Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-14 / 243. szám
2 SOMOGU NÉPLAP Vasárnap, 1956. október 14. Megyénk ipara a számok tükrében Megyénk ipara 1956. III. negyedévében 103,7 százalékra teljesítette tervét. Ugyanakkor termelékenységi tervét 4,5 százalékkal túlteljesítette. A tervteljesdtés számaiban az építőipar és az ahhoz sorolt vállalatok eredményei nem foglaltatnak; ‘bent. Nézzük meg bontásiban a vállalatok, üzemágak termelési eredményeit. : A tanácsi könnyűipari vállalatok együtt 116,3 százalékra, az élelmiszeripari vállalatok 106,3 százalékra, a minisztériumok alá tartozó vállalatok 99,9 százalékra teljesítették ! tervüket. A minisztériumok alá tartozók közül a Kaposvári Ruhaüzem 89,2 szá■ zalékra. a Délmagyarországi Fűrészek 99,4 ; százalékra, a Tejipari Vállalat 97,6 százalékra, a Baromfifeldolgozó Vállalat 94,— százalékra teljesítette tervét. Ugyanakkor a Textilművek 101,8 százalékra, a Mezőgazdasági Gépjavító 124,9 százalékra, a Téglagyári Egyesülés 113,2 százalékra, a Malomipari Egyesülés 101,9 százalékra teljesítették tervüket. A tanács alá tartozók közül a Csurgói Faipari Vállalat 99,9 százalékra, a Délbalatoni Húsipari Vállalat 99,1 százaiéiba, a Szövetkezeti Szolgáltató Ipar 92,8 százalékra teljesítették tervüket. Ugyanakkor a Tőzagkitermelő Vállalat 158,9(!) százalékra, a Vasa és Fémipari Kombinát 112,3 százalékra, a Finommechanika 125,2 százalékra, a Rendeltszabóság 135,9 százalélcra teljesítette tervét. Az eredmény nagyobb is lehetne, ha az. élmaradók különösen az élelmiszeripari vállalatok (Tejüzem, Baromfifeldolgozó) tervszámaá le nem rontanák. Reméljük, a IV. negyedévben ezek a vállalatok is behozzák lemaradásukat. A CUKORGYÁRI LUDAS KÉRDEZI: KI A LUDAS...? ... hogy tíz nap alatt összedőlt a szeletszárító mindkét kazánja? ... hogy a nyersgyári hűtő-keve- rők meghibásodtak és üzemzavart okoztak? ... hogy olyan sok szemét van a szeletszárító előtt? ... hogy a nyersgyár háta mögött falnak támasztott vasalkatrészek vannak? ... hogy az üzem ócskavastelepéről a MÉH az értékes anyagokat is elviszi? ... hogy a szeletszárítóban nincsen gázelszívó ventillátor? __hogy az iszappálya alatt (a h átsó cukorraktárnál) e lehulló iszap miatt nem lehet közlekedni? ... hogy az erőtelepen nincsen kellő huzat? ... hogy a nyersgyári ablakokból nem takarítják e! a piszkos faforgácsot? •__hogy magas az iszap cukort artalma? ... hogy az iszap-preseknel a fürdő még a mai napig sem készült el? ... hogy az erőtelepről még most is a nyersgyár vécéjébe kell járni? ... hogy a Szolnoki Cukorgyár versenyfelhívását elfogadták, de ezt a dolgozókkal még a mai napig sem közölték? NAGYOBB FIGYELMET A TEJCUKOR GYÁRTÁSÁRA! TAGKÖNYVCSERE A KIOSZ-NÁL Az ország lakossága örömmel értesült a kisiparosoknak nyújtott állami kedvezményekről, lehetőséget kaptak, hogy 50 ezer forintig terjedhető munkát végezhetnek állami vállalatok, intézmények részére is. A sajtóban több vezető államférfi nyilatkozott a kisiparosok problémáival, feladataival kapcsolatban. Minden vezető nyilatkozatából kitűnt, hogy kisiparosságunk értékes, alkotó, rétege országunk népének. Az ötéves terv irányelvei nagy feladatokat, több, jobb minőségű munkát állítanak követelményként kisiparosságunk elé is. Különösen jelentős időszak az elkövetkező két és fél hónap a kisiparosság politikai, társadalmi életében. Előrelépés a demokratizmus megerősítésére, kiszélesítésére. Minden kisiparosnak december 15-éig kicserélik tagkönyvét. Az új tagkönyv dokumentálja, hogy tulajdonosa egy közösséghez, a dolgozó kisiparosok közösségéhez tartozik. Nem kell ezután szégyenkeznie a kisiparosnak, amikor hivatalos helyen vagy a KIOSZ által kiutalt anyag átvételénél felmutatja a szervezet tagsági könyvét. Az új tagkönyv egyben jelkép is, a nagyobb megbecsülés, az alkoto munka iránti tisztelet jelképe. Sajnos, legtöbben bizony két évvel ezélőtt még szívesen eldugták volna a régi, foszlott kis könyvecskét. Sokan úgy vélekedtek; »-Kitart ez a könyv addig, míg én kisiparos leszek!« Akik így, gondolkodtak, már megváltoztatták nézetüket. Érzik az új szellemet, a légkör megváltozását. A tagkö n yvcserével kapcsolatban újabb alkalom nyílik arra, hogy a kisiparosok vezetői a helyi csoportok aktíváitól egészen az országos vezetőség tagjaikig szoros kapcsolatot tarthassanak fenn, közelebb kerüljenek a kisiparosokhoz, elbeszélgessenek velük problémáikról, nehézségeikről. Minden kisiparos nyugodtan elmondhatja azt, ami a szívén fekszik, mindazt, ami őt egyénileg érdekli és az egész kisiparosság életévéi, munkaviszonyaival kapcsolatos. A tagkönyvek kicserélése nem egyszerűen, nem szürke, nem minMÉG MEDDIG Már mi; is írtunk róla. A dolgo- . zók meg régóta sérelmezik, panaszolják. Mégsincs változás. A Kaposvári Textilművek kapujában mosit is ott állnak a kapuőrök a különböző értekezletek alkalmából (és üyen alkalmak igazán bőven akadnak a Textilmű vekben!) s nem enged,ik él a hazamenni szándékozó asszonyokat, lányokat. Mintha mi sem történt volna az utóbhi időben, mint ha nem is lett volna XX. kongresszus. Mintha nem is számítana, hogy azok között a dolgozó nők között számos édesanya, feleség van, akiknek rengeteg dolga, esetleg halaszthatatlan tennivalója lenne otthon. Ez azonban nem számít. Itt csak agy szempont a fontos: az értekezleteken lehetőleg . mindenki vegyen részt, jó legyen a statisztika. Még az sem számít, hogy ezeken az értekezleteken nincs valami nagy , aktivitás, alig-alig szólnak az egyes kérdésekhez, és az asszonyok in- , kább az órájukat, mint az előadót figyelik. A régi rossz módsizer eme torz figurája tehát még mindig vidáman él legnagyobb üzemünkben, fittyet hányva a dolgozó nők érdekeire, az önkéntesség élvének legelemibb tiszteletbentartására. Meddig kell vég várniuk a Textilművek asszonyainak arra, hogy panaszukat orvosolják és végre maguk dönthessék el, van-e idejük a délelőttös műszak után rendszeresen értekezletre járni, avagy sem? dennap ismétlődő esemény. Taggyűléseken, falusi kisgyűléseken, ünnepélyes keretek között nyújtják át a szép dokumentumokat gazdáiknak. Ezek a taggyűlésék a KIOSZ megyei választmányának és vezetőségének tagjai, valamint a tagság közötti kapcsolatok további megszilárdítására vezetnek. Az új tagkönyvcsere ünnep a kisiparosság életében, s dolgozó népünk elvárja tőlük, hogy további lelkes, becsületes, szorgalmas munkával válaszoljanak arra a szerető gondoskodásra, amivel az utóbbi időben népünk feléjük fordult. i Nagyatád kérése a MOKÉP-hez Amióta Nagyatádon a Járási Mű- velödési Otthon vezetősége átvette [a MOKÉP-től a községi mozit, azóta .igen megcsappant a filmek iránti ér- [deklődés. Ennek meg is van az oka. Igaz ugyan, hogy amikor átvették, [kívülről, belülről festettek, új széfeket állítottak be, van azonban (Cgy mozigépünk, amelyet négy éve (javítottak utoljára. Nem beszélve a (hangszóróról, amelynek hangja hűen (Utánozza a második világháború (tüzérségi harcizaját. Nem pamasz- (kodhatunk azért, hogy nem kapunk (elegendő filmet. A filmek azonban »olyanok, amelyeket már 4—5 éve | egyszesr-kétszer láttunk, ismerjük. (Üj filmek csali nagyritkán kerülnek (vászonra Nagyatádon. Mi, mozikedvelők, megkérdezzük a (MOKÉP-től, amelynek hatáskörébe »tartozik a filmek elosztása: mi az loka annak, hogy csak régi filmeket ►küldenek Nagyatádra? Mi is szeretnénk végre az új, nagysikerű fii- nmekben gyönyörködni. Teljesítse te- ► hát -kívánságunkat, elégítse ki kultúr- Iszomjunkat a Somogy megyei Mozi- )üzemi Vállalat. Schlágmüller Zoltán Nagyatád, járási tanács JHeqJbizkaiatLaíi-e, (Bal&g,h ^JHáutűn ? — A Balogh Marci? — az ott dolgozik valahol hátul, ha ugyan csinál valamit. Mert újabban nagyon megváltozott ez a gyerek. Nem olyan, mint régen. Egy idősebb munkás mondja ezt, amikor Balogh Mártonról, a Kaposvári Mélyfúró Vállalat segédmunkásáról érdeklődünk. Hát igen. Éppen ez az. Valami történt Balogh Mártonnal. De micsoda? Miért kedvetlen, miért nem dolgozik szívesen, miért vonul félre, nem vesz részt semmiben. Közvetlen munkatársa. Suta Bajos így vélekedik: — Azt hiszem, az bántja, hogy nem lehetett szakszervezeti bizalmi, — És miért nem lehetett? A válasz meglepő: •— Mert a felesége állítólag cukrászdába jár. iFizetésosztáskor krémest szokott enni a cukrászdában, sőt még azt is mondják, hogy maga a Marci is evett valamit. Hát ez ugyancsak furcsa indok. Látszik, Suta Lajos sem érti. — De hát ezt beszélik — teszi hozzá. A vállalat igazgatója is csak úgy hallott valamit a dologról. Azt azonban pontosan tudja, hogy Balogh Márton nagyon megváltozott az utóbbi időben. Azelőtt a legjobb dolgozók egyike volt. Mindenki szerette. Kétszer is kitüntették. A bányászat kiváló dolgozója. Most? Most meg éppen hogy elvégzi munkáját. Valami bántja. — Nem számítok én már -— mondja lemondó kézlegyintéssel, — megbízhatatlan lettem, — Itt elhallgat. Nem akar tovább beszélni, pedig látszik, akar még valamit mondani. Vár ágy kis ideig1, '/aztán megered. belőle a szó. — Igen, nem bíznak bennem. Azelőtt mindig magam mögött éreztem társaim becsülését, a pártszervezet, szakszervezet segítő -kezét. Most ők is elhúzódtak. Többször kértem segélyt, nem egyszer kölcsönt vettem fel. Most nem adnak. Pedig akkor sem leocsmára vagy pálinkára kellett — teszi hozzá keserűen. Balogh Márton valóban sokszor küzd pénzzavarral. Sokszor kell segítséget, kölcsönt kérnie. Nem elég a fizetése. Kileneszáz forint körül keres átlagosan egy hónapban, de ők öten vannak ehhez a pénzhez. Ö, a felesége és három apró gyerek. Egyik pici, másik kicsi. Három kis éhes száj .kéri napról napra a kenyeret, három kis lábra kellene cipő, három meleg kis testre vastag téli holmi. De erre nem igen telik. Az asszony nehezen tud elhelyezkedni. Súlyos beteg, mindenféle munkát nem végezhet. És a három kicsi gyerek is igen nagy gond. Hova tegyék, mit csináljanak velük? Ezért úfhes sohasem pénze Balogh Mártonnak, ezért kér gyakran segélyt, ezért keU neki a kölcsön, hol tüzelőre, hol meg kenyérre. A pénzt azonban minden alkalommal becsülettel visz- szaadta. Dekát akkor miért mondja apt, hogy nem bíznak benne? A szegénység, az anyagi gondok mindjárt megbízható Hanságot is jelentenek? — Ig*n, én megbízhatatlan vagyok — ismétli. — Szakszervezeti bizalminak sem javasoltak, mert hátha elteszem a tagdíjakat. Én, aki soha életemben még egy cérnaszálat sem vettem el a helyéről. Én, aki hosszú évek óta itt dolgozom a vállalatnál, akit ismernek, és akiről tudják, ha kérek is pénzt, azt mindig' visszaadom. Most mégis furcsán, gyanakodva néznek rám az emberek. És tudja miért? Mert beteg feleségem az egyik fizetési napon krémest evett. Én pedig tíz deka két forintos nápolyit merészeltem venni magamnak. A szakszervezet gazdasági felelőse éppen látott, amint az üzletből kijöttem, kezemben a kis zacskó nápolyival. Ez volt a »-bűnöm«. Tíz d.eka nápolyi, amit nem a más pénzéből, hanem saját keresetemből vettem! Ne nézzen rám olyan csodálkozva, de ez az oka annak, amiért én elvesztettem hitelemet. Ezért nem akarnak segélyt, kölcsönt adni, ezért nem javasoltak szakszeivezeti bizalminak. Azt mondják, akinek a felesége " egyforinthúszért krémest tud magának venni, aki saját maga kétforintos nápolyit eszik, annak nincs szüksége segítségre, sőt az nem is megbízható. Hátha elkölti a tagsági díjakra beszedett pénzeket is. Igaz is, hogyan engedhet meg magának ilyen »fényűzést« egy (munkás-asz- szony és egy egyszerű segédmunkás? — kérdi keserűen. A hangja azonban nemcsak keserű, vádló is. Vádló és nagyon elgondolkoztató. Mert ezért lett megbízhatatlan ember Balogh Márton segédmunkás. Langer Károlyné A Somogy megyei Tejipari Vállalatnak két telepe van. Az I-es számú a Zalka Máté úton, a Il-es számú a Cseri úton. A Il-es az édes-, az I-es a mostohagyerek. A Cseri úti üzem szép, tiszta, rendes épületek, munkakörülmények egyaránt. Öröm ott dolgozni! Részben az I-es számú telep »föléből« exportvajat gyártanak. De hagyjuk most a Cseri úti üzemet, nem arról akarunk írni, milyen rendes, szép, korszerű. Ez bizonyára dicséretére válik a vállalat vezetőinek is. Most inkább a Zalka Máté úti teleppel foglalkozunk. Az üzem 1921. óta működik és berendezését már a beinduláskor is használt állapotban szerezte be külföldről korábbi tulajdonosa, a »Lactose« tejipari vállalat. Nem várhatunk tehát csodákat. így induljunk üzemnézésre, higgadt tárgyilagossággal. Óbora Ferenc főművezető megemlíti az új létesítményeket. Kiürül máris, a Tejipari Vállalat sokat áldozott műszakfejlesztésre, beruházásra a telepen. Kezdjük a legna gyobbakon. Építettek majd egy millió forintos költséggel egy kazánházat. Melléje egy széntárolót. (Itt meg lehet jegyezni a körültekintés hiányát, mert a tároló túl közel van a kazánházhoz, tűzrendészet! szempontból kifogás alá esik, sorsát a jövő dönti el.) Kaptak az NDK-ból 3 darab 5000 literes »Zenith« fölözőgépet, egy hidraulikus prést, két vákuumot (párolóüstöt), egy új liftet. Bizony, ennyi minden komoly ösz- szegbe, szép summa pénzbe kerül. Eredményeképpen emelődött is 100 százalékkal az üzem kapacitása. Jönnek a meglepetések Elindulunk üzemnézésre. Nagy Imre elvtárs, művezető veszi át a kísérő szerepét. Első állomás — pár lépcső lefelé — üzemrész a pincében. Itt állítják elő a kazeint, enyvet nyernek belőle, itt készül a száraz túró, gombok, fésűk alapanyaga. A kazein-tartályok mellett sápadt arcú emberek forgolódnak. Kénsavval dolgoznak. A kénsav gőze könnyen megfehéríti az embert, megfekszi tüdejét. Két szívasztmás munkás dolgozik a pincében, ebben a párás, i egészségtelen helyen. A pince falaidról hullik a vakolat, nedves és pisz- kos — enyhén szólva börtönnek is rossz lenne! Eddig fél liter tejet kaptak a munkások védőitalként — az egészségügyi hatóság azonban szódával cserélte fel a tejet. A dolgozók nehezményezik — Nagy elvtárs azt mondja^ őt meg sem kérdezték, amikor a bizottság kint volt, de a munkásokat sem az elvonás felől. Ámbár ez csekélység! A nagyobb, a lényegesebb: miért nem szereltek már eddig is a pincébe ventillációt. ami ki- v;nné a kénes gőzöket, miért nem szereztek be párátlanítót? Egészsége csak egy van mindenkinek! Az oltóskazein-tartályokat eddig nehéz fizikai munkával, kézzel keverték, most gépi keverők dolgoznak. A prések elavultak, a hidraulikus prést nem használják, elromlott. Miért nem csináltatják meg? A mosókádak régiek, rég megértek már a kicserélésre. Nem cserélik. *Pedig a hordóüzem különb kádakat is gyártott már. A keret nem engedi? Második állomás — pár lépcső felfelé — a tejcukorgyártó üzemrész. A túrópincéhez hasonlóan ez a részleg is elhanyagolt, rendetlen, ósdi és ... talán ne is folytassuk tovább. Itt az a legérdekesebb, hogy maga a gyártmány is megérdemelné a fokozottabb törődést. A felszabadulás előtt csak téli, kampányszerű termelés folyt, belföldi fogyasztásra. Kizárólag finomított tejcukrot gyártottak, s a terméket mint szénhidrát-anyagot adták el. A felszabadulás óta az üzem kb. évi 1000 mázsa tejcukrot termel, melyből 300 mázsa finomított, a többi szárított, nyers tejcukor. A szárított, nyers tejcukor ma már a nenicillingyártás nélkülözhetetlen alapanyaga. A KajJosvári Tejüzem tejcukorgyártásban egyedülálló az egész országban, mert hazai viszonylatban több tej cukorgyártó üzemünk nincs. A penicillin gyártását a Hajdúsági Gyógyszergyár ■38ö!<%o SEQÍTETT A KRITIKA Mind ott volt, lehettek százhetvenen a termelési értekezleten, ahol nem igen válogatva szót, jól megbírálta az igazgatót, mert hogy magas a személyi létszám, s ezért nő a költségvetés hétszám ... Igazgatónk erre mit is tehetett? Helyes a bírálat, tehát cselekedett, Méghozzá nyomban, feje percig se főtt: A százhetvenből elbocsájtott egyet, — őt! Adam Ochocki végzi, és részben Kaposvárról, részben (sajnos) külföldről, Dániából, Hollandiából kénytelen beszerezni fontos alapanyagát, a tejcukrot. A kaposvári üzemnek kétszeresére kellene emelnie kapacitását, hogy elláthassa a Hajdúsági Gyógyszergyárat kellő mennyiségű tejcukorral. Ez hőn óhajtott vágya lenne a gyógyszergyárnak is. Biztosan azoknak a szerveknek is, melyeknek értékes, más célra is felhasználható valutát kell kiadniuk tejcukorra. A gyár termelését tehát emelni kell! Korszerűsítés nélkül már nem lehet növelni a termelést A tejcukor nemcsak gyógyszer- és tápszercélokra, hanem egyéb ipari célra is kiválóan alkalmas és gyártásához a mezőgazdaság fejlődésévet mind több és több édes savó áll rendelkezésre. Tehát az importletörésen kívül is gazdaságos lenne a kaposvári tejcukorgyártás primitív, elavult berendezését korszerűsíteni. A tejüzem kaposvári központja majdnem mindent megtett azért, hogy növelje a termelékenységet. Beszerzett két új vákuumot, s így a régi két vákuum mellett négyre szaporodott a párolóüstök száma. Ez azonban még mindig kevés. A régiek teljesen használhatatlanok, komoly javításra szorulnak. Az új vákuumok is néha kikapcsolódnak a termelésből, csőhálózatukban lerakódik a tejkő, melyet megfelelő vegyianyag hiányában úgy fúrnak ki a csövekből. E műveletek bosszantóak a végző és a néző számára is. Éppen ilyen kényszerű szünetben láttuk a csőtisztítás kellemetlen munkáját. Két munkás, verejtékezve az üst belsejében lévő hőségtől, a párolóüst keskeny nyílásán bebújva fúrta a csöveket. A munka lassú — nem kifizetődő a vállalatnak, fárasztó a munkásoknak. A sziták ugyancsak ósdiak, sürgősen kellene 2 darab »Schilde«-féle szárító. Egynek az ára 45 ezer forint. Mégis megéri! A műszakfejlesztés következő lépését a tejcukorgyártás gépeinek felújítása, illetve kicserélése, a meglévők jobb karbantartása képezze. Harmadik állomás — másik épület. Munkásöltöző. A női fürdőben egy fürdőkád (de hülyén!) van, zuhanyozó nincs, málló falak, sötét, szűkös, vigasztalan kép. Nagy elvtárs is restelli kicsit, amint mutatja. Nem csodálom. — Én már a Szabad Népnek akartam írni — mondja, amikor az üzem általános "elhanyagoltságáról beszélgetünk. Az exportra (itt a Cseri úti üzemet érti)... mindent »rávernek«. Erre?.... — Sajnálkozva húzza fel a vállát. Elbúcsúzom. Mi az igazság r Utolsó állomás — a központ. Szondi István főmérnök elvtárs szerint nincs édes- és mostohagyerek. A központiaknak mindegy, melyik üzemet kell segíteni. A Zalka Máté úti telepre már sokat költöttek. Egyszerre nem lehet mindent. Kétségtelen, népgazdasági szempontból előnyös lenne a tejcukorüzem fejlesztése, de ez nemcsak rajtuk és főleg nem rajtuk, hanem a Tejipari Igazgatóságon áll. A Tejipari Igazgatóság nagyobb segítséget nyújthatna. Hogy a vákuumokat mind be lehessen állítani a termelésibe, ahhoz több tejsavó is szükséges. Bár ezt meg lehetne oldani, hisz több helyen nem használják ki a lehetőségeket. A tejkő tisztításával már kísérleteztek, eddig még nem sikerült olyan szert előállítani, ami oldotta volna. A szárítókra ügyes megoldást javasol, olcsó megoldást. Vagy a konzervgyáraktól kellene «gyet, szerezni, ők úgysem használják teljes szezonban, vagy a saját kísérletei alapján infravörös sugarakkal. A pince egészségtélen, ezt ő is tudja, de talán mód lesz elköltöztetésük- re. A Tejipari Vállalat nagyon sokat fordított már a Zalka úti telepre. Ezt nem is vonja kétségbe senki. Azonban mégis meg kell '■ jegyezni, hogy a Zalka Máté úti telep termelési költségeinek csökkentése érdekében a , tejcukor gyártását sokkal gyorsabb ütemben kell fejleszteni. A vállalat is járjon él többször, sürgesse a Tejipari Igazgatóságnál, ha keH, a minisztériumban ennek a kérdésnek a megoldását. Azt sem lenne helyes elhallgatni, hogy a szép, új beruházások mellett, rendkívül hanyag állapotok uralkodnak a Zalka Máté úti telepen. Éppen azért, mert a vállalat életét szép fejlődés jellemzi, nem szabad megtűrni a »pincét«, a munfcásöltöző, fürdő elhanyagolt helyiségeit, az egész épület om!adózását. Nem kell olyan nagy összeg, nem kell olyan súlyos anyagi éri ehhez, csak akarat, a vezetők és a dolgozók összefogása, hogy széppé, barátságossá tegyék a munkások második otthonát, az üzemet. Szűts István