Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

Vasárnap, 1956. augusztus 19. SOMOGYI NlrLAF f ■c/t múlt főtylosztőttiábél ^ törvény alkotója, megtartója ■ZOCZOR JÁNOS higgadt ter- mészetű, szelíd nézésű em­ber. Nem fecsérli a szót, de az igaz­ságért mindig bátran hallatja sza­vát. Emiatt valamikor gyakran húz­ta a rövidebbet... Mi joga volt a »rongyos« zsellér­nek?! Szót emelni az igazságért? Még mit nem!? ... Különösen egy fölszentelt káptalani birtokon! Ö mégsem hallgatott. Ahogy ér­telme tágult, annál nyugtalanabb lett... Nem is tudott tartósabb ideig egy helyen megállapodni... De akárhová vetette is a sors: nap­számba, vagy részért dolgozott, még ha kubikosnak állt is, húzta az ág, mint a többi szegény embert. Az akkori törvény nem védte meg se­hol ... — Nehéz volt... — jegyzi meg csendesen, majd hozzáteszi: — De sokra megtanított... Igen. Megtanulta gyűlölni azt a világot, amelyikben a dolgozó em­ber nem lehetett irányítója saját sorsának. Annál jobban tiszteli, be­csüli, szereti és féltékenyen őrzi azt a törvényt, amelynek életrehívásá- nál már őt is megkérdezték, s amely neki is emberhez méltó jogot bizto­sít. Boldog érzéssel gondol vissza ar­ra a napra, amikor ezelőtt hét évvel először hallotta: a magyar dolgozó nép alkotmánya... Ekkor érezte ma­gát először igazán egész embernek. Koczor János több év óta közvet­lenül is részt vesz a törvény végre­hajtásának irányításában. Először a Balatonkiliti Községi Tanácsban viselt tisztséget. De mint törvény- tisztelő igazságos embert másfél év­vel ezelőtt bátran állították felelős­ségteljesebb posztra. Ádándra küld­ték begyűjtési megbízottnak. Egyes ismerősei akkor azt mondták neki: »No, János, nem valami népszerű feladatot kaptál... Méghozzá Ádán- dcn, ahol sok a hátralékos ...« ö csak mosolygott erre. Tudta: ehhez a munkához is csak szív, emberség kell. Az igazságért nem róhatják meg. S nem csalódott. Ma már olyan bizalommal viseltetnek iránta az ádándi gazdák, hogy nemcsak a be­gyűjtéssel kapcsolatos, de egyéb ügyes-bajos dolgaikkal is szívesen fordulnak hozzá. Ö meg készségesen ad tanácsot: segít, amiben tud... Igaz, nem ment ez máról holnap­ra... Hiába, nem egyformák az emberek. Ádándon is akadtak tör­vényszegők, hanyagok... ök persze, ferde szemmel néztek rá... De ná­luk sem rontctt ajtóstól a házba ... Türelmesen a maga higgadtságával, magyarázott az embereknek a tör­vényről, a jogokról, kötelességekről. Nem »csapkolódott« a törvénnyel, csak ahol már a szép szó kevés volt, ott alkalmazta a szigorúbb eljárást. És érvényt szerzett a törvénynek... A múlt év végére már egyetlen hát­ralékos sem volt Ádándon. Tiszta lappal kezdték az új évet. P’ZUTÁN MÁR bizton számi t­•*-J hatott az élenjárók segítségé­re is. Nagy József hétholdas gazda — azonkívül, hogy az elsők között ren­dezi mindig beadási kötelezettségét, — szakít időt arra is, hogy felkeres­se szomszédait, s biztassa őket köte­lezettségük teljesítésére. Ádándon, ahol korábban annyi volt a hátralékos, ma már megtisz­telik, aki elsőnek, vagy legalább is az elsők között teljesíti beadását. A tavasszal ötven egyéni gazda lépett párosversenyre, hogy melyikük ad előbb húst, zsírt, tejet, kenyeret az ország asztalára, kinek a neve ke­rül előbb a begyűjtési dicsőségtáb­lára. A falu pedig Ságvárral vetél­kedik — nagy fölénnyel. — Mind az ötven versenyző gazda — köztük el­sőnek Nagy József, Gere József, Kiss József — beváltotta adett sza­vát, teljesítette augusztus 20 tiszte­letére tett fogadalmát. Az augusztus 7-i versenyértékelés is az ádándiak jó munkáját dicséri. A járás nagy­községei között a második helyen haladnak a begyűjtéssel, mögöttük- hagyva ságvári versenytársaikat is. A július végéig esedékes begyűjtési tervet hízottsertésből 140, vágómar­hából 119, tejből 99 százalékra tel­jesítették. Tojásból és baromfiból pedig már a háromnegyedévit is túl­teljesítette a község. A gabonát a cséplőgéptől viszik a gazdák a be­gyűjtőhelyre. Több gazda akart ad­ni búzát az egyéb beadás fejében. Szabó Ferenc pl. tojáshátralékát búzából akarta rendezni. Megértet­te vele Koczor elvtárs, hogy jobban jár, ha a tojást adja le, s a búzára szabad értékesítési szerződést köt. Másnap Szabóék nemcsak a hátra­lékot, hanem egész évi tojásbeadá­sukat rendezték: 71 darab tojást vittek a begyűjtőhöz. Koczor elvtársnak 630 gazdával van dolga... S mindegyikkel szót kell értenie, s szót is ért. Többen panaszkodtak, hogy a vállalat ha­táridőre nem tudják leadni a hízott­sertést, mert közben az állat meg­betegedett, elment az étvágya, s nem üti meg a kívánt súlyt. Koczor elvtárs állatorvost hívott. Aztán sorba járta a gazdákat, hogy ki ad­ná be előbb sertését. Hogy a község ne maradjon adós, hisz az ország számít rá. Mindig voltak vállalkozó gazdák. így aztán megértéssel em­berségesen intéződnek el a dolgok. Persze, néha akad kötelességmulasz­tó ember is. Gazdag Jozsefné — egyedül vele fordult elő a község­ben — elcsépelte gabonáját, de több­szöri felszólításra sem adta be a kötelezőt. Elő kellett venni a törvé­nyes szankciókat. Most már Gaz- cagné is belátja cselekedetének helytelenségét. Nem is tarthat hara­got s miatt a begyűjtési megbízot­tal. a« ÉG ANNYIT Koczor János- ról, hogy öt gyermeke van, családja Balatonkilitin lakik és bi­zony most, a nagy begyűjtés idején csak ritkán tud hazamenni, mert mostanáig vasárnap is cs peltek. ö pedig nrndig ott van a gépeknél. A járásnál még annyit mondtak róla, hogy 6 a járás egyik legjobb begyűj­tési megbízottja. Érdemes tőle tanulni. Szűcs Ferenc Rekordteljeaítmény a Mélyfúró Vállalatnál Kiemelkedő eredményt ért el vál­lalásának teljesítésében Szenti Ist­ván munkaérdemrendes vezető fú­rómester brigádja a Kaposvár Cse­ri úti fúrásával. Szinte egyedülálló esemény a Mélyfúró Vállalat törté­netében, hogy nyolc nap alatt 298 folyómétert lefúrjon egy brigád. Szenti elvtárs vállalta, hogy augusz­tus 20-ig 300 métert lefúr, vállalását túlteljesítette, mert 298 méterben már vízadóréteget talált 17-én. Kaposvár vízellátási nehézségek­kel küzd. Különösen jelentős tehát Szenti elvtárs brigádjának teljesít­ménye, mert ezzel nagymértékben segít a vízellátás megjavításában. Augusztus 1-én kezdték meg a fel­szerelést, és ha megkapják a szűrő­ket, jövő héten befejezik munkáju­kat, jó minőségű ivóvizet szolgálta­tó kutat adnak át. Arra kérik a vál­lalat vezetőségét, műszaki csoport­ját, hogy távolabbi munkahelyeiken is hasonló segítségben, jó anyagel­látásban részesítsék őket. Akkor teljesíteni tudják bányásznapi fel­ajánlásaikat is. . MÁTÉ JÓZSEF TANÁCSTAG így növeli az alkotmány tekintélyét TJa Máté József neve kerül szóba Csurgón, csak jót mondanak róla az emberek. Ilyeneket: szorgos, példamutató a munkában, a közügyekben is gyakran hallatja hangját, a legjobb tanácstag. így vé­lekedik róla a községi tanács elnökhelyettese is. Felkerestem hát Béke utca 14. sz. alatti lakásán Máté Józsefet, az utca tanácstagját. Esős idő lé­vén, éppen odahaza találtam. Előző nap festették be a szobákat, a csa­lád a lakás tisztogatásával foglalatoskodott, készültek az ünnepre. Máté József 53 éves, középtermetű, jóbeszédű, szíves vendéglátó, a mezőgazdaságban jártas ember. Csurgón született, jól ismer mindenkit. A legutóbbi tanácsválasztáskor választották meg tanácstagjuknak a Békt utca lakói. Mivel szolgált rá azóta a dolgozó parasztok, az állampolgárok bizalmára? Egyszerűségével, szorgalmával. Bármilyen kéréssel jönnek hozzá választópolgárai, segít nekik, eljár ügyükben. Márciusban, amikor választóinak beszámolt tanácstagi működéséről, a választók megbízták: járjon közbe a tanácsnál, hogy a Béke utcában téglából megépítsék a járdát. Máté József kiszámította azt is, hogy a 800 folyóméter járda épí­téséhez kb. 24 ezer tégla szükséges. A Béke utcaiak azt kérik: adjon a tanács téglát és kőművest, a tégla-homok odaszállítását, az egyéb gya­logos munkát ők majd társadalmi úton megoldják. Régi gondja-baja a Béke és a Rákóczi utcai lakóknak a Máriás-patak medrének kitisztítása. Ezt az árkot 20 évvel ezelőtt tisztíttatták utoljára, azóta behordta medrét iszappal a viz, oldalát betúrták a disznók, be­nőtte a nád, fű és bokor. Egyszóval a víz megakad. Néhány esztendeje emiatt az árvíz egész utcákat öntött el, de a kertekben a tavasszal, ősz­szel így is áll a víz. A tanács eddte nem sokat tett. Pedig a Béke és Rá­kóczi utcaiak a kitisztítás bizonyos költségeit is vállalnák. Máté József most azon töri a fejét, hogyan lehetne a dolgozó parasztok panaszát orvosolni. Van még egy problémája Máté Józsefnek: a Béke utcában van a kaposvári SERNEVÁL hízlaldatelepe. Itt a legnagyobb tisztátalanság uralkodik, ettől igen nagy bűz van. Segítségül hívta a tanácsot, a párt- szervezetet. De tudja ő is, akkor nő igazán a tanácstag tekintélye, ha a képviselt emberek ügyét el is intézi. Segítsenek hát neki. V. J. Nem a beadás, hanem a vetéstervek megszüntetéséről van szó A Maqyar Nemzet augusztus 12-i száma cikket közöl »Az egyéni pa­rasztgazdaságokról« címmel. A cikk nagyon helyesen felveti, hogy a má­sodik ötéves tervben a mezőgazda­ságra előirányzott 27 százalékos ter­mésnövelésben jelentős feladat jut az ország földterületének 60 száza­lékát művelő egyéni parasztgazdasá­gokra. A cikknek van egy része, amely a dolgozó parasztok körében félreér­tésre ad okot. Számos helyről érke­zett kérés arra vonatkozólag, magya­rázzuk meg, mit jelent a Magyar Nemzet említett cikkének következő része: »Az elmúlt évek során az egyéni termelők sok zaklatásnak, bü­rokratikus és tmerev intézkedésnek voltak kitéve különböző rendeletek végrehajtása során. Éppen ezért egyetértésükkel találkozott az az in­tézkedés, amely a kenyérgabona ki­vételével az összes többi növények kötelező kivetését megszüntette.« (Nem a beadás kivetésének, hanem a vetésterveknek megszüntetéséről van szó. Szerk.) Sokan ez a részt a kenyérgabonán kívüli beadási kötele­zettségek megszüntetésére értik. Vannak, akik már azt hangoztat­ják, hogy a jövő évben nem lesz sem élőállatból, sem állati termékek­ből kivetés. Ez a híresztelés valótlan, az említett (nem egészen pontosan fogalmazott) rész félreértéséből, fél­remagyarázásából ered. Mert hiszen a kormány csak úgy tudja kielégíte­ni a fontos közszükségleti, élelmezé­si cikkekből — tej, hús, tojás, ba­romfi, zsír, burgonya, stb. — a szük­ségleteket, ha előre kidolgozott terv szerint be is gyűjti a népgazdaság egésze szempontjából szükséges mennyiséget a mezőgazdasági terme­lőktől. A beadás eltörlése zűrzavarra, ellátási nehézségekre vezetne. Ez pedig ellentmondana az egész nép, a dolgozó parasztság érdekeinek is. Színek, hangok, illatok, orgiája, piros, sárga, atlaszkék, habfehér, csupa csuda, üde színzuhatag: kaca­gás, ének, trombitaszó; halászlé, la- cipecsenye, édességek illatözöne. Vásár. Marcaliban ma mindenki örül. A vevő az árunak, amivel gazdagodott, ami a kényelmét szolgálja, vagy szépségét emeli. Az eladó a bankók halmazának. Tízéves a forint — ennyi egy délután még nem állt a házhoz... Kapaszkodj egy piros léggömbbe, emelkedj a kápráztató kékbe és nézz le! Forog, nyüzsög, mozog minden. Ugye, beleszédülsz? Szállj le, és gyere velem! Néni, merre van a vásár ? — Mit kérded, nézz az égre! A kérdező kamaszok összevigyo­rognak. Már akarják mondani, bo­lond kend néni, meg minket nem le­het beugratni, mikor az egyik a fél­szemét »megreckérozza«, fölsandít: — Odanézzetek — bömböl, ahogy a torkán kifér és az égre mutat, az állomás felé. — Utánam! Megindulnak nagy ricsajjal a Petőfi utcán. Egy pillanatra sem veszik le szemüket a piros léggöm­bök fölfelé örvénylő csapatáról... A toronyóra — Hun vették a kendőt? — Balatonlellei asszonynál. — No nézd csak, mi ez itt rajta? Ez a csudabogár, ni?! — Látszik, hogy göcseji a néni, hát ez a Balaton... — Persze, iszen ezek itt a stran- dozók... Hát ilyen kendőt neked is veszek lányom, igazán szép.., Ezek a virágok is ... csudálatos... Hát ezek a csipkék? Csak nem az Ivuszánétól valók? — Attól bizony, lelkem ... — Béláék hun vannak? — Jegygyűrűt néznek a bejárat­nál ... ott az OFOTÉRT, látja, ott a vendéglő mellett. All a vásár — Azé hát. — No, asszony, gyere, te úgyse hiszed az ilyesmit! — Hát itt gyűrű is van? — Van itt még toronyóra is, ga­lambom — csipkelődik az egyik fe­hérköpenyes földszövös. — Az ángya térde. — Nézzen oda! — Tényleg. Nahát... De az nem i" óra... Pityu, merre vagy, gyere ide, fiam! Látod ott azt a kis le­gényt? Olyan mint te. Látod, mek­kora léggömböket tart?! Látod? (A vásár plasztikus emblémáját mutat­ja, melyen egy futó apróság méteres átmérőjű, valódi léggömböket ereszt.) — Nem röpül az égbe? — Oda van szögezve fiam, a to­ronyhoz ... — Szegény ... A szív, a csók és a tombola — Nem mersz, nem is mersz! — fügét mutat, — neked csak a szád jár, a szád jár, igenis csak a szád jár — csúfolódik a lány. Talán 18 éves, szeme akár az érett májusi cseresznye, fekete és fényes. A fiú sem több 19-nél, akit csúfol. Elvörö­södik. Hej, somogyi vér, somogyi vér! A bábszívet, amit a kezében szorongat, a pultra teszi, derékon kapja a leányt, és ott mindenki előtt magához öleli. Megcsókolja: egyszer, kétszer, háromszor... Egy szikár szemüveges rosszallóan tekeri a fejét. A közelálló lányok kuncognak... Űj vevő után néz a kiszolgáló: őt csak az üzlet érdekli. (Napközben!) A lány riadtan bontakozik az ölelésből. Pirosabb a pirosítónál! Zavartan tekint hol a bábszívre, hol a földre — föl nem mer... Az­V. A marcali vidám vásárból jelentik i tán mint akinek hirtelen eszébe jut valami, megragadja a fiú karját: — Gyere, mert lekésünk a sorso­lásról. A bábszív a pulton marad... Többet ér egy zöld Pannónia. Nálatok mi fogy ? — Nálunk a gyerekkonfekció... Itt a szeptember, kell az iskolások­nak. — Tessék, kérem? ... hogyne, az is van... megfelel? ... másikat is? Persze, itt a másik buksi, no gyere öcsi!?... Edd meg szépen a fa­gyit ... úgy, most megtöröljük a kis szádat... No ne pityeregj, micsoda katona lesz belőled... Dugd bele a kis kezecskédet. Ügy... a másikat is ... Mintha rád öntötték volna ... Ikrek? ... Nekem is vannak, azok lányok... Sose irigyelje ... több a gond velük, mint egy féltucat gye­rekkel ... Az asszony már most a stafirungra spórol... Hogy hány évesek? ... Nem ... Még annyi sem... De bizony, most mennek ők is az elsőbe... Kóstolgatok Akkor találkoztam velük először, amikor a gombai hegyit kóstolták. Meg se kottyant nekik. (Pedig a szakcsoport termelése: finom is, tü­zes is! Táncra csiklandozza a tal­pat.) A baglasi bikavér még nem szállt a lábukba, de a kőröshegyit bizony már ülve kortyolgatták. Hát ott mi van ? — Meccs. Siófok—Marcali. Baj­noki... Még 0:0... Micsoda üvöltés. A fa tetejéről is kiabálnak, ni!... Oda nézz a pálya szélén, hogy ha- donász az az ipse!... — És ott? — Barátom! Többen vannak, mint a meccsen. Miskát bámulják... 19 esztendős liliputi... odasüss mek­kora! Az én lányom nagyobb, es­küszöm, pedig az még csak három hónapos. — Amott? — Micsoda csődület?! Zm ... brr ... zmm ... mm ... — Megsüketül az ember!.. Mit mondasz? Halálkatlan? ... Jaa ... egyszerű: centrifugális erő plusz hatszázas Indián, direkt indulás, kilencven kilométer ... — Fölülnél rá? — Inkább a nagykés! Na ... sz ... jó! Förgeteges taps. Ekkorát csak a biciklimutatványos Sáfrán-testvérek kaptak az egyke­rekűért. Csodamalac — Ezen az utcán egyenesen. Oda­találsz ... Te, akkora kant láttam! — Nagyobb, mind a napadé? — Nagyobb-e ... hühű!... Három mázsa!... A sávolyiaké... községi. Meg van ott egy tehén1 is. Te: aszongyák 26 litert ad ... A szenyé- ri Csoszóé ... Ismered? — A tsz-esé? Talán Bécs bejön... Már sötétedik. A sátoráruházban sápadfényű csillárok gyúlnak. (Csil­lárok bizony — kitett magáért a Kaposvári Kisker!) Az egyik sarkon talán háromszáznál is többen áll­ják félkaréjba a karcsú szürke-kék antennát, meg a televíziós készülé­ket ... Talán sikerül! Az ernyőn sárga, fekete, apró pontokból álló csikók vilióznak át... Bécs bejöhet! A készülék körül mindenki hallgat. Valaki hangosan rág egy pirosra- sült keszeget... Horvátkutiak... Gyerekkoromban a vásári esteken hosszan elüldögéltem az árokpar­ton. Duhaj hangok, káromkodás fe­szült a levegőben mindig. Emlék­szem, egyszer velem átellenben egy család telepedett le a poros, szürke füvön ... horvátkutiak... Az asz- szony szalámit, félbevágott görög­dinnyét, aminek a leve az oldalára száradt, meg rozskenyeret vett elő a nagy vesszőkosárból. Aztán hosz- szan, bánatosan nézett a kosár üres­ségébe. A gyerekek távolabb húzód­tak, dinnyét maszatoltak. Az ember a szalámit harapta, sárgás fogaival nagyokat szakított a kenyérből hoz­zá... Ma is kiálltam az útra ... Már a kilencedik motort számoltam meg... Kettő piros Pannónia volt. Átellenben az út mellett 125-ös Da- nuviát piszkál egy borzashajú fiatal­ember, mögötte nagykontyos me­nyecske guggol, széles kék szoknyá­ja szétkerekül a füvön... — Negyven vót csak — beszélik a mellettem menők — négyszáz is elkelt volna. Az én fiamnak se ju­tott, pedig mióta leszerelt, motorra fáj a foga. — Sebaj, sógor... Nem ez volt az utolsó vásár Marcaliban. Molnár József.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom