Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-24 / 251. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap _____AZ H0P.SOMO6 ' M'r-VEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A Z ELSŐ KÉPESKÖNYV ÁRA 50 FILLÉR Áiik 1itt Szerda, 1956. október 24. })• A Gépállomások Megyei Igazgatósága jelenti: *h Az őszi mezőgazdasági munkákban (1, legjobb traktorosok: Uchenauer Henrik (Karádi Gépál- jí| lamás) 111, Sziber Konrád (Kapos- •!’ vári Gépállomás) 96,1, Tar Béla 'Nagybajom! Gépállomás) 93 mű- W zaknommát teljesítettek. vj Silózásban legjobbak: M Papp Károly (Marcali Gépállomás) w ■00, Perák Sándor (Lengyeltóti Gép,- Vt állomás) 553, Major József (Mennyei Gépállomás) 500 köbmétert silózott ()’ eddig. Legjobb traktoros brigádok: Szőke János brigádjában a Mer- nyei Gépállomáson 54,1, Viagázló Tózsef brigádjában a Nagybajcmd W Gépállomáson 55, Vágola József bri- gádjáiban a Ta.bi Gépállomáson 50,5 műszakncrmát teljesített átlagosan «I egy-egy gép. A gépállomások között legjobb: Fonói 71,6, mernyei 69,9, darányi 69,5 százalékos tervteljesítéssel. A legrosszabbak, a nagybajom!, illetve a balatonkiliti 43,6 s a lengyel­tóti 42,7 százalékos tervteljesítéssel. 0 Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Politikai Bizott­sága keddi ülésén elhatározta, hogy még e hónapban egybehívja a Központi Vezetőség legközelebbi ülését. A Központi Vezetőség ülésének napirendje: párt feladatai. Előadó: Gerő Ernő elvtárs. 1. A politikai helyzet és a 2. Szervezeti kérdések. Budapest, 1956. október 23. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Politikai Bizottsága fl tengve! laps* a 8IMP Központi Bizottsága teljes ülésének eredményeiről XIII. évfoly. m, 251. Nagy adósságot kíván szerkesÄÖ- ségünk leróni e cikkel olvasóink előtt, megyénk becsületes népe előtt. Tartozunk ezzel régóta, s előbb is meg kellett volna tennünk, előbb is ajkunkra kellett volna tolulni a be­ismerő szavaknak, önkritikánknak, amely sok emberrel szemben bocsá­natkérés is kell hogy legyen. De úgy véljük, nem késtünk el ma sem, s nem is ez a cikk, nem is megbánó szavaink, amelyek hivatottak kife­jezni igazán azt, hogy a Somogyi Néplap is mélyen visszanézett az el­múlt esztendők során elkövetett hi­bákra, hogy kimondja a soha többét, s hogy igazán tiszta lappal akar to­vább lépni megyénk dolgozóival együtt. Sokkal inkább hivatpttabb ennek bizonyítására, amit az elkö­vetkező időkben tennünk kell, s amit tenni akarunk. Nekünk is szembe kellett néznünk a tényekkel, a szégyenletes tények­kel is. Nekünk is látni kellett s vilá­gosan látjuk, hogy az elmúlt évek történetében a kegyetlenségnek, az önkény-szülte agyrémnek és vér- szomjnak, bosszúállásnak és ellen­bosszúnak olyan példái sorakoznak fel, amelyek hosszú ideig szégyen­foltként maradnak fenn emlékeze­tünkben. E tényeknek napvilágra ke­rülése, pártunk által történő feltá­rása, e szégyenletes dokumentumok létezése mar magában is bizonyíték, hogy mély és jelentős változások tör­téntek, olyan változások, amelyeket mindnyájan megkönnyebbülten s bi­zakodva fogadtunk. S amikor megborzadva visszanéz­tünk e szégyenletes tényekre, ami­kor, hogy tisztább, becsületesebb és demokratikusabb úton haladhassunk tovább, a múltat is fel kell mérnünk, nem könnyű kimondani, hogy a So­mogyi Néplap, mi újságírók, a párt­sajtó munkásai is tevékeny részesei vc.ltunk a hibák elkövetésének, se­gítői — ha félrevezetetten is, de se­gítői voltunk hallgatásunkkal vagy megalkuvásunkkal, írásainkkal és szavainkkal, akkori hitünkkel és té­vedéseinkkel , a bűnök elkövetésének. Nehéz kimondani, de kimondjuk. S kimondjuk azt is —• hiszen mind­járt’ tisztábbnak érezzük magunkat, ha kimondjuk —, hogy őszinte meg­győződéssel, tisztább látással mond­tuk ki mi is fogadalomként a soha többét. Volt idő az elmúlt évek tör­ténetében, amikor minden betűnkre, szavunkra, mondatunkra, igazsá­gunkra mi is ránehezedni láttuk s éleztük az igaz szót csírájában el­fojtó önkényuralom levegőjét. De nem éreztünk minden betűnkért fe­lelősséget, s így súlyos hibákat kö­vettünk el. A magyar sajtó történe­tében, tudjuk, példátlanok a hibák és foltok, amelyek a sajtó becsületén estek. Koholt perek, koholt vádak, rágalmak, uszítások szócsöveivé vál­tunk az igaz szó terjesztése, az igaz­ság hangoztatása helyett. A törvény­telenséget törvényességnek kiáltot­tuk ki, az ártatlanok elítélését, meg- hurcolását államunk s függetlensé­günk védelmének, a szövetkezeti szervezés helytelen, túlhajtó mód­szereit követendő példának hirdet­tük, s váltottuk. S nem mentség, hogy mindezt igaznak és helyesnek véltük. Ez csak szomorú és példátlan a sajtó történetében, a Somogy me­gyei sajtóéban is. Sok emberhez kellene most oda­mennünk, s hibáinkat beismerve bo­csánatukat kérnünk, ha számbaven- nénk, hogy tévedéseinkkel, a múlt minden intézkedése kritikátlan elfo­gadásával mennyi embert pellengé- reztünk ki ártatlanul, bíráltunk ok nélkül. Csak bolond vagy becstelen ember tudna napirendre térni efö­lött. Mi érezzük felelősségünket. Fe­lelősek vagyunk akkor is, ha az el­múlt politikára általában jellemző volt minden általunk elkövetett hiba is, felelősek vagyunk még annak fi­gyelembevételekor is, hogy a sajtó munkásai is félrevezetettek, megté­vesztettek voltak és nem is tehettek mást, mint sodródtak az árral, hit­tek egyes emberek, hittek Rákosi csalhatatlanságában, a Rákosi-féle személyi kultusz intézkedéseinek, törvényeinek jogosultságában. A párt feltárta a hibákat, s nekünk, újság­íróknak is felnyitotta szemünket. Nem mentség hibáinkra, hogy volt lapunknak sok igazsága is, igaz sza­va, igaz cikke is. A hibák részben elhomályosították ezeket, s éppen a tévedések miatt olvasóink, az egy­szerű, becsületes emberek, %7. akkor bizalmatlan értelmiségiek nem hit­tek igaz szavunkban sem. Volt erre okuk, volt miért kételkedniük sza­vainkban, állásfoglalásainkban, is­ii. tévedéseinket, ismerve hi­báinkat. Felelősséget érzünk a me­gye mezőgazdaságában, iparában, az értelmiséggel való foglalkozásban, a pártéletben, az emberi jogban, be­csületben elkövetett hibákért. Fele­lősséget érzünk a túlkapásokért, r törvénytelenségekért. S ez a felelős­ségérzet kötelez arra bennünket hegy elkövetett hibáinkról beszél­jünk, s hogy úgy végezzük ma és ? jövőben az újságíró magasztos, nag? feladatát, hogy az népünk érdekeit igazságát, demokratizmusunkat — r mindezzel pártunk őszinte, becsüle­tes, népünk érdekeinek megfelelő po­litikáját szolgáljuk. Úgy akarjuk vé gezni munkánkat, hogy azt a nép ér a párt egyöntetű helyeslése, bizalmi kísérje. Soha többé nem alkuszunk meg Soha többé nem fogjuk a szocializ­mus szempontjából szükségesnek látni és vallani azt, amit igazságta­lannak, embertelennek és helytelen­nek ítélünk. A somogyi újságírók soha többjében, fogadalmában is benne van mindez. Benne van, hogy soha többé nem maradunk némák, hf igazságtalanságot látunk, még akkor sem, ha ezt az igazságtalanságo1 egyesek tekintéllyel, jelszavakkal erőszakkal s más egyébbel megpró­bálják a szükségszerűség leplébe ta­karni. Engesztelhetetlen és szigorú bírálója leszünk korunknak, meri csak így szolgálhatunk rá Somogy népe bizalmára, így vehetjük elejéi újabb igazságtalanságoknak, törvény­telenségeknek. Somogy népe előtt beismerjük hi­báinkat és ismét és újra megszeghe- tellen foeadalmat teszünk. Hibánk, hogy rendünkben, pártunkban csak azt láttuk, hogy megvalósítja a szo­cializmust, de elfelejtettük meglátni, hegy nem beszélhetünk addig szocia­lizmus építéséről, amíg nincs meg az emberi méltóság tiszteletbentartása, a szólás- és sajtószabadság, az igazi demokratizmus, <s amíg mindent lá­tunk, . csak az embert, az ember jo­gait, kívánságait, igényeit nem, s amíg nincs jogunk megmondani nyíl­tan az igazságot, még a vélt téves igazságot sem. De ez az ország, ez a rend, ez a párt minden elkövetett hibájával, kálváriájával együtt — amelybe lel­kiismeretlen önkényurai sodorták — mégis a mi országunk, a mi ren­dünk, a mi pártunk, amely minde­nünk, amelyet szeretünk, s amely hi­vatott arra, hogy igazán naggyá, iga­zán magyarrá, igazán boldoggá s megelégedetté tegye népünket. De ezt nem önkénnyel, nem despotákkal, nem törvénytelenségekkel, ezt csak együtt a néppel tudja tenni. Somogy, mint vízcsepp a tengerben, tükrözte az egész magyar élet hibáit. Somogy­bán legalább annyi hibát elkövettek és elkövettünk, mint más helyén az országnak. S ma és holnap Somogy­nak — ismét mint vízcsepp — tük­röznie kell a tengert, egész orszá­gunk demokratikus, új és magyar megújhodását. Mi, újságírók, Somogy újságírói együtt Somogy népével aka­runk élén haladni az e célért folyta­tott munkának. S hiszünk abban, hogy Somogy népe segíti e szándé­kunkat. Tudjuk, az elmúlt évek, az elkö­vetett hibák után nehéz, de ismét meg kell szereznünk olvasóink és Somogy népe bizalmát, támogatását. Reméljük, hogy további munkánk­kal, őszinteségünkkel, az igazság mellett való bátor kiállásunkkal, a nép ügyének hű szolgálatával sike­rülni fog ezt megszerezni és akkor lapunkban Somogy népe még jobb segítőjét, őszinte tájékoztatóját, ügye szolgálóját látja. Ez a célunk, s eh­hez vár szerkesztőségünk bizalmat, őszinteséget, segítséget. A Somogyi Néplap Szerkesztősége Varsó (PAP). A Trybuna Ludu »A párt és a nemzet vezetése« című hét­fői vezércikkében írja: Az egész nemzet, feszült figyelem­mel várta pártunk új vezetőségének, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Po­litikai Bizottságának és a párt első titkárának megválasztását. Mostantól kezdve új vezetőségünk van, amely­ről elmondhatjuk, hogy nem csupán a Központi Bizottság választotta meg, hanem az ország népének százezrei, az egész párt. Három napon át a munkások, a fiatalok, az értelmiségiek, a katonák és tisztek' százezrei, az egész ország,, az egész nemzet részt vett a VIII. teljes ülés vitáiban. Ma olyan vezetőségünk van, amely egyesíteni tudja az egész pártot, az egész munkásosztályt, az összes dol­gozó tömegeket, mindazokat, akik szívükön viselik a haladás és a szo­cializmus ügyét. Mindazok az intéz­kedések, amelyeket az új vezetőség ezeknek a nehézségeknek leküzdésé­re tesz, a nemzet teljes támogatásá­ban részesülnek. A Zycie Warszawy »Vége a. hazug­ságoknak« című cikkében a többi között ezeket írja: Ahol az igazság kezd uralkodóvá válni, ahol a politikai becsületesség kezd győzedelmeskedni, ott garan­ciák születnek arra, hogy a lengye­lek miülóinak élete új utakon halad majd. Uj légkör van kialakulóban, új helyzet születik, amelyet a tömegek csalhatatlan ösztöne megérez fővá­rosunkban: eltűnik a szakadék a párt és az, ország élete között — foly­tatja a Zycie Warszawy —, mert volt ilyen szakadék és ahol ez meg­van, ott a katasztrófa mindig bekö­vetkezhet. Nem szabad azonban elfe­lejteni, hogy nem lehet szó egység­ről, amíg visszahúzó erők vannak a pártban. De igenis van egység az egyedüli lehetséges akcióprogramot képviselő erőkkel, amely programot az ország elfogadhatja: a további de­mokratizálást, országunk szuvereni­tásának további megszilárdításéi, további harcot azért, hogy gyökere­sen megjavítsuk gazdaságunkat, s tovább építsük az új életet. A Sztandar Mlodyoh a többi között" így ír: A párt új vezetősége biztos lehet afelől — írja a lap —, hogy a var­sói proletariátus és a varsói fiatalok támogatása éppen olyan elszánt és megingathatatlan lesz, mint az el­múlt két nap volt. Szeretném, ha megértenénk egymást Leiéi a nagyfcorqádi Béke Tsz vezetőinek Kedves Elvtársak! Nemrégiben két névtelen levelet kaptunk szövetkezetükből. Mind­egyik írója panaszt emelt a tsz ba­jairól, s azokról a hibákról, amelyek fékezik a Béke Tsz előrejutását. A múlt héten ellátogattam Nagykor­pádra, s beszélgettem több tsz-tag­gal. E személyes beszélgetések meg­győztek arról, hogy a levelekben sok az igazság. Önökkel, vezetőkkel is sikerült szót váltanom. Für György elvtárs, a tsz elnöke elismerte hi­báit. Pacsir József brigádvezeíő sem hallgatta el az igazságot. így írtam meg a szombati lapban megjelent >-Ki-ki erejéhez mérten... « című cikkemet. Az a szándék irányította toliamat, hogy segítsek a Béke Tsz- ben rendezni a vitás kérdéseket. Azé vártam, hogy a vezetőség és tagság számot vet önmagával, és >-ki-ki ere­jéhez mérten« hozzáfog a bajok or­voslásához. Nem ez történt. Ahogy Vörös István, a szövetkezet tagja el­mondta hétfőn a szerkesztőségben, Für és Pacsir elvtársak nem a hibák kijavítására fordítják minden ere­jüket, hanem nagy hevvel kutatnak a levélírók után. Nincs ez így rend­jén. A bírálat nem arra való, hogy el­fojtsuk és megtoroljuk, hanem arra, hogy segítséget adjon munkánk és magatartásunk megjavításához. Ké­rem, szívleljék meg szavaimat és ahogy hozzáfogtak a pénzelőleg ki­osztásához, ugyanúgy kezdjék meg a többi mulasztásuk pótlását is. Ne annak eldöntése legyen a fő gond­juk, hogy a »gyanúsítottak« közül ki írhatta a leveleket, hanem azon fá­radozzanak, hogy a levelekben és a cikkben említett és egyéb hibákat kijavítsák. Ezzel és csakis ezzel te­hetnek jó szolgálatot szövetkezetük­nek. Csak ennyit akartam elmondani. Kutas József Fontos lépés KaposviHgye szarvasmarhatenvésztésének fejlesztése érdekében A Földművelésügyi Minisztérium a Begyűjtési Minisztériummal karöltve Kaposvölgye szarvesroaPhatenyészté- sének fejlesztése érdekében Gölle és Fonó községekben tejelő-aibrakkeive- rék lerakatot létesített. Az első szál­lítmány már megérkezett. A takar­mány 24 százalék korpa, 24 százalék extrahált napraforgódara, 40 százalék árpa, 10 százalék melasz és 1—2 szá­zalék talkarmánymész keverékéből áll, A takarmányhoz a tsz-ek és dol­gozó parasztok cseretermény ellené­ben juthatnak. Minél többen használják ki e le­hetőségeket, minél több abraktakar— mány-toveréfcet cseréljenek. Üj egészségház a községfejlesztési alapból Az öreglaki dolgozó parasztok a községfejlesztési alapból 48 ezer forintos költséggel egészségügyi tanácsadó házat építettek. A 48 ezer forintos költség mellett 4 ezer forint értékű társadalmi munkát is végeztek, hogy mihamarabb elkészüljön az egészségház. A képén az új egészségház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom