Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-09 / 213. szám
4 KOBÍOGYI NVP&A» Vasárnap, 1956. szeptember 9. ü Minisztertanács rendelete a volt déli határsáv létesítésével érintett egyes személyek vagyonjogi igényeinek érvényesftéséríii A Minisztertanács rendeletet adott ki a volt déli határsáv létesítésével érintett egyes személyek vagyonjogi igényeinek érvényesítéséről. A. volt déli határsáv létesítése miatt lakóhelyükről eltávozni kényszerült személyek korábbi lakóhelyükre korlátozás nélkül visszatérhetnek. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a személyekre, akiket a bíróság bűntett miatt lakóhelyükről kiutasított (kitiltott). SEGÉLYEK, KÖLCSÖNÖK A visszatért személyeket — szociális körülményeik, továbbá jelenlegi vagyoni és kereseti viszonyaik figyelembevételével — családonkint ötezer forintig terjedhető segélyben lehet részesíteni. A segély összegét a visszatért személy lakóhelye szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága állapítja meg és utalja ki. A visszatért személy részére a termelés megindításához szükséges feltételek biztosítása, illetőleg házának rendbehozása céljából — amennyiben a lakóhelye szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága javasolja — az Országos Takarék- pénztár megyei fiókja családonkint tízezer forintig terjedhető kölcsönt nyújt. A HÁZINGATLANOK í VAGYONJOGA A volt déli határsáv létesítése miatt annakidején lakóhelyükről eltávozni kényszerült személyek vagyonjogi igényeiket — kártérítés iránti igény kizárásával — a következők szerint érvényesíthetik: Ha az állami tulajdonba vétel nem felelt meg az egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelet feltételeinek, az eltávozni kényszerült személy állami tulajdonba vett házingatlana helyett csereingatlanként igényt tarthat hasonló értékű más házingatlanra. Ha azonban a ház a mostani rendelet hatálybalépésekor is még állami tulajdonban van és abban magánszemély lakik, a házat tulajdonába vissza kell adni. Ha a volt tulajdonos részére régi lakóhelyén az állami házalapnak megfelelő csereingatlan nincs, a járás lehetőleg közeli más községében kell részére házingatlant tulajdonba adni. A házingatlan tulajdonának visszaadása (csereházingatlan adása) a házban lévő lakásra létesített bérleti jogviszonyt nem érinti. A kérelem felől, úgyszintén a csereingatlan adása kérdésében az állami tulajdonba vett házingatlan fekvése szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága dönt. A FÖLDTULAJDONRÓL Az eltávozni kényszerült személy tulajdonában, illetőleg használatában állott földet — a rendeletben foglalt kivételekkel — részére vissza kell adni. Ha a föld állami gazdaság vagy termelőszövetkezet használatában van, illetőleg a földet állami gazdaság vagy termelőszövetkezet területéhez csatolták, vagy a föld ilyen területhez csatlakozik és a földre az állami gazdaság vagy termelőszövetkezet igényt tart, a korábbi tulajdonosnak (korábbi használónak) csereföldet kell tulajdonba adni. Ha a földet időközben haszonbér- let útján hasznosították, a tulajdonos (korábbi használó) a haszonbérlet tartamára csereföld használatba adását kérheti. A föld visszaadása, illetőleg csere- ingatlan adása kérdésében a föld fekvése szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága dönt. A korábbi tulajdonos és a korábbi használó között a föld használata, illetőleg tulajdonloga tekintetében felmerült vita eldöntése a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Ha az eltávozni kényszerült személy korábbi lakóhelyére nem kíván visszatérni, kérheti, hogy földje, illetőleg háza helyett jelenlegi lakóhelyén — amennyiben ez ott nem Párizs (MTI). Csütörtökön délben Dieppe francia város felett pusztító erejű ciklon vonult el. A hihetetlen erejű szélroham egyetlen perc leforgása alatt száz és száz lakóház tetejét sodorta le, tövestől csavarta ki a fákat. Dieppe vasútállomásának raktárai egyetlen romhalmazzá váltak. Emberéletben nem esett kár, de sokan megsebesültek. A ciklon annyi kárt okozott, mint a világháborúban a várost ért légitámadás. * * * Párizs (MTI). Az Humanité beszámol arrifl. hogy a Dolgozó Nők Világszövetségének budapesti konglehetséges, a járás területén adjanak tulajdonába csereföldet illetőleg csere házingatlant. A kérelem felől az eltávozni kényszerült személy jelenlegi lakóhelye szerint illetékes járási (városi, fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága a kérelmező volt lakóhelye járási (városi) tanács végrehajtó bizottságának meghallgatásával dönt. AZ ADÓ- ÉS BEGYŰJTÉSI HÁTRALÉKOK RENDEZÉSE Ha az eltávozni kényszerült személy házát vagy földjét nem használhatta, illetőleg azok jövedelme hozzá nem folyt be, az erre az időre esedékes adót törölni kell. Törölni kell az eltávozni kényszerült személy beadási kötelezettségét is. Az eltávozás előtti időről esedékes adót, illetőleg beadási hátralékot az ösz- szes körülmények figyelembevételével törölni lehet. Az adó törlése kérdésében a ház, illetőleg a föld fekvése szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága, a beadási kötelezettség törlése felől pedig a föld fekvése szerint illetékes járási (városi) begyűjtési szerv határoz. A járási (városi) tanács végrehajtó bizottságának illetőleg a járási (városi) begyűjtési szervnek a rendeletén alapuló igények tárgyában hozott határozat ellen fellebezésnek vagy bírósági eljárási igénybevételnek nincs helye. A rendeletén alapuló igényeket 1957. december 31-ig kell érvényesíteni. A Minisztertanácsi rendelet rendelkezéseit 1956. szeptember elsejétől kell alkalmazni. resszusán részt vett Kaimuruni küldött, Emilie Ngo Toum letartóztatásának híre Franciaországban heves tiltakozást váltott ki. * * * Párizs (MTI). A londoni és a New Yorík-i árutőzsde pénteki nagyméretű árzuhanását, amit a kairói tárgyalások kudarcának tulajdonítanak, a párizsi tőzsde is erősen megérezte. A Szuezi-csatorna részvények árfolyama öt százalékkal esett és a rézrészvények árfolyama általában erősen lemorzsolódott. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Ax angol sxahsxervexeti kongresszus Az angol szakszervezetek évi kongresszusa, akárcsak a munkáspárt évente megismétlődő értekezlete, jelentős esemény Anglia politikai életében. A kötelező és kincstári ízű optimizmus esztendőkön át megkövetelte tőlünk, hogy ezeket a kongresszusokat mindig a brit munkás- mozgalom 'balra tolódásának határköveként értékelj üli, még akkor is, ha ennek nem voltak, vagy alig-alig voltak ténylegesen fellelhető jelei. Most, megszabadulván a múltak hibáitól, a dogmatizmus teremtette kötelező optimizmustól, megint csak balra tolódásról kell írnunk az angol szákszervezetek idei kongresz- szusa kapcsán, de ezúttal azért, mert van ilyen, éspedig nem várt, vagy legalább is ekkora méretekben nem várt balra tolódás. Az angol szakszervezetek kongresszusa mindig is tükrözte az ország hangulatát, a munkásosztály követeléseit, mindig is hangot adott az angol politikai és gazdasági élet legfőbb problémáinak. Míg azonban a múltban a valódi problémákat általában csak a határozati javaslatok és a küldötti felszólalások érintették és azok nem emelkedhettek a nagy többségre támaszkodó, vagy egyhangú hátározatok rangjára, most három-négy rendkívül fontos, az angol gazdasági és politikai élet és külpolitika szempontjából átfogó jelentőségű, baloldali tartalmú és szándékú határozati javaslat az angol szakszervezeti kongresszus határozata lett. Egyhangú határozatban utasította el a sok millió szakszervezeti tagot képviselő kongresszus az angol kormány bérrögzítési politikáját. A határozat jelentőségét mutatja, hogy a szakszervezeti kongresszus a második világháború óta először foglal el egyhangúlag ilyen álláspontot. A kongresszus utasította az országos tanácsot, gyakoroljon nyomást a kormányra, hogy az «-térjen vissza a hatékony gazdasági ellenőrzésen alapuló tervgazdasághoz«. Az angol polgári sajtó riadalma világosan mutatja, milyen óriási hatást gyakorolt a hrightoni kongresszus bérhatározata az egész közvéleményre. A Daily Mail ezzel a címmel adott hírt a határozatról: »A szakszervezeti kongresszus -ultimátumot intéz — a nemzet a leghevesebb ipari összecsapáshoz közeledik — a jövő héten kezdődik a munkabér-csata«. A News Chronicle a többi között megállapítja, hogy «a szakszervezeti kongresszus döntése eltolta a hatalmi egyensúlyt a mozgalom kebeléiben ... A javaslatot támogatták a jobb-, a baloldali és a centrumhoz tartozó szakszervezetek egyaránt.« Elképzelhetjük, mekkora nyomás nehezedik alulról a szakszervezeti mozgalom vezetőire, ha indíttatva érezték magukat a bérhatározat megszavazására. Hasonlóképpen a balra tolódást mutatja a leszerelés kérdésében hoEgy oldalon ax < Amikor e sorokat papírra vetjük, még nem ismerjük a Menzies. vezette úgynevezett ötös bizottság és a kairói kormány tárgyalásainak eredményeit. Néhány következtetést azonban már az eddigi tárgyalások alapján is levonhatunk. Az egyik következtetés az, hogy a Menzies- bizottságot enyhény szólva korlátozott felhatalmazással indították el Egyiptomiba. Hatásköre mindössze arra terjedt ki, hogy ismertesse a londoni «18« úgynevezett Dulles- tervét, de arra már nem kapott felhatalmazást, hogy ebből bármit engedjen. így tehát az angol és a francia kormány saját elgondolását akarta rákényszeríteni Egyiptomra, anélkül, hogy jottányi engedményre hajlandó lett volna. A másik következtetés az, hogy Anglia és Franciaország eleve az ötös bizottság küldetésének kudarcára számítva, de bizonyos tekintetben a küldetés hatékonyságának «alátámasztásaként« a tárgyalások hetében látta jónak fokozni a kard- csörtetést, a katonai előkészületeket. Franciaország csapatokat küldött Ciprusra, a Szuezi-csatorna Társaság pedig megtette a lépéseket, hogy a csatornán működő európai révkalauzok otthagyják szolgálatukat. Az egyiptomi kormány higgadtságának, önmérsékletének és megzott kedvező tartalmú határozat, valamint a szuezi kérdésben hozott az a döntés, hogy a szuezi vitát az ENSZ elé kell terjeszteni, amennyiben e heti kairói tárgyalások eredménytelenül végződnek. A határozat szerint az ENSZ beleegyezése nélkül semmiféle erőszakot nem szabad alkalmazni a szuezi kérdésben. Az angol szakszervezetek idei kongresszusáról tehát joggal állapíthatjuk meg: megmutatta, hogy az angol gazdasági élet romlásának hatása alatt mólóban van a kispolgári illúzióknak az angol munkásosztályra gyakorolt hatása és szükségképpen erős balra tolódás érezhető az egész angol szakszervezeti mozgalomban. rő és ax igazság egyezési készségének köszönhető, hogy a helyzet a szombaton bevégződött tárgyalások után sem lesz válságosabb. Nasszer miniszterelnök tett ugyanis olyan újabb javaslatokat, amelyek Egyiptom részéről értesüléseink szerint némi engedményt jelentenek — természetesen a szuverénitás és a csatorna feletti tulajdonjog csorbítása nélkül — és amelyek lehetővé teszik a nyugati hatalmaknak, hogy kijussanak a maguk teremtette zsákutcából és folytassák a tárgyalásokat. Ritkán fordult elő a történelemben, hogy erő és igazság egyazon oldalon legyen. Karunkban azonban ennek mind többször tanúi vagyunk. Anglia és Franciaország katonai erővel fenyeget, de nemcsak az igazság nem áll oldalán, hanem az erő sem. Anglia és Franciaország, ha így folytatja, politikailag is teljesen elszigetelődik, nem is szólva arról, hogy aligha akad olyan állam, amely vállalná Anglia és Franciaország oldalán egy katonai akció nagyon is kockázatos kalandját. Az új naptári héttel új szakaszba lép a szuezi kérdés. A reálpolitika és a józanság azt diktálja, hogy ez a hét újabb tárgyalásokat, újabb eszmecseréket hozzon és ne tegye válságosabbá, ne élezze ki a Szuezi- csatorna problémáját. EGYIPTOMI AKTUALITÁSOK T egutóbbi, 1937-ik évi egyip- tömi tanulmányútunk alkalmával, útban Memphis-felé, beszédbe elegyedtem arab dragomá- nommal. — De hiszen Kitchener lord, s általában az angolok csupa előnyöset hoztak Egyiptom számára — mondom neki, hogy megtudjam, hogyan vélekedik. . — Megengedem, azonban nem volna szabad annyira lealázni magunkat, hogy a királyunk részéről adott estélyen I. Fouad az angol haut-comissaire feleségének kezét megcsókolja, ön, uram, bizonyára nem tudja, hogy Egyiptom, különösen Kairó lakosságának négyötöde erősen nacionalista-zaglou- lista. Nemcsak Al-Azhar kairói egyetemünk — ahol az egész izlám világ képviselve van — hallgatói, tudást szomjazó fiaink, de mi, a már öntudatra ébredt bennszülött nép is teljes függetlenség és szabadság után vágyunk! Megelégeltük már, hogy idegen járom alatt nyögjünk, s nem lehetünk szabad akaratunk urai. — De hiszen az angolok — próbálom a szenvedélytől átízzott férfit megnyugtatni — az évszázadokig eltespedt egyiptomi életbe új vérkeringést hoztak; ott van többek közt a világcsodaszámba sorolható asszuáni és makvari gát, mely a Nílus vizét ma már kitűnően szabályozni tudja; ott van a jól bevált gyapottermelés, a nagyszerűen karbantartott öntözőcsatomá- zás, utak, vasutak, a kereskedelmi és ipari ugrásszerű fejlődés! — Jó, jó, uram, de önök, idegenek csupán a külső után ítélik meg a helyzetet s nem látják, mi játszódik le a kulisszák mögött. Nincs minisztériumunk, hivatalunk s mondhatnám vállalatunk sem, ahol ne angol lenne a vezető s így mindenütt a British Empire érdeke tolul előtérbe. Magasabb iskolát végzett fiaink képtelenek boldogulni, karriert csinálni; ezek- után nem csodálható, ha politikai hyugtalanság és aláaknázott szenvedélyesség uralja a lelkeket. Arabom még tovább folytatta volna a felvilágosultság eszméinek fejtegetését, ha nem terelem másra a szót. Magamba befelé tekintve, sok vonatkozásban meg tudtam érteni az egyiptomiak Tibor- cának elkeseredését; hiszen a XX. században élünk, s így a fejlődés törvényeinek útja elé senki nem emelhet mesterséges gátakat... Mi érdekelte mérnökeinket és orvosainkat? Egyiptomban nagy előszere- tettel foglalkoztatnak magyar technikusokat. A Ganz Danubius nagyszabású munkálatokat végzett a Nílus-deltában. Az óriási szikes területet a Nílus vízével mosták át éveken keresztül és az elhasznált vizet a tengerbe vezették. Ekként rendkívül nagy terület vált aránylag rövid idő alatt földművelés céljaira alkalmassá, melyen előbb rizst, majd gyapotot, vagy gabonát termelnek. A munkálatok fontosságáról, a Ganz Danubius hatalmas gépeinek működéséről, a munkálatok akkori vezetői: Hochstein igazgató és Petri főmérnök honfitársaink tartottak a helyszínen szakszerű és érdekes előadást. E látottakon kívül nagyon érdekelték még mérnökeinket többek között a szinte gombnyomásra kettényílható nílusi acélhidak. A vízi forgalom lebonyolítása céljából a híd fele a széles aszfaltozott kocsi- úttal, járdákkal, korlátokkal együtt menetrendhez igazítottan lassan, méltóságteljesen megfordul a rajta esetleg veszteglő fehér expresszel. A másik érdekesség a közel két kilométer hosszú és 180 vasajtóval ellátott asszuáni gát, mely amíg a Kairó melletti voltaképpen vízduzzasztó gát, addig utóbbi hatalmas víztároló medence, mely rezervoár jellegű, gyűjti a vizet s a megszabott időben ereszti azt le. Mind az asszuáni. mind a makvari nagy alkotásokról még lesz szó. Az orvosokat az Egyiptomban előforduló szembetegségek, lepra, tuberkulózis betegségek tanulmányozásán kívül különösen a Bill- harz német professzorról elnevezett mikroszkopikus baktériumok: a billharziák érdekelték. A Nílus vize különösen Alsó-Egyiptomban, a Delta vidékén veszedelmes az ivásra, európaiaknál pedig még a fürdésre is. Az élősdiek az ember bőrén keresztül a vérkeringésbe juthatnak, megtámadják a beleket, májat, vesét és húgyhólyagot. Európai orvosok nem ismerik s nem is tudják kezelni e bajt; az egyiptomi bennszülötteknél ez a kór úgy látszik, mintha idültté vált volna. Amikor mérnökcsoportommal Mansuránál — az előbb említett sótalanítási munkálatoknál — jártam, hallottam, hogy a hatóságok által ásatott jóvízű kutakat a bennszülöttek betemették, mert az életet adó Nílus előttük szent folyó, ebben jobban bíznak, mint a nemi tehetetlenséget és örökölhető betegségeket okozó hatósági kutakban. Nem egyszer láttam magában Kairóban, hogy a park növényzetét nílusi vízzel locsoló munkás ahelyett, hogy a szomszédos házban lévő, egészséges vizet szolgáltató csaphoz fordulna, — szomjúságát az «életet adó« zavaros vízzel oltja el. Males! Males!... Allah akarata érvényesül. Egyelőre a bennszülött elmaradottsága és tudatlansága mellett az egészségügyi szervek által ajánlt pórusos agyagedények használata is hiábavalónak bizonyul. Miért kell Egyiptomnak külföldről behoznia gabonát? Az egyiptomi fellah már ko- rán feleszmélt arra, hogy az időjárás jelenségei: a szárazság, a szentnek tartott. Nílus áradása és visszahúzódása szabályos időközökhöz alkalmazkodik. Az áradás, vetés és aratás idejének megfigyeléseiből alakult ki aztán az egyiptomi 365 napból álló esztendő: a naptár, mely időszámítás Julius Caesar révén némi javítással eljutott hozzánk is. Amikor utazásaink alatt a nagy cukornádtáblákat, hófehér gyapot- ültetvényeket, rizsterületeket nézzük, önként vetődik fel az otthon hallott kérdés: hogyan arathatnak Egyiptomban háromszor évente, hiszen a Nílus minden év nyár derekán megduzzad, kilép medréből és elárasztja mindkét partját; januárig is eltart, míg a folyó lassan visszahúzódik medrébe? Minden növény termelésének megvan a maga szezonja; igaz ugyan háromszor aratnak, de nem úgy, ahogyan nálunk elképzelik, háromszor egymásután búzát!... Ó, búza, te áldásos búza!... bezzeg kevés van itt belőled! ... Mindjárt megindokolom ezt is, de előbb megmagyarázom a háromszori aratás elképzelését: tegyük fel, hogy búzát vetnek előbb a termékeny talajba, ám utána már nem búzát, hanem kukoricát, végül pedig másfajta ve- teményt, kölest, vagy mondjuk zöldséget, vagy takarmányfélét. És a világ e legtermékenyebb területén, ahol nem az állati, vagy műtrágya táplálja a földet, hanem a hordalék iszapja: miért van visz- szaszorítva a rendkívül sűrű lakosság olyannyira szükséges búzatermelése? ... Miért kell Egyiptomnak külföldről behozatnia gabonát, hogy lakossága Ínséget ne szenvedjen? ... Nem a gizehi nagy Szfinx oldja meg ezt a rejtélyt, hanem az angol hatalomvágy érdeke!... A British Empire függetlenítette magát az amerikai gyapottermelőktől, ezért arra kényszerítette az egyiptomi fellahot, hogy gabona helyett Anglia számára gyapotot termesszen. Ezidőszerint tehát a gyapot alkotja az egyiptomi export közel nyolcvan százalékát, így megértjük, hogy az asszuáni gát létesítése sem tisztán a bennszülöttek kedvéért, hanem angol érdekből történt 1903-ban. Gyárak építése, az ország iparosítása, az aránylag alacsony munkabérek, az analfabétizmus, a tudatlanság ápolása a legutóbbi kormányok tehetetlensége mellett, természetesen öntudatra ébreszti a haladóbb szellemű bennszülöttek ifjabb generációit s így válik ez a réteg a kiélezett nacionalizmus hordozójává ... Uj társadalmi erők bontakoznak ki, s minden jel arra mutat, hogy az évezredes rabszolgaéletet követő szintén nehéz idők után a társadalmi átalakulások küszöbén áll az őskultúra magját magában hordozó Egyiptom népe ... (Szemelvények dr. Paulovlts Sándor készülő regényéből.)
