Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-07 / 237. szám
r & Pari és páríépíf és m Ez is hozzátartozik a szocializmus építéséhez Röviden a területrendezésről a visszalapoznak olvasóink emlékezetükben, mi pedig a 10— 12 hónappal ezelőtti újságainkban, felidéződik bennünk, atájt örültünk annak, hogy fővárosi pártmunkások százai jelentkeztek falusi munkára a termelőszövetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok párt és gazdasági megerősítése céljából. A mi megyénk pártszervezetei, a mi lapunk is nagy örömmel, sok ígérettel fogadta a Somogyba érkező pártmunkásokat, éreztük, tudtuk, hogy gazdag gyakorlati tapasztalatuk nagy hasznára válik a mezőgazdaság szocialista fejlődésének, további megerősítésének. Érdemes hát visszanézni az eltelt tíz hónapra, egy évre, mennyit váltottunk be ígéretünkből, megadtunk-e minden segítséget elvtársainknak ahhoz, hogy otthon érezzék magukat kies Somogyunkban. Az otthonias érzéshez elsősorban otthon kell, otthon, melyben magunk körül tudhatjuk családunkat, megszokott bútorainkat, tehát lakás. Legtöbb helyen ez nem jelentett problémát. Annak idején írtunk róla, hogy Török László elvtársat új helyén, a csurgói Uj Elet Tsz tagjai — ahova elnöknek került — az állomáson vár- ták a tsz vezetőségi tagjai, a tsz-ta- gok. Ök gondoskodtak az új lakás első szál tűzifájáról és sok minden egyébről. Egyetlen példát említünk csak, de sok ehhez hasonló dobogtatta meg abban az időben a szíveket. Igaz barátokra, segítő száridékú emberekre találtak nálunk a gyakran bizonytalan érzésekkel, idegenbe érkező pártmunkások. Hiba lenne azonban elkendőzni, hogy bár az előbbi volt az általános, akadt rossz példa is. Ugyancsak a mi lapunk írt arról is, hogy Tóth István elvtárs, a csákányi tsz elnökének hosszú időn át nem gondoskodtak lakásról, illetve lakást kapott — e,gy patkányfészket, melyben még világos nappal is háborítatlanul sétálnak a patkányok. Akkor ideiglenesen bocsátotta Tóth elvtárs rendelkezésére az omladozó házat a csákányi községi tanács, s azzal az ígérettel, hogy hamarosan felépítik részére az új lakást. Azzal most nem is kivártok bővebben foglalkozni, hogy Tóth elvtárs elnöksége alatt mennyit fejlődött a tsz gazdaságilag és erkölcsileg, hogy a mostoha bánásmód ellenére jól érzi magát Csákányban az új elnök. Mindettől függetlenül meg kell állapítani, hogy sem az ottani párt és tanács, sem a járási pártbizottság és tanács, 'valószínű, a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság is ludas ebben, nem gondolkozott azon, mit jelent olyan, idézőjelben otthonban lakni, amelyben a társbérlők patkányok, amely bálmikor a Tóth-család fejére omolhat. Vagy gondoltak, s maguk el sem tudják képzelni ezt az állapotot, mert nekik van emberhez méltó lakásuk?! Persze, gondolom, könnyű viszont- érvet találni: hogy országos probléma a lakáshiány, gond ez Budapesten, Kaposvárott és a legkisebb faluban. De múlhat-e ezen a szocializmus-építésének üteme? Vajon nem nagyobb gondot oldott-e meg az a megfelelő munkakörben, tisztességes körülmények között élő budapesti nagyüzemi, minisztériumi, szakszervezeti és pártmunkás, aki teljes felelősséggel átérezte a falunak nyújtandó segítség nagyságát és hátaifordított addigi életének és vállalta a falu porát, sarát, nem egyszer rossz- indulatot és eljött segíteni nekünk, vidékieknek? Ha ezt figyelembe vesszük, orcapirulással beszélhetünk a csákányi tsz-elnök lakáshelyzetéről, a Bála- tonkiliti Gépállomás párltitkárának, Tamási elvtársnak lakásviszonyáról. Tamási elvtárs ugyan kapott lakást Siófokon, de nincs benne sok köszönet, szinte havonta kapta és kapja a hivatalos felszólítást, hogy költözzön ki lakásából, mert arra a Budapesten lakó tulajdonosnak van szüksége. Nem akarjuk eldönteni ezt a vitát, van szerv bőven, amely már vitázik felette, még az OTSB is, de hogy a helyzet tarthatatlan, annyi bizonyos. És kalandozzunk a megye más részébe, mondjuk Csurgóra? Nem akarunk olyan vasat verni, amely már kihűlt, de említésre méltó mégis, hogy a Csurgói Gépállomás főkönyvelője, Kiss elvtárs, aki szintén kihelyezett fővárosi pártmunkás, közel tíz hónapig a gépállomás egyik brigádszállásán volt kénytelen meghúzódni, családjától távol, mert a Csurgói Községi és Járási Tanács nem biztosított számára lakást. Hogy nemtörődömségről, embertelenségről volt és van szó, azt fényesen bizonyítják azok a példák, ahol sikerrel megoldották a tanácsok, pártszervezetek a falura került párt- munlcások minden problémáit. Együttérzésből, a vállalt funkcióval járó felelősségből adódott például, hogy a nagyatádi járásba került pártmunkások egyikének sincs már megoldatlan lakásproblémája. Farkas Gyula elvtársnak, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatójának már kisebb- nagyobb huzavonával — de elkészült az új lakás, a barcsi járásban is megoldották a problémát, persze úgy, hogy a járási pártbizottság nem tétlen szemlélője volt Palkovics elvtárs lakásépítési ügyének, hanem erélyes kézzel bele is nyúlt, amikor arra szükség volt. 'T’öbbször érdeklődtem az eznlí- tett idő alatt, hogyan segítik, hogyan dolgoznak együtt a felsőbb párt- és állami szervek a falura került pártmunkásokkal. ' Mondanom sem kell, csaknem kivétel nélkül csupa jó dolgot hallottam. Nagyszerű az egyetértés, igen lelkesen dolgoznak az elvtársak, sokat segítünk nekik és ők is nekünk — mondták. A lelkendező szavakból azonban sokszor éreztem, hogy üresen konganak, mert amit mondtak a vezetők és vezetettek, nem fedte teljesen a valóságot. Ilyenkor mindig eszembe jutott X vagy Y elvtárs rendezetlen lakásügye, a feleség vagy a dolgozni vágyó gyermek állástaUin- sága, hogy elvétve akad indák óla t- lan mellőzéi is és arra gondoltam: micsoda alkotó erők szabadulnának fel, ha végérvényesen eltávolítanák ezeket az aprónak látszó, de mégis visszahúzó erőicet. Es ennek be kell következnie minél előbb. Otthont, kényelmesebb, puhább otthoni kell adnunk ezeknek az elvtársaknak., legalább olyat, mint amilyet odahagytak. Ez is hozzátartozik a szocializmus építéséhez... Az 1957. július 28. és augusztus 11. között megrendezésre kerülő moszkvai VIT nagyjelentőségű eseménye lesz a világ haladó ifjúságának. _E nagyszerű seregszemlén a magyar^ ifjúság, Somogy .küldöttéi is részt vesznek. A DISZ Központi Vezetősége nemrégiben határozatot hozott, mely szerint a magyar fiataloknak méltóképpen fel kell készülniük a moszkvai találkozóra. A határozat alapján e héten alakult meg a megyei VIT előkészítő bizottság, mely irányítani fogja a felkészülést. Az előkészítő bizottságban a Megyei Párt- és DISZ Bizottság képviselői mellett részt vesznek a megyei és városi szervek, tömegszerveaetek, kulturális és sportintézmények vezetői is. Az előkészítő bizottság tartalmas, sokoldalú programtervezetet vitatott meg és fogadott el az alakuló ülésen. A programban szerepel többek között a «-VI. VIT ifjúsági kulturális és sport seregszemle«. Élménybeszámolók és előadások a Szovjetunió Pártunk Központi Vezetőségének 1955. júliusi határozata kimondja, hogy az új megyék, járások és kerületek kialakítását 1957. január 1-ig be kell fejezni. A területrendezés érthetően igen nagy érdeklődést keltett a lakosság, valamint párt-, állami és tömegszervezeti funkcionáriusaink körében. Egyrészt azért, mert köztudomású, hogy többeknek meg kell változtatniuk munkakörüket és lakhelyüket, másrészt, mert a lakosság és a funkcionáriusok -— érthetően — féltő ragaszkodással csüggnek saját megszokott és megszeretett megyéjükön, járásukon és kerületükön. Nem felesleges tehát néhány szót fűzni a területrendezés jelentőségéhez, mert pórtagitációnkban a közeljövőben többet és sokoldalúbban kell magyaráznunk az ország területi beosztásának megváltoztatását. A területrendezés elősegíti államunk demokratizálását, mert egyszerűbbé, áttekinthetőbbé teszi az államapparátust: nagyobb területi egységek kialakításával decentralizálni lehet a hatáskört. Mind több ügyet eldönthetnek és elintézhetnek helyben a terület alapos ismeretében. Ez nagyobb lehetőséget teremt a lakosság szélesebb tömegeinek bevonására, az államigazgatás feladataiba. A területrendezés azért is jelentős és a VIT-en részvevő országok megismertetése céljából. Kiállítások az MSZT rendezésében a Szovjetunióról, VIT orosz nyelvi anfolyamok beindítása, az »-Ismerd meg hazádat!« mozgalom továbbfejlesztése, V)IT-je3vényszerző sportversenyek, s a termelési mozgalmakban való fokozottabb részvétel. A Megyei DISZ Bizottság ezenkívül levelezés kialakításával. kívánja elmélyíteni a kapcsolatot a külföldi fiatalokkal. Mozgalmat indítanak DlSZ-szerveze- teinkben VIT-ajándékok, zászlók készítéséire, melyeket a magyar küldöttség ad át a külföldi fiataloknak. Mindezen kívül még sok jó ötlet, terv született meg, melyekre (vonatkozóan részletes terveket készít az előkészítő bizottság. A már elkészült programot pedig elküldték a járási DISZ-bizottságoknak megvitatás céljából. A DISZ Központi Vezetőség határozata alapján azok a szervezetek nyerhetnek jogot küldcttválasz- itásra, melyek a felkészülés időszakában a legjobb eredményt érik el. intézkedés, mert olcsóbbá válik az államapparátus. Előzetes számítások szerint költségvetési kiadásainknak mintegy 50 százalékát megtakaríthatjuk és a megszűnő megyei és járási székhelyeken sok iroda- helyiséget tudunk átadni lakás céljára, ami lényegesen csökkenti a lakosság égető lakásgondjait. Azt is érdemes megemliteni, hogy a megyék, járások és kerületek élére képzettebb, szakmailag és politikailag rátermettebb kádereket állíthatunk: ezzel a párt-, államvezetés színvonala jelentősen javulni fog. Érti-e minden funkcionárius az átépítés jelentőségét? Az előkészítés során több olyan példával találkoztunk, hogy az elvtársak nagy része megérti ugyan e nagy horderejű intézkedés szükségességét — általában, de ha az »ö« megyéjéről, járásáról, vrgy kerületéről van szó, akkor felülkerekedik benne az előbb említett ragaszkodás a régi határokhoz és az aggály saját jövőjét illetően. Hiba vclna egyszerűen elítélni ezt, mert — és ez a természetes — ilyen érzés van az emberekben és ezzel a munka végrehajtása során számolnunk kell. Nem érthetünk egyet azonban azzal, hogy néhány helyen felelős tanácsi és pártfunkcionáriusok a megyei érdekeket az országos érdekek elé helyezik. Különösen ott, ahol a terv szerint egész megye szűnik meg, s ott, ahol egy-egy járás átcsatolásáról van szó. Időszerű figyelmeztetni most erre, hogy e nehéz feladatot a lehető legnyugodtabb körülmények között, zökkenőmentesen hajthassuk végre. A párt Köznonti Vezetősége mindent el fog követni — és az alsóbb pártszerveknek is ezt kell tenniük —, hogy minden párt-, állami és tömegszervezeti dolgozóval igen emberségesen, felelősségteljesen, minden körülményt figyelembe véve beszéljenek. hogy eloszlassák azt a nyugtalanságot, amely a területrendezéssel kapcsolatban többhelyütt érezhető. A területrendezés sokrétű, bonyolult feladat és nem engedhetjük meg magunknak, hogy erőnknek akár csak kis részét is meddő vitákra, megyék és járások egymás közötti »harcára« pazaroljuk, (A Pártélet szeptemberi számából.) PÖCZA JÁNOSNE Előkészületek a VI. Világifjúsági Találkozóra A KV júliusi határozatának végrehajtása közben nőtt az önállóság, javult a kezdeményezés a Textilművek alapszervezeteiben Pártunk Központi Vezetőségének július 13—21-i határozata többek között a dogmatizmus felszámolására, az alapszervezetek önállóságának, alkotó kezdeményezésének fokozására serkenti kommunistáinkat. Az elmúlt évek tapasztalatai sok meg nem értésről, hibáról tanúskodnak. A személyi kultusz káros hatásaként hozzászoktattuk párttagjainkat, hogy tétlenül várjanak a felsőbb pártszervek szempontjaira, ragaszkodjanak útmutatásaikhoz. E helytelen politika következtében tétlenség és bizonytalan várakozás, az önállóság és kezdeményezés hiánya jellemezte alapszervezeteinket és kommunistáinkat egyaránt. A feladat most nem könnyű. Hosszú évek szokásait, az akkor megfelelőnek vélt módszereket kell felváltani az újnak, az igazabb- nak és célravezetőbbnek. Mit tettek ezért a Textilművek pártszervezetei? A nagyobb önállóság megteremtéséhez — mint Domjánné elvtársnő, a Textilművek pártbizottságának titkára mondja — a Városi Pártbizottság nyújtja az alapot. S hogy a módszer jó, máris beigazolódott. A Városi Bizottság ugyanis a határozat óta már nem szabja meg mereven a feladatokat; nem dönti el szigorúan, hogy mit tegyen az üzemi pártbizottság, az alapszervezetek. E helyett inkább beszámoltatással és egyéb módszere ifkel ellenőrzi a határozatok végrehajtását. Bár valljuk be, olyan veszély is jelentkezik, mintha most túlságosan szabadjára engednék az alapszervezeteket. Mi igazolja ezt? A Textilművek kommunistái igényelnék az elvi vitákat, különböző megbeszéléseket (különösen az alapszervezeti vezetők). Az ilyen megbeszélések segítenék leszűrni a tanulságokat, s megállapítani a sajátos üzemre vonatkozó feladatokat. De a titkári értekezletek egyre ritkábbak. Pedig az ott elhangzó elvi útmutatók cseppet sem csorbítanák az alapszervezetek önállóságát. Természetesen a szempontvárásról az önállóságra való átmenet nem megy egyik napról a másikra. De a kezdeti lépések már az alapszervezetekben is biztatóak. Nézzünk csak egy-két példát. A népnevelőmunka eddig központosított volt az üzemben. Egy ember, Inke elvtárs fogta össze a gárdát, ő tájékoztatta a népnevelőket. Ez a feladat most — igen helyesen — az alapszervezetekre hárul. Mert bármilyen jól ismerhette Inke elvtárs az üzem dolgait, mégsem értesülhetett mindenről, az egyes üzemrészek, műszakok, vagy alapszervezetek problémáiról. Ezután az egyik vezetőségi tag irányít, s a műszakvezető nyújt tájékoztatást, aki a legilletékesebb erre. A Il-es alapszervezetben, ahol Inke elvtárs lett a párttitkár, már át is szervezték a népnevelőgárdát — igen ügyesen. Jelentős javulás észlelhető a taggyűlések előkészítésében is. A napirendet titkári értekezleten beszélik meg. A vb tagjai adnak ugyan szempontokat segítségképpen. De ez — a KV útmutatóit kivéve — nem kötelező. Tehát mindenkor lehetőség van arra, hogy az alapszervezet sajátos ügyeit is megtárgyalják. Nem határozza meg a VB a taggyűlések időpontját sem Két-hárcm hetes időszakban olyan n; pok között választhatnak az .alapszervezeti vezetők, melyek szabadok, nincs egyéb gyűlés vagy értekezlet. S ez a kezdeti »engedmény«, az önállóság első csírái lelkesítik, buzdítják a kommunistákat. A 11-es alapszervezet vezetősége nemrégiben például negyedéves munkatervet készített, ami eddig ismeretlen volt az üzem alapszervezeteinél. És milyen jó munkaterv ez! Sok egyéb feladat mellett gondoltak arra is a vezetőség tagjai, hogy külön ismerkedési estet rendeznek tagjaik és azok családtagjai számára. Közelebb akarják hozni a kommunistákat egymáshoz hisz olyan széteső munkaterületeken dolgoznak, hogy szinte nem is ismerik egymást. S ez a kezdeményezés a párt tömegkapcsolatának megteremtését szolgálja. De olyan »újdonság« is szerepel a munkatervben, amely éppen az önállóságra serkent. Domjánné elvtársnő is elmondja, hogy a dolgozók, de a kommunisták is egyéni, üzemi, családi problémáikkal inkább a végrehajtó bizottsághoz fordulnak és nem az alapszervezethez. A munkaterv most előírja, hogy a Il-es alapszervezetben minden taggyűlésen napirenden kívül interpellációt vezetnek be. Itt minden bizonnyal felmerülnek majd szociális, bérügyi és egyéb kérdések is. E kezdeményezésnek kettős előnye van: önálló intézkedésre készteti az alapszervezet vezetőségét, a párttagod pedig — látva ügyük elintézését — nagyobb bizalommal fordulnak majd vezetőikhez. Jó lenne átvenni e kezdeményezést a többi alapszervezet- r.ek is.;: Régebben szinte elképzelhetetlen volt, hogy az alapszervezeti vezetők maguk döntsenek úgynevezett »kényes« kérdésekben. Féltek a felelősségteljes munkától, másrészt a párt- bizottság is beleszólt terveikbe. A határozat óta megváltozott a helyzet. Az »A« és »C« műszak kommunistái a közelmúltban már maguk egészítették ki vezetőségüket, kerestek arra megfelelő, képzett párttagot. Az »A« műszaknál például a DISZ-től kérték el Bororgicsné elvtársnőt, s a DISZ szívesen adta, hisz örömmel nevel vezetőt a párt számára. A végrehajtó bizottság nem szólt bele a vezetőség kiegészítésébe. S a bizalmat jó munkával viszonozták a kommunisták. A sok jó példa mellett azonban meg kell állapítani, hogy az alapszervezetek nem egyformák Az I-es és Il-es alapszervezet vezetői élnek a lehetőségekkel, a többiek még kevésbé. Domjánné elvtársnő úgy mondja ezt, hogy az »A« és »C« műszak pártvezetői még mankóra, segítségre szorulnak. Nos, miért van ez? A műszakos alapszervezetek gyengék voltak, vezetőik képzetlenek. Ezért küldték Kemenceiné, Hor- váíhné és Kovács Mária elvtársnőket pártiskolára. Visszatérve még most próbálgatják összekapcsolni az elméletet a gyakorlattal, most bontogatják szárnyaikat, ök még a régi módszert szokták meg, s nehéz átkapcsolni. Ám nem mindig ez a hibák forrása. Az »A« műszak titkáránál, Kemenceiné elvtársnőnél az önteltség jelei mutatkoznak. Erre utal az a tény, hogy visszautasította az I-es alapszervezet patronálását, pedig sokat tanulhatnának tőlük. Itt megint az ellenkező véglet észlelhető, amikor az önállóság, címén visz- szautasítanak a pártvezetők minden segítséget. Nem helyes dolog ez, s károsan befolyásolja a szervezet munkáját; Hiba e három alapszervezetnél, hogy húzódoznak a beszámolástól, pedig a végrehajtó bizottság már többször kérte. Hibát követett el a vb is, mert régebben nem tett ilyen kísérleteket, s az alapszervi vezetők tapasztalatlanok, idegenkednek tőle. Nagyon helyes az az elgondolás, hogy a titkárokat legközelebb meghívják az I-es alapszervezet beszámoltatására. Ott tájékoztatást, bátorítást nyerhetnek majd, hogy legközelebb önállóan adjanak számot munkájukról. A Textilművekben végzett vizsgálódás során az az általános tapasztalat alakult ki. hogy a titkárok még úgy ahogy igyekeznek önállóbbá tenni az alapszervezet munkáját, de a vezetőségi tagok vajmi kevés részt vállalnak ebből. Nem vált még vérükké a kollektív munka, s mindenben a titkárra támaszkodnak. Ha a titkárnak nincs ötlete, nincs az alapszervezetnek sem. S ezen változtatni kell. A páitbizottság feladata, hogy aktívabb munkára serkentse a vezetőségi tagokat, kérdezze meg véleményüket, s igyekezzen rábírni őket, hogy saját ötleteik, kezdeményezéseik is megol- . dásra kerüljenek az alapszervezetben. Példát lehet felsorakoztatni a vezetőségi tagek előtt: Bakonyi elvtárs jó elképzeléseit a pártépítéssel kapcsolatban, vagy Szabó Erzsébet kezdeményezését, melyet határozat követett. (Hogy indítsanak a tagjelöltek részére tanfolyamot a Szervezeti Szabályzatból.) A hibák ellenére is örvendetes a javulás mely a júliusi határozat óta észlelhető a Textilművek pártszervezeteinél. ötletekben, kezdeményezésben gazdagabb a végrehajtó bizottság, az alapszervezetek, s a kommunisták is. Uj javaslatok a pártépítésre, a.z oktatás ellenőrzésére, a kommunista fegyelemre való nevelés és aktivitás fokozására irányuló törekvés — mindez elismerést, dicséretet érdemel. Éljen minden alapszervezet a KV határozata által biztosított lehetőségekkel. Ha a vezetőségi tagok és párttagok is elmondják véleményüket, megvalósítják ötleteiket, jobb. tartalmasabb és célravezetőbb lesz a pártmunka a Textilművekben. Jávori Béla
