Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-05 / 184. szám

Vasárnap, 1956. augusztus 5. SOMOGYI NÉPLAP 7 61 esztendeje halt meg Engels Frigyes Szorosabb kapcsolatot az igazságügyi szervek ~~ a sajtó között es Ankét a Somogyi Néplap szerkesztőségében Babits Mihály 1863-1941 (A költő halálának 15. évfordulójára) Tudós poéta — ez volt a rangja, ami kartársaitól: a »Nyugat« többi írójától sokáig megkülönböztetik. Tudós poéta — azt jelentette ez, hogy ikönyvekből meríthető tudomá­nyok tudója, búvára a világirodalom­nak, ura a nyelvnek, mestere a ver­selésnek, művésze a ritmusnak, rim- nek, verscifraságnak. De mindez azt ■is jelenti, hogy a fogarasi havasok áljából jelentkező fiatal tanár for­mai bűvészkedéssel s műveltségi él­ményeikkel túltengő költeményeiben közelebb áll az irodalommá párolt jelenségekhez, mint az eleven világ­hoz. Könyveinek s képzeletének zárt birodalmából a háborús vérvihar sza­kítja ki. Ha felfogásának korlátái közt is, de a »Húsvét előtt-» és az ielkobzott »Fortissimo-» dúlt soraiban bátran követeli a gyilkolás végét: a békét! A Tanácskormány egyetemi tanszékhez juttatja, s bár előadásait a forradalom dicséretével kezdi, a proletárdiktatúra után élete mély- •pontra sodródik. A fehérterror feke­telistára teszi, az üldöztetéssel szem­ben gyengének bizonyul: szégyenle­tes mosakodással igyekszik a forra- dalmárság gyanúja alól tisztázni ma­gát. E kárhozatos próbatétel felkavar­ja költészete mélységeit. Pályájának első hódító szakaszát, amikor a ha­sai s a világirodalom minden kin­csét az új magyar költészet éksze­reibe akarja ötvözni — az egyszerű­södő formák, nemesülő érzelmek, ■súlyosodó gondolatok ilcora váltja fel. A végső letisztulás idején, élete utolsó éveiben költészete a •világ- irodalom rengetegéből formában és tartalomban is hazatalál népéhez. El­zárkózását feladva »a külső körülmé­nyek logikája és a költői becsületes­ség belső kényszerítő ereje mindun­talan nyílt és őszinte vallomásalcat csihol ki« belőle a honát fenyegető fasiszta rém ellen. A verselésünket múlhatatlan érté­kekkel gyarapító költőnek, regények, tanulmányok, az aurópai irodalom- történet írójának, a költészet óriásait: ■-Sophokles-t, Dante-t, Shakespeare-t eredeti műveikkel egyívású szellem­ben meghonosító fordítóművésznek •edényektől és hibáktól, kereséstől s :tévelygéstől kuszáit életműve »Jónás könyvében« ér a csúcsra. A prófétá- lás elől oly sokáig oly riadtan me­nekülő költő végre kizengeti a nagy tanulságot, hogy a nemzet és az em­beriség megpróbáltatásai elől nem lehet elbújdosni, hogy »vétkesek ltözt icinkos, aki néma ...« (A »Hazádnak rendületlenül« c. •albumból.) Tlatvanegy évvel ezelőtt, 1895. augusztus 5-én halt meg Lon­donban Engels Frigyes, a nagy szo­cialista tudós, Marx Károly hű ba­rátja és harcostársa. Még utolsó órái­ban is Marx Károly nagy művén, a Tőkén dolgozott betegágyán, amely­nek 2. és 3. kötete Marx halála után Engelstől jelent meg. Engels Frigyes 1820. november 28-án született Barmenben. 1843-ban belépett atyja manchesteri üzletébe, itt azonban csak 1845-ig maradt. 1845-től 1848-ig Marx-szal Brüsszel-/ ben és Párizsban dolgozott együtt. 1847-ben írták meg a Kommunista Kiáltványt. 1849-ben mint tüzérségi parancsnok részt vett a dél-német­országi felkelésben, majd visszatért atyja üzletébe. Engels gyakran nyúj­tott önzetlen segítséget a nagy anya­gi gondokkal küszködő Marx Károly- nak. 1869-ben visszavonult az üzlet­től, ettől kezdve Londonban élt és teljesen a tudományos szocializmus­nak szentelte magát. F ngels, aki 22 nyelvet értett és “ a tudományos szocializmust ugyanolyan szilárdan alapozta meg természettudományi szempontból, mint Marx Károly gazdasági szem­pontból, s emellett még zseniális ka­tonai stratéga és jó üzletember is volt, rendkívül szerény volt. Ezt mu­tatja Franz Mehringhez intézett le­vele is, amelyben a »Lessing-legcn- dára« vonatkozó véleményét fejte­gette. Engels ebben a levélben a töb­bi között ezt írta: DISZ-szervezeteiriknek egyéb fel­adataikén kívül most nagy gondot keli! fordítaniuk a jövő évi DISZ-ok- tatás előkészítésére. A megfelelő ok­tatási forma, a propagandisták kivá­lasztása körültekintő, lelkiismeretes munkát követel. Éppen ezért a DISZ Központi Vezetősége határozata alap­ján több oktatási formát közöltünk lapuinkban. Célunk, hogy minden diszista időben megismerje ezeket a formákat, s képzettségének, érdek­lődésének megfelelő, igényeit kielégí­tő oktatásiban vehessen részt. Az Ifjúsági Szövetség arra törekszik, hogy a téli hónapokban a rendsze­res oktatás keretében is formálhassa fiataljaink gondolatvilágát, emelje műveltségi színvonalát, ezzel is egy­re tartalmasabbá tegye az alapszer­vezetek szervezeti életét. A DISZ Megyei Végrehajtóbdzott­»Kifogásolni valóm csak az, hogy több érdemet tulajdonít nekem, mint amennji megillet, még akkor is, ha mindent egybevetek, amire az idők folyamán esetleg önállóan jöttem volna rá, amit azonban Marx a ma­ga élesebb és gyorsabb szemével és szélesebbkörű áttekintésével sokkal hamarabb felfedezett. Ha valaki ab­ban a szerencsében részesült, hogy negyven évig olyan emberrel dolgo­zott együtt, mint Marx, akkor azt, amíg a másik él, rendszerint nem ismerik el annyira, amennyit talán megérdemel; amikor aztán meghal a nagy, könnyen túlbecsülik a cseké­lyebb jelentőségűt s úgy látom, most éppen ez történik velem; a történe­lem végül mindent rendbehoz majd, addigra pedig szerencsésen elpatkol­tunk s nem tudunk már semmiről«. E ngels Frigyes addig, míg Marx Károly élt, mindig meghúzó­dott a nagyobb' árnyékában. Nagy harcostársa halála után bátran vé­delmezte közös művüket, a tudomá­nyos szocializmust a kispolgári op­portunizmus és revizionizmus táma­dásai ellen. Engels nagyobb önálló művei: A munkásosztály helyzete Angliában, A természet dialektikája, Anti- dühring, Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása, A család, a magántulajdon és az állam erede­te, A lakáskérdéshez, A munka sze­repe a majom emberréválásában, a Szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. séga azzal segíti az oktatásra való felkészülést, fiataljaink választását, hogy egyenkimt és részletesen ismer­teti a javasolt formákat. A DISZ Petőfi-iskola jellege, tematikája megváltozik az 1956—57- es oktatási évben. Az a cél, hogy ezt a formát elsősorban a DlSZ-szerve- zetek vezetőségi tagjai és aktivistái válasszák. Időtartama az eddigiektől eltérően egy év. A Pétőfi-isikolára je­lentkezett hallgatók a következő té­maköröket dolgozzák fel: 1. Merre tart a világ? (A nemzet­közi helyzet alakulása az utóbbi években.) 2. Mi a szocializmus? 3. Hogyan éltek a dolgozók a Horthy-re<ndszerben? 4. Hogyan épül a szocialista Ma­gyarország? 5. A párt a nép győzelmének ková- csolója. 6. A DISZ az ifjú hazafiak harcos szervezete. Az új anyag, mint az előbbiekből látható, igein széleskörű és változa­tos. A hallgatók elsősorban a felsza­badulás utáni életünkkel, a népünk életében beállt történelmi változá­sokkal, eredményeinkkel és felada­tainkkal ismerkedhetnek meg. A Pe- tőíi-iskola tehát nagy segítséget nyújt majd a DISZ vezetőségi ta­goknak és aktivistáknak a szerveze­tükben végzendő politikai munká­hoz. Javasoljuk, hogy a Petőfi-isko- lát elsősorban a nagyobb üzemekben, a szocialista szektorban, gépállomá­son, állami gazdaságban szervezzék meg. És nem kevésbé azokban a na­gyobb községekben, ahol két-három DISZ-szervezet van és legalább 10— 12 hallgatóra lehet számítani. Különös gondot kell fordítani a propagandisták kiválasztására. Lehe­tőleg olyan elvtársaikat kérjünk fel a Petőfi-iskolák vezetésére, akik megfelelő képzettséggel rendelkez­nek, s az elmúlt években már vezet­tek oktatást. A nagyobb politikai képzettséggel rendelkező fiataloknak azt javasoljuk, hogy a Marxizmus— leninizmus alapjai tanfolyamra je­lentkezzenek. Ha kevés jelentkező miatt ez az oktatási forma nem in­dul a DISZ-szervezetnél, akkor, di- szistáink a párt vezetőségétől kérjék felvételüket a pártoktatásra. DISZ SOMOGY MEGYEI VB. (Folytatjuk.) Jogos büszkeség Az örökifjú művésznőt autogramm- kérés céljából meglátogatta egy fia­tal tisztelője. A művésznő nyájasan fogadta a szerény fiatalembert, sőt hellyel kí­nálta meg. A szalonban egy bájos fiatal nő is tartózkodott, aki feltű­nően hasonlított a nagy művésznő­höz. A fiatalember meglepetten kérdez­te: — Talán csak nem a művésznő kedves leánya? — Oh, dehogy, ö az unokám! — mosolygott büszkén a kérdezett. A sajtó és az igazságügyi szervek kapcsolatáról, a dolgozók jobb, gyor­sabb tájékoztatásáról rendezett an- kétot csütörtök este a Somogyi Nép­lap szerkesztősége. Az ankéton a megyei ügyészség és bíróság, a járási és városi bíróság és ügyészség, a BM megyei főosztálya, a BM járási és városi osztálya és a két kaposvári ügyvédi munkaközösség vezetői és dolgozói közül számosán részt vet­tek. A dolgozóval gyorsan és tárgyilagosan keit tájékoztatni A szerkesztőség rövid vitaindítója arról számolt be, hogy az elmúlt évek során nem használtunk fel min­den lehetőséget arra, hogy a dolgo­zókat megfelelően tájékoztassuk a rendőrségi, 'bírósági ügyekről, az egyes bűnesetek társadalmi veszé­lyességéről, a bűnüldözési szervek munkájáról. Volt egy időszak, 1947 előtt, amikor a sajtót elöntötte a bűnesetekkel való foglalkozás hullá­ma. 1947-ben félreértelmezve a párt figyelmeztetését — amely a burzsoá szenzációhajhászás módszereitől óv­ta a sajtót — a bűnesetekkel, a bűn­üldözési szervek munkájával egyál­talán nem foglalkoztunk, vagy csak kis, kommentár nélküli hírekben. Ennek a hallgatásnak a közerkölcs, a társadalmi tulajdon, a társadalom biztonsága szenvedte kárát, de ká­rát szenvedte a sajtó is, hiszen az emberek sokkal gyorsabban tudtak olyan dolgokból, amelyekről a sajtó nem írt, s így sokkal többet is mond­tak, mint ami történt. , Az ankét célja épp az volt, hogy közösen megvitassák: mi a feladat, hogy a sajtó jobban tájékoztassa a dolgozókat, miképp lehet kiküszöböl­ni a hibákat, s milyen segítségre van szüksége az igazságügyi szervektől a sajtónak, hogy ezt a feladatot meg­felelően ellássa. A vitaindító beszélt arról is, hogy sok esetben a sajtó sem kapott meg­felelő tájékoztatást a bíróságtól, ügyészségtől vagy a rendőrségtől. Iiyen eset volt a cukorgyári tűz, a Patyolatnál történt robbanás, amely­ről nem adtunk számot az olvasók­nak, s később, a nyomozás befejez­tével sam írtuk meg, ki a felelős. Az utóbbi időben történt javulás, hogy a dolgozókat ne csak megfelelően tá­jékoztassuk, hanem neveljük is az iíyen tárgyú tájékoztatókkal és írá­sokkal, de ez még mindig nem elég. S az an Két célja, hogy megvitassák e munka jobbátételének lehetőségét, a mindkét irányú segítséget, a szo­cialista törvényesség és a dolgozók tájékoztatásának kérdéseit, módszer reit. Meggyőzően, életázüen... Jászai Dezső elvtárs, a Megyei Bí­róság elnöke a sajtó módszereit bí­rálta. Javasolta, hogy ne csak a bűn- cselekményekkel, hanem a polgári ügyekkel is foglalkozzék a sajtó, s általában többet és jobban, mint ed­dig, hiszen az emberek, a lap olvasói igénylik ezeket. Elmondta, hogy az sem közömbös, miként írunk egy- egy esetről. Nem elég, ha az újság­író csak a bíróság tájékoztatóiból szedi össze a híranyagot, de szerez­zen személyes élményt is azzal, hogy egy-egy fontosabb tárgyaláson részt vesz. így sokkal meggyőzőbb, élet- ízűbb lesz az írás. Kérte, hogy a sajtó ne mondjon előre ítéletet, csak akkor kommentálja az esetet, ami­kor már biztosat tudnak. Felvetette egy új sajtótörvény fontosságát is, majd megígérte, hogy támogatja a sajtót, s megjavítja a tájékoztatást is. A bírák és ügyészek is Írjanak a lapba Gebhardt József elvtárs, a városi és járási ügyészség vezetője el­mondta, hogy a múltban voltak elő­ítéletek a sajtóval szemben, épp az elhamarkodott, nem elég felelősség­gel megírt cikkek miatt. Elmondta, hogy helyesnek tartja, ha az általá­nos kérdésekről a bírák, ügyészek is írnak a lapnak. Ignácz Pál elvtárs, a megyei ügyészség helyettes elnöke elmondta, hegy vannak jó kísérletek a sajtó­ban a bűnesetekkel való helyes fog­lalkozásra, s cikkeket is említett pél­dának. Helyesnek találja — mondta —, hogy ha megmutatják, milyen in­dítóokok játszottak közre egy-egy bűncselekmény elkövetésénél, ha a sajtó megmutatja a társadalmi hát­terét is egy-egy esetnek. Javasolta, hogy olyan eseteikkel is foglalkozzék a sajtó, mint a lakásügyekkel való spekuláció, az igazgatók önkényes- kedése az elbocsátások terén. Amikor hiába várunk tájékoztatást Csőke Péter elvtárs, rendőrőrnagy örömmel üdvözölte a kezdeménye­zést a sajtó és a bűnüldözési szervek találkozójára. Már régen gondolt rá, hogy szorosabbá kellene tenni a rendőrség és a sajtó kapcsolatát, de ez csak az utóbbi időkben sikerült, s bizonyos, ennek a társadalom látja hasznát. Eddig a sajtó keveset fog­lalkozott a rendőrség munkájával, de hiszi, hogy most már másképp lesz. Elmondta, hogy egyes esetek­ben, mint a csurgói gyermekgyilkos­ság, hiába várt tájékoztatást már az első nap a sajtó és az emberek — nem adhattak, mert a nyomozást ne­hezítette volna meg. Ilyenkor csak egy kis hír jelenjék meg, s később, a nyomozás befejeztével kommentál­ja az eseményeket a sajtó, ő is hang­súlyozta annak szükségességét, hogy ne csak száraz hírek jelenjenek meg a bűnesetekről, de az, elkövetés kö­rülményeit, indítóokait is mutassuk meg. Imi kei! a hivatali korrupcióról, iahásspaiaiEációrói Csiszár elvtárs, a megyei ügyész­ség vezetője arról beszélt felszólalá­sában: örül annak, hogy ez az érte­kezlet napvilágot látott, már előbb kellett volna sort keríteni rá. Bí­rálta a szerkesztőség egyes cikkeit, amelyek a bűnesetekkel nem megfe­lelően foglalkoztak, majd arról be­szélt, hogy miről és hogyan kell írni a sajtónak. Számos jó tanácsot adott a hivatali korrupciókkal, a rehabili­tációval, a lakásspekulációval és más egyéb visszaélésekkel való foglalko­zásra. Vigyázni kell az időszerűség­re is. Nem szabad előrefutni az egyes események kommentálásával, de az sem helyes, ha most közlünk 1955-ös ítéletet, mint erre példa volt. Meg­ígérte a sajtó jobb, gyorsabb tájé­koztatását, s egyes esetekben még távbeszélőn is értesíti a sajtót, hogy az a dolgozókat .mielőbb tájékoztat­hassa. Kérte, hogy a szerkesztőség inspirálja az ügyészséget is cikkek írására, s ezt mindenkor meg is te­szik. Az ügyvéd nem a bűnt védi... Szörényi Béla ügyvéd a fiatalság ügyeivel való gondosabb, fokozottabb foglalkozásra kérte a szerkesztőséget. A fiatalok problémáival egyébként is több felszólalás foglalkozott a vita során. Szörényi Béla a sajtó hiteles­ségéről, a hű közlés jelentőségéről is beszélt, s felhívta a lap figyelmét arra, hogy némelyik cikk hangja jó­val túllépte a tárgyilagosság határát. Mezei Béla ugyancsak a sajtó tár­gyilagosságáról szólt, és példákat em­lített arra, hogy egy helytelen kife­jezése mennyire befolyásolja a közön­séget. Mint ügyvéd, arra kérte a szerkesztőséget, hogy más módsze­rekkel. és jobban foglalkozzék az ügyvédek munkájával, hiszen az ügy­véd nem a bűnt védi, hanem az em­bert, s különösen a polgári esetek­ben van nagy jelentősége az ügyvédi munkának. Az ügyvédek nevében megígérte a segítséget a sajtó mun­kájához. Muzotter Sándor, a Városi, járási osztály vezetője az egyes szabálysér­tésekkel, a közrendvédelemmel valé foglalkozásra említett módszereket, és több hasznos tanácsot adott a dol­gozók helyes tájékoztatására. Nagyobb éberséget! Lukács Tibor ügyész a politikai bűncselekményekkel. való foglalko­zás jelentőségéről beszélt, ö is bí­rálta a sajtó némelyik cikkét, Be- reczki István ügyvédhez hasonlóan, aki ugyancsak a tárgyilagos hírköz­lésre hívta fel a figyelmet Szigetvári Sándor ügyvéd arra kérte a szer­kesztőséget, hogy ne csalc^ a bűn­ügyekkel, hanem a kártérítési és pol­gári perekkel is foglalkozzék a lap. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nem árt felhívni egyes cikkekben a dolgozók figyelmét a nagyobb éber­ségre, a bűnözés megakadályozására. Mozsgai Géza elvtárs arra kérte a Szerkesztőséget, hogy a tévedések megelőzése érdekében kérjék a bí­rák segítségét. Számos helyes javas­latot adott ő is a bűnesetekkel, a polgári és egyéb perekkel, az igaz­ságügyi szervekkel való foglalkozás­ra. Több jogi tanácsot! Több felszólaló hiányolta, hogy nem tájékoztatják a lapok az olva­sókat egyes törvényrendeletekről, nem adnak jogi tanácsokat. A II. ügyvédi munkaközösség ügyvédei nevében ígéret hangzott el, hogy a jogi tanácsadást vállalják lapunk­ban, írnak ilyenirányú cikkeket. Csaknem valamennyi felszólaló se­gítőén bírálta nemcsak a Néplap, de általában a sajtó eddigi hibáit, s va­lamennyien ígérték a tájékoztatás jcbbátételét. A késő estig tartó ankét — ame­lyen valamennyi részvevő felszólalt — sikeresnek bizonyult. Szerkesztő­ségünk az alapos, egészségesen bí­ráló, helyes tanácsokat tartalmazó felszólalásokból igen sokat tanult, s az ankét bizonyára nemcsak a szer­kesztőség, de az igazságügyi szervek további munkájához is segítséget nyújt, s ennek nemcsak a dolgozók tájékoztatása, de társadalmunk vé­delme, biztonsága, az emberek job­bá formálása látja hasznát. PORTRÉK I. A jólértesült Ismered? Persze! Ö az, aki megállít, ami­kor legsürgősebb dol­godra indulsz, megra­gadja a karodat, fü­ledbe duruzsol, suttog, közben vigyázva körül- pislant mindig ide- oda vibráló, kutató szemével. — Hallottad? Egé­szen friss, hivatalos íanrásiból származó ér­tesülés. Eltörölték a békekölcsönt. De to­vább ne add, az iste­nért, még valami baja lehet belőle a bará­tomnak, akiinek a só­gora a minisztérium­ban dolgozik. Ja, hogy te már a Szabad Népben olvas­tad. Persze, ma. Mert már nyilvánosságra hozták. Én már tegnap tudtam, mikor még bi­zalmas titok volt. Hogy nem ma, hanem teg­napelőtt olvastad már? Na látod, mégis csak igaz a húr. És még mondja valaki, hogy >nam jó forrásból ered­nek értesüléseim. Ennyivel azonban nem szabadulsz meg tőle. Belódkarol, kísér ■az utcán, súg-búg to­vább is. — De azt hallot­tad-e ... Nem, nem ezt igazán nem mond­hatom meg. Képzeld, — de istenedre, így ^görbülj meg, ha to­vább adod, mert más­kor óvakodnak tőle, begy elmondják ne­kem. És csak neked mondom meg, tudom, te nagyon megbízható vagy, megérdemled, hogy tudj róla. Kép­zeld, augusztus elején lebélyegzik a forintot — a papír tíz- és húsz- forintosokat. Nem lesz semmi értékük. Állító­lag majd ezüstből csi­nálják, Argentínából kaptunk nagyobb- mennylségű ezüstöt az idei gabonáért. Siess, költsd el a papírpénzt. De tovább ne add, sen­kinek ne mondd, hogy' tőlem tudod. A ke­resztanyám' fiának a veje hallotta bizalma­san a pénzügyminisz­tériumban. Látta már az új forintok terveit is. öregem, ez olyan biztos hír, mint a 'ha­lál... — Ugyan már, ne beszélj. Hogy ezt is hallottad? De nem így? Nem hiszem el. Hát én csak tudom. Hiszen mondom, az új ezüstpénz terveit is látták már. Hogy ne­ked már van is? Nem létezik. Szóval már be­vonták a papírpénze­ket! Úristen, hiszen akkor én fizettem rá, hiszen magam sem hittem el a hírt. Nya­kamon maradt az el­sejei fizetésem, papír­ban. Mutasd azt az ezüstpénzt. Ni csak, tényleg ezüst. No, hadd harapom meg! Valóban, ez tíz, ez húsz, ez meg buszon- ötös ezüst. És mondd. tényleg nem vonták be a papírpénzt... De azért látod, valami, a lényeg mégis csak igaz. Mégis csak van ezüstpénz. Látod, ez aztán értesülés. Én már egy hete hallot­tam. Nem kell tovább so­rolni, ismered úgyis. Ismered trükkjeit, is­mered jólértesültségét, híriornásait, fantáziá­ját, amely minden hi­teles vagy nemhitéles hiírt megtold, megtold, fölnagyít, aztán »csak neked« — lihegi a fü­ledbe, de öt perc múl­va már a másik sar­kon látod, amint más­nak, néha egy egész összebújt csoportnak suttog, cseveg, locsog. Mert ő a jólórtesült. Persze, igazad van. Nem is így kell róla portrét rajzolni Raj­zolj két fürge szemet, két hatalmas fület, s rajzold le őt, amint egy kacsa hátán re­pülve a fantázia biro­dalmába arról álmodo­zik, amiről Majakov­szkij pletykása, hogy: egy nagy kulcslyuk legyen az egész világ, s abban ő, egyedül, hogy mindenről érte­süljön, mindenről fe­csegjen, mindent fel­nagyíthasson, ő lehes­sen egyed'ül a vilá­gon a jólértesült, aki ez óriás kulcslyukból beleshet minden agy­ba, s minden idegen ügybe és ágyba... — ys — Milyen DISZ oktatási formát válasszunk ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom