Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-06 / 210. szám

VILÁG PROLETÁR]AI EGYESÜLJETEK! omogyi Néplap XIII. SSQpos” Y MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A HEGYEI TANÁCS LAP3A ÁRA: 59 FILLER Csütörtök, 1956. szeptember 6. • •• Már csak négy nap van hátra Körútra indultunk a minap néhány járásunkba, hogy megnézzük a helyi tanácsok, begyűjtési szervek mennyire tették magukévá a Megyei Párt VB és a Megyei Tanács VB vasárnapi felhívását az országos begyűjtési verseny megnyeréséért, a Minisztertanács vándorzászlajáért. Azt is, hol akadozik még a munka, hol van közöny, értetlenség. Hiszen rém egyszerű dolog, egy vagy két ember ügye a begyűjtési verseny megnyerése — becsületbeli ügye ez minden vezetőnek, megyénk minden dolgozó parasztjának. Ahol az egész község egyet akar Utunk első állomása: Kiskorpád. Kérdéseinkre gyors egymásután kap­juk a magukért beszélő feleleteket Gergely László begyűjtési megbízot­tól. Ebben a faluban az idén egyet­len elszámoltatás sem volt. A be­gyűjtés mégis jól halad. A kaposvári járás tíz elsői közé tartoznak. íme a részletes eredmények szep­tember 4-én: Cikkek Teljesítés Kenyérgabonából 113% Takarmánygabonából 103% Burgonyából már 60% Hízottsertésből a szeptemberi terv 101% Vágómarhából az egész évi 100% Tejből a szeptemberi terv 120% Tojásból az egész évi 120% Soványbaromfiból az egész évi terv 135% Itt a begyűjtési törvényt maguk­nak, s magukért írott törvényeknek tisztelik és becsülik az emberek. De­hogy kell a határidőre figyelmeztet­ni akárkit is, az már szégyennek számítana Kiskorpádon. A falu el­sője: egyszerűsítésről a begyűjtési költségek csökkentéséről. Porrogon azonban mi a helyzet? Az egyéni parasztoktól alig több mint 20 ezer forint értékű ter­ményt, állat- és állati terméket gyűjte­nek be 12 ezer forintos költséggel. Eb­ben nincs is benne a begyűjtési válla­latok költsége. Minden gép teljesítse műszak normáját Augusztus 31-vel befejeződött a gépállomások nyári idénye. Gépállo­másaink idénytervüket átlag jó eredménnyel teljesítették. Bér a megyei átlag 105,2 százalék, ez az eredmény még jobb is lehetett volna, ha olyan gépállomások, mint a karádi, csokonyaívSsontad, segesdi és tapsonyi 100 százalékra teljesítik tervüket. Most ismét nagy munka vár a gépállomásokra: biztosítani jövő évi kenyerünket: szántani, vetni. Ha mindennap teljesítik tervüket a szántó traktorok, 21 nap alatt befejezhetjük a vetést a tsz-ekben. Megkezdődött az őszi idény. Gépállomásaink dolgozóira új munkák várnak, amelyben minden elvesztett óra kárt jelent az országnak. A NYÁRI IDÉNYTERV TELJESÍTÉSÉNEK VÉGEREDMÉNYE: így is lehet? Szulimán Pál 9 holdas dolgozó pa­raszt, már csak kukoricával tarto­zik. Az még r.em érett be. Sertésből, tojásból, baromfiból — ebből két és fél kilóval többet adott be — az első negyedévben rendezte kötelezettsé­gét. Egész évi adójából mindössze 252 forint tartozása van. Gergely László begyűjtési megbí­zott egyebet se,m csinál e napokban, mint a falut járja, agitál: adjanak be a gazdák minél több későbbre ütemezett hízót is szeptember 10-ig. J Hadd lendítse előre ez is a falut! Az] alkotmányünnepi verseny zárásáig ] hat hízót adnak még be terven fe­lül — az elsőségért, a megye becsü­letéért. Ahol még sok a hátralékos] Berzencén, igaz javulás tapasztal-] ható — még most is 250 hátralékost * számlálnak. Ezek között persze van-] nak olyan termelők is, akik csak' 1—2 liter tejjel, vagy fél kiló barom­fival adósak. Ha azonban a tervtel-J jesítést vizsgáljuk, mindjárt látjuk] mit jelent a 250 hátralékos: szeptem-] bér 10-i tervüket baromfiból 77 szá-] zalékra teljesítették. Már csak négy] nap van hátra tizedikéig. Komáromi ] Mária begyűjtési csoportvezető sze-j rmt nincs sok remény arra, hogy a' tervet a határidőre teljesítik. Pedig ] az 1100 gazda közül 100 már egész' évi kötelezettségét rendezte. Nem * szabadna reményt veszteni, berzen- cei elvtársak! Miért ne tudnának ők’ is úgy dolgozni, mint pl. Kiskorpá- ] dón? A csurgói járás utolsó községe Porrog Első látnivaló a porrogi tanácshóza falán egy versenytábla, rajta elázott feliratú, elévült papírok. Valamikor a legjobbak és legrosszabbak nevét írták rá, s ott is hagyták. Pedig bőségesen futna erre is Vidovics Mária begyűjtési előadó idejéből. (Gondolkodni lehetne azon, minek kell ide külön előadó 54 nyilvántartási lappal rendelkező család ügyeit intézni.) Földterületük elenyésző­en kevés: mindössze 162 hold. Van még két tsz is, de azokkal vajmi kevés gond, munka van. Erre fizetnek egy függetle­nített begyűjtési előadónak — havi 750 forinttal — évente 9000 forintot. Ehhez jön még a begyűjtési megbízott fizeté­sének egynegyede, azaz havi 250 fo­rint — tekintettel, hogy négy község­nek van egy megbízottja. Porrogon tehát évi 12 ezer forintba» kerül a begyűjtési hivatal fenntartása. í Ez még hagyján, de a begyűjtés így isf döcög. Mostanában sokat beszélünk azt Porrogszentpál tudvalévőén a já­rás első községe. Kiss elvtárs, a ta­nács elnöke azonban csak augusztus 14-i értékelést tud mutatni, azt is a járástól kapták. Hogy azóta mennyit gyűjtöttek be, senki se tudja meg­mondani. De nemcsak Porrogszent­pál az egyedüli, többhelyütt találkoz­tunk ilyen nagyfokú tájékozatlan­sággal: a helyi szervek dolgozói, akik ott élnek a faluban, csak a járás ál­tal készített 10 naponkénti értékelés­ből tudják megmondani: ebből és ebből hány százalékra teljesítették a tervet. Márpedig a mindennapos, a legfrissebb adatokból való tájékozó­dás az alapja a jó munkának. Más­képp lenne, ha a tanácselnök elvtár­sak ezt mindennap megkövetelnék a begyűjtési előadótól, megbízottól. Mert eleve helytelen és tarthatat­lan állapot, hogy még a járás legjobb községének vezetői is augusztus 14-i adatokkal rendelkeznek szeptember 4-én. Porrogszenl pálon azt is tapasz­taltuk, hogy a községi szervek veze­tői bizalmatlanok a járási értékelé­sekkel. Kiss elvtárs pl. amikor a ver­senyben való elsőségükről került szó, azt mondta: »ha igazságosak lesznek a járásnál, akkor mi leszünk az el­sők«. Mert a cséplést is ők végezték el leghamarabb, a versenyzászlót oda is ígérték nekik, de a mai napig sem kapták meg. Rosszul hat ez a ver­senyre. Végére értünk kőrútunknak. Talál­koztunk példás, jó munkával, kimagas­ló eredményekkel, de közönnyel és ha­nyagsággal is. Sok még a javítani, ten­nivaló. Csak ha mindenütt egyformán lelkesen, szívvel-lélekkel dolgoznak a tanácsok és begyűjtésiek, akkor vár­ható, hooy újabb dicsőséget szerzünk Somogynak. Legjobb talajmunkás traktorosok: Traktoros: 1. Golesitra István 2. Burkovics János 3. Kisigmác János Legjobb brigádok: Brigádvezető: 1. Kollár István 2. Vass Ferenc 3. Nagy János Legjobb cséplőcsapatok: Felelős vezető: 1. Károly János 2. Banic István 3. Péterfai Ferenc Gépállomás: Marcali Csurgó Csokonyavűsonta Gépállomás: Lengyeltóti Marcali Tab Gépállomás: Kaposvár Tapsony Nagybajom Teljesített műszaknorma: 106 101 95,8 Egy gépre jutó műszaknorma: 89 79,7 73 Elcsépelt Dobméret: termés: 930 5233 q 1370 5329 q 1070 4580 q A NYÁRI TERVTELJESITÉSBEN LEGJOBB GÉPÁLLOMÁSOK: Gépállomás: Tervteljesítés: 1. Darány 121,4 % 2. Memye 3. Iharosberény Legrosszabbak: 1. Karád 116,8 114,4 87,6 2. Csokonyavisonta 91,5 % 3. Segesd 92,1 % 4. Tapscmy 92,6 % Igazgató: Gadanecz Gyöngy Tátrai János Ü'llkei Béla Pásztor János Dániel János Witbman József Bíró Géza IRÁNY: FIUME A csurgói Csokonai-gimnazis­táik az utóbbi napokban igen nagy előszeretettel tanulmányoz­zák a térképeket. Érthető az ér­deklődés, hiszen külföldi útra ké­szülődnek, az Adriai-tenger part­jára. Fiúméba. Az ót let Kincses Ferenc, az iskola igazgatójától származik. A tervek szerint a növendékek Zágrábon keresztül, társasgépkocsival utaznak a tengerpartra. Fiúméban látoga­tást kívánnak tenni néhány üzemben, középiskolában. Sze­retnék megismerni a jugoszláv nép életét is. A kikötővárosból tengeri hajókirándulásra ké­szülnek. A napokban felveszik a kap­csolatot az ottani középiskolák­kal — növendékekkel, nevelők­kel —, kulturális és sportműsort is szeretnének magúikkal vinni. Az iskolai kirándulást, e nagy­szabású tanulmányutat október közepére tervezik, s előrelátható­lag három napig tart. A kirándu­lás gondos előkészítését az isko­la DISZ-szervezetének vezetősé­ge végzi. Az iskola igazgatójával közösen ők állapítják majd meg a. határozott útitervet, s az út­irányt is. Még pontosan nem tudják, mennyibe kerül az utazás, 350— 400 forintra számítanák szemé­lyenként. Az útiköltséget kultu­rális előadások, táncmulatság és egyéb rendezvények bevételéből gyűjtik össze. Igazán dicséretes és örömmel üdvözölendő a csurgói diáíkok el­határozása. A diákoknak, az őket kísérő nevelőknek is egy egész életre szóló élményt jelent a tervezett fiumei kirándulás. Reméljük, a hivatalos szervek segítségükre lesznek a csurgói gimnazistáknak, segíti őket az IBUSZ és támogatja a csurgói diákok tervének megvalósítását a Megyei Oktatási Osztály is. A nagyberhi földmíívesszöveíkeset dohánytermelő szakcsoportot akar létrehozni Szakcsoportok alakításának gondo­latát vetette fel Erdei Ferenc beszé­de nyomán a nagyberki földműves­szövetkezet augusztus 31-i rendes havi igazgatósági- ülése. Vörös Ferenc igazgatósági elnök ismertette a szak­csoportok előnyeit, majd azt a támo­gatást, melyet a szövetkezet nyújt a létrejött szakcsoportoknak. Például szárítópajtát építtet a batéi szakcso­portoknak, ha szükséges. Idejében gondoskodik a műtrágyaszükséglet­ről. Kisgépekét szerez be részükre. Képviseli érdekeiket az átvevő vál­lalatoknál, ahonnan eladott termé­keikért 3—5 százalékos felárt is kap­nak. Az előnyök ismeretén Kovács Fe­renc és Bernát Gyula batéi igazgató- sági tagok dohánytermelő szakcso­port alakítására tettek javaslatot. »Ha a szövetkezet is képviseli érde­keinket — mondotta Kovács Gyula —, akkor bátrabban megyek ismét a dohánytermelésnek, akármennyire is sok a munka vele«. Kontra József igazgatósági tag be­jelentette, hogy semmi akadálya sincs a volt nagyberki szarvasmarha­tenyésztési szakcsoport újjászervezé­sének. Az igazgatósági ülésen elha­tározták, hogy a tagok elbeszélget­nek a gazdákkal a szakcsoportok megalakításáról. Kondor gazda átvevőt keres vágómarhájára Nagy-nagy gondban van mostaná­ban Kondor József Csurgó, Eötvös utca 45. szám alatti egyéni gazda, így panaszkodik: — 20 éves elörege­dett tehene van, vágóhídra való. De nem tudok szabadulni tőle. Senki­nek sem kell. Már-már attól félek, egyszercsak kileheli a páráját. Mit csináljak, ha sem a begyűjtés, sem az Állatforgalmi nem akar megsza­badítani tőle? Röviden ennyi Kondor József sé­relme. Nemcsak neki van ilyen gond­ja, mert 15—20 ilyen tehén van a faluban. Szabadítsák meg az illeté­kesek Kondor Józsefet a vágómar­hától még mielőtt önként nem megy a föld alá. Hiszen úgyis sok adóssá­gunk van még vágómarhából. ÉRTHETETLEN EMBER KADAR IMRE! — Ha jót akar írni, akkor je­gyezze fel: Kádár Imre egész évi beadását teljesítette. Szabadon le­adott még 16 mázsa kenyérgabonát — mondták a homákszentgyörgyi tanácson. — Mariettán lakik. Az ide négy kilométer. De különben se vágyjon vele beszélni, mert — ajjaj! — nehéz ember, érthetetlen! Szerencsém van. Éppen bent jár a faluban. Leállni ugyan nem hajlandó velem a Fő utca közepén, de meghív, tartsak vele kocsiján. Az időjárás, a vár­ható kukoricatermés és a Kossuth cigaretta milyenségének megvita­tása után lassan rátérünk a lé­nyegre: — Nehéz volt az 52-es év — mondja. — A föld alig adta vissza, amit beleraktam. Ráadásul a fiam szántásban megszakajtotta az ök­röket. Le kellett vágni őket. Egy­szer meg tudtom nélkül eladott egy üszőt, elitta az árát. Azt meg ugye, nem lehet! Az ember nem dobálhatja a százasokat. Még a fil­léreket is jól be kell kötni a zseb- béli sarkába. Hát ő azt csinálta. 52 októbertől 53 júniusig Tatabá­nyán dolgozott a föld alatt. Kilenc hónap alatt 9862 forintot zsugorga- tott össze. így mondja, a két forin­tot sem felejtve el. Vajon hányszor feküdt le korgó gyomorral, s tolta a csillét 10 deka 2 forintos kol­básszal a hasában, míg ez a pénz összejött? — Dehát miért takarékoskodott ennyire? Hiszen azt mondta, akkor örökre elszándékozatt innen. — Úgy voltam azzal — mondja lassan —, hogy toltam a föld alatt a csillét, de a gondolatom \ mindig felszállt. Felülre, a földekre. Most kellene kihordani a trágyát. De előbb a szekéroldalt megrádaltatni, mert eltörött az ősszel... Egyszer csak hallom, hogy másként hatá­roztak odafenn. Jobban segítik a parasztembert. Összepakoltam., szóltam a mesternek, hogy ne is haragudjon, de én megyek. Azt mondja: »Hogy képzeli?! Nem át­járóház a bánya. Maga egy évre szerződött! Pénzt is kapott rá/« Hát visszafizettem a 600 forintot, csak engedjenek... Jtthon üres istállót, üres színt és üres házat talált. (A fiú elherdálta a jószágot, felszerelést, aztán elpárolgott.) S ő mégsem for­dult vissza! Elment részesaratónak. Ebből lett a vetőmag. Kukoricát kölcsön kért. így vetette be föld­jeit. A bányából ihazahozott pénzen jószágot vett. Hogy közben mit evett? A nagy ég tudja csak. Ma már egy tehene, két üszője, hat disznója van. Gazdasági fel­szerelést is vett. Egy hold földön — a szentgyörgyi homokon! — 14 mázsa búzát termelt. Ezenkívül még csak azt veti minden évben, amit ősei szoktak: rozsot, zabot, kukoricát, krumplit. Az égvilágon semmi mást. Odakötötte magát a régi világ partjához. Kérdéseimre kurtán elmondja, hogy moziba nem jár. Kaposváron egyszer utazott keresztül. Pécsett még sohasem volt. Barcson egy­szer, mikor »törvénybe hívták«. 114égkockáztatom a kérdést: — Újságot se járat? Hirtelen kikapcsolja a pillantását az enyémből. Leveszi csajla ka­lapját fejéről, hosszan simogatja a haját, majd visszateszi: — Nem tudok én olvasni. S nézi meredten csupasz láb­ujjait, ahogy rázza a szekér a rögös úton. Gondolatcsápjaim riadtan ta­pogatóznak szét: emberi élet cél és értelem nélkül nehezen képzelhető el. S itt van Kádár Imre. Egyedül él. Kora hajnaltól késő estig robotol. Nem, nem dolgozik — robotol. De miért, mi céllal? Mikor ismét megszólal, megije­dek, hogy hangosan gondolkodtam. Mert ezt mondja: — Volt nekem csizmám is. Szép, keményszárú csizmám. Még odaha­za, Szabolcsban. Mert odavaló va­gyak én. Csak tizenhét éve jöttem el. A megélhetés miatt. Itt lettem dohányos. Itt meg bakancs a szo­kás. De hogy már az is felmond­ja lassan a szolgálatot, hát mon­dom, most ősszel mindenképpen veszek egy pár csizmát... — Miért nem lép be a tsz-be? Szinte elszürkül, elfeketedik az arca. A többnapos borosta mintha megnőne. Kihegyesednek a szálak. A kalap foszlott széle viharsötét árnyékot húz homlokára: — Nem lehet az... Nem érvé­nyes az nekem... — mondja sok idő múlva. — Apám, nagyapám, szépapám, mind cseléd volt. Még a göröngy is, amit rájuk szórtak, az is a grófoké volt... Én meg kap­tam nyolc holdat... Es hallgat, konokul, h PP búcsúzni akarok, mikor ^ hirtelen megélénkül, meg­csapkodja a teheneket. Erősen fü­lel előre, majd magyarázókig mondja: — Most megy a traktor Máret- tára, sietnem kell. — Hát maga dolgoztat a gépál­lomással? — Igen. Az én teheneim nem bírnák az ekét. Tavaly három hold őszi szántásra szerződtem. Az idén hatra. — Látja, a közösben a gép nem­csak szánt, hanem arat, kaszál, ka­pál is! Nagy tábla kukoricához ér a sze­kér Oda mutat: — Nézze! A Dózsa kukoricája. Kétszer húzta a Zetor. Kézzel tán egyszer voltak benne ... Hallgatunk ismét. Majd fejebúb- járu tolja a kalapot: — Mert látja, azelőtt a cseléde­ket rászorították a munkára. Ilyen dudvás földet Festetich her­ceg ispánja nem tűrt volna meg! De most?... — csap a kezével. Magyarázni kezdek neki: a cse­léd és a tsz-tag, az uradalom és a közös gazdálkodás, mint ég és föld! Udvariasan bólogat, de látom: egyik fülén be, a másikon ki. A szeme meg a Dózsa gazos kukori­cáján. Kész! Leszerepeltem. Búcsúzóul megkérdezem: — Szokott beszélgetni a tanács embereivel, a falu vezetőivel? — Hogyne, hogyne — bólogat buzgón. — A múltkoriban szólt a tanácstitkár, hogy vigyek ki egtf üzenetet a tamítókisasszonynak. — Es egyebekről? — Egyebekről? Hát nem na­gyon ... Nincs velem baj. Beadá­somat teljesítem, adómat fizetem rendesen. Aztán, ugye, ne lük is megvan a maguk dohra, nekem is... * * * Tőalóban, szentgyörgyi elvtár- ~ sak, Kádár Imre nehéz em­ber< az élete nehéz! De vem ért­hetetlen. A földet szereti, de csak régi módon. Munkájúban több a verejték, mint az öröm! Válságba került, mint termelő. Vezessük ki innen, út útra. (Hisz némi hajlan­dósága van hozzá: elfogadta a trak­tort.) A közösben jobban gyümöl­csözne a szorgalma, becsülete, földszeretete. A nagy közösségben magára találva. Csakhogy ehhez jó példa kell. Meg türelem, sok-sok türelem, szív és lélek. Kell, na­gyon kell, mert nem egy Kádár Imre van. Sem Szentgyörg yön, sem másutt. KUNSZABÓ FERENC?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom