Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-23 / 250. szám

Köd ti, 1956. október 23. SOMOGYI NÉPLAP 3 AZ INTERJÚ — SZATÍRA — Az újságíró interjúra készül. Bekopog a nagy és már életében hal­hatatlan Dömötör Elek, a PEKOM főkönyvelőjének irodájába. Dömö­tör elképesztő fontosságának szédült tudatában ül — bocsánat, nem ül (ülni csak közönséges halandók szoktak), trónol — székalakú trőnol- mányán. Szigorúan zord és morcosán borús arccal, összehúzott sze­mekkel pillant a belépőre. Az újságíró azonban nem ijed meg a mágikumtól, leül és kérdez. — Mi a véleménye a szép őszi napsugárról? Dömötör gyanút sejtve bcleszippant a levegőbe, majd ordítani kezd. — Micsoda napsugár? Hol van itt napsugár? Semmi napsugár. Én tudom, maga nem is ezt akarja tőlem megtudni, hanem valami mást. Megragadja a mérföldes tollszárját és szúró mozdulatokat gyakorol. Közben haragosan köpködi a szavakat. — Napsugár! Persze. így akar tőrbecsalni. Ilyen keresztkérdések­kel. Mégis csak hallatlan. — Az újságíró közbevág: — Mondja meg már végre, mit gondol az őszi napsugárról? — Ahá... megvan. Tudtam. Ide akar kilyukadni. — Dömötör fel­ugrik, kivágja az ajtót. — Juci... Juci... szóljon a Kelemennének, jöjjön azonnal. Tanúkat ide, tanúkat. Egy szót se mondok tanúk nél­kül. Itt nyomozás folyik. Ellenem. A XX. kongresszus után. Hallatlan. Kelemenné megérkezik, Dömötör letuszkolja egy székre. — Tudja mit akar ez a... ?! A napsugárról kérdezgelődik. És én rájöttem, mit akar. Ősszel elmegy a napsugár, elmennek a madarak. A lényeg a madarak. így puhatolná ki véleményünket a madarakról. De miért?... Kínában mondták, minden madár együtt daloljon. Vagy­is a szocialista és a nem szocialista madarak együtt. Ez egy szókép. Namármost. Ha én azt mondom, itt is együtt daloljanak, akkor kész a »pech«. Há... há... há ... milyen szimata van Dömötörnek? — De kérem — hüledezik az újságíró —, honnan veszi ezeket a képtelenségeket? — Honnan?... Á...há... Értem én a csíziót. így akarnak az ember dolgai után nyomozni, kipuhatolni a véleményét és akkor puff neki! Nem, elvtársam, ez nem becsületes dolog. Miért nem azzal kezdte mindjárt, hogy mi a véleményem a szocialista irodalomról, a szocialista filmekről. Az mindjárt más lett volna. De én így is értem. Az újságíró megelégeli a szóáradatot, Dömötörhöz lép. — Nézze kérem, hagyjuk abba ezt a zagyvaságot. Ha majd »job­ban^ lesz, eljövök újra beszélgetni. Viszontlására. A bezárult ajtó mögött Dömötör kuncogva Kelemennéhez fordul. — Látja micsoda módszer ez! Sikerült leráznom a nyakamról s így nem kell beszélnünk azokról a hibákról, amiket elkövettünk. — szűts — Földközi-tengeri időjárás hazánkban Október végét írunk, s az idő még­is. nyárias, augusztusinak felel meg; Vasárnap Budapesten 20 fokot mér­tek, míg Szegeden a hőmérséklet el- éite a 22 fokot. Legutóbb 1947-ben volt ehhez hasonló időjárás: a Me­teorológiai Intézet 86 éves fennállása óta ez a második legszárazabb, leg­melegebb ősz. Mi a rendkívüliség oka? Az Or­szágos Meteorológiai Intézettől nyert értesülés szerint á szííraz meleg őszt az áramlatok eltolódása okozza. A nyugatról keletre vonuló esőfrontok, amelyek déli széle Magyarországon megy át, most észak felé tolódtak el. vény leien eszközökkel igyekezték Somogy termelőszövetkezeteit nem elsősorban minőségileg, hanem szám­szerűen fejleszteni! Minek is sorol­nám tovább! Ismertük e módszere­ket, beszéltünk is róluk, azóta már el is ítéltük, s jóleső, s biztató érzés, hegy éppen Somogy vezető párt- lunkcionáriusaii ismerték be, látták be ezeket a hibákat, s adták biztató jelét, hogy változtatnak módszerei­ken, s hogy nem a járások közötti beléptetési versennyel, törvénytelen módszerekkel kívánják Somogy me­zőgazdaságát a virágzás útjára lép­tetni. A múlt és jelen nagy birkózása közben, a tiszta lap és a reetaurácáós törekvések hívednek harca közben, amikor mindinkább a tiszta lap tálbora kerekedik felül, szó esik minderről, hogy a múlt szörnyű lidércnyomása alól szabadulhassunk, hogy minden hibánktól, az önkény korszakának szennyétől megszaba­duljunk. És ez sokakat érint. S hogy minderről beszélünk, s így beszélünk, az még tán azoknak a funkcionáriu­soknak is fáj, akik valóban tiszta la­pot kezdtek, akik megborzadtak az elmúlt évek hibáira visszanézve, s akik akarnak segítve, becsülettel együtt lépni egy tisztultabb, becsüle­tesebb idő felé. S ha megmondjuk ezek hibáit — bízzunk is bennük, ahogy mindannyian magunkban .bí­zunk. S ha ez így van, akkor nem funkcionárius-kérdésről kell beszél­nünk. Mert minden hiba ellenére sem be­szélhetünk általánosítva funkcicná- rius-Jrórdésről. Nem beszélhetünk, hiszen funkcionárius nemcsak a párt­központ hivatalnoka, osztályvezető­je, a Megyei Pártbizottság titkára, osztályvezetője, de funkcionárius az egyszerű munkatárs, instruktor, a párt hétköznapi munkása is. És a pártközpont osztályvezetőjétől lefelé a járási pártbizottságok instrukto­raiig megtalálni a műit megtévesz­tett funkcionáriusából az új idők funkcionáriusaivá válókat, akik új hittel, új módszerekkel, emberséggel és becsülettel végzik pártmunkájukat az ország, a nép érdekeiért. Kilenc­ven százalékuknak nincs, s nem is volt rózsadombi villája, külön nyara­lója, megkülönböztető kiváltsága, s ha hibákat követtek el, azokkal most végképp szakítani akarnak. Ismét­lem, többségük ilyen — s így nincs ok keserű szájízzel ejteni a funkcio­Igy az az időjárás, amely például Svédországra jellemző, most a Lapp­földön uralkodik. A mi jellegzetes őszi időjárásunk is mintegy ezer ki­lométerrel északra, a Balti-tenger vi­dékére tolódott, s nálunk jelenleg olyan az időjárás, mint amilyen a Földközi-tenger vidékén szokott len­ni. Ennek pontosan az ellenkezője játszódott le márciusban. Arra a kérdésre, meddig tart a száraz meleg, határozott választ adni természetesen nem lehet, de egészen valószínű, hogy még október vége előtt kialakul az évszaknak megfe­lelő időjárás. nárius jelzőt. S ki állítaná egy pil­lanatig is, hogy nincs közöttük, aki nem tud megváltozni, s aki felelős, komoly mértékben felelős mindenért, ami az elmúlt években történt. Ám viseljék, vállalják ezek a felelőssé­get — de vessék le azotk is funkcio­nárius nevűiket, mivoltukat, akik, bár nem lehetnek felelősek a múlt hi­báiért, mégsem alkalmasak nézeteik, dilettantizmusuk, ma is szektás ma­gatartásuk miatt a funlccionárius új, igazabb, emberibb feladatának betöltésére. Ki sajnálja ezeket? Sen­ki! Ki tartaná vissza őket? Senki! Ám a többi? Kik is tartoznak ebbe a táiborba? Volt alkalmam megismerni ’ egyik járási pártbizottságunk kollektíváját, funkcionáriusait. Hat hónapig közöttük dolgoztam, közöt­tük éltem. Hat hónap nem nagy idő, de megismerni embereket, megismer­ni munkájukat, megtanulni őket be­csű Ind — elég ennyi idő is. Követtek el hibákat ők is, bizonyos. De nem tudattal, s most hiszem, tudom, hogy ők is látják ezt. Nem, őket valóban nem lehet a Kucserák közé sorolni. Sokszor megdöbbentek egy-egy — előttük is visszás — rendeletén, vi­tatkoztak is rajta — amennyire vi­tatkozniuk lehetett. Hallottak parasz­ti fájdalmaikról, beszéltek is ezedcről. Egymás között, vagy nyíltan, beszél­tek arról, hogy valamiképpen vál­toztatni kéne az elmúlt idők mód­szerein. Nem rajtuk múlott, hogy ez akkor csak részben, vagy egyáltalán nem sikerült. De a sokszor kora haj­naltól késő estig, hetekig tartó vidé­ki útjaik során nemcsak a paraszt­ság érdekei ellen tettek, igyekeztek tenni jószándékból, önmaguk ember­ségéből a parasztok, az egyszerű em­berek javára is. Tudok akkor még kulákoknak hívott emberekről, akik bizalommal, ügyük elbírálásába ve­tett bizalommal léptek be a pártbi­zottságok kapuján, ahol nem részesí­tették az »osztályidegemnak«’ hívott parasztot akkor megillető »megkü­lönböztetésiben-« Meghallgatták pa­naszát, s ha jogos volt, s ha lehetett, segítettek rajta. Pedig akkor még nem volt XX. kongresszus, nem volt júliusi határozat. S mennyi példát említhetnék még becsületükre, em­berségükre, a pártba vetett hitükre. Most közülük is sokan megrendültek, sok mindent másképp látnak. Hál nem hihetünk nekik? Akkor ismertem meg az egyszerű Hozzászólnák az illetékesek ... A Somogyi Néplap szeptember 22-i számában »Rendszabályozott mozi- látogatás« című cikkében foglalko­zott a kadarkúti filmszínházzal. A cikk megjelenése után megvizsgál­tuk a kadarkúti filmszínházzal kap­csolatos problémákat. Az a vélemé­nyünk és megállapításunk, hogy a kadarkúti filmszínháznál nincs pro­tekció a jegyeladásnál, ezt társadal­mi ellenőrünk, Török Sándorné vé­leménye is megerősíti. Az az igaz­ság, hogy figyelembe veszik az úgy­nevezett törzslátogatók jegyigényét, mindig a megszokott helyet adják ki részükre. Ezek olyan látogatók, akik évek óta rendszeresen látogatják a jó és rossz közönségsikerű filmeket is. Nem értünk azzal egyet, hogy az előadás megkezdése előtt egy órával árusítsuk csak a jegyeket. Mi annak örülünk, hogy moziüzemvezetőnk tö­rekszik azon, hogy minél nagyobb legyen a látogatottsága a filmeknek, s előre eladja a jegyeket. Somogy megyei Moziüzemi Vállalat * * * A moziüzemvezető válasza: Téves állítás az, hogy Kadarkúton a mozilátogatók 60 százaléka nem köti magát időponthoz. A mozinak évek óta kialakult törzsközönsége van, amely megnézi a gyengébb fil­meket is azért, hogy a kiemelkedő filmekhez is biztosítva legyen a je­gyük. Nézetem az, hogy ezek a mozi­látogatók segítettek ahhoz, hogy a kadarkúti Petőfi-mozi ne ráfizetéses, hanem nyereséges legyen. Számom­ra nem mindegy, hogy a kiemelke­dő, nagysikerű filmeknél az eddigi törzsvendég maradna jegy nélkül, vagy azok, akik egy évben csak öt­hat filmet néznek meg. Mi a ritkán jövő dolgozókat is szívesen látjuk és helyet is biztosítunk számukra. A ritkán jövő látogatók között akad­nak olyanok is, akiknek nem felel meg a második hely, sőt az első hely első sora sem, és a világ legtermé­szetesebb dolgának tartják, hogy a legjobb helyet kapják. Az, hogy az előadások megkezdése előtt 1 órával árusítsuk a jegyeket, nem volna helyes, mert ez az ered­mények leromlásához vezetne. Korenika József pártmunkásokat, a párt névtelen funkcionáriusait. Legtöbbjük egész héten családjától távol a falvak népe közt tartózkodik. Néha kilométere­ket 'gyalogol, kerékpározik, hogy el­jusson területe egyik-másik községé­be, hogy ott is foglalkozzék a nép ügyes-bajos dolgaival, panaszaival. Hogy köziben, mint ahogy akkor ez természetes volt, az akikori politiká­ból, légkörből adódóan elkövették ők is a hibákat, ez biztos. De nem tudattal, s nem jóvátehetetlenül. Legtöbbjük fizetése bizony alig ha­ladta s haladja meg egy közepesen kereső munkásét, s keményen meg­szolgált érte. S legtöbbjük munkája mellett akart és tudott tanulni, érett­ségizni, megismerni a mezőgazdaság tudományát. És ez nemcsak erre a járási pártbizottságra volt jellemző, jellemző volt a többire is. S varnak ilyen funkcionáriusok mindenütt. Miiért is ne hinnénk el ró’uk, hogy ők is ugyanúgy csalódtak, ők is ugyanúgy meghasonlottak sok min­denben, mint “mi magunk? Miért ne hinnénk el, hegy a párt egyszerű munkásad a falvakat járva találkoz­hattak elgondolkoztató paraszti fáj­dalmakkal, panasszal, találkoztak új Tlborcokkal, akik néhány dolog­ban tán segítettek szemetnyiitani né­kik. S miért rónánk fel most, hegy nem váltak új Bánk bánná, hogy il­letékes helyen nem adtak, nem ad­hattak számot az új Tiborcok pana­szairól? Miért ne hinnénk el, hogy most már másképp látnak, hiszen mindannyian most látunk igazán tisztán, igazán másképp. És elhihet- jüik, hogy betekintettek a Déry által oly művészien megjelenített »tégla­fal mögé«, ám nem sokkal tudtak többet tenni, mint meghallgatták az üzem munkásainak sérelmeit, ha ugyan bíztak annyira bennük, hogy elmondják nékik. Igen, elítélték, voltak funkcioná­riusok, akik őszintén elítélték a Petőfi Kör felszólalóit, a ma már tisztán előttünk álló »szellem nap­világa megcsillanták. De hót mit is ismertek a Petőfi Kör üléséről? Min­dent, csak az igazságot nem. Nem mindegyikük előtt, de sokuk előtt azóta tisztán áll, hogy mint a XIX. század elején, úgy papjainkban a ma­gyar történelem, a magyar élet, a magyar igazság többet köszönhet egy-egy igazán ébresztő, igazán bá­tor írójának, mint sok mai politiku­sunknak. D I S Z - É L E T „Fiatalok vagyunk s nem azért élünk, hogy legyünk“ — A kórházi fiatalok levele — Október 5-én nagy dolog történt a kórház DISZ-szervezetében. Nem tu­dom, milyen csoda folytán, de egy év óta másodszor a városi DlSZ-bizott- ság képviselője is részt vett szerve­zetünk vezetőségi értekezletnek ne­vezett megbeszélésén. Meglepődtem, hogy egy elvtársnő és egy elvtárs is jött. Gondoltam, úgy látszik, mégis csak érdemesnek tartja a városi DISZ-bizottság, hogy jobban foglal­kozzon a kórházi fiatalokkal. Beszél­getés közben kiderült, hogy mindkét látogató a DISZ-bizottság téves fel­világosítása alapján, vezetőségvá­lasztó taggyűlésre jött. Mi vezetőségi ülés nevet adtunk megbeszélésünk­nek, de nem az volt. A címadással tehát hibáztunk, ám ez nem tesz semmit. Bár csak ennyi baj lett vol­na egy év alatt... Később, a tanácskozás végén — legnagyobb meglepetésemre — kide­rült az is, hogy az elvtárs nem a DISZ-bizottságtól, hanem a Somogyi Néplaptól jött. ö nem tudta, milyen rendezvényre jött, én mindvégig nem tudtam, hogy ő kicsoda. Tehát mind a ketten tévedtünk. Igaz. ez nem sokat változtatott a tényeken. Mégis úgy gondolom, egy DlSZ-veze- tőségnek — ha nem is viseli még jo­gosan a vezetőségi címet — tudo­mást szerezhet arról, hogy értekez­letén részvevő elvtársak kicsodák és leinek a megbízásából kerültek oda. Olyan érzésem volt, mintha egy de­tektív jött volna hozzánk álnév alatt, azzal a szándékkal, hogy: megnézem, mit csinálnak, a végén felfedem magam, s aztán intézke­dem. Furcsának találtam, hogy csalód­tak. Mintha sértette volna a tekin­télyüket, hogy csak ilyen egyszerű megbeszélésen kellett részt venniük. Mindez elősegítette a káosz kialaku­lását. Ki az oka ennek a káosznak? Szerintem — saját hibánkon kívül — nagy mértékben a városi DISZ- bizottság. Nem tudom megérteni ugyanis, hogy ilyen fontos esemény­ről hogyan lehet téves tájékoztatást nyújtani. Mindenesetre látszik eb­És ’ s azóta, azóta elérik és eléjük is Dante Lniarnójánál megdöb­bentőbb, rettentőbb valósággal tárult Rajk és társai, a mártír kommunis­táik igazsága, s tragédiája. Mit érez­tünk? Mit érezhettünk mindannyian? Ki merte volna azt mondani: mindez a korunk szükségképpen következő, a többinél jobban nekilendülő és kicsit pirosabb hullámverése volt...? De mertük mondani, s merjük megdöb­benve, soha többét fogadva felis­merni, hogy hallgatással, könnyen- hívéssel részeivé váltunk annak, hogy az önkény, amelyet mi ren­dünknek hittünk, emberek százait vitte bitó alá, hurcolta börtönbe, hogy vérükkel felépítse a ... mit is... ? Ma már ki merjük mondani: a félelem, az embertelenség, az ön­kény uralmát. S most, hogy mindez elénk tárult, a magyar néppel együtt kellett színt vallani a funkcionáriu­soknak is, velük együtt kellett ki­mondaná a soha többét, s többségük meggyőződve, mélyen megdöbbenve mondta ki fogadalmát. Igen, bűnhődjenek, feleljenek, akik segítettek a szörnyűségekben. Felel­jenek az elmúlt évek minden ember­telen rendeletének túllicitálod, felel­jenek azok a funkcionáriusok, akik közvetlenül segítői voltak a sztálini önkény éveiben a félelem, a 'bizalmat­lanság, a törvénytelenségek, ember­telenségek levegője megteremtésé­nek. De álljunk meg a határvonalnál. Álljunk meg ott, amikor Kucserák- ról, vétkeseikről — és amikor megté- vedt, jóhiszemű funkcionáriusokró' beszélünk. A tiszta lap politikája követeli úgy, hogy most mór mond­juk ki: te ezt tetted, ezért felelős vagy, ezért felelned keli. De mond­juk ki azt is a másiknak, a többség­nek, aki éveken át becsülettel, néha megtévedve, de igaz ügyet, a párt s a nép ügyét vélte szolgálni, hogy: »te pedig látod-e a múltat, s aka­rod-e másképp, s tudod-e másképp végezni dolgod?« S ők tudják, s akarják. 1V/T a minden lehetősége adva van egy új, nagy és magyar de­mokratikus újjáépülésmek, amelyben helye van funkcionáriusnak, nem funkcionáriusnak, párttagnak, s pár- tonkívülinek, minden 'becsületes ma­gyarnak, s feladata, hogy a magyar nép jövőjéért érzett felelősséggel, tiszta lappal, s a tiszta lapon szívünk­kel, becsületes szándékunkkal lép­jünk előbbre. Nagy Tamás bői, hogy nem nagyon érdeklődtek munkánk iránt. Csak »véletlenül« eszükbe jutott, hogy pénteken lesz valami a kórházban, de hogy mi, ar­ról fogalmuk sem volt. Miért nem kérdezték meg, hogy mit akarunk, miért nem segítettek az előkészítés­ben? Tudták, hogy hosszú idő óta nincs nálunk DISZ-élet, miért nem néztek felénk? Persze más üzem előbbrevaló. A kórház mostoha, Ott amúgyis betegek vannak, igazán nem feltűnő, ha beteg a DISZ-szervezet is... Távol áll tőlem, hogy csak a vá­rosi DISZ-bizottságot tegyem felelős­sé. Mert mi is nagyon rosszul dol­goztunk. Meguntuk az egyhangú munkát, pedig ha a várpsi szervek nagyobb figyelemmel kísérték volna a kórházi eseményeket, nem akad­tunk volna el. A sajtó is rendszere­sebben írhatott volna fiataljaink éle­téről, mint ahogy más üzemeknél ezt meg is tette. A cikk, mely megjelent értekezle­tünkről, nem segített. Azaz, hogy se­gített azoknak, akik örülnek balsike­rünkön és mosolyognak. De mi el­fojtjuk ezt a kacagássá duzzádt mo­solyt. Azért is megmutatjuk, ho mi is fiatalok vagyunk és nem azt élünk, hogy legyünk a világon. Vannak a kórházban olyan fiat lók, akikre lehet számítani, s ak nem lélek nélkül, hanem szíwel-1 lekkel tudnak dolgozni. Az egyes m solygókra pedig nem adunk, akik k melyan veszik a munkánkat, azi sokkal többen vannak... A várt DISZ-bizottságtól kérjük, legyen s gítségünkre ebben a nehéz helyze ben, a Somogyi Néplap munkatár pedig többször is látogasson mi bennünket... Németh Erzsébe kórházi DISZ-titk. (örömmel adtunk helyet Németh el társnő bátorhangú levelinek. Néhái hozzáfűznivalónk akad csupán. A t mogyi Néplap szóbanforgó munkatér a Megyei DISZ Végrehajtó Bizottság ta ja. így is mutatkozott be, tehát nem c tektívkőnt jeient meg a megbeszélése A látogatók tekintélyét cseppet sem sí ..tette — s erre még véletlenül se ♦ utaltak —, hogy vezetőségyálasztó ta ♦ gyűlés helyett »csak« megbeszélés ♦ vehettek reszt. Csuoán meglepte ők t a helytelen tájékoztatás. Befejezés Icsak annyit: úgy érezzük, a kórhi í DISZ-szervezetröl megjelent cikk mét t segített. Segített abban, hogy a szerv ♦ zet titkára bátran megmondta vélerr nyét, s megerősítette elhatározás »Azért is megmutatjuk, hogy mi is f taíok vagyunk, és nem azért élünk világon, hogy legyünk«. Sok sikert vénünk a már megválasztott új ve: tőség elhatározásának valóra válté: hoz.) Választ várunk... .;. a lengyeltóti tanács vezetőit miért nem csináltatják meg a szír használhatatlan szivattyús kutat községi napközi otthon részére. Pa IMargit dolgozó elpanaszolta, ho ♦ naponta 200—250 liter vizet kell f húznia, amiért a tanács ígéretét hegy a szivattyús kutat megcsin tátják — még a mai napig sem v tolta be. Hamarosan itt lesz a 1 gondoskodjanak a kút megjavító ról. ... Lad község vezetőitől: mi nem rendezik Hernesz Ferencné he telenül felfektetett adóívét. Fűre hogy az adóíven 2 holddal több f det tartanak nyilván, mint a bead könyvben. Ezt a tévedést észre k ’ett volna venniük. Herneszék egyi ként már többízben kérték: vizsg ják ki és intézzék el panaszul mindeddig hiába. Ezúttal mi kér; a vezetőket: a legsürgősebben n jdezzék az adózó adóívét. | ... a Déldunántúli Áramszolgált íVállalat vezetőjétől: Csököly k " ségben miért nem kapcsolták be egy- ; dobén minden lakásba, épületbe a villanyt. Ugyanis a községben lévő három iskolában még a mai napig sem ég, emiatt jogosan méltatlan- kodnak a pedagógusok, gyermekek. ... a csokonyavisontai tanács vb- elnökétől, mikor javítják meg a Fő utca 155. szám alatti államosított la­kóház udvarán lévő használhatatlan kutat. A négy lakó gyermekeinek szinte élete forog veszélyben, mivel .a rossz, a földdel egy szintben lévő, I korhadt kút beszakadása mindenkor várható. ...az SZTK pénztárosától: miért nem küldi meg Barcsra Korán Jó- zsefné részére az útiköltséget. Még augusztusban volt felülvizsgálaton, .az útiköltség igazolásához szükséges ♦ iratokat átadta, a pénztáros azonban ia pénzt még a mai napig sem küldte ♦ el részére. Sürgős intézkedést! és ♦ egyben választ várunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom