Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-25 / 252. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGY ESCLJBTEKl Se... gyi Néplap AZ MDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 252. szám. ÁRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1956. október 25. Nagy Imre elvtársnak, a Minisztertanács elnökének szózata Budapest népéhez • Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ülésének határozata A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956. október 24-én ülést tartott, melyen új tagokat választott a Központi Vezetőségbe, újjá­választotta a Politikai Bizottságot és a Központi Vezetőség titkárságát. A Központi Vezetőség tagjai sorába választotta Donáth Ferenc, Lo- sonczy Géza, Lukács György, Münnich Ferenc és Nagy Imre elvtársakat. Az újjáválasztott Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal, Gáspár Sán­dor, Gerő Ernő, Hegedűs András, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Köböl József, Marosán György, Nagy Imre és Szántó Zoltán elvtársak. A Politikai Bizottság póttagjai: Losonczy Géza és Rónai Sándor elvtársak. A Központi Vezetőség első titkári megbízásában Gerő Ernő elvtársat megerősítette. A Központi Vezetőség titkárai: Donáth Ferenc, Kádár János és Kállai Gyula elvtársak. A Központi Vezetőség javasolja a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, hogy Nagy Imre elvtársat válassza meg a Minisztertanács elnökének és Hegedűs András elvtársat a Minisztertanács első elnökhelyettesének. A Központi Vezetőség utasította a Politikai Bizottságot, hogy hala­déktalanul dolgozza ki a párt és az ország előtt álló feladatok megoldá­sára vonatkozó javaslatait. MDP Központi Vezetősége. TÁV ÍR AT Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, Budapest. Somogy egész dolgozó népe, köz­tük a Somogy megyei kommunisták megelégedéssel vették tudomásul a Központi Vezetőségben és a Politikai Bizottságban történt személyi válto­zásokat. Megelégedésünket azzal jut­tatjuk kifejezésre, hogy minden erőnkkel támogatjuk a Központi Ve­zetőséget a júliusi párthatározat vég­rehajtásában. Egyben elítéljük azo­kat a provokációs kísérleteket, me­lyek népköztársaságunk szocialista rendjének megdöntésére irányulnak. Továbbra is nyugodtan végezzük munkánkat, biztosítjuk, hogy So­mogy megyében és Kaposvárott rend és nyugalom legyen, s rajta leszünk, hogy a szocialista demokratizmus tovább szélesedjék. Somogy megyei Pártbizottság. TÁVIRAT Nagy Imre elvtársnak, a Minisztertanács elnökének. A Somogy megyei Pártbizottság és a DISZ Zrínyi Miklós Köre örömmel üdvözli abból az alkalomból, hogy ismét a Minisztertanács elnöke. Biztosítjuk, hogy Kaposvárott és Somogy megyében a rendet és nyugalmat minden körülmények kö­zött fenntartjuk. Megyei Pártbizottság DISZ Zrínyi Miklós Kör Budapest népe, közlöm, hogy mind­azok, akik a további vérontás meg­szüntetése érdekében ma 14 óráig (később 18 óráig hosszabbították meg. Szerk.) beszüntetik a har­cot és leteszik fegyverüket, mentesülnek a staíáriális el­járás alól. Egyúttal kijelentem, hogy minden erőnkkel megvalósítjuk az 1953 júniusi kormányprogram elvi alapján — úgy, ahogy azt annak ide­jén a parlamentben kifejtettem — országunk következetes demokrati­zálását, a párt, állami, politikai és gazdasági élet minden területén. Kö­vessék felhívásunkat, szüntessék be a harcot, biztosítsák a rend és a nyu­galom helyreállítását népünk, orszá­gunk jövője érdekében. Térjenek vissza a békés alkotó munkához. Magyarok, dolgozók, elvtársak, ba­rátaim! Felelősségteljes percben szó­lok hozzátok, mint tudjátok a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége és az Elnöki Tanács bizal- niából, mint a Minisztertanács elnö­ke átvettem a kormány vezetését. Minden lehetősége megvan annak, hogy politikai programomat, a ma­gyar népre támaszkodva a kommu­nisták vezetésével a kormány meg­valósítsa. E program lényege — mint tudjátok — a magyar közélet széleskörű demokratizálása, a szocia­lizmus építésében a mi nemzeti sa­játosságainknak megfelelő magyar Budapest (MTI). Kedden délelőtt egymás után ér­keztek a jelentések az egyetemekről, főiskolákról, amelyek arról számol­tak be, hogy a fiatalok nagyszabású felvonulásra készülnek. A Petőfi Kör vezetősége úgy határozott, hogy tá­mogatja a felvonulást és felelősséget vállalt azért, hogy az fegyelmezett lesz: közben az egyetemek fiataljai több helyen gyűlést tartottak. Az Eötvös Lóránd Tudományegye­tem nagy színháztermében össze­gyűlt hallgatók előtt Kockás Sándor egyetemi tanár felolvasta az ifjúság memorandumát. Több pontban fog­lalták össze a diákság kívánságait, a párt, a kormány vezetőihez. A me­morandumot a diákok hatalmas tapssal és éljenzéssel fogadták, majd a Műszaki Egyetem küldöttei ismertették a Műszaki Egyetem MEFESZ nyilatkozatát. amelyben csatlakozásra szólítja fel az Eötvös Lóránd Tudományegyetem diákjait. A Petőfi Akadémia küldötte lépett ezután az emelvényre. A Petőfi Aka­démia hallgatói nevében a magyar hadsereg dicső hagyományait kö­vetve együttérzésükről biztosítják az egyetemi hallgatókat. A gyűlésen vitára bocsátották, hogy a délutáni felvonuláson jelsza­vakkal, vagy anélkül vegyenek-e részt? Az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem hallgatói úgy döntöttek, hogy a következő jelszavakkal vo­nulnak: 1. Valóban független, szocialista Magyarországot. 2. Március 15-e pirosbetűs ünneppé nyilvánítását. 3. Nagy Imre visszahelyezését a korábbi állami funkciójába. 4. Munkánkkal akarjuk helyreállí­tani az állam új gazdasági alapjait. 5. Uj vezetést a pártban és a kor­mányban. 6. Nyílt tárgyalásokon vonják fe­lelősségre a hibák elkövetőit. A jelszavakat perceken belül ki­nyomatták és a következő szöveget írták alá: »Egyetemi ifjak! Kérünk benneteket, ne adjatok hitelt azok­nak, akik éket akarnak verni kö­zénk, munkás- és értelmiségi fiatalok közé. Harcolni akarunk a ti céljaitok megvalósításáért is. Együtt váltjuk valóra az egész magyar nép követe­léseit«. A budapesti Műszaki F.gyetam fia­út megvalósítása, nagy nemzeti cél­jainknak, a dolgozó tömegek életkö­rülményeinek gyökeres megjavítása. Ahhoz azonban, hogy a munkához közös erővel veletek együtt hozzá­láthassunk, a legelső dolog a rend, a fegyelem, a nyugalom megterem­tése. A békésen tüntető magyar ifjú­sághoz csatlakozva, ellenséges ele­mek félrevezetve sok jóhiszemű dol­gozót, a népi demokrácia, a népha- talcm ellen fordultak. Legelső és mindenekelőtt álló feladat most, ho"v a helyzetet sürgősen konszoli­dáljuk. Utána minden kérdésben szót értünk, hiszen egyet akar a kov- inány és a magyar nép többsége. Nemzeti létünk iránti közös nagy felelősségre hivatkozva szólítalak fel benneteket, minden magyar férfit, nőt, ifjút, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, hogy szilárdan áll­jatok helyt, őrizzétek meg nyugal­matokat, álljatok ellen a provokáto­roknak. segítsétek helyreállítani a rendet, támogassátok rendfenntartó erőinket. Meg kell akadályoznunk közös erővel a vérontást, nem sza­bad engednünk, hogy vér szennyezze be szent nemzeti programunkat. A magyar kormány békés építő- munkára készül. A kormány el van szánva arra, hogy nem engedi leté­ríteni magát a demokratizálás, a ma­gyar nép érdekeinek megfelelő, a taljai keddre virradó éjszaka felhí­vással járták végig a főváros üze­meit és gyárait. A felhívás »Munká­sok, parasztok, diákok, magyar ifjú­ság« megszólítással kezdődött és tar­talmazta azt a hat pontot, amelynek jelszavával kedden délután felvonul. A Petőfi Katonai Akadémia is csatlakozott az egyetemi ifjúság kö­veteléseihez. A Petőfi Katonai Aka­démia hallgatói, tanárai és polgári személyzete kedden délelőtt 10 óra­kor gyűlést tartott. Levélben fejez­ték ki egyetértésüket az ifjúság ész­szerű követeléseivel. A röpgyűlés után autós futárok vitték a leveleket az egyetemekhez, ahol a diákság nagy üdvözléssel fogadta a Petőfi Katonai Akadémia ifjúságának csat­lakozását. Az Akadémián délután 3 órára újból gyűlést hirdettek, s ott elhatározták, hogy ők is kivonulnak a diáksággal. A fiatalok lelkes készülődését meg­zavarta az a közlemény, amely sze­rint a belügyminiszter megtiltott minden felvonulást és gyűlést. Az if­júsági szervek közbenjárása eredmé­nyeként a gyűléstilalmat feloldották. A DISZ Központi Vezetőségének tag­jai egyhangúlag elhatározták, hogy testületileg részt vesznek a felvonu­láson és utána folytatják tanácsko­zásukat. Rövidesen megalakult a fiatalok sokezres menete, amelynek élén az egyetem diákbizottságának koszorú­ját vitték. Nemzetiszínű zászlókkal, néma csendben vonultak fel az egye­temisták. A budai dunaparton végig a Bem József térig sokan csatlakoz­tak a menethez. A Petőfi-szobor előtt a pesti olda­lon is megindult a fiatalok sokezres tömege a város szíve felé, az egye­temek elé. Az autók és a járókelők helyet engedtek a nemzetiszínű zász­lókkal vonuló egyetemistáknak. Az Egyetem utcánál a Szabad sajtó út­ján már összefolyt a különböző egye­temek fiataljainak sora. Három óra előtt pár perccel már több tízezren tolongtak' a Petőfi-szobor körül. Fel­csendültek a Kossuth-nóta hangjai, a lobogók között feltűntek a lengyel nép zászlói is. Pontosan hármat mu­tatott az óra, amikor az összegyüle­kezett tömeg előtt Sinkovits Imre, a Nemzeti Színház művésze el szavalta a Nemaeti dalt. Sok ezer torokból nép széles rétegeivel megtárgyalt program megvalósításának útjáról. Nem a bosszúállás, hanem a megbé­kélés politikáját akarjuk folytatni. Ezért a kormány elhatározta, hogy mindazokat, akik önként és azonnal leteszik a fegyvert, abbahagyják a harcot, nem vonja a statáriális eljá­rás alá, mint ahogy így járt el a ma­gukat eddig megadott csoportokkal szemben is. Munkások, védjétek meg a gyára­kat, a gépeket, a magunk kincse ez, az egész népnek okoz kárt az, aki rabol vagy fosztogat. Rend, nyuga­lom, fegyelem, ez most a jelszó, ez áll mindenekelőtt. Barátaim, magyarok! A kormány programját hamarosan részleteiben is ki fogom fejteni és azt a rövidesen összeülő országgyűlés fogja megvi­tatni. Jövőnkről van szó, nemzeti létünk felemelkedésének nagy útja áll előt­tünk. Álljatok a kormány mögé, biz­tosítsátok a békés építő, alkotó mun­ka folytatását, tegyétek lehetővé, hogy hazánk minden dolgozója za­vartalanul munkálkodhasson család­ja és a maga jövőjén! Álljatok a párt mögé, álljatok a kormány mögé! Bízzatok abban, hogy a múlt hibáin tanulva, megtaláljuk a helyes utat hazánk felvirágoztatására! zúgott fel a fogadalom: »A magya­rok Istenére esküszünk, esküszünk, hegy rabok tovább nem leszünk«. A nagy üdvrivalgással fogadott Nem­zeti dal után Sinkovits Imre felolvas­ta a tanulóifjúság követeléseit. Az összegyűltek, a diákok valamennyi pontot megéljenezték. Azután a tö­meg innen is megindult a Bem-szo- borhoz. A Bem-szobornál a budai duna­parton a Műszaki Egyetem hallga­tói, az Agrártudományi Egyetem fia­taljai, a Testnevelési Főiskolások és sokan mások tartottak a Bem-szobor felé. A fiatalokhoz csatlakoztak a néphadsereg tisztjei is. Csaknem 800 tiszt egy csoportban vonult fel. Bem József tábornok szobrát sok tízezres tömeg vette körül. A tömeg­ben ott voltak az egyetemistákon kí­vül a gyárak, üzemek munkásai, a hivatalok dolgozói is. A sorokban feltűnt számos magyar író, az írószö­vetség elnökségének tagjai. Eljöttek a DISZ Központi Vezetőségének tag­jai is. Teherautókon érkeztek a gyá­rait munkásai, s a térhez vezető ut­cákon zárt sorokban, zászlókkal jöt­tek Budáról és Pestről az üzemi dol­gozók, az értelmiségiek. Az emlékmű talapzatára nemzeti­színű és lengyel zászlós diákok áll­tak és az egyetem küldöttségei elhe­lyezték koszorújukat Bem József szobrára. A tömeg ötvenezer főnyi volt, de egyre nőtt, gyarapodott. El­énekelték a Himnuszt és a Szózatot, majd Veres Péter, a Magyar írók Szövetségének elnöke ismertette az írószövetség elnökségének határoza­tát és hét pontba foglalt követelését. Percekig zúgott a taps, amikor az emlékműre feltűzték a Kóssüth-cí- mert. Azután Bessenyei Ferenc, a Nemzeti Színház művésze mondta el a Szózatot, A diákbizottságok ve­zetőinek kérésére egy, hazánkban tartózkodó lengyel író is üdvözölte Eudapest népét Bem József szobrá­nak talapzatáról. Az egybegyűltek elhatározták, hogy gyűlésüket Pesten folytatják és átvonulnak az Országház épülete elé, ahol Nagy Imre programbeszédet mondott. Majd ezután a tömeg egy része a Sztálin-szoborhoz vonult és azt a tömeg-'éljenzése közben ledön- tötték. Kádár János elvtársnak« a KV titkárának rádióbeszéde Munkások! Elvtársak! Az egyetemi ifjúság kezdetben jó és elfogadható követelésekkel in­duló felvonulása rohamosan elfajult népi demokratikus rendünk elleni tüntetéssé, s ennek leple alatt fegyveres támadás robbant ki. Csak izzó haraggal lehet szólni erről a támadásról, melyben reakciós elemek fel­keltek hazánk fővárosa ellen, a munkásosztály hatalma ellen. A népköz- társaságunk törvényes ereje ellen fegyverrel támadókkal szemben pár­tunk, kormányunk az egyedüli helyes álláspontot foglalta el. A meg­adás, vagy a teljes legyőzetés lehet a sorsa azoknak, akik makacsul folytatják harcukat! dolgozó népünk rendje ellen. Ugyanakkor tudjuk, hogy a harcba induló provokátorok soraiban sok a zűrzavar órájában megtévedt ember, különösen sok fiatal, akiket nem tekinthetünk rend­szerünk tudatos ellenségeinek. Ennek megfelelően, most, amikor az el­lenséges támadás felszámolásának szakaszában vagyunk, a további véron­tás elkerülése végett azt tesszük, hogy a magukat megadóknak lehetősé­get adtunk és adunk arra, hogy életüket és jövőjüket megmentve vissza­térhessenek a tisztességes emberek közé. A harcot elsősorban néphadseregünk egységei, belső karhatalmi erőink, rendőrségünk hősi bátorságot tanúsított fiai vívják a szovjet ka­tonák támogatásával. De ez a harc egyben politikai harc is, melyben né­pünk, munkásosztályunk képezi a fő erőt. Kommunista és munkás elvtársak! Budapestiek! Vidékiek! Segítse­tek minden lehetséges módon, nem utclsó sorban a politikai tömegfelvi- lágosítás eszközével megvédeni és végső győzelemre vinni a munkásosz­tály politikai hatalmának védelméért folytatott harcot, a békés normális életnek a lehető legrövidebb idő alatti helyreállítását. Ebben a harcban fc-ntos feladata van minden partszervezetnek, minden pártfunkcioná­riusnak, minden munkásnak, minden munkásnőnek. A dolgozó nép ha­talmának megvédésében tanúsítsanak olyan szilárdságot és állhatatossá­got, hogy a kapitalizmust feltámasztani kívánó támadóknak ne legyen még egyszer kedve hasonló merényletekre. Védjétek meg a párthelyiségeket, a közintézményeket épp úgy, mint otthonaitokat és üzemeiteket minden ellenséges támadással és za­varkeltéssel szemben. Segítsétek a megtévedetteket helyes útra. A kom­munista és pártonkívüli munkások legyenek tudatában annak, hogy a né­pi demokratikus rend védelmében, a szocialista társadalom felépítésének alapját képezik. Legyenek tudatában annak, hogy pártunk és népünk elsősorban rátok számít. Elvtársak! Legyetek tudatában annak is, hogy a munkásmozgalom régi, kipróbált katonáival a harc nehéz óráiban megerősített párt- és állami szerveink el vannak tökélve arra, hogy az élet minden megoldást váró kérdését lankadatlan lendülettel a párt, állami, társadalmi élet problémáit meg­oldja. A döntő reformok útja nyitva áll előttünk, rajtunk, rajtatok áll, hogy ezt az utat megtisztítsuk, szabaddá tegyük minden forradalmi erővel szemben is. A dolgozó nép államhatalmának komoly óráit éljük, de holnap meg fog kezdődni a múlt minden hibáját bátran felszámoló bé­kés építés új korszaka. Angyalföld, Csepel, Kőbánya, Óbuda, a régi for­radalmi város, Budapest kommunistái, munkásai, munkásnői legyetek a nehéz órákban és nehéz napokat leküzdő boldog jövő, a szocialista társadalmi rend élenjáró harcosai, legyetek bátrak! Teremtsünk rendet a politikai és gazdasági életben

Next

/
Oldalképek
Tartalom