Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-13 / 216. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök,. 1956. szeptember 13, a szuezi-ügy legújabb fejleményei A volt Szuezi-csatorna Társaság párizsi igazgatósága felhívást inté­zett a csatorna európai alkalmazot­taihoz. A társaság felhívta az alkalmazot­takat, hjgy tegyék meg a hazatele­pítésük érdekében szükséges lépése­ket. ’ Ali Szabri repülőezredes, Nasszer elnök sajtófőnöke kedden este azt mondotta, hogy Anglia és Francia- ország biztatta fel a Szuezi-csatorna Társaságot a lépés megtételére, hogy megakadályozzák a csatornán folyó hajózást. »Ez a két ország — hang­súlyozta Szabri —, olyan helyzetet akar. teremteni, amelyben lehetőség nyílik a beavatkozásra és arra, hogy megfosszák Egyiptomot jogaitól«. A SZUEZI-BIZOTTSÄG JELENTÉSE A Menzies-vezette öttagú szuezi bizottság kedden este jelentést tett közzé, amelyben leszögezi, hogy »tel­jes egységben és egyetértésben« ter­jesztették Nasszer elnök elé a lon­doni konferencia többségének javas­latait. Sajnálattal tapasztalták azon­ban, hogy »Nasszer semmi áron sem ■hajlandó belemenni abba, hogy Egyiptomon kívül más is beleszólhas­son a csatorna ellenőrzésébe, irányí­tásába és karbantartásába«. EISENHOWER ELNÖK SAJTÓÉRTEKEZLETE Hírügynökségi jelentések szerint Eisenhower elnök szokásos keddi sajtóértekezletén főleg a szuezi kér­déssel foglalkozott. Az elnök a többi között kijelen­tette: »Az Egyesült Államok elis­merné Anglia és Franciaország jo­gát az erőszak alkalmazására a .'Szuezi-csatorna használatának bizto­sítása érdekében, amennyiben a szuezi viszály rendezésének minden békés eszköze kimerülne és ameny- nyiben Egyiptom részéről valamilyen agresszió történnék«. Az elnök azonban hozzáfűzte, bi- . zonyos afelől, hogy »a szuezi kérdést az ENSZ elé viszik, még mielőtt bár­miféle fizikai akcióra kerülne sor«. ANGOL LAPOK A SZUEZI-ÜGYRÖL Az angol lapok a szuezi üggyel foglalkozva egyrészt a parlament kü­szöbön álló vitájának, másrészt a volt Szuezi-csatorna Társaság felhí­vásának szentelik a fő figyelmet. A Yorkshire Post a parlament vi­tájára utalva a többi között hangoz­tatja, hogy »Anglia sorsdöntő órá­kat él. Azok a beszédek, amelyek ezekben a napokban elhangzanak és azok a határozatok, amelyeket e na­pokban hoznak, hosszú évekre befo­lyásolhatják az ország jólétét«. A Times a szuezi ügynek az ENSZ elé utalását javasolja, de ugyanak­kor hozzáteszi: »Nem szabad abban a hitben ringatózni, hogy e kérdést tárgyalásokkal feltétlenül meg lehet oldani. Az sem bizonyos, hogy az ENSZ eredményesen működhet köz­re, mint döntőbíró«. A lap szerint »nem kívánatos«, hogy a kormány lemondjon valamely eszközről, »amelynek alkalmazása végső eset­ben szükségessé válhat«. (Azaz az erőszakról. — A szerk.j A Daily Telegraph helyesli a volt Szuezi-csatorna Társaság igazgatósá­gának azon döntését, hogy »megen­gedi« az Egyiptomban szolgálatot teljesítő európai alkalmazottaknak a munka beszüntetését. A lap szerint szombatra alig negyven révkalauz marad a helyén és így a' nagy hajók nem haladhatnak át többé a csator­nán. »A révkalauzok távozása — hangoztatja a lap — rendkívül rob­banékony helyzetet teremt«. A Daily Telegraph véleményét osztja a Daily Express is. Ä Manchester Guardian és a News Chronicle viszont bírálja a társaság elhatározását. A News Chro­nicle megállapítása szerint, ha kide­rül, hogy a révkalauzok távozása az angol—francia nyilatkozatban emlí­tett úgynevezett további lépések egyikét jelenti, akkor az angol kor­mány kockáztatja egy olyan víziét elzárását, amelyről maga a minisz­terelnök mondotta, hogy Anglia leg­fontosabb ütőere. A Daily Herald azt a véleményét fejezi ki, hogy »a parlamentnek uta­sítania kell a kormányt, hogy a vi­tás kérdést terjessze az ENSZ elé. Ki kell határozottan jelentenie, hogy az ENSZ hozzájárulása nélkül Ang­lia nem nyúl erőszakhoz«. A lap szerint az ENSZ-nek »oda kellene hatnia, hogy a Szuezi-csa- terna után nemzetközivé nyilvánít­sák a világ többi fontos víziútját, így például a Dardanellákat és a Panama-csatornát«. Moszkvai képeslapok ★ Szőlőtermés Moszkva mellett Moszkva közelében egy .különle­ges hibrid szőlőfajta jó termést ígér. Ez a szőlőfajta 1X0—120 napos' érés helyett 90—100 nap alatt érik. Külföldiek a Szovjefunlóban Ebben az évben eddig több mint 2000 külföldi turista látogatta meg Moszkvát, Leningrádot és Ogyesszát. Még az ősz folyamán is érkeznek külföldi csoportok a Szovjetunióba. A tundrák természeti átalakítása Murmanszk körzetében, a sark­körön túl, az »Északi Sark.« szovhoz- ban hektáronként 480 métermázsa káposztát és 150 métermázsa burgo­nyát termeltek. A sarkvidék kísér­leti állomásain igen jó termést ho­zott a fagyálló sárgarépa, uborka, cukorrépa, retek, vöröshagyma, sőt paradicsom is. Sikeres szemműtétek Az ogyesszai Filatov Szemészeti Intézetben eddig sok sikeres, szem- műtétet végeztek. Az intézet az egész világról köszönő leveleket kap és orvosok, kutatók leveleit, akik ta­nácsot kérnek. Halló, Északi-sark? — Itt a Déli-sark! Az antarktiszi »Mirnij« állomá­son lévő szovjet expedíció, rádióte­lefon összeköttetésbe lépett az »Ob« gőzös fedélzetén lévő szovjet expe­dícióval, amely elérte az Északi-sark. térségétj A 20 000 km-es távolság el­lenére a beszéd tökéletesen érthető veit. Bukaresti képeslapok * Nyolc 100 ezernél népesebb város Romániában 1948-ban Romániának csak három 100 ezernél' nagyobb lélekszámú vá­rosa volt, jelenleg nyolc.. A városi1 né­pesség száma 3 713 000-ről 5 475 000- re emelkedett. A szülési szabadság meghosszabbítása Romániában Egy új rendelet értelmében a dol­gozó nők szülési szabadságát a szü­lés előtt 52 napra és a szülés után 60 napra hosszabbították meg.. A román népszámlálás előzetes, adatai Az 1956. évi román népszámlálás előzetes adatai szerint Romániának 17 489 794 lakosa van. A népesség 51,4 százaléka nó és 48,6 százaléka férfi. •» ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ rdekességek inne n-o nnan Erős hófúvások Trorasö norvég városnál Az utóbbi napokban Norvégia egyes vidé­kein . erős (havazás volt. Trornsö város közelében az erős hó­fúvások miatt több közutat le kellett zár­ni. A fagypont alá süllyedt a hőmérséklet Spanyolországban Spanyolország egyes részein a fagypont alá süllyedt a hőmérsék­let. Folytatódnak az éhségtüntetések Pakisztánban Szeptember 5-én újabb éhségtüntetése- ket rendeztek Daccá- iban. Az előző napon a Kelet-Pakisztán fővá­rosában rendezett éh- sógtüntetések alkal­mával öt ember vesz­tette életét és húszán megsebesültek. A tün­tetők kövekkel dobál­ták meg a parlament épülete felé tartó pa­kisztáni élelmezésügyi miniszter kocsiját. Egy másik politikus kocsi­ját felgyújtották. _ A daccai amerikai kép­viselet épületén betör­ték az ablakokat. Agyonharapták a kisgyereket a patkányok A Berliner Zeitung (hírt ad arról, (hogy egy chicagói földszinti lakásban agyonharap- tak a .patkányok egy egy esztendős így ereket. Ugyanabban a szobá­ban még két nagyobb gyerek is aludt, azokat nem bántották a pat­kányok. 75 000-en: tüntettek Detroitban a munkanélküliség ellen 75 000 munkás vett részt a szeptember 3- án Detroitban a mun­ka napja alkalmával rendezett felvonulá­son. A felvonulók zász­lóikat és a munkanél­küliség ellen tiltako­zó, rövidebb munka­hetet és jobb mtunka- körülményeket köve­telő jelmondatokat vit­tek magukkal. Más jelmondatok az ameri­kai munkásosztály bé- keakanatát juttatták kifejezésre és a többi népekkel való baráti kapcsolatok létrehozá­sát követelték. Vonatszerencsétlenség Amerikában Az amerikai »Santa- Fé*< expressz szeptem­ber 5-én Uj-Mexikó államiban, Springer vá­ros közelében belesza­ladt egy ott veszteglő postakocsiba. Húszán meghaltak. Robbanás 3000 méter mélységben Tizenegy bányász vesztette életét szep­tember 3-án a dél- afrikai »Robinson« bá­nyában, amikor egy zselatin-dmamit töl­tény felrobbant. A szerencsétlenség 3000 méterre a föld felszí­ne alatt történt. Három nap alatt 576 halálos baleset Az Egyesült Álla­mokban szeptember elején három nap alatt 419 ember vesztette életét közlekedési bal­esetek következtében, 86-an fulladtak vízbe és 71 ember vesztette életét más balesetek (következtében. Felakasztott négerbaba az iskola kapuján A Die Welt című (hamburgi lap egy ké­pet közöl, amelyen egy felakasztott négerbaba látható egy iskola ka­puján. A négerbaba jelkép a clintoni (Ten­nessee amerikai állaim) iskola kapuján, figyel­meztetés arra, mi vár a néger gyerekekre, (ha törvényben biztosí­tott jogukkal élve a fehérekkel együtt mer­nek iskolába járni. Ismét lezuhant egy kanadai utasszállító repülőgép Csütörtökön az Aleu- ták felett lezuhant egy kanadai utasszállító repülőgép. A 22 utas közül kilencet holtan megtaláltak, a többiek sorsáról nem tudnak. Beomlott a hindu templom — hét halott Aligarhban, Uj-Del- Ihitől délnyugatra, be­omlott egy régi hindu tfemplcm. A szeren­csétlenség alkalmával hét ember meghalt, ötvenen megsebesül­tek. Megbetegedett az egész esküvői társaság Egy Nápoly közeié­iben fekvő községben súlyos mérgezési tü­netekkel megbetege­dett egy esküvő 71 részvevője. Az egyik beteg már meg is halt. A mérgezést valószí­nűleg a helyi, cukrász­dából vásárolt süte­mény okozta. A cuk- hász e’menekült a községből. É rthető, hogy John Foster Dulles aggódik a Szuezi-csa­torna sorsa miatt. Tisztában van az­zal, hogy az államosítás eszméje .gyorsan tért hódíthat világszerte. Egyiptom példáját követhetik a kö­zép-keleti népek, amelyeknek orszá­gaiban a jenki fúrótornyok kiszi­vattyúzzák az arab sivatagok kin­cseit ... Dullest azonban nemcsak a- Kö­zép-Kelet foglalkoztatja. A nyugati féltekén is van oka aggodalomra. Hiszen az államosítás eszméje át­léphet az óceánon túlra is. Az egyip­tomi példa követése érdekében áll a külföldi imperialisták által kiszi­polyozott amerikai országoknak. Könnyen hihető, hogy Eisenhower balszerencsés külügyminisztere rö­videsen tanúja lelhet Chilében és Peruban egy hatalmas mozgalom­nak, amely majd az American Cop­per Trust rézbányatársaság államo­sítását követeli. Avagy rövidesen az juthat a fülébe, hogy Venezuelá­ban kitartóan követelik a mesésen gazdag kőolajkincsek birtoklásának visszaadását... És jól emlékszik, hogy Mexikó már rég a maga ne­vére írta át kőolajlelőhelyeit. Panama miatt is érezhet aggodal­mat Dulles. Biztosra veheti, hogy Latin-Amerika a jövőben más szem­mel fogja nézni a panamai földszo­rost átszelő »Szuezi-csatornáját« és azt fogja mondani: »Amit megtehe­tett Egyiptom, azt én is megtehe­tem.« * Jf- * A Panama-csatorna övezete lopott tufáidon. Észak-amerikai tengerész- gyalogos egységek lopták el Colum­bia köztársaságtól. A lopás tényét fennhéjázó dicsekvéssel ismerte be maga Teddy Roosewelt elnök (1901— 3909 között volt az Egyesült Álla­mok elnöke) — a »Nagy Bunkó«: »Megszereztem a Panama-csatorna övezetét és a kérdést a kongresszus elé terjesztettem megvitatásra. Amíg a vita tart, a csatorna sorsa is ha­lad előre a maga útján.« Nincs még egy ember, aki John Foster Dullesnál jobban lenne tá­jékozva erről a bűncselekményről. E lopás iratai ugyanis Dulles wahstreeti ügyvédi irodájában Van­nak. Ez az ügyvédi iroda tudvalevő­leg a külföldi pénzügyi műveletekkel foglalkozó nagy Sullivan and Cromwell jogi cégihez tartozik. Ma­gának a lopásnak a végrehajtását Dulles főpatrónusa, William Nelson Cromwell, a cég akkori feje irányi­AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK SZUEZI CSATORNÁJA írta: Art Shilds A londoni értekezleten megvitatták a Szuezi- csatorna kérdését. Az értekezlet napirendjén azon­ban — bár láthatatlanul — még egy kérdés szere­peit: a Panama-csatornáé. Ez a probléma ma ma­gára vonja a világközvélemény figyelmét. Az Egyesült Államok láthatólag azért nem engedte Londonba Panama képviselőjét, mert nem akarta, hogy ez a csatorna is vita tárgya legyen. Dulles pedig, miközben azon. van, hogy a Szuezi-csatomát »nemzetközivé« tegyék, ellentmondást nem túróén kijelenti, hogy a Panama-csatornára viszont az Egyesült Államoknak kizárólagos joga van. Ez a kijelentés Panama kormányának erélyes tiltakozá­sát váltotta ki. A panamai külügyminiszter nyilat­kozatot tett, mely szerint Panamát szuverén jogok illetik meg a csatomaövezeiben, minthogy a csator­na Panama területén épült, s az ország csupán bi­zonyos jogokat adott át az Egyesült Államoknak. Panama olaszországi és egyiptomi nagy követe nem­rég kijelentette, hogy országa éppúgy nem járul hozzá a Panama-csatorna nemzetközi ellenőrzésé­hez, mint Egyiptom a Szuezi-csatorna nemzetközi ellenőrzéséhez. A Szuezi-csatorna Egyiptomé, a Pa­nama-csatorna Panamáé — mondotta. Az alábbiakban közöljük Art Shilds amerikai publicista cikkét, amely fényt derít a Panama-csa­torna történetére. hattak volna Panama városiba, hogy elfojtják a felkelést, ha harcba- szálltak volna az amerikai tengeré­szekkel. Ez a harc reménytelen lett volna. Még hét amerikai hadihajó tartott azidőtájt Panama felé. A te­hetetlen columbiai tábornokot rövi­desen letartóztatták a panamai bá­bok. Az amerikai elnök »nagy bun­kója« megtette a magáét. A csator­naövezet ellopását Washington egy­kettőre törvényesítette. A következő lépés a Panama- csatorna egyezmény aláírása volt. Az Egyesült Államok külügy­minisztere és Panama új ügyvivője, a francia Varilla írta alá a szerző­dést, szégyenszemre azzal a tintá­val, amelyet valaha Ábrahám Lin­coln használt. tóttá. Annak idején ő vette magá­hoz Dullest, élőresegítette, s végül átadta neki helyét. Az egész história 1880-ra nyúlik vissza, amikor egy francia társasájg Columbiával kötött szerző­dés alapján megkezdte a csatorna­ásást. A társaság élén Ferdinand Lesseps állt, aki annak idején a Szuezi-csatorna építését irányította. .Lesseps nem sokat törődött a mun­kások életévéi. A Szuezi-csatorna építkezésén 120 000 egyiptomi pusz­tult el. A panamai földszorosban tíz év alatt 22 000 munkást hántolták el. Nyugat-indiai négerek közül ke­rült ki a legtöbb halott, ök voltak a legrosszabbul fizetett munkások és a sárgaláz valósággal kaszálta őket. Lesseps közben csődbe került. Ezekután amerikai pénzen új válla­latot alapítottak —■ Uj Panama-csa­torna Társaság elnevezéssel. Ekkor jelent meg a színtéren William Cromwell, mint a társaság jogtaná­csosa és politikai tanácsadója. Cromwellt washingtoni befolyása miatt hívta meg a társaság. A jog­tanácsos tudta, hogyan lehet rábírni a szenátorokat és elnököket, hogy úgy táncoljanak, ahogy ő fütyül. Az volt a feladata, hogy az elavult be­rendezéssel rendelkező Uj Panama- csatorna Társaság ügyeinek támoga­tására rábírja az amerikai kor­mányt. Nem volt könnyű feladat, mert az amerikai mérnökök határozottan egy másik, könnyebben megteremt­hető víziút építése mellett foglaltak állást. Ez Nicaragua területén, az ottani tavakon és folyókon át haladt volna. Cromwell ezért úgy döntött, hogy megvesztegetéssel gyengíti a .panamai csatornaépítéssel szemben megnyilvánuló ellenállást. A meg­vesztegetési díj nagyságát csak ta­lálgathatjuk. Henry Watterson, az egykori Louisville Curier Journal című lap ismert szerkesztője annak idején kiszámította, hogy megköze­lítőleg »20 millió került az akkori amerikai szenátus farkasainak zse­bébe«. Lelhet, hogy ez a szám túlzott, de egész sor szerényebb összegű megvesztegetést hivatalosan is beis- mertek. 1903 novemberéiben 100 ezer dol­lárt áldoztak az úgynevezett pana­mai »forradalom« megszervezésére. Columbia szenátusa ugyanis vonako­dott ratifikálni a panamai csatorna- építést szentesítő szerződést. A szer­ződés feltételei igen kedvezőtlenek voltak, csorbították Columbia szu­verenitását, s mint az Egyesült Álla­mok bogotai ügyvivője jelentette a külügyminisztériumnak, »a közvéle­mény határozottan a csatornaépítés ellen volt hangolva«. Unnék folytán Cromwell meg- kezdte a panamai »forrada­lom« előkészítését. A fehér házban és a szenátus épületében tucatnyi bizalmas megbeszélésen körvonala­zódott az összeesküvés. A Sulliwen and Cr cm well cég sok hónapot szentelt ennek a piszkos ügynek. »Partnereink közül ketten állán- dóan útban voltak New York és Washington között —1 mesélte ké­sőbb Cromwell. — Sokszor napok, sőt hetek hosszat tanácskoztak a külügyminiszterrel, a pártok vezetői­vel és magával az elnökkel.« Cromwell (bábja volt az akkor Panama városiban élő bukott colum­biai politikus, Manuel Amador. Neki ígérték a leendő bábköztársaság el­nöki székét és meghagyták, hogy várja Washington utasításait. A döntő megmozdulásra azonban nem maga Cromwell adta meg neki az utasítást. A ravasz ügyvéd a kuli&z- szák mögött maradt. A Panama Társasággal kapcsolatiban állt fran­cia kalandorra, Philipp Vaníliára bízta az utolsó jel megadását. A jel­adást akkor kapta meg Amador, amikor a kisebb politikusok és a helybeli tisztek között már szétosz­tott százezer dollár összegű meg­vesztegetési díjat. Amint a jeladás megtörtént, Pa­nama városban kitűzték az új lobo­gót — a panamai bábköztársaság zászlaját. A zászlót egy New Ycsrk-i nő ké­szítette és onnan küldték Panamá­iba. Hosszú évek múltán Varilla a Wall Street Journal szerkesztőjének adott nyilatkozatában eldicsekedett azzal, hogyan találta meg ezt a nőt. Azzal is büszkélkedett, hogy az új köztársaságot megalakító forradal­márokat alkotmánnyal látta el. Ezt az alkotmányt azonban szószerint lemásolták Cuba alkotmányából. 1903 november 3-án, amikor Colon város kikötőjébe befutott egy ame­rikai cirkáló, az importált zászlót kitűzték a város felett. Hubbard, a cirkáló parancsnoka azt az utasítást kapta, hogy védje meg a bábfel ke­lőket a kikötőben partraszállt 500 columbiai katonától. Evégett a vas­útállomás előtt felállította matrózait és tengerész gyalogosait. Ezek után a columbiai csapatok csak úgy jut­A szerződést Varilla állította ösz- sze. Az Egyesült Államok jogot ka­pott, hogy meghatározatlan ideig tíz mérföld széles sávot használjon a földszorosban, ahol a csatornaépí­tés folyt. Aj Uj Panama-csatorna Társaságnak, amelyet Cromwell képviselt, készpénzben 40 millió dollárt fizettek ki. A »kalóz« üzlet ellen, mint azt el­nevezték, tiltakozó tüntetések hullá­ma csapott át az Egyesült Államo­kon, ahol az antiimperialista szel­lem azidőtájt igen erős volt. Roosewelt elnök mellett azonban ott állt a Wall Street. A panamai föld- szorosban megkezdődött a kegyetlen faji megkülönböztetés korszaka. Az építőmunkákon Stevens főmérnök csak »lusta barmoknak« nevezte a munkásokat. A négerek az amerikai munkások bérének csak a felét kap­ták. A szakszervezeteket gyakorlati­lag törvényen kívül helyezték. Ame­rikai monopóliumok egy csoportja, élén a United Fruit Company-val, kaparintotta kezébe a csatornaöveze­ten kívüli Panama gazdtsági életét. Jelenleg a földszorosban tisztek, magasrangú magánalkalmazottak és a helyi együttműködők szorosan összefonódott kis oligarchiája tartja kezében a hatalmat. Mindamellett szüntelenül hangzanak el tiltakozá­sok az imperialista elnyomás ellen. Latin-Amerika nem felejtette et és nem bocsátotta meg a csatorna- övezet ellopását. Nagyon is lehet, hogy eljön az az idő, amikor az amerikai államok egy valóban de­mokratikus szervezete követelni fog­ja, hogy az amerikai »Szuezt« adják vissza jogos tulajdonosainak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom