Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

8 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. szeptember 2_ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS JCU$ia4tái&kíiak, úttörőknek Az új tanév az OSZSZSZK iskoláiban készletek Evgenyij Afanaszenkónak, az Orosz Föderáció oktatásügyi miniszterének nyilatkozatából Az új ötéves terv folyamán a köz- ársaság valamennyi városában és a: újában be keli vezetni az általá- cs középiskolai (tízosztályos) okta- ást. fejleszteni kell a tanulók poli- echnikai képzését, szoros kapcsolatot :ell létrehozni az oktatás és a tanú- óik társadalmilag hasznos munkája .özött, meg kell javítani az iskolák ktató-neveíő munkáját. Meg kell jeigyezni, hogy az általá­nos középiskolai és politechnikai ok- atás bevezetése már az eiőző öt- ives terviben megkezdődött. Áz DSZSZSZK 122 nagyobb városában is ipari, központjában már megváló- mit az általános középiskolai oktatás Ezzel kapcsolatban a középiskolák száma az elmúlt ötéves terv ideje alatt csaknem megkétszereződött, a VIII—X. osztályos tanulók száma pedig háromszcrosára emelkedett. Az iskolai tanulók száma az OSZSZSZK-ban jelenleg meghaladja a 18 milliót. Az idén további 500 középiskola nyílt meg. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa különös fi­gyelmet szentelt az oktatás fejlesz­tésének. A kongresszus célszerűnek látta, hogy újtípusú oktató-nevelő intézményeket — áskola-initennátuso- kat kell szervezni az országban, me­lyek arra hivatottak, hogy magasabb színvonalon valósítsák meg az ifjú­ság mindenoldalú fejlesztésének és képzésének feladatait. A kongresz- szusnak a gyermekek nevelése új ál­lami rendszerének megteremtéséről hozott határozata széleskörű támo­gatásra talált a szovjet társadalom, a szülék és a pedagótgusok körében. Az új oktatási-nevelési intézmé­nyek megkönnyítik az anyáik hely­zetét. még több lehetőséget nyújta­nak számúikra, hogy részt vehessenek a termelésiben, a kulturális és tár­sadalmi életben. A gyermekek ál­landóan az iskola-internátusokban fog-ak lakni. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy a szülők nem vesznek részt gyermekeik nevelésében. Ün­nepnapokon, szünidőben, amikor nincs tanítás, találkoznak a gyerme­kekkel. A család nyújtja a legna­gyobb segítséget a pedagógusoknak munkájukban. Az iskola-iinternátusok fenntartá­sának költségeit lényegében az állam viseli. A szülők csekély hozzájárulást fizetnék, a szülők egy részét pedig teljesein mentesítik a tandíj fizetése alól. 1956-ban az OSZSZSZK-ban 166 iskcila-intemátus nyílt meg. Ez csu­pán a kezdet. Az iskola-internátusok hálózata kiépítésének alapvető mun­káját az elkövetkező években végez­zük el. Valamennyi iskola idejében felké­szült az új tanévre. Mindenütt ki­egészítettük a pedagógusi kart szak­képzett tanerőkkel'. Az idén körülbe­lül 40 000 fiatal pedagógust irányí­tottunk az iskolákba. Az OSZSZSZK-ban több mint 13 000 nem orosz iskola van, ame­lyekben másfélmillió gyermek tanul. Ezekben az iskolákban 46 nyelven folyik a tanítás. Részűikre ötmillió példányszámúiban adtunk ki megfelelő nyelvű tankönyveket. Az új tanév kezdetéig az Orosz Föderáció iskolái összesen 140 millió új tankönyvet kapnak. Nemrég a Látyeratumaja Gazeta című lap cikket közölt »-Ez nagyon fontos« címmel, amelyben a tanulók túlterheléséről volt szó. J. Afanaszen- ko oktatásügyi miniszter ezzel kap­csolatban többek között a következő­ket mondotta: A cikket megvitatta a miniszté­rium kollégiuma és a kritikát helyes­nek ismerte el. Az utóbbi években a minisztérium által a tanulók tan­anyaggal való túlterhelésének csökkentésére hozott intézkedései kevésnek bizo­nyultak. Ezért intézkedés történt egyes tantárgyak tantervének továb­bi csökkentésére. A tanulók élet­rendjével és egészségének védelmé­vel kapcsolatban külön értekezletet tartottunk az Orvostudományi Aka­démia részvételével. Milyen lehetőségeket teremtettek, hogy a felnőtt munkások, tisztvise­lők és parasztok megszerezhessék az általános középiskolai műveltséget? E célból általános műveltséget nyújtó iskolák széleskörű hálózatát hoztuk létre közvetlenül a gyárak­ban, üzemekben, szovhozokiban és kolhozokban. Az Orosz Föderáció városaiban, munkástelepein és fal­vaiban jelenleg több mint 800 000 esti és levelező iskola és egyes osz­tályok működnek, amelyekben több mint egymillió munkás, tisztviselő és paraszt szerzi meg a középiskolai műveltséget, anélkül, hagy elszakad­na a termeléstől. Míg 19 51-'ben esti és levelező iskolákban 25 000-en, ad­dig az idén több mint százezren sze­rezték meg a középiskolai műveltsé­get. A hatodik ötéves tervben jóval több lesz az esti és a levelező iskola és a különféle tanfolyam. A dolgo­zóknak még inkább lehetőségük nyí­lik arra, hogy megszerezzék az álta­lános műveltséget. Szovjet dokumentum-filmgyártás 1957-ben A Szovjetunió kulturális ü_. minisztériuma jóváhagyta a dokumen- tumfilmgyái tás 1957. évi tervét. A szovjet filmstúdiók a jövő évben '200 dokumentumfilmben mutatják be a szovjet ország sokoldalú életét, a leg­fontosabb társadalmi-politikai és kul­turális eseményeket. Különös figyelmet szentelnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulójával foglalkozó filmeknek. Filmsorozat ismerteti meg a nézőket azokkal a hatalmas változásokkal, ame­lyek a szovjet hatalom éveiben történ­tek a Szovjetunió népeinek életében, bemutatja gazdasági és kulturális téren elért eredményeiket. Riportfilm készül Belorussziáról és Kazahsztánról, Azer­bajdzsánról és Örményországról, Tádzsi­kisztánról és Üzbekisztánról, Észt- és Lettországról, Tatárföldről és Baskírjá­ról. Filmet készítenek a moncsegorszki nagy nikkelkombinátról, a zsizranyi víziturbinagyárról, az irkutszki erőmű építéséről. Dokumentumfilmek egész sora szolgálja gz élenjáró ipari dolgo­zók tapasztalatainak népszerűsítését. A mezőgazdaság fejlesztését elősegítő filmek között felvételeket készítenek a Káspi-tengermenti sztyeppéken' a finom­gyapjas juhok tenyésztéséről, az Altáj hegyvidékének állattenyésztőiről stb. Tervbe vették riportsorozatok forga­tását a Szovjetunió különböző vidékei­ről. továbbá külföldi országokról: Bur­máról, Tuniszról, Algírról, Libanonról és más országokról. Kit nem csábítanak más országok, idegen, színes tájak? Utazni a nagy­világban, megismerni távoli városo­kat, az ott élő embereket. Utazni, világlátni, élményt szerez­ni, ez vonzotta azt a 44 magyart is, aki augusztus 7-én Budapesten fel­szánt az Orient-expresszre, s utazott az IBUSZ és az Iniuriszt (Szovjet Idegenforgalmi Vállalat) által szer­vezett fekete-tengeri hajdúira. Az utazás, a tenger romantikája vonzott engem is erre a körutazásra. Ifjúkori olvasmányaim, a Verne-könyvek ele­venedtek fel a hajóút hallattára. Vonzott az idegen, romantikus táj, a Szovjetunió, amelyről sokat hallot­tam, sokat olvastam, ahova mindig szerettem volna eljutni. Hat országból: Bulgáriából, Cseh­szlovákiából, Lengyelországból, Ma­gyarországból, a Német Demokra­tikus Köztársaságból és Romániából érkeztek az utasok Kcmstancába, a román kikötővárosba, s szálltak a »Nagy Péter« szovjet luxusgőzösre, hogy három hetet töltsenek a Fekete­tengeren és annak csodálatos partvi­dékén. Szánté egy kis szocialista tá­bor gyűlt össze a hajón, s így nem­csak az utazás, de a társalgás is él­ményt jelentett. A 260 utas közül ke­vés ismerte a tengert, s így nem cso­da, hogy hamar rabul ejtett bennün­ket szépségével, izgalmaival. Aktk már jártak errefelé, elragadtatással beszéltek a krimi és kaukázusi ki­kötővárosok, fürdőhelyek pezsgő éle­téről. Nehéz lenne eldönteni, hogy a vég­telen kék tenger, a hajóutazás, a tengeri fürdőzés, a szubtrópikus táj, élénk, tiszta színei, délszaki növé­nyei jelentenek-e felejthetetlenebb élményt, vagy az a meleg vendég- szeretet, figyelmesség, áldozatkész­ség, amelyben az Inturiszt és a szov­HORVÁTH JÁNOS: EKETETENQERI HAJÖOT jet emberek részesítettek bennünket. Ogyessza, Jalta, Szuhumi, Batumi, Szocsi orosz, ukrán, grúz, abház, kurd és török lakosaival kötött ba­rátságunk mélyen belevésődött emlé­kezetünkbe. Mint vendéglátóink mondták, elő­ször furcsállották a külföldiek ru­házatát, főleg a rövidnadrágos nők és férfiak keltettek feltűnést. Lassan megbarátkoztak azonban a vendégek öltözetével, főleg, ha az csinos volt. A krimi és kaukázusi partokat ma már nagyon sok idegen keresi fel, nemcsak a szocialista tábor országai­ból, hanem a kapitalista országokból is. Velünk egyidőben egy francia, hajó, a La Marseillaise 500 utassal látogatta a Fekete-tenger kikötőit. A hajó tarka utasserege (franciákon kívül arabok, négerek is utaztak a hajón) népviseletben és divatosnál divatosabb ruhákkal ejtette bámu­latba a szovjet föld lakóit. A nők könnyű ruháikkal, tarka strand- mezükkel — nem hiányzott a piros halásznadrág és a lenge blúz sem — keltettek feltűnést. De mondjuk csak meg, igen kapósak lettek ezek a ru- haneműek a szovjet városok lakói között. S ha a helyi lakosok furcsál­lották is a rövidnadrágot, a párizsi divatot, a Moszkvából és a Szovjet­unió nagyobb városaiból ott nyaralók — mint ahogyan ez nálunk is már szokás — örömmel vették meg a csi­nos magyar női szandált, az apacs­nyakú férfiinget s a nylonblúzt, sá­lat. S talán jól is van ez így. Mint barátaink mondták, sokan ragaszkod­nak még a régi ruhaviselethez, a fér­fiak a hosszú fekete nadrághoz. De lehet, hogy rövidesen ezt felváltja náluk is a rövid nadrág, s ami ma még furcsa, az holnap már megszo­kottá válhat. A háromhetes út bővelkedett ro­mantikában, izgalmakban egyaránt. Ismerkedésünk a tengerrel majdnem egy emberéletbe került. A várva vári tengeri vihar is nyomokat hagyott emlékezetünkben. Nem is lehetne egy cikkbe belepréselni azt a sok él­ményt, amit az utazás alatt szerez­tünk, hisz egy-egy városról hasábo­kat lehetne í/rni. Külön be kell szá­molni az utazás izgalmairól, míg el­jutottunk a tengerre: Erdélyen, a Királyhágón, a Déli-Kárpitokon át. Aztán a hajóról, a csendes és vihar­zó tengerről, a kilcötővárosokról, a fürdőhelyekről, a fenséges Kauká­zusról s a szubtrópikus növények''51, a látottakról, hallottakról. Képeslapot kell adni Várnáról, Bulgária gyönyö­rű kikötővárosáról és tengeri fürdőjé­ről, Konstancáról, Rőmánia kikötővá­rosáról. Bukarestről, a román fővá­rosról, ahol a román vasutasok jóvol­tából egy napot töltöttünk, és Ko­lozsvárról, ahol félnapig vendéges­kedtünk. * * * Az életreszőló élményt jelentő fe­kete-tengeri hajdúiról lapunk vasár­napi számaiban részletesen beszámo­lunk olvasóinknak. Köszöntünk Benneteket Kedves pajtások! Most, amikor is mét elkezditek fiatal életetek nagyi munkáját, a tanulást, szerető, biztató szóval köszöntünk benneteket. Kö­szöntünk és arra intünk, tanuljatok úgy, hogy mindig büszkén hordhas­sátok a vörös nyakkendőt. Jó tanulással, példamutató viselkedéssel növel­jétek tekintélyét, becsületét. Ezzel teljesítitek úttörő-fogadalmatokat, és ezzel alapozzátok meg jól azt az éle tét, amit felnőtt korotokban étiek majd. Tanuljatok jól, szeressétek me g a munkát úgy, hogy a szocialista társadalom hasznos tagjai lehessetek Előre! Jó tanulást és sok sikert kíván a DOLGOZÖ IFJÚSÁG SZÖVETSÉGE SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA. Három vidám diák Egyszer Jóska és Kar­csi hársfavirágot ment szedni az utcavégi kis­erdőbe. Útközben arról beszéltek, hogy talán még kígyót is látnak, amint a lomfcok közt tekereg, esetleg fácántyúkot csi­béivel. Tele is szedték zsebüket kaviccsal a csúzlijukhoz. De egy sár­garigó fészkén kívül nem láttak semmi érdekeset. Unatkozva üldögéltek az árnyékban, amikor egy gatyába öltözött fe­kete legényke haladt el mellettük. Egy vászon­zsákot húzott maga után. Amikor meglátta Jóskát és Karcsit, ijedten állt mc-g. Pedig semmi rossz­ban nem sántikált, csak hársfavirágot ment szed­ni — mondta, amikor kérdezték. Még azt is el­beszélte, nem maguknak, hanem a boltosnak szedi a hársfavirágot mert az megengedi, hogy délelőt­tönként a küszöbre ülve hallgassa a rádiót. Annyi sok szépet muzsikál, be­szél az — áhítozott a kis Vendel, a cigánygyerek —, de bolondságokat is mond. Azt is mondja, hogy plusz meg mínusz. A jó ég se tudja, hogy mi az .. . Nagyot nevetett Karcsi és Jóska, majd egymást túllicitálva magyarázták Vendelnek, hogy* mi a Kisiskolás Szőke, be édes, fehér ruhába, fehér cipőbe bújtatva lába... először megy tán ma iskolába? ... Kezébe — nézd meg — fehér a rózsa... Állj meg, te drága, állj meg egy szóra: Ugye, szívedbe fehér az érzés, szemed tükrében ezer remény ég? Először lépsz ma fehér ruhádba" fényes terembe, új iskolába... Od'adod büszkén fehér virágod — Kíváncsi szemed csodákat lát ott... MOLNÁR JÓZSEF san ballagott hazafelé, mert nem tudták elfelej­teni Vendel szomorú áb­rázatát. Sokat törték a fejüket, hogyan tudnának ők a tanulás mellett Ven­delnek is magyarázgatni. Jóskának támadt az az ötlete, hogy beszéljék rá Vendelt, jöjjön ő is isko­lába. Amikor mondták neki, nem is nagyon sza­badkozott. Hiszen már három éve mennie kel­lett volna, csak az apja nem engedte, mert min­dig segítenie kell apjának a disznóőrzésnél. Mind a hárman beállítottak hát Vendel apjához. Az mér­gelődött, morpott, amikor elmondták, mit akarnak, de amikor mindhárman elpityeredtek, és Karcsi meg Jóska mindannyiuk nevében megígérte, soha­sem fogja senki csúfolni a kis Vendelt, hogy »cili- gány, biligány. túrót eszik az utcán«, elment velük az igazgatóhoz és beíratta Vendelt az isko­lába ... Majd amikor felveszi­tek táskátokat és elindul­tok az iskola felé, nézze­tek jól körül. Látni fog­tok három boldog diákot. Jóskát, Karcsit és Ven­delt. irigyeljétek őket. de inkább ti is azon legye­tek, hogy ilyen örömmef mehessetek iskolába. K. I. Tudod-e, pajtás ? . . . hogy a távoli Északon, Magyar- országtól több mint hétezer kilométer­nyire, az Északi-sark közelében nagy szénbányákat fedeztek fel a szovjet tu­dósok. Sok ércet is találtak azorv a te­rületen. Néhány év alatt' új város is épült az örök hó és jég vidékén, ahol. hat hónapig tart a napp-1 és hat hóna­pig az éjszaka. S képzeljétek csak: en­nek az új városnak, Norilszknak a la­kói ma már helybeli gabonából sütnek maguknak kenyeret! Ezt az örök jég ho­nában is megtermel gabonát pedig — az úttörőknek köszönhetik a norilsz- kiak. A dolog úgy történt, hogy a no- rilszki pajtások egyszer elvetettek az iskola kertjében néhány száz gabona­szemet. Nagyon gondosan ápolták és vigyáztak a vetésre. Óvták a széltől, hó­tól. hidegtől. És a kis vetés beérettt Felfigyeltek erre a tudósok, elkérték a. pajtásoktól a termés egy részét, kísér­leteztek néhány esztendeig, s ma már ott tartanak, hogy a pajtások termelte maroknyi vetőmagból ki tenyésztették az Északon is megtermő gabonafajtát. A norilszki úttörők büszkék lehetnek,, mert a tudósok az új gabonafajtát há­lából »úttörő-gabonának« nevezték el. plusz és mi a mínusz. Bi­zony már alkonyodott és indulniuk kellett haza, de Vendelben még min­dig kételyek voltak a plusz-mínuszt Illetően. Megegyeztek abban, hogy másnap megint találkoz­nak. így is lett. Közösen szedtek egy-egy öl hárs­favirágot, majd folytatták a vitát. Estefelére mcár úgy ahogy tudta Vendel a pluszt, mínuszt, de nem tudta, hogy mit jelent az, hogy pozitív és a negatív. A következő nap azt be­szélték meg. Majd megint új kérdést tett fel Ven­del; »Sokat hallok az Északi- meg Déli-sarkról. Azt tudom, hogy a Föld gömbölyű, de akkor ho­gyan lehet neki sarka?« Jóska és Karcsi rajzolt egy nagy kört a porba, belekarcolták a földré­szeket és magyaráztak De esteledve már új kér dések égtek Vendel aj­kán: mi az, hogy kémia, asszimilál, kontinens, XX. század, trópus; és még vagy száz kérdésre ka­pott választ a kis Vendel ezen a nyáron. Elszomorodott ám na­gyon, amikor egy szép napon azt mondta Jóska és Karcsi; — Már csak egy hétig járunk ki a kiserdőbe, mert azután iskolába megyünk. Karcsi és Jóska is bú­A sas és as ökörszem Egyszer a madarak mind-mind összegyűltek, királyválasztásra sietve repültek: Azt illeti meg az ország koronája, akit magasabbra visz fel erős szárnya. A bölcs, öreg baglyot tették meg bírónak, nem ismerték soha őt részrehajlónak. S kezdődött a verseny, nagy izgalom űzte a madárszíveket, csak. a sas volt büszke. Ott volt az ökörszem, ravasz, bármilyen kicsi, hogy babért arathat? 0 mega sem hiszi. Cselhez folyamodik, s mielőtt felszállna, sietve bi búvik a sas dús tollába. Szárnyalt, szárnyalt a sas, egyre magasabbra,, ö lesz a királyunk — haitik bíró hangja. De a kis ökörszem a sas tolla közül a nagy pillanatban magasa bbra röpül, ö lesz hát a király? Ö viszi a pálmát? Nem, mert ravaszságát mindnyájan átlátták. Ahogy a csalónak menni kellett futva, azért él még ma is ágak közé bújva. Horváth Anna FEJTSD MEG! Vízszintes; 1. Köszöntés az iskolaév | megkezdése előtt. 10. Térfogat latinul. 11. Kötőszó. 12. AIR. 13. Vizes, oroszul (az elején z). 15. Folyó Afrikában. 17. Dlasz folyó névelővel. 18. Árvái Osz­kár. 19. Oxigénmódosulat, villamoski­süléseknél, zivatarok alkalmával kelet­kezik. 21. Bibliai áruló. 24. Részeg. 261 —ja hozzáadásával a mitológiai faló al­kalmazásának helye. 27. Kínai ezüst súlymérték. 28. Az ABC első betűje két­szer. 29. Az írót szállja meg alkotását előtt. 31. Erdős Klára. 32. Nélküli más­salhangzói. 34. A legmélyebb női hang. 35. Elevenen. 37. Ott van, ahol az utcák keresztezik egymást. Füqqőleqes: 2. Őrzi. 3. Melegégövi, országok erős szélvihara. 4. Alföldi László. 5. Nem szórakozik (visszafelé). ő. Zuzmó betűi keverve. 7. Az új tanító sorba látogatja diákjait. 8. Évben — la­tinul (ahogy kiejtjük). 9. Tápé betűi ke­serve. 12. A vízszintes 1. folytatása. 14. Klasszikus olasz költő. 16. óriáskígyó. eO. Országos Tudományos Akadémia tatai testületé. 22. Folyó és hegy a Szovjetunióban. 23. Arab méltóság. 25. Fasor franciául (egy 1-lel). 29. Női név, középső betűi kettőzve. 30. Laev. 33 Vágószerszám. 36. Véka fele. 37. Te- mesi Nándor. beküldendő; vízszintes 1. és folytatá­sa. függőleges 12. és folytatása. leku des határideje: szeptember 6. A múlt heti keresztrejtvényünk he­lyes meqfejtése: Kísérje két szülője szemmel, a szellem és a szerelem. Könyvjutalmat nyert: Nagy Károly, Nagyberki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom