Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-10 / 161. szám

Kedd, 1956. július 10. SOMOGYI NftPLAr 3 Mezőcsokonyai Uj Tavasz határozott: J Miért késnek as illetékesek Tóbiás Péter ügyének rendesésével? közös istállóba viszi az állatait! A félezer holdas mezőcsokonyai Uj Tavasz Tsz márciusban alakult: az ezer holdas helybeli szövetkezet, a jól dolgozó Uj Élet példája vonzot­ta őket erre az útra. Az Uj Élet Tsz tagjainak homlokára azelőtt sok barázdát szántott a gond, a maguk- rahagyatottság. Most azonban az új úton segíti őket a párt, s melléjük állt a munkásosztály falura küldött előőrse, a Nagybajomi Gépállomás. A szövetkezet a növénytermesztés dolgaiban igen jól halad előre. 180 hold kalászosukból 75 holdat arató­géppel, a többit 16 kaszapárjukkal takarítják be. A szombati taggyűlésen azonban rájöttek, hogy a növénytermesztés állattenyésztés nélkül nem mehet. Pedig eddig a leltárba vett állataik régi portájukon, a régi istállóban maradtak. Uj istállóra nem telt, a hiteltől pedig húzózkodtak. Ezen a gyűlésen meghányták-vetették, hogy van megoldás! Istállóik igen jók, sok épület pedig egészen tágas, üzemgazdaságilag azonban kihasz­nálatlan. Egy-két kedvelt szép jó­szág valósággal teremszerű épület­ben kényelmeskedik. Ezért elhatá­rozták, hogy július 14-re az egész felleltározott jószágáüományuknak biztosítják a közös istállót, a közös takarmányozást, a jó nevelést, az okszerű takarmányozást. A jól ki­választott gondozó nagyobb becsben fogja tartani állataikat. A gondosabb nevelés, a tenyésztési tudomány szé­lesebb körű felhasználása révén fél­ezer holdas gazdaságuk méltó szín­vonalra fog emelkedni. Több húst, tejet, zsírt biztosít a tagoknak és az államnak. A jól trágyázott földek­ből magasabb termést hoznák ki. Az állattenyésztés gondjait meg­osztja velük — az eddiginél foko­zottabb figyelemmel — a járási ta­nács mezőgazdasági osztálya is. Az Uj Tavasz Tsz határozatát a tagság magáévá tette. Biztos, hogy az okszerűen, nem pazarlóan ete­tett jószágokból őszre már sok szép példányt felnevelhetnek. Ebből örö­me lesz minden jószágszerető tagnak — a közös pedig szép pénzt kap ér­tük. Mivel azonban elvétve akad itt olyan »kitekingető« tag, nem árt, ha a vezetőség és az előrelátó, saját sorsát jól irányító tagok intik az ■ilyeneket az alapszabály megtartásá­nak fontosságára. Több haszonhoz jutnak, ha a társas nagyüzemi gaz­dálkodás fegyelme s a szövetkezeti paraszt magasabb munkaerkölcse szerint dolgoznak. Két hónappal ezelőtt járt először szerkesztőségünkben Tóbiás Péter, az Alsóbogáti Állami Gazdaság csombárdi üzemegységének 1955. december 31-ig volt vezetője. Igen elkeseredve jött akkor hozzánk. 1956. január 2-án ugyanis állásából koholt vádak alapján elbocsátották. Munkát sehol nem kapott. Sokáig azt sem tudta, miért küldték el, miért kell bűnhődnie. Hosszas után­járására Adrián Jenő, az Állami Gazdaságok Minisztériuma Somogy megyei Igazgatóságának személyzeti előadója „bizalmasan” közölte vele: azért küldték el, mert a múltban „Hunyadi-páncélos” volt, s ezt rá­vezették káderlapjára. Azt mondta: 1955 végére beütemezték (Igen, így mondta) elbocsátását. Tóbiás Péter majd hanyattesett, amikor ezt meghallotta. Igaz, hogy a páncélosoknál szolgált, de ^Hu­nyadi-páncélos” soha nem volt. Hi­ába védekezett, becsukódtak előtte a szívek is, az ajtók is. A Megyei Igazgatóság veeetői azt mondták neki: bizonyítsa be, hogy nem volt „Hunyadi-páncélos”, akkor visszahe­lyezik beosztásába. S ekkor elkez­dődött a kálváriajárás. Tóbiás Pé­ter egymásután írta a fellebbezése­ket, a leveleket ügyének tisztázá­sáért. Közben teltek a hetek, hóna­pok. Állás nincs, kereset nincs. Mi­ből éljenek? Felesége megbetege­dett, kórházba kellett szállítani. Mi­vel Tóbiás Péter munkanélkül volt, J SZTK-gyógykezelésben nem része- \ sülhetett a felesége, miből vegyen ? gyógyszert, honnan fizesse a kórhá- J zat. az orvost? — aggódott. 1 Egymásután járta a vállalatokat, (l gazdaságokat, hogy elhelyezkedhes- sék agronómusnak (mezőgazdasági érettségivel, többéves gyakorlattal rendelkezik). Amikor szakmája fe­lől érdeklődtek, úgy látszott: sikere lesz. Ám következett a kényes kér­dés: honnan jött, miért vált meg előző munkahelyétől? S amikor megmondta: egyszerre becsukódtak előtte a szívek. Rendszerint ezzel engedték el: menjen haza, informá­ciót kérünk előző munkahelyéről, s majd értesítjük, mikor állhat mun­kába. De az értesítés minden alká- lommal elmaradt. Végre március 21-én a HM-ből megjött a várva várt válasz: „A Hadtörténelmi Levéltárban semmi­lyen bejegyzés nincs arra vonatkb- zólag, hogy Tóbiás Péter „Hunyadi­páncélos” lett volna”. Ám a bürok­ratákat ez sem elégítette ki. A Me­gyei Igazgatóságnak nem volt elég ereje ahhoz, hogy elégtételt adjon Tóbiás Péternek ... Sőt, Adrián Je­nő újabb találgatásokba kezdett. Azt mondta, nem is „Hunyadi-pán­célos” volta miatt bocsátották el, hanem mert felesége kulákcsaládból származott. Újra ment a levél Kál­iéra, Tóbiás Péterné szüleinek lak­helyére. Nemsokára onnan is meg­jött a válasz, amelyben Kálló taná­csa bizonyítja, hogy Tóbiás Péterné szülei soha nem voltak kulákok. Április 14-én végre felajánlottak neki egy állást. De arról, hogy a ja­nuár 15-től április 15-ig munka nél­kül töltött időre ki fizeti meg a munkabért, vagy az önkényes eljá­rásért ki tartozik felelősséggel, egyetlen szó sem esett. Levelet írtunk a Megyei Igazga­tóságnak. Nagyon önmegnyugtató és furcsa választ kaptunk: Még nem biztos, hogy Tóbiás elvtárs nem volt „Hunyadi-páncélos”. S ä végére nem átallották odabiggyeszteni: ,.Tóbiás Péter elhelyezkedhetett volna, hiszen hozzájárulással adtuk ki neki a munkakönyvét”. Irtunk az Állami Gazdaságok Minisztériu­mába is. A személyzeti főosztály vezetője, Bakos Antal ielvtárs azt írta: „Tóbiás Pétert nem lett volna szabad elküldeniük osztályszárma­zása miatt, de „az elbocsátást ha­nyag, rossz náinkája alapján is le­hetett volna eszközölni”. (!) Tóbiás Péter a minap újra bejött szerkesztőségünkbe. Igaz, a Megyei Pártbizottság közbenjárására időköz­ben állásba helyezték. De Tóbiás Péter úgy érzi, nem kapott teljes elégtételt. Hiszen nem kárpótolták anyagiakban. Azt szeretné tudni, mikor rendezik végre a jogtalan el­bocsátás miatt munka nélkül töltött időre megjáró munkabérét? Úgy véljük, jogos Tóbiás Péter követelése. Adjanak hát neki teljes rehabilitációt V. J. Újabb utasául kedvezmény a pedagógusoknak A Pedaqóqusok Szakszervezete Javas­latára a Közlekedés- és Postaüqyi Mi­nisztérium szabályozta a pedaqóqusok 50 százalékos utazási kedvezményét. Ezen rendelkezés értelmében, hoqy a pedaqóqusok hazánkat Jobban meqis- merhessék, júliusban ős auqusztusban — a nyári tanítási szünet alatt — há­rom alkalommal történt utazásra 50 %-os vasúti kedvezményben részesülnek. ■ A rendelkezés július elsejével lépett 7 hatályba. Az utazási kedvezményhez szükséqes iqazolványokat Budapesten (Vili., Kerepesi út 3.), Szeqeden, Pé­csett, Szombathelyen Miskolcon, Deb­recenben a MÁV Igazgatóságainak me­netkedvezményi csoportjánál kell meq- váltani. Az iskola igazgatója az igénylő pedaqóqusok nevének feltüntetésével küldi meg a fenti Iqazqatósáqhoz az igé­nyeket. A háromszori 50 százalékos utazási kedvezmény a családtagokra nem ter­jed ki. TERMELJÜNK TÖBB LUCERNAMAGOT! A „magyar lucerna” kiváló szá­razság- és fagytűrő, valamint sar- jadzóképessége folytán világhírű névre tett szert. 1930—40-ben — tíz év alatt — évente 290—270 vagon lucernamagot exportáltunk. A kül­földi államok magas áron, minden mennyiségben ma is vásárolnák a magyar lucernamagot. Számos hasz­nos tulajdonsága mellett termeszté­se mégsem történik elég nagy terü­leten. Az állattenyésztés fejlesztése nem megoldható, amíg az évelő pillangó­sok — ezek közül is elsősorban a lucerna — termesztéséről nem gon­doskodunk. A talajerő visszapótlása szempontjából sem kisebb jelentő­ségű. Mégis mi akadályozza jelenleg a lucerna nagy területen való termesz­tését? Egyrészről a fennálló vetőmaghi­ány, másrészt az eddigi árpolitika. Ez azonban most lényegesen meg­változott, mert a jelenlegi 2500 Ft mázsánkénti termelői ár, valamint számos kedvezmény (abraktakar­mány, vetőmag, növényvédőszer) jövedelmezővé teszi a mag termesz­tését. A vetőmaghiány megszünte­tése érdekében viszont vethetünk kapás lucernát. A legújabb kísér­leti eredmények arra mutatnak, hogy a lucerna termesztése kiszéle­síthető a sekélyebb, gyengébb — az ún. „baltacím” — talajokra is, ha dupla gabona (25 cm) sortávolság­ra vetjük. Az így telepített lucer­nás gyorsan sarjad, zöldtermése ki­elégítő és magtermesztésre kitűnően alkalmas. Mit kell szem előtt tartami a mag- termesztésné l ? A magtermesztés céljára elsősor­ban az idősebb, ritka lucernásokat választjuk ki. Ezek feltétlen fagyál­lók és szárazságtűrők. Fontos köve­telmény, hogy a tábla gyommentes legyen. Súlyos, ha a lucerna vörös­herével fertőzött. Milyen időjárás kedvez a lucerna magtermesztéséhez? A legkedvezőbb a lucernamag- termesztés szempontjából, ha az évi csapadék 400—500 mm és ennek nagy része a fővirágzásig esik le. Fontos, hogy a fővirágzás alatt na­pos, 30 C körüli hőmérséklet ural­kodjék. Melyik kaszálást hagyjuk meg magnak? A fentiek alapján a kaszálást úgy kell beállítani, hogy a virágzás a nyári szárazságra essen. Ahol a vi­rágzás augusztus 10—15-ig várható, ott a harmadik kaszálásból fogha­tunk magot. A harmadik kaszálás­nak felbecsülhetetlen értéke, hogy ebben az időben állati kártevők már nem károsítanak úgy, mint a második kaszálás idején, valamint feltételezhető, hogy a virágzás ideje meleg, csapadék nélküli időbe fog esni. Hogyan védekezzünk az állati kár­tevők ellen? A védekezés történhet hálózással és agritoxos porozással. A hálózás a legtökéletesebb 1 védekezési mód, mert az egész virágzás ideje alatt végezhető. A háló csatornájába te­gyünk egy kevésnyi mennyiségű Agritox-port, így a belejutott kár­tevők elkábulnak. Kis területen, ahol a hálózás feltétele legtöbb eset­ben nines meg, ott alkalmazzuk az agritoxos porozást. Igen sok kárte­vőt pusztíthatunk el már a leka­szált tarlón is, holdanként 8 kg por kiszórásával. A legfontosabb véde­kezési időpont a zöldbimbós állapot. Ha virágzáskor porozunk, nemcsak a kártevők elpusztításával késünk meg, hanem még a hasznos, mag- porzást elvégző méheket is elpusz­títjuk. Ezért csak a zöldbimbós ál­lapotig szabad idegmérges porozást alkalmazni. Az agritoxos porozást lehetőleg a késő délutáni vagy az esti, esetleg hajnali órákban végezzük, mert a meleg és a napfény könnyen hatás­talanítja. Zöldbimbós állapotban 20—25 kg Agritox-port szórjunk ki kát. holdanként. A porozást nagy területen meg­felelő porozógépek segítségével vé­gezhetjük el. Kisebb területen kéziporozást al­kalmazhatunk, vagy tüllzacskóval, illetve ritkaszövésű vászonzacskóval végezhetjük el a kéziporozást. Cél­szerű egy-egy rúdra több zacskót akasztani, így két ember a rúd rá- zogatásával szélesebb területet el­foghat. Igen fontos, hogy a maglucernás­ban az esetleg megjelenő aranka­foltokat még a magkötés előtt el­pusztítsuk. Legjobb az aranka-folto­kat meleg napokon disznóperzselő­lámpával vagy lángszóróval kiéget­ni. A kiégetést két alkalommal vé­gezzük: először csak elfonnyasztjuk, majd a folt megszáradása után ége­tünk. Mikor arassuk a maglucernát? A lucerna aratását a csigák barna színeződése jelzi. Az aratást végez­zük a reggeli órákban. A gépi ara­tás céljára igen beváltak a fűkaszá­lógépek némi átalakítással. Néhány napig hagyjuk száradni, mire a le­velek megszáradnak és utána hord­juk kazalba. Az így végzett aratás után könnyebb a behordás is. Csép- lésre különleges herehajtós gép szükséges. Legfontosabb feladatunk, hogy a cséplés alatt állandóan el­lenőrizzük a magvak épségét. A he- refejtők csak száraz herék esetében végeznek jó munkát. A gyomos vagy arankagyanús lucerna cséplé- sét hagyjuk mindig utoljára. így elejét vesszük annak, hogy esetleg a tiszta lucerna a cséplőgépen aran­ka-, illetve gyomfertőzést kap. Gimesi Antal MTA Mezőgazd. Kút. Int., Martonvásár. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ^ ÉRDEMES A MÉLTATLANUL ESETT SÉRELMET ORVOSOLNI TVTemrégiben részt vettem a Balatonkiliti Gépállomás párt- 1 ' szervezetének taggyűlésén, melyen több új tag és tagjelölt kapta meg párttagsági könyvét. Nem rendkívüli ünnep ez a gépállo­más pártszervezetében, hiszen majdnem minden taggyűlésen vesznek f el egy-két tag jelöltet vagy tagot a pártba. Ezért a mostani felvételek is ugyanúgy történtek meg, mint sok más előtte. A párttitkár egymás után szólította a neveket, hallatára egy elvtárs felemelkedett a helyé­ről, nyújtotta kérges kezét és átvette a piros könyvecskét. A negyedik-ötödiknél már az arcokra sem figyeltem, csupán a kezeket néztem, a nehéz munkától megkeményedett, bütykös munkáskezeket, amint a párttitkár keze megszorította őket. Egy kéz azonban tovább tartotta fogva a párttitkár kezét, mint az előbbiek. Idős Kiss Józsefből valami kikívánkozott, s míg küszködött, hogy rendbe szedje gondolatait, csak szorította, szorította tovább Tamási elvtárs kezét. A pár pillanat elég volt arra, hogy minden szempár ráirányuljon, hogy moccanásnélküli csend álljon be. Kiss elvtávs megszólalt. Nehezen préselte ki torkán a hangot, talán ezért mondott álig pó,r szót... se többet, se kevesebbet: »ígérem, ebben a könyvben soha sem lesz folt.« Megkapó volt a pillanat, ahogy a szavak elhangzottak. Es még többet mondott a tekintet, amellyel az őszhajú, gondoktól megviselt, ötven éves ember fogadalmat tett a pártnak. Ezért jegyeztem meg magamnak Kiss elvtárs nevét, arcát, ezért kerestem meg egy hónap múlva, hogy közelebbről is megismerhessem. Úgy adódott, hogy megint értekezletre érkeztem,. ezúttal terme­lési értekezletre gyűlt össze a gépállomás dolgozóinak többséggé. Az utolsó megbeszélést tartották a legnagyobb munka megkezdése előtt. E megbeszélésen értékelték a tavaszi terv teljesítését; voltak, akik most kapták meg a pénzjutalmat a jó munkáért. Az üzemi bizott­ság is jutalmazott, igaz, szerényebb keretek között, ez azonban nem kisebbíti az eredményt, nem az elismerést. Kiss elvtársat újra az elnöki asztalhoz szólította az üzemi bizottság elnöke, hogy átadhassa a szakszervezet könyvjutalmát és díszes oklevelét, a tavaszi terv- teljesítés idején végzett jó munkája jutalmát. Ilyen előzmények után ismertem meg közelebbről idős Kiss Jó­zsefet, a gépállomás cséplőgépszerelő brigádvezetőjét. Ahogy az ilyen beszélgetéseknél szokás, életéről mesélt, az ifjúkori emlékekről, csa­ládról, munkáról. Hamar eljutottunk az emlékezetes párttaggyűlés­hez, ottani szavaihoz. — Sok előzménye van ennek — kezdi. — Voltam én már párttag, még 45-ben, amikor megszabadultam az uradalmi sorból. Falun ak­kor még nem igen hallottunk a kommunista pártról, így a szociál­demokraták közé álltam. Aztán mikor láttam, hogy inkább csak szájjal csinálnak mindent, otthagytam őket. önállósítottam magam, s mire a kis kovácsműhelyt berendeztem, időm sem igen maradt másra. Dolgoztam, mert úgy gondoltam, ez az egyéni boldogulásom egyedüli útja. Szereztem egy ócskavasnak való kis cséplőgépet, kijavítgattam és 51-ig azzal csépeltem községemben, Ságváron. Kellett, nagyon kellett a kenyér, az asszony nem segíthetett, elég gondja volt a há­rom kicsi gyerekkel. -v ' De ahogy változott a világ, változtam én is. Újság, könyv mindig volt a háznál, könnyű volt rájönnöm, merre vezet az út... Átadtam az államnak a cséplőgépet, azóta itt dolgozom a gépállomáson. fTíss elvtárs tisztaszándékú, becsületes ember, érezni szavai- bál, méginkább munkájából —> melyről csak elismerőleg nyilatkoznak a gépállomás vezetői —, hogy szívvel-ilélekkel velünk van. Ugyan miért nem kérte korábban a tagjelöltfelvételét? Érdeklődésemre élete legmélyebb sérelméről húzza le a feledés leplét. Ságváron »vitték« az osztály harcot, s ha nem volt ki ellen harcolni, kerestek maguknak az akkori vezetők. így lett osztályidegen, illetve kizsákmányoló idős Kiss József. Az a Kiss József, aki uradalmi kovács gyermekeként látta meg a napvilágot, aki egészen a felsza­badulásig ki se nőtt az uraság lealázó igája alól Az indok a cséplő­gép volt, az a cséplőgép, melyet maga javított ki, mellyel maga csé­pelt éveken át 5,5 százalék részért. Ne tudták volna az ottani veze­tők, hogy Kissnek csak a gépe van, hogy mellette se háza, se egy barázda földje nincs, hogy a cséplőcsapatot sem ő szerződtette és így annak keresetét ő nem is látta? Dehogynem tudták! Mégis elkövet­ték Ia jogtalanságot. Igaz, ebből anyagi károsodása nem származott a családnak, erköl­csi azonban annál több. Például az, hogy nagyobbik fia nem mehe­tett felsőbb iskolára, az, hogy Kiss elvtársat tavaly nyáron, amikor az alapszerv minden kommunistája egyhangúlag elfogadta tagjelölt­nek, a járási pártbizottság elutasította. Az indoklás: osztály ide gén. Es még súlyosbította fájdalmát az, hogy fiát, aki közben a gép­állomás traktoristája lett, a járási pártbizottság szó nélkül elfogadta tagjelöltnek. Persze, nem ez fájt Kiss elvtársnak, hanem az, hogy fiát, akit ő nevelt becsületes munkásemberré, olyanná, hogy méltóvá vált a párttagságra, elfogadják, az apját pedig visszautasítják. Kiss elvtársat tehát megbántották. Majdnem egy évig hordta szívében ezt a keserűséget. Azonban továbbra is szorgalmasan dol­gozott, társadalmi munkát is végzett, tálán csak annyi volt látható rajta, hogy kissé visszahúzódott, nem szólt bele a párt ügyeibe, nem kritizált, nem javasolt. Néhány hónappal ezelőtt ügye ismét napirendre került. A téli- gépjavításkor, a tavaszi tervteljesítésért folyó harcban ismét bebi­zonyította, hogy olyan ember ő, akire minden körülmények között számítani lehet. Felfigyelt rá a nemrég odakerült párttitkár is. Szóba ikerült az is, hogy az ilyen embereknek a pártban a helyük, s hogy miért nem kéri ő is felvételét. Kiss elvtárs, ahogy most nekem, a párttitkámak is őszintén elmondta a vele történt dolgokat. így ke­rült újra taggyűlés elé Kiss elvtárs felvételi kérelme, melyet a járási pártbizottság jóvá is hagyott. Kerülő úton, évek múlva tisztázódott idős Kiss József ügye. Meg­állapították, hogy soha sem volt kizsákmányoló, osztályhelyzete és magatartása, jó munkája folytán közénk tartozik, hogy pártunk erő­södik, ha tagjai sorába tartozik. Elfeledte-e a sérelmet Kiss elvtárs? Talán a szíve legmélyén még ott van a nyoma, bár maga ellentmond ennek. Úgy gondolkozik: rossz volt, fájt a méltatlan bánásmód, de végeredményben akkor is segí­tett a párt, az állam. Az tette lehetővé, hogy gépállomási dolgozó legyen, hogy elnyerje a sztahanovista, majd a szakma kiváló dolgo­zója kitüntetést, az adta meg a lehetőséget, hogy életében először építsen családjának házat, s az adja meg, hogy kisebb gyermekei előtt megnyíljék a középiskola kapuja. Most pedig a párt befogadta tagjai közé. »Es ez nekem mindennél többet jelent« — mondja meghaíottan Kiss elvtárs. < yVem fiatal ember Kiss József; eddigi élete, erős fizikai munkája 1 ~ tíz évvel idősebbnek mutatja, mint amennyi, de ahogy idáig ért elbeszélésében, szinte megfiatalodott. Kék szemében fiatalos tett­vágy csillan, sok mindenre telik még tőle. Érdemes volt kiköszörülni a csorbát, érdemes volt a méltatlanul esett sérelmet orvosolni. Bizalomért bizalmat, szerétéiért ragaszkodást kapunk cserébe ... PÓCZA JÁNOSNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom