Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-05 / 209. szám

Szerda, 1956. szeptember 5.

SOMOGYI NÉPLAP

3

múíkkS

,, ÚTTÖRŐSZERVEZETÜNK # MÁSODIK ÉVTIZEDÉBE LÉPTÜNK

Uttörőszervezetünk az elmúlt 10

A

Mélyfúró Vállalatinál, a 'bányásznap! ünnepségen találkoztam vele. Éppen a jutalmakat, kitüntetéseket adták át, amikor úgy láttam, a sok tapsraverődő tenyér közül kettő valahogy tüzesebben, lelkesebben tapsolt. Balás Éva, fiatal geológus- techmikus tenyere csapódott össze szokatlan hevességgel.

A műsor után beszéltem vele. Ott ültünk szobájában, a különböző műszerek, kőzetminták között.

— Igen, írja meg mindazt, amit most elmondok. Tartozom ezzel. — Fiókjába nyúl és régi, megsángult újságokat szed elő. — Az apámról akarok beszélni — kezdte halkan. — Az apámról, a bányászról, az értelmiségiről, a bányamérnökről. Balás Jenőről, a magyar foauxit felfedezőjéről.

És már kezemben az egyik régi újság, az Est 1938. máirc. 9-i száma. »Még mindig megoldatlan Balás Jenő bányamérnök halálának rejtélye« — kiabálja a cím, majd lejjebb: »... Az elhunyt mérnök pénztárcájában mindössze néhány fillért találtak, családja pedig a legsúlyosabb anyagi körülmények között él. Ennek következtében még az is gondot okoz, hogyan temessék el a mérnököt, a dunántúli bauxit- télepek felfedezőjét. Mérnök kollégái közül néhányan az egyik nagyvállalathoz fordultak, amellyel Balás Jenő felfedezései révén kapcsolatba került és kérték, hogy a vállalat gondoskodjék a szerencsétlensorsú mérnök temetéséről. A vállalat vezetői ezt a kérést mereven elutasították, hivatkozva, hogy Balás Jenővel szemben semmiféle jogi kötelezettségük nincs...«

— De azért mégis eltemették — mondja Balás Éva — Mémöktársai adták össze a pénzt a temetésre.

Hosszú, mély csend következik. Én Balás Jenőre, a bányamérnökre, a kutatóra gondolok, ő az édesapára, akit életének teljéiben, 56 éves korában, megmagyarázhatatlan módon holtan találtak az albérleti lakásban, és aki, mint a Műszaki Világ annak idején írta: »Milliárdos értékeket tért fel a magyar élet számára, ennek ellenében azonban sokszor ebédhez sem jutott, lyukas cipőben, rossz ruhában rótta az utcákat, és áld később nem tudott másró1! beszélni, csak tragikus sorsáról, küszködésének eredménytelenségéről, a megnemértésről, amellyel minden lépésénél találkozott, a különböző üzleti manőverekről, amellyé] munkája minden eredményétől megfosztották ...«

— Idegroncs lett az apám. Pedig micsoda lelkesedéssel, micsoda kitartással kezdte! A haza szere- tete, a kutatás láza égett benne. Felfedezni a magyar föld kincseit, lehetővé tenni az ország fejlődését, iparosodását. 1921-ben kezdett kutatni a Dunántúlon. Egy év múlva a Bakonyban, Gánt környékén barnás kőzetet talált. Bauxitot. Azt hitte akkor, hogy megtalálta életének célját, siker koronázta kutatásait. Pedifj Balás Jenő bányamérnök harca ezután kezdődött.

A Földművelésügyi Minisztériumban kinevettek. Azt mondták — bolond. Még a kőzeteket sem voltak hajlandók megvizsgálni. Csak ha jól megfizeti — gúnyolódtak vele. Végül a posta kísérleti állomásán szívességből megnézték a kőzetmintákat és megállapították, hogy az valóban nagymennyiségű bauxit- ércet tartalmaz.

B

alás Jenő ekkor kölcsönpénzből megszerezte a zártkutatmányi jogot, hogy munkáját tovább folytathassa és megkezdte harcát a bauxit- telepek feltárásáért, a magyar alumíniumipar megteremtéséért. Egyik banktól a másikig kilincselt, mutatta a kőzetmintákat, magyarázta a földiben rejlő felbecsülhetetlen értéket. De minden hiába. A pénzemberek .nem láttak banne üzletet, nem akartak kutatásokba fektetni pénzt, nem hittek a bányamérnöknek. De Balás Jenő nem csüggedt, tovább dolgozott egyedül. A zártfcutatmány díjára lassan mindene ráment, bútor, ruha, lakás. Kölcsönöket vesz fel és évről évre befizeti a zártfcutatmány díját. A kölcsönöket sohsem tudja visszafizetni, adóssága egyre nő. De ő fáradhatatlanul küzd tovább. Elkeseredve kiáltja a süket fülekbe: Háromszor akkora kincs fekszik itt a Dunántúlon, mint az egész nemzeti vagyon. A süket fülek azonban nem hallanak. Vagy talán nem akarnak hallani? Mert az évek folyamán tagadhatatlanná vált, hogy Bálás Jenő óriási Ibauxit-telepefcet fedezett fel. Csakhogy a magyar pénzemberek a bányajogot akarják megkaparintani, az ércet eladni, nem pedig alumíniumipart teremteni, ami a f elfedező célja. 1934-lberi a legnagyobb amerikai aiumínium- itröszt küldte megbízottját Balás Jenőhöz. Jöjjön Amerikába, folytasson ott kutatásokat, busásan megfizetik. De az itthon kinevetett, semmibevett mérnök nem volt hajlandó itthagyni hazáját. Fel kell tárni az ércet, meg kell teremteni a magyar alumíniumipart — hajtogatta. Nehéz, küzdelmes évek voltak.

Keserű lesz a hangja Balás Évának, amint emlékezik :

— Huszonötször lakoltattak ki bennünket. Már albérleti lakást sem igen kaptunk. Egyszer ismét kilakoltatás előtt álltunk, lakbért hónapok óta nem fizettünk, a fűszeres megtagadta a további hitelt. I lekor nagyanyám négyszáz pengőt adott, fizessük ki a lakbért, fűszerest. Apám köszönettel fogadta a pénzt, és — felhasználta kutatásaihoz. Ilyen ember volt az apám és így éltünk mi, a családja.

Cgy napon azután a bolondok házába zárták.

*— Érti? A bolondok házába! Mert ekkor meg akarták kaparintani a bauxit-mezőket. Ezért zárták a hárshegyi ideggyógyászati intézetbe, éppen akkor, amikor meg kellett volna újítani a zártkutatmányi jogot. így apám nem tudta a pénzt előteremteni, és a zártfcutatmány t elárverezték ötvenezer forintot adtak érte, éppen annyit, amennyit évek során a ku- tatmányi jogért befizetett, és amit teljes egészéiben hitelezői kaptak. Lázár Andor, az akkori igazságügyminiszter is huszonötezer pengő tiszteletdíjat kapott a megalakuló Bauxit Részvénytársaságtól, azért, mert egy napra (az árverés napjára) felfüggesztette a zárt- kutatmány elárverezéséről szóló tilalmat. Miután ezt a szégyenletes »üzletet« lebonyolították, apámat kiengedték az ideggyógyintézetbőL Megindultak a dübörgő vagonok Németország felé, vitték potom pénzért a magyar föld kincsét, hogy ott feldolgozzák. Apám pedig ott állt meggyötörtén, kisemmizetten, megfosztva másfél évtizedes munkájának gyümölcsétől

így került 1938-ban Balás Jenő bányamérnök az albérleti lakás fürdőszobájába, ahol gyanús körü’imé- nyek között holtan találták.

Balás Éva elhallgat. Szeme a múltba mered. A csend nyomasztó. Előttem a régi újságok nehéz, ful- lasztó levegőt árasztanak. A sárguló papíron ott ugrálnak szemem előtt a betűk, amiket a Műszaki Világban Badás Jenő halála után írt együk mérnök kollégája: »...Állítsunk egy szerény emlékkövet Balás Jenő sírjára, az eddigi egyszerű, korhadó feV ' helyett, és írjuk rá aranyozott betűkkel: Itt nyugszik egy magyar szakember, aki életének feláldozásával milliós kincseket fedezett fel hazájának ...«

A. indketten hallgatunk. A hosszú, mély csend* ■ ben hirtelen zene és énekszó hallatszik fel.

Bányásznap van! Langer Káralyné

w

Kévben — különösen a jubileumi éviben — sokat fejlődött, haladt előre. •^Csapataink nagyrésze megszerezte a Kcsapat felszereléseit; zászlókat, dombokat. A pajtások mindinkább megismerik az úttörők jogait, kötelessé- ygeit. Igyekeznek e szerint élni, tanulunk Több a kirándulás, növénykuta- vjtás, gyűjtés — nőtt a külföldi pajtásokkal levelezők száma. Eredményes mvolt a jubileumi szellemi olimpiász, :lia képzőművészeti kiállítások, mes- JjHerpróbázások, kultúrversények — {(♦.mind-mind a nevelők, a pajtások lel- •jjkesedését, tehetségét igazolják. Az Síidén szervezettebben készültek a paj- mtások a DISZ tagságra — sokat jam-pit az úttörő csapatok, helyi DISZ .^'szervezetek kapcsolata.

m

<){ Az elmúlt év egyik nagy ered- V' menye, hogy közelebb került az iji úttörőcsapat a családhoz, a felül nőitekhez.

W, Jelentős volt a Somogy megyei útid törők életében a jubileumi sereg- .jlszemle, ahol kb. 10 ezer úttörő kö- Kszöntötte pártunkat. Úttörőcsapataid ink eddigi eredményeit sok-sok pedagógus segítette; köszönjük Somogy Kmegye minden nevelőjének, úttörőmink között végzett eddigi munkáját.

m Eredményeink mellett úttörőmun- ÍSkánk fő hiányossága munkamódsze- - rünkben van. Uttörőmunkánkból hiÍ

ányzik a gyerekek öntevékenysége. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy az uttörőszervezet gyermekszervezet. A illcélok — amelyeket úttörőszervezete- mink maguk elé tűznek — helyesek, •fide a módszer, ahogyan azt igyek- Kszünk megvalósítani, sokszor idegen Ida gyermekektől. Nagyon sok esetben ■la nevelő elvtársak helyes elgondolással úttörő órát tartanak, csak éppen la gyerekek nem tudják, hogy ők límost úttörő összejövetelen vannak. pNem bizzák meg a nevelők a gyeretnekeket feladatokkal, egy-egy összejövetel előkészítésekor, pl. egy tantárgyi úttörő összejövetel előkészíté- msekor a pajtások nagy részt kaphatja megbízatást anyag — adatgyűjtés p— egy-egy részről játékosan beszá- I mól ni, stb.

A gyermekek öntevékenységének

kibontakoztatását hátráltatja az is, hogy az összejövetelek) a legtöbbször utolsó órában és a tanteremben vannak. Utolsó óra alatt fáradtak a gyerekek — s még nagyon erősen az órák hatása alatt állnak. Helyesebb ezért a délutáni vagy vasárnapi órákban tartani az összejöveteleket, s ha erre mód van, ne a tanteremben — ha úttörőszoba nincs — a kultúrházban, vagy egy-egy családnál. A legtöbb esetben úgy látják a nevelők is, hogy úttörő összejöveteleken csak komoly dolgokkal lehet foglalkozni, esetleg szavalni vagy futballozni. Ha a gyerekek játszani jönnek össze kisebb, esetleg csak 5-—6 tagú csoportokban, az is úttörőfoglalkozás, ha azt az úttörő gyermekközösség keretében rendezik.

Lehet úttörő-foglalkozás alatt beteget látogatni, a gyengébb tanulókat segíteni, az iskolakertben dolgozni, kézimunkázni, játszani, kirándulni, készülni a kirándulásokhoz, vagy szakköri foglalkozáshoz, úttörő formaságokat, jelképeket tanulni, stb.

Az a legfontosabb, hogy a pajtások igényeinek megfelelően, hozzáértő vezetők irányításával helyesen szervezzük meg a gyerekek szabadidejét úgy, hogy egész iskolai munkánkat segítse.

Sokat segíthetnek a csapatvezetők, osztályfőnökök munkájában a DISZ- fiatalok. Főként azok, akik 1—2 évvel előbb még maguk is úttörők voltak, ismerik az úttörő-szervezetek tevékenységét. Ezekkel a fiatalokkal a nevelő elvtársak beszéljék meg egy-egy raj, őrsi összejövetel célját, módját, s a fiatalok önállóan, a pajtásokkal közösen tartsanak egy-egy összejövetelt.

Az új iskolai évben feladataink azonosak az elmúlt évekhez — de legyen eddigi céljaink mellett —• fontos feladatunk minden eszközzel közelebb, a gyermekek életének érdeklődési körének megfelelően közel vinni a pajtásokhoz, megszerettetni velük az úttörő közösséget, hogy maguk is cselekvő részeseinek érezzék magukat.

Szalai Irén

m. isk. titkár.

Jövőre 200 holdon termel burgonyát a esökőlyi burgonyatermelő szakcsoport

ff*

A csökölyi gazdák már régi »mes- jL’terei« a burgonyatermelésnek. A ta- Vvasszal már többször is meghányták- (Ivetették maguk között az egyéni dolgozó parasztok: hogyan tudnák Csö- •kölyt még híresebbé tenni a burgonya termelésről, hogyan tudnának ({kevesebb erőfeszítéssel még több J-burgonyát termelni. Néhányuknak, {(♦köztük Szép Imrének az volt a javaslata, hogy társuljanak, fogjanak j’össze, akkor többre vihetik. Az okos i*szóra vagy 150-en össze is fogtak, {(♦megalakították a burgonyatermelő ' L A húsz vagonnyi korai burgonyát már közösen szállították le, amelyért mázsánként 89 forinttal több pénzt kaptak, mintha ezt később értékesítik.

Szép tervekkel készülnek a jövő évre. Úgy tervezik, hogy legalább kétszáz holdon termelnek burgonyát. Ebből hetven holdon exportra termelnek. A helybeli Béke Tsz agro- nómusa, Szűcs Géza, és elnöke, Faggyas elvtárs segíti a szakcsoport tagjait. Az ő javaslatukra már meg is rendelte a szakcsoport a jövő évi műtrágyaszükségletét: 22 mázsa pétisót és 77 mázsa kálisót.

testvéri kézfogas

Tsz látogatás a nagyatádi Zrínyiben

A NAP MAR MAGASAN KÚSZOTT a felhőtlen kék égen, forrón ontotta sugarait, amikor a nagyatádi Zrínyi Tsz portájára befutott az első gépkocsi a kutasi tsz-tagokkal. Félóra múlva újablb vendégek érkeztek: a kisbajemi új tsz-ek is elküldték tagjaikat, vigyék haza ők is, amiből tanulhatnak: a jót is, rosszat is.

A testvér, a jóbarát szemével indultak vizsgálódó kőrútjukon istállóról istállóra, raktárból raktárba a vendégeli. így indultak a vendégek a lovakat szemügyre vermi. Huszonegy áll 'belőlük az istállókban.

— Ilyen lovak valók a tsz-ekibe — mutat az egyik sarokban álló derespárra Balogh elnök — ezek bírják a strapát, ezek meg nem sokat érnek — mutat egy másik párra. Igen ám, de a Zrímyi-ibeliek sem hagyják magukat, s heves vita kezdődik. Legjobban egy kis sovány, 50 év körüli parasztember — Kovács János — hadakozik, mondván, ez mind munkásló, mind megteszi a maga dolgát, ne becsmérelje őket Balogh.

— Talán futólovakat akar maga a tsz-nek? — teszi fel a nem várt kérdést Balogh Jánosnak. És igaza volt A kutasiák azt mondják, az ő elnöküknél nincs jobb lószakértő a faluban, neki olyan lova volt, hogy nemrégiben, amikor elszabadult, motorkerékpárral sem bírták utolérni.

Aztán végül is közös nevezőre jutnak a vendégekkel. A kuitasiak meg azt hiányolják, miiért nincs saroglya a lovak előtt, így sok széna pocsékba megy. S igazuk van. Biztosam megfogadják tanácsukat a nagyatádiak.

GYALOG GYÖRGY, a kisbajomi Zöldmező brigádvezetője a szarwas- mamhaistállóban nagyon sokáig nézegeti az egyik tehenet, elhúzza a farkét, s úgy vizsgálgatja a tőgyét. Kezébe is fej egypár cseppnyi tejet. Aztán megnézi a tehén feje felett

lógó táblát, amine az van írva: a tehén napi tejhozama 16 liter. Csóvál ja a fejét, tipeg-topag, egyszer a tehén elejét, másszor a hátulját figyeli, s közben látszik rajta: nem hiszi el a táblán lévő felírást. Látja ezt Janfco- vics Ferenc elvtárs, a tsz fürge tehenésze, mindjárt meg is kérdi:

— Ml nem tetszik, papa?

— Az, hogy 'be akarnak bennünket csapni — feleli az ember.

— Aztán hogy akarnánk becsapni magukat? Ha nem hiszi, jöjjön, megmutatom a fejési próbáról készült lapot, az egyhetes borjút, s ha annak sem hisz, várja meg az esti fejest.

Gyalog elvtárs az egyhetes borjúra azt mondja, van az már hathetes is. Vitába szállnak. Sokan a Zrínyi tehenészének adnak igazat. Nézik a marhaistállókat. Van mit szemlélni. 460 hold földje van a tsz-nek, szarvasmarhája pedig 67. Ebből fejőstehén 26, élőhasi üsző 22. A fejési átlag 11 liter, az istállóé täag pedig 8 és fél liter. A »Miklós« 22 litert ad naponta. Most még szoptat. Van több 18, 16, 12 literes tehenük, de van még 4 literes is. Honnan indultak? 1956. február 4-én 13 kócos marha állt az istállóban. A tagok hozták be. A jót megtartották otthon, a háztájiban. Az akkori négy tehéníből egy 22 éves, egy 19 éves volt. Háromnégy deci tejet csepegtettek a sajtárba. Erre az állományra nem számíthattak. Uj állomány leéli — mondták akkor és lett. Közös összefogással, okos gazdálkodással. A rosszakat eladták, megkezdték a vásározást. Három helyett vettek egyet, de jót. Jelenleg már 12 áll törzskönyvi ellenőrzés alatt. Tiszta törzsállományt akarnak. A rossz üszőket, tenyésztés» re alkalmatlan bikákat meghízlad- ják, őszre sok pénzt kapnak érte. Ugye, sok dicséret illeti ezért a tagságot? Igen. A vendégeli is osztoznak ébben. íme a vélemény:

Jesmok Imre, a kutasa Petőfi tagja:

— Nálunk én wittern be a legjobb tehenet a tsz-be, de az meg sem közelíti az ittenieket.

Gyalog György, a kisibajomi Zöldmező brigádvezetője:

— Szívesen megcserélnénk a nagyatádiakkal. Nekünk még csiak öt tehenünk van.

ÉS A SERTÉSÁLLOMÁNY? Nagyon szép. 21 anyakoca (ebből 15 élőhasi), 6 fehér hússertés, 15 komvald fajta. Tizenkét 180 kilós átlagsúlyú hízójuk is van. Ezeket őszszel akarják eladni. Ebből is lesz zárszámadásra pénz. Hízottsertéssel teljesítették a takarmány- és húsbeadást. S a jövő? Az ősz folyamán a Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaságból hoznak hat angol-laipály és magyar fehér hússertés keresztezésből származó két méter hosszúra is megnövő anyakocát és egy kant. Erre alapoznak. Ez a fajta igénytelen, gyorsan hízó.

Ehhez nincs mit mondani a vendégeknek. Ám az »akadékoskodó« kutasi Balogh itt is talál kifogásolnivalót: — Miért vannak egy udvariban a sertések és tehenek?

Erre Virovácz elvtárs, az agrexnó- mus adja meg a feleletet:

— Nyolc hónappal ezelőtt alakultunk. Helytelen lenne, ha csak építkeznénk és nem osztanánk. Azt akarjuk, hogy a tagoknak az első éviben is több legyen a jövedelmük, mint egyéni korukban. Két év múlva jöjjenek el, egészen mást látnak itt.

S a fontoskodó Balogh igazat ad az agronómusnak. A lóistállóban szenvedélyesen vitatkozó kutasi Balogh és a Zrínyi-lbeli Kovács János között is szent a béke, karonfogva jönnek. A Iá tógáit ók megnézték a Zrínyi 2 holdon termelt dohánytermését, kb. 70 ezer forintot számolnak belőle. Útba ejtették a tsz daráló- üzemét is. Erről tudni kell, hogy a jégvágásban szerzett pénzért, 14 ezer forintért vásárolták a télen, első közös szerzeményként. Azóta már másfélszeresen behozta az árát.

Igaz, mondhatják 1 erre sokan: Könnyű a Zrínyinek, mert már mindenük megvan. De miből? Kétkezük munkájából, az összefogásból, no meg az állam segítségéből. A múlt ősszel alakult meg a Zrínyi, de utána mindenki komolyan vette a közös munkát. Akik az ősszel a legnehezebben adták rá fejüket a belépésre, most azok a leghűségesebb, legáldozatkészebb, legszorgalmasabb tagok. Jankovics Ferenc pl. csak hosz- szú hetek agitációja után írta alá a belépési nyilatkozatot, most a leghűségesebb tag, volt úgy, hogy 110 állatot gondozott egyedül. Azt mondja: legalább háromszor annyi jövedelme lesz, mint tavaly a 9 holdjából. Nem volt könnyű ügy Vida László elvtáns, a jelenlegi elnök, Kri- zsarics elvtárs, a könyvelő, Vránics János megnyerése sem. Most ők a legjobbak. (Érdemes ebből tanulni a mostani tsz-szarvezés idején is.)

EBÉD KÖZBENI beszélgetéskor

felelevenedik a tsz 8 hónapos története. Rövid, de harcos időszak volt ez. Vizsgáztak helytállásból, lelkiismeretes munkából a Zrínyi tagjai. Első évi terméseredményeik a következők: rozsból 14,5, búzából 8,5, zabból 15, árpából 7 mázsa. S ehhez hozzá kell még tenni, földjük, rétjük 1500 darabban volt a határ minden részén. A tizenkét fogattal naponta százfelé kellett menni. De már folyik a tagosítás. S a jövedelem? 29,60 forintot terveztek, de félül les« a negyvenen is. Győz a szövetkezeti gazdálkodás már az első évben!

E cikk olvasása után sokan kérdezhetnék: A Zrínyiiben már semmi hiba sincs, minden megy, mint a karikacsapás? Korántsem mondhatjuk ezt. Itt is meg kell küzdeni mindenért, minden nap. A szövetkezet több százezres vagyona is ennek az eredménye. S az emberek sem egyformák. Vannak itt Is kötekedők, immel-ámmal dolgozók. De a tsz- taigság zöme becsületes, szorgalmas ember, szereti a szövetkezetei, ragaszkodik a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Virovácz elvtáns, ez az emberek nyelvén jólértő, népszerű agro- nómius és pártmunkás, azt mondta az egyik látogatónak:

— Van olyan emberünk, aki délelőtt tíz órakor áll munkába, de négy árakor már szintén otthon van, mégis arról panaszkodik, még soha életében nem dolgozott ennyit, mint a tsz-lben. Nos, a jövedelemosztáskor ugyancsak bánkódhat, a saját kárán kell tanulnia. Lényegében ugyanazt mondta asztaltársaim, Horváth Pál is. — Tetszik a tsz, mert látjuk, sokra mentünk, s jövőre még jobb lesz.

Jövőre még jobb lesz. Ez jellemzi a Zrínyi tagságát. Ezért aratnak győzelmet. Mert bíznak erejükben, vezetőségükben, s az összefogásban.

Varga József

a

o