Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-11 / 240. szám

Csütörtök, 1956. október 11. SOMOGYI NÉPLAP % ENYHÍTSÜNK AZ ENERGIE GONDON Takarékoskodjunk a szénnel PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Gondolatok a Mélyfúró Vállalat tagfelvételi munkájáról Soha nem voltunk bőviben a szén­nek, de' energiaellátásunk soha nem okozott olyan gondot, mint most. Soha nem volt akkora szükség a szénnel való takarékoskodásra, mint napjainkban. Minden darab megta­karított szén számít — mondják A FÜTÖHÁZBAN. Ezért itt most még nagyobb gondot fordítanak arra, liogy a mozdonyok lehetőleg minél kevesebb szenet használjanak fel, és a tárolásnál se menjen szén veszendőbe. A Fűtőház dolgozói megfeszített erővel küzde­nek azért, hogy minél több szenet takaríthassanak meg. Nagy figye­lemmel készítik elő a fűtésre kerülő szeneket, minőség szerint osztályoz­zák és megfelelő arányiban keverik össze. De takarékoskodik a mozdo­nyok személyzete is. A mozdony­fűtők a szovjet egylapátos módszer szerint fűtenek. Mindenegyes lapát szén bedobása után azonnal becsap­ják az ajtót, így kevesebb hideg le­vegő jut a fűtőtéribe. Kihasználják a lejtős terepet is, ilyenkor nem fűtenek, és engedik, hogy a mozdony gőz nélkül szaladjon. Ezekkel a módszerekkel a Fűtőház dolgozol mintegy 180 tonna szenet takarítot­tak meg csak szeptemberben. Ki­lencven család évi tüzelőjének meg­felelő szénmennyiség ez! Másik nagy szénfogyasztónk, A tanácstag elintézte... Egyre népszerűbbé válnak, mert •gyre jobban betöltik szerepüket a tanácstagok fogadóórái. Erre mutat, hogy a múlt hónapban sok választó kereste fel tamácsképviselőjét orvos- landó ügyekkel. Simon Mihály megyei tanácstag Tapsonyban tartott fogadóóráján a falu lakossága kérte, hogy intézze el a villanyhálózat bővítését. Simon elvtárs a község jogos panaszát az illetékeseknél szóvá tette; a válasz nem sokáig késett. A Kaposvári Épít­tető Vállalat még az idén teljesíti a lakosság régi vágyát, s Tapsony külteleki utcái is kapnak villanyt. Illés János tanácstaghoz is bátran fordulnak választói. Pamuk község­ben Torkos Jenőné igazgató panasz­kodott a megyei tanácstagnak, hogy egy tan termes iskolában kénytelenek 125 permeket tanítani. Eddig hiába fordultak akárthová, kérelmüket sen­ki sem hallgatta meg. Illés elvtárs •sem sokat gondolkozott, a megyé­hez fordult, s tolmácsolta a pedagó­gusok és szülők kérését: hogy egész­ségesebb környezetben oktathassák, nevelhessék gyermekeiket. Az eredmény nem maradt el: Pa­nnik község 1957-ben megkapja a kéttantermes típus általános iskolát. (Megyei tanácstagok tájékoztatója alapján.) A kaposvári cukorgyár bizony nem sok szenet takarít meg. —i Nálunk nem az a probléma — mondja az igazgató, Tabák elvtárs —, hogy hogyan tudnánk szenet megtakarítani, hanem azon törjük fejünket, hogyan lehetne még több szenet felhasználni. — A Kaposvári Cukorgyár az idei kampányra ugyanis olyan rossz minőségű szene­ket kapott, melyek nem akarnak el­égni a kazánokban. Csökkentették a pakura naponta felhasználható mennyiségét is. így még több szenet kellene tüzelniük. Ez azonban óriási nehézséget okoz a gyár dolgozóinak. Az előre felszerelt Zsigmond-féle előgyújtó-doboknak köszönhető, hogy a szén — ha igen nehezen is —, de egyáltalán elég. Az ilyen rossz fűtési viszonyokkal termelt gőz lényegesen Messze viszi az őszi szél a gépek zaját a nagyberki határban. Egy­más nyomában haladnak a gépek és fogatok: egy Zetor, egy lánctalpas és két G—35-ös, meg a tizenhárom pár fogat a Győző Termelőszövetke­zet földjén. Szántanak, vetnek... Havasi József, a szövetkezet elnö­ke megelégedéssel szemléli a serény munkát. Végeztek a betakarítással, 50 holdon földbe került az őszi árpa, a búza 120 holdon. A jövő hét ele­jére elvetik a többi 105 holdon is a búzát. Aztán jöhet a zárszámadás!... Otthonosan mozog a többiek kö­zött Polecsák József, az új tag is. Föltalálja magát a földeken. Pedig A Becsület Termelőszövetkezet iro­dájában Takács Kálmán növényter­melő brigádvezető és Wiedermeier József traktoros brigádvezető beszél­get. Most nem a traktorok munká­járól, a szántás-vetésről, egészen másról esik szó. Azt latolgatják: ho­gyan fizetett a cukorrépa meg a ker­tészet. Ott állnak mindketten az iro­da egyik felében, a magasra rakott cukortól hízott papírzsákok mellett. Több mint negyven mázsa cukor áll itt egy halomban. Az idei cukorrépa- termésért kapták. Vagy 25 deka jut belőle egy-egy munkaegységre. Lesz Nézzünk be a tanácsházba: mit csinálnak itt az emberek? — Soha jobbkor, kedves elvtárs — fogad Nemes János tanácstitkár. — Éppen a legutóbbi tanácsülés hatá­rozatából gépelem ki a község újabb vállalását... kevesebb a szükségletnél. A kevés gőz pedig kevesebb termelést szül. A gépek nincsenek teljes mértékben ki­használva. Naponta mintegy 25 va­gonnal lehetne többet termelni, ha a kazánokat rendesen fűthetnék! A termelés csökkenése, a répái eldolgo­zósí tervnél mutatkozó lemaradás érzékenyen érinti a dolgozókat. Ke­vesebb a kereset, nehezebb a munka. A Cukorgyárnál mutatkozó tüzelé­si nehézségek is mutatják, milyen fontos a széntakarékosság, milyen fontos, hogy ne csak a Fűtőházban, hanem minden üzemünkben, de la­kásunkban is vigyázzunk a szénre, takarékoskodjunk vele. Jól tároljuk, hogy ne porladjon, ne menjen belő­le semmi veszendőbe; úgy tüzeljünk, hogy minél több elégjen belőle, mi­nél több legyen a belőle nyert ener­gia. — Nos, mit vállaltak? ... — Biztosan hallott róla az elvtárs, hogy a harmadik negyedévi adóbe­vételi tervet az elsők között teljesí­tettük ... Sőt túl is teljesítettük ... Jól elmaradt tőlünk a versenytárs Toponár. Ezen igen felbuzdult a község, és a tanácsülés úgy határo­zott, hogy november 7 tiszteletére teljesítjük a begyűjtési tervet. Még­pedig úgy, hogy a bor kivételével mindenből száz százalékra teljesíti a község egész évi beadási kötelezett­ségét november 7-ig. Azt szeretnénk, ha a többi község is csatlakozna hoz­zánk. _ Reméljük, így is történik. Sz. F. Felemelték az állami gazdaságokban foglalkoztatott alacsonykeresetű dolgozók bérét Az állami gazdaságok minisztere a MEDOSZ-szal egyetértésiben a gazdaságok alkalmazottai állomány- csoportjában foglalkoztatott ala- csonykeresetű dolgozók bérét fel­emelte. Ezek a dolgozók nyolc órai munkáért 600—620 forint havi bért kapnak. A túlmunkadíjakat az ér­vényben lévő rendelkezések szerint kell elszámolni. LIBAMÁJ, KACSAMÁJ... Nemrégen adta ki a Miniszterta­nács a szerződéses kukorica értéke­sítésére vonatkozó rendeletét. Azóta megyeszerte sok tsz és egyéni gazda szerződött kukoricára, sertés- vagy baromfiíh í zlalásra. Az október 7-ig beérkezett jelentések azt mutatják, hogy a földművesszövetkezetek az őszi baromfilhízlalási szerződések munkájában jelentős eredményeket értele el. 13 500 libára és 4800 kacsá­ra kötöttek hízlalósi szerződést. A csirke- és pulykaszerződtetés már nem áll ilyen jól; csirkéből 900-ra, pulykából pedig csak 170-re kötöttek szerződést. Sok nehézséggel küzdő vállalatról van szó. Dolgozói szétszórtan mun­kálkodnak, négy megye területén, s összefogásuk nehéz. Ez érződik a pártszervezet munkáján, a politikai munkán is. Ám a Mélyfúró pártszer­vezete a gátak ellenére tevékenyke­dik, nem is eredménytelenül. (Leg­alább is, ahogy ezt a tagjelöltfelvé­telről meg lehet állapítani.) A nyilvántartás első látásra ked­vező képet mutat. Vörös elvtárs, a pártszervezet titkára tájékoztat ar­ról, hogy ez évben hét tagjelöltet és három tagot vettek fel a szervezet­be. A tagfelvétel rendszeres, csak­nem minden taggyűlésen napirendi pontként szerepel. A kommunisták — munkájuk, viselkedésük, felfogá­suk alapján — körültekintően vá­lasztják ki azokat, akik alkalmasak a párttagságra. Milyen módszerekkel végzik e nagyjelentőségű munkát? Igaz, a terv, melyet még az első negyedév­ben célul tűztek, nem minden szem­pontból kifogástalan. De feltétlenül ösztönzi, buzdítja a pártszervezet ve­zetőit, tagjait. Akkor elhatározták, hogy év végére 70 főre növelik a párttagok számát, s jelenleg nagy- venötnél tartanak. A terv előrelát­hatólag nem valósulhat meg. A szám­szerű tervezés sok hibára, kapkodás­ra adhat okot — s ezt szerencsére tudják a vezetőségi tagok is. Tehát sz.em előtt tartják, hogy a tagfelvé­tel nem válhat toborzássá, nem me­het a minőség rovására. Kommunistákat minden brigádba! Nem könnyű figyelemmel kísérni egy dolgozó munkáját, életét, ismer­ni gondolkodásmódját, elképzeléseit, különösen ilyen szétszórt vállalatnál. De kísérletek történnek. A vezető­ség főként a pártbizalmiakat bízta meg, hogy amikor a fúróberendezé­sek munkásainál járnak, beszélges­senek velük, ismerkedjenek, tájéko­zódjanak, hogy a pártszervezel kö­zelebb kerüljön a pártonkívüliekhez. Elsősorban Illés, Lukács, Mészáros és Herczeg elvtársat bízta meg ilyen feladattal a pártszervezet, s a mód­szer többé-kevésbé bevált. Ez azon­ban nem elég. Nem elég azért, mert a szervezet titkára nagyon ritkán jut el a dolgozókhoz, noha többször tag­gyűlésen is kifogásolták ezt. Vörös eivtárs azt mondja, van olyan bri­gád, mellyel öt-hat hónapig sern ta­lálkozik, másokat két-három hóna­ponként tud meglátogatni. És vall­juk be, ez az ő hibája. A vállalat igazgatója lehetővé teszi (ezt több­ször közölte is), hogy amikor gép­kocsi megy vidékre, magukkal vi­szik a párttitkért is. A lehetőséget nem használja ki Vörös elvtárs. Ar­ra vár, hogy az igazgató hívja. Ö maga nem szól, hogy meg akarja lá­togatni valamelyik brigádot. A jó pártmunka alapvető feltétele, hogy szoros kapcsolat legyen a pártveze­tőség, a tagok és pártonkívüliek kö­zött. Ezért elsősorban a párttitkárrrak kell tennie valamit... Legtöbb tennivaló a brigádoknál akad. Egy fúróberendezésnél nyolc- kilenc ember dolgozik. A pártszer­vezet — nagyon helyesen — törek­szik arra, hogy minden brigádban le­gyen kommunista. A kísérlet azon­ban eleinte nehézséget okozott. A dolgozók valahogy féltek a párttag­ságtól, féltek, hogy hátrányuk szár­mazik belőle, s a fúrómester majd rossz szemmel néz rájuk. A pártszer­vezet vezetősége ezért úgy határo­zott. hogy mindenekelőtt a fúrómes­terek közül kell kommunistákat ne­velni. Mi nem kifogásoljuk ezt a tö­rekvést. Feltétlenül hasznos, ha a brigád vezetői párttagok — így job­ban tudnak hatni dolgozótársaikra. De a vezetőség már kevésbé vizs­gálta meg, hogy mi okozza a párton­kívüliek tartózkodását. Mert első­sorban ezt kellett volna megvizsgál­ni. Még egyszer tehát: jó, ha a mes­terek kommunisták, de ne csak ez legyen a cél. Ne az döntse el, hogy valaki párttag lehet vagy sem, hogy fúrómester avagy beosztott dolgozó. A vállalatnál van még négy bri­gád, ahol egy kommunista sem akad. másutt viszont kettő-három is van. Jó lenne úgy összeállítani a brigá­dokat — természetesen a vállalati érdek figyelembe vételével —, hogy minden brigádban dolgozzon leg­alább egy kommunista, aki párt­megbízatásként foglalkozhatna a pártonkívüliek nevelésével. Közelebb a „kinti“ dolgozókhoz Feltétlenül szükséges ezt hangsú­lyozni, mert ahogy előbb írtuk, az idei tag- és tagjelöltfelvétel eredmé­nyei csak első látásra mutatnak ked­vező képet. Miért? A vállalatnál ösz- szesen 250 dolgozó van. A 45 párt­tag és tagjelölt a munkások számá­hoz viszonyítva kevés. Az arányta­lanság okozója kétséget kizáróan a »kinti-” munkában keresendő, ezen kell mindenekelőtt változtatni. A munka megjavításának módját jól ismerik a pártszervezet vezetői. Csak többször, rendszeresebben kell fel­keresni a központtól távollévő dolgo­zókat, s nevelni, formálni őket, hogy később pártunk tagjaivá válhassa­nak. IgaZj vannak olyan dolgozóik, akik maguk kopogtatnak a párt kapuján, mint Pápes Árpád, aki többször le­vőiben is kérte felvételét, vagy Pin­tér Zoltán. Ez megkönnyíti a veze­tőség dolgát. De a többieket is meg kell keresni. Azokat, akik még bá­tortalanok, félénkek, de közeledné­nek a párthoz, ha segítőkezet nyúj­tanának feléjük. Érvényesüljön az új szellem a tagfelvételben is Van azonban néhány más gátló körülmény is, ami megnehezíti a tag- és tagjelöltfelvételt a Mélyfúró Vál­lalatnál. Ezek mindenekelőtt a régi szokásokból, régi módszerekből és helytelen elképzelésekből adódnak. Jellemző példa erre Karádi Mihály fel’,'ételének ügye. Vörös elvtárs — mielőtt még vezetőség elé került vol­na a dolog -+ beszélt Betlehem elv- társsal a Városi Pártbizottságon. El­mondta, hogy miért javasolja Kará­di Mihályt tagjelöltnek, hogy nép­hadseregünk hadnagya volt, hogy po­litikai előadó, képzett, rátermett elv­társ, kitűnően dolgozik stb. Hozzá­tette azt is, hogy Karádi Mihály »nyugatos« volt. Betlehem elvtárs egyetértett a felvétellel, s a taggyű­lés el is fogadta. Ám a Városi Párt- bizottság visszautasította a kérel­met. Vörös elvtárs most, a visszauta­sítás után azt mondja: maga is úgy látja, karrierista emberről van szó, akit jobb, hogy nem vettek fel... Nos, miért r.em látta ezt előbb? Vagy csak azért változtatta meg vé­leményét, mert a Városi Pártbizott­ság másként döntött? És mennyiben akadályozza meg a tagjelöltfelvételt az, hogy Karádi Mihály nyugaton volt? Ez önmagában — a XX. kong­resszus után — már nagyon gyenge érv. Úgy gondoljuk, a néphadsereg­ben sem bíztak volna felelősségtel­jes politikai munkát Karádi Mihály- ra ha nem volna méltó rá, ha vala­mi bűne volna. Le kell szűrni a tanulságot e pél­dákból. A pártvezetőség körültekin­tően, alaposan vizsgálja meg, hogy kit vesz fel tagjelöltnek, de ne vál- toztatgassa álláspontját, és határo­zottan álljon ki igazáért. Semmi „de“... Hasonló hibákat követ el a párt- szervezet a műszaki értelmiséggel kapcsolatban. A statisztika szerint 40 műszaki és adminisztratív dolgozó között mindössze 12 párttag van. E kommunisták többsége párttagsági könyvével zsebében került a válla­lathoz. Az alaoszervezet mindössze eey műszaki alkalmazottat, Mészáros elvtársat vette fel tagjai sorába még 1954-ben. Azóta mostohagyermek­ként kezelik a műszakiakat. Vörös elvtárs úgy nyilatkozik, hogy nincs, akit felvehetnének közülük. Per­sies elvtárs, a vezetőség tagja s a kommunista műszakiak megcáfolják ezt. De van példa arra is, hogy elzár­kóznak a műszakiak felvétele elől. Balázs Éva műszaki geológus, tech­nikus a vállalatnál. Maga kérte fel­vételét, a pártszervezet foglalkozott vele, alkalmasnak tartja, de ... A Városi Pártbizottság egyik dolgozója azt mondta: — Igaz, megjelent az ér­telmiségi határozat, de — várjanak vele. A felvételekre még nem kaptak tájékoztatót a Központi Vezetőség­től... Ez az egy példa is hűen tük­rözi a .pártszervezetben még mindig megtalálható bizonytalanságot, uta- sítgatásra várást s a műszaki értel­miség háttérbeszorítását. Jó lenne végre szakítani a régi, elavult mód­szerekkel. Mikor jutunk el odáig, hogy mindenkit képessége, érdemei és nem beosztása szerint ítélünk meg? Feltétlenül ki kell javítania e hi­bákat a pártszervezet vezetőségének. Ezt követeli a párt, a dolgozók, az egyre jobban érvényesülő új szellem, melynek a Mélyfúró Vállalat párt- szervezetében is érződnie kell. A hibák kijavítása csak segítséget adhat, segítséget, mely lehetőséget nyújt a tag- és tagjelöltfelvétel ed­digi eredményeinek fokozásához. Jávori Béla--------------------------------------------------------------------------------------------­- > K lVÜL CSINOS, BELÜL PISZKOS Gyönyörű ez az épület. Falain az örökzöld repkénnyel, hatalmas ablakokkal, szép, nagy udvarral. Mindezeknél csak a pirosarcú, mo­solygószemű apróságok, a Petőfi napközi otthonos óvoda kis lakói gyönyörűbbek. De mintha megtörne az ablako­kon kihallatszó kacagás, amikor az épületbe lépünk, mintha nem is volnának olyan világosak az abla­kok, nem volnának olyan mosoly- gószeműek a gyerekek. Az ablako­kon nehezen kúszik be a napfény (valami fertőtlenítőszerrel szórták be), ha pedig egy résen behatol, szégyenkezve pásztáz tovább, mert bizony nem valami ragyogó tiszta­ságot aranyoz be sugaraival. Ko­pottak, piszkosak az ablakok, az ajtók. a bútorok. A szobák a kis tábori ágyakon alvó gyerekekkel, a sötétszürke pokrócokkal Icaszár- nyára emlékeztetnek. Hiányoznak az üde, világos színek, hiányzik a tisztaságnak kellemes illata. Az egyik ajtó mögül szörnyű bűz csap meg bennünl-cet. Az illat a gyerekek mosdóhelyiségéből jön. De hogyan néz ki ez a helyiség! A falak piszkosak, hull a vákölat. Három vízcsap áll benn három kagylóval, de csak egyből szivárog víz. A másik kettő nem működik. Az orrfacsaró rossz levegő a fürdő­szobából jön át, ahol öt kis WC van, de ezek közül is csak egy használható. Ennél a WC-nél állnak nem egyszer sorfalat a gyerekek, vagy indítanak »ökölharcot« egy­más között. Ez az eset nem ritka­ság nálunk — panaszolják a nap­közi otthon vezetői. — A WC-k, mosdók egy része mindig rossz, igen keservesen javítják meg azo­kat. Bizony, a kicsinyek tisztán­tartása, mosdatása nem kis feladat ilyen körülmények között. És a tö­rülközők, amelyek szürkék a szennytől! Csak tíz-tizehkét darab van belőlük — panaszolja a veze­tőnő helyettese. Három-négy na­ponként mosatják őket. Gondolni- való, hogy néznek ki ezek a ken­dők, amikor naponta többször is százhatvan pár apró kezet, arcot törölnek belé. És gondolnivaló, mennyire szolgálja ez a gyerme­kek egészségét! Így néz ki belülről az a szép épület. Ilyen piszkos. A Városi Tanács Oktatási Osz­tálya úgylátszik, megfeledkezett a százhatvan gyerekről. Engedi, hogy ezek a csöppségek kopott, piszkos, bűzös helyiségekben töltsék el napjaikat, szennyes kendőkbe tö­röljék kezüket, arcukat. Engedi, hogy por, piszok, hulló vakolat le­gyen ott, ahol mindig ragyogó tisz­taságnak kellene lennie, engedi, hogy a dolgozó édesanyák viszo- lyogva vigyék kicsinyeiket a nap­közibe. Pedig nem is kell olyan sok ah­hoz, hogy ez a napközi otthon, mint a többi, valóban otthona le­gyen a kisgyermekeknek. Csak pár ezer forint (ezt még a föld alól is elő kell teremtenie az oktatási osztálynak!), több ellenőrzés, me­legebb szív, nagyobb lelkiismere­tesség kell hozzá. Gyermekeinkről van szó! — L.-né — Mi újság Nagyberkiben? GYŐZŐ TSZ: A jövő héten végeznek a vetéssel, aztán jöhet a zárszámadás BECSÜLET TSZ: Jól fizetett a cukorrépa meg a kertészet A KÖZSÉG: November 7-re teljesíti az évi begyűjtési tervet j i nemrég még Pesten kocsiskodott va­lamelyik sörgyárnál. Nem bánta meg, hogy sógora, Molnár József szavára hallgatott, ő is megkereshet annyit, mint a sógora, akinek már 350 kö­rül van a munkaegysége. Erre pedig kb. 17 ezer forintos jövedelme lesz a közösben. Elmosolyodik az elnök, eszébe jut, hogyan biztatta Molnár a sógorát: -Gyere hozzánk, sógor, nem bánod meg, még le is költöztetünk saját autónkkal... « És le is költöztették. Havasi elvtárs odament a szántó­vető emberekhez és mosolyogva kö­szöntötte őket. olyan tag, mint például Tar Károly, aki egy mázsa cukrot visz haza a zárszámadáskor. És a kertészet? ... Az is jól fizet... Az 5 hold már ed­dig 100 ezer forintot hozott a terve­zett 54 ezerrel szemben. Annyi a paprika meg a paradicsom még most is, hogy azt sem tudják, hova te­gyék ... És az egész kertészetben Tar Kál­mán brigádvezetővel mindössze nyolc asszony látja el a munkákat... Érdemes hát kertészettel foglal­kozni a közösben...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom