Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-30 / 257. szám

2 SOMOGYI ISÉPLAP Kedd, 1956. október 20. A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSE Közellátási bizottmány alakult a város Biztosítható a (óváros ellátása — Felfüggesztik a tagosítást, fgiüivizsgálják a begyűjtési rendszert — Külföldi segély a fegyveres harcok sebeinek begyógyitására élelmiszerellátásának biztosítására A megye és a város közellátásának biztosítása érdekében megala­kult városunkban a megyei élelmezési bizottmány, amelynek elnökévé Hornyák Mihályt választották. A bizottmány megkezdte munkáját, hogy városunk és megyénk élelmiszerellátása zavarmentes legyen. A Minisztertanács október 28-án délután Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke vezetésével ülést tartott. Az ülésen a Minisztertanács tagjain kí­vül részt vett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke. A Minisztertanács meghallgatta és megvitatta Nagy Imre beszámolóját a politikai helyzetről, s jóváhagyta az általa előterjesztett kormány­nyilatkozatot. A Minisztertanács meghallgatta a közellátási kormánybizottság elnöké­nek, valamint a közlekedésügyi mi­niszternek beszámolóját a lakosság ellátásának megszervezésében. Meg­állapította, hogy a főváros lakosságá­nak zavartalan ellátása az élelmi- szeripari munkások, különösen a pékipari dolgozók, valamint a bel­kereskedelmi és a közlekedési dol­gozók önfeláldozó munkája révén biztosítható. Átmeneti nehézségek vannak a tejellátás körül, mivel a szállítás megszervezése több időt igé­ny cl. A Minisztertanács utasította a A Kossuth-rádiö tegnap közölte, hogy a Vöröskereszt világszerte megmozdult a sebesültek megsegítésére. A rádió első helyen közölte a Szov­jetunió segítségét, majd felsorolta a többi államot a következőképpen: Len­gyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Ausztria, Svájc és egyéb or­szágok. Azt mindenki tudja, hogy a leg­többet1 Ausztria áldoz a sebesültekért. Bécsben fut össze a svéd, norvég, dán, Emberöltőkön át, évszázadokon keresztül harcolt népünk a különfé­le elnyomók ellen. De soha ilyen egységesen nem állt ellen, soha így könnyben, vérben nem fogant még szabadság, mint most, a legdicsőbb októberünkben. Lemostuk a gyalázatot, lemostuk a szégyent, melyet a nyolc éve dúló önkény ránkrakott. Vörösen buzo­gott vér viharömlése tisztított a lel­kesedés lángoló tüzében. Öh kedves, szeretett, szívünkbe vésett címer! Ki tudott feledni az elmúlt évek nap­jaiban? Ki tudná letörölni márványfbavé- sett eszméink, amik most megvaló­sultak. Sajtó-, szólásszabadság, val­lásszabadság és még sok-sok más. Remeg a toliam, amikor leírom, fur­csán elszorul a torkom, amikor ki­mondom. Lobog a szélben a Kossuth téren címerünk. A mi egyetlen, drá­ga címerünk. És aki csak elhalad alatta, érzi a szabadság forró, má­moros diadalát. A legnagyobb és leg­közellátási kormánybizottságot, hogy különösen a .gyermekek, iskolák, kórházak, klinikák tej ellátásáról fel­tétlenül gondoskodjék. A Minisztertanács tárgyalt a fegy­veres harcok következtében keletke­zett károk helyreállításáról. Határo­zatot hozott a harcck következtében betört ablakok pótlására, a hazai üveggyártás fokozásáról és az ablak­üveg-importról. Tildy Zoltán államminiszter javas­latára utasította a földművelésügyi minisztert, hogy a tagosítások végrehajtását füg­gessze fel és tegyen előterjesz­tést a tagosításról szóló törvény- erejű rendelet felülvizsgálatáról. A Minisztertanács figyelembe vé­ve a kisiparosság jogos sérelmeit, ha­tározatot hozott a kisiparosság anyag- ellátására és adózásának felülvizsgá­latára. A begyűjtési miniszter javaslata alapján a Minisztertanács az érdekelt miniszterekből bizottságot küldött ki a begyűjtési rendszer felülvizs­holland, angol, amerikai, francia, olasz stb. Vöröskereszt adománya. Ausztria valóságos főhadiszálláshoz hasonlít. Bécsben és Svájcban az emberek sor­ban állnak a kórházak előtt, hogy vért adhassanak a sebesülteknek. Vajon Moszkvában is ugyanez-e a helyzet? Ta­lán ők is vért küldenek, hogy az álta­luk kiontott vért ily formában pótolják? Magam részéről nehezen hiszem! Szita László nemesebb diadalt, amit kiharcoltunk magunknak. De a címer, Kossuth címere egyben kötelez is. Kötelez bennünket arra, hogy a jövőben so­ha ne feledjük a személyi kultusz szörnyű korszakát és soha ne enged­jük megcsorbítani októberben kihar­colt jogainkat, a hősi halottak, vér­rel megszentelt jogát. Jönnek a béke és a munka napjai. És e napok minden percében őriz­nünk kell megszerzett kincsünket, szabadságunkat. Felemelt fővel jár­hatunk, örülhetünk kivívott jogaink­nak. Október 23-ét hirdetik már a munkás hétköznapok, a kapák, ka­szák, kalapácsok és tollak által meg­szerzett örök dicsőségek. Hirdessék hát a jövőben tankönyveink is az iskolákban. Ápoljuk emlékét a leg­nagyobb szeretettel, a legnagyobb megbecsüléssel. Évek múlva is, ha álomra hajtja fejét kicsiny gyerme­künk, édesanyja ezt mesélje neki, a boldog családi fészek lágy, meleg ölelésében. gálatára, figyelembe véve a pa­rasztság kívánságát. A Minisztertanács utasította az oktatásügyi minisztert arra, hogy az iskolai történelmi tankönyveket ha­ladéktalanul vonják be a használat­ból, az egyéb tankönyvekben pedig a személyi kultusz szellemével átitatott részeket a pedagógusok az előadások során helvesbítsék. A külügyminiszter és a közellátási kormánybizottság elnöke bejelentet­te, hogy a Szovjetunió, Jugoszlávia, a Né­met Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Svájc, az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Ausztria és több más ál­lam, valamint a Vöröskeresztes szervezetek segélynyújtást aján­lottak fel hazánknak. A Minisztertanács úgy határozott, hogy a fegyveres harcok sebeinek gyors begyógyítása érdekében a fel­ajánlott segítséget köszönettel elfo­gadja. (A Szabad Nép október 29-i számából.) Új tanácsot választottak Csornában Talán még soha ennyi ember nem ment el Csornában a tanács által hirdetett bármiféle gyűlésre, mint vasárnap este a pesti események buzdító hatására sebtében összehí­vott tanácsválasztásra. Az egészen megtelt kultúrterem azt bizonyítja, hogy érdekli az embereket saját sorsuk irányítása, amikor emberi módra hagyják őket dolgozni. Nem beszélték meg előre, mégis rend volt. A Himnusz eléneklése után párperc e.s néma feláHással emlékez­tek azokra, akik vérükkel mosták tisztára ezt az országot. Majd felol­vasták a 16 pontot, melyet a hall­gatóság hangos helyesléssel fogadott. Ezután jelölőbizottságot választottak, azzal a feladattal, hogy tegyen ja­vaslatot az új tanácstagokra. Mi­alatt ez a bizottság küldetését végez­te, bent a teremben az országon, a fővároson való segíteniakarás gyö­nyörű virágot hajtott: egy fiatal gépkocsivezető felajánlotta, hogy hétfőn vállalati kocsijával elindul Budapestre, hogy a falu segítését vigye Budapestre. A lelkesedés óriási volt. Mindenki megígérte, hogy adományával hozzá­járul Budapest szenvedésének enyhí­téséhez. Ezután került sor a tulajdonkép­peni tanácsválasztásra. Az egyes jelöltek elfogadása feletti vita arra utal, hogy a nép törődni akar jö­vendőjének irányításával. A válasz­tás nyilvános volt. Mindenegyes je­lölt megválasztása felett az egész gyűlés döntött. Ha pedig valakinek nem tetszett az illető, megmondta, hógy miért nem javasolja őt. Ebben az esetben az egyszerű szótöbbség volt a döntő. 13 tanácstagot válasz­tottak meg. Elnöknek ismét nagy lelkesedéssel választották meg Szé­les Kálmánt, akinek eddigi munká­jával meg voltak elégedve. A tanácstagok között a község minden rétege képviseltette magát: a parasztság, az értelmiség és az ipa­rosok. A választók véleményét Molnár Ferenc tanító fejezte ki: »Most vá­lasztottunk. És pedig azt választot­tuk, akit akartunk...« A jólsikerült gyűlés a nemzeti ima eléneklésével ért véget. Ezután az újonnan megválasztott tanácstagok együtt maradtak, meg­beszélték a titkár személyét érintő kérdéseket, ügy határoztak, hogy tanácstitkárnak megválasztják az ed­digit: Vincze Józsefet. Végülis azzal a megszorítással fe­jezték be a dolognak ezt a részét, hogy a tanácstitkárt csak az ügyek intézésére »fogadják" fel, de szava­zati joga nem lesz. Aztán a jövő feladatairól beszél­gettek, arról, amelyet az egyik tag így fejezett ki: »Panasz rengeteg van itt, nekünk pedig minden pa­naszt meg kell hallgatni.« És kedd estére már ki is tűzték a csornai nép választottainak első ülé­sét. Ujahb munkástanács alakult A Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói október 27-én megalakították a munkástanácsot. A munkástanácsnak 9 tagja van — akiket a vállalat különbö­ző boltjainak dolgozóiból választottak — és megalakulásuk után azonnal mun­kához láttak. Felhívták a boltok dolgo­zóit, hogy a több millió forint értékű árut őrizzék meg és vigyázzanak rá. Kérték arra is a kiszolgálókat, hogy dolgozzanak továbbra is becsületesen, biztosítsák a vásárlók zavartalan áru­ellátását. Nemzeti bizottságot és nemzetőrséget szerveztek Somogyaszalón Somogyaszaló lakossága hétfőn dél­előtt hatalmas felvonulással fejezte Ki együttérzését a szabadságharcosok iránt. Az egész lakosság rendben, fe­gyelmezetten vonult fel zászlókkal, fel­iratokkal, magyar nóták éneklése köz­ben. Felvonulás után a főtéren gyűlést tartottak, ahol elénekelték a Himnuszt, majd a Nemzeti dal elszavalásakor együtt kiáltozták, hogy »Rabok tovább nem leszünk«. A felvonulás befejeztével megalakult! a nemzeti bizottság és a nemzetőrség. A bizottság elnökévé Nagy Sándor dolgozó parasztot választották Utána felolvasták a nép követelését: 1. A varsói szerződést a magyar kormány azonnali hatállyal mondja fel. 2. Köve­teljük, hogy Nagy Imre, a Miniszterta­nács elnökérek bejelentése értelmében intézkedjenek a szovjet csapatok kivo­násáról. 3. Követeljük a Rákosi-önkény idején bebörtönzött politikai foglyok azonnali szabadonbocsátását és Mind- szenty hercegprímás visszahelyezését sfallumába. 4. Követeljük, hogy a dol­gozó parasztság becsületes! adórendszer és a beszolgáltatás megszüntetése mel­lett dolgozhasson. 5. Követeljük a sajtó- szabadságot, vallásszabadságot és mind­azokat a szabadságjogokat, amelyeket az ENSZ alapokmánya minden ember számára biztosít. 6. Ne legyen burkolt áremelés. 7. Megfelelő szakembereket a megfelelő helyre. ősz Lajos iskolaigazgató Budapestre vittem kenyeret Pénteken este újra elindult két te­hergépkocsi kaposvári kenyérrel Bu­dapestre. Az egyik szállítmány gép­kocsivezetője én voltam. Andocsom és Tabon is vettünk fel kenyeret, amelyet másnapra sütöttek, de szí­vesen odaadták a budapestieknek, sütöttek helyette éjszaka. Utunk egész Budapestig zavar­mentes volt, és másnap reggel 9 óra­kor Budapesten voltunk. Igaz, hogy több akadályon — kiégett gépkocsi­kon, sok igazoltatáson — mentünk á', de Nagytétényen keresztül sike­rült eljutnunk a Petőfi-hídig. A híd­nál figyelmeztettek bennünket, hogy tűzzük ki a nemzetiszínű és a fehér zászlót. Megtettük és teljes gázzal elindultunk a hídon. Itt már hallot­tuk a gépfegyver- és puskaropogáso­kat, de a hídon nem volt senki. Alig jutottunk el azonban a híd kö­zepéig, amikor riasztó lövéssel meg­állítottak bennünket szovjet katonák. Nehezen megértettük velük, hogy ke­nyeret hoztunk a lakosságnak, és azért hajtottunk rá a hídra. Mond­ták, hogy forduljunk vissza. Vissza­mentünk Budára, beálltunk egy vé­dett mellékutcába, ahol azonnal kö­rülvettek bennünket a lakosok. Na­gyon meglepett a pesti emberek nyugodt magatartása, biztonsága. A kenyér egy részét a véradóállomás­nak, egy részét egy diákotthonnak, pár mázsát pedig az összesereglett lakosoknak osztottunk ki, mivel a közelben nem volt üzlet nyitva. Egyik gépkocsink gumiját átlőtték, ezért javítani kellett. Olyan szíve­sen segítettek az utcán járók, hogy szinte hihetetlennek tűnt. A budapestiek, akiknek adtunk kenyeret, megkértek bennünket, hogy adjuk át a kaposváriaknak köszönetüket. Én kérésüknek eleget téve, ezúton adom át köszönetüket és kérésüket. Azt kérik tőlünk, hogy segítsük őket, legyünk nyugodtan, békességben és majd ha teljes lesz á rend, együtt kezdjünk hozzá a szebb, boldogabb holnap megvalósításához. Lehrreich József, a Söripari Szállítási Vállalat gépkocsivezető j e, MI AZ IGAZSÁG? VÁLASZ A PRAVDÁNAK A Pravda legutóbbi számában tu­dósítójának cikkét közli a magyar­országi eseményekről. A cikk címe: »A népellenes kaland összeomlása Magyarországon.« Ez tévedés. Ami Budapesten történt, nem volt sem népellenes, sem kaland, s nem is omlott össze. Öt napig robbantak a 'bombák, szóltak a haláltosztó gép­fegyverek, öt napig vérzett és szen­vedett ez a balsorstépte város, és mégis, mégis száz halálon át is az igaz hazaszeretet, a demokratizmus eszméi égtek a szívekben, a szocia­lista demokrácia jelszavai szóltak a leghangosabban, nem a reakció, nem az ellenforradalomé! Szabadságot akar Pest és Buda forradalmi népe, népszabadságot, önkény-, terror- és félelemmentes életet, több kenyeret és nemzeti függetlenséget. Ez volna hát a »népellenes kaland?!« Ami összeomlott, s valóban népellenes­nek nevezhető: az a Rákosi—Gerő- klikk uralma. A cikk továbbá azt állítja, hogy a pesti nép megmozdulását, a felke­lést az angol és amerikai imperialis­ták aknamunkája váltotta ki. Nyu­godtan elmondhatjuk: Budapest egész másfélmilliós lakosságát bánt­ja és sérti a Pravdának ez a meg­állapítása. Testben vagy lélekben Budapest nagy része ott volt a keddi tüntetésen, s mindvégig együtt ér­zett vagy egyetértett a nagy nép­megmozdulás alapvető, hazafias és demokratikus céljaival. Az öt napig dúló véres, tragikus de egyben fel­emelő küzdelmet nem holmi akna­munka váltotta ki, hanem — sajnos — önön hibáink, bűneink:, s e hibák és bűnök közül is elsősorban az, hogy nem óvtuk, védtük a szent tü­zet, amit nagy őseink ránk hagytak őrzeni: a nemzeti függetlenséget! Mit kíván a magyar nemzet? — tették fel a kérdést 1848-ban a már­ciusi ifjak. — Kívánja a nemzet függetlenségét — hangzott aa első válasz, az első a Petőfiék 12 pontja közül. Beszéljünk végre nyíltan! Ma is ez az első válasz, ma is ez az első a nemzet követelései között: Ma­gyarország legyen szabad, legye* független ország — s ezen az alapon éljen békében és barátságban szom­szédjával, a Szovjetunióval! Ezért harcoltunk, ezt akarta s akarja a tol­lával küzdő író és újságíró, ezt a mérnök és a munkás, a paraszt és a tüntető diák, ezt a felkelők — és az ország miniszterelnöke. Nyomasztó teher, mázsás szikla gördült le szo­rongó szívünkről, amikor e követe­lést magáévá tette az új kormány és a párt új vezetőtestülete. Vörösen, mint ami vérben fürdött, de mégis a szabadság és a béke napja bukkan ki ezzel a sötét felhők mögül... S ha már erről szólunk: még egy megjegyzést hadd tegyünk a Pravda sajnálatos cikkére. Igaz, napokig dúlt az áldatlan testvéri háború, s most már hisszük, véget ér. Büntet­ni kell majd — büntetni azokat, akik hatalmukat féltve és életükért rettegve felidézték ezt a harcot, akik védtelenekre adtak tűzparancsot a parlament előtt. Büntetni kell a for­radalmi hullámba sodródott, börtö­nökből szabadult bűnöző elemeket is. Büntetni kell majd, de ez más, mint az a »felszámolás«, amiről a Pravda ír. A magyar nép hamát nem tudta, s ma már nem is akaija sen­ki felszámolni. Ez a harc meghozta, ha drága áron is, a maga gyümöl­csét, meghozta a nagy szabadságesz­mék győzelmét, s ezzel, csakis ezzel, meghozta végre a véráztatta földön a fegyverek csendjét, a békét, s új, szép, többé már nem véres har­caink és alkotó munkánk kezdetét. Molnár Miklós * * * (A Szabad Nép október 29-i szá­mából.) A karádiak Karád község dolgozói hazafias ér­zésüktől átitatva és a történelmi időktől fellelkesülve október 27-én az esti órák­ban ellepték a köztereket, magukévá té­ve a Somogy megyei Hazafias Népfront Megyei Elnökségének 16 pontját. Köve­telték azok megvalósítását, kiegészítve a helyi dolgozók kívánságaival. A nagy tömeg példás fegyelmezettséggel vonult fel az utcákon a hősök emlékműve és az országzászló elé, ahol a Himnusz hangjai mellett szökött magasba a nem­zetiszínű zászló, hirdetve, hogy népünk új történelmet ír. A dolgozók kívánságát 18 pontban követelései összefoglalva olvasta fel a szónok, me­lyet még ezen a napon eljuttattak a Ha­zafias Népfront Megyei Elnökségéhez é* a Somogyi Néplap szerkesztőségéhez az­zal, hogy Juttassa el a Hazafias Népfront Országos Elnökségének. Karád, 1956. október 28. Karád község dolgozói * * * Az Ideiglenes Nemzeti Tanács ktll- döttségileg kereste fel a Hazafias Nép­front Megyei Irodáját, valamint a Me­gyei Párt-VB képviselőjét. A karádiak jogos kérését a fenti szervek teljesítet­Valami hiányzott vasárnap az ufcáról Vasárnap délután. Népes a fő­utca, csak úgy, mint máskor... Van­nak siető, ráérősen sétáló és csopor­tba verődve beszélgető emberek. Látni vidáman csevegő diáksapkás fiatalokat, karöltve sétáló párokat. Nyugodt, békés ünnepi hangulat. De mégis más, eltérőbb ez a vasárnapi kép az előbbitől. Valamivel többet mutat, de hiányzik is belőle vala­mi ; ; j * A házakon lengedező nemzetiszí­nű és fekete zászlók, az emberek mellére tűzött fekete szalagos ko­kárda egyszerre két érzést vált ki az emberből... A piros-féhér-zöld szí­nek a tavasz lágy melegével bizser- getik meg a szívet... Mintha az időnként felsziporkázó napsugarak is tavaszt jeleznének. Igazi tavaszt, az új élet tavaszát... De közben meghökkenünk a másik gondolattól, mert a gyász fájó... Fáj ez a gon­dolat, mert honfitársaink kiontott vérét idézi elénk. S önkéntelenül aj­kunkra tódul: nem akarunk további felesleges vérontást! Nem halotta­kat, sebesülteket, síró szülőket, gyer­mekeket, hanem békésen dolgozó, vidám embereket akarunk látni, olyanokat, akik »a jognak asztalá­nál egyformán foglalnak helyet«. S amint tovább menve halljuk a hang­szórókból az új nemzeti kormány nyilatkozatait, bizakodás, derűlátás tölt el bennünket. Kutató tekintetünkkel végigpász­tázzuk ezt a vasárnap délutáni ké­pet, s érezzük, hogy azért nem tel­jes. Csak elvétve látni egy-egy baba­Köslemény A BM Somogy megyei Főosztálya közli, hogy Somogy megyében létre­hozza az egységes rendőrséget. Ezzel az ÁVH a mai nappal megszűnt. A BM Somogy megyei Főosztálya vezetője kocsit, gyermekét sétáltató kisma­mát ... Hol vannak? Hisz a kis em­berpalántáknak kell a jó levegő, a napfény! Életerős új nemzedékre van szükség... Igen ... Érthető, a gyer­mekét féltő édesanyák válaszla. .■ De bátorítsák most már őket ne csak szóval, tettekkel is: vigyék bátran az utcára, a friss levegőre, a napfényre a kisgyermekeket! S mindannyiunk emberi kötelessége vigyázni a rnj legdrágább kincsün­ket . . ; Nézzünk el néhány percre a film- színházak felé! Nem tolonganak az emberek a jegypénztárnál.;. Né» mán néznek ránk az előadást hirde­tő plakátok. Kevés ügyet vetnek rá­juk a járókelők. Miért? ... Kiábrán­dultak volna az emberek e szórako­zás lehetőségéből? Nem. Bizonyára ismét benépesül a nézőtér, amikor megnyílnak a filmszínházak ajtajai. S rajtunk áll, hogy ismét így legyen. Rajtunk áll, hogy teljesebb, s az ed­digieknél még dmpozánsaibb legyen a kaposvári főutca elkövetkező va­sárnap délutánok képe. Gyakorlott férfiszabókat azonnali belépéssel felveszünk. Munkásszál­lást és üzemi konyhai étkeztetést biztosítunk. Csurgói »Napsugár« Belcsapusztal Szeszgyár nagy gya­korlattal rendelkező géplakatost ka- rés, aki hegeszteni Is tud. Lakást biztosítunk. SOMOGYI NÉPLAP Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Tóth István Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár. Latinka S. u. 7. Tel.: 1S-11 Kladőhivatali telefon: 15-18 Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat Nyomdáért felel: HMai Jáaaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom