Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-16 / 244. szám

Kedd, 1956. október 1«. SOMOGYI NÉPLAP 3 KÉTFÉLE EMBEREK - SOKFÉLE QONDOK A somogyjádi Aranykalász Termelőszövetkezet udvarára néha befordul egy-egy üres kocsi. Kifelé meg rakottan megy. A családdal meghasonlott gyerek pakolja jussát, íha kell, a köröm árán is kihar­colt részt. Az udvar végében zsúppal rakódik egy kar­fás kocsi. Október 2. óta van ez így, amikor hivatalosan is megalakult az Ezüstkalász Tsz. Az a csoport vált ki, amelyiknek a tagjai nem akartak őrködni a »közös« szó becsületén és tisztaságán, akik nem tudták felejteni az »enyémet«. A tsz-t ez év márciusában alakították meg. Eleinte ment a munka, de aztán eltűnt a kény­szerszülte fegyelem, és az »enyém« éket vert a tagság közé. Egyik rész a közöst akarta a gondjaival és ered­ményeivel, a másik rész: szabadulni tőle. Ilyen kettős­ségben is dolgoztak. A volt középparasztok — mert ezek érezték nyűgnek a közöst — már korán színt vallottak: a saját földre akarták a trágyát hordani, s az árpát, zabot az ő földjükbe vetni. Tehették ezt azért, mert gyenge volt a vezetés is. Kovács János nemcsak elnök, hanem földművesszövetkezeti felvásárló is volt, a így a kettős felelősség felaprózta munkáját. Közben az ellentétek mindjobban nőttek. Aratás előtt nagy jég érte az Aranykalász gabonáját. Ebből aratásban megjöttek a Ibajok, mert mindenki azt írta be, hogy kuszáit gabonát aratott. Erre pedig több az egység. Mivel egyetértés nem volt, egyik se engedett a másiknak. »Ha annak lehetett, akkor nekem is...« Így közel 5000 munkaegységre akadt gazda. A helyzet mind mérgesebb lett. A proletárok — mert így nevez­ték őket, vagy pedig vérbeli tsz-tagoknak — tagosítani akartak, mert látták, hogy nem lehet kisparcellán kö­zösen gazdálkodni. Hogy nincs értelme annak, ha két hold földben elvégeznek, utána gyalogoljanak hat kiló­sáéiért az újabb egy holdig. Itt tagosítani kell. Igenám, de nem lehetett, mert többségben voltak, akik nem akarták, a »jobboldaliak«. Közben az idő járt, s sok eredménytelen vita után október másod: kán kettévált papír szerint is a tsz. Ezüstkalász néven szerveződtek a »jobboldaliak«. Legalább is így nevezi magukat Járfás Tóth József. Az ötven család elnöke Györék Sándor lett. ö amíg »be nem léptették« —< így mondja — közzópparaszt volt. Most több mint ötszáz hold felett intézkedik. De nem akar sokáig, mert azt mondja, hogy ők mindenképpen egyénileg akarnak dol­gozni. Hogy úgy több hasznot tudnak az államnak is csinálni. Az Ezüstkalász egyetlen gondja az osztozkodás. A távolabbi tervek? Közös jószág nincs, mindenki a sa­ját földjét műveli. Majd csak lesz valahogy — azt mondják. A proletárok háromszáz hold földjét most tagosít- ják. Mindössze harminc család tartozik a megújult Aranykalászba, de ezek tele vannak munkakedvvel. Átlag négy-öt hold föld jut tagonként, ezért belterjes gazdálkodást akarnak folytatni. Legalább is így véleke­dik az új elnök, Kajdd Ferenc. Az emberek ragaszkod­nak a közöshöz. A 63 éves Bók Pál, a raktáros, így fejezi ki hitvallását: »Amíg két tag lesz, én a harmadik leszek.« Azonkívül olyan tagjaik vannak, mint Taranyi László, Taranyi Vince és ifj. Kovács Pál, akiket az­előtt kuláknak tettek, s most szilárdan a közös oldalán maradtak. Vagy Kara János, meg a többiek. Igaz, hogy elölről kell kezdeniük megint, de ahol törekvő emberek alkotnak közösséget, ott az eredmény nem marad el. Kicsi az állatállomány. Ez a nagyobb gond. Meg nincsen takarmány. Igaz, van egy nagy kazal széna az udvarban, de azt elhordják majd a kocsik. Elviszi az Ezüstkalász, mert az osztozásnál neki jutott. Ök meg szétosztják, hogy mindenki udvarában legyen. Pedür van olyan tag, aki annak idején két hold területről is takarított be szénát: egy hold lucernát, meg egy hold fényért — és nem számoltatták él, hogy hova tette! A disznóállomány létét is a takarmányhiány aka­dályozza, mert a kukoricát a háztáji gazdaság elviszi. XT ara János így mondja el ennek a történetét: -*-*• — Mi 1600 négyszögöl háztájit akartunk adni annak a családnak, amelyiknek 120 munkaegységnél többje van. Akinek pedig nincs 120 egy ség je, annak 800 négyszögölet. Dehát nem lett belőle semmi. Min­denki 1600-at követel, de van olyan ezüstkalászos is, aki 2000 ölről szedte le azzal, hogy ő ezt megkapálta, hát haza is hordja. De most, hogy újra kezdjük, ez is másképpen lesz, és minden másképpen lesz!... Király Ernő A tsz-nek legyen joga eldönteni, hogy mit termeljen Palkovits! Ferenc elvtárssal, a cso­konyavisontai Haladás Termelőszö­vetkezet elnökével beszélgettünk. A burgonyatermelésre fordul a szó. El­mondja, hogy jól bevált náluk a kis- ▼árdai rózsa, amely a 38 holdon át­lagosan 90 mázsa gumót hozott hol­danként. Már be is takarították a burgonyát, most válogatják és a ve­tőmagból már jónéhány termelőszö­vetkezetnek elküldték a kért meny- nyiséget. Ugyanis ők vetőgumó-ter­melésre szerződtek a Magtermeltető Vállalattal, s most adják át a bur­gonyát, amit szerződésben vállaltak. Csak még nem tudják, hogy mennyi pénzt kapnak a vetőburgonyáért má­zsánként, mert ahány embertől kér­dezték, annyi féleként mondták az árat. Pedig most már szeretnék tud­ni, hogy mennyi lesz az ára, mert a zárszámadás közeledik. Erre választ várnak a Magtermeltető Vállalattól! A másik, amit kifogásol, hogy az idén rájuk »sóztak« 12 hold Magonc burgonyatermelést is, amely ezen a vidéken nem vált be. Igaz, ezt csak kísérletként termelték, de ezt is bán­ják. Miért? Mert csak 70 mázsát ter­mett holdja és ebből csak kevés az, ami vetőgumónak megfelel. De nem is akartak ők Magoncot termelni. Kész tények elé állította őket a Magtermeltető Vállalat. Mert egy alkalommal tavaly egy ember beállított a tsz-hez, hogy kössenek előzetes szerződést, burgonyaterme­lésre. Ekkor még csak a terület volt I a fontos. Később aztán rábeszélték a tsz-t, hogy termeljen Magoncot 20 holdon. A tsz-ben nem ismerték ezt a fajtát, s a nagy ígéret után kötél­nek álltak. Szerencséjükre azonban csak 12 holdra kaptak Magonc vető­gumót. S most azt kérdik a tsz ve­zetői, tagjai, miért kellett rájuk »sózni« ennyit a Magonc termelés­ből, miért nem csak 1—2 holdat ter­meltettek velük kísérletként? És azt kérik, hogy a jövőben — amikor 100 holdon akarnak burgo­nyát termelni — engedjék meg, hogy ők határozzák meg: milyen fajta burgonyát termelnek. Ök ismerik a körülményeket s azt, hogy melyik fajta termelése vált be az ő talaju­kon. Bizonyára ehhez joguk van. Tenni kell végre Ritecz István ügyében ERŐSEN KOPASZODÓ, szikár fér­fi. Arca elnyűtt, homlőlcát gondter­helt barázdák szántották át. Egyet­len ruháján bekecset húz szorosabb­ra, haja, szakálla gondozatlan. Be­teg az asszony, a gyerekek. Két nap­ja már lakása sincs, otthagyta a sivár vackot. 180 forintot fizetett érte ha­vonta. Nem, lehetett már tovább bír­ni. Munkája nincs, családi gond emészti. Visszavágyik régi otthoná­ba, a békés családi fészekbe, mely jogos tulajdona. Telekkönyvileg az évé, rendelet van rá: visszaköltöz­het. És mégis mennyi herce­hurca, mennyi futkosás. könyörgő tekintet, segítséget kérő rándulás halvány ajkain, hogy szerezzenek érvényt a törvénynek ... Rég történt, 1952-ben. Éjszaka fé­kezett nyikorogva ablaka alatt a te­hergépkocsi. Marcona katonák ugrál­tak ki, igazoltatták. Pakoljon gyor­san, csak a legszükségesebbet. Mrj- dene odaveszett. Tehetetlenül bámult síró feleségére, a kilenchónapos ap­róságra. — Miért? Mit követtem el — tódult ajkára a kérdés. Nem volt menekvés. Kitelepítették. Pedig nem volt rossz ember, nem volt ellenség. Csak névrokon. Ez volt a bűne. Mert Ritecz István talán tíz is van Gyéké­nyesen, kulák is, nyilas is akadt kö­zöttük. Mégis őt, a harminc éves, talpig becsületes, rendes embert űz­ték el, »tévedésből«. (hehet, hogy az * másik megvesztegette a katoná­kat? Nem tudni.) De a szóbanforgó Ritecz István ártatlanul kényszerült elhagyni otthonát. Most visszamen­ve, de nem. olyan egyszerű az ... Szövevényes út, bürokrácia, nemtö­rődés, tehetetlen várakozás a hiva­tottak részéről — ez gátolja, hogy végre megbékélhessen ... A ház ott áll Gyékényes központ­jában. Ablaka kitörve, ajtaját tálán tüzelőnek használták Hátsó tűzfala leszakadva, megrepedezve. Szobái konganak az ürességtől. Egy asszony lakik az egyik szobában a másik há­rom vaságyat takargat. A pajta egyik óldala kidőlve, nem törődik vele sen­ki. Ritecz István tulajdona, miért is javítanák? CSAK EGY SZOBÁT, az elsőt szeretné, hogy fedőit nyújtson csa­ládjának. Aztán rendbetenné a töb- nt is. De el is megy szívesen, ha másnak szüksége van rá. Adjanak helyette lakást, vagy csereingatlant. De nincs, honnan? Az épületet a Szabad Ifjúság Tsz birtokolja, ám nem használja, mert másikat, szeb­bet Icapott, ami sokkal jobban meg­felel. Ezzel a düledezővel csak ter­vei vannak... Túri elvtárs, a tanácselnök nem talál kifogást beköltöztetése ellen. Azaz mégis csak van valami. Valami a régről, a múltból: a félelem: így nyilatkozik: A tsz ezt mondja, szük­sége van az épületre. Pedig örülnék, ha végre gazdája lenne annak a ház­nak. De higgyék el, nem tehetem, nem én vagyok hivatott elinézni. Majd a járás. Egyszer-kétszzr bele­nyúltam ilyen »tsz-ügyekbe«, meg­égettem a kezem. Mégegyszer nem teszem, hogy aztán engem üssenek érte... örülök, hogy nem kell bele­nyúlnom az ilyen piszkos ügyekbe. Piszkos ügyek. Valóban azok. Azok voltak, amikor ártatlan embe­reket tettünk földönfutóvá egy rossz politika, a törvénysértések soroza­tának következtében. Piszkos ügyek voltak, mert lelkiismeretlenül, bete­ges gyermekeket, gondokkal küzdő édesanyákat tettünk hajléktalanná, s taszítottunk a bizonytalanság, a nélkülözés, kínlódás embertelen mocskába. De vádolnak a törvény- sértések, és nekünk kell patyolat- tisztává tenni a mocskos ügyeket. Nekünk, akik tehetünk valamit. És kitől várják ezt a Ritecz Istvánok? Ki+ől várnának orvoslást, ha nem a falu gazdájától, a tanácselnöktől, aki legilletékesebb? Igen, az emberség, a ióakarat, az emberszeretet kötelez erre. Vajon nem meghátrálás egy sokat szenvedő utcára került család láttán a rendelkezések szövevényébe takarózni? Várni a felsőbb szervek­re, melyek ugyanilyen kifogásokkal csúsztatják fiókjuk mélyére a reha­bilitációs kérelmeket? Az önállóság hiánya érződik, s Túri elvtárs azzal a kevés lehetőséggel sem él, mely biztosítja, hogy saját hatáskörében intézkedjen ... Véleménye még arra a megengedhetetlen álláspontra utal, hogy a tsz-ről van szó, s ilyen eset­ben talán nem is törvény a törvény. Mert mi a helyzet a Szabad Ifjú­ság Tsz-szel? A házat nem államosí­tották, csak birtokba vette a tsz. Jelenleg nem használja. Majd jövőre üzletházat épít. De hogyan? A tulaj­donjog Ritecz Istváné, a tsz nem kaphat sem bontási, sem építési engedélyt. Igénye tehát csak akkor lehetne, ha államosítanák a házat. De csereingatlan nem áll rendelke­zésre. Mi az egyetlen megoldás? Visszaadni jogos tulajdonosának. DE A KÖZSÉG nem tehet sem­mit, majd a járás. — Igen, elvtár­sak, de a rendeletek nem engedik — mondja a megyei népfront-iroda egy ik'munkatársának a járási tanács titkára — mert... De kezdjük ott, hogy megjelent a Minisztertanács 29. sz. rendelete a volt déli határsáv létesítésével érintett személyek va­gyonjogi igényeinek érvényesítésé­ről, de nem kaptunk hozzá végre­hajtási utasítást. — Igaz. Erre hivat­kozott a községi tanácselnök is. Való­ban rendelkezés nélkül üres követe­lőzésnek tűnik a sokat hangoztatott vád: miért halad ily lassan a rehabi­litáció? Ebben igazuk van. De Ri­tecz István esetében van megoldás, végrehajtási utasítás és a törvény megkerülése nélkül is ... LAKÁS KELL A CSALÁDNAK, s a lakás üres. Be kell költöztetni Ri­tecz Istvánokat, ha más »alapot« nem tudunk kiötleni, legalább a la­kástörvény idevonatkozó részének figyelembevételével... De kifogás akad, nem egy, sok. Ilyenek: a legfelső ügyészség 9. sz. elvi döntése előírja, nem lehet visz- szakövetelni a közületi szervnek át­adott és általa használt épületeket. Csakhogy itt a tulajdonjog nem vál­Nagy Imre elvtárs levele as MDP Központi Vezetőségéhez A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK BUDAPEST Tisztelt Elvtársak! Kommunista meggyőződésem és a párthoz való ragaszkodásom parancs­szavát követem, amikor egyéni érde­ket, presztízsszempontokat vagy sér­tődöttséget félretéve, ismét a párt­hoz fordulok. E levelem megírására mindenekelőtt a párt egységének fél­tése és az a kívánság késztetett, hogy minél előbb a párt soraiban, annak tagságával vállvetve munkálkodhas­sak a szocializmus építése, az ország felvirágoztatása, dolgozó népünk boldog, békés élete nagy és nehéz feladatainak megoldásán, amihez a párt minden erejének megfeszítésé­re, minden tagjának szilárd, elvhű helytállására van szükség. Ugyanak­kor, amikor az 1956 júliusi központi vezetőségi határozat nyomán felme­rülő új és nagy kérdések, de nem utolsó sorban népköztársaságunk el­lenségei számításainak meghiúsítása elengedhetetlenül megköveteli a párt sorainak elvi, politikai és szervezeti egységét, valamint ennek alapján a legszélesebb demokratikus erők nem­zeti összefogását — pártügyem tisz­tázatlansága és a körülötte egyre nö­vekvő bizonytalanság megnehezíti a párt egységes cselekvését, megosztja a párt és a demokrácia erőit, éppen akkor, amikor súlyos gazdasági és politikai feladatokat kell a párt irányításával megoldani. Ebben a helyzetben mindenekfelett álló dön­tő kérdés a pártegység ügye. Le kí­vánom szögezni, hogy én a marxiz­mus—leninizmus tanításai és a pár­ton belüli demokrácia elvei alapján nyugvó pártegységet a párt sikerei alapvető feltételének tekintem. Ép­pen ezért károsnak tartanám, ha az úgynevezett Nagy Imre-ügy körül a harc a pártban tovább éleződne, ami a pártegység megszilárdításának, a párt határozott, egységes politikájá­nak akadályává válhatnék, amit pártügyem rendezésével el lehet és el kell hárítani. Nyomatékosan hangsúlyozni kívá­nom, hogy pártügyem rendezése ér­dekében minden tőlem telhetőt meg­teszek, ami a marxista—leninista meggyőződésemmel, elveimmel, va­lamint kommunista és emberi becsü­letemmel összeegyeztethető. Mint már több beadványomban kifejtet­tem, most újból szükségesnek tartom leszögezni, hogy a) egyetértek a párt politikai fő­vonalával — iparunknak, mezőgazda­ságunknak, egész népgazdaságunknak a marxizmus—leninizmus szellemé­ben, a sajátos magyar viszonyoknak megfelelően a szocializmus alapjai­ra való helyezésével —, amelyet az 1953 júniusi központi vezetőségi ha­tozott, s mint már említettük, a Sza-1 bad Ifjúság Tsz nem használja. De f olyan »meggondolás« is foglalkoztatja a tanács vezetőit, hogy: ha egy szobá­ba »beengedik« Ritecz Istvánt, köve­telőzni fog, esetleg kitessékeli a — másik házban lévő — tsz-t. Aggód­nak tehát. Pedig Ritecz Istvánnak nincs ilyen terve, még ha százszor jogos lenne is. Öt nem úgy kell »be­engedni« saját hajlékába, hanem visszaadni, amit jogtalanul elvettünk tőle... A járási tanács fiók mélyére sül­lyesztette a kérelmet. Végrehajtási utasításra vár. Ritecz István pedig négy hete ügye kedvező elintézésére. Mindeddig hiába ... De hiszen nem is kell rehabilitál­ni a sértettet — mondják. — Nem követett el ő semmit, nem szenvedett végig ártatlanul bírósági eljárást... Igaz, mert bírósági eljárás nélkül hurcolták meg. Azt mondják, meg-. kapja az 5000 forintot, de milyent alapon, ha a tanács nem biztosítja | —- papíron is, de főként valóságban | —, hogy megbecsült, teljesjogú em } bérré váljon, s élvezze saját tulaj-% danát. | Hosszú vita, a bíróság, oz ügyészi meghallgatása igazolja: van megöl-1 dós. Csakhogy senkinek sem »öröm«| rendbeszedni a vihar által szétzilált $ szénaboglyát. Nem gondolkodott sen- J ki, mit lehet tenni Ritecz Istvánék-1 kai, s mivel a végrehajtási utasítás | még mindig késik, az eső még mast I is öldöklő rombolással mossa, áztat- | ja az árván maradt ház falát. | EZ AZ EMBER végre élni akar. f Aggódó fájdalom marcangolja szívét, | mert családja elhagyott, kisemmizett | árva. Otthonra vágyik, saját ottho-1 nára. Hosszú évek során gyötrelme-1 sen megszenvedett Ritecz István. | Igazsága most előbukkant, mint a | reggeli nap a szertefoszló bárány-1 felhők mögül. Miért akarják ismét f elhomályosítani a napsugarat? Em-1 bér.séges szívvel, őszinte segíteniaka-1 rással álljunk oldalára, s derítsük ♦ fel nyugalomra vágyó lelkét, vará-1 zsoljunk mosolyt megtört arcára ... ♦ JÁVORI BÉLA * tározat és a III. kongresszus határo­zatai szabnak meg; b) egyetértek a demokratikus centralizmus lenini elvével, amely­nek alapján magamra kötelezőnek tartómba párt határozatait, még ak­kor is, ha azokkal részben vagy egészben nem értek egyet; c) egyetértek az 1956 júliusi köz­ponti vezetőségi határozat azon elvi célkitűzéseivel, amelyek a XX. kong­resszus szellemében vezetik a pártot a szocialista demokratizmus útján. Bár a határozat számos kérdésében más véleményen vagyok, a határo­zatot magamra kötelezőnek tartón^, £s küzdők megvalósításáért. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy politikai és ideológiai tevé­kenységemmel kapcsolatban az el­múlt időszakban elhangzott vádakat megfelelően, vezető pártförum nyil­vánossága előtt megvitassuk, s amennyiben az eszmei tisztázás ered­ményeként szükségesnek mutatko­zik, az alaptalannak bizonyult vá­dak helyreigazításával egyidejűleg a magam részéről kész vagyok a tény­legesen fennálló hibák elismerésére. Meggyőződésem, hogy ügyemet mind a pártegység, mind a politikai és gazdasági feladatok sikere érde­kében rendezni kell. Annál inkább hangsúlyoznom kell ezt, mert a párt­ból való kizárásom a párton belüli demokrácia, a párt szervezeti sza­bályzata megsértésével történt és pártszerűtlen volt. Ez a meggyőző­désem vezetett, amikor vezető párt- szervekhez több beadványt intéztem, s ez indított arra is, hogy legutóbb régi alapszervezetem pártbizottságá­hoz forduljak. Mindezek alapján úgy érzem, hogy a pártban a helyem, amelyben közel 40 esztendőt töltöttem, s amelynek soraiban a nép, a haza, a szocializ­mus ügyéért hol fegyverrel a kéz­ben, hol munkával, szóval vagy tol­lal, legjobb képességeim szerint küz­döttem. Kérem tehát a Központi Ve­zetőséget, hogy pártügyemet tegye újabb vizsgálat tárgyává és annak eredményeképpen állítson vissza párttagsági jogaimba, hogy ily mó­don pártügyem lezárásával is segítse elő a párt és az ország előtt álló fel­adatok minél eredményesebb megol­dását. Budapest, 1956. október 4-én. Kommunista üdvözlettel: NAGY IMRE s. k. flz MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata A Politikai Bizottság megtárgyal­ta Nagy Imre elvtárs október 4-i levelét, amelyben párttagságának visszaállítását kérte. A Politikai Bizottság elhatározta: 1. Hatálytalanítja az 1955 novem­beri határozatot, amely Nagy Imre t elvtársat kizárta a párt soraiból, ! mert jóllehet követett el politikai hi- $ búkat, ezek nem tették indokolttá a ! pártból való kizárását. A kizárási ha­tározat létrejöttében jelentős szere- ♦ pet játszott Rákosi Mátyás elvtárs I * személyi elfogultsága. Mindezeket fi­gyelembe véve, a Politikai Bizottság Nagy Imre elvtársat visszahelyezi párttagsági jogaiba. 2. Javasolja a Központi Vezetőség­nek, hogy az ügynek még nyitott kérdéseit a közeljövőben vitassa meg, tisztázza a Nagy Imre elvtárs által ténylegesen elkövetett hibákat, va- . lamint azt, hogy a korábbi párlha­Í i tározatokban mennyiben voltak túl­zások, vagy helytelen megállapítá­sok. Ezen intézkedések lehetővé teszik, hogy a Központi Vezetőség az ügyet elvi alapon véglegesen tisztázza és lezárja. Budapest, 1956. október 13. A HÉT KÖNYVEI Akadémiai Könyvkiadó Pető® Sándor összes művei. 6. Pe­tőfi Sándor prózai ordításai. 489 old. 40,— Ifjúsági Könyvkiadó Gergely Béla: Vidám fejtörő. 62 old. (Csapatgárdista kiskönyvtár.) 70,— Madarász Andor: A fonal regénye. Fejezetek a fonás és a szövés tör­ténetéből. 187 old. 13,— Kartográfiai Vállalat Magyarországi autóutak térképe. 44 old. 45,— Magvető Könyvkiadó Martinovics Ignác: Filozófiai írások. 168 old. 10 — Radnóti Miklós: Tanulmányok, cik­kek. 284 old. 13,5# Sipos Gyula: Vadludak. 106 old. Legújabb verseit gyűjtötte össze ebben a kötetben a költő. 9,— Szabó István: A lázadó 232 old. A fiatal író első novellás kötete. 12,50 Szügyi György: Esztendők. Versek. A költő eddigi életművét foglalja össze a kötet. 13,5#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom