Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-29 / 178. szám
r m Párt és párfépííés m Nemcsak erkölcsileg — anyagilag is rehabilitálnunk keli Az 1956—57-es pártoktafási év előkészítésének tapasztalatai a csurgói járásban Ma már mindeniki — ismerve a párt álláspontját — egyetért azzal, hogy a jogtaílairnulll hulláiknak sorolt köaépparasztolanak haladéktalanul erkölcsi, politikai és anyagi elégtételt kéül adni. Ám nem elég csak elviben egyetérteni ezzel, hanem valóira is kedd váltani a párt politikáját. Kétségtelenül, mint minden más feladat elvégzésénél, az éivomalibain most is a községi vezetők állnak, a felsőbb szerveknek pedig segíteniük kell munkájukat. E téren1 azonban még nincs minden rendben Nézzük csak meg, mi történt a barcsi járásban, mit tettek a községi vezetők, párt- szervezetek és tanácsok a jogtalanul kulátonak minősített középparasztoik reíhabilitásáéirt, hogyan segítették ezt a járási szervek? Dicséretes, hogy találkozunk helyes, határozott intézkedésekkel, többek között Csokcnya- visontám és Darányban {ahol az elmúlt ©vekben a legtöbb túlkapás törtéMt). De a barcsi járásiban mintha bizonytalanság uralkodna ebben a kérdésben, elsősorban a községi vezetőknél1, sőt még egyes járási vezető elvtánssJknál is. Ez a bizonytalanság szavakba öntve tartalmában valahogy így hangzik: »Nem isszuk-e meg később enmeik a levét?-« Vagy így: »Nem csattan-e újra majd a mi hátunkon az ostor?« Ezt kérdezik és még gyakrabban ezt érzik az eLvtár- sak. A bizonytalanság pedig fékjévé vélik a jogtalanul kotláknak minősített középparasztok jelenleg amnígyis lassú rehabilitálásának. De hát mitől félnek az elvtánsak? A Központi Vezetőség legutóbbi határozata nem erősítette-e meg valamennyiünket, hogy helyes üton. haladunk? Nem saját magúink voltunk-e, akik résztvettiink a párt jefemlegi politikájának kialakításában? Dehogynem! Megerősített iberv nünket a határosat, és valamennyien azt valljuk, hogy bizalommal viseltetünk a párt iránt. S ha így van — már pedig így van —, akikor miért bizonytalankodunk? Hiszen az egész pártszervezetnek, a község vezetőinek a tekintélye nő meg a faluban azzal, ha bátran és igazságosan járunk el! Már pedig így járunk eL Emberekről van szó, akiket igazságtalanul megbántottunk, és akiknek most elégtétellel tartozunk. Nemcsak azzal, hagy a falu színe elé megyünk, és megmondjuk, hogy ez az ember becsületes dolgozó paraszt, s ugyan- dlyan állampolgári jogokkal rendelkezik, mint bármelyikünk. De tehermentesítenünk is kell ezeket az embereket az alól a beadási és adóhátralék adói, melyet jogtalanul1 rájuk róttunk. Sajnos azonban, a járás községeiben ilyen anyagi rehabilitáció még nem történt; csupán három községből1: Darányiból, Csckonyawisontáról és Káimáncsáról érkezett a járási begyűjtési hivatalhoz javaslat, melyben kérik a hátralékok eltörlését. Tapasztalatunk szerint azonban itt sem látnak mindent egészen tisztán. Nemcsak az említett, de más községekben is egyes elvtánsak azt hiszik, hogy most mindennemű hátralék eltörléséről van szó. Korántsincs így! A földiek és más ingatlan utáni rendes .beadási vagy adózási kötelezettséget nem lehet megszüntetni, 'hiszen ha ezt tennénk, meglazítanánk az állampolgári fegyelmet, rossz hatást váltva ki azokból a kis- és középpa- rasztokiból, akik becsületesen eleget tettek kötelezettségüknek. Nem erről van tehát szó, hanem arról, hogy a kuüékminősítésfoől származó adó- vagy beadási hátralék — melj^et kétségkívül jogtalanul vetettek ki — eltörlését kérjék a községi tanácsok. Ezt azonban halogatják s ha mégis kérik — mint ahogy ezt az előbb említett három községben tették —•, a járási tanács nem tűzi folyamatosam napirendre a végrehajtó .bizottsági ülésen. Az a nézet erősödött meg az elmúlt hetekben, hogy majd csak akkor döntenek a hátralékok eltörlésének kérdésében, ha minden községből megérkezik a javaslat. De hát miiért kell az egésznek egyszerre összegyűlni? Miért kell Csokomyavisomrtán 12 embernek amiatt várakozni ügye rendezésére, mert esetleg Vízváron vagy másutt még csak most kezdenek hozzá a felülvizsgáláshoz? A járási tanács végrehajtó bizottsága tudja, hogy körülbelül .mát jelent a hátralékok törlése a járásban, felmérte, hogy menynyi búzavagom. gabona, és hány ezer forint hátralékot kell törölnie tervéből Nincs tehát miért tovább várakozni! Az a helyes — amit legutóbb már tervbe is vettek —, hogy a legközelebbi végrehajtó bizottsági ülésen megtárgyalják, és ezután is folyamatosan tárgyalják az érkezett javaslatokat. Elterjedt a járásiban egy másik nézet is, mely szerint csak. annak kell elégtételt adni, aki kéri. De mi lesz azzal, aki nem kéri ? Nem kéri, de mégis jogtalanság történt vele. Mi lesz ezekkel az emberekkel? Továbbra is ellökjük magunktól, és a falu szemében megbélyegzettnek tekintjük őket? Ezt egyetlen párttitkár, pártvezetőségi tag, kommunista vagy tanácstag sem tekintheti igazságos eljárásnak. De azt már igen, hogy a községi párt- szervezet és a tanács — függetlenül attól, hogy kéri-e az illető vagy sem — vizsgálja meg ügyüket, és a saját meggyőződése, a falu lakóinak véleménye alapján, igazságosan, döntsön. Nem kell attól tartani, hogy csorba esik tekintélyünkön, mart a korábban általunk elkövetett hibákat most mi akarjuk kijavítani. Hát ki javítsa ki őket, ha nem mi? Nemcsak egyes, hanem minden jogtanain sérelmet orvosolni akarunk. Igaz, hogy nem csináltunk ebből kampányt, de ezt az .ügyet rövid időn belül minden községben le leéli zárni, méghozzá úgy, hogy semmilyen lellküsimeretfurdalásunk ne maradjon utána. • Döntsenek a község vezetői és dolgozói Érkeztek levelek a járási pártbizottsághoz, a járási tanácshoz, is. Mindkét szerv, helyesen, a község vezetőire és dolgozóira bízza a döntést. Ök az egyedüüak, akik helyes ítéletet tudnak mondani és kell is, hegy mondjanak. Ebben természetesen a járási eüivtársak segítséget kell hogy adjanak. Sokat hallunk a barcsi járásban is arról, hogy nem lehet a régi módszerekkel dolgozni. Igazuk van. az elvtársaknak, nem lehet a régi módon dolgozni, és mégis néha úgy érzik, hogy nehéz ezektől, a régi módszerektől megszabadulni. A megszokás még gyakran próbái uralkodni rajtunk. De mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ezt is legyőzzük. Erősségünk abban, rejlik, hogy bízunk a pártban1, hogy egyetértünk a Központi Vezetőség határozatával), annak végrehajtását minden erőnkkel elősegítjük a barcsi járásiban és mindenütt a megyéiben. A% Új Idő olvasótáborának növeléséért A babócsai postás kézbesítőket úgy ismerjük, mint a megye egyik legjobb hivatalának kézbesítői. Erre a dicséretre jó munkájukkal a Szabad Nép és a Somogyi Néplap olvasó táborának állandó növelésével szolgáltak rá. 1955. április óta 130 családot nyertek meg a pártsajtó állandó olvasójának. E szép eredményben nagy része van Horgas Sándor hivatalvezető elvtársnak, aki a községi pártszervezettel szoros 'klapcsolatbdn végzi, eredményes szervező munkáját. Most, hogy az Új Idő terjesztése is a posta feladata lett, bátor, követésre méltó kezdeményezés született meg a babócsai szaktársakban. Ez a kezdeményezés a következő: Mi, a babócsai postahivatal kézbesítői vállaljuk, hogy hetenként és személyenként egy példány Üj Idő c. lapot adunk el a már meglévő példányszámon felül, egyben a megye összes kézbesítőjét versenyre hívjuk. Kérjük a kézbesítő szaktársakat, hogy valamennyien csatlakozzanak versenykihívásunkhoz. Előre az Űj Idő olvasótáborának növeléséért!« Horgas Sándor Zákányi Mihály, postahiv. vezető Németh János, Fodor Ferenc, Radios Mihály, kézbesítők. Megjelent a Filozófiai Értesítő 3. száma A lap közli Szitkovszkrj: Lenin a dialektika, logika és ismeretelmélet egybeeséséről a dialektikus materializmusban, Kuznyec.ov: A modern elméleti fizika néhány tendenciája, Kedrov: A marxizmus és a darvinizmus viszonya a faj- keletkezés kérdésében c. cikkeit. Az új számban megjelent egy lengyel vitacikk az elemi erkölcsi normákról, egy csehszlovák tanulmány a népi demokratikus forradalom és állam elméletének kérdéséről. egy szovjet cikk Szociológia és statisztika címmel, és Martinovics Ignác: Fiziológiai megjegyzések az emberről c. eddig magyarul ki nem adott fjlozó- fiai munkája. Az elmúlt két évben a csurgói járás dolgozói is nagy politikai fejlődésen mentek keresztül. Ez természetesen hatással voOit a gazdasági tervek teljesítésére, és elősegítette a gazdasági munka sikereit. Az 1953—54-es pártóktatási évben a járásban egyetlen- poiitíikEi itanfolyaimöt sem fejeztek be, de. 1954—55-ben már 300-an, 1955—56-ban ,pedig 705-en tanultak politikai iskolákon. Különösen nagy lendületet vett a pártoktatás az SZKP XX. kongresszusa anyagának tanulmányozása idején. Ebben az időben újabb kétszáz dolgozó kapcsolódott be a pártoktatásiba. A tavalyinál alaposabb előkészítés Az elmúlt évek eredményeit és hibáit számításba véve a járási pártbizottság és a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy az új oktatási évet az eddigieknél is alaposabban készíti elő. Ehhez nagy segítséget adott a Központi Vezetőség 1956. június 12—i határozata, mely értékelte az elmúlt oktatási év munkáját. Még tavaly is a reális lehetőségeket túlméretezve szerveztük meg a pártöktatást. A Marxizmus!—leniniz^ mus alapjai tanfolyamból 26-ot indítottunk, ezenkívül 14 politikai iskola működéséhez járultunk hozzá. Propagandistáink .közül többnek azonban nem volt meg az alapképzettsége, de nem vettük figyelembe a hallgatók előképzettségét sem, akik közül sokan nem tudták megérteni az anyagot, következésképpen egyes falusi szemináriumokon nagy volt a passzivitás. Most azokban a községekben, ahol megindult az előkészítés, az a tapasztalat, hogy sokkal nagyobb gondot fordítanak az alacsonyabb oktatási formákra. Mostanáig nyolc községiben a hallgatókkal való beszélgetés alapján 21 tanfolyam indítását jelezték a járási párt-vb-nek. Ebből 13 Időszerű kérdések és 9 Gazdasági ismeretek tanfolyama, 5 elsőéves Marxizmus—leminizmus, 11 pedig másodéves Marxizmus—leninizmus tanfolyam. Csupán egy magasabb oktatási formát, politikai gazdaságtan tanfolyamot szerveztek. Az ellenőrzés során meggyőződtünk arról, hogy az előkészítést pártsaervezeteiok többé- kevésibé gondosan végezték; mindössze két községben nem egyezett véleményünk a pártvezetőségével!, hogy Marxizmus—leniniizmus alapjai másodéves1 tanfolyamat indítsanak {So- maigyrudvarhelyen és Zákánytele- pen). Ugyanis nsind a két községben a múlt évi Marxizmus—leninizmus első éves tanfolyam igen hiányos volt, a hallgatók gyakran távol voltak, nem vették át alaposan az anyagot, így semmi biztosíték nincs arra, hogy megértsék a második évfolyam anyagát. Mind a két községben Időszerű kérdések tanfolyamának beindítását javasoltuk. A pártoktatás előkészítésénél a járási párt-vb a legteljesebb önállóságot biztosítja &z alapszervezetek, a községi MDP- vezetőségeknek. Jó előre titkári értekezleten ismertettük a Központi Vezetőség határozatát és az azzal kapcsolatos feladatokat. Igyekezett a végrehajtó bizottság módszertani segítséget ds adni, melynek alapján pártvezetőségeinik hozzá is kezdtek a hallgatók kiválogatásához. Néhány községben igen- jó és lelkiismeretes munkát végeztek. Iharosberényben pl. MDP-vezetőségi ülésen, majd ezt követően taggyűlésen ismertették a párttagsággal az oktatási formáikat és a tanulás jelentőségét. Már ezen a taggyűlésen is voltak önkéntes jelentkezőik, de a hallgatók többsége a kiválogató bizottság egy-egy tagjával való beszélgetés után döntött, hogy melyik oktatási formán kíván tanulni. A termelőszövetkezetben Tamás elvtárs, a párttitkár beszélgetett Szőcs, Kulcsár és Boncz elvtársakkal, akik örömmel jelentkeztek a tanfolyamra. Az Úttörő Tsz párttagjai, néhány .pártonkívüli, elsősorban vezető elvtársak a Gazdasági ismeretek tanfolyamát választották, mert alaposabban meg akarnak ismerkedni a tsz-vezetés, a munkaegységszá- mítás stb. kérdéseivel. Az MDP-veze- tőség úgy határozott, hogy a jelentkezések alapján két Gazdasági ismeretiek tanfolyamot indít, mindkettőhöz biztosította, a propagandistákat. ARsetz elvtárs, a gépállomás főagronómujsa és Pencinger elvtárs, a tsz elnöke szívesen vállalta ezt a párt- munkát. Általában az a tapasztalatunk, hogy pártvezetőségeinik a hallgatók kiválogatásával egyidőben javaslatot tesznek a propagandistákra is. A propagandistáknak javasoltak többsége a község politikailag legfejlettebb kommunistái közé tartoznak, gazda- , sági és politikai vezetők, néhány kivétellel, már több éve propagandisták. Az eddigi jelentésekből írueg- állapíitotttuk, hogy 22 propagandistából négy értelmiségi, hót .gazdasági vezető, 11 párt- és tömegszervezeti. vezető. Közülük 16-an végeztek három-öt hónapos pártisikalát. Hisszük, hogy ezekre a propagandistákra nyugodtan rá lehet bízni a dolgozók politikai nevelését. Egyes községekben a kiválogatásnál gondatlansággal is találkoztunk... Po'gányszentpéteren ;pl. az előkészítéshez még hozzá sem kezditek, maga a párttitkér, Kovács elvtárs sem igen törődik vele. Hasonló a helyzet a csurgói Uj Élet Termelőszövetkezetben ds. Vannak alapszervezetek, ahol megkezdték ugyan az előkészítést, de a módszer, ahogyan, végzik, nem éppen helyes. A párttagok véleményének kérése nélkül osztják, be a hallgatókat, nem hallgatják meg őket az oktatási forrna megválasztásában sem. Ilyen, eset történt Zákánytelepen. és Iharosban is, 'mindkét helyen az oktatási formát a pártvezetőség jelölte ki a í hallgatókkal vraló előzetes megbeszélés nélkül. Nagy elmaradás mutatkozik különösen azokban a községekben, ahol a pánttátikiár pedagógus, és most szabadságon van. Itt a pártvezető Aég arra vár, hogy majd ha a titkár hazajön, elvégzi a kiválogatást. Ez a helyzet lukén is. A múlt évben több községben panaszkodtak. az elvtársak, hogy falujukban .nincs léhetőség magasabbfokú tanfolyam. indításéra. A járási párt-vb ezt fegyelembe vette, és úgy határozott, hogy a járás székhelyén indít MDP története, politikai gazdaságtan, stib. tanfolyamokat. Azonban még igen kevés elvtárs jelentkezett a községekből. Ennek oka, hogy a pártvezetőeégek nem tájékoz- totják a felsőbb pártoktatási formáh tanulni akarókat. Eljutottak még a pártcktatással kapcsolatosan más kérések is a járási .párt-vb-hez. Többen kértél?, hogy a gépállomástól a területileg kihelyezett traktorosok abban a tsz-bem vehessenek részt politikai oktatáson, ahol dolgoznak, ha az ott indított oktatási forma képzettségüknek megfelel. A járási párt-vb ezt a kérdési; figyelembe veszi. De előfordulhatnak még más zavaró .körülmények is, amelyekre az alapszervezetek felhívták a figyelmünket. Tavaly például a pedagógusok politikai oktatásáról későn kaptunk tájékoztatást, reméljük, hogy az idén ezzel sem lesz bizonytalanság, A Propagandiaainyagterjesztőnek is több gonddal kell segítenie az idei pártoktatás,t; nem szabad előfordulnia a tavalyihoz, hasonló esetnek, amikor a megrendelt kongresszusi anyagot az oktatás befejeztével küldte le. Jól használjuk ki a hátralévő időt Az említett hibák nem olyan súlyosak, hegy azokat .ne lehetne kijavítani. Az új .pártoktatási év megkezdéséiig máig több mint- két hónap van vissza. De ha most nem figyelünk fel ezekre a hibákra, később kedvezőtlen hatással tesznek a tanfolyamok munkájára. És ha még vissza is van ,két hónap az oktatás kezdetéig, nem jelenti azt, hogy ráérünk, hanem azt jelenti, hogy jól használjunk ki minden időt, meat még hátra van a munka zöme. Még nem fejeződött be a kiválogatás, egyéni beszélgetés pártszervezeteinkben. A propagandisták felkészítését, a velük való rendszeres kapcsolatot, nem utolsó soriban a pártoktatás házának munkáját úgy kell megszervezni, hogy betöltse hivatását. A még visszalévő idő elég arra, hogy az előkészítés. alapos legyen, ha a járási pártbizottság minden tagja segítséget nyújt ebben. Sövegjártó Ernő, a Csurgói Járási Párt-VB pántépítési titkára. A pogánykorba/n az ősmagyarok hírközlői a regösök, voltak. Később, az árpádházi királyok korában — az olasz trovatorek, francia trubadúrok, angol minstrelek és német Minnesángerek mintájára — a his- tóriás énekmondók (hegedősök, kobzosok, igricek) járták az országot. Verses krónikáikban, lant vagy koboz pengetése mellett, beszámoltak a »magyarok vitézi tetteiről«. Szívesen, hallgatták őket a várbeli vitézek, a kastélyok urai, de a városok és falvak népe is ösz- szesreglett meghallgatásukra. Az énekmondók verses krónikáiban nem sok szerep jutott az epikus fantáziának, hanem szerzőik tömören, szabatosan mondták el az újabb hazai eseményeket, buzdították a népet vitézi életre és tettekre — s így az újságokat helyettesítették, A középkor végén a históriás énekmondás, a könyvnyomtatás feltalálásának következtében megszűnőben volt. Üj erőre kapott azonban a török hódítások nyomán, kü-_ lönösen a mohácsi csatavesztés után. Abban az időben szükség is volt az énekmondók buzdításaira, A török háborúk idejének leghíresebb énekmondó krónikása Tinódi Lantos Sebestyén volt. 1510-ben született. Ifjúkorában Török Bálint íródeákja volt, majd urának elhurcolása után vá/ndor- hegedős lett. Várról várra járva összegyűjtöttte a csaták adatait, versbe foglalta azokat, lantjának kíséretével elénekelte krónikáit híreket váró hallgatóságának. Ellenállásra buzdította a magyarságot, erőtől duzzadó verssorokban ecsetelte a törökök álnoliságát: »Bolondság tőletek, fejenként, magyarok, Terek álnok hitit meg nem gondoljátok. Maga csak tőlem es sokszor hallottátok: Sok fejedelmeket mint csaltak, tudjátok.« A törökök elleni összefogásra, egymás becsülésére, szeretetére, az urak közti viszálykodás megszüntetésére intettek Tinódi szavai: »Tudjátok, magyarok, hírősök va látok. Míg nagy szeretettel egymást hallgattátok. De mihelt köztetök ti meghasonlátok, Ottan országtokban ím mint pusztu látok.« Tinódi Lantos Sebestyén nemcsak ostorozta népét, nemcsak pusztulásáról énekelt, hanem örvendező szívvel, lángoló hazaszeretetéből fakadó ujjongó strófáival lelkesítette hallgatóságát a — sajnos oly ritka — győzelmek krónikával is. Feltehetően szemtanúja volt Eger vára 1552. évi ostromának, amikor Dobó István, a hős várkapitány vitézeivel és a legendás hírű egri nőkkel egy hónapnál hosszabb ostrom, alatt megvédte a teljesen rombadölt várat, amikor a török hatalom elszenvedte első kudarcát. Az egri győzelemről, amely a magyarság »vitézlő oskolája« lett, így számolt be Tinódi: »Ti, magyarok, már Istent imádjátok, És őneki nagy hálákat adjatok, Jelesben Tiszán innen kik lakoztok Egri vitézeknek sok jót mondjatok. lm egy krónikát mondok meghalljátok, Kinek mását soha nem hallottátok: Magyarok végházban sem szolgáltatok, Eger várát mint most oltalmaztátok. Tinódi Sebestyén deák Kassában, Ferdinandus királynak hív voltában, Eqri várnak csuda szerencsájában, Vitézeket írta krónikájában.« Tinódi négyszáz év előtt, 1556- ban hált meg. Emlékezzünk a nagy magyar krónikásra. Ruh György
