Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-12 / 190. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. augusztus 12. rt* N. A. Bulganyín üzenete az atom- és hidrogénfegyver alkalmazása ellen összehívott nemzetközi értekezlethez Érdekességek mnen-onnan Moszkva (TASZSZ). A szovjet nép nevében üdvözletemet küldöm és eredményes munkát kívánok az atom- és hidrogénfegyver alkalmazá­sa ellen összehívott II. nemzetközi értekezlet részvevőinek. A világ népei mindennél inkább kívánják fenntartani a szilárd és tar­tós békét, egyszersmindenkorra meg akarnak szabadulni az atomháború borzalmaitól, és az emberi értelem legnagyobb vívmányát, az atomerőt nem az emberi kultúra vívmányai­nak rombolására, hanem a békés épí­tés feltételeinek biztosítására, a dol­gozók életszínvonala emelésének ér­dekében akarják felhasználni. Mint ismeretes, a Szovjetunió kö­vetkezetesen síkraszáll az atom- és hidrogénfegyver teljes eltiltása és az államok fegyverzetéből való ki­vonása mellett. A Szovjetunió kor­mánya ezen az úton első lépésként azzal a javaslattal fordult az Egye­sült Államok és Anglia kormányá­hoz. hogy kössenek háromhatalmi megállapodást az atom- és hidrogén- fegyver-kísérletek, valamint a kísér­leti robbantások azonnali beszünte­tésére. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa megelégedéssel állapította meg a szovjet nép és a japán nép nézetei­nek egységét a magfegyverek teljes eltiltásáért és a kísérletek haladékta­lan beszüntetéséért folyó harcban. Nagyra értékeljük azokat az erőfe­szítéseket, amelyeket a japán nép e nemes ügyért tett. A szovjet nép annak a reményének ad kifejezést, hogy az értekezlet te­kintélyt parancsoló hangon foglal ál­lást az atom- és hidrogénfegyver be­tiltásáról szóló javaslat mellett, sík- reszáll azért, hogy az atomenergiát kizárólag békés célokra, az emberi­ség javára használják fel. Moszkva, 1956. aug. 9. N. A. Bulganyín, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Nasszer elhalasztotta moszkvai útját Kairó (MTI). Pénteken este hivata­losan .bejelentették, hogy Nasszer egyiptomi elnök elhalasztotta a Szov­jetunióba tervezett látogatását. Nasz- szernek az eredeti tervek szerint augusztus 14-én kellett volna Moszkvába érkeznie. Hatalmas robbanás Algír arab negyedében Párizs (MTI). Szombatra virradóra hatalmas robbanás történt Algír arab városnegyedében. Az eddig még tisz­tázatlan körülmények között történt robbanás — nem lehet tudni, hogy szerencsétlenség történt-e vagy me­rénylet — hat épületet tett tönkre. A romokból eddig több halottat és 12 sebesültet húztak ki. Nagyszámú tűzoltó és műszaki ka­tona érkezett a szerencsétlenség szín­helyére a további áldozatok kiszaba­dítására a romok alól. 2OG03GOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOGOOOGGC Reménytelen a belga bányászok megmentése Nyugati hírügynökségek jelentései szerint pénteken este már alig mu­tatkozott remény annak a 261 bá­nyásznak megmentésére, akit szerda reggel óta a Marcinelle belga város közelében fekvő bánya egyik mély tárnájába zárt be a bányakatasztró­fa. A mentőszemélyzet minden kísér­lete, amellyel a tárna mélyére ha­tolni igyekezett, meghiúsult. A szál­lít ócsillét ugyan le tudták engedni a 907. számú tárnafenékig, de a tűrhe­tetlen hőség és a sűrű füsttömeg Visszafordulásra kényszerítette a mentőszemélyaetet. Hatvan órával a n lagasf eszű ltségű villamosvezetők rövidzárlata következtében kitört bányatűz fellángolása után, még mindig dühöng a tűzvész. Péntek es­tig mindössze hat sebesültet és ki­lenc halottat sikerült felhozni, akik a katasztrófa időpontjában a 765-ös számú tárnafenéken dolgoztak. Baudcuin belga király pénteken másodszor jelent meg a szerencsét­lenség színhelyén, hogy a mentőmun­kálatok állásáról tájékozódást sze­rezzen. Megjelent a katasztrófa szín­helyén Van Acker miniszterelnök és Van Rey bíborosérsek is. Pénteken este a szerencsétlenül járt bányászok 2000 főnyi hozzátar­tozója még mindig némán ült a bá­nyaüzem kapuja előtt és kétségbe­esetten várta a híreket. Van den Heuvel, a belga bánya­igazgatóság vezérigazgatója közvet­lenül a várakozó tömeghez fordult és tájékoztatta a visszatért mentő- expedíció beszámolójáról. A bánya­katasztrófa eddig felszínre hozott halálos áldozatait- hétfőn temetik. A belga miniszterelnök közölte, hegy a szerencsétlenül jártak hoz­zátartozóit, nemzetiségükre való te­kintet nélkül, támogatásban részesí­tik. A tárnában bennrekedt bányászok között három magyar származású is van. Ezek: Peres János, Hofflineg és Hrabovszki István. A világ lakosságának száma 40 millióval növekedett 1054-től 1955-ig New York (MTI). As ENSZ statisztikai irodá­jának szerdán nyilvános­ságra hozott jelentése közli, hogy a világ la­kosságának száma 1955 első félévének végén milliárd 692 millió volt. azaz 40 miilióvail több mint az előző évben -- jelenti az AFP. A jelentés népesség statisztikai adatokat kö­zöl a föld 22.3 vidékérő A legnépesebb országa' továbbra is Ki" (582 600 000), India (35: millió), a Szovjeten - (200 000 000), az Egyesült Államok (153 200 0)0 Japán (88 900 000), Indr nézia (81 900 Ű00) és Pa­kisztán (81 100 000). Az emberi méltóság értéke Torinóban egy csinos leányokból álló zsűri megválasztotta »az év legcsunyább férfijá«-t. A választás egy Chiaffredc Lasagno nevű emberre esett, akinek testi fogya­tékosságait nem tudja eléggé dicsérni az UP amerikai sajtóügynökség. A jelentés szerint a ha­ja »olyan, mint egy erő­sen kopott seprű« és mé­lyen benőtt a homlokába »úgy. hogy egybenőtt s szemöldökökkel«. Fülei olyan hegyesek, »hogy Belzebubtól készítettnél látszanak«. Szemei »ki­csinyek és hamisak.« Al­so ajka demformálti és »iziésteleinül remeg«. A? egész jelentés egy (ke gyet len gyermek stílusa ban készült, aki egy nyomorékot gúnyol ki amíg édesanyja azt r.em mondja: »Ne nevesd ki! Az is ember és fájdal­mat okozol neki.« A jelentésből nem de­lhii ki, hogy mennyi pénzt adtak ennek a sze­rencsétlen embernek, hogy hírlapi jelentés ké­szüljön róla az uborka- szezonban. Vajon meny­nyibe kerül egy Ms ma­o Meghalt a világ legöregebb elemistája A Tribune des Na­tions írja: Portigkxna olasz váro6,ka egyik legöregebb polgára, Roc co StáJiLitano, minden bi­zonnyal azt tartotta, hogy »jobb későn,, mint soha«. Hárem évvel ez­előtt, 93 éves korában beiratkozott a kisváros elemi iskolájába. Nem elégedett meg az első- osztály elvégzésével, ha­nem végbizonyítvány- akart szerezni, s ebben 'sak a halál akadályoz ta meg, amely 98 éves koráiban most elragadta az élők sorából. Az írás-olvasás megtanulá­sára az ösztönözte, hogy levelezhessen külföldön élő gyermekeivel és sa játmaga olvashassa az olasz függetlenségi har­cok történetét. + 60 Mosztar és Titograd mint a Politika jelenti — Jugoszlávia két leg­forróbb éghajlatú váro­sa. Mosztar a napokban déli 12 órától délután ölig valósággal izzott t hőségben. Ebben az id 5 ben napon 60 fokos hő séget mértek. A nagy melegben megolvadt a helybeli mecset ólom csúcsa és a Neretva folyó partján lévő ho­mokban 15 perc alat’ megsült a tojás. A fák levelei megsárgultak és az élet valósággal meg­bénult az egész város ban. Hasonlóképpen nagy a hőség Titograd- iban is. Régi formájában kísért a Ku-Klux-Klan Az ADN New York-d híradása szerint a Ku- Kiux-Klain,, amelyet Rocsevedt betiltott, most Floridában, évek óta első alkalommal, ismét régi formájában lépett fel. Egy Lakeland mel­letti legelőin több száz kámzsás tagja éjszakai gyűlést tartott, amelyen a faji elkülönítés meg­radék emberi méltóság? szigorítását követelték. Elmerült egy utasok­kal telt autóbusz Kuopio középfinnor­szági város iközei.ébem egy túlzsúfolt autóbusz lesiklott a kompról és elmerült. Harminc em­ber vesztette életét. Furkósbotokkal verték szét az ellenzéki képviselőket Július 27-én Szöu ibap furkósibotokkal verték szét délkorea: eii enzék- parlamenti képviselők tüntetését. A képviselői? a választás: törvény megváltoztatása mellett szálltak síkra. 83 éves kovában huszadszor is meg akarja mászni a Matterhorn! Edouard Moned-Her- zem 83 esztendős párizsi lakos' ismét meg akarja mászni a 4505 méter magas Matterhorn he­gyet. Az idős ember már 19-szer vett részt a hegy megmászáséiban. Fokozódik a gyermekbűnözés New Yorkban A New York Times közölte Kenraedynek, New York város rend- írparancsnokának nyi­latkozatát, amelyben közli, hogy az elmúlt év hasonló időszakához vi­szonyítva 40 százalékkal emelkedett a gyermek- bűnözők száma. Film a dohányzás ellen Londonban javarész­ben orvosok előtt bemu­tattak egy dokumentum­filmet a dohányzásból eredő tüdőrákról. A film vetítése közben a sajtó egyik képviselője el­ájult. 300 éves teknősbékát fogtak ki a tengerből Koreában Phenjan (TASZSZ). Ko­rea keleti partvidékén nemrég nagyobb tenge­ri teknősbékát fogtak ki, amelyről a tudósak megállapították, hogy legalább 300 éves. A tekmősbéka 120 cm. hosszú. 80 cm széles, sú­lya pedig 130 kg. A felfedezések és találmányok útja a tűztől az atomerőig A REPÜLŐGÉP Leonardo da Vinci (1452 —1519) óta kí­sérleteztek a tudósok és technikusok repülőgép konstrukciójával. Alekszandr Fjodorovics Mozsajszkij orosz tengerész- tiszt 1882-ben szállt fel maga készítette repülőgépén. A franci?. Henri Farman szerkesztette az első utasszállító kétfe­delű repülőgépet 1908-ban, míg a szin­tén francia Blériot repülte át először a La Manche-csatornát 1909-ben. A RÁDIÓ Az elektromos hullámok létezését a né­met Heinrich Hertz fedezte fel 1888 ban. Technikai alkalmazásukat az orosz Popov, a német Braun és Slaby, a fran­cia Branly és az olasz Marconi vitték keresztül a századforduló körül. A rá­dió első alakjában szikratávíró volt. A PENICILLIN Ez a penészgombákból kitenyésztett rendkívül értékes gyógyszer sok beteg­ség mikrobáit elpusztítja anélkül, hogy az emberi szervezetre nézve káros vol­na. A RADAR AUGUSZTUS 4-ÉN C • . , , | a ozuezi-csaromanal Irta: V. Medvegyev, a Pravda különtudó sítója A ugusztus 4-én végigutaztunk a Szuezi-csatorna mentén. Délben moteroshajón érkeztünk Port-Saidba, közben Port-Fuadot is érintettük, majd két angol gőzös mellett haladtunk el, amelyek ké­szültek átkelni a csatornán, hogy ne maradjanak le a 14 hajóból álló ka­raván mögött, amely most kel át. Port-Saidban fülledt volt a levegő, de a világítótornyok felől tengeri szél fúidogált. Az államosított Szuezi-csa­torna Társaság épülete fölött sötét­zöld egyiptomi zászló lengett. Ugyan­csak egyiptomi zászlót láthattunk a part mellett lévő sárga épület fölött is, amelyben hosszú évekig az angol haditengerészeti flotta parancsnoksá­ga székelt. Akkoriban az épület mel­lett angol hadihajók horgonyoztak. Port-Said-i tartózkodásunk alatt hosszasan elbeszélgettünk Tevfik ed- Dibbel, aki a társaság államosítását ellenőrzi Port-Saidban. Tevfik ed- Dib hosszú listát olvasott fel nekünk, amelyen az utóbbi napokban a csa­tornán áthaladó hajók neve szere­pelt. — A Port-Said-i kirendeltség mun­katársai épp úgy dolgoznak, mint az­előtt — mondta. — Az áthaladó ha­jók, bármilyen nemzetiségűek is, megkapnak mindent, amire szüksé­gük van, s a díjak is a korábbiak. A beszélgetést az egyik alkalma­zott szakította félbe, két francia út­levelet hozott. Kiderült, hogy ez két munkatárs útlevele, akik szabadsá­gukat hazájukban szeretnék tölteni. Tevfik ed-Dib gyorsan elvégezte a formaságokat és megkérte a munka­társat, hogy adia át legjobb kívánsá­gait az elutazóknak, jó üdülést kí­vánt nekik. Port-Saidban beszélgettünk még Gainal ed-Din egyiptomi állampol­gárral, aki a hajókat kiszolgáló egyik ügynökség vezetője. Irodájának fa­lán három diploma függött. — Ez az én diplomám, 1938-ban kaptam a kairói egyetem elvégzése­kor. E m^sik kettő pedig a bátyái­mé — mondta. Ezután szó esett a Szuezi-csatorna áiiamosításáról: érdekes volt megtud­ni ennek az embernek a nézetét, aki immár tizenhat éve dolgozik a csa­tornánál. Gamal ed-Din ezt mondot­ta: — Őszinte leszek. Számomra, mint egyszerű egyiptomi hazafi számára a csatorna államosítása valóságos ün­nep volt. Nálunk sok tehetséges em­ber van és most minden lehetőségük meglesz, hogy minden tudásukat és tapasztalatukat latbavessék. Most egyes országokban nyugtalankodnak, féltik a szabad hajózást, mondván, hogy azt Egyiptom maga nem képes biztosítani. Őszinte ember vagyok és ezért kereken megmondom: minél több hajót engedünk át a csatornán, annál jobb lesz nekünk. így nagy bevételre tehetünk szert. Az, hogy most egyes nyugati körökben attól félnek, hogy valami veszélyeztetni fogja a Szuezi-csatornán a hajózás szabadságát, ez nem más, mint mes­terkedés, hogy ilyen vagy olyan for­mában ismét vezetőszerephez jussa­nak. Dort-Saidban később gépkocsi- ba ültünk. Az Izmailba vivő országúton a vasútvonal és a Szuezi- csatorna között haladtunk. Hamaro­san utolértük az angol, norvég, hol­land ás francia hajókból álló kara­vánt. Sajnos, már nem tudtuk elérni a »Moszkva« nevű szovjet hajót, amely már korábban elindult. A halászok kihúzták hálóikat és várták, amíg elülnek a hullámok. Izmailban néhány percet a volt Szuezi-csatorna Társaság épületében töltöttünk. Az épületen itt is egyip­tomi zászló lengett. A folyosókon több ismerőssel találkoztunk. A munkanap végéhez közeledett, és a munka most is nyugodtan folyt. Mielőtt Szuez felé indultunk vol­na, megtekintettük a városi parkot, ahová korábban egyiptomiaknak ti­los volt belépni, mivel a társaság »saját« parkjának tekintette. Az egyik paden a csatorna partján egy szudáni asszony ült két gyermekével. Már nem látni a sok részeg külföldi katonát és tisztet, mint félévvel ez­előtt. A parkban most a város régi lakói pihennek. Az Izmailból Szuez felé vezető úton találkoztunk egy egyiptomi katoná­val, aki megállította kocsinkat, kér­te, vigyük el őt Szuezba. Megismer­kedtünk új útitársunkkal és folytat­tuk az utat. A matróz jól vasalt ru­hában, fehér tányérsapkában, simá­ra borotvált arccal és vidáman ült mellettünk. Arról beszélgettünk, ami most az egyiptomiakat érdekli, a Szuezi-csatorna államosításáról. — Hisz ez a mi csatornánk, őseink saját kezükkel építették és ahol ve­zet, mindenütt csak egyiptomi föld van — mondta a matróz. — Mi szük­ség lenne arra, hogy továbbra is kül­földiek irányítsák a csatornát? He­lyesen tett Gamal Abdel Nasszer, hogy visszaadta az egyiptomi népnek a csatornát, és mi mindent meg fo­gunk tenni, hogy a hajók nyugodtan áthaladhassanak a csatornán. A matróz beszélt nekünk apjáról, aki súlyos beteg volt és nem része­sülhetett orvosi segélynyújtásban, pedig a gyönyörűen felszerelt izmaili francia kórház mellett lakott. A mat­róz ezután elmondotta, hog’' gyerme­keit iskoláztatni akarja ... Közben megérkeztünk oda, ahová a matróz tartott, kiszállt a kocsiból, kezetszo- rítottunk és kért bennünket, hogy feltétlenül látogassunk el házába. A 200 kilométeres út szinte ész- revétlenül mögöttünk maradt Az úton a táj képe állandóan válto­zott: hol hatalmas homokdombok, hol pedig gyönyörű fák között ha­ladtunk, másutt pedig kukoricatáb­lák között kanyargóit az országút, majd pálmafák övezték az utat. A hajók pedig szüntelenül haladnak a csatornán és oldalról szinte úgy tűnt, mintha homokban nyomulnának elő­re És ime, ismerős felírás tűnt sze­münkbe: »Pokoj« — ez egy lengyel hajó. Oldalán három nyelven láthat­juk a hajó nevének szövegét, oroszul a hajót »Béké«-nek nevezik. Meny­nyire közel áll szívünkhöz ez a szó... Tavfik kikötőbe, a Szuezi-csatorna utolsó kikötőjébe alkonyaikor ér­tünk. Itt is több hajó várakozott, hogy átkelhessen a csatornán. Itt is épp úgy, mint a csatorna többi öve­zetében, csend és nyugalom uralko­dott és továbbra is a szokásos üzleti jélet folyt. Tlyenkor aztán igen különösnek tűnik, hogy valahol London­ban, Párizsban, Washingtonban fe­nyegető beszédeket mondanak egyes politikusok, az újságírók pedig arról cikkeznek, hogy micsoda borzalom történt a Szuezi-csatornával, rútul rágalmazzák az egyiptomi népet és mindezt azért teszik, mert az Egyip­tomi Köztársaság éit törvényes jogá­val, a történelmi igazságszolgáltatást juttatta érvényre, amikor államosí­totta a Szuezi-csatornát. A Szuezi-csatornán eltöltött nap ismételten megmutatta, mennyire alaptalan az a rágalomhadjárat, amely Nyugaton folyik a Szuezi-csa­torna államosításával kapcsolatban. Watson Watt angol kutató találta fel 1935-ben. A radarkészülők lényegileg egy rádióleadó készülék, amelynél a kibocsátott jelek -kadályba ütközve visszatérnek a leadókészülékbe. A ké­szülék egyidejűleg méri a jelek leadása és visszaérkezése között eltelt időt. Ra­dar segítségével határozzák meg a re­pülök, hogy milyen távolságra vannak a földtől. A BATHYSCAPHE A belga Piccard professzor, aki 1931 — 32-ben sztratoszféra repüléseket vég­zett, találta fel a bathyseaphe-nak elne­vezett készüléket. 1948-ban »FNRS — 2« jelzésű készülékével Dakar közelében a tenger mélyére ereszkedett. A francia tengerészet számára készítettek egy »FNRS — 3« jelzésű bathyscaphe készü­léket, amely eddig 4050 méter mélysé­gig ereszkedett alá az óceánban. AZ ATOMENERGIA 1955-ben óriási meglepetés volt az egész világ számára, hogy Moszkva kör­nyékén a világon elsőízben atomener­giával termeltek villanyáramot. Az atomenergia felfedezése és békés célok­ra való felhasználása új korszakot Je­lent az emberiség történetében. Milyen hosszú utat tett meg az emberi géniusz a tűztöl az atomerőig!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom