Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-23 / 225. szám

r Párt és párfépí f é s m A rehabilitációról IVTem könnyű feladat a szocializmus építése. An- ’ nál jobban boldogulunk vele, minél több em­ber szivét, lelkét nyerjük meg ehhez a munkához. A dolgozó milliók cselekvő részvételéhez nem elég az igaz, felvilágosító szó — a tét tele a bizalom legfőbb gerjesztői. Tettek, amelyek kiigazítják a múlt téve­déseit, tettek, amelyek előbbre lendítenek bennünket. Ilyen cselekedetekkel írjuk tele az új fejezet tiszta lapjait a falun is. A Központi Vezetőség határozata nyomán községi pártszervezeteink és tanácsaink hozzáfogtak a jog­talanul kulákok közé sorolt középparasztok sérelmei­nek orvoslásához. Ez az igazságtevés meggyorsult, s közel jutott már a 'befejezéshez. A falu kommunistái­nak tanácskozásai, a végrehajtó bizottságok értekezle­tei, s a falugyűlések adták vissza becsületét sok-sok dolgozó parasztnak. Ezek a tettek is a szélesedő, erő­södő demokratizmus mutatói. Szólnunk kell azonban a rehabilitáció helyenként fellelhető fékjeiről és árny­oldalairól is. Községi vezetők szájából nem ritkán hallhatjuk, középparasztokról beszélve, hogy kulákokat rehabili­táltak. Nem csupán a fogalmazásban, hanem a kife­jezés értelmezésében is hiba van. A KV-határozat nem beszél a kulákok mentesítéséről, de feladatként szab­ja meg a helytelenül kólákként kezelt középparaszto^ felmentését. Ez tehát nem azonos a kulákoknak a dolgozó parasztokhoz való sorolásával! A kulákság- i:ak, a falu kizsákmányoióinak nem ad menlevelet a KV-határozat. Okét továbbra is osztályidegeneknek tekintjük, s velük szemben érvényesítjük a gazdasági, korlátozás és politikai elszigetelés politikáját. Törvé­nyes jogaikat nem csorbítjuk, de nem hagyjuk át­hágni törvényeinket. Nem azért mondtuk el mindezt, mintha a fő- veszély a kulákok mentesítése lenne. A baj ott van, hogy a tévesen kizsákmánydóknak vélt középparas". tokról ma is sok helyen mint kulákokról beszélnek. Igaz, az állam iránti kötelezettségek megszabásánál ma már a középparaszti mércét használják, de a szó- használat nem változott. A falu becsületes dolgozói nemcsak a múlt években folytatott nevelőm unkánk, hanem korábbi saját tapasztalataik alapján is csalha­tatlanul el tudták dönteni, ki az ellenségük és ki a barátjuk. A kulák elnevezésnek megbélyegző jelentése van — hagyjuk ezt rajt azon, akire ráillik. De mos­suk le mindazokról, akikre tévesen sütöttük rá. Ez is előfeltétele annak, hogy a rehabilitált .középparasz­tok felemelt fejjel térjenek vissza és foglalják el az őket megillető helyet a falu közéletében. Nagyberényben a Petőfi Tsz állatainak egy részét egy kulákként kezelt középparaszt istállójában he­lyezték el. Vargáékat azóta a falugyűlés rehabilitálta, s a tsz-tagok mégis azt hangoztatják: nem gondozzák álltaikat, ha a tanács visszaengedi házába a »kulá- kot-«. — Előrebocsátjuk: a rehabilitáció nem azt je­lenti, hagy Vargáék most visszaköltöznek portájukra, de jelenti azt, hogy amint a tsz a lakóházat és a gaz­dasági épületeket át tudja adni, akkor a Varga-csalá­dot illeti meg a beköltözés joga. Addig pedig a tsz megfelelő bért fizet az épületek használatáért. Hely­telenül teszi tehát a tsz-tagság, ha nem áll el említett kijelentésétől. A falu és a szövetkezet kommunistái­ra vár elsősorban a feladat, hogy mindenkivel meg­értessék: Vargáékat eddig jogtalanul vették kuiák- számba, s az az igazság, ahogy a falugyűlés 200 rész­vevője döntött. A rehabilitáció nem csupán szóbeszéd, hanem mélységesen igaz szándék szülötte. Abban, a tiszta légkörben fogamzott, amelyet a júliusi párthatároza­tok teremtettek azzal, hogy fontos feladatként szab­ták meg a tévedések helyrehozását. A határozatnak ez a félreérthetetlen eszméje úgy válik élővé, ha a be­csületüket visszanyert középparasztok saját sorsukon lemérhetik a változás üdvös hatását. Ehhez természe­tesen az szükséges, hogy a helyi vezetőit vessenek számot önmagukkal, eddigi munkájukkal és serény- jtedjenak a középparasztokkad szemben elkövetett hi­bák kijavításában. Akikből hiányzik ez a jóakarat, akik nem értették meg a párthatározatból adódó kö­telességüket. azok akarva-ak-aratlanu 1 ártanak a párt­nak. Ártanak azzal, hogy a régi sebekre nem keres­nek gyógyírt, de még jobban ártanak azzal, ha a múlt tévedéseit újakkal tetézik. így történt ez Jután is. Lengyel Kálmán dolgozó parasztot nemrégiben reha­bilitálták, s majd nem sokkal később egyszobás fő­bérleti lakását jogtalanul igénybe vette a helyi tanács. Ezzel a község vezetői, akiknek a törvényességet leg­jobban kellene védelmezniük, kétszeresen áthágták a törvényeket: nemcsak a lakás igénybevételéről szóló határozatot kell helytelenítenünk, de szót emelünk a magánlaksértés miatt is. Lengyelek ingóságait ugyanis távollétükben, a lezárt lakást felnyittatva rakatták ki a tanács vezetői. így eljárni nemcsak dolgozó parasz­tokkal, hanem kulákolckal szemben sem lehet! Az elmúlt évek hibáinak jóvátétele helyi szerve­inknek nemcsak joga, hanem kötelessége is. Ezt sem értették meg mindenütt a párthatározatból. A tengő­di tanácselnök, Sándor elvtárs pl. azt mondja: azért nem mentesítették Horváth Jenőt, akinek 22 holdja volt és cselédet tartott, mert sok az adó- és beadási hátraléka. Hiba van itt az intézkedés elmaradásának indokolásával. Vagy azt mondjuk, hogy Horváth Jenő kizsákmányolásból élt, tehát nincs helye a középpa- raszick seréiben. Vagy pedig, ha a falu lakói úgy íté­lik meg. hogy tévesen kezelték eddig kulákként Hor- váthot, akkor kötelességmulasztása ellenére is a kö- zépparaszlok közé kell sorolni őt. Ebben az esetben a kulákterhelésből adódó hátralékot törlik az illetéke­sek, de az egyéb adósságot rendeztetni kell vele. Nem a hátralék mértéke, hanem egész életének figyelembe­vétele az irányadó abban, hogy egy-egy paraszteimiBer osztályhelyzetéről döntsünk! Az pedig természetes, hoey középparaszttól és kuláktól egyaránt megköve­teljük állam iránti kötelessége teljesítését. A*középparasztok egy részét ért sérelmek or­-^«voslása nem túlságosan sok embert érint köz­vetlenül. Közvetve azonban annál többet. Ezt a mun­kát nagy figyelemmel kíséri a falu népe, s ha a párt- határozat szellemében cselekszünk, a dolgozók széles rétegeinek egyetértésével találkozunk. Ez pedig kin­cset érő gyümölcsöt érlel: erősíti a vezetők és veze­tettek összefogását, gyarapítja a kitűzött céljaink va­lóraválíásáért küzdők seregét. Kutas József | QYÖRFI JÁNOS 1 Nagyon fiatalon, hu­szonhárom éves korá­ban ragadta el a halál sorainkból Győrfi Já­nost, azt a lelkesen dolgozó kommunistát, szilárd jellemű elvtár­sat, a traktorosok hű­séges barátját. Egyszerű ember, de­rék kommunista volt Győrfi János. Örült az életnek. Tiszta szívvel szerette az embereket, a munkát, rajongott a gépért, mindene volt a motor. Nem ismert szebb hivatást a trak­toros életnél. Már gyermekéveiben a gép­ről álmodozott, s tizen­hét éves korában minden vágya teljesült: traktoros lett a Csurgói Gépállomáson. Hamarosan kitanul­ta a trakeorvezetés művészetét s már az első esztendőben 117 száza­lékra teljesítette éves tervét. Mun­katársai, tanítói látták és sokra becsülték a iiatalember szorgalmát, tanulás iránti vágyát. De szerették benne az őszinteséget, a pontossá­got, a szilárd akaratot, s az idő­sebbek iránt érzett tiszteletet is. Nemsokára traktorvezetői iskolára küldték. Akkori életrajzába azt írja: »Nagy öröm és kitüntetés ré­szemre, hogy traktoros lehettem, hc.gv gépet bíztak rám-“. Már abban az évben felvételét kérte a párt tagjelöltjei közé. A kommunisták teljesítik kérését, bíznak benne. S nem hiába. Ettől kezdve méginkább szárnyakat ka­pott a munkában és tanulásban. Aiig múlt tizenhét éves, amikor 1950. december 23-án nagy felada­tot bíznak rá: a Csurgói Gépállo­más kommunistái párttitkárukká, vezetőjükké választják a fiatal, de komolyan gondolkodó Győrfi Já­nost. Párttitkár és traktoros bri­gádvezető. 1952-ben az Iharosberényi Gép­állomásra küldi a párt. A kommu­nisták itt is párttitkárrá választják, s nagyra nő iránta a bizalom és szeretet. A gépállomáson javul a munka, nő a fegyelem. Szótárában nem ismeri ezt a szót, hogy lehe­tetlen. A nehézségek leküzdésében, helvtállásben ő mutat példát. Hi­degben, esőben, éjszaka is rója a mezőket, érdeklődik az emberek gondia, baia iránt, buzdítja, lelke­síti őket. Tanácsára hallgatnak az emberek, elvtársai, traktorostársai. Szót tudott érteni a dolgozó pa­rasztokkal. Mindig tudta, hogyan kell az emberek nyelvén beszélni. Egyszerű, lelkesítő szavai sok egyé­ni parasztot győztek meg a nagy­üzemi gazdálkodás he­lyességéről. Az Iharos­berényi Gépállomás kommunistáinak — s magának Győrfi,. elv­társnak — nagy része volt abban, hogy a múlt esztendőben sok dolgo­zó paraszt belépett a termelőszövetkezetbe. Győrfi elvtárs nem ismert kényelmességet, közönyt, mindig követ­kezetesen harcolt a párt politikájának végrehaj­tásáért. S erre nevelte elvtársait 'is. Rudics elvtárs, a járási pártbi­zottság első titkára így jellemzi Győrfi Já­nost: »Kommunistává akkor válik az ember, ha a saját maga életét alárendeli a köz érde­kének, ha a kollektívá, vagy az egyes ember fájdalmát is magáévá teszi. Győrfi elvtárs ilyen ember volt. Kitartó és fegyelmezett-«. Mi­óta falusi pártmunkás vagyok —- folytatja Rudics elvtárs —, az Iha­rosberényi Gépállomáson láttam először olyan mozgalmas pártéle­tet, mint amilyen a pesti üzemek­ben van. Azt a munkát, amihez mi úgy gondoltuk 2—3 nap szüksé­ges, ő egyetlen nap alatt végrehaj­totta — sikeresen. Hosszú ívek kellenének ahhoz, hogy megfelelően bemutassuk Győrfi elvtárs harcos munkáját, fiatal életét. Csak még egy példát arra, hogyan becsülte, szerette a hivatását. Súlyos beteg volt már, az orvosok is, s a járási párt-vb is megtiltotta, hogy dolgozzon. Nem tudta magát ehhez tartani, a gép­hez, az emberekhez, a mezőkre húzta szíve. Utóbb már csak azt kérte a járási pártbizottságtól, hogv körülnézhessen a gépállomáson — estig ottmaradt. Sajnos, valahány­szor kórházba került — mindig dá­tumot szabott magának, mikorra kezd munkába, nem tartotta rneg mindenben az orvosi utasítást. Ta­lán ez is rövidebbé tette életét. So­hasem csüggedt, élete utolsó nap­jáig kedélyes, jókedvű maradt, dol­gozni akart, s vissza készült a ked­ves családi körbe, feleségéhez és két kis gyermekéhez. Sajnos, az orvostudomány sem tudott megbiikózni a kórral, mely végül is letörte a lelkes, fáradha­tatlan kommunista nagy-nagy élni- akarását. Győrfi János meghalt, de elvtár.sai, munkatársai nem felejtik el, élete, munkája követendő pél­da a kommunisták számára. V. J. Történet' a múlt' egy maradvá Ne is tagadjuk: van még nálunk antiszemitizmus. Igaz, hogy ritkán üti fel a fejét és a legváratlanabb helyeken, a legkülönbözőbb nézetek­ben jelentkezik. De van és ha pislákolva is, de el, hat és mérgez. Érdekes, hogy nem személyekre szól, hanem általában, csak úgy, szokásból. A társalgás nyelve nem talál eseteket, amellyel bizonyítson. OJyan nagyon nem is találhat. Az új társadalmi berendezkedés kihúz­ta a talajt a nyerészkedők, a mások verejtékén élők alól. És nemcsak zsidók, hanem mindenféle vallósú és felekezetű kizsákmányolok alól is. A most következő teljesen valódi történet bizonyítja, hogy a becsüle­tes munkában nincs felekezeti kü­lönbség. És minden egyéb csak tu­datos gyűlöletszítás, vagy a rossz múlt korhadt maradványa. Läufer Ferencről, a babócsai Bé­ke Tsz sertésgondozójáról van szó, aki jó féléve, ha visszakerült a szö­vetkezetbe. Úgy mondjuk, hogy visszakerült, mert már volt tagja egyszer, csak kizárták. És nemcsak onnan, hanem a pártból is. Mert kizsákmányoló veit — mondták. A helyzetét azóta újra megítélték (ezért is került vissza), de hogy a kép teljes legyen, ítéljük meg ma­gunk is. Az öreg Läufer, az apa, kis házaló veit., majd gabonavásárló, később kereskedő és nagyobb cégek bizo­mányosa lett. Egy házat vett és egy raktárt épített. Két fia az iskolák után nála dolgozott. Az egész csa­lád részt vett az üzleti tevékenység­ben. Ferenc a háznál sertéshizlaldát vezetett. Itt szerezte meg azt a ké­pességét, mellyel vagyont gyűjthetett volna, ha nem történik a változás, de vagyont szerezhet a tsz-nek is, ha tovább is ottmarad. Egyszóval a tipikus kereskedői pá­lyával állunk itt szemben, amely a régi rendszernek annyira sajátja volt, főleg falun, s amelyhez jó ösz- szeköttetések, üzleti érzék, zsugori­ság és miegyéb járulhatott. De oka volt-e ennek a fiú? Aki az apa mellett dolgozott, s aki szemben- állt vele, mert keresztény nőt vett el feleségül? (Aki még hozzá sze­gény lány is volt és akiért az öreg ki is tagadta.) Ha még mellékesen azt is tudjuk róla, hogy antifasiszta­ként nyilvántartották és elhurcolták, hegy 1945-ben a kommunista pártba lépett, 1950-ben alapitó tagja volt a tsz-nek. hogy szavakban és tettekben az új társadalom mellett volt az el­lentétekkel terhes akkori Babócsán, akkor előttünk áll egy olyan ember képe, aki felismerte a világos hely­zetet és nem félt leszámolni minden­nel, ami a múlthoz kapcsolta őt. Mert megtehette volna azt is, amit a hozzá hasonló -egzisztenciák talán még ma is, de különösen a felsza­badulást követő néhány év után tet­tek: üvölteni az elveszett paradi­csom után; kérni, kívánni, a múltat: ölhetett kezekkel várni a kikapart gesztenvét; vagy, ha mást nem, leg­alább szalmaszálat kereszlbetenni az előrehaladó világ elé. De hac'nuk a múltat. Läufer Ferenc visszakérte magát abba a termelőszövetkezetbe, ahon­nan epvszer kizárták, a babócsai Bé­kébe. Ismerte az állam segítségét, a nepvüzem lehetőségeit. És jól akart élni. De ki az, aki nem ezt akarja? Tudta azt is, hova lép. A szövetkezet feljövőben volt, a sok adósságát és a gyenge termése­ket kiheverte. Az egyéniek nagyré­sze nem sek jót mondott még a szö­vetkezetről. A volt uradalmi cselé­dekből és szeeényparasztokból álló tagság között nem volt mindig egyet­értés. Néhány vezetőben nagy volt a kísértés a közös vagyon elherdálá­sára. Talán feloszlásra is gondoltak néhány an. A párt ekkor javasolta oda elnök­nek Bóla Józsefet, a Háromfai Ál­lami Gazdaság brigádvezetőjét. Meg is választották Läufer pedig ekkor a rendkívül leromlott állapotban lévő sertések mellé kérte magát. Ment is minden, mint a karikacsa­pás. A kezdeti 148 számú állomány 190-re gyarapodott. Az 54 mázsa élő­súly 90-re szaporodott. És eladtak még 132 mázsát. Az állattartásból állattenyésztés lett. Az első hónapok után a tagság egyre merészebben számolgatott: mennyi lesz ebből az osztalék. Volt, aki már 50 forinton felül jósolt munkaegységenként. Ekkortájt kezdődött tulajdonkép­pen az, amiről szót akarunk ejteni. Először csak nehézkesen érkezett oda a takarmány, majd alig akartak a sertéseknek kaszálni. És valahogy kezdett elterjedni néhány nézet: »a Kóbi tönkre akarja tenni a szövet- kőzetet«, »mi vagyunk újra a szol­gák« stb. Ez a dolog mind nyíltabbá vált. Már nem is a sertésekhez, hanem a »Kóbinak« vitték a darát, a savót, a szalmát, a takarmányt. Aztán a szemébe is mondták a gúnynevét és á faluban is úgy beszéltek róla né- hányan. Jól tudták, miért. ö pedig, a 60 év körüli ősz ember megbántva, de változatlanul dolgo­zóit tovább. Csak az elnök volt mel­lette. A 10 párttag közül egy sem. A dolog odáig fajult, hogy a párt- bizottság hívott össze párttaggyűlésr. Ott aztán kiderültek a dolgok. Azt »hitték«, hogy nem lesz meg a sertések eladásából és gyarapodá­sából várt jövedelem. »Úgy gondol­yáról ták« — mert nem volt semmi bizo­nyítékuk. Azt sérelmezték, hogy az elnök csak Laufert hallgatja meg, az ő véleményükre nem kíváncsi. Szerintük a nehezebb munkát mun­katársával akarja csináltatni és ide­ges. Ezek voltak az okok. Az igazság pedig, hogy a sertésekből várt tiszta jövedelem kb. 150 ezer forint lesz. A tsz eléri a tervezett munkaegység értékét a 48 forintot. A tagok egyéb kifogásai helyesek voltaic, de nem lehettek okai a sértegetésnek, a gyű­lölködésnek. Mert gondoljuk meg: 10 esztendőt már hátunk mögött hagytunk az új világban. Felnőtt egy új nemzedék. Mivel tudjuk nekik és magunknak is megmagyarázni a vallási megkü­lönböztetést? Miért van szükség a tehetség elnyomására? Miért kell íz embert emberi gyengeségeiért meg­alázni, becsületében megsértem? Erre semmi szükségünk nincsen. Ez az ember a közösségben, a közös­ségért akar élni. Munkájával hasz­not hozott kis és nagy hazájának. Szereti unokáját, mint mi a hozzánk tartozókat. És furcsa, de az élet dialektikája megkövetelte, hogy a mihozzánk tartozókkal, a volt cselédekkel, a fnai tsz tagjaival e kérdésben ne ért­sünk egyet. Nem lehetett egyetérte­ni. Igáját magunkkal, a párt igazsá­gaival kerültünk volna szembe. A történet végére azért írjuk oda, hogy a tagság megértette hibáját. Rendben megy az aranyló őszben a munka. Miért is ne haladjon, ha egyre több az összefogás, mint a gyűlölkö­dés? Miért is ne menjünk előre, ha a becsületes munkában nincs közöt­tünk semmilyen különbség? Csák vári János Erőskezíí vezető a pártszervezet a göilei Lendület Tsz-ben A göilei Lendület Tsz pártszerve­zetét úgy emlegetik, mint a legjobb szervezetet a községben. A párttagok aktív részesei a tsz eredményeinek: jól dolgoznak, dicsérnek és bírál­nak is, ha kell. Taggyűléseik viha­rosak, s az idő nagy részét vitával töltik ki Már türelmetlenül várták a szeptember 21-i taggyűlést is, s ahogy Szíjártó éLvtárs, az MDP-ve- zetőség titkára elmondta, igen érté­kes volt ez a tanácskozás. A pártpolitikai munkáról és az őszi mezőgazdasági munkákról vi­tatkoztak a kommunisták. Bödő Já­nos elvtárs, a pérttitkár és a szerve­zet tagjai is érzik a felelősséget azért, hogy már négy hónapja nem volt tagjelöltfelvétel. Okát a politi­kai bizonytalanságban látták, de nem kevésbé saját magukban. Ezért határozatot hoztak, hogy a vezető­ség készítsen tervet a tagjelölt fel­vétel előkészítésére vonatkozóan. Sok szó esett a taggyűlésen a tsz állattenyésztéséről is. Bírálták a vezetőséget, amiért hagyta, hogy 28 süldőjük a tavasz óta sötét, levegőt­len akoliban legyen. Jobban kellene fejleszteni az állattenyésztést, ez jó jövedelmét jelentene a tagoknak. Elhatározták, hogy jövőre 300 mala­cot állítanak be hizlalásra. A takar­mány is megvaíÉ miért ne használ­ják ki a lehetőséget. A párttagok számos hibára hívták fel a vezetők figyelmét az őszi mun­kákkal kapcsolatban. Vontatott a talajelőkészítés — mondták. A Fo­nói Gépállomás három erőgépéből kettő rossz, s hiába telefonálgatnak, nem javítják meg. Beszéltek a gon­datlan repcevetésről, ami kárt oko­zott a szövetkezetnek, a munkafe­gyelemről s mindez igazolja: aLért- dület Tsz pártszervezete valóban erőskezű vezetőerő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom