Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-19 / 247. szám

VilLÁG PR( 4 1 EGYESÜLJETEK! AZ ' XIII. évfolyam, 247. sw. CSALÓKA MÁR A NAPSUQÁR, ELÁRVULTAK A LIQETI PADOK... Iz értelmiség között vég*«,... a Megyei PártbizotiSda Mai lapszámunkban a Megyei I utolsó részéről és az összefoglalóról Pártbizottság ülésén elhangzott vita | adunk számot. HORTOBÁGYI ISTVÁN, A VÁROSI PÁRT-VB ELSŐ TITKÁRA: A Központi Vezetőség határozatá­nak megvalósítása rendkívül sok problémát vet fel. Ezek közül első­sorban azzal szeretnék foglalkozni, ami különböző újságokban, folyóira­tokban egyre gyakrabban lát napvi­lágot és itt a vitában is felmerült: ez pedig a funkcionárius, ezen belül a pártfunkcionárius-probléma. El­hangzott az is, hogy ez a kérdés nem merülhet fel, és nem is fontos. Véle­ményem szerint azonban fontos, na­pirendre kerülhet és problémát okoz­hat. Vagyis arról' van szó, hogy meg tudjuk-e, általában a funkcionáriu­sok meg tudják-e oldani a feladatot, vagy pedig visszahúzó erőként hat­nak, amire egy-két elvtárs már utalt. Nekem az a véleményem, hogy a funkcionáriusok általában meg tudják oldani az új feladatokat, ha ezeknek különböző feltételeit megteremtjük. Ezek közé sorolom az általános mű­veltséget, politikai képzettséget és más feltételeket is, nem utolsó sor­ban az annyit emlegetett szó és tett közötti összhangot. Itt van a műszaki fejlesztésről szóló KV-határozat. Közvetlen a megjelenése után rendkívüli taggyű­léseken, műszaki vezetői értekezle­ten stb. tárgyaltuk meg, szinte len­dületet vittünk vele a műszaki ér­telmiség közé. Ennek a határozat­nak a végrehajtása azonban nem halad olyan rendben, amint vártuk, és nem is hozta meg a kellő ered­ményt a mai napig sem. A határozat helyes volt, de nem voltak meg azok a feltételek, amelyek ezt a műszaki fejlesztést megfelelően elő tudták volna segíteni. Vagy itt van a rehabilitáció kér­dése. A rehabilitáció minden funkcio­náriust és általában minden elv­társat igen jóleső érzéssel töl­tött el. Azonban ennek a megvalósítása sem megy olyan egyszerűen és könnyen, mint ahogyan ezt kimondjuk. Itt szintén azokat a feltételeket kellene biztosítani, amelyek lehetővé teszik a rehabilitáció maradéktalan végre­hajtását. Nyilvánvaló, hogy ebben Kaposvárott is sokkal előbbre kelle­ne lennünk, azonban kérdezem: ho­gyan adjuk vissza egyeseknek a jog­talanul elvett házát és a beköltözési lehetőségét, mikor különböző körül­mények, objektív okok gátolnak eb­ben bennünket. Ez bizony az embe­rek szemében visszahúzó erőként hat. DR. KEREKES ANDRÄS, A MEGYEI KÖNYVTÁR VEZETŐJE: Abban a kitüntetésben volt részem, hogy egy küldöttséggel Ausztriában járhattam. Természetesen elsősorban a Nemzeti Könyvtárban kerestük az összehasonlítást. Megtudtuk, hogy ott a könyvtárosnak saját gépkocsija van, mi a magunk viszonyaira gon­dolva elcsodálkoztunk ezen. Azon­ban hamar rájöttünk arra is, hogy akinek saját gépkocsija van, az gyak­ran a barátjánál alszik, mert Auszt­riában is van lakásprobléma. Beszél­getés közben felvetődött a bérkérdés is. Megmutattak nekem egy fizetési cédulát, melyen ötféle címen, nagy százalékban voltak bérlevonások. A fény és az árnyék tehát ott is pár­huzamosan fut egymás mellett. Nem akarom mind felsorolni, hogy még mit tapasztaltam, de volt közte sok olyan, amit érdemes megemlíteni. Jártam külvárosi könyvtárakban és amit ott láttam, az nagyon szép dolog. Miért kellene elhall­gatni idehaza ezeket? Mit láttunk még. Azt láttuk, hogy a magasabb életszínvonal onnan ered, hogy komoly valutájuk van. Ezért nem adnak semmiféle gyárt­mányt, ez az idegenforgalomból szár­mazik. Nálunk is meg lehetne való­sítani, itt a Balaton, a Mecsek, a Mátra, ahol nagyon szép idegenfor­galmat lehetne lebonyolítani és ez kcmoly bevételt jelentene. Ehhez azonban biztosítani kell a feltétele­ket, hogy szállodák és egyéb épületek legyenek, amelyek szükségesek az idegenforgalomhoz. Véleményem szerint nagyon hasz­nosak és tovább keli még szélesíteni a külföldi látogatásokat, egymás ta­pasztalatainak megismerését és fel- használását. Péntek, 1956. október 19. & Jankáról tárgyalt lése ta, hogy erre a legelső biztosíték a párt. Mert a mi pártunk az elkövetett hi­bák ellenére is egészséges, szi­lárd, s következetesen megy to­vább azon az úton, amelyet a júliusi határozatban megszabott. Milyen tünetek mutatkoznak a funkcionáriusok munkájában? Bi­zony azt látják a funkcionáriusok is, hogy egy-egy kérdésben nem va­gyunk elég határozottak, hogy a jú­liusi határozat végrehajtása az utób­bi négy-hat hét alatt nem halad ki­elégítő ütemben. Itt van a rehabilitá­ció kérdése. Mégis bosszantó, hogy csak az utóbbi napokban értesültünk róla, hogy Rajk elvtársnak és a többi mártírnak gyilkosait csak most tar­tóztatták le. Ilyen kérdések nyugta­lanítják a funkcionáriusokat, mun­kásokat, parasztokat, értelmiségie­ket. Végül, elvtársak, meg kell monda­ni, hogy minden hibánk ellenére is nagyon sokat tettünk ebben az or­szágban 1945 óta. Felszabadultunk, építjük a népi demokráciát. Nem szabad elfeledni, hogy a munkásosz­tály van hatalmon a vele szövetsé­ges dolgozó parasztsággal és értelmi­séggel, s hogy a párt vezető erő. Mert az utóbbi időben hajlamosak vagyunk ezt is elfelejteni. SZÁNTÓ JÓZSEF, A MEGYEI PÁRT-VB AGIT.-PROP. OSZT. VEZ. ÖSSZEFOGLALÓJA: Nem tartom indokoltnak a részle­tes összefoglalót, hiszen Tóth elvtárs válaszolt a felmerült problémákra. Szükséges azonban megmondani, hogy a pártbizottság ülése igen hasz­nos volt. Sokoldalúan világította meg az értelmiséggel kapcsolatos határozatot és a munkát. A Megyei Pártbizottság mindebből helyes képet tud alkotni, le tudja vonni a megfelelő következtetéseket. Az értelmiséggel való kapcsolatról elhangzott hasznos javaslatokat meg­szívleljük, azonban fellépünk min­den helytelen nézet ellen, de nem adminisztratív eszközökkel, hanem eszmei vitával, a demokratizmus lég­körében érvelünk az igazság mellett. TÓTH ISTVÁN, A MEGYEI PÄRT-VB ELSŐ TITKÁRA: Megjelent a KV júliusi határozata, ezt követően az értelmiségről szóló határozat. Sokunkban ez olyan ér­zést keltett, hogy most már a biza­lom, amely lényegében 1949-től kez­dődően megszakadt az értelmiség, a munkásosztály, a parasztság részé­ről a párt iránt, demokratikus kor­mányzatunk iránt — most egyik nap­ról a másikra helyreáll. A párthatá­rozat egyedül nem fogja a bizalmat teljes mértékben helyreállítani. Az sem fogja helyreállítani, hogy úton- útfélen beszélünk az értelmiségről szóló határozat jelentőségéről és vég­rehajtásának módozatairól. A bizal­mat az fogja helyreállítani, ha a párt politikája töretlenül megy előre. Van egy magyar közmondás, mely szerint lakva ismeri meg egymást az ember. Fiát vajon nem voltunk-e messze egymástól eddig, bár talán házszá­maink egészen közel estek. Nem men­tünk-e el egymás mellett 1949 óta idegenül, nem feledkeztünk-e meg arról, hogy munkásbarátaink, isme­rőseink vannak. Miért nem találkoz­tunk ezekkel az emberekkel: mun­kásokkal, parasztokkal, értelmisé­giekkel, miért szakadtunk el tőlük. Azért, mert úgy gondoltuk,, hogy a mi országunkban minden rendben van, és bizonyos fokig így is tájékoz­tattak bennünket. Meg kell nyíltan mondani, hogy hibásak voltak azok, akik rosszul tájékoztattak bennün­ket, és hibásak voltunk mi abban, hegy ezeket a tájékoztatásokat egyes esetekben túllicitáltuk a magunk te­rületén. Bizonyára, ha a Megyei Pártbizottság és az értelmiség is bát­rabban, szókimondóbban felvetette volna a felsőbb szerveknek azokat a problémákat, hibákat, amelyek gá­tolták a szocializmus építését, talán az elkövetett hibák nem lettek vol­na ilyen nagyméretűek. Tehát az első lépés, hogy jobban köze­ledjünk egymáshoz az, hogy a párt politikájában töretlenül menjünk előre. A vita alatt olyan érzésem volt, i hogy kissé nehezen mutattunk rá ai saját hibáinkra, s ebben ludas a vbl jelentése is. Nem lehet tovább men- ^ ni, ha nem vonjuk le a következte-a téseket saját munkánkról, ha nem. keressük annak módját, hogy hol és milyen formában oldható meg ennek, a párthatározatnak a végrehajtása. Sok szó esett már arról, hogy a( Megyebizottság hogyan viszonyult! az értelmiségiekhez az elmúlt év-( ben. Több felszólalásban utaltak az! elvtársak arra, hogy a Megyei Párt-, bizottság már korábban megpróbált! néhány intézkedésével közelebb ke-! rülni az értelmiséghez, a munkások-! hoz és a dolgozó parasztokhoz. Elő-! rébb tartanánk azonban, ha mjnd a! Megyei Párt-VB, mind a járási párt-! bizottságok erőteljesebben számol-! ták volna fel magatartásbeli fogya-! lakosságukat. Nem szorítottuk rá a! járási pártbizottságokat eléggé az ön- < álló gondolkodásra, nem bátorítottuk! őket szókimondó vélemény-nyilvání-1 tásra. Ezen kell változtatni. Azt kell ' meghonosítanunk, hogy a vitában! győzzön a jobb szándékkal alátá-! Riasztott igazság. Ha erre neveljük! funkcionáriusainkat, ez csak előre-! viszi pártmunkánkat. Miért bizalmatlan az értelmiség? < Nemcsak azért, mert egyesekkel! szemben túlkapásokat követtünk el,i hanem azért is, mert az értelmiség gieket, munkásokat, parasztokat is< érdekli mindaz, ami az országban! történik és nagyon mély hatást gya-< korolt valamennyiükre az összpoliti-! kánkban elkövetett tévedések, tör-1 vénysértések. Sokan kérdezik: mi a i biztosíték, hogy ezeket a hibákat a, jövőben nem ismételjük meg? Aprói Antal elvtárs, a Rajk és a többi már-( tir elvtársak temetésén azt mondot­Minőségi vetőmagcsere — több kenyér Megyénk termelőszövetkezetei, egyéni gazdái nagy örömmel fo­gadták azt a hírt, hogy minőségi vetőmagot cserélhetnek. Igyekeztek is időben bejelenteni igényüket, a Terményforgalmi Vállalat pedig gondoskodott az igényelt vetőmag leszállításáról. Megyénkben 58 vagon őszi árpát, 88 vagon rozsot és 316 vagon bú­zát cserélnek az idén. A megye búzavetőmagcsere terve csak 185 vagon volt, azonban az utólagos igénylésekkel 316 vagonra kellett felemelni. Örvendetes jelenség ez, mert so^am, akik tavaly nem cse­réltek, látták, hogy mennyivel több, jobb minőségű gabonájuk termett azoknak, akik minőségi ve­tőmagot vetettek. A régi és új tsz-ek egyaránt igé­nyeltek minőségi vetőmagot. A gadácsi Táncsics Tsz például 200 mázsát, az osztopáni Győzelem szintén 200 mázsa búzát cserélt az idén. Az újak közül a somogyjádi Aranykalász 300, a magyaregresi Kossuth 155, az eddei Második ötéves Terv 100, az iharosberényi Dózsa 77 mázsa búzát cserélt. Az egyéni gazdák közül is sokan kértek minőségi vetőmagot. Ka­ródon pl. 8 vagon, Göllén 500 má­zsa, Mennyén 400 mázsa, Somo­dorban 300 mázsa, Somogyszilban 300 mázsa vetőmagot cseréltek. (Jávori B. felvétele) | A Magyar Dolgozók Pártjának küldöttsége Szarajevóban Szarajevó (MTI). Mint már jelen­tettük, az MDP Központi Vezetősé­gének Jugoszláviában tartózkodó küldöttsége szerdán éjjel fél 12-kor teülönvonattal elutazott Belgrádból, hogy látogatásokat tegyen az ország különböző vidékein. A küldöttséget a belgrádi pályaud­varon Alekszamdar Rankovics és Szvetozar Vukmanovics-Tempo élv­társakkal az élükön a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői búcsúztatták. Kint volt a pályaudva­ron Münnich Ferenc belgrádi magyar nagykövet is. A küldöttséggel utazott Lázár Ko- lisevszki, a JKSZ Központi Bizott­sága Végrehajtó Bizottságának tagja, továbbá Dusán Petrovics és Voja Lekovies, a JKSZ Központi Bizottsá­gának tagjai. Az eredeti terv szerint a küldött­ség megszakította volna útját Tuz- lán, ahonnan délután, a város meg­tekintése után utaztak volna tovább Végül azonban úgy döntöttek, hogy közvetlenül Szarajevóba, Bosznia- Hercegovina fővárosába mennek. A delegáció különvonata csütörtö­kön reggel nyolc óra körül futott be a szarajevói pályaudvarra. A pálya­udvaron az MDP Vezetőit Gyúró Pucar, a Bosznia-Hercegovinai Kom­munisták Szövetsége Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizottságának titkára, Cvietin Mijetovics, Oszmán Karabegovicsi, Sefket Maglajlics és Uglesa Danilovics, a Bosznia-Hence- govinai Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bi­zottságának tagjai fogadták. A délelőtt városnézéssel telt el. A küldöttség tagjai megtekintették azt a múzeumszobát, amelyet Gav- rilo Princip emlékére állítottak ab­ban a házban, amely előtt 1914. jú­nius 28-án agyonlőtte Ferenc Fer­dinand Habsburg trónörököst. Ezután ellátogattak a XVI. Szá­zadban épült Huszef-tbég mecsetbe, majd a népfelszabadító harcokban elesett hősök emlékművéhez. A küldöttség tagjainak megmutat­tak egy újonnan épült lakónegyedet, majd végül a Treibivics-hegyre men­tek, ahonnan gyönyörű kilátás nyí­lik a városra. Itt fényképezésre és baráti beszélgetésre került sor. Pont­ban 10,30 órakor megbeszélése*: kezdődték a Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetségének székhá­zában. Ahol nem maradnak el az időtől Nincs gondja már az. őszi vetésekre !a fcutasi Kossuth Termelőszövetkezet tagságának, mert a 20 hold árpa, 20 hold rozs, 70 hold búza, 12 hold bíbor és a 8 hold őszi keverék elvetésével 'az idén már befejezték a vetést. A többi munkák is serénységüket j 'bizonyítják. Az őszi mélyszántásnak . eddig 70 százalékát végezték el. Min­den burgonyájukat és napraforgóju­kkal .betakarították már. A kukorica [szedésében is együttjárnak az idővel, Vajon kié I az a napraforgótábla, mely a Három- )fától Kivadár felé vezető' országút (mellett búslakodik? Vagy talán olyan (sok madárbarát van azon a környé- |ken, hogy egyszerre ennyi eleséget (adnak a verébhadnak? Jó, hát hagy­janak a tábla végében az ég mada­rainak egy keveset, a többit pedig (szedjék le minél előbb. mert eddig a termésnek majdnem háremnegyedrészét leszedték és a hét folyamán a többit is be akarják takarítani. Az eredmények azt bizo­nyítják, hogy igyekeznek a tagok. Vannak kiemelkedő teljesítmények is. A íogatosok közül Lukács Ferenc- re, Papp Jánosra, Szalai Istvánra, a növénytermelési brigádból pedig Szántó Jánosnéra, Krénusz Jánosné- ra és Papp Istvánnéra méltán büszke a termelőszövetkezet vezetősége. Hág? Imre visszakapta egyetemi tanári megbízatását A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa Nagy Imrét — a munka- viszonyának megszüntetéséről szóló határozat egyidejű hatályon kívül helyezése mellett — a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem me­zőgazdasági gazdaságtan tanszékén betöltött egyetemi tanári megbízatá­sába visszahelyezte. Vetési hír Péterhidáról Péterhidán eddig 85 százalékát ve­tették el a kenyérgabonának és 100 százalékát az árpának az egyénileg dolgozó parasztok. Azért érték el ezt az predményt, mert több gazda vám a faluiban, akik már minden őszi veté­süket befejezték. Például Németh József 18 holdas gazda 6 és fél hol­dat, Krasznai János 14 holdas gazda pedig 6 hold őszit vetett. Bele Imre, áld, Í0 holdon gazdálkodik, szintén elkészült az őszi vetésével. Sajnos, a Dolgozó Nép Alkotmánya Tsz nem dicsekedhet vetéseivel, mert eddig mindössze 12 hold árpája; és 12 hold rozsa van a földben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom