Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-09 / 187. szám

Csütörtök, 1956. augusztus 9. SOMOGYI NÉPLAP 3 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A marcali meddőségi keselőállomás egyéves működése M arcaliban 1950-ben az összlétszómra vonatkoztatva a tehenek 40 százaléka bizonyult vemhesnek. 1955 augusztusában — a meddőségi kezelőállomás megindulásakor — 53 százalék volt a vemhes, míg jelenleg — egy évi rendszeres munka eredményeképpen — 66 szá­zaléka vemhes az összes teheneknek. (A fedeztetett állományra vonatkoz­tatva ez a szóm 75 százalék körül ingadozik!) A fenti adatokból kitűnik, hogy bár azelőtt is folyt meddőségi ke­zelés és eredmény is mutatkozott (öt év alatt 13 százalék), mégis érde­mes volt a meddőség elleni küzdelmet megszervezni, mert így egy év alatt értünk el 13 százalékos javulást. Nem érdektelen ezt a 13 százalé­kot lefordítani közérthetőbb nyelvre is, mert 800 tehén közül az idén körülbelül 100 darabbal több a vemhes, mint tavaly. Ez pedig pénzben kifejezve azt jelenti, hogy egy borjú választási átlagértékét 500 forint­nak véve és egy laktációra eső tej többletet tehenenként 2000 literrel számítva, szerényen is 200 000 liter tej. A kettő pénzben összesen több mint félmillió forint. Ez a népgazdaság haszna egy községben, nem számítva azt a haszontöbbletet, ami a vágó- és tenyészállat értéke kö­zötti különbségből adódik. Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez nem volt szükség sem drá­ga gépekre, sem milliós beruházásokra, csupán becsületes, jó munkára és a parasztság megértő támogatására, amit állandó felvilágosító mun­kával, jó bizalmi légkör megteremtésével biztosítani is lehet. Mi, Somogy megyei állatorvosok büszkék vagyunk arra, hogy So­mogy megye tanácsa az országban elsőként látta be a következetes és szervezett harc jelentőségét a szarvasmarhák meddősége ellen. Iparkod­ni is fogunk, hogy ennek a küzdelemnek mindig az élvonalában halad­junk. Azonban további munkánk sikeréhez és eredményességéhez, a las­san terebélyesedő akció minél teljesebb továbbfejlesztéséhez elenged­hetetlenül szükségesnek látszik, hogy a többi meddőségi kezelőállomás is számoljon be a sajtó nyilvánossága előtt munkájáról. így egyfelől ta­pasztalataink kicserélésével és bővülésével nemes vetélkedés indulhat meg közöttünk az állattenyésztés gyors fejlesztéséért és jövedelmezőbbé tételéért. Másfelől — az állattenyésztés legfőbb irányítói eredményeink­ből okulva — mielőbb szervezzenek országos akciót a szarvasmarha­meddőség elleni küzdelem minél gyorsabb kiszélesítésére, mert ha egy községben egy röpke év szívós, következetes munkája eredményét száz­ezer forintokban lehet lemérni, akkor az országosan várható eredmény szinte felbecsülhetetlen. S éppen a második ötéves terv szempontjából. Br. Dózsa István községi állatorvos, Marcali Még lehet jelentkezni kertészeti szakiskolába A Fertődi Mezőgazdasági Szakis­kola 2 éves kertészeti tagozatára még lehet pótfelvételre jelentkezni. Jelentkezhetnek azok a tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók és egyéni dolgozó parasztok, valamint ezek fiai, lányai, akik az általános iskola 8, esetleg 6 osztályát elvégezték és utána legalább 2 évet dolgoztak me­zőgazdaságban. Felvételi korhatár 17 —28 év. A felvételi kérvényt közvetlenül az iskola igazgatóságának küldjék. A kérvényhez csatolandó: 1. születési anyakönyvi kivonat, 2. iskolai bizo­nyítvány, 3. kétéves mezőgazdasági gyakorlati munkáról igazolás (tsz, áilami gazdaság vagy a tanács állít­ja ki, attól függően, hogy az illető hol dolgozott), 4. vagyoni bizonyít­vány. A Győr-Sopron megyei Fertődön jól felszerelt iskola és diákotthon, teljesen ingyenes ellátás, díjmentes tanulási lehetőség várja a tanulókat. Államunk a tanulmányi eredménytől függően zsebpénzről is gondoskodik. A szakmai gyakorlatok elvégzésére a helybeli országosan híres kísérleti gazdaságban jó lehetőségek vannak. A szabadidő kellemes eltöltését sa­ját mozivetítőgép, szép- és szakiro­dalmi könyvtár, sport, rádió, újság, folyóirat stb. biztosítja. E sokirányú gondoskodást rendszeres, következe­tes munkával, jó tanulással kell vi­szonozni. Az augusztus 19-i ifjúsági találkozó el ★ SZÉP LÁNYOK, FIGYELEM! Tvdjátok-e, milyen nagy ver­sengés indul közietek? Ejnye, nem hallottatok még róla? Igaz, csak­nem elfelejtettem. Pedig rólatok van szó, rátok figyel most min­denki. Álig két hét múlva be kell bizonyítani, hogy mennyi szép, szemrevaló kislány van Somogy­iban. Ha nem igyekeztek, hát le­maradtok a versenyről. És akkor még nékem tennétek szemrehá­nyást. De inkább elmondom gyor­san, meg ne sértsem hiúságtokat. Tegnap sokfelé jártam. Eláru­lom nektek: a fodrászüzletekben, kozmetikai és női ruhaszalonok­ban, a, manikűrösöknél olyan sür­gés-forgást láttam, mint még soha. Több helyre is bekukkantottam, de asszonyok nem voltak sehol. Lá­nyok, szebbnél szebb lányok csi­nosítják, szépítgetik magukat, mi­óta megtudták, hogy színpompás karnexiál lesz a Siófoki Találko­zón. Úgy hallottam, mindenki az első sorokban szeretne felvonulni. Készüljetek rá ti is. Hadd mutas­suk meg országnak, világnak, mi­lyen szép lányok vannak me­gyénkben! A Somogybán vendégszereplő Ifjúsági Cirkusz leánytagjai már azt is elhatározták, hogy divatbe­mutatót tartanák nektek. Keljetek versenyre velük. Most még nem késő. Még lehet segíteni az apró szépséghibákon... Titokban el­árulom azt is — de ne mondjátok meg senkinek —■, hogy fekete szemölcs a bal arcon előnyt je­lent. A Karnevál ifjú hercege megkülönböztető figyelemmel szemléli a szemölcsös kislányokat. Csapjátok be őt, úgy sem veszi észre a nagy forgatagban, hogy természetes-e a szemölcs ... Ne felejtsétek el, a legtöbb ver­senytárs Siófokon akad. Ott már a hercegnő tisztére is van pá­lyázó, egy csodálatosan szép, bá­josarcú kislány személyében. Ugye, belátjátok, nincs már sok idő a gondolkozásra? Jelentkezze­nek gyorsan a találkozóra, meg­látjátok, érdemes lesz ... Arról nem is beszélek, hogy több ezer csinos fiú is eljön a találkozóra. Bs ugye, ti sem sajnáljátok, ha megakad a szemük rajtatok? ... J. B. Az „osztályhű“ Épül a marcali ünnepi vásár Az állami és földművesszövetkezeti kereskedelem megkezdte előkészületeit az immár hagyományos augusztus 19 — 20-i vidám vásárra, ahol többek kö­zött 200 kerékpár, 60 motorkerékpár várja a vásárlókat. Újszerű lesz a vá­sárban, hogy a részletakció keretében vásárolható cikkféleségeket: tűzhelye­ket, rádiókat st'b. a marcali vidám vá­sárban, a helyszínen is meg lehet vá­sárolni. 1950-ben még verte a mellét: elvtársak, ón a munkásosztályból jövök, oda tartozom, az az én osztályom. Szépen szer­kesztett mondatokban tudta elmondani frázisait. Minden önéletrajza a munkásosztállyal kezdő­dött, a múlttal, a prole­tárnyomorúsággal. Akkor úgy írta — apja munka- nélküli proletár volt, a nagyapja cseléd valami grófnál — így keveredett össze benne a munkás- és parasztvér. s innét volt, hogy bátran és a legtöbb joggal beszélt a munkás-paraszt szövet­ségről. De aztán, ahogy múltak az évek, úgy fogytak önéletrajzából a nyomorúságok. Kapott egy íróasztalt, s akkor már így beszélt: mi, a munkásosztályból jött ér­telmiségiek. De azért még szavalt: a munkásosztály az én osztályom, a munkások közül, a gyárból jöttem, ott az én igazi életterem. Aztán egyszer felajánlot­ták neki: menne vissza 3z üzemébe, szükség vol­na rá. Napokig dúlt-fúlt, orvoshoz szaladt, s aztán kisütötte, hogy rá az író­asztal mellett nagyobb szükség van. De a mun­kásosztályt azt soha nem tagadja meg. A múltkor épp hazafelé tartott, ami­kor egykori üzeméből is kifelé jöttek volt munka­társai. Hirtelen megra­gadta a barátja karját, áthurcolta a másik oldal­ra, s nagy buzgón muto­gatta neki a kirakatot. Érdekes volt a kirakat, nem tehet róla, hogy nem vette észre volt munka­társait, akik olajos ruhá­ban — mint ő egykor — lépdeltek hazafelé. Nemrég töpörödött kis asszonyka kopogtatta meg az igazgatói irodát megelőző »Titkárnő« fel­iratú szoba ajtaját. A tit­kárnő rákiáltott: tessék kint várni, kérem. Az asszonyka szerényen, alig hallhatóan vissza­szólt: a fiammal szeret­nék beszélni. — De ki a maga fia? —- Hát, a ... — mondta az asszonyka, s mutatta az igazgatói szo­ba ajtaján lévő nevet. Tegyük csak fülünket a kulcslyukra. Nem illik hallgatózni, de ez alka­lommal kövessük a tit­kárnő példáját. — Jaj, mama — hallat­szik egy bosszankodó hang —, mondtam már, ne zavarjanak az irodá­ban. Annyi a dolgom, azt se tudom, hol áll a fe­jem. Igen, igen — szakít­ja félbe a dadogó asz- szonyt — tudom, miért jött, de majd elintézem. Higgye el, nincs időm meglátogatni magukat, még arra sincs, hogy él­jek. Van pénze? Tessék, tessék ... de mama, most várnak, sürgős dolgom van. Az asszonykát kitusz- koija az ajtón, s az ott áll maqa elé nézve, kezé­ben szorongatva egy öt­ven for in tost ... Most már más körök­ben forog, s egyre rit­kábban emlegeti a mun­kásosztályt, a származá­sát, a volt nyomorúságot. Ho! van az már? ő ma már igazgató, s csak ak­kor jut eszébe az osztá­lya, amikor felettes szer­vei behívatják, bírálják, ilyenkor mellére teszi a kezét, s nagy pátosszal mondja: — De elvtársak, én cqy, a munkásosztályból jött igazgató vagyok ... S azt hiszi, ez magában elég is ... — ys — VIGYÄ Z& a t fj z m. k : Az Országos Tűzrendészeti Parancs­nokság felhívása A Belügyminisztérium Országos Tűzrendészeti Parancsnoksága nyo­matékos felhívást intéz a gépállo­másokhoz, állami gazdaságokhoz, ter­melőszövetkezetekhez, traktorveze­tőkhöz, valamint az egyénileg dol­gozó parasztokhoz a tűzrendészeti szabályok szigorú betartására. Az utóbbi hetekben ugyanis a nyári mezőgazdasági, különösen a cséplési munkáknál előfordultak tűzesetek. Veszprém megyében például a Sza­badságpusztai Állami Gazdaságban több hold lábon álló gabona elégett és egy arató kévekötőgép erősen megrongálódott. A Sóskúti Állami Gazdaságban 12 hold borsótermés vált a tűz martalékává. A tüzet a gazdaságvezetők gondatlansága okoz­ta. Ugyancsak több esetben idéztek elő tüzet a gyermekek. Ezért az Or­szágos Tűzrendészeti Parancsnokság felhívja a szülőket, fokozottan ügyel­jenek arra, hogy gyermekeik kezébe ne kerüljön gyújtóeszköz. Hatásos módszer Horváth István, a Kaposvári Cukorgyár gépműhelyének főmű­vezetője és Arazim Viktor üzem­vezető nem helyeselte a tervet. Fö­löslegesnek tartották az új beton- raktár fölött tervezett iszappálya megépítéséhez az előirányzott há­rom és fél vagon vasanyagot. Ja­vaslatuk szerint egy vagon húsz mázsa anyaggal üzembiztosra fel­építhető. A budapesti mérnökök, a terv készítői egyetértettek a he­lyi szakemberek véleményével. Az újítás valóság lett. Az iszappálya dolgozik... Rendben!... De vajon rendben van-e, hogy az Élelmezés- ügyi Minisztérium illetékes osztá­lya április óta ül az elfogadott és bevezetett újításért járó jutal­mon ?(!) Az újííásra-ösztönzés hatásos módszere! Ideje, hogy a XX. kongresszus után, amikor temérdek szó esik (egyes helyeken még mindig csak szó!) az új szellemről, a friss leve­gőről, mindenütt kiszellőztessenek és a bürokráciát eltemessék végre. _ — mj — NEM LEHETNE FIGYELMESEBBEN? Fábián Imre niklai dolgozó paraszt nemrégiben pecsétes papírt — fizetési felszólítást — kapott a községi tanács­tól. Figyelmeztették: amennyiben a hát­ralékos biztosítási díjat pár napon be­lül ki nem fizeti, úgy kamatokkal együtt behajtják .. . Fábián Imre nem tudta mire vélni ezt a felszólítást, hi­szen nem kell őt figyelmeztetni, tudja ő a kötelességét — évődött. A biztosí­tási díjat már február 16-án befizette. Kezében van a nyugta is. Éppen így tudnia kellene ezt a niklai tanács do gozóinak is. Ez esetben úgy látszik ner a felszólított Fábián Imre, hanem a oí felszólító tanácsi dolgozó volt a ha nyag aki nem vezette rendszeresen nyilvántartást. Ez pedig semmiképpe sem j°. Csak feleslegesen zaklatna kötelességüket pontosan teljesítő ga: dákat. Niklai tanácsi dolgozók! Nem lí hetne figyelmesebben, pontosabban? .. (Eremuszi Sándor levele nyomán.) Bizíafó kezdet A délelőtti műszák befejeződött. A fiatalok arcukon várakozásteli izga­lommal sürögtek-forogtak a Textil- művek előcsarnokában. Bár hallot­tak már róla, most mégis megálltak a nagy tábla előtt, s figyelmesen vé­gigolvasták a hirdetést. De idősebb dolgozók is várakoztak ott. A »Min­denkit szeretettel meghívunk« fel­irat rájuk is vonatkozik, s kíváncsi­ságot, érdeklődést kelt mindenkiben. A tábla nagy betűi csálogatóan hir­detik: IFJÚSÁGI PARLAMENT — Mi lesz ez tulajdonképpen? — Menjetek fel a második emelet­re, majd meglátjátok. — S a lépcsőn már magyarázta a fiatal DISZ-vezető — Nem gyűlés lesz ez! Amolyan be­szélgetésféle. Érdemes elmenni. Ott lesznek az üzem vezetői is, választ adnak a kérdéseinkre. Volt, aki az első percekben idegen­kedett. Érthető, hisz ez az első al­kalom, hogy az ».4« műszák ifjai bát­ran, őszintén elmondhatják vélemé­nyüket, észrevételeiket szemtől szembe a vállalat vezetőivel, és választ ad­nak kérdéseikre. A fiatalok nagy többsége örült e rendezvénynek, s megfelelő komolysággal készült rá. —• Mégis csak nagy dolog lehet ez — mondta az egyik fiú —, ha még a Központi Vezetőség titkára is el­jött. Mert ott ült az asztalnál Mol­nár János elvtárs, a DISZ KV tit­kára és Kóczán Magda elvtársnő, a Megyei DISZ Bizottság titkára is a vállalat vezetőivel. Először némi feszültség érződött a teremben. A több mint száz fiatal és idősebb dolgozó egymásra várt. Ahogy már megszokták, valami be­vezető előadásfélére számítottak, s mivel ez elmaradt, kissé váratlanul érte őket a lehetőség, hogy elmond­ják véleményüket. De csak néhány percig tartott a megilletődés. Aztán megindult a szóáradat... — Az ígéretet tetteknek kell követ­ni. — Ez az első gondolat, amely határozottan csendült ki Lászlóvári elvtárs szavaiból. A Leányotthon la­kóinak óhajáról volt szó, hogy fod­rász- és kozmetikai szalont állítsa­nak fel részükre. ígéretet kaptak már a fiatalok, de aztán nem beszélt erről senki. És most Róna elvtárs tájékoztatója után megnyugodtak a lányok. Egy-két hét múlva ez a vá­gyuk is teljesül. Az első felszólalást :iagy taps kö­vette. Ezután már felszabadultan, gyors egymásutánban emelkedtek magasba a kezek. Kisnagy Jánosné például a szálszakadást mérők fi­gyelmetlen és felületes munkájára panaszkodott. Elmondta azt is, hogy a rossz állapotban lévő hüvelyek gátolják a lányok munkáját. Az üzem igazgatója rövid és megnyug­tató választ adott... Faragó elvUírsrőt a DÍSZ anyagi ügyei érdekelték. Elmondta, hogy a titkári értekezleten úgy értesült: a DISZ megkapja az olajos hulladék megtakarításából származó ' összeg tíz százalékát. Kíváncsi volt rá, hogy valóban megkapják-e ezt a fia­talak. A parlamenti ülésen nyomban kiderült, hogy bizony nem így van, mert azóta megváltoztak a fel­tételek, s az eredeti elképzelés he­lyett most a legjobb szervezeteket jutalmazzák. Ez a felszólalás arra intette a DISZ vezetőit, hogy rend­szeresebben tájékoztassák a fiatalo­kat a versenyek feltételeiről is. Panasz hangzott el az étkeztetés­re vonatkozólag. Többen kifogásol­ták, hogy rossz az üzem melletti Népbolt áruellátása, hogy kevés a vasaló a leányotthonban. Ezekre a legilleiékesebb, Lukács elvtársnő, az üb elnöke adott választ. Egyre jobban nekitüzesedtek a fiatalok. Öröm volt hallgatni bá­torhangú bírálatukat, okos, megfon­tolt javaslataikat. Kiderült például, hogy a fiatalok nincsenek megelé­gedve a MÖHOSZ munkájával. Pe­dig ez a szervezet 100—130 fiatalt is foglalkoztathatna. Gál Rózsa és többen is elmondták, hogy motoros és rádiós-szakkört szerveztek az üzemben, de a MÖHOSZ nem ad (elszerelést, s a szakkör nem működ­het. Az ifjúsági parlament ülésén hang­zott el több jogtalan kérés is. Ez azonban nem csökkenti, sőt, növeli a parlamenti ülés értékét. Ez min­dennél jobban igazolja, hogy feltét­lenül szükséges minél gyakrabban összehívni az ifjúság fórumát. Jogtalan volt például Varga István elvtárs kérése, hogy a rezsiműhelyt nem a könnyű-, hanem a nehézipar­hoz kellene sorolni. Ugyanakkor megállapította, hogy náluk a norma annyi, amit éppen beírnak, ezért nincs is szükség normára, legalább három munkaerő felszabadulna. Válaszolnak a vezetők Róna elvtárs azonnal megmagya­rázta, hogy a termelés szempontjá­ból milyen helytelen lenne eltöröl­ni a normát, nem beszélve arról, hogy általa a dolgozókat is anyagi károsodás érné. Helytelen volt Ba­logh elvtárs elgondolása is, aki a la­katosak bérének egyenlősítésé* kér­te. Neki is röviden válaszoltak az üzem vezetői, s elmondták, hogy szocializmust építő hazánkban min­denki a végzett munka mennyisége és minősége arányában kapja bé­rét. Ugyanezt a választ kapta Kor­mos elvtárs is. Hasznos volt ez c parlamenti ülés azért is, mert politikai tájékozatlan­ságból fakadó kérdésre is adott vá­laszt. Kisnagy Jánosné mondta el hogy zavarban van a diszisták előtt, nem tudja, mit mondjon, mert úgy értesültek, hogy Rákosi elvtárs tag­ja maradt a Központi Vezetőségnek, s mégsem látták fényképét a többi vezetőé között. Domjánné elvárs, a pártbizottság titkára válaszolt, s a fiatalok mind­járt rájöhettek tévedésükre, hisz a Szabad Nép a Politikai Bizottság tagjainak fényképét közölte és nem a Központi Vezetőségét. Ilálzosi elv­társ természetesen továbbra is^_tag- ja a KV-nak és részt vesz az ország irányításában. Okos javaslatok A legtöbb javaslat és jogos bírá­lat Kubacska elvtárs ajkáról hang­zott el. Bírálta többek között a DISZ Központi Vezetőségét amiatt, hogy ritkán látogatja meg őket, pe­dig egy ilyen nagy üzem fiataljai több segítséget várnának a központ­tól is. A fiatalok köszönetét fejezte ki Kubacska elvtárs azért, hogy az »Ismerd meg hazádat« mozgalom ke­retében most már igényelhetik az üzem gépkocsiját különböző kirán­dulásokra. Ez a mozgalom azonban »Ismerd meg megyédet« mozgalomra korlátozódik, mert a gépkocsi nem hagyhatja el Somogy területét. En­nek megoldásához is segítséget kért a Központi Vezetőségtől. Megszívlelendő javaslat volt, hogy az üzemben építsenek sportuszodát, vagy alakítsák át a tűzoltó-meden­céket erre a célra. A megvalósítás azonban, mint Róna elvtárs mondta, most még anyagi nehézségekbe üt­közik. De megvalósítható az a kí­vánság, hogy szervezzenek küldött­ségcseréket jugoszláv textiles fiata­lokkal, valamint, hogy ifjúsági aka­démiát indítsanak a Leányotthon­ban a központi elvtársak segítségé­vel. Rendkívül vonzó és követendő volt a Textilművek ifjúságának első parlamenti ülése. Tizenhét hozzászó­lás, vélemény hangzott el a fiatalok ajkáról. Hiba volt azonban, hogy aránylag kevés szó esett a DISZ szervezeti, tartalmi munkájáról. Ku­bacska elvtárs kivételével úgyszól­ván senki sem beszélt az üzem if­júsági szervezeteiről, s arról, miként lehetne megjavítani a szervezeti éle­tet. Kifogásolhatjuk, hogy a fiatalok nem bírálták, nem vonták felelős­ségre az üzemi DISZ végrehajtóbi­zottságot, holott az elhangzott kéré­sekből már sok mindent 'megoldha­tott volna. A kezdet mégis biztató. A fiatalok azonban csak akkor mondják el bát­ran, őszintén véleményüket, észre­vételeiket, ha szavukat tettek köve­tik, s orvosolják sérelmeiket. A DISZ Bizottságnak tehát éppen ezzel kell lehetővé tenni, hogy fiaik, lányaik bízzanak bennük, s egyre nagyobb lelkesedéssel, segíteniaka- rással vegyenek részt a következő ifjúsági parlamenti üléseken. JÁVORI BÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom