Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-09 / 238. szám

VILÁG PROLETARJ AI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Jövőre még többet várhatunk gépállomásainktól A szép értesse meg velünk az életet... Uj szereposztásban a Csárdáskirálynő Időnként biztatóan játszott a Kinizsi A MAGYAR DOLC-OT^K PÁRT]A SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 238. szám. ÁKA 50 FILLÉR Kedd, 1956. október 9, Pártunk, népünk szívébe zárja a vértanúk emlékét Szombaton délután a Kerepesi temetőben a párt ^ és a munkásmozgalom nagy halottal . közé örök nyugalomra helyezték a párt mártírjait: Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. A gyászdrapériákkal övezett Kossuth-mauzóleum előtti téren ravatalozták fel a mártírok koporsóját. Nemzetiszínű, vörös és fekete zászlókat lobogtatott a szél a koporsók körül; ■ mögöttük a Magyar Dolgozók Pártjának jelvényéi helyezték el. A koporsók előtt vö­rös bársonypámán nyugodtak Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szálat András kitünte­tései, amelyeket a haza és a párt szolgálatában sze­reztek. Pálffy György altábornagy koporsóján ott volt tábornoki sapkája és kardja. Géppisztolyos harcosok álltak a koporsók mellett, gyászkarszalagos tisztek áll­tak sorfalat a ravatalhoz vezető úton s a ravatalnál a néphadsereg díszzászlóalja sorakozott fel, gyász- szalagos csapatzászlóval. A gyászinduló hangjai mellett megindult Buda­pest népének menete, hogy elvonulva a ravatal előtt megadja a végső tisztességet a párt mártírjainak. Három órán át sűrű sorokban, végeláthatatlan menet­ben tisztelegtek a gyárak munkásai, az értelmiségiek, a néphadsereg tisztjei és harcosai, az egyetemek és a főiskolák hallgatói — mintegy 150 000-en haladtak el a ravatal előtt. Három óra előtt tíz perccel a koporsók mellett a Magyar Dolgozók Pártja vezetői álltak díszőrséget: Apró Antal, Ács Lajos, Hegedűs András, Kovács Ist­ván, Kiss Károly, Marosán György, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Három órákor vége szakadt a budapesti dolgozók néma tiszteletadásának; megkezdődött a gyászszertar­tás. A gyászolók hatalmas tömegében ott voltak a mártírok hozzátartozói. Eljöttek a párt vezetői, ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács számos tagja, a tömegszervezetek vezetői, a politikai, gazdasági és kulturális élet kiváló személyiségei, a tábornoki kar tagjai. Megadták a vég­ső tisztességet a mártíroknak egykori munkatársaik és barátaik, a spanyol polgárháború magyar szabad­ságharcosai. Hatalmas tömegben vettek részt a teme­tésen a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, a főváros lakosai. A gyászinduló hangjai után elsőnek Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott gyászbeszé­det az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács nevében. Az ércnél is maradandóbb emlékművet állítunk: megvalósítjuk amiről álmodtatok Apró Antal beszéde Tisztelt gyászoló közönség! Tisztelt elvtársak és elvtársnők! Soha nehezebb és tragikusabb kö­telességet nem teljesítettünk, mint most, amikor pártunk, kormányunk, a Hazafias Népfront nevében, a szo­cializmust építő forradalmi magyar munkásosztály és egész dolgozó né­pünk nevében búcsút veszünk kiváló elvtársainktól, barátainktól, Rajk Lászlótól, Szőnyi Tibortól, Pálffy Györgytől, S.zalai Andrástól, akiket 1949-ben provokációs, hamis vádak alapján halálra ítéltek. Becsületbeli, elvtársi kötelessé­günknek teszünk eleget most, ami­kor elvtársaink földi maradványait a magyar munkásmozgalom, az 1919- es proletárdiktatúra mártírjainak, az illegális harcok 'hősi halottjainak sírjai mellé temetjük. Utolsó aiktusát végezzük el annak a rehabilitáció­nak, amelyre pártunk Központi Ve­zetősége határozatai és népünk aka­rata kötelez bennünket. Elvtársak! Tudatában vagyunk annak, hogy még a legteljesebb rehabilitáció sem teheti -meg nem történtté azt, ami történt, hogy drága elvtársainkat nem tudjuk feltámasztani, bármeny­nyire megadjuk is emléküknek a ne­kik kijáró tiszteletet. Nem tudjuk teljesen begyógyítani azt a sebet, amelyet haláluk ütött családtagjaik szívén és amely — ha időlegesen is — sok százezer magyar dolgozóban gyengítette meg a hitet a szocia­lizmus magasabbrendű erkölcsében és igazságában. Keserűség és bánat tölti el szívün­ket, amikor mártírhalált halt elv­társaink sírja előtt állunk, mert hi­telt adtunk hét évvel ezelőtt a hazug rágalmaiknak és nem tudtuk meg­védeni életüket a haza, a -párt' üdvé­re. Mélységesen fájlaljuk, hogy a sú­lyos hibák és bűnök elvtársaink tra­gédiájához vezettek. Az ő mártírha­láluk is hozzájárul Ahoz, hogy — ha hibákkal és késve is — ráébredjünk arra, hogy dolgozó népünknek a szo­cializmus, az új Magyarország épí­tése során elért nagyszerű eredmé­nyei mellett építőmunkánfcban mély­reható, komoly politikai hibák je­lentkeztek. 1953 előtt pártunk, államunk ve­zetésében sok esetben a szocializ­mustól teljesen idegen vezetési gya­korlat kerekedett felül, sokszor meg­szegték a szocialista törvényességet, megsértették alkotmányunkat, az em­beri szabadságot és ennek következ­tében a szocializmus építésének ügye és a szocialista humanizmus eszméi sok esetben elváltak egymástól. Ez mérhetetlen károkat okozott nem­csak belpolitikai életünkben, hanem sokat ártott nemzetközileg is népi államunknak, pártunk tekintélyének, más országokban élő 'barátaink, jó­akaróink között is. A pórt- és állami vezetésiben felelősségre vontuk és vonjuk azokat, akik ezeket a szé­gyenteljes törvénytelenségeket elkö­vették. Mártírjaink haló porai örök emlékeztetést jelentenek Rajk László és mártírtársai haló porai is örök emlékeztetést jelente­nek. Sohasem felejtjük el, hogy a szocializmus építésének minden idő­ben a humanizmus teljes győzelmét is magával kell hoznia az élet min­den területén. A mi pártunk hosszú évtizedeken át az elnyomatás legnehezebb esz­tendeiben is mindig élenjárt a ma­gyar haladásnak, a magyar nép sza­badságáért folytatott küzdelemnek. Sok áldozatot hoztak a magyar kommunisták a nép szabadságáért. A felszabadulás után egyetlen párt. voltunk, amelynek világos program­ja volt, amely nem ingadozott, szer­vezte, vezette a munkásosztály, az egész dolgozó nép harcát, hogy a há­borút vesztett, lerombolt ország talpraálljon. A dolgozó nép részéről tisztelet, megbecsülés övezte a pár­tot, mert soha nem volt a pártnak a nép érdekeitől eltérő politikája. Mindig bátor hirdetői voltunk a dolgozók nemzetközi összefogása, a béke megvédése ügyének is. Annál fájdalmasabb, hogy ilyen jelentős si­kerek után olyan tragédiák fordul­hattak elő, mint amelyeknek mártír­halált halt elvtársaink áldozatul es­tek. De most sem fél a párt kimon­dani az igazat, nyíltan beszélünk, rámutatunk a hibákra, visszaélések­re. A párt, a kormány mélyen elítéli a történteket. Elvtársaink sírja előtt valamennyi magyar kommunista ne­vében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan ször­nyűségek elő ne forduljanak, mint amilyeneknek drága elvtársaink ál­dozatul estek. Elvtársak! Tudjuk jól, hogy amikor pártunk Központi Vezetősége nyíltan feltár­ta az elkövetett súlyos törvénytelen­ségeket, nyilvánosan felfedte a vissza­éléseket, voltak sokan a jószándékú emberek között olyanok, akik a párt, a szocializmus iránti hitükben meg­inogtak és a szocialista építés egyes vezetőinek vétkeiből magának a szo­cializmus eszméinek az esendőségére következtettek, kétségbe vonták a munkás- és- paraszt-államot irányító pártnak vezetőszerepét a szocialista átalakulásban. Voltak, akiit elvesztették a jövőbe vetett hitüket és a szocializmushoz vezető utunk helyességét, alapvető irányvonalát vonták kétségbe. Sok százezres párttagságunk, munkás­osztályunk, népünk többsége azon­ban nem ingott meg. Az erőseket, akik továbbra is urai és építői akar­nak lenni a szocialista hazának, ha meg is rendítette, meg is rázta az, anu történt, egyben meg is edzette, fel is vértezte. A kommunista mun­kások, parasztok és értelmiségiek döntő többsége nem egyszerűen so­pánkodott, siránkozott az elkövetett hibák és bűnök felett, hanem előre, a jövőbe nézve kereste annak biz­tosítékait, hogy a Rajk elvtárssal és a többi mártírhalált halt elvtárssal ■történtek többé soha ne fordulhassa­nak elő. Mi a biztosíték? Sokakban felmerül a kérdés, hogy »vajon mi a biztosíték arra, hogy hasonló törvénytelenségek, törvény- sértések a jövőben nem fordulnak elő?« — Ez jogos kérdés. Erre a kér­désre népünk színe előtt 'kötelesek vagyunk válaszolni. A biztosíték, er­re a párt, a biztosíték mi vagyunk, kommunisták, pártunk sok százezres tagsága, mert megvan bennünk a ké­pesség és a szilárd elhatározás, hogy tanulunk a múlt hibáiból és ha 1953 után voltak is még ingadozások —■ mert voltak — ezeket határozottan felszámoltuk és felszámoljuk. Bizo­nyíték erre a Központi Vezetőség júliusi határozata, annak végrehaj­tása. A mi pártunkban megvan az a képesség és akarat, hogy nyíltan be­szél hibáiról, ugyanakkor előremutat, vezeti, szervezi tovább a harcot új győzelmek felé. Ezt a törekvésünket segíti, támogatja minden hazáját szerető dolgozó. Biztosíték továbbá a magyar dol­gozó nép, amelynek fokozott részvé­tele az állam, a gazdaság, a társada­lom ügyeinek intézésében további fejlődésünk érdekében életbevágóan fontos és szükséges. Biztosíték továb­bá közéletünkben a szocialista de­mokrácia széleskörű kibontakoztatá­sa és erőteljes folytatása a szocia­lizmus építésének. Biztosítani kell a néptömegek kezdeményezését és el­lenőrzését társadalmi életünk min­den területén. Ugyanakkor fokozzuk éberségünket nemcsak népi demok­ratikus rendünk még meglévő ellen­ségeinek aknamunkájával szemben, hanem azokkal szemben is, akik gá­tolni próbálják a következtetések bátor levonását az elkövetett hibák­ból, valamint azokkal szemben is, akik az elkövetett hibákat ürügyül akarják felhasználni a szocialista demokratizmus kereteinek áttörésére, hogy így utat nyissanak a polgári demokrácia és véle a kapitalizmus visszaállítására. Elvtársak! Fogadjuk meg Rajk László és a többi elvtárs sírja előtt, mindent megteszünk a biztosítékok megte­remtésére, hogy hasonló törvénysér­tések soha töibbé ne fordulhassanak elő, hogy a párt és a nemzet — a szocialista építés és a humanizmus ügye soha ne válhasson el egymástól. De ez a fogadalom, elvtársak, nem ment fel bennünket az alól a kötelességünk alól, hogy választ ad­junk: hogyan történhetett mindez? Ha azt mondjuk, hogy mindennek a személyi kultusz volt az oka, akkor igazat mondunk ugyan, de az igazság túl általános Ahoz, hogy valóbA megmagyarázza a történteket. Nyil­vánvaló, hogy a történtek egyik fő oka a sztálini hibákban, azoknA le­másolásában keresendő. Ezzel magya­rázható döntően az is, hogy a Rajk elvtárs elleni rágaknAat összekap­csolták Tito elvtárs és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége más kiváló vezetői elleni rágalmakkal. További oka volt a történteknek az osztályharc állandó élesedésének torz elmélete, közéletünkben a de­mokratizmus fejlődésének elmaradá­sa, a tömegek igényeinek, politikai ellenőrző szerepének, véleményének lebecsülése párt- és állami életünk­ben egyaránt. De nem szabad megfeledkezni az okok felsorolásánál a személyi kul­tuszra épülő vezetésnek arról a tö­rekvéséről sem, amely nem tűrte a véleménynyilvánítást, a bírálatot, az eszmecserét, a vélemények harcát, a választott testületekben a kollektív vezetést. 'Mindehhez járult még az is, amit ma mái világosan látunk, hogy szá­mos kérdésben elméletileg is helyte­lenül fogtuk fel a népi demokra­tikus fejlődés első polgári demokra­tikus szakaszáról való áttérést, a szo­cialista átalakulás szakaszára, abból a hamis nézetből kiindulva, hogy a szocialista szakaszra a diktatúra erő­sítése és a polgári demokratikus sza­kasz formáinak mellőzése a jellem­Rajk László elvtárs a kommunista mozgalom kiemelkedő alakja volt Tisztelt gyászoló közönség! Rajk László elvtárs a magyar kom­munista mozgalom kiemelkedő alak­ja volt. Népszerű pártmunkás volt. Népszerűségét annak köszönhette, hogy mindig áldozatkész, féléimet nem ismerő, bátor, őszinte vezető volt. Élete, tevékenysége össze volt forrva pártunk tagságával, a dolgozó nép életével, törekvéseivel. Rajk László elvtárs szegény csiz­madiamester fia volt, aki saját ere­jéből, nagy szorgalommal végezte el iskoláit. Az Eötvös Kollégium tag­jaként már kora ifjúságéban kapcso­latba került a forradalmi munkás- mozgalommA Mint kommunista ér­telmiségi a későbbi években hivatá­sos forradelmár lett. 1930 óta tagja volt a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának, meg­járta a Horthy-rendszer börtöneit. Ott találjuk őt a harmincas évek derekán az építőmunkások nagy sztrájkjában, mint a sztrájk egyik vezetőjét. A háború alatt újból börtönbe ke­rült Rajk elvtárs. 1945-ben hosszas, keserves fogság utA szabadult. Azonnal bekapcsolódott a pártmun­kába. Az illegAs kommunista pár! központi titkárAént folytatta a har­cot a németek ellen, a hazaáruló Horthy-rezsim ellen. Fáradhatatla­nul dolgozott a munkásosztály fel­szabadításáért. Kezdeményezője volt a kommunista és a szociáldemokrata párt szervezeti és politikai egyesíté­séért folyó harcnak és az antifasisz­ta népfront létrehozásának, a demok­ratikus erők tömörítésének a háború alatt. Szervezte, vezette az ellenállási mozgalmat. Együtt dolgozott, harcolt Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Kiss Já­nos altábomaggyA A háború utolsó évében ismét el­fogták. Németországba hurcolták. 1945. májuséban tért vissza hazájá­ba. Tagja volt a Központi Vezető­ségnek, a Politikai Bizottságnak, a párt főtitkárhelyetteseként dolgozott. Neve, tevékenysége elválaszthatatla­nul összefonódott az új, független, szabad, demokratikus Magyarország megszilárdításával. Vezette a köz­igazgatás átszervezését, megszervezte a népi rendőrséget. Mint a népfront­politika következetes szószólóját, harcosét, 1948. március 15-én a népfront főtitkárává választották. Rajk László elvtársat még törvényte­len letartóztatása előtt egyesek meg­próbálták rágalmazni, kétségbe von­ták internacionalizmusát. Annak az elvtársnak az intenna- cionAzanusát, vonták kétségbe, A1 tettekkel volt internacionalista és az első hívó szóra Spanyolországba ment harcolni a fasizmus ellen. Rajk elv társ a Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosaként vett részt a spanyol szabadságharc­ban, így a többi között a hónapokig tartó ebrói csatában, tudva, hogy spanyol földön nemcsak a spanyol nép szabadságáért harcol, hanem egyben a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép szabadságáért is. Rajk László mindig hangsúlyozta: a magyar munkásosztály, a magyar- kommunisták sajátos feladatait, min­dig számiba vette a magyar népi.de­mokrácia ki ai Áldásának és fejlődé­sének azt a sajátosságát, hogy a né­met elnyomók elleni nemzeti ellen­állásban született meg, és hogy a nemzeti függetlenségért síkraszáll ó demokratikus erők egységfrontja volt a bázisa. Rajk elvtárs nem feledkezett meg a népi erők egységfromtjAak szük­ségességéről akkor sem, amikor Ma­gyarországon a fordulat éve után már a szociAzmus építésének. fel­adatai kerültek napirendre. Rajk Lászlót azzal vádolták, hogy összeesküvést szőtt a magyar népi demokrácia ellen, őt, a népi demok­rácia keménykezű .belügyminiszte­rét, aki kérlelhetetlen és erélyes ül­dözője volt minden rendű és rangú reakciónak, Ai a munkásosztály ha- talomrajutásáért folytatott nehéz harcok idején a legnehezebb állami poszton hűen a dolgozó néphez, a párthoz megállta a hélyét. Drága Rajk elvtársunk! Emlékszünk Rád, sohasem felejt­jük áldozatos és eredményes mun­kádat. Mint kiváló pártmunkást, mint -bátor hazafit, mint a tömegekkel összeforrt politikust példAép.pen ál­lítunk a kommunisták és különösen ifjúságunk elé. Emlékezzünk Szőnyi Tiborra, Pálffy Györgyre, Szalai Andrásra Tisztelt gyászoló közönség, elvtár- sA! Rajk László elvtárssal együtt te­metjük ma Szőnyi Tibor, Pálffy György és Szalai András elvtársa­kat. EmlékezzüA Szőnyi Tibor elvtárs­ra, Ai a néphez hű értelmiségiek sorából került a Magyar Kommunis­ta Párt vezetői közé, Ai 1930 óta be­csületes harcosa volt a magyar kom- munistA pártjAA. Hosszú éveken át külföldön vett részt a munkás- mozgalomban. Mindig kapcsolatban állt az illegális magyar párttal. A felszabadulás utA, hazatérve, szív- vel-lélekkel kapcsolódott be a párt- munkába, az ország újjáépítésébe Felelős beosztásban, mint a pAf káderosztályának a vezetője dolgo­zott. Munkája elismeréséül a pAt Központi Vezetőségébe választotta a kongresszus. Munkatársai szerették, becsülték lelkiismeretes, szorgalmas munkájáért. Emlékezzünk Pálffy György elv- tAsra, a Központi Vezetőség tagjára, aki hivatásos tisztből lett í orrad a i mái, amikor a háború alatt íelis merte, hogy a Horthy-rendszer vesz­tébe viszi az országot. Pálffy György tehetséges katona volt. A hábori legnehezebb időszakában kapcsoló dctt be a békepárt munkájába, a; ellenállási mozgalomba. A felsza­badulás utA, mint néphadseregül: !• tábornokAA jelentős érdemei vol- tA a hadsereg megszervezésében Mindenkor igyekezett jól szolgálni párt, a haza, a munkásosztály ügyét EmlékezzAk Szalai András elv­társra, akj kora if jóságától részt vet' a munkásmozgalomban, A . 1932-tó tagja volt a Magyar Kommunist PártnA. Harcos, áldozatkész ifjú­munkásként dolgozott a vasmunká­sok között, később az Országos Ifjú­sági Bizottságban. Többször volt le­tartóztatva. A felszabadulás utA fe­lelős vezető pártbe osztásban dolgozol: éveken át. Munkatársai, ejvtársai mindig nagyra becsülték. Harcos agi­(Folytatás a következő oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom