Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-12 / 241. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! uor. Néplap a; ..Aga és a hegyei tanács lapja XIII. évfolyam, 241. szám. SZÁRVÁttÁS ÉS ŐSZI MUNKA Az összes napraforgót betakarították már a kaposvári járásban, de a szárvágás messze elmarad emögött a teljesítmény mögött, mert a beta- karításihoz viszonyítva még csak 20 százalék napraforgóxzárat vágtak ki. Emellett meredezik az a sok kuko- rdcaszár is, amit a mezőkön hagytak a kukoricaszedés után, kivágatlanul. Kukoricából pedig 60 százálékot szedtek le, a szárvágás pedig csak 5 százalék körül van! Vagy talán újra meg akarják ismételni a kaposvári járás tsz-e, és egyénileg dolgozó parasztjai a tavalyi esetet, amikor még márciusban is volt vágatlan szár? ARA 50 FILLER Péntek, 1956. október 12. KÉVÉS EKET és vetőgépet lehet most benntalálni a kaposvári gazdáknál — mondja Somogyi János elvtárs, a Városi Tanács Mezőgazdasági Osztályának vezetője. — A nyárutói szárazság kitolta a talajelőkészítést, s most az bizony nagyrészt egybeesik a vetéssel. Most azonban már gyorsan megy ez, mert a földek letisztultak: a napraforgót és a burgonyát 100, a kukoricát 95 százalékban takarították be a kaposvári tsz-ek és egyéni gazdák. A vetést a tsz-ek kezdték meg, ott is a Szabadságzászló jár elöl. Minden őszi árpát földbe tettek, 70 hold búzájukat ma kezdik vetni. Az őszi árpát egyébként a Latinka Tsz is és az egyéniek is elvetették. Németh Kálmán és Csabai János földjén már zöldell is a jövő évi takarmány ígérete. — Az idén nagyon jól beütött a termés a városban. 89 fajsúlyú búzát nem is igen találni. Valószínű ez az oka, hogy az egyéni gazdák csak 18 mázsa cserevetőmagot igényeltek. A Terményforgalmi raktárában azonban korlátlan áll a rendelkezésre, s a termelési állandó-bizottsági tagok a napokban szólnak minden gazdának. Hisz ez mégis csak nemesített mag, és 91-es fajsúlyú — fejezi be szavait Somogyi elvtárs. Közös szovjet—norvég mentőszolgálat Egy Oslóban aláírt megállapodás értelmében a Szovjetunió és Norvégia közös mentőszolgálatot) biztosít a Barens-tengeren. Jól halad a begyűjtés, vetik as őssieket Simonfán Simonfa község tanácselnöke, Bárány János elvtárs örömmel számolt be arról, hogy községében rövidesen befejeződik az őszi kapásnövények betakarítása. A gazdák időben hozzáláttak kukoricájuk betakarításához, hogy minél kevesebb legyen vadkáruk. A kukoricának több mint 80 százalékát már letörték, a ’beadást le is szállították. A töréssel egyidejűleg a szárvágással is elkészülnek, mert kell a talaj a jövő évi kenyérnek. A községben legelsőnek Nagy István és Molnár János gazdáit szállították a begyűjtőhelyre terményüket. A község szerződéses cukorrépáját is 85 százalékban elszállította. A gazdák szorgalmát dicséri, hogy burgonyájuk 99 százalékban már betakarítva. Mire e cikk megjelenik, ta Ián ez az egy százalék sem fog hiányozni a község tervének teljesítéséből. A pámapos eső után megindult a mezőn az élet. Szántanak, vetnek a szorgalmas simonfa: gazdák. Az elmúlt három nap alatt pl. elvetettek 40 hold őszi árpát, 40 hold búzát és 40 hold rozsot. A terv szerint tíz nap múlva befejeződik a munka a simonfai határban. Dicséret illeti a simaníaiakat. Jókedvvel dolgoznak a somogyszentpáli Béke Tsz tagjai Szántanak, vetnek, törik a,: kukoricát, s építkeznek egyaránt. Meg is van az okuk a jókedvre ... Szép termést takarítanak be, szép jövedelmük lesz az idén. Kukoricából 30— 35, burgonyából pedig 120 mázsás az átlagtermésük holdanként. Sokat fejlődött állatállományuk is. Tavaly még 10 szarvasmarhájuk volt, az idén már 44 áll az istállójukban. S a jó takarmányozást, gondozást&ö tejhozammal hálálják meg teheneik.' Most is 10,5 liter az istállóátlaguk. Jól szaporít a 33 anyakocájuk .>. Hetven süldőt most szerződtek le hizlalásra, másik hetvenet pedig szabad értékesítésre hizlalnak. A fejlődő állatállomány részére megfelelő szállásról is gondoskodik a tagság. Most építenek egy sertésfiaz- tatót és egy istállót. A nagy munkák közben már számolgatják a tagok: mit is hoz az idei közös munka... — Ügy hírlik — mondja Suszter Gyula, aki az idén állt be a közösbe —, hogy 55—60 forint körül lesz az idén egy-egy munkaegységünk értéke ... Akkor pedig megelégedhettünk, mert szépen kapunk a 400 munkaegységre feleségemmel... így vélekedik a többi tag is. S van, aki megjegyzi azt is: sokat köszönhetnek Bakó József elvtársnak, aki a múlt évben került a tsz-be elnöknek. Mert Bakó elvtárs a vezetőséggel karöltve, a tagság véleményét meghallgatva szervezi, irányítja a közös gazdaság munkáját. S amint az eredmények mutatják, jól. Csak így tovább!... Két hír Nyugat-Németországbol 900 millió márka amerikai fegyverért Az Adenauer-kormány szeptember végén 900 millió márka előleget szavazott meg amerikai konszerneknek fegyverek, hadianyag és egyéb hadi- felszerelés szállítására. Mint ismeretes, Nyugat-Németország és az Egyesült Államok közt már augusztusban létrejött egy keretszerződés, amelynek értelmében az amerikai konszernek 1960-ig 6 milliárd márka értékű hadianyagot szállítanak Nyugat-Né- metországnak. Blank további parasztokat űz el földjükről Hitler idején a Regensburg melletti Oberhinkofennél hatalmas gyakorlótér volt. Az egykori gyakorlótér területét azóta parasztok és telepesek újra termékeny szántófölddé változtatták. Most hivatalos felszólítást kaptak, hogy ne műveljék meg többé a földet, mert a szövetségi köztársaság hadseregének) »sürgős szüksége« van erre a területre. Helytállnak a tsz-építőbrigádok A ’barcsi járásban ez évben sok termelőszövetkezet fogott nagyobb építkezéshez. A tsz-ek vezetői a járás építésügyi előadóját, Vizi Tihamér elvtársat keresték fel terveikkel, problémáikkal. Nem kis gondot okozott, hogy hogyan biztosíthatják az építkezésekhez az építési szakembereket, segédmunkásokat. Vizi elvtárs fáradhatatlan volt, időben megszervezte a tsz építőbrigádokat, melléjük a segédmunkásgárdát. Nem is vallott szégyent ezekkel a dolgozókkal. Igen jól helytállt a kastélyosdom- bói Felszabadulás Tsz építőbrigádja. Minden nehézséget leküzdve dolgoztak a közös állatállomány részére szükséges istállók építésén. Már befejezték a 17 férőhelyes tehénistálló és az 51 férőhelyes növendékistálló átalakítását. Helytállásukért dicséretet érdemelnek. A rinyaújlaki Kossuth Tsz-nek nem volt terménytároló magtára. Ez évben tervbevették egy 8 vagonos magtár építését. Hogy tervük valóra- vált, azt jórészt Kőfaragó Sándor kőművesnek és brigádjának köszönhetik. Kőfaragó Sándor nemcsak a rinya- újlakiaknak segített az építkezési terv teljesítésében, hanem a környező tsz-eknél is vállalt munkát. Ezeket mindenütt határidőre elvégezte amiért a tsz-ek ezúttal köszönetét mondanak. GESZTENYEEVŐK Egy éve már, hogy utoljáira láttuk őket, s most az első valódi őszi vasárnap délután ismét megjelentek, mint a vándormadarak, vígan ropogtatva az idei gesztenyetermést, és keresethez juttatva az utcasarki gesztenyesütőket. Mint rajzó és éhes méhek lepik el c gesztenyesütőket, eláll-, ják az utat a járókelők előtt-. Nagyon ráéhezhettek már a frissen sült, illatos gesztenyére, mert izgatottan lökdösik egymást, hogy minél előbb szorongathassák dermedő kezükben g forró gesztenyés zacskót. Ha magukhoz kaparintották az illatos, gőzölgő gesztenyét, andalogva mennek az utcán, kezükben a kellemes meleget árasztó zacskóval, s szedegetik ki belőle egyenként a finom csemegét. Csakhogy van ám a gesztenyének mégehetetlen része is, a héja! Ezt szépen lekopozzák, és otthoniasan a járdára szórják. Gondolják, hogy a sok sétáló majd porrá tapossa és a szél élfújja. Sok bosszúságot okoz a férges, rossz gesztenye is, mert ilyen bizony néha több van, mint egészséges. Hogy ezzel mit csinálnak, érdemes megfigyelni. Szájukba veszik, érzik fanyar ízét, gyorsan kiköpUc az aszfaltra. Így aztán lassan tele szórják a járdát. Így megy ez egészen addig, míg csaJc föl nem élik az idei gesztenyetermést, és addig a járdák még az eddiginél is szeme- tesebbek, piszkosabbak lesznek. S amikor elfogyasztják a korzón fel-alá járva kilós vagy félkilós zacskójuk tartalmát, lassan hazaballagnak. Mid&a otthonukban kezükről a gesztenye kormát mossák le, elégedetten állapítják meg, hogy kellemesen eltöltötték a vasárnap délutánt. ^ s vPtryakozva gondolnak a következő vasárnapra, amikor ismét teleszórhatják járdáinkat a sült gesztenye héjával. , , SZITA FERENC Magukra vesselek, akik most nem vetnek Még magasan járt a nap, amikor tegnapelőtt délután a Csokonyavison- tai Gépállomás egyik zetorosa befordult a gépállomás udvarára. Dániel János, a gépállomás igazgatója meglepődve nézte a zetorost, s mindjárt meg is kérdezte, hogy miért hagvta abba ilyen korán a vetést. A Zetor-vezető igen csak kikelve magából panaszkodta, hogy ott kellett hagynia a munkát, mert a somogy- aracsi termelőszövetkezet tagjai nem vittek ki vetőmagot a földre, hogy tovább vethessen. Erre persze az igazgató is jogosan 'felháborodott. Mert estig még nagy területen földbe tehette volna a magot a zetoros vetőgép. Vajon a somogyaracsi termelőszövetkezeti parasztoknak nem érdekük, hogy mielőbb befejezzék a vetést? Ha most nem igyekeznek, akkor majd magukra vethetnek, ha jövőre nem lesz jó termésük a mulasztásuk miatt! Most az ideje, hog\- megteremtsék a jövő évi kenyér biztosításának alapjait. Használják ‘ki ezért jobban a gépek segítségét és az alkalmas napokat. ^Balesetek főidőn és levegőben Több mint 30 000 közlekedési baleset négy hónap alatt Ausztriában ez év májusától augusztusig bezárólag több mint 30 000 közlekedési baleset volt. Ezek során 639 ember vesztette életét. Összeütközött két norvég iökhajtásos repülőgép Moirana felett, Észak-Norvégiá- ban, összeütközött és lezuhant két Iökhajtásos repülőgép. Nagyobb szaktudású fiatalokat kell nevelnünk! Uj mérnöknemzedékünk többségében kiválóan megállja helyét, elmélyült szakmai tudásról, magas műszaki kultúráról tesz tanúságot. A magyar mérnökök tervei szerint készült gépek, szerszámok, egyéb gyártmányok eljutnak olyan országokba is, ahol a fejlettebb technikával szemben kell sikerrel felvenni a versenyt. Főiskoláinkról kikerült új mérnökeink a legjobb régi szakemberek nyomdokain haladva tovább öregbítik] iparunk hírnevét. Azonban a tervezés, a jó mérnöki munka, az ipar parancsnokainak magasfokú képzettsége egymagában véve még nem elég versenyképes gyártmányok előállításához. Égető szükséglet: a szakmunkásutánpótlás Amilyen nagy eredményt értünk el a mérnökök, technikusok képzésében, olyan szerény az előrehaladás az új szakmunkások tudásának fejlesztésében. Sőt, technikusaink többsége az iskola elvégzése után adminisztratív munkát végez (utókalku- léns, programos stb.), ahelyett, hogy bekapcsolódna a termelésbe. Nem is beszélve arról, hogy a technikumi vizsga után kevés fiatal hajlandó gyakorlati munkát végezni, mindjárt irányítani akarnak. Üzemeinkben sok az idős szakmunkás, aki nemsokára kiöregszik a munkából. Mi lesz, ha kikapcsolódnak a termelésből? Iparostársadalmunk soraiból is hiányzik az új nemzedék. Hol vannak a fiatalok, akik átveszik a kiejtett szerszámokat, akik éppen olyan jól elsajátítják szakmájukat, mint az »öregek-«? A mérnökök irányítanak, a technikusok többsége adminisztrál. Hol vannak, illetve lesznek a hatalmas, a gépipart forradalmasító elgondolások végrehajtói? ... A kiváló tudású szakmunkások utánpótlása? Erre a kérdésre adna feleletet az ipari-tanulóképzés. Lássuk meg az ipari-tanulóképzés fontosságát, ismerjük fel, hogy műszaki előrehaladásunk olyan tőkéjét képezi, melynek kamatait — ha később is — nagy eredményekben lehet lemérni. Vizsgáljuk meg Somogy megyei (különösen kaposvári) viszonylatban az ipari-tanulóképzés helyzetét. Hogyan sáfárkodtunk a lehetőségekkel? Kaposvárott többek között a Textilművek, a Finommechanikai Vállalat, a Vaskombinát, a Cukorgyár, a gépállomások, a ktsz-ek, a kereskedelem széles hálózata kéri, igényli, foglalkoztatja az ipari tanulókat. Tulajdo- nítottunk-e kellő fontosságot képzésüknek, törődtünk-e megfelelően az intézet, a tanárok, a tanulók sorsával? Nem! Mostohagyerekek — mostohább apákkal Ellátogattunk a kaposvári MTH (Munkaerőtartalékok Hivatala) 503-as ipari-tanuló intézetébe. Az iskola 1956. júliusáig a Könnyűipari Minisztériumhoz — ezen keresztül a Megyei Tanács Ipari Osztályához —, most a budapesti MTH Központhoz tartozik. Amíg a tanácshoz tartoztak, mostohagyerekként kezelték őket. Ezt alátámasztja Pintér Kálmán igazgató kijelentése is: »Két év alatt az ipari osztály vezetője egyetlen alkalommal sem látogatta meg az iskolát!« A budapesti MTH patroná- lása — még előnytelenebb! A megyei anyaiskola Kaposvárott működik, 3 évfolyamos, 550 növendékkel. Kát éve idekapcsolták a kereskedőtanuló-iskolát is 93 fővel. Ezenkívül Siófokon, Bogláron, Barcson, Csurgón, Marcaliban, Nagyatádon tanul az előbbiekkel együtt 1060 diák. a! létszám tehát elég magas. S noha a tanulók száma növekedett, bővült az üzemek kapacitása — az iskola maradt a régi helyiségben. 550 diáknak 5 tanterme, 1 szertára van így állt elő az a visszájára fordított helyzet, hegy az egyik órát az anyaiskolában taitják, utána tanár, diák együtt rohannak át az Ady Endre utcai KlOSZ-helyiségbe a másik órára, vagy az Illyés Gyula művelődési otthonba; a tanterem kell egy másik osztálynak. Az Ady Endre utcában setét, cement-padlózatú szobában taitják az előadásokat (a rajzórát is) összetolt kocsmaasztalokon. Rendezvény esetén foglalt a terem, szünetel a tanítás. A fűtést sem tudják megoldani a kölcsönhelyisé- gekben. Ilyen körülmények között pedagógiai eredményt elérni nagyon nehéz. A délutáni tanításra a reggeli vonatokkal kell bejárniuk a hallgatóknak, s helyiség hiányában a parkban vagy a várótermekben várják meg a tanítás kezdetét. A géplakatos, esztergályos, kovács, faiparos, épületlakatos, öntő, motorszerelő stb. tanulóknak szemléltető órákat kellene tartani, de nincs hol. Felelőtlenség, nemtörődömség Az ipari-tanulóképzés tehát ilyen nehézségekkel küzd. Ugyanakkor a volt Korona Szálló épületében mindössze 160 diák lakik, az épület nagy része k! használatlan. A helyiséghiány azonban csak egyike a bajoknak. Pintér igazgató és Bárdos igazgatóhelyettes elmondja a többi nehézséget is. Az ipari iskolák reformkorát éljük. Ezektől a reformoktól sokat várnak tanárok és tanulók egyaránt. Mit kellene mielőbb megváltoztatni? Elsősorban a tanmenetet. A tanulók 4 napot az üzemekben, 2 napot az iskolában töltenek. Heti óraszámuk 16. Ezt nyugodtan csökkenthetnék 10 órára. Miért? Mert a tanulók túl vannak terhelve. Sokan, különösen a vidékről bejárók este 7 óra körül érnek haza, otthon nem tudnak rendesen tanulni, tehát az iskolában kellene elsajátítaniuk az anyagot. Ehhez viszont a helyiségprobléma megoldásán kívül jobb, rendszerezőbb tankönyvek kellenének. Sokszor az általános iskola anyagát kell ismételni, ami időt rabol el a tanulóktól a gyakorlati tantárgyak rovására. Pedig itt a gyakorlat a legfontosabb. A jó szakmunkásképzés. A tanárok is (négy állandó tanár van) túl vannak terhelve. Nagy a bürokrácia Pintér elvtárs 19-féle kimutatást mutat. Ezen felül igen sok ideiglenes kimutatást, statisztikát kell készítenie. A tanács ipari osztálya szintén jelentéseket kér. Az intézet igazgatása túlságosan komplikált. A vállalatok bejelentik, megtervezik iparitanuló-igényüket. Felterjesztik a főhatóságoknak. A főhatóságok a minisztériumoknak. A minisztériumok átadják az igényt az MTH-nak. Az MTH 15 hatósága, osztálya intézkedik, hogy“ Kaposvárott mennyi tanulót vegyenek fel. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a kaposvári MTH Intézet a Kaposvári Városi Tanácshoz tartozna! A helyi üzemek is egyszerűbben jutnának ipari tanulókhoz, s ami még fontosabb, jobban képezhetnék, speciál:- zálhatnák egyes szakokra tanulóikat. Persze, ebben az esetben az együttműködés és segítés jobb formájának kialakítására lesz szükség az MTH Intézet és a tanács ipari osztálya között. A távolabbi jövő perspektívája: az üzemek önállóan, profiljaiknak megfelelően, saját helyiségeikben képezik ipari tanulóikat. Ez a helyiséghiány megszüntetésének egyik formája is lehetne. Kaposvárott egyes üzemekben van már erre jó példa, ezt tovább kell fejlesztem. Nagyobbat kell lépni a jövő szakmunkásainak képzésében. A múlt »inasai« 10—-14 órát dolgoztak — látástól vakulásig. Házi munkát végeztek, fát vágtak, vizet hordtak, cipőt tisztítottak. Fizetésüket »érdemük« szerint állapították meg, tehát annyit adtak, nekik, amennyit a mester nem szégyellt. A törvény nem védte őket. Ma? ... Harminc nap fizetéses szabadságot, hathavon- ként emelkedő bért, fillérekért ebédet, munkaruhát, egyszóval emberibb életet biztosítunk számukra, lehel őséget tudásuk kibontakoztatasa- ra. És éppen ezért kell tovább, nagyobbat lépnünk érdekükben, hogy méltó segítőtársaivá válhassanak mérnökeinknek, technikusainknak. Örömmel, büszkeséggel tölthet el mindenkit, hogy az ipari-tanulóképzés olyan lehetőségeit hoztuk létre, amilyenekre a legfejlettebb kapitalista országban sincs példa. A gyakorlati munka hiányosságai még nagyobb felelősséget rónak ránk. Nagyobb lelkesedéssel segítsük az ipari-tanulóképzés problémáinak megoldását, műszaki színvonalának emelését. Mérnökeink, technikusaink képzésével egyidejűleg nagyobb szaktudású fiatalokat kell nevelnünk. Ezt -követeli fejlődő iparunk érdeke! Szüts István
