Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-01 / 206. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1956. szeptember 1. NASSZER VÉLEMÉNYE EISENHOWER NYILATKOZATÁRÓL Kiairó (MTI). Az AFP jelentése szerint Niasszer elnök csütörtök este magához kérette Byrandot, az Egye­sült Államok kairói nagykövetét, hogy kifejtse előtte véleményét Eisenhower elnöknek a szuezi vál­ságról tett nyilatkozatáról A félhivatalos közép-keleti hír­ügynökség Nasszer elnök közlését az alábbiak szerint ismerteti: «•Az egyiptomi kormány sajnálja Eisenhower kijelentését, amelyben azt állította, hogy a Szuezi-csatorna az 1888-as egyezmény értelmében nemzetközi víziót. Válójában az egyezményt az aláíró államok kötöt­ték kifejezetten abból a célból, hogy 'biztosítsák a hajózás szabadságát a Szuezi-csia tonnán. Az egyezmény be­vezetője megállapította: a célkitűzés az, hogy minden államinak biztosítsák a csatorna szabad használatát annak az egyiptomi rendeletnek az értelmé­ben, amelyben hangsúlyozottan le­szögezik, hogy a csatorna-társaság ■egyiptomi társaság, amely alá van vetve az ország törvényeinek és szo­kásainak.-« Az egyezmény azt is megszabta, hogy az előirányzott rendelkezések életbenmaradnak a koncesszió meg­szűnése után is, s ha e koncesszió le­jár, az egyiptomi kormány biztosítja a csatorna igazgatását. A szuezi övezet kiürítésére vonat­kozó 1954-es angol—egyiptomi egyez­mény 8. cikkelye az alábbi záradékot tartalmazza: f »A két szerződő fél elismeri, hogy 11 a Szuezi-csatorna, amely Egyiptom \ integráns része, gazdaságilag, keres- ? kedeknileg és stratégiailag nemzet- közi fontosságú víziót, és kifejezik azt az éltökéit elhatározásukat, hogy a konstantinápolyi egyezményt, amely a hajózás szabadságát garan­tálja a csatornán, tiszteletben tart­ják.« Egyiptom már újból leszögezte, hogy tiszteletiben tartja az 1888-as ( egyezményt és megtartja szavát. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK PHENJAN (TASZSZ) A Koreai Távirati Iroda szöuli sajtójelentésekre hivatkozva közli, hogy a Li Szin Man-kormány az ún. «politikai pártok összeírási törvényének« alapján több mint tíz társadalmi szervezetet feloszlatott. E tény — hangsúlyozta a jelentés — ismételten a dél-koreai reakció fokozódásáról tanúskodik. MANILA (MTI) Az AP jelenti, hogy az ame­rikai katonai tárgyaló felek földte­rületeket kérnek a Fülöp-szigetek- ről, idejekorán jelző . radar-hálózat kiépítésére és más stratégiai célok­ra. Értesülések szerint a radar-háló­zat a Luzontól északra fekvő Bata- nes-szigetektől a délen elterülő Min- danao-szigetig húzódna. PORTLAND (MTI) Az AP jelentése szerint Ful­ton «T. Sheen római katolikus püspök szerdán este kijelentette: a világ po­litikai és társadalmi hatalmának egyensúlya eléikezett ahhoz a pont­hoz, hogy nyugatról keletre billen­jen át. A keleti világ mozgolódik, akár­csak egy óriás, akit éppen most éb­resztettek fel álmából s aki kezdi*1 megfeszíteni izmait, kezdi érezni ha-1 talmát — fűzte hozzá a New York-i püspök, majd hangsúlyozta: az a tény, hogy Egyiptom lefoglalta a Szuezi-csatornát, a Kelet ébredésé­nek csak egyik megnyilvánulása — egyike azon megnyilvánulásoknak, amelyekről a Nyugat nem akar tu­domást venni. BERLIN (MTI) Kodes tábornok, az Európá­ban állomásozó amerikai csapatok parancsnoka az amerikai kongresz- szus előtt kijelentette, hogy a lakos­sággal való viszony megjavítása ér­dekében a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai csapatok le­génységét «megrostálják« és soraik­ból eltávolítják «a volt gengsztere­ket« és a «potenciális gengsztereket«. Berlin (MTI). Düsseldorfban a nyu-J gatnémet bűnügyi rendőrség kedden I megrohanta a nyugatnémet nőszövetségé központját. Több mint három óra hosz-J szat tartó házkutatás során ezer brosú-j rát és folyóiratot lefoglaltak, s nyíl vántartásba vették a központban dol-f gozó asszonyokat. [A „KARD ÉS A PAJZS« LOVAGJAI A volt hitleri tábornagyok és tábornokok Manstein. a háborús bűnös vezetésével tevékenyen részt vesznek a bonni militari- zálési itervek kidolgozásában. A német sajtó közléséből ismere­tessé vált, hogy Manstein elké­szítette a nyugatnémet »kard és pajzs« stratégiáját: a terv szerint a hivatásos ütőképes hadsereg lenne a «kand«, a mák'eiámiak ne­vezett, két és félmillió főnyi te­rületi hadsereg pedig a «pajzs«. Adolf Heusinger altábornagy, a hadügyminisztérium legfelsőbb katonai tanácsának vezetője Ás Felix ven Eekardt, a szövetségi sajtó- és tájékoztatási hivatal vezetője az Egyesült Államokba utazott, hogy tájékoztassa Washingtont az említett tervről.. Heusinger és Eekardt »a kard és a pajzs« stratégia új változatá­val tért haza; ez sokkal átfo­góbb, mint Manstein terve. E változat értelmében az egész nyugatnémet hadsereg «pajzzsá« alakulna át. Washington egyéb­ként úgy védi, hogy a hivatásos hadsereg létszámát 800 000 főre kell növelni A «ka£d« pedig, amint a Neue Zürcher Zeitung augusztus 8-án megírta, az atom­fegyver lesz, amellyel az ameri­kaiak és az angolok rendelkez­nek. A német újságok közléseiből kiviláglik, hogy Bonn nem el­lenzi az amerikai módosítást, te­hát a német ifjúság a NATO ágyútöltelékévé válihart. Blank hadügyminiszter nemrég csak­ugyan kijelentette, hogy a fiatal német ifjak «ismét tekintsék di­csőségnek, ha elsőikül halhatnak meg«. A német militaristák úgy okoskodnak, hogy a kétes «dicső­ség« fejében Washington hozzá­járul a párizsi egyezmények mó­dosításához, tehát a fegyveres erők létszámának növeléséhez és a katonai szolgálati idő meg­hosszabbításához. Nagyon lelke­sednek az amerikai változatért, merít remélik, hogy ezen az ala­pon »taktikai atomfegyverrel« is elláthatják a Bundeswehrt. A (nyugatnémet revánslovagok ugyanis leginkább ebben sánti- kálnak. Érdekességek oiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiiiiiiuuuiiutiuiiimiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiir • ____ m ne n-o nnan A Szovjetunió legnagyobb hídja Krasznojarszkban épül a Szovjetunió leg­nagyobb hídja a Jenyi­szej® keresztül. Tel­jes hosszúsága 2100 méter, szélessége 24 méter. A hídnyílásOfcat különálló egységekből szerelik össze, ame­lyeknek mindegyike 1600 Jonna súlyú. Már javában' folyik az épí­tés. Készülnek a pillé­rek, befejeződtek az egyik keszon (betono­zásának előkészületei, amellyel a víz alatt dolgoznak majd. Egy másik keszonon most fejezik be az armatúra szerelését. 3000 éves fegyvereket találtak egy grúz faluban Üde grúz faluban, nemrégiben földmun­kák során régi fegyve­rekre és ékszerekre bukkanták. Szakértők becslése szerint a ta­lált tárgyak az időszá­mításunk előtti ezre­dik év körül valók. repülőgépet. Ez a gép nemcsak személyszállí­tásra alkalmas, hanem Néger művész az NDK-ban talált otthonra Aubrey Pankey né­ger 'baritonista az amerikai Pittsburgh® született. A lagnéhe-' zebb körülmények közt végezte tanulmányait az cberlinoi és bostoni egyetemen. Ahhoz, hogy megélhessen, al­kalmi munkákat kel­lett vállalnia. Később az új 'bécsi konzerva­tóriumon és Párizsiban tökéletesítette tudásét. A második világhábo­rú kitörésekor vissza­tért hazájába és sok városban adott hang­versenyt. 1947—49-iben európai, ausztráliai és új-zéiandi turnén ara­tott nagy sikereket. A néger művész Párizs­ban telepedett meg, de innen, majd később Angliából is 'kiutasítot­ták, mert a Rosienibarg- házaspár mellett szállt síkra. Azóta az NDK- ban él és a berlini ze­neművészeti főiskoláin tanít. Üjtípusú repülőgép dálkodás és az egész­ségügy számára isi Az újitípusú gépet különle­ges, 220 lóerős motor­ral látták el, a gép Űjabb Pamir-csúcsot másztak meg a kínai és szovjet turisták A kínai—szovjet kö­zöli; expedíció, amely nemrégiben elsőként mfiszta meg a Musz- tag-Atáta Pamir-hegy- ségben, amelyet a »Jéghegyek atyjának« nevez a nép, most a Pamir-hegység egy másik óriását is le­győzte. Egy nyolctagú csoport megmászta a 7595 méter magas Koínigurtyube-fTagot, amely a Pamir-hegy- ség legmagasabb csú­csai közé tartozik. A Szovjetunió legidősebb ejtőernyőse A Szovjetunió leg­idősebb ejtőernyőse a 64 esztendős Alekszej Bjelouszov. Az ejtő­ernyős 25 esztendeje tagja egy speciális tűz- oltócsoportnak, amely erdőtüzekkel száll szembe. maximális sebessége óránként 195 Milome­ter, minimális sebessé­ge 52 kilométer. Igein nagy előnye, hogy vi­szonylag kis pályán tud fel-, illetve leszáll- nl. Csehszlovákiábalni a igen értékes szoűgála- közelmúltban elkészí- tokát tehet a mező- tették a L—60 típusú gazdaság, az erdőgaz- több feladatot betöltő ADENAUER — URAKKAL ÁLMODIK Berlin (MTI). A kölni katolikus nap megnyitását Adenauer kancellár arra használta fel, hogy isméi német polgárháború ^megindítására -uszít­son. Adenauer felkereste azokat a he­lyeket, ahol a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett katolikus hí­vők tartózkodtak és kijelentette előt­tük: Tartsatok ki! Mi felszabadítunk ti­teket! Nem feledkezünk meg a Cseh­szlovákiában és Lengyelországban élő testvéreinkről sem! Adenauer kijelentéseit a részvevők felháborodással fogadták. PÁRTUNK ÉRTELMISÉGI POLITIKÁJÁRÓL A KÖZPONTI VEZETŐSÉG HATÁROZATA pártunk Központi Vezetősége a •*- közelmúltban »A Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének határozata értelmiségi politikánk né­hány kérdéséről« címmel határozatot hoeott, melyben mélyrehatóan ele­mezte a párt érteOmisógi politikáját, megszabta pártszervezeteink számára a feladatokat az értelmiségi dolgozók és a párt kapcsolatának erősítése ér­dekében. A határozat teljes szövegét * Társadalma Szemle ez év augusztu­sa száma közölte. Olvasóink kérésé­nek teszünk eleget, amikor az aláb­biakban kivonatosan ismertetjük a KV értelmiségi határozatéit. A határozat első részében leszöge­zi: az elmúlt li év bebizonyítóttá, hogy helyes volt pártunknak az a tö­rekvése, hogy megnyerje a régi értel­miséget, s ezt az új értelmiséggel eggyé forrasztva a dolgozó nép mel­lé állítsa. Az értelmiség legjobbjai az ország újjáépítésének legnehezebb időszakában áldozatos munkával vá­laszoltak a párt hívó szavára. Népi demokratikus rendszerünk megiszilár- duláiVíval párhuzamosan, a párt erő­feszítésének eredményeként értelmi­ségünk mind nagyobb tömegei sora­koztak fel pártunk mögé és váltak a szocialista társadalmi rend építésé­nek tevékeny munkásaivá. Éirtelimisiégünk tőbbséae tehát ma­gáénak vallja népi demokráciánk alapvető céLkiitűzéseit. Ennék ellené­re az elmúlt öt-hat év során erősen nyugtalanító jelenségek mutatkoztak a párt és az értelmiség kapcsolatá­ban, valamint az értelmiség (különö­sen a régi értelmiség) körében. Podi- tífcai. tartózkodás, Olykor közöny, hú- zádozás! a felelősséggel járó munka­körtől!, a .párttagság megszerzésére irányuló törekvés hiánya tapasztal­ható a régi és olykor az új értelmi­ség soraiban is. A régi érteknisiégiek- mól ebben szerepet játszott töhbnyire polgári származásuk és az, hogy hagy részük különféle polgári ideoló­giai nézeteitől még nem szabadult meg teljesen — állapítja meg a ha­tározat. Az értelmiséghez való viszonyun­kat ugyanakkor károsan befolyásol­ták a párt poflitifcájában elkövetett egyes hibák, az osztályhare feltétlen élesedéséről szóló helytelen elmélet, hogy a fordulat éve után nem tisz­táztuk eléggé az értelmiségnek a szocializmus építésében betöltött sze­repét; ez is közrejátszott abban, hogy a párt- esi állami funikcionániusok je­lentős része lebecsülte vagy még ma is lebecsüli az értelmiséget. Az értelmiség többsége az SZKP XX. kongresszusának határozatait őszinte örömmel fogadta, politikai aktivitása erősen megnőtt. Most egy­részt a XX. kongresszus útmutatásai­nak alkalmazása és az értéknd-séggel szemben elkövetett hibák felismeré­se, másrészt a szocializmus eredmé­nyes építése és az értelmiség 11 éves fejlődése lehetővé s ugyanakkor szükségessé is teszi értelmiségi poli­tikánk megvizsgálását — hangoztatja a határozat. A KV határozata a további ak­^ ban azzal foglalkozik, hogy a helyes célkitűzések és elvek gyakor­lati megvalósításéban (szektárian iz­mus stb.) lépten -nyomon kiütközött az értelmiség társadalmi szerepé­nek lebecsülése. Elterjedt jelenséggé vált az értelmiség megkülönböztetés nélküli azonosítása a kispolgársággal, vagy éppen mint egységesen »reak­ciós rétegnek« szembeállítása a munkásosztállyal. Az értelmiségnek és munkájának lebecsülése, az irán­ta tanúsított bizalmatlanság különbö­ző konkrét formáiban jelentkezik. Ér­re -példaként említi a határozat több egyetemünk rendkívül elmaradott, korszerűtlen fölszerelését, a túlzott takarékossági intézkedéseket, melyek veszélyeztetik a tudományos munka sikerét. Megemlíti, hogy a gazdasági és kulturális tervek kialakításánál gyakran nem veszik igényibe egyes kiváló szakemberek közreműködését. Vonatkozik ez országos és helyi je­lentőségű ügyeikre — mondja a hatá­rozat. Az értelmiséggel szemben váló bi­zalmatlanságinak számos jelét mutat­ta sok párt- és állami funkcionárius kádermunkája. Gyakran -indult haj­sza például pedagógusok ellen -kulák rokonaik stb, miatt, és ez nem egy­szer elbocsátással vagy erkölcsi meg­hurcoltatással végződött. Az efféle egyoldalúság sok igazságtalansághoz vezetett, azoknál sz osztáilyidagan származású érteim, iségiéknél, akik ugyan becsületesen dolgoztak, de el­távolításuk munkájuktól függetlenül szerepelt a káderfejlesztési progra­mokban. Számtalan hibának a forrása az ér­telmiségi területen működő személy­zeti osztályok munkájának sok he­lyütt alacsony színvonala. Mindennek következtében a régi értelmiség meglehetős® széles ’,ö- raiib® él az a nyugtalanító érzés, hogy csak addig van rájuk szükség, amiig nincs elég munkás- és paraszt- származású értelmiségi. Táplálta ezt a nyugtalanító érzést egy időben az a szükségszerű és helyes politikánk is, mely az államapparátusnak muin- káskáderekfcel való megerősítésére Irányult. Az államapparátus munkás­káderekkel való megerősítése nem az értelmiség, hanem a volt kizsákmá­nyoló osztályok ell® -irányult és tel­jes® helyes volt. Népi demokráciánk nem lebecsü- l®dő eredménye, hogy értelmiségünk számottevő része megismerkedett a marxizmus—leninázmius alapjaival, s szorgalmas munkával fáradozik ideológiai képzettsége további javí­tásán-. Az eredménnyel azonban ko­rántsem lehetünk elégedettek. Az ér­telmiség egy része közömbös a mar­xizmus—i®iinizmus iránt. A filozó­fiai és a politikai gazdaságtan rová­sára túlt®gő párttörténet-oktatás nem tudta a régi értelmiséget meg­felelően közedhozni a marxiizmus igazságaihoz, s nem volt eléggé al­kalmas az új értelmiség hatók®y világnézeti nevelésére sem. Kedvezőttenül befolyásolta az ér­telmiség fejlődését a széles körben elterjedt dogmatiizmus, a valódi vi­ták hiánya, az egyéni gondolatoknak gyanakvó fogadása, iskolás módsze­rek a propagandamunkában. "iy/I imdezek következtében az ér­■LTJ’ telmiség jelentős része úgy te­kint a marxizmusra, mint a népi de­mokrácia szükséges járulékára, de nincs meggyőződve arról, hogy szak­mai fejlődése és politikai tájékozó­dása számára nélkülözhetetl®. lg® sok® még mindig nem látnak vilá­gosan oly® kérdésekben, mint a munkásosztály és a párt vezető sze­repe, a hazafisáig és a nemzetköziség összefüggése stb., számos burzsoá világnézeti maradványt hordoznak magukkal, különös® lassú az elsza­kadásuk a vallásos meggyőződéstől. Bár a népi demokrácia az értelmi­ség munkája számára egészen új távlatokat nyitott meg, mégis számos körülmény fékezi alkotó tevékenysé­gének kibontakozását. Az értelmisé­gi szakemberek javaslatai és kritikai megjegyzései gyakran bürokratikus r®dszalbályokba, felülről diktált merev pontokba ütköznek. Ezek a hibák nem kis részb® népgazdasá­gunk és államigazgatásunk túlzott centralizálásával függnek össze. Bár az értelmiség ®yagi helyzete a felszabadulás óta fokozatosan ja­vult, ®nek alakulása az értelmiség több kategóriájánál egyáltalán n / n kielégítő. Elég általános, jelenség különmunkák vállalása, a fizetés megtoldása céljából. Az értelmiség bérezésében nem érvényesül eléggé az ®yagi érdekeltség elve. Sok terü­leten a szakmai felkészültségtől és teljesítménytől függetlmül a beosztá­suk szerint kapják a fizetést. Arány­talanságok vannak az adminisztratív és a tudományos munka dotálásában is, az utóbbi rováséra. Az előbbiekben felsorolt hibák — folytatja a határozat — nagyrésze bizonyos mértéklb® befolyásolja az -új értelmiség magatartását is. Szük­séges azonban ennek a rétegnek né­hány sajátos problémájára is rámu­tatni. Népi demokráciáink nagy eredmé­nye, hogy a felszabadulás után fel­nőtt, többségében munkás- és pa- rasztszármazású új értelmiség száma évről évre növekszik. Jelentős részük szakmailag d®ekasan helytáll, kép­zettségük alaposabb, korszerűbb, mint a kezdő szakembereké volt a múltban. Podirtifcai magatartásuk is tükrözi, hogy a mi rendszerünkben nőttek fel. Sokan közülük kiválóan dolgozó pártmunkások. Fiatal értel­miségünk szakmai fejlődését azm- ban megnehezíti, hogy általános mű­veltségük nem eléggé megalapozott, nincs kellő nyelvtudásuk, nem jár­hattak külföldre. Nincs állami szer­veink részéről intézményes® meg­oldva az új értelmiség szakmai to­vábbképzése. A fiatal értelmiség politikai fej- 1 lődésób® is tapasztalható az utóbbi években bizonyos megtorpa- násL Nem egyszer találkozunk poli­tikai közönnyel és cinizmussal. Ezt részben az egyetemek® folyó . poli­tikai munka gy®gesóge okozza, rész- b® pedig azok a nehézségek, ame­lyekkel az egyetem elvégzése után találkoznak. Különös® a családjuk­tól távol munkát kapott fiataloknak sok a gondja, fájó problémájuk a la­káshiány, mely megnehezíti letelepe­désüket és- családalapításukat. Egyes helyeken kevés megértésre találnak ügyes-bajos dolgaikban a helyi párt­ós DISZ-szerveknél is. Ez aztán oda vezet, hogy -nem egyszer a régi értel­miség politikailag elmaradottabb rétegeinek hatása alá kerülnek. Sokszor az új értelmiség® belül is túlságos® éles választóvonalat húznak a munkás-p®aszt, valamint az értelmiségi és egyéb származásúak között. Ez mindenekelőtt a régi ér­telmiséget sérti, de akadályozza az új értelmiség egy -része aktivitásának kibontakozását is. Nem kielógítő az értelmiségiek kö­zötti pártépítőmunkánk sem.. Ez rése­iben összefügg az értelmiség lebecsü­lésével, részb® pedig annak a kö­vetkezménye, hogy sok pártbizott­ságból hiányoznak a legfontosabb ér­telmiségi munkaterületek ismerői. Az értelmiségiek aránya a pártban 1952-től 1956-ig majdnem a kétszere­sére: 3,9 százalékról 6,1 százalékra nőtt, de még ez a növekedés sincs arányban az értelmiség társadalmi jelentőségével és a pártépítési mun­ka lehetőségével'. A párttagság gya­rapodása az egyes értelmiségi réte­gekben különböző. Viszonylag leg­gyorsabb a műszaki értelmiségnél és nagyon lassú a falusi tanítók között. V® olyan megye, ahol a pedagógu­soknak csak 8 százaléka párttag. En­nek oka nem egyszer az a téves né­zet, hogy az értelmiségiek felvétele a párt kispolgári felhígulásához ve­zet. Pártszervezeteink nem mindig törekednek arra, hogy a szakmailag legképzettebb, legtekintélyesebb ér­telmiségieket nyerjék meg párttag­nak. Mivel ezek között gyakr® v®- mak oiy®ok, akik kritikus® g®- dolkodnak, számtal® esetben előny­ben részesítik a szürkébb, de sirnu- lék®y elemeket. Ez visszatetszést szül a jószándékú értelmiségiek kö­zött. Pártfunkci®áriusaiink egyrésze kellő műveltség és szakismeret hiá- nyáb® húzódozik az értelmiségiek köréb® végzendő politika! munkától és a velük való foglalkozástól. A z értelmiségiek közötti politi- kai és pártépítő munkáiban legfőbb támaszunk a kommunista ér­telmiség. Felelősségteljes munkájá­ban azonlb® sajnálatos módon nem mindig kapja meg a szükséges tájé­koztatást és megbecsülést. A kommu­nista értelmiségiek szívós® dol­goznak, hogy szakmailag ne marad­janak el a kevesebb társadalmi meg­bízatást vállaló pártonkívüliektől, ám amíg több munkát, áldozatot kí­vánunk tőlük, esetleges hibáikért ke­ményebb® v®ják felelősségre őket, eredményeikért gyakr® nem kapják meg a szükséges elismerést. Ez is szerepet játszik abb®, hogy a pár- tonfcívüliek többnyire nem törekszel írek a pártba. * * * A Központi Vezetőség határozatá­nak második részét, melyben az ér­telmiségiek közötti politikai munka fő feladatait és te®dőit szabta meg a Közp®ti Vezetőség, lapunk holna­pi, vasárnapi számában ismertetjük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom