Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 9. SOMOGYI NÉPLAP n " BS i'S"'!?.'! » Czuczor Gergely halálának 90. évfordulójára Czuczor Gergelyt — mint korának legtöbb költő­jét — kortársai, illetőleg az uralkodó osztály tagjai nem méltányolták. Élete telve Volt üldöztetéssel. Jobbágy fiaként született a múlt század hajnalán, 1800-ban, né­hány nappal Vörösmarty születése után. Apja katoná­nak szánta, de pap lett, mert azt remélte, hogy mint paptanár a költészetnek, a tudománynak, a művészet­nek élhet. Reményeiben csalódott. Első üldöztetése éppen az egyház részéről érte »enyelgő hangú« verseiért (pl. A falusi kislány Pesten) és főleg azért, mert Pesten kap­csolatot tartott Kisfaludy Károly haladó szellemű kö­rével, mert hangotadott hazafias gondolatainak. Már 1824-ben megjelent első epikai müve, Az augsburgi ütközet, melyet a honfoglaló magyarságról irt taxa­méterekben, amely egyházi elöljáróinak rosszallásával találkozott. A bécsi kamarilla, az egyházi hatóság hoz­zájárulásával a költőt 1837-ben Pestről száműzte. A márciusi forradalom és szabadságharc kitörésé­ről Czuczor Gergely vidéki magányában értesült. Azon­nal Pestre ment és megírta a Riadót, ezt a forradalmi láztól hevített nagyszerű költeményt, amely Kossuth Pesti Hírlapjában jelent meg elsőízben: Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj! Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj. Villáma fesse a szabadság hajnalát, S fürössze vérbe a zsarnokság bíborát. Amikor Windisohgätz herceg osztrák zsoldosai­val elfoglalta Pestet, Czuczor hatalmas nyelvtudomá­nyi munkáján, a Nagy Szótáron dolgozott. Azért nem menekült el Pestről, mert a Szótár bőséges anyagát nem tudta elszállítani. Windischgrätz a Riadó miatt el­fogatta és halálra ítélte. Később á halálbüntetést, köz­benjárók kérésére, hatévi börtönre változtatta, mely­nek kitöltését a költő Budán kezdte meg. Buda vissza­foglalása után a honvédek Czuczort kiszabadították, de a szabadságharc bukása után a kufsteini börtönbe ke­rült.­Czuczor Gergely demokrata eszméit a börtönben sem tagadta meg. Kufsteini rabságából küldte »ítélő­szék előtt« című költeményét: Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti! Főbe lőhet, nyakaztathat, Bitófára fölakaszthat, ö erősebb, tegye meg! De az érzelem honában, Keblem titkos templomában: Én urat nem ismerek. A költő kiszabadulása után megtört egészséggel, de nagy szorgalommal folytatta Fogarasi Jánossal együtt munkáját a Nagy Szótáron. Törhetetlen hazafiságának szellemében írta tovább bátorhangú verseit a paraszt­ság elnyomatásáról (Tanulj, hogy taníthass), a királyok gyávaságáról “(Mohács), az urak korrupciójáról (Kortes­kedés) és! népdalait, egészen 1866. szeptember 9-én be­következett haláláig. A szabadságért sokat szenvedett költő méltó arra, hogy emlékének népünk tisztelettel adózzék. RUH GYÖRGY Vitassuk meg megánk kulturális életét Elgondolkodtató hírcsokor Nem tudom, hányán figyeltünk fel Somogyból mind nagyobb nyugtalansággal az utóbbi esztendők folyamán az ilyenfajta híradásokra: — A Debreceni Irócsoport folyóirata, az Alföld (azelőtt Építünk), már a hatodik évfolyamába lép... A debre­ceni Dongó Színpad szatirikus műsorait is jórészt helyi írók írják... — A Szegedi Irócsoport a Tiszafái egyes számairól és a Tiszatáji Magvető egy-egy kiadványáról a megjele­nés után nyilvános vitaestéket rendez... — Az írószövetség Pécsi Csoportja nemcsak a Du­nántúl című folyóiratába dolgozik, hanem a Pécsi Rádió műsoranyagának összeállításánál is közreműködik ... —• Megjelent az írószövetség Miskolci Csoportja folyóiratának — a Széphalomnak — július-augusztusi szá ma... — Békési üzenet címen a Békés megyei írók mun­kaközössége és a megyei tanács népművelési osztálya antológiát jelentettek meg... — Megjelent a Vásárhelyi Szó június-júliusi száma a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Ház kiadásá­ban ... — A szekszárdi írók Babits Irodalmi Köre célul tűzte ki a tagok írásainak megvitatását és a tolnai iro­dalmi hagyományok felkutatását... — Jövendő címmel új folyóirat indul a Győr-Sopron megyei írók szerkesztésében, s a megyei tanács népmű­velési osztályának kiadásában... A győri írók felaján­lották az Emberek című irodalmi antológiájuk jövedel­mét az árvízikárosultak javára ... Mind népszerűbbek a Győri Irócsoport kéthetenként rendezett nyilvános irodalmi estjei... — Megalakult a Szombathelyi írók Munkaközös­sége ..-; — Hetenként tartja Nyíregyházán irodalompolitikai ankétjait a Nyírségi írók Csoportja.: -. — A Fejér megyei írók alkotóházat kaptak a festői környezetű Vérteskozma községben a megyei tanács­tól... Székesfehérváron megalakult a Vörösmarty Iro­dalmi Társaság... A Fejér megyei Hazafias Népfront Mozdul a föld címen adta ki a megye íróinak írásait... — Bakonyi rügyek címet viseli a Veszprém megyei Népújság irodalmi melléklete a megye fiatal íróinak munkáival... Irodalmi napokat rendezlek Balatonfüre- den a Veszprém megyében működő irodalmi körök be­vonásával .;. — Bács-Kiskún megyei füzetek címen kiadvány- sorozat jelenik meg a megye TTIT-szervezete és a nép­művelés szerveinek gondozásában... — Megjelent a Zalamentén című antológia, mely a Zala megyei írók munkaközösségének írásait hozta ... — A Csongrád megyei füzetek 11. számának írói mind József Attiláról írtak ... És pályázatok mindenfelé több ezer forintos első díjakkal... És Somogyból, Kaposvárról semmi ilyen hír... Kell-e éhhez kommentár? Hasznosabb lesz talán egy javaslat : A legsürgetőbb teendő az, hogy 1—2 napos konfe­rencián maguk a somogyi írók tárják fel először e le­maradás tényleges okait, s az ennek megfelelő tenni­valókat. Bogiári Békés István TJ ózzam nem jön látogató, öt perc múlva mégis megtelik a kórterem... Aludni, aludni, aludni! A fal felé fordulok. Lecsu­kom a szemem... Kopognak. Alig hallhatóan nyílik az ajtó. — Szervusz, papa! — Jónapot! — Kézit csókolom, apu!... Egy regiment. Frissen mosott női ruha illata terjeng. (Mélyen mellemre szívom. Olyan jólesik!) A Tóni bácsi lányai és a felesége ... A mellettem lévő ágyon szuszogva tápászlcodik az öreg. Nehezen megy: a rossz szív ... a nagy po­cak ... a gyönge, kékeres karok ... — Hej, hej, hej, teher vagyok én csak, nyűg — sóhajtja a szokott keserveket, várva, hogy egymással versenyezve ellenkezőjét állítsák a körülállók — hej, hej ... Aztán belesandít az éjjeliszekré­nyen heverő nyitott noteszba. Pon­tosak! (Tizenegyre majd a vejek meg az unokák jönnek, és a kollé­gák toppannak be tizenkettőkor egy römicsatára ...) Negyven éve már, hogy minden évben az apró bőrtáblás notesz­naptárba mindent előjegyez. Ahogy azt (annak idején) mesterétől lát­ta. A finom aranyozott szélű apró­ság valóságos ütemterv. Egyhóna­pos családi előirányzatok tára. Apor Antal órásmester életének szigorú mértéke. Amikor a kórte- terbe került, pöffeszkedve olvasta föl az egyik fizetés utáni nap irány­számait: — Marika lányomnak egy pár szandál 125 forint 75 fillér... Ju­cinak három zsebkendő 36 forint 40.. . Anyukomnak (hosszú fel­sorolás: élelmiszerek, fogkrém, smirdlipapir és így tovább) 182.44.. . —■ Este 8—10-ig a sör­kertben két családi 14,20 forint... Katinak mozira 4 forint 30 fillér... Csillag alatt: Meglepetések (te­szem, a vejem odatoppan az aszta­lunkhoz a sörkertben — magyaráz­ta — még egy családi, az unokám­nak egy kismálna) 8 forint 50... Aztán megmagyarázta az életet: Akinek notesza van, az viszi vala­mire ... mert beosztás, beosztás és megint csak beosztás ... — Én azt mondom, akinél ez nincs, az a maga szegénye ... mert mért volt a múltban Máriavaléria, meg kepésarató ... meg mért van az, hogy máma is sokan kétezren fölül keresnek és ünnepnap is ove- rállban járnak!? Tgyékszem mélyen, egyenle- tesen lélegzeni... Tóni bá­csi fészkelődik. Susognak, aztán valaki tmegérint.. .’ a karomba csíp. Fölnézek. (Hosszan dörzsölöm a szemem, mint aki mély álamból ébred.) Fitos, rövidhajú diáklány hajol fölém. Tekintete villog, akár a játékos macskáé. Biztos az öreg mindene: a gimnazista!... Eszembe jut, ha Csehovot dicsértem Tóni bácsi előtt: — .. .az én gimnazista lányom imádja Csehovot... ha Bálint Györgyöt: — ... az ő cikkeit olvassa legszí­vesebben ... azért is járatjuk a Szabad Földet(?!)... ha vidám lányokról áradoztam: — ... a város legvidámabb te­remtése ... ha a szolidságot magasztalta«?,: — ... a rokonságban a legszoli­dabb ... A legszolidabb? Valószínű, mert amint ráemeltem kicsit álmosan, kicsit csodálkozva és mi tagadás, kicsit bosszankodva a szemem — elpirul, várakozva tekint a papára. A papa negédes mosollyal, bűn­bánó hangon fordul hozzám. (Akár egy rvpacs!... Szenvtelen arcára merevül, ha kell, a műfelháborodás torz vonása, ha kell, a bánat legör­bülő arcéle, az alázat bambasága, gőg tokát redőző fintora ... Álarc minden alkalomra! Negyven éves reflex!) — Kedves szerkesztő úr — mióta tudja, hogy újságírószákos egye­temista vagyok, így titulál... le­kötelez! — megbocsásson, szeret­ném bemutatni az én drága csipo­góimat. Sorba kezet fogok a lányokkal, meg a feleségével. (Nem tévedtem: dsípkedőm a gimnazista Marika!) Aztán megkér, hogy az ágyamra pakolhassanak, mert az asztalon, meg az ő ágyán nem fér el a sok »1 hóbelevánc«. Magam alá húzom a lábam, fele ágyat átengedem. Nagy damaszt abrosszal terítik le és ki­pakolnak. — Lukúlusz, ha látnád! — Sültcsirke, halak, pástétom, puncs, egy befőttes üveg madártej, termosz (valószínű rumos-citromos teával!), paprika, paradicsom, Nagyobb erkölcsi támogatást a művészeti csoportoknak va álami nincs rendjén megyénkben a falusi öntevékeny művészeti együttesek körül. Újabban egyre keve­sebb a rendszeresen működő tánc- és színjátszócsoport, kevés falusi énekkar szerepléséről hallani. Igen kevés — egy­két — csoporton kívül a többi, a több­ség, bizony jóformán semmit sem tesz, legtöbbjük létszám?, jócskán megcsap­pant, s csak névleg, papíron él. Köztudomású, hogy a nyári idény »uborkaszezon« a falusi együttesek éle­tében, de a fentiek sajnos nemcsupán a nyári hónapokra vonatkoznak, hanem az elmúlt tavaszi és a koraőszi: a mos­tani időre is. Sokan beszélnek erről, s keresik a magyarázatot mindezekre. Többek közt mondanak olyasmit, hogy az emberek belefáradtak, fásultakká váltak, s hogy elment a kedvük ettől a munkától, meg­unták, s még ezernyi más kifogás ke­rül szóba és persze ezeken a magya­rázatokon lehetne vitázni vég nélkül, melyiknek van igaza, melyiknek nincs, az ok csakugyan ez lenne, vagy más. De mondjuk meg: a látszat csakugyan ez. Ám a hibákat, az okot mégis mé­lyebben kell keresni, mert ha csupán elszigetelt, itt-ott előforduló jelenség lenne, akkor még fel is tételezhetnénk, hogy ilyesmi forog fenn. De nem így van, nemcsak egy, vagy két csoportról van szó. óh nem, sokkal többről. Kér­dezzük meg a legilletékesebbeket, ma­gukat a csoportokat, ők hogyan véle­kednek erről, a csoportok tagjai mit szólnak mindehhez. A hedrehelyi népi együttes, a megye egyik legjobb hírű együttese, joggal tár: tozik ma is a legjobbak köze. Jelenleg is hat rövid jelenet előadására készül­nek, közben pedig a csoport tagjai két, egész estét betöltő darabot, a Sári bí­rót és a Cigányt is tanulják. Ez a cso­port tehát él, működik, szerepel. S mén gis valahogy náluk sem olyan a han­gulat, mint volt valamikor. Náluk azért, mert a nagy létszámú együttesnek költ­séges a szállítása, s ebből adódik, hogy ha az együttes népijátékot tanul be, a kis lélekszámú községben legfeljebb ha kétszer adhatják elő, más községbe pe­dig nem mehetnek. Ezért úgy látják, hogy népijátékot tanulni, vagy legalább is kizárólag ezzel foglalkozni, nem ér­demes. Ezért tűztek műsorukra inkább színdarabokat, Jeleneteket, s így keve­sebb munkával nagyobb sikert érnek el községükben, s a kis létszámú sze­replőgárdát is könnyebb távolabbi köz­ségbe vinni. Ök tehát megtalálták a megoldást, helyes úton járnak továbbra is. Baj per­sze náluk is van. Mint másutt is, az együttes számára itt is szinte életszük» seglet a szereplés. S ez érthető is, mi­nek készüljenek, próbáljanak estéről es­tére, ha egyszer nem szerepelhetnek, ha nem mutathatják be, amit tanultak. Viszont ők maguk igen nehezen, vagy sehogy sem tudnak kapcsolatot terem­teni azokkal a helyekkel, ahol előadást tarthatnának. Ebben segíthetné őket a népművelési osztály. Segíthetné, de nem segíti. Pedig a népi együttes vezetője szavai szerint »kötve hiszem, hogy azért tartanak egy osztályt, hogy csu­pán statisztikai adatokat összesítsen«. igen, igaza van Márton István elvtárs­nak. A megyei népművelési osztálynak fel kellett volna figyelnie már erre is. Hiszen sokhelyütt épp ilyen okok miatt »ment el a kedvük« egyes csoporttagok­nak, vagy akár csoportoknak a mű­vészeti munkától. Másutt, mint például Rinyakovácsi- ban, Giqén, Csökölyön, mások a körül- mények és más a baj is. Egyik helyen hiába kérik és várják, hogy a megyei népművelés munkatársai felkeressek a csoportokat, főleg azokban az időpon­tokban, amikor próbáikat tartják. Sze­retnének tanácsot kapni szakemberek­től, másként is, mint a »szakmai lehe­lekből«, melyek igaz, túlságosan sokat nem is érnek, mert nem helyi problé­mákkal foglalkoznak, hanem csupán ál­talánosságban igyekeznek segíteni a községi népművelési ügyvezetőt, a köz­ség öntevékeny művészeti csoportját. És lehetne vég nélkül sorolni tovább az egyes okokat, amik talán így egész kicsinek tűnnének, mégis súlyos követ­kezményekkel iárnak. Mert nem igaz az. hogy belefáradtak a falusi öntevékeny művészeti csoportok a munkába, nem iaaz az, hogy fásultak es megunták, hanem nem kapnak szereplési lehetőse­det, s nem kapnak kellő erkölcsi t?™0* gatást. Nem a munkába, a szereplesbe, hanem az útkeresésbe fáradnak „bele, amit pedig igen könnyen megelőzhet­nének - megyei népművelés munkatár­sai. B ármerre jártunk, mindenütt el­mondták: valami nincs rendjén megyénkben a falusi öntevékeny mű­vészeti együttesek körül. De ahol jár­tunk, minden községben rámutattak az okra is. Érdemes lenne a népművelési osztály és a járási népművelési csopor­tok munkatársainak gyakrabban elláto- gatniok a községekbe s ott hivatásuk­hoz méltóan segíteni, támogatni a cso­portokat, s azok vezetőit. Mert h|sz szükségük van az öntevékeny együtte­seknek a jótanácsra, s az anyagi segít­ségen kívül az erkölcsi támogatásra is. SZÁNTÓ ISTVÁN Ma kezdődnek a nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny eseménye Nemzetközi jelentőségű zenei ese­mények sorozata kezdődik ma Buda­ipesten, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskolán: a nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny. Reggel 9 órakor tartják a soroslást, amellyel eldöntik, hogy a részvevő zongora- művészek milyen sorrendben szere­pelnek a válogató versenyen. Szep­tember 10-én, hétfőn reggel fél tíz­kor kezdődik a válogató verseny el­ső fordulója, amely bárom napig tart. Egy nap alatt 14 versenyzőt hallgat meg a zsűri. A válogató ver­seny második fordulóját szeptember 14-től 17-ig rendezik. A középdöntőt szeptember 19-én és 20-án, a döntőt 21-én és 22-én tartják, 23-án lesz a díjkiosztás, 24- én pedig a verseny győztesei dísz- hangversenyt adnak az Erkel Szín­házban. A NOTESZ ringló, búzaérő körte, sütemény ... és... — Kati, szaladj sörért a kantin­ba! Tóni bácsi meg akár a pulyka. Notesz!... Gutaütés!... de aztán megnyugszik: A menyecskelányők ma nem érnek rá. Ök küldték... a sörre is... és ez rögtön más! / óízüen falatáznak. Az öreg nekitürőzködik, gyöngyözik a homloka... nemcsak petyhüdt arca, fényes uborka orra, még a fü­le hegye is ég. Lehet, hogy erős a paprika?! (Végre álarc nélkül!... Ritka■ alkalom: ha kizökkentik notesz-életéből, meg ha az egy igaz istennek, a gyomrának áldoz.) Já­noshegyi vikend! Étvágygerjesztőén ropog a húsos zöldpaprika... Evőket bámulni illetlenség. Könyvet veszek a kezembe és olva­sok, olvasok, olvasok ... Nem sokáig! Beszélni kezd az asszony: Valami földről, amit harminc éve örököl­tek és amiből huszonkét négyszög­ölet elszántott a szomszéd... a pert elvesztették, pedig ötszáz ' forint volt az aranyszegélyű noteszlapon az ügyvédre előirányozva... — Ezt hallgassa meg, szerkesztő úr, megbocsásson — szólít meg Tó­ni bácsi. — Fölháborító, az ember­nek megáll az esze! Hej, hej, hej, csak egy igazi belemenős újságíró­val közölhetném (jön hátulról!), majd kiteregetné az az igazságot... Mert tetszik tudni, a bírót lepén­zelte a szomszéd... ha nem egy kulákról lenne szó, meg se muk­kannék ... negyvennégyben meg folkszbundista volt. Szemem láttá­ra verte falnak a zsidó rőfös cse­csemőjét ... hej, hej ... Megígérem néki (bár nem vagyok belemenős!), ha meggyógyulok, utána nézek ... Beszélek minden érdekelttel... A »minden érdekelt­nél« elkomorodik. Biztos nem úgy gondolta! Aztán még háromszor fordul fe­lém, hogy »ezt hallgassa meg, szer­kesztő úr __« Már émelyeg a g yomrom__ (akár délutánonként, m ikor a régi szép időkről mesél szentimentális történeteket. A fájin ezredesről, akivel te-tük voltak és aki előre tisztelgett neki: az őrmes­ternek! »Azok voltak az idők! De ma — utána kiabálnak az iskolás­gyerekek, lehülyézik... Hova süly- lyedtünk!... de csoda?! Mit taní­tanak az iskolában — az ember a majomtól való!?... A tisztelet a porban, piszokban! Hát megbecsü­lik ma az iparost, a társadalom elitjét?!-«) A nehéz szagok is nyo­masztanak ... Óvatosan leszállók az ágyról és az ablakhoz csoszogok. De jó a friss levegő! A kórház előtt húsén, illa­tosán susognak a nagylevelű tuli­pánfák ... lLfarika idejön hozzám. Kedve- sen mosolyog... Észreveszi, hogy rá se hederítek — durcásan csücsörít... Az ablak tükréből lá­tom, el akar menni, aztán mégis meggondolja magát. Zsebkendőjét a karomra ejti, utána kap és vélet­lenül belémcsíp. (Ugyláiszík, má­niája a csipkedés!) Feléje fordulok. — Pardon. Olyan bűnbánóan tud nézni, hogy megbocsátok néki. Beszélgetünk. Fesztelenül cseveg a papáról, \fi kisvárosról, magáról és az életről, amely szörnyen unalmas. Kérdez, de feleletet nem vár. Láthatóan élvezi, hogy velem beszélget, cso­dálja saját hangját, merészségét — örömet okoz neki ... M,ikor meg­tudja, hogy pesti egyetemista va­gyok — irigyel.. Elmond ja, hogy ő is Pestre akar jönni repülőgép­szerelőnek. Már a modellező kör­ben arról ábrándozott. — ... A papa hallani sem a}:ar róla... pedig akkor is az leszek ... az is — bájos duzzogás! — és re­pülni! .... meg én ki nem állha­tom, hogy mindig a szoknyámon ülnek. Unom és unom! Maga meg­értheti ... olyan vagyok, mint a nanyó ölébe: kényeztetnek, ciró­gatnak, de szabadon sosem enged­nek — majdnem elpityeredik ... aztán átmenet nélkül »muris« dol­gokról cseveg. Kacarász — én is nevetek. Hálás vagyok neki — a látoga­tásért. Nem sokáig maradhat mel­lettem. A papa ráförmed: — Marika, velem csiripolj! Hoz­zám jöttél, nem a szerkesztő úr­hoz*-,i Meglep az öreg szigora. Aztán eszembe jut, egyszer említettem neki, hogy nem szenvedhetem a »kezdeményező« nőket (meg biztos a noteszban ez a beszélgetés még nincs ütemezve!). _ Marika búcsúzik, megszorítja a kezem. — Még majd eljövök — súgja és elpirul. Milyen édes! A látogatók elmennek. Nem tudom miért, sajnálni kezdem Marikát. Félteni a józan, normális iparos-napoktól, a szenv­telen notesz-élettől, amelyben üte­mezve van a smirdlipapír-vásárlás- tól a hétvégi sörözésig minden. Ta­lán még a házasság, a gyerekek születése és a halál is. (Csillag alatt, a meglepetések rovatban!) Hej, hej, hej, filléres élet, apró fi- liszter örömök! Szeretném elrabol­ni Marikát ettől a... — Szerkesztő úr, megbocsásson, ha meg nem sértem... — Tóni bá­csi áll mögöttem. Udekék fehér­mintás szalvétában süteményt tart. Elfogadom. Falok. Valamit kell csinálnom, mert mindjárt gorom­bát mondok ennek a... — Tetszik tudni, szerkesztő úr, a lányom, a Marika lányom sütöt­te. (Szemrebbenés nélkül füllent!) — Aztán bocsánatot kér, amiért Marika lánya illetlenül megzavarta ablaki magányomat. Váltig hajto­gatja, hogy előtte érthetetlen, ilyent még soha nem csinált a bakfis... Később ringlóval kínál. Persze, a Marika szedte, még jó, hogy a sörre nem fogja rá, hogy árpáját a lány aratta! Negédesen mosolyog, lesüti vizenyős szemét, és meghív egy hétre (!) ... Elmegyünk majd egy­szer a strandra... kétszer kirán­dulni — ahol történelmi nevezetes­ség van, de nincs túl messze ... és ... és ... egyszer vadászni... kacsára már lehet! Jifíg beszél, az éjjeliszekrényre pislog, a noteszba — a csil­lag alá ... Mintha valaki fűszállal cirógatná meztelen talpamat. Illet­len nevethetnékem támad... a sört cigány útra nyelem ... fuldok­ló, böfögő, görcsös hahotával ro­hanok ki a kórteremből... örült vagyok. MOLNÁR JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom