Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-17 / 245. szám
SMarda, 195«. október 17. SOMOGYI NÉPLAP 3 Minél több silót — minél több gépi segítséget Gépállomási dolgozóink nemcsak a mezőgazdasági munkában segítenek termelőszövetkezeteinknek, hanem az állatállomány részéne szükséges takarmány előállításában is segédkeznek. Silótöltő gépekkel sietnek a termelőszövetkezetekbe, tudják: fontos, hogy kellő időben feldolgozzak .a silónak való terményt. A silózási tervteljesítésben elsők: 1. Tabi Gépállomás 2. Marcali Gépállomás 3. Fonói Gépállomás 56.8 százalékkal 49,2 százalékkal 45.8 százalékkal Gépállomások, ahol keveset törődnek a silózással: 14. Nagyatádi Gépállomás 12,1 százalékkal 15. Segesdi Gépállomás 6,5 százalékkal 16. Csurgói Gépállomás 2,4 százalékkal Példamutató silókészítő traktor osok: Párák Sándor Strublics József Szomorú János Lengyeltóti Gépállomás 553 köbmétert készített Darányi Gépállomás 380 köbmétert készített Karádi Gépállomás 319 köbmétert készített TISZTA MAGOT ad Betegben a Virágzó Föld Termelőszövetkezet 16 holdas lóihertáblá- ja. A Segesdi Gépállomás gépe 15-én állt munkába a lóherkazal mellett. A tagok is, a Magtermeltető is elégedettek á terméseredménnyel. Mint mondják, olyan tisztán folyik a mag, hogy rostálás nélkül át lehet adni a Magtermeltető Vállalatnak. Az eddigi eredmény után 150—180 mázsás holdankénti átlagra számítanak termelőszövetkezetben. Ez pedig előjel a közelgő zárszámadásra. 30 i Jól halad a munka a belegi Virágzó Föld Tsz-ben Eddig 80 hold búzát, 43 hold rozsot, 40 hold őszi árpát vetettek él a 170 hoidnyi tervből a belegi Virágzó Föld Termelőszövetkezet tagjai. De nem igen várakoznak a többivel sem: még ebben a hónapban teljesíteni akarják egészen a vetési tervüket. Nincsenek elmaradva a többi őszi munkálatokkal sem. Csupán a cu-£ korrépa és a kukorica egy része sze- 5 delien, meg egy hold burgonya várja a dolgos kezeket. Eddig 7 holdról szedték le a ku-^ koricát, de nem erre büszkék ők, hanem a 14 holdas táblájukra, melyről 30—35 mázsás átlagtermést visznek majd haza. CIKKÜNK NYOMÁN. Elintézték panaszukat Ezúttal köszönöm meg szíves közbenjárásukat panaszom ügyében. A cikk elolvasása után a gazdaság vehetői először nemtetszésüket fejezték ki, amiért a laphoz fordultam, de végül is úgy határoztak, hogy jogosan megjáró szabadnapomat kifizetik. Az iiietményföld odaítélésével kapcsolatban az igazgató elvtárs ígéretet tett a párttaggyűlésen, hogy azt is elintézik. Ismételten megköszönöm közbenjárásukat. Id. Szvisztuni László, a Kaposvári Állami Gazdaság dolgozója. * + * Köszönöm, hogy cipőm kicserélése ügyében eljártak. A mai napon megkaptam végre a hordható cipőt. Az elintézéssel egyidejűleg levelet kaptam a Kiskereskedelmi Vállalattól ia, amelyben arról értesítettek, hogy kedvezőbben is elintézték volna ügyemet. Én azonban csodálkozom ezen, mert a cikk megjelenése után is késve szánták rá magukat az elintézésre. Biczó József, Kaposvár. Pasip Ferenc és felesége népművészek munka közben Ősz fejjel, fiatal szív melegével... Vasárnap délután ... Szüreti hangulat tölti be a mesztegnyői szőlőhegyet. Itt leljük meg Farkas József bácsit is. Piros almát szed egy fiatal fáról. A család szilvát szüretel ... Annyi a kék szilva a fákon, hogy többet rájuk sem lehetne rakni. S hozzá igen finom, édes... — Sok a cukortartalma. mert száraz, meleg időjárás volt — mondja Farkas gazda —, lesz is pálinka szépen ... De legyen is, mert bor kevés lesz. No, de egyenek már egy kis szilvát — biztat bennünket —, ez Jobb ám, mint amit a pi mn esznek — kacsint felénk hamiskásan. Nem várunk sok biztatásra. S míg mi a szilvát szemezgetjük a présház tövébe telepedve, ő így fűzi tovább a szót: — Hiába kérem, így vagyunk mi, parasztok. Ezt a munkát ünnepen kell elvégeznünk, mert hétköznap akad más, sürgősebb dolog. A vetés is sietős, mert lerobban a rossz idő, aztán beszorulunk a házba. — Nekünk éppen elég az elfoglaltságunk a tizenkét hold földben. No, nekem a más ügyes-bajos dolgait is intéznem kell, mert azt mondják az emberek: »megyei tanácstag vagy, hát segíts!« — s amin lehet, igyekszik az ember ... — Egy percre elhallgat, majd bütykös mutatóujjával figyelemre int. s folytatja mondanvalóját: — Kicsit sok nekem ez a hivatal. Hatvan év nem kevés, én pe- dicí már annyi vagyok. Aztán meg nem voltam ön azelőtt semmiféle hivatalban. Legutóbb mégis rám szavaztak az emberek. Igaz, mindig tiszteletben tartottam a törvényt és segítettem akin csak tudtam ... Most is csak eljárok az emberek ügyében — ha öreg is vagyok. — És milyen kéréssel fordulnak az emberek Farkas bácsihoz? — Hát különböző dolgokkal. — S csak úgy hirtelenében felsorol néhány példát: miben, hogyan segített: Kurucz István gadányi lakos a Lengyeltóti Tüdőgondozóban gyó- gyíttatta magát. Nagy gondot okozott neki és családjának a kórházi költség. Farkas bácsi közbenjárására több mint ezer forinttal csökkentetté« az amúgy is anyagi nehézségekkel küzdő Kuruczók kórházi költségét. Noé Mátyás bizei gazda azt panaszolta: több földet tart nyilván az ö nevén a községi tanács, mint amennyi a valóságban van — s rendezték az ügyét. Bosnyák Istvánné mesztegnyői lakosnak öregségére nem volt gondozója. Farkas József intézkedett, hogy a Segesdi Szociális Otthonba kerülhessen Bosnyák néni. özv. Horváth Istvánné Somogy- fajszon betagosított földje helyett nem kapott másikat, de az adót kivetették rá. Ennek rendezését most kérte Farkas József. — Remélem — mondja Farkas bácsi —, Horváthné sérelme is hamarosan orvoslást nyer. A napokban tartok fogadóórát, akkor megint jön majd elintéznivaló... De hát csak hadd jöjjön ... Segítünk, amit tudunk. Azért vagyunk ... Nem igaz? — emeli ránk derűs tekintetét. S az öreg szempár fiatalos fénnvel megcsillan, elárulja, hogy azért ha hatvan éves fejjel is, de a fiatal szív melegével szolgál rá választói bizalmára. SZŰCS FERENC AZ ŰJTARTALMÜ SZABADISKOLÁKÉRT Csomagolják a művészi faragásokat. A legtöbb darabot Csehszlovákiába, Németországba és a Szovjetunióba exportáljuk. A párizsi nemzetközi motorkerékpárkiállításon a Pannónia motorok is ott voltak a világ legnagyobb motorkerékpárgyárainak legújabb gépei között. A kiállítás látogatói körében élénk érdeklődés mutatkozott a magyar motorkerékpár iránt; TVTem sok idő fog eltelni addig, amíg egy felhívás vagy értesítés napvilágot lát olyan szöveggel: jelentkezni lehet szabadegyetemekre, népfőiskolákra... ’ Tehát lesznek és már ezen a télen :— szabadegyetemek és népfőiskolák. ^Örömet jelent ennek tudomásul vétele, de azért számot kell vetni önmagunkkal: szükség van-e szabad- egyetemekre, népfőiskolákra? Az az élet, amit élünk és látunk, az első kkérdésre határozott igent követel. ^Igen, mert láttunk nyolc általánost 'végzett fiatalt, aki egy csekket sem ^tud kitölteni. Láttunk az érthetetlen- ?ség vad közönyével bóbiskolni parasztbácsit, amikor az előadó ajká- yról gyakorolt imaként peregtek a “szavak: »A talajbaktériumok életfunkcióit tesszük eredményessé, ha a talajművelést szakszerűen végeztük ... stb.« És íveken át lehetne sorolni az ilyen epizódjelenségeket, tj;melyek érzékeltetni tudják azt: kell gaz a hely, amit az embernevelés fó- ffrumává avat felismerése a kevésnek rés a szükséges többért való sürgetés, g Ezzel azt is megmondtuk, hogy kellenek szabadegyetemek és népfőiskolák. Kellenek, mert a fejlődés történelmiségébe épített motort jelent a nép fokozódó átlagműveltsége, minden »tudás«, minden tudás ,utáni vágy. Itt pedig elérkeztünk ahhoz a mondathoz, amit a felvételi ívek fedelére kellene írni, hogy in- jjduktíve történjen a szervezés, vagyis az egyént létszükségleti érzés késztesse a jelentkezési ív aláírására, így lehet csak elkerülni azt, hogy ne újszerű alapfokú szemináriumot szervezzünk. Nem igaz, hogy így nem, ^de így fog betölteni magasnívójú politikai funkciót is minden szabad- egyetem és népfőiskola, amikor a csekk kitöltésétől, a telefontól, a ^nagyüzemi gazdálkodás feltételéig, a ^szocialista realizmusig mindenre ^alapvető és közérthető magyarázatot ad. TAs hogy ez minél maradékta” lanabbul teljesüljön is, ahhoz elkerülhetetlenül szükséges lesz a szabadművelődési fórumok különböző típusainak létrehozása. Elsősorban a színvonal-különbség mércéjének felállítására kell gondolni. Arra, hogy a járási székhelyeken vagy ^nagyközségekben létrehozott szabad- egyetemeken nívósabb előadásokat és konzultációkat kell tartani, mint a falvak politechnikai oktatásain. A szabadegyetemeket meg haladja túl népfőiskolák tantervi követelménye. Ez két okból is szükséges. Az egyik az, hogy az egyéni gazda, tsz- vsgy üzemi dolgozó, aki akar tanul- r ni, de a bűnként viselt satnya előképzés okánál fogva az esetleg egyformán nagy követelményű tanmenet elzárja vagy ellöki attól, hogy a teljest csak kicsit is megközelítő tudás birtokába jusson. Tehát az alapnál kell kezdeni, annál, amit az iskolában nem, vagy rosszul tanítottak, de az élet megköveteli, hogy tudjuk. Befejezni meg az ember érdeklődési körének határánál kell, ami talán végtelen. AMIQ A FÉNY MEQÉRKEZETT SOMOQYTÜRBA Nemcsak azért volt szép és felejthetetlen a szombati fényünnep, mert sok évtizedes elmaradást szüntetett meg. Szép volt azért is, mert ezt az ünnepséget., az együtt- való örömet egy évvel ezelőtt senki nem merte volna elképzelni. S elsősorban nem a falu népe, a tsz tagjai. Akkor az alig pár hetes tsz-t felbomlasztó gondolatok uralkodtak Somogytúrban. Az őszi vetések nagyrészét a járási, megyei funkcionáriusok végezték el. — November 2irán jöttem ide — meséli Görög elvtárs. — Jártam az utcákat, mint egy kivert kutya. Ha valaki szembejött velem, az inkább befordult egy kapun. Beszaladt a házba, s mire odaértem, már thallottam, hogy az ajtót reteszelik el... Egyetlen ember nem volt a faluban, aki a tsz jövőjéért adott volna egy lyukas garast is. Kivéve ez odahelyezett agronómust, Görög Jánost. Gyűlést hívott össze. Az emberek eljöttek, már csak a »hecc« kedvéért is. Mert az ilyen tyűléseken, mindig jót nevettek a különböző kiküldöttek erőlködésén ... Lepergett róluk minden szó. Hogyne, hiszen szóból annyi feleslegük volt, hogyha búzasze- meklcé váltak volna, hát legalább három évi beadást tudtak volna belőle teljesíteni. Hamar észrevette ezt Görög elvtárs. Ezért hát másnap fogott egy csákányt, ásót, lapátot s elindult. Útközben beszólt Horváth János tsz-taghoz: »Nem jön, Horváth gazda? Menjünk, csináljunk egy melegágyat.« Horváth tekergette a fejét: melegágyat? Aztán fogta a kabátot, szerszámot s elindult. Félig azért ment, mert resteilte volna visszautasítani a meghívást, félig meg azért, mert ő az uraságnál is kertészettel foglalkozott... Tudta Görög János, hogy kinek kell először szólni. Egy napig tépték a fagyos földet. Horváth János azt kérte, jó sötéttel menjenek haza, mert ha meglátja őket a falu népe, hát kigúnyolják. Egyszer csak, mikor már derékig álltak a gödörben, azt vették észre, hogy valaki áll felettük: — Tán Dárius kincsét keresik? — nevetett gúnyosan Jenéi Imre. — Azt! — vágta rá Görög elvtárs. — Csinálunk egy melegágyat, március végén palántázunk, s májusban egy forintért adunk majd egy szem paprikát. Dehát nem tartjuk fenn magát. Menjen haza, mert megfázik, csípős szél fúj most... Jenei leforrázva elbaktatott. Másnap ötödmagával — Mellecsk« László, Móró László, Kelemen István, Komáromi Lajos — jelent meg. Vállukon csákány, ásó, lapát. Estig vágták a földet, csak a munkához legszükségesebb szavakat ejtegetve. Alkonyaikor Jenéi cigarettacsavarás közben nevetve csóválta a fejét: — Ilyen marhákat sem hordott még hátán a föld, mint mi vagyunk. Itt dolgozunk neki egész nap, és azt sem. tudjuk, miért! — Görög János a szerszámot tisztogatta: —■ Senki sem hívta magukat. Mondtam, vigyázzanak, meg ne hűljenek. De ha már egyszer itt vannak, azt mondom: 25 hold kertészetből legkevesebb 350 ezret hozunk ki a nyáron. Ha nem lesz igaz, itt vagyok, szemen köphetnek, vagy agyonüthetnek... — Azzal a vállára vette a szerszámot, s szapora lépteivel elindult haza. Utána az a hat ember, aki magja lett az Uj Somogy Tsz-nek. Ha ma megkérdezi az ember akár melyiküket, vagy a többi tagot, egy sem tudja megmondani, miért szegődött nyomába az apró, kerekképű, sörtehajú embernek. Talán azért, mert nem magyarázott sokat, nem ígérgetett. Hisz januárban még ő sem tudott nyújtani semmit. MiéH bolydult hát munkára a falu? Miért nem nevették ki őt is, mint a többit? Mert például: Meg kell kezdeni a trágyahordást. A tsz-tag viszont nem mozdul. Görög elvtárs elmegy a lakására. A tag titokban sóhajt, s int az asszonynak: no, ma este sem fekszünk le éjfél előtt. Görög János ezzel kezdi: — Akar maga disznót hizlalni jövőre is? — Hát hogyne ... — Nahát akkor, a betyár minde- nit neki, reggel álljon oda a kocsival a szarvas farához és hordja a trágyát a kukoricaföldre! Mit gondol, majd a járási instruktorok termelnek maga helyett? — Dehát... — Nincs dehát, bátyám. Ha holnap nem jön, levonatok a munka» egységéből. A tsz-tag nevet, szinte reng bele a ház. Könnyeit törölgetve nyög- décseli: — Az jó lesz, mert még egy munkaegységem sincs: Görög elvtárs feláll, — Hát ha nincs és nem lesz, akkor búzája sem lesz egy szem se, azt én garantálom magának. S lekezel, elmegy. Az ember meg bámul az energikus kis méreg- zsák után, és... És másnap tíznél több fogat hordja a trágyát a. földekre. De nemcsak ilyen módon szervezte Görög elvtárs Somogytúr népét. Januárban a II. Rákóczi Ferenc katonai középislzola béla- telepi üdülőjével szerződést kötött, hogy a nyáron a tsz ellátja őket zöldségfélével. Szerződést kötött még a legkülönfélébb felvásárló szervekkel is. A tagság mindezt engedte, s legyintettek utána: hrídd csinálja, úgysem lesz belőle semmi. Igen ám, de mikor jött a kapálás ideje, az elnök odaállt eléjük: »Emberek.! Ha nem kapáljuk meg a dinnyét, ennyi és ennyi fekbért kell fizetni. Azt pedig nem tudjuk másból, mint állami hitelből. Hát most veszünk fel a barikból pénzt, vagy kapálunk?!« A tagok ógtak-mógtak, másnap pedig kapáltak. S most körülbelül 45 forintot ér majd náluk egy munkaegység. Görög elvtárs azt mondja: — A vezérek ideje lejárt. Én nem is tettem mást, mint felkeltettem bennük az érdeklődést, s igyekeztem megmutatni: ha 300 tsz-tag 2400 holdon összefog, ott szinte nincs határa a fejlődésnek ... Nem nekem, hanem saját szorgalmas munkájuknak köszönhetik az első év eredményeit. Hogy mit ért el az Uj Somogy Tsz tíz hónap alatt, arról következő cikkeinkben számolunk be. KUNSZABÓ FERENC A szabadművelés nívóban kü- lönböző típusainak létrehozása azért is kell, hogy minden korú és különböző műveltségi fokon álló ember találjon magának helyet, ahol tanulni tud. Meg azért is, hogy az alapfokú politechnika, az általános ismereteket bővítő szabad tanintézmény elvégzése után, találjon az ember egy magasabb fokon álló iskolát, a szabadegyetemet, ennek elvégzése után meg a népfőiskolát. Csak így nem szenvedne törést a régi keletű, de egészen új formában induló népoktatásunk. De még egy másik szétválasztást is ajánlatos volna tenni. Azt, hogy különböző esztétikai módon szerkesztett előadásokban kellene szólni az ifjúsághoz és a felnőtt hallgatókhoz. Valahogy úgy, hogy az ifjúságnak tartett előadásokon a humánismeret dominálna, a felnőtteknél pedig a reál. Az ifjúság részére indított szabadiskolák különösen nagy jelentőséggel bírnak akkor, ha figyelembe vesszük — és figyelembe kell venni! —, hogy a réginél sokkal többet adó általános iskola elvégzése után nem találták és nem is találhatták az iskolában szerzett műveltség folytatását a gyakorlati életben. Ez különösen falun általános, de a város sem sokban kivétel. És itt van az a kulturális kátyú, amiben az iskolából kikerült ifjúságunk vergődik. Ennek megszüntetését kell az egyik főfeladatnak tekinteni a szabadiskolák újrendszerű megvalósításánál, ami magában hordja így a DISZ-szervezetek megújhodott életét is. És a már-már nagyon hiányzó falu-ideál érzését is. Hogy mindebből valami is megvalósulhasson, nagyon sokra van szükség. Mindenekelőtt olyan előadói gárdára, amelynek minden tagjában örvénylik a vágy, hogy átadhassa mindazt, amit tud. Legyen az a jelenkor irodalmi helyzetét, vagy a modern állattenyésztés módját ismertető előadás. És pénz. pénz... A terembér, az előadók tiszteletdíja, szemléltető anyag stb---- A helyi p árt-, tanács- és népfront-szervezetek már most számolhatnának ezzel úgy, hogy a községfejlesztési alapból igyekeznek biztosítani azt az összeget, ami a helyi szabadiskola fenntartására szükséges. Nem lenne talán hálátlan az sem, ha — mint a szabadiskolák legmagasabb szintjétől — egy bentlakásos népfőiskoláról gondoskodnának. Sokan teremhiányról beszélnek, de téli időről van szó és ilyenkor hány és hány nagy üdülő trónol néptelenül a Balaton partján! Idővel talán több bentlakásos népfőiskolát is lehetne létesíteni itt. TV- emcsak ennyire kell, szüksé- ges, nemcsak ennyi szépség, feladat és gát van az újtartalmú sza- badiskolák megvalósításában, mint amennyit itt elmondtunk. Sokkal több, de megvan a vágy, a törekvés, a szándék és a lehetőség is, hogy teremtődjenek szabadiskolák. És ezzel megteremtenénk — hogy csak egy mondatban érzékeltessük az elmaradhatatlan és minden ízében nyomon nem követhető eredményt — a sokszor kicsit talán alaptalanul han- !. goztatott tág lehetőségét a művelt ’ néppé válásnak. Kosa István Ami üres földünk volt, mind elvetettük, [csakhogy jövő évi kenyérgabonánk [a földben legyen — mondta Szűcs [elvtárs, a csökölyi Béke Tsz agronó- 'rnusa. Nemcsak azért érdemelnek diosé- j retet a csökölyi Béke Tsz tagjai, (hogy időben földbe tették a 154 hold j búzát, rozsot, 40 hold őszi árpát, 36 [hold bíbort, 21 hold takanmányke- (veréket, hanem azért is mert kitűnő (talajmunkát végeztek. Igaz, hárciaj (traktor dolgozik a közös betaigoeí- (tott területén, de van is a munkáknak látszata. Különösein akkor lengne még nagyobb az eredmény, ha a (traktorosokat nem minden reggel az (sjgronámusnak kellene felébreszteríi. Könyvespolc Tamási Áron: Kakasok az Éden- [ben {Szépirodalmi Kiadó). Kb. 218 [oldal, fűzve 15 forint. Két mesejáték, [Szántó Piroska illusztrációival. Cesarec: Katakombában (Ifjúsági Kiadó). Fűzve 3 forint. A jugoszláv író elbeszélésének cselekménye a két i világháború között játszódik. Egy fiattal jugoszláv kommunista a Szovjet- (í unióból hazajövet, illegálisan lépi át ia határt. Nagy akadályokkal találja ^szemközt magát, golyózáporban menekül üldözői elől, majd elrejtőzik egy vasúti alagútban. Hogyan sikerül a kelepcéből kijutnia — ériről iszol az elbeszélés.
