Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-04 / 208. szám

Kedd, 1956. szeptember 4. SOMOGYI NÉPLAP 3 Qltmemk az új fiaik, de az új papáik és az új mamáik is megjelentek a Táncsics Mihály Fiúgirrmázium tanévnyitó ünnepélyén. Volt idő, miikor a papák és ma­mák nem voltak szívesen látott vendégek az iskolában, vagy leg­alább is nem vittek szerepet az is­kola életében. Annál jólesőbb lát­vány, hogy ma a szülői gondosko­dás nemcsak elméletben, de gya­korlatban is kiterjed a közös prob­lémák megoldásának könnyebbé tételére, s a pedagógusok nemcsak megengedik, de el is várják a szü­lői kollektíva jelenlétét. Az új papák és. mamák természe­tesen még kissé bizonytalanul mo­zognak a sok generációt látott fa­lak között. Tisztelettel ismerkednek a tanárokkal és az idősebbeknek kijáró udvariassággal kerülgetnek bennünket, régi szülőiket, akik már olyan otthonosan jövünk-megyünk a jól ismert környezetben. És mi szinte örülünk, ha valamit kérdez­nek tőlünk és felvilágosítást ad­hatunk. Nem gyerekes fontcskcdás ez, dehogy, csupán tanúságtétel arról, hogy igenis összetartozunk gondban, bajban éppúgy, mint örömben és eredményekben. Kedves új papák és új mamák, rémélem, nem fogúink csalódni egymásban! A mi kézfogásunk és t> Nyugdíjas foagronómus a balatonboglári Dózsa Tsz-ben Kozsely József, a Csdliagpusztai Állami Gazdaság volt főagronómusa idén júliusban nyugdíjba vonult. Dehogy tud ő dolog nélkül meglenni, munkára hajtja a vére. Néhány heti pihenés után felvételét kérte a ba- latonboglári Dózsa Tsz-ibe. Azóta az állattenyésztésben hasznosítja tudá­sát, élettapasztalatait. De nemcsak ezért dolgozik, jó népnevelő is a tsz- ben. Tényekkel, számokkal bizonyít­ja a tagságnak: ne a munkaegységek túlhajszolására, hanem értékének növelésére törekedjenek. A tsz-tagok necsak a sok munkaegységet bizto­sító munkaalkalmat keressék, szíve­sen vállalják az olyan munkát is, ahol átmenetileg kevesebb munka­egységet lehet teljesíteni. A fő dolog, hogy a jövedelem, a közös vagyon szaporodjék — magyarázza. Kozsely Józsefet szívesen fogadták a tsz-ta­gok, hallgatnak szavára, mert tud­ják, jót akar. NAGYOBB FIGYELMET ÉRDEMELNE... Hz utazóközönség érdekében Tisztaság fél egészség — tartja a közmondás. Azonban sem a közmon­dást, sem a jelentőségét nem isme­rik az Autóközlekedési Vállalat ille­tékesei, akiknek feladatuk lenne a kaposvári Széchenyi téri MÁVAUT váróhelyiség rendbehozatala. Az autóbuszra várakozó utasok nem ér­zik jól magánkat a MÁVAUT váró- fhelydségében. Nem csoda. A söntés- sel egybekapcsolt váróterem piszkos, kényelmetlen, barátságtalan. A pad­lón elszórt almacsutkától kezdve a papírdarabokig mindent meg lehet együttműködésünk nem külsőség r találni. A^ féldúlt csatatér látszatát f keltő helyiség rendbehozataláért nem ^először emeljük fel szavunkat. Mind- ^ezideig azonban semmi javulás nem í tapasztalható. Ideje, hogy városunk •^legforgalmasabb helyiségét kényel- ■* masebbé, barátságosabbá és főleg ^tisztábbá tegyék. Ezt követeli az uta- § zóközönség érdeke. csupán. Komoly szolidaritásról van itt szó, mely a kapott értékek vi­szonzásaképpen hálásan erősíti az iskola fáját és barátsággá mélyíti az új nemzedék jövőjéért törté­nő szülői összefogást! S. Szabó Ibolya Csak a csapot kellene megjavítani... Bencs György, a Megyei Tanács tagja a közelmúltban Kaposfüreden fogadóórát tartott. A földművesszö­vetkezet italboltját is ellenőrizte. A köztisztasági követelménnyel koránt­sem lehet megelégedni — állapította meg — a söntéspuitra felszerelt vízcsap nem működik, a poharakat egy edényben mossák, holott a sza­bályok szerint folyóvízzel kellene a poharakat mosni. Nem kerülne sem pénzbe, sem időbe, csak a csapot kellene megjavítani — mondta. Miért a Megyei Tanács tagjának kellett ezit észrevenni? Hiszen a föld­művesszövetkezet vezetői is intéz­kedhettek volna saját hatáskörükben. TÖRVÉNYEKRŐL - RENDELETEKRŐL A szakszervezeti tagdíjak felhasználásáról A dolgozók gyakran érdeklődnek az üzemi bizottságok rendelkezésére álló pénzösszegek felhasználásáról. E kérdés azért is fontos, mert évente több millió forintot tesz ki az az összeg, ami a tagdíjakból a szakszer­vezeti. alapszervetonéi felhasználásra kerül. Mindenekelőtt arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a SZOT elnökségé­nek határozata szerint ezek az ösz- szegek egyrészt az üzemek kulturá­lis, szociális, sport- és szervezési ki­adásaira fordíthatók, másrészt ezek­ből fedezik a rendes és rendkívüli se­gélyeket és a függetlenített üb- iünkcionáriusok bérét. Arra kell tö­rekedni, hogy minél kevesebbet for­dítsanak ügyviteli célokra. Az alapszervezetek a tagdíjak meghatározott százalékát megtartják, a százalékos részesedést az alábbi célokra használják fel: 1. Kulturális kiadások: Kultúrszobák berendezése, felsze­relése. Zene- és énekkarok, valamint a kultúrcsoporiok működésével kap­csolatos kiadások fedezése. (Például: hangszerek ■ és ruhák vásárlása, ille­tőleg javítása.) Szakszervezeti könyv­tár részére könyvek vásárlása, folyó­iratok, napilapok előfizetése. Kultúr­otthon támogatása, a kultúroktatók díjazása, a kultúraktívák jutalmazá­sa, utazási költségek biztosítása. 2. A sportmunka kiadásai: Azokban az aiapszerveikiben, ahol önállóan gazdálkodó sportkör műkö­dik, az erre a célra biztosított össze­get támogatásként a sportkör kapja, önálló sportkör hiányában ebből az összegből fedezhetik az edzők költ­ségeit (itt az állami rendelkezések szerint meghatározott összegek fizet­hetők), a versenyek szervezési költ­ségeit, a felszerelések beszerzésének és javításának költségeit. 3. Szociális kiadások: Indokolt esetekben a napközi ott­honok és bölcsődék támogatása. Ün­nepi alkalomkor a szakszervezeti ta­gok gyermekei számára rendezett ünnepségek (póldáoil Télapó-est) költ­ségei. A szociális intézmények részé­re esetenként vásárolt felszerelési és berendezési tárgyak beszerzése. Az üb-k mellett működő társadalombiz­tosítási tanácsok, munkavédelmi bi­zottságok, munkáséllátási bizottsá­gok költségei, aktívák jutalmazása. 4. Szervezési és ügyviteli kiadások: Ide tartoznak az irodai (telefon, posta, távíró stfo.) költségek, valamint az alkalmi mainkák elvégzéséért fize­tett térítések, irodai bútorok vétele és javítása. Ebből az összegből fede­zik az üb-pénztáro® mankópénzét és a szalkkönyvek vételét is, valamint a kiküldetési költségeket. Végül megemlítjük, hogy jelenleg közvetlenül csak a tagdíjból vissza­maradó százalékos részesedést szá­molják el az alapszervekinél, míg a segélyeket és a béreket a szákszerve­zeti központokban, vagy a területi bizottságoknál számfejtik. Tehát ezeket a központ által folyósított ösz- szegeket is az alapszervezeteknél használják fel. FELAVATTÁK A BERZSENYI-EMLÉKMÚZEUMOT NIKLÁN Kisszámú, de igen lelkes hall­gatóság gyűlt egybe vasárnap délután Berzsenyi egykori niklai lakóházában, az újjáalakított emlékmúzeum ünnepélyes meg­nyitóján. Ünnepi beszédet Képes Géza, az írószövetség titkára mondott. Az ünnepségen részt vett Veres Péter író, Lakatos_ László, a Népművelési Miniszté­rium Múzeumi Főosztálya részé­ről és Bóka László egyetemi ta­nár. Képes Géza megemlékezése után dr. Kanyar József vezetésé­vel a Somogy megyei Népi Együttes szerepelt. Az együttes igen nagy sikert aratott értékes műsorával. Az ünnepség után az érdeklő­dők Sára Péter, a kiállítás ren­dezője vezetésével megtekintették a kiállítást. A második világháború során az igen gazdag Berzsenyi-hagya­ték — könyvtár, kéziratok, bú­torzat, használati tárgyak — tönkrement, csaknem teljes egé­szében elpusztult. Csupán Ber­zsenyi díszöve és pipája vészelte át a nehéz időket. A különben is régi, elhanyagolt épületet is erősen megviselte a háborús idő. A Népművelési Minisztérium és a Petőfi Irodalmi Múzeum hozat­ta rendbe a költő egykori lak­helyét és nyitotta meg 1954-ben az egyik szobában az emlékkiállí­tást. Ugyanekkor azonban meg­indult a Berzsenyivel kapcsola­tos emlékek, hagyatékok felku­tatása, a további anyag gyűjté­se, főként a Tudományos Aka­démia Könyvtárából, a Széche­nyi Könyvtárból, s az antikvá­riumokból. A Népművelési Mi­nisztérium Múzeumi Főosztálya kiállításokat rendező csoportja segítségével a Petőfi Irodalmi Múzeum egv most megvalósíthat­ta a régi tervet és az ősi kúria három szobájában, s a szobák előtt húzódó folyosón megnyitot­ta a Berzsenyi Emlékmúzeumot. Az épület negyedik helyiségében félezer kötetes népkönyvtárt és igen barátságos olvasószobát rendeztek be. A kiállítás Berzsenyi életét, munkásságát és a kor társadal­mát, irodalmát mutatja be. Az első szobában elhelyezett anyag a költő ifjúságával foglalkozik. A négy tablón az első verspró­bálkozásai találhatók, de meg­vannak itt a korabeli könyvek is, melyek ezeknek az éveknek iro­dalmi helyzetét tükrözik. A szo­ba érdekessége az egyik falon elhelyezett térkép Az akkori írók arcképei mutatják a térké­pen, hogy az ország melyik ré­szén éltek, munkálkodtak a kor irodalmi nagyjai. Ilyen irodalmi jellegű kiállításon először és itt alkalmazzák ezt az igen ötletes módszert. A tablók bemutatják, hogy a költő miként halad a ma­gyaros verselés felé és művésze­te milyen forrásokból táplálko­zott. A második szoba, mely egyben a kiállítás főterme, Berzsenyit, mint a magyar irodalom legna­gyobb ódaköltőjét mutatja be. Az itt elhelyezett kiállítási anyag a Napóleon elleni hábo­rúkkal, a nemzet kultúrátlansá- gával és a korai reformkor nagy- jóival, valamint a gazdálkodj Berzsenyivel, a »niklai remeté­vel« foglalkozik. E teremben is megtalálhatók a korabeli kiadású művek, versei fotókópiái, s a rá- vonatkozású eredeti gazdasági iratok. Itt is, mint a kiállításon mindvégig, igen szemléltetőek, ötletesek az illusztrációk, elősegí­tik a látogatók tájékozódását, megkönnyítik a költő életének, munkásságának és korának meg­ismerését. A harmadik szoba a költő életé­nek 1817. utáni időszakát öleli fel. A szobában elhelyezett anyag hű képet fest a korszak irodalmi életéről, s az írók, költők és kor- társai egymáshoz váló viszonyá­ról. A terem egyik sarkában egy szétfűrészélt fatörzs része áll. Döbrentei, Wesselényi és Berzse­nyi csaknem másfélszáz évvel ez­előtt három fiatal csemetét ültet­tek el közösen, barátságuk em­lékére. A három — időközben hatalmas fává növekedett cseme­te — közül az egyik, Döbrenteié kidőlt, s e fának darabját helyez­ték. el kegyeletből az emlék­múzeumba. A folyosón Berzsenyi megzené­sített művei kéziratainak fotó­kópiái, kották, fényképek, s egy ismeretlen festőnek Berzsenyi­képről készült másolata található. A Berzsenyi Emlékmúzeum ünnepélyes felavatásával Nikla, ez az 1300 lelkes kisközség a maga nemében egyedülálló, s. igen értékes irodalmi múzeum birtokosának vallhatja magát. Most már a niklaiak is megis­merhetik a költő munkásságát, az irodalomtörténészeken, a kör­nyékbeli értelmiségieken, a diá­kokon kívül a niklai, s a szom­szédos községek egyszerű lakói is szorgalmas látogatói lehetnek az emlékmúzeumnak. S remél­jük, ez rövidesen be is követke­— SZÁNTÓ — 1956. augusztus 28. ' Mariettapuszta, a Déldunántúli Me- Hat megye legjobb burgonyatermelőinek tanácskozása tógazdasági Kísérleti Intézet somogyi gazdasága. Hat megye legjobb búr- burgonyatermelés, tárolás gonyatermelői, mezőgazdasági szak- Kora reggeltől járjuk a gazdaság emberei jöttek el ide tanulmányozni erdőkkel tarkított határát. |__JI/£ALMAS_BURGONYArABLAK__J élénkzöld, sárgás és barnára száradt színekben váltakozva terülnek el szé­lesen. Egy huszonnégy holdas táblán már javában folyik a burgonyaszüvet. A Zetor-vontatású burgonyaszedő­gép nyomában fürgekezű lányok, asszonyok kapkodják fél a földről, s rakják kosarakba a gumókat: külön az öreget, s külön az apraját... — Aztán nem tévesztik össze a nagy sietségben az öreget az aprajá­val? — kérdi tréfásan az egyik láto­— mutat a tábla végén álló gépre Nyéki elvtárs. — Naponta öt holdon forgatja ki a földből a burgonyái és 28 embernek meg egy vontatónak ad munkát. Nagy előnye ennek a gép­nek a régebbi típusokkal szemben, hogy a gumókat nem szórja szét, és a szárat is különválasztja a gumó­tól. így kevesebb emberi erőt igé­nyel, mert könnyeim utána a szedés, Ehhez még hozzá jön, hogy ez a gép úgy megszántja a földet, hogy az megfelel egy jó tarlószántásnak. A nagy üzemű burgonyatermelésben nagy segítség ez a szedőgép. — Emitt van egy másik szedőgép — mutat oda az ezer csápos ős­állathoz hasonló alkalmatosságra — az úgynevezett »Berber«. Ez még a régebbi típusból való. Érvnek 2—2,5 hold a napi teljesítménye, de tíz em­berrel több kell a szedéshez, mert ez gató, aki már ugyan nem fiatal, de lopva oda-oda pislant, ahol föllibben néha a lányok tarka szoknyája. —■ Még véletlenül sem... — veti oda Gömöri Anna huncut mosollyal. Kíváncsi barátunk nem is kérdezős­ködik tovább, arrébb áll s azt figye­li, amit Nyéki Jenő kutató magyaráz a gépi burgonyaszedésről. — Ez itt a szovjet mintájú két­soros, forgóvillás és igen szétszórja a gu­mókat, s a szárat sem különíti el. — A burgonyaszedőgépek titán — folytatja tovább Nyéki elvtárs —. amikor felszedték a gumókat, a ló- gereblye összehúzza, a szárat és a földszínre fordítja a hantok alá ke­rült gumókat, amit ismét összesze­dünk. A szárat kihordjuk a dűlő ve­gére, s trágyát csinálunk belőle. — Ez a burgonya igen jó étkezésre, amelyet a Kisvárdai-rózsa, Rózsa és Gülbaba keresztezésével tenyész­tettünk ki. A cél az, hogy ebből mi­nél több vetőgumót termeljünk. A vetőgumót már itt a földön, szedés közben kiválasztjuk és a tárolás előtt még megrostáljuk, s nagy gondot for­dítunk a helyes tárolásra. Eközben odaértünk a tároláshoz, ahol a mintaszerűen készülő prizmá­nál a gyakorlatban is láthattuk széles és 60—70 centiméter magas. Ne fukarkodjunk a szalmával a ta­karásnál. A prizmába tett burgonyát először is 40—45 centiméter vastagon szalmával, majd 25—30 centiméter vastagon földdel takarjuk be. Igen fontos, hogy jól kihűljön a prizma, mert ellenkező esetben hamar rot­hadás veszélyezteti a gumókat. Ezért ilyen meleg idő esetén lehetőleg minél árnyékosabb helyen prizmázzuk el a burgonyát és semmiesetre se takar­juk le egészen földdel, hanem foko­zatosan. Először csak a prizma olda­lát földeljük be, a tetejét hagyjuk nyitva és kukoricaszár«kévéket fek­tessünk rá, hogy be ne ázzon. Ami­kor aztán már hűvösebbre fordul az időjárás, akkor földeljük be a priz­ma tetejét is. — Szükséges a prizmán szellőzőt hagyni? — kérdik többen. — Nem szükséges — válaszol Nyé­ki elvtárs —, sőt egyáltalán nem he­lyes, mert akkor páralecsapódás tör­ténik a prizmában, s ezáltal a bur­gonya könnyen rothadásnak indul. Igen fontos, hogy a prizma szalma- takarója száraz legyen. Ha észrevesz- szük. hogy a prizma oldala valahol behorpadt, ott azonnal bontsuk ki, mert ott vagy beázott, vagy egyéb­ként is rothadás állt be, s a beteg, illetve rothadó gumók eltávolításával és a fedőszalma kicserélésével aka­dályozzuk meg a további, kárt. Ezután a gazdaság központjába tartunk. A látogatók útközben kicse­rélik tapasztalataikat a látottakról és hallottakról. Szép Imre, a csökölyi burgonyatermelő szakcsoport elnöke és Faggyas elvtárs a burgonya sze­lekciózását vitatják. Kiss Pál. a ri- nyabesenyői Uj Barázda elnöke is közbeszól: — Vesződséges munka a szelekció­zás — mondja —, de megéri. Mi min­dig elvégezzük. Nem hagyhatjuk a beteg töveket az egészségesek között, mert abból csak kár lehet. Az idén 10 holdon termelünk szerződésesen Merkúrt. Számítunk vagy 160 má­zsás termésre holdjáról... Igaz, meg is vetettük az ágyát alaposan. Nyá­ron beszántottuk a tarlót, később tárcsáztuk, hogy a kikelt gyomot el­pusztítsuk. Ezután birlcatrágyával beszórtuk a földet, ősszel mélyszán­tottuk és tavasszal ismét szántottuk a talajt. Fészkesen vetettük el a bur­gonyát és a fészkekbe műtrágyát tet­tünk. Holdanként 80 kiló körüli péti­sót használtunk fel. — Mi többféleképpen próbálko­zunk — veszi át a szót Bíró János, a nagyálláspusztai Március 9 Tsz el­nöke. — Az idén kísérletként 10 sort Ott kezdi, ahol tulajdonképpen kez­dődik a burgonyatermesztés. El­mondta, hogy 1200 fajtából keresz­tezéssel tenyésztik ki a különböző hasznos fajtákat. Ez azzal kezdődik, hogy ősszel a burgonyaszár-bogyóból kiszedik és kimossák a magot, s azt tavasszal melegágyba vetik, május végén kiültetik a kísérleti parcellák­ba a burgonyapalántákat. Ezek fejlő­dését és különböző tulajdonságait egész éven át figyelik és jegyzik, ősszel mindenfajta tövet külön szednek és a következő tavaszon kis- fészkes parcellákba ültetik ki. Ezek a »magoncok« az új fajták kiindulása. Ezt szelektálják és a következő év­ben már csak 4—500 fajta marad, a következő évben pedig csak 170 faj­ta. Ebben az időben már a keményí­tőtartalmát is mérik. A harmadik év­kálival, 10 sort káli és szuperfosz­fáttal, ló sort pedig káli, pétisó és szuperfoszfát műtrágyát szórva, fé­szekbe vetettünk burgonyát. — S melyik vált be? — kérdezik. — Tavasszal előbb fejlődött a péti- sóval beszórt, de most szebbnek mu­tatkozik a kálisós ... Majd a termés után meglátjuk, melyik eredménye­sebb. — A mi tsz-eiriknél — mondja Rab Katalin, a Darányi Gépállomás ki­helyezett agronómusa — jövőre Kis- várdai fajtát termelünk, mert az idén bevált a Petőfinél. Hetven má­zsát terveztünk, de meglesz a 100 mázsa termés is holdanként. Több szakember megjegyezte, ha­ntost már a termelőszövet kezeteknél is több gondot kell fordítani a kísér­letezésre, a vetőgumótermelésre. S ezzel egyet is értettek a látogató tsz-vezetők. A gazdaság központjában ben talán 30 fajta marad csak, ame­lyek aztán már törzs-kísérletre ke­rülnek. De ezekből is csak 5—6 fajta megy az országos előkészítésre. A kései fajták között jónak ígér­kezik a Margit—Edelgard keresz­tezésből nyert fajta, amely tavaly 200 mázsás termést hozott egy-egy holdon. A középkorúak között a hórk—Merkur keresztezés az idén 160,3 mázsás termést hozott holdan­ként. Voider elvtárstól és a többi szak­embertől igen sókat tanultunk, s meg is fogadtuk, mielőtt elköszön­tünk, hogy ki-ki a maga munka- területén segíti szakembereink mun­káját, hogy még eredményesebbé váljék Dél-Dunántúl burgonyater­melése. SZŰCS FERENC |^^JTAR0LASJ1ELYES_MÓDSZER^^^| — Igen fontos — magyarázza Nyé- tömeg burgonya a prizmában. Lep­lei elvtárs —, hogy ne legyen nagy ideálisább, ha a prizma 1—1,2 méter | ELEVÁTOROS BURGONYASZEDO GÉP I VALTER KÁROLY TUDOMÁNYOS FŐM UNKATÁRSÉ A SZÓ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom