjük. Reggel rendes időben bemen­tek az üzembe, s munkához fogtak.Sj Éberen őrködtek üzemük rendjén, fe­gyelmén s zavartalan termeléssel vá­laszoltak a provokációra. Válaszol-^ tak helytállásukkal pártunknak és új kormányunknak, hogy szívvel-lé- lekkel támogatják helyes politikájú-^ ban a további országépítő munkában. Este munka után táviratot küldtek a Magyar Rádióhoz, amelyben meg-^ erősítették elhatározásukat. Humor az iskolában A leányiskolában panaszkodik § egy kislány: — Nem írtam le a ledkém, mert nem tudtam, milyen órák lesznek. — Hát az órarend? Nem írtad le? — Leírtam! De az szombaton már lejárt. Erre a hétre még nem tetszett leíratni. Milyen legyen a mai lány? Panasznap volt Barcson A/fur napokkal előbb hírül adta az újság, hogy Barcson pa­nasznapot tart Csiszár János megyei ügyész. Reggel 8-ikor, mikor a me­gyei ügyészség szürke kis Skodája a járásbíróság udvarára kanyarodott:, az ügyészségi hivatal előtt már,gyü­lekeztek a panaszosok. Egyszerű em­berek, akik orvoslást kívánnak sérel­meikre, választ kérdéseikre, taná­csokat, mit hogyan intézzenek ... Csokonai Józsefné például Somogy - tamócárál jött. Segélyre lenne szük­sége. Nagyon rászorul, de nem tudja, kaphatna-e. — Férjem már több mint húsz éve ágybanfekvő beteg. Magatehetetlen. ■— Azelőtt hal dolgozott? — Uradalomban. Gyalognapszámos volt. Egyik nap aztán váratlanul megbetegedett, s azóta ... — Biztosítása nincs férjének? — Nincs, nincs. Nem biztosította magát. Nem is lehetett még akkori­ban. Mikor pedig beteg lett, én mentem helyette dolgozni. Az urada­lomban háromnegyed kommenciát kaptunk. Megéltünk belőle ... Most az állami gazdaságban dolgozom. Kevés a kereset, s már a munkát sem bírom úgy, mint azelőtt. Nehezen élünk... — Kapott már valahonnan segélyt a férje? — Igen, egyideig... de most már semmit... Jegyzőkönyvibe diktálja a kérést Csiszár János. — Javaslom a megyei egészség- ügyi osztálynak a segély rendszeres folyósítását... Szegény asszony! Nem fiatal már, s a gond, meg a munka megtörte. Sírt, amikor elmondta baját, s most is, ahogy beteszi maga mögött az aj­tót, kis szomorúságot hagy a szobá­ban ... p'gymást váltják a panaszosok. Egy fiatalasszonynak jóta­nácsra van szüksége ... Utána ketten jönnek be. Idősebb férfi és nő. Ko­vács Lajos és fivérének felesége, Ko­vács Emőné. Ugyanabban az ügyben járnak. Kuláklistára tették őket. Jogtalanul. Mindkettőjüknek nagy családja van. Elvették házukat, föld­jüket, őket pedig kitelepítették. Csiszár János előbb Kovács Lajos panaszával foglalkozik. A telek- könyvben keresgél, hogy tisztán lás­sa az ügyet. Közben az asszonyt ké­ri, azt mondja el, miért telepítették ki a családot. — Miért?... Magam sem tudom. Úgy mondták, kulákok vagyunk. Azért... De hát nem vagyunk kuilá- •kok — ismétli meggyőződve. — Cselédjük volt? — Nem, soha. Tizenkét élő gyer­mekem van. A nagy családnak még kevés is volt a 24 hold, hisz a föld nagyrésze rét és legelő... 1951. no­vember 13-án éjjel egy teherautó állt meg a házunk előtt. Dörömböltek az ajtón... Aztán az uram elé rakták a véghatározatot. írja alá! Szóban is megmondták, hogy mit íratnak alá: a határsávban való tartózkodásun­kat) megszüntették... Hortobágyot jelölték iki lakhelyünknek ... Kint állt. a teherautó, ami bútor felfért rá, azt vihettük, a többit hagyni kel­lett. Menyemnek akkor volt kéthó­napos a gyermeke. Megkötötte ma­gát. Mondta, hogy ő bizony az apró gyerekkel nem megy Hortobágyra. Kényszerrel akarták vinni... Csiszár elvtárs jegyzi Kovács I^a- jos panaszát, aztán ismét az asszony­hoz fordul. — Tudomása szerint van lehetőség arra, hogy Komlósdon visszamenje­nek lakásukba? — Másít laknak a házunkban, de van még négy üres lakás is a köz­ségben. Költöztessék át a mostani la- ''ót az egyik üres lakásba, s nekünk adják vissza a miénket... Segítsen rajtunk ... szépen kérem ... Kovács Ernőék házát államosítot­ták, pedig a feltételek az államosí­táshoz nem voltak meg. Két szoba, konyhás lakásban_ tizennégyen lak­ták. Törvényellenes -Költ a kitelepíté­sük. Ez ma már a községben is, egye­bütt is köztudomású. 1956. június 30-i keltezéssel a két Kovács-család tudo­mására hozta a komiósdi tanács: megállapítást nyert, nem kulákok! Ez egyben azt is jelenti, hogy Ko­vácsék semmisnek vehetik kitelepí­tésüket. Semmisnek a Borzast Álla-'- mi Gazdaságban eltöltött nehéz kétI évet... De még a teljes rehabilitáció§ vissza van. Még nem laknak saját< házukban Kovácsék. TJjabb panaszosok jönnek...e ^ Darvas József földművesszö-f vetkezeti italboltvezető panaszolja: — Legutóbbi fizetéskor kevesebbe pénzt kaptam. Érdeklődésemre meg mondták, hogy a földm.űvesszövei-\ kezet vont le fizetésemből, ugyanis múltkoriban a megszokottnál keve-\ sébb töményszesz fogyott. A föld­művesszövetkezet pedig szerződésr$ kötött a szeszforgalmi vállalattal, milyen időnként, milyen mennyiségű\ szeszt vesz át. — Még megvolt az előbbi szállít-'t mány nagy része, amikor már hoz- 5 ták az újabb mennyiséget. Az edé­nyeket így nem tudtam visszaadni,' az italt viszont nem önthettem ki.t A földművesszövetkezettől pedig ? nem kaptam csereedényt. Az edé-l nyék miatt kötbért kellett fizetni, t Most ezt a kötbért vonta le a föld-l művesszövetkezet tőlem is, meg ao többi italboltvezetőtől is. Mert hisz| másoknak sem adott a földművesszö- i vetkezet csereedényt. Nem mi ua-5 gyünk a hibásak... Ismét egy eset, amikor becsapták{ a dolgozót. Ismét egy lelkiismeretlenjí intézkedés, egy visszaélés. Reméljük,% Csiszár elvtárs által felvett jegyző-\ könyvnek ebben az esetben is rmeg-\ lesz a f oganatja. Elintéződik Darvas % József italbóltvezető panasza is. A barcsi panasznapon sokan ke- resték fel a megyei ügyészt. S már maga ez a lény, ez az ered­mény is mutatja, hogy az emberek bíz­nak abban, hogy megújhódott időket élő hazánkban feltétlenül érvényre, jut az igazság. De a panasznap igazi eredményességét még csupán ízzel lemérni nem lehet. Ha majd azok a borús arcok, melyeket a panasznapon láttunk, ismét derűsek, lesznek, ha kisimulnak a gondterhelt vonások, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, eredményes volt a panasznap Bar­cson. SZÁNTÓ Egy fiatal leány egyszer egy tár­saságban azzal a kérdéssel fordult Jókai Mórhoz, mi szeretne lenini, ha nem volna oly öreg és olyan nagy író. Az ősz író szeretettel si­mogatta végig tekintetével a bájos, piruló leánykát, így felelt: »kadét«. A nagy író válasza körülbelül ezt jelenthette: Neked, te bájos, ked­ves lányka, az okozna nagyobb örömet, iha az öreg bácsi helyett most egy lkadét szórakoztatna. Egy fess, jól nevelt, hölgyekkel szem­ben mindig jómodorú fiatalember, aki ha kell, becsülni tud, neked egy kicsit udvarolni is, de épp­úgy tudja benned ildomosán meg­becsülni a nőt, a női méltóságot. Aki a te és a veled hasonló korú leányok társaságában csiszolódnak férfivá, aki éppúgy rájön arra, mint később magad is, hogy a fia­talság együttléte, közös szórakozá­sa nemcsak öröm, de ihászon is le­het a jólinevelt fiúknak, leányok­nak egyaránt. A mai leány helyes viselkedése a fiúkkal, közös érdeke mindkét nemnek, alapja minden finomabb, nemesebb társas életnek, szocialis­ta társadalmunk helyes irányú fejlődésének. A közösségi élet nagyon sok vo­natkozásában a nő és. a férfi kö­zös munkájára van szükség. Mivel erre már a családi életben kell elő­készülni, elengedhetetlenül fontos, hogy a fiúk és lányok egymás iránti viselkedése már a családi otthonban helyes irányiban fejlőd­jék. A női méltóság érzése és érez­tetése a két nemnek egymásra gyakorolt kölesen hatásából alakul ki. Rendkívül fontos, hogy mind­két fél már kezdettől fogva egyé­niségének, egész lényének legjavát állítsa be az együttlét egyes moz­zanataiba: mindkét félnek meg kell éreznie, hogy öröm és haszon együtt lenni. A leánynak tudnia kell, hogy jelenléte békét, szere- tetet, tiszteletet, megbecsülést, ne­mes egyszerűséget jelent. Az ilyen leány társaságában a fiú nemese­dik anélkül, hogy ez a gondolat öntudatos fiúibüszikeségét sértené. A mai ember annyira társas lény, hogy nemcsak felnőtt korái­ban érzi szükségét a hasonló ko­rdákkal történő érintkezésnek, így a mai leány fejlődése sem tör­ténik elzártan, teljesen önmagá­ból, sőt nem történik az kizárólag a szülői ház (befolyása alatt sem, hanem nagy mértékben hat rá ba­rátnőinek, munka- vagy iskola- társainak, majd lassan, egyre tá- igabb körben, az életnek befolyása iis. Gondolatainak kicserélése, új benyomások gyűjtése, társaságba járás, könyv- és újságolvasás, rádió, színház, mozi, előadások, hangverseny, mind hatással van­nak fejlődésére. A társas életnek is megvan a maga emelkedettabb erkölcse, fi­nom választékos stílusa, kultúrája. Ezt nyomatékosan kell hangsú­lyozni ma, amikor fiatal lányok és fiúk — dolgozók vagy iskolások — sokszor megengedhetetlen hang- nemiben társalognak egymással, vi­selkednek egymásközt. Hogyan ta­nulja meg az a diákfiú a női mél­tóság tiszteletét, akinek egy 17 éves diákleány így köszön vissza: »Szevasz, apafej!« Az ilyen lányok ne lepődjenek meg, ha a fiúk köz­vetlen, őszinte modor ürügye alatt durva, trágár viccekkel szórakoz­tatják őket. A becsületes, erkölcsös fiatal leány nem ismerkedik útón-útfé­len, nem komolytalan, nem járatja le magát a fiúk előtt. Tudja, hogy az üres bók nem más. mint leta- gadása, leihalkítása meglévő előny­telen vonásainak, és állítása, fel­nagyítása hiányzó jótulajdonságai- nak. Minden leány szeret táncolni. A tánc megfelelő társaságban nemcsak megengedett, de bizonyos mértékben kívánatos dolog is. Á tánc művészet. Az ildomos, szép tánc lehet költői és festői látvány. A mozdulatoknak egymásibaomló, ritmikus vonalakban történő meg­jelentetése mindig művészi. Min­den leány törekedjék arra, hogy tánca méltóságteljes, ildomos, mű­vészi legyen. Táncban sohase le­gyen szertelen, túlzó. Ne flörtöljön tánc közben, mozdulatai legyenek diszkrétek, választékosak. A finom, ízlésű leányt már táncáról Is fel lehet ismerni. A tánc a legjobb al­kalom arra, hegy a leány a fiatal­embert finom eszközeikkel nevelje a női méltóság tiszteletére, helyes bánásmódra nővel. R. Gy. Milyen a divatos női hajviselet? A bécsi nemzetközi ihöligyfod- rász-versenyen a rövid haj győ­zött. A milói Vénusz frizura a leg­divatosabb, ahol a haj súlypontja a tarkóra esők. Képeink a Vénusz frizura egy bécsi és egy jugoszláv modelljét mutatja be.­§H& As össülésről A haj őszülése sajnos nem aka­dályozható meg. A további őszű- lést azonban gondos ápolással meg lehet lassítani, mégpedig a hajbőr masszírozásával, a haj átkefélesé- vel, naponta reggel és este, vala­mint kvarcolással {évente (kétszer, háromszor 8—10 kvarcolás). A fcvarcolást egy perccel kezdjük: és minden második nap, fokozatosan egy perccel hosszabbítsuk meg. Igen jó hatásúak a növényolajból, vagy tojássárgájáiból készült boro­gatások. Az ilyen borogatást 15— 20 perccel hajmosás előtt tesszük a hajra. A hajmosáshoz használ­junk habzó gyenmekszappant, for­ralt vizet, vagy lehetőség szerint esővizet és kerüljük a villamos gé­pekkel való hajszárítást. Abban az esetben, ha a korai őszülésnek ide­ges alapja lenne, jót tenne egy bi­zonyos B-kcmplex adagolás. Ter­mészetesen ezt az orvossal kell megbeszélni. A ihajfestés nem ajánlatos, de ha már ehhez az esz­közhöz fordulnak, akkor legjobb, ha növényi festéket használnak. Friss dióiból is készíthető szeszes kivonat hajfestésre, amely sötét juiglón festéket tartalmaz. Ezt desztillált vízzel fél kell hígítani. A kivonatba mártott vattával tö­röljék át hajukat hetenként egy- szer-ikétszer. A gyógyszertárban a következő folyadékot készíttessék el: foismutum subnitricum 4 g, glycerin 40 g, natrium sulfuricum 5 g és desztillált víz 100 g. Ezt a keveréket ugyancsak vattával ken­jék bajukra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom