Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-26 / 227. szám

Szerda, 1936. szeptember 26. SOMOGYI NÉPLAP 3 Számadás a mezőgazdasági beruházásokról (III.) JÁTÉK AZ IDEGEKKEL Szeptember 20-i értékelés szerint, a megye hét járásában száz építke­zés fejeződött be, hetven készül, s haitnincnégy létesítményt még el sem kezdték. (Csurgóról nincsenek adatok, mert az építési előadót a járás tanácselnöknek helyezte Ber- aencére! De errod majd később.) A száz befejezett épület, sajnos, a kisebbek közé tartozik. Vagy éppen olyan, ami a múlt évről jött át. Szomorú képet mutat tehát a vele szemben álló hetven és harminc­négy. Szomorú azért, mert 1956 a tse-ek megerősítésének éve. (De hogy erősödjék az a közösség mely­nek még egy istállója sincs?) Szo­morú azért is, mert az építésre al­kalmas idő nagy része kifutott aió- lomk. Két hónap, és az idő leállítja a munkát. ÁPRILISI »TRÉFA«! Bátorkodunk feltételezni, hogy a kedves olvasó velünk izgult eddig is: hova, merre vezet az út, milyen csodákat tár elénk a »tervszerű« építőmunka, a »mintaszerű« terve­zés. Most ki jelentjük: amit eddig hallottunk, az csak ügyetlen, dilet­táns próbálkozás! A tsz-építkezése­ken az illetékesek 'bemutatták: tudnak ők még sokkal nagyobbat is produkálni! lássuk csak: Januárban a Földművelésügyi Mi­nisztérium kiadja az utasítást, hogy a termelőszövetkezetek készít­sék el az 56-os építési 'be­ruházás tervét. Március elejére ez a munka kész. Felküldik jóváhagyás­ra, Április elsején közük, hogy meg­változnak a 'kisipari ár- és bémor- . mák. Sajnos, ez nem áprilisi tré­fát, hanem hetekig tartó, napi 16— 20 órás munkát jelentett a járási, megyei építési előadóknak. (Most jelent meg egy újabb normafüzet. Wem, nem az újságíró fóm+Ariáré élénk: ez a valóság! Az idén ez már a harmadik.) Februárban közli az FM hegy az eladdig érvényben lévő típustervek megváltoznak. A tsz-ek rs'''me-'de1ik az új terveket. A miniszté«5rm ke­gyeskedik azt május közepén le- küldeni... Szóval mindjárt az elején majd két hónap veszt.egiés. Május köze­péig áll a megyében — de sejtjük: az egész országban! — az építkezés. Mert amíg nincs költségvetés, addig a bank nem nyitja meg a hitelt. S amíg nincs tervdokumentáció, addig nem keverhető a malter. ŰJ JÁTÉK: AZ ANYAGBUJÓCSKA Aztán végre megvan mindkettő, s akkor... Nem, nem érdemes opti­mistának lenni: akkor nincs anyag. Illetve csak .gyéren, s tervszerűtle- nül érkezik a TŰZÉ P-telepekre. Csak röviden pár példát: Gadács- ra Tabról furikázzak a meszet. (Ott is csak úgy van, hogy tavaly decem­berben érkezett meg az 55-ös keret jórésze. S akkor leoltották.) Ez cda- v.issza száz kilométer. A balatombog- lári TÜZÉP-télepen több tsz csak úgy tudott vásárolni meszet, hogy egyénileg vettek a tagok. Mért tsz-efcnek nincs, de egyénieknek van! A ráksiaknak hosszú heteken keresztül úgy kelett volna a cement, mint egy falat kenyér. Autójukkal elszaladtak mindenhová, ahol ne­szét vették e nemes és ritka anyag­nak. Nem kaptak. A napokban »megnyugtatták« őket: rövidesen lesz. Még cifrább a következő eset. A tavasszal a minisztérium elvként adta ki: kerüljék a fa, tégla igény- bevételét, mert az nincs. Építsenek be mámé! több vasbetongerendát, mert az ‘ van. Különösen előnyös a magtárpadláscs istálló. Nosza, a be­ruházók végigagitálták a tsz-eket. Tíz helyen el is fogadták az ilyen tervet. — Na, há’aistennek — köuy- nvebbültek meg az elv-társak, s fel- küldték az igénylést. Az FM hű ma­radt önmagához. Visszaírt, hogy vasibetonelemak nincsenek, de ha miár mindenáron magtáirpadlásos. istállót akarnak építeni, hát oldják meg az elem gyártását helyileg. Az anyagot biztosítják ... U.gye, ne is mondjuk, kitalálta az olvasó: nem biztosították májustól szeptemberig. Az anyaghiány arra kényszeríti a tsz-eket, hogy — a XX. században! — sárral kössenek. SZAKSZERŰ ELLENŐRZÉST! Persze, nem lehetünk egyoldalúak. Nemcsak központi szervezési és anyagellátási bajok miatt maradt el. megyénkben a tsz-építkezés. A marcali járásban például tizenkét helyen még meg sem indult. Sőt a vésel Petőfi Tsz a kiszállított anya­got szétosztotta tagjai között, meg eladta feketén. Ez több helyen elő­fordult a megyében. Az ilyen tsz-ek azt mondják: »nem akarunk építkez­ni, minek öljük bele a drága anya­got a nagy épületekbe?« (Inkább eladják suba alatt.) Ilyen helyen már természeteSien nem a tervezés az elsőrendű feladat, hanem a po- litiikai meggyőzés. Erre azonban egy ember, az építési előadó kevés egy járásban. Dolgozzon össze a járási pánbizottsággali itamáccsíal. Kérje segítségüket. Sok esetben azonban az építési előadónak önmagára, szakmai tudá­sára, tapasztalatára kell támaszkod­nia. Szükséges, hogy állandóan részletekbe menően ellenőrizze a kivitelező munkáját. Ez azért is fon­tos, mert vidéki kisiparosaink nagyrésze még nem dolgozott vas­betonnal, s nem épített 50—100 mé­ter hosszú istállót. Ha Bognár elvtárs — marcali já­rás — jobban ellenőrzi a somogy- szantpáli Béke Tsz istállójának épí­tését, akkor nem görbén húzták vol­na fel a falat, s a betonjászdlnak lenne esése, hogy a víz kifolyjon belőle. Maczák elvtársnak. — kapos­vári járás — jobbam meg kellett volna nézni, hogy aráksdak istálló­ját építő ács hogyan horgolja be a szarufákat.. Legtöbbnél a keresztmet­szet 70 százalékát is .kivéste, amivel már túlgyemgítette őket. És mindezeken túl van még egy akadály: kevés a kisiparos. (Dohát erről már majd a következő cik­künkben írunk, amikor a TÜZÉP- hez is ellátogatunk.) Kunszabó Ferenc Gondolatok, $ melyeket egy pofon ébresztett... Egyik szombat este történt. Vére Volt a futballmeccsnek és az ÉDOSZ Művelődés Háza előtt nagy csopor­tokba verődve álltak az emberek. Bent zene szólt, a társalgóban tré­fálkoztak, udvaroltak, szóval »he- paj«, ahogy mondják azok, akiket nem szívesen látnak az emberek kultúrált szórakozásokon. A kintállók között volt Simon Fe­renc is, a Cukorgyár dekoratőrje. Mögötte négy-öt borgőzös ember. Simon elvtárstól a látogatási igazol­ványt kérte Decsi István rendező. Simon Ferenc látogatási igazolvá­nyát a felesége őrizte, aki már bent volt a művelődési házban. Decsi elv­társ ismerte Simon Ferencet, tudta, hogy látogatási igazolványa van, de attól tartott: ha az igazolvány fel­mutatása nélkül beengedik, akkor jogosan követelik ugyanazt mások, látogatási igazolvánnyal nem rendel­kező boros emberek is. így beszél­nek ma a történet kezdetéről. Simon Ferencnek kihozta felesége a látogatási igazolványt és bejutott a művelődési házba, de mégis el­csattant a pofon, mintegy két év után ismét egy művelődési házban. Vajon önérzet, sértődöttség dolga volt csak az a verekedés? Vajon az ököl és az erő által elintéződött va­lami? Ezekre az ÉDOSZ Művelődési Ház működésének ismerete nélkül nem lehet felelni. A Szakszervezetek Országos Taná­csának legutóbbi ülésén is foglalkoz­tak azzal, hogy a művelődési házak területi jelleggel bírjanak. Vagyis — a jelen esetben — az ÉDOSZ Műve­lődési Házat ne csak az élelmiszer­ipár különböző ágainak dolgozói lá­togassák és találják ott meg műve­lődésük, szórakozásuk feltételeit, ha­nem a környező városrész dolgozói is. Az ÉDOSZ Művelődési Ház ab­ban a szerencsés helyzetben van, hogy környékének lakói inrészt élel­miszeripari dolgozók. Tehát jogosan beszélnek arról, hogy náluk a terü­leti jelleg beteljesedett. No de meny­nyire és mikor?... Az ÉDOSZ Művelőd“«! Ház szín­játszó- és tánccsoportjában, a gyer­mek színjátszócsoportban, a külön­böző szakkörökben kizárólag élel­miszeripari dolgozók, vagy azok gyermekei vannak. Az is természe­tes, hogy a művelődési ház bővítésé­hez, a gőzfűtés megvalósításához ki­zárólag az élelmiszeripari vállalatok (Cukorgyár, Hűtőház. Teiüzem stb.) járultak, mintegy ötvenezer forint éitékű anyaggal, munkával. Ha eb­hői a szemszögből nézzük, akkor ki­tűnik, hogy nem is annyira teljesen J területi az a művelődési ház. Hogy igazán mennyire területi ésj mennyire nem, és ez vagy az meny- ( nyíre helyes és mennyire nem, an-( nsk eldöntése bonyolult dolog, de( az bizonyos, hegy az ÉDOSZ Műve-( lődési Ház jelenlegi területi jellegétJ a jól működő büféje adja. Nem olyan régen volt, hogy a Cu-^ kergyár dolgozóinak kérésére meg- < szüntették a környék egyetlen. aJ művelődési ház tőszomszédságában | működő italboltot. Az italbolt elköl­tözött, de a szomjas emberek ma-í radták. Nem kétséges, jó dolog aj társalgóból, öltözőből kiugrani a j büfébe egy dupla feketéért, egy kor-j só sörért és másért, de az már ke­vésbé jó, hegy a környék szomjasai! — bizonyítva a területi jelleget? — j a művelődési házba járnak »pityó-j kázni«. Ennek káros voltát nemcsak a So-j mogyi Néplap fedezte fel, hanem aj művelődési ház vezetősége is. ökf orvoslást abban látnak, hogy látoga­tási igazolvány-rendszert honosítot-j tak meg. Itt már mutatkozik egész­séges területi jelleg, mert látogatási igazolványt nemcsak az élelmiszer- mari dolgozóknak adnak, hanem i bárkinek, aki a művelődés és a szép) emberi szórakozás fellelésének re-j ménvében kopogtat. No de ki tud, bizonyságot arra, hogy soha része-j gén, és soha a művelődési ház büfé-j je kedvéért mutatják fel az embe- i rpk a látogatási igazolványt? Senki. ( Pedig ebből keveredett a verekedés j is. Kellene gondolkodni azon, hogy< mi lenne, ha a büfét cukorka, szend-j v;cs és málnaszörp árusítására kor-( látoznák? Negszűnne a bizonyos »te-j rüieti ielleg«? Vagy a lesoványodott ( icvedelem címén a Béke Szálló be-j «sukná a művelődési házban lévői bnltiát? Meglehet, de talán szükség- ( felenné válna a látogatási igazol-j vánv. mert nem a büfé vonzaná bűv-j körébe az embereket, hanem a mű-( soros estek, a szakkörök, előadások. ( melyek köré látogatási igazolvánnyal ( kerítést vonni ma már penészesedet szemlélet. Ezeket a gondolatokat ébresztette (I bennünk az a verekedés, melynek hí-' rétől visszhangos a Cukorgyár kör­nyéke. és talán ilven tanulság levo­násával lehetne elejét venni annak, hogv boros emberek vad duhajkodá­sa teremtsen kétes hírnevet egyet­len művelődési háznak is. Kósa István1 Legyen Kaposvárott is diétás üzemi konyha Kaposvárott bizonyára mindén vállalatnál van olyan dolgozó, aki­nek gyomorbaja, vese-, epe- vagy cukorbetegsége miatt orvosi javas­latra, egészsége megóvása érdeké­ben, diétára van szüksége. A diétás étrend betartása ezek­nek a dolgozóknak igen nagy prob­lémát Jelent úgyszólván megoldha­tatlan. Mert vagy kénytelenek elfo­gyasztani az üzemi konyhák nor­mál kosztját, vagy száraz koszton élnek. Egészségükre mindkettő ár­talmas. Éppen ezért Javasolom, hogy ál­lítsanak fel városunkban önállóan, vagy valamely már meglévő üzemi konyha mellett egy diétás üzemi konyhát, ahol kizárólag olyan dol­gozók étkezhetnének, akiknek SZTK orvos javasolja a diétát, s amelynek étrendjét ugyancsak or­vosi jóváhagyással állítanák össze. Meggyőződésem, hogy ezzel hoz­zájárulnánk a dolgozók egészségé­nek fokozottaoo megóvásához, munkaerejük megtartásához és csökkenthetnénk táppénzes állo­mányban töltött idejüket. Ilyen mó­don a diétás konyhára fordított költ­ség fokozatosan megtérülne. TEMESI LAJOSNÉ, a Vas- és Fémipari Kombinát dolgozója Miért nem juthatnak üzemi étkezéshez Fonyód község dolgozói? Régi panaszuk orvoslását kérik Fonyód község dolgozói. Igen, a köz­ség dolgozóiról van szó, akik nem lenn, a balatoni műút mentén, a vasútállomás környékén dolgoznak, hanem a községben, azaz fenn a hegyen. Itt van a községi tanács, itt van a háziipari szövetkezet, s még jó- néhány kisebb üzem, amelynek dol­gozói nem juthatnak üzemi étkezés­hez. Hogy miért? Azért, mert a Balatonvidéki Üdülővendéglátó Vál­lalat csak a Rianásban szolgál ki üzemi étkezőket. Márpedig a Ria­nás a hegyről nem fél óra alatt, de egy óra. alatt sem járható meg. Igaz van az Üdülővendéglátónak benn a községben is üzlete, a Derű. (Bár ez az üzlethelyiség sem kül­seje, sem belső rendje miatt nem nevezhető derűsnek, de nem is az a reprezentatív vendéglátóüzem, amely az üdülők érdekében került az üdülővendéqlátóhoz a földmű­vesszövetkezettől.) Azt kérik a fonyódi dolgozók, hogy az Odülővendéglátó Vállalat tegye lehetővé, hogy a Derűben Is vezessék be az üzemi étkeztetést. ügy véljük, nem Jogtalan a fo­nyódi dolgozók kérése. Reméljük, az üdülővendéglátó Vállalat is ezen az állásponton van. TÖRVÉNYEKRŐL - RENDELETEKRŐL A kukoricaértékesítési szerződéskötésekről A Begyűjtési Értesítő szeptember 20-i száma közli a begyűjtési mi­niszter végrehajtási utasítását a ku­koricaértékesítési szerződések meg­kötéséinek módjáról. A végrehajtási utasítás szerint a termelők a szer­ződéskötések holdanként! irányszá­ma szempontjából három birtokcso­portba tartoznak: a) 1—3 kát. hold, b) 3—5 hold, c) 5 holdnál nagyobb területen gazdálkodó termelők. Ha termelőnek termelési szerző­déssel lekötött szántóterülete van, illetve szociális és gyermekkedvez­ményben részesült, e területek ösz- szegét le kell vonni az összes szántó- területiből. Azokat a termelőket, akiknek az össze® szántóterülete a levonásokkal egy hold alá csökkent, valamint a konyhakertet bérlő, vagy illetményföldet használó ter­melőket a szerződéskötések szem­pontjából egy hold alatti termelők­nek kell tekinteni, s az ilyeneket kukoricaértékesítésá szerződéskötés­re kötelezni nemi lehet. A termelő­ket a saját és bérbevett, valamint a tartalékföldiből bérelt szántóföld­jük együttes területe alapján kell a kukoricaértékesítés szempontjából birtokcsopartba sorolná. A termelők a kát. holdanként kukoricáiban meghatározott mennyi­ségre szabad választásuk szerint ku­koricaértékesítési. vagy sertés-, il- létve barcwhfihMalásí szerződést köthetnek. A kukoricaértékesítési szerződést a terményforgalmi, a sertéshizlalási szerződést az állatforgalmi vállala­tok, a ibaromfilhízl'alási szerződést a földművesszövetkezetek kötik. A szerződések feltételei a követ­kezők: A kukoricaértékesítési szerződést kötő termelők a határidőre átadott májusi morzsolt kukoricáért, vala­mint árpáért és zabért mázsánként 240 forint készpénzárat kapnak, amelynek felét szerződéskötésikor előlegként felvehetik. A sertóshíz- Lalásra szerződést kötő termelők az átadott sertés súlyától függően kilo­grammonként 17—22 forint készpénz­árat kapnak. A szerződések megkö­tésekor sertésenként a tsz-eket 600 forint, az egyénileg dolgozó parasiz- tokat 400 forint hizlalása előleg ille­ti meg. Legalább öt darab sertés átadása esetén a szerződést kötő termelőt mennyiségi prémium is megilleti. A baromfihízlalási szerződést kö­tő termelők a szerződésben' foglalt feltételeknek megfelelően átadott libáért és kacsáért kg-onként 24 fo­rintot, pulykáért az átadási időtől függően 17,50—18 forintot, a csirké­ért 20 forintot kapnak. A szerződés megkötésekor a termelőt minden li­ba után 100 forint, kacsa után 50 fo­rint ihízlalási előleg illeti meg. Az 1956. évi 18. sz. törvényerejű rendelet értelmében a termelők csak a kukoricából fennálló beadási kötelezettségeik teljesítése és a szer­ződéses kukoricamennyiség átadása után fennmaradó feleslegeiket' ér­tékesíthetik és szállíthatják szaba­don. 17 forint A Minisztertanács a húsjéllegfi keresztezett sertések szerződéses átvételi árát 90—126 kg súlyig kiJo- gramimonként 17 forintban állapít­ja meg. (A Minisztertanács 33/1956. ÍTX 16.) sz. rendelete.) Rossz helyre címzelt bírálat Lapunk augusztus 20-i számában Máté József, Csurgó, Béke utcai ta­nácstag választói nevében szót emelt a Béke utcai sertéshizlaldában ural­kodó tisztátalanság miatt, mely szeny- nyezi a levegőt, károsan befolyásolja a községben lakók egészségügyi hely­zetét. Sürgős intézkedéstétel vegett — az egyik hizlalda! munkás helytele­nül informált bennünket — nem a hizlalda valódi gazdáját, a Csurgói Tejüzemet, hanem a Kaposvári SLR- NEVÁL-t szólítottuk fel. Minthogy a bírálat után egy hónapig egy sor vá­laszt sem kaptunk — úgy latszik, a Csurgói Tejüzem vezetőinek tetszett, hogy saját hibájukért másokat von­tunk felelősségre —, egy hónap múl­tán lapunk hasábjain megsürgettük a ÜJ MENETREND lép életbe a MÁVAUT autóbuszvonalain szep­tember 30-án, amikor ismét átté­rünk a közép-európai időszámításra. Az új menetrendre vonatkozóan fel­világosítást adnak a MÁVAUT- és IBUSZ-irodák. Ugyanitt megvásá­rolhatók az új menetrendköftiyvék is. választ, persze megint nem a gazdá­tól hanem a Kaposvári SÉRNÉVAL- tól. ök jogosan reklamáltak, mond­ván. tudtukkal nincs hizlaldájuk Csurgón, ám a valódi birtokos to­vábbra is hallgat. Pedig mennyivel helvesebb lenne — illendő lett volna eddia Is megtenni —, ha a Csurgói Tejüzem vezetői megírnák: minket illet bírálat a hibákért, miénk a fele­lősség is, de rajta leszünk, hogy a cikkben bíi élt hibák mielőbb meg­szűnjenek. Vagy félnek hibáikat, mu­lasztásaikat beismerni a. Tejüzem ve­zetői? Akárhogyan is gondolkodnak, hallgatással sem a hibákat elintézni, sem-a bírálókat elhallgattatni nem le­het, még kevésbé megnyugtatni. INDUL A Q YA R r’éfiei dübörgése kihallatszik az utcára. A gyárkéményből fekete füstcsík száll a magasba, néptelen a parkírozott előtér, a veze­tők közül jóformán senkit sem lehet irodájában találni. Kint vannak az üzemben. A bejáraton túl hatalmas tábla; »Üdvözöljük gyárunk új dol­gozóit!« Nagy nap van ma itt. Hajnali 6 órakor megkezdődött a Cukor­gyár termelése. Most a második műszak idejében vagyunk, szeptember 24-én délután. Hevesi párttitkár elvtársat kerekem. Többen mosolyogva válaszolnak: — Nehéz dolog őt ilyenkor megtalálni! Érthető izgalom, örömmel teli feszültség látszik az arcokon. Sikerül-e az indulás, jó volt-e az előkészület? Most vizsgáznak a karbantartás dol­gozói, mert a zavarmentes termelés, a lelkiismeretes karbantartást iga­zolja. Reggel óta megy a munka komolyabb zökkenő nélkül. Remélik, nem is lesz semmi fennakadás. Ezt hallom Tabák igazgató elvtárstól is, aki Hevesi elvtárssal egyidőben érkezik az irodaépülethez. Mielőtt le­mennénk a gyárba, gyorsan megtudom a következőket: ... a gyár terme­lése percnyi pontossággal indult s a répa cukortartalma jóval maga­sabb a tavalyinál. A dolgozó parasztok eleget tesznek a száraz idő elle­nére is szerződéses kötelezettségüknek és bár az állami gazdaságok is olyan gazmentes répát szállítanának, mint ők! Kitűnően működik a sá- k.kpince elszívóberendezése, jól beváltak a szünetben bevezetett újítá­sok. Bosszantó ellenben néhány alkatrész hiánya, mert (nem a gyár ve­zetőin múlott) az Ipari Láncgyár még mindig nem szállította le teljes mennyiségben a megrendelt vagonhúzóláncot, a Fogaskerékgyár a 10—11 hónapja megrendelt szeletszárító fogaskerekekkel adós, a Láng Gépgyár hajtómű nélkül szállította le a két répavágógépet. Az Élelmiszeripari Minisztérium exportcukorra kitűzött prémiumát még mindig nem kap­ták meg a dolgozók, holott már múlt évben teljesítették a feltételekét. Rizony ezek a »felülről« jövő hibák komolyan nehezítették a megindu­lást, s a munkások jogosan várják sürgős kijavításukat. Egy szó mint száz — a Cukorgyár dolgozóinak sok nehézséggel kel­lett megküzdeniük szeptember 24-ig, az indulásig. De nézzük a gyárat, a termelést. Hevesi elvtárs menetközben még megemlíti, tavaly a meny- nviségi mutató nagyobb volt a minőséginél a munkaversenyben. Most megszüntették e káros gyakorlatot, s a munkaverseny új alapja a leg­kisebb veszteségcsökkenés elérése. Egyszerűsítették a bérelszámolást is.: Megérkezünk a munka első állomására. Hosszú sorban állnak a répá­val telt vagonok, zuhogó vízsugár söpri le a répát a vályuszerű csator­nákba. Itt dolgozik Buzsáki János répakirakó brigádja. A magas épü­let csarnokában óriási vaskerék vonja magára a figyelmet. A bécsi Prá­terben látni hasonlót. Csakhogy ez itt répát hord fel, s viszi a vágóhoz mosás után. Katus János répavágó előmunkás felnyit egy reteszt,-mely­ből apró répaszeletek hullanak ki. Csattognak a gépek, lázasan folyik a munka. Tovább megyünk felfelé. Innen már jól látni a 65 hektoliteres diffuzőröket, ahol a szeletet lúgozzák ki. Szigeti József éppen oktatja az üzembe került fiatal munkásokat. A szaturációnál Horváth János II. előmunkás magyaráz. Csupa fehérség minden. Tisztaság, rend, hőmé­rők, lombikok, hatalmas tartályok. Mint egy laboratóriumban. Fellépdelünk pár lépcsőn az iszapsajtoló állomásra. Ez a legnehe­zebb munkahelyek egyike. A 40 fokos hőség nyomán percek alatt rólunk is folyik az izzadtság. Gyurina Ferenc előmunkás négy új és négy régi munkással dolgozik itt. A szűrők mögött új fürdőhelyiség látszik. A ■ ne­héz munka után kellemes felüdülést nyújt a zuhanyozás. Elkészültének örülnek a dolgozók. A lepárolónál Geges József előmunkás irányításával sűrűsítik 60 százalékosra a levét, s a benne lévő vizet elpárologtatják. A főzőállomáson Molnár András főzőmester nagy gyakorlatot kívánó; munkája nyomán válik a lé igazi cukorrá. Bepillantunk még a centrifu­gákhoz, a csomagolóba. Itt még csend van, majd éjfélkor kezdődik a munka. ’ \'z épület lejáróján kis zászlócskák között távozunk. Ünnepnap -t*- van itt. Zúgnak a gépek, dübörög a csarnok. De hangjuk^ néni zavaró. A munka dallama zsong, betöltve a teret. — Szűts —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom