Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-08 / 160. szám

Vasárnap, 1956. július 8. SOMOGYI NÉPLAP 7 •a A GÖRÖG MITOLÓGIA VILÁGÁBÓL Asshlepioss — a betegségek legyőzője ÍRTA: JÓLESZ LÁSZLÓ (A halál legyőzése minden kor emberének megmozgatta képzeletét. Napjainkban is a legnagyobb hősök a tudomány harcosai között azok, akik új gyógyszerrel, új gyógyító módszerekkel növelik meg az ember életko­rát. A régi görögök világában is nagy szerepet játszott a halál gondolata, s nem kevésbé a halál legyőzésének gondolata. Egyik történetünk — Orpheusz és Eurüdiké-kapcsán már szóltunk erről. Mostani történetünkben is ilyes­miről van szó, de aki most szembeszáll az Alvilággal, már nem a maga egyéni fájdalmát akarja orvosolni: az egész emberiségért lép sorompóba. Aszklepiosz nevét az orvosok ismerik jól, de leányának — más mítosz sze­rint feleségének — nevével már mindnyájan találkoztunk a higiéné szóban: Hügieia neve ennek az istennőnek, akinek egyik gyógymódja a tisztaság, ahogy ma mondjuk: a tisztaság fél egészség.) Apollón isten, aki req- qeltől estiq járja a földet kelettől nyuqatiq — hi­szen a nap istene ő a de­rűs Héliosz mellett, — megpillantotta Bőibe vá­rosa közelében Phle- qüasz király kékszemű lányát, Koróniszt és meg­szerette. Szerelmükből született Aszklepiosz. Ko- rónisz azonban — ahogy eltávozott tőle Apollón, — hamar elfelejtette az aranyhajú istent, noha tudta, tudhatta, hogy is­mét visszatér. Artemisz, Apollón ezüsnyílú testvé­re a szelíd Hold istennő­je bosszút esküdött a hűtelen Korónisz ellen és csakhamar leterítette őt. Éppen akkor ért oda Apollón, és máskor ra­gyogó arca elkomorult. Bánata annál nagyobb volt, mivel Korónisz holt­teste mellett ott volt, ott feküdt a csecsemő Asz­klepiosz is. Megesett Apollón szíve a tehetet­len, nyöszörgő-siránkozó gyermeken, a maga gyer­mekén. Odalépett és fel­emelte: »Ne sírj, ne ríj« — mondta és ringatta, babusgatta a kis Aszkle- pioszt. De mert nem ér­tett hozzá, hogyan kell kisgyermeket felnevelnj, no meg sok egyéb tenni­valója is volt, amit az Olümposz hatalmas ura, Zeusz bízott reá, elvitte fiát a kor legbölcsebb lé­nyéhez, Kheironhoz. Khei- ron kentaur volt, ami azt jelentette. hogy olyan isteni származású lény, akinek felső teste férfi alakú, deréktól kezdve pedig ló. A kentaurok er­dőkben, hegyekben ta­nyáztak, vad szokásaik voltak, és ijesztgették az utasokat. de Kheiron bölcs volt és szelíd, és sok mindenre megtaní­totta az embereket. Aszklepioszt is ő ne­velte tehát Pelion völ­gyében. óvó kézzel, gyöngéd szóval vezetget­te. irányítgatta Apollón fiát és megismertette ve­le a füvek és virágok minden titkát. »Nézd csak — magyarázta ne­ki — ez a csípős növény a csalán. Igénytelen, árokszéli gyom, és mégis, ha megszárítod, s meg­főzöd, meggyógyul tőle a gyomrát fájlaló. Ez a jóillatú viráq a hársfáról hullott le. Gyújts ebből is, s főzetét add annak, akit köhögéssel sújtottak az istenek: meggyógyul tőle.« így magyarázta el sorra a bölcs kentaur, melyik virág, melyik fű mire jó. És Aszklepiosz buzgó szívvel, szomjas lélekkel hallqatta meste­re szavait, és megőrizte azokat fejében. Hamar felnőtt és el­hagyván mesterét, járni kezdte a világot, és merv tében-jártában enyhí­tette az emberek fájdal­mát csodálatos füveinek, virágainak főzetével. So­kan már nem is hitték volna, hogy megmarad­nak és elkészültek arra, hogy Kháron sajkáján át­hajóznak a Sztüx vizén Hádész orszáqába. De Aszklepiosz szelíd mo­sollyal gyógyította az em­bereket. láqy kezével megsimogatta a lázban égő emberek homlokát, megitatta őket orvossá­gainak egyikével—mási­kával, s hamarosan víg- ság költözött az emberek szívébe. De ugyanakkor harag duzzadt az Alvilág ko­mor istenének, Hádész- nek a szívében. »Ki az, aki dacolni mer velem — mondta és sötét arcá­nak ráncait összehúzta — ki az, aki el meri venni tőlem az Alvilág népét!« Haragiában panaszt emelt Zeusznál: »Te csak úgy tűröd. Olümposz ura — mondta és keserű hang­'s mint méreg hatolt be Zeusz szívébe —, te csak úgy tűröd, hogy az em­berek megmeneküljenek a haláltól?! Hát nem lá­tod, hogy nemsokára annyira elbizakodnak, hogy meg fogják ostro­molni a te trónodat és bizony, hogy letaszítanak fényes palotádból!« Ezt mondta és Zeusz bólin­tott. Bólintása nyomán villám szakadt ki az ég boltozata alól, s a villám lesújtott Aszklapioszra .,. így halt meg az, aki szembe mert szállni a halállal. Gyászba borult ekkor a föld, és gyászba borult Apollón is: siratta fiát. De hamarosan a bosszú érzete költözött leikébe, és legszívesebben fellá­zadt volna Zeusz ellen, ha nem tudta volna, hoqy ezt nem teheti, mert Zeusz erősebb nála. De haragja addig tüzelte, míg ama külopszok, azaz egyszemű óriások ellen nem fordult, akik a füs­töt okádó hegyek mélyén, boltozatos barlangjaik­ban kovácsolták Zeusz­nak a villámokat. Elle­nük fordult és elpusztí­totta őket. De a harag haragot szül, s a bosszú bosszút hív elő. Zeusz felgerjedt és haragjában kimondta ítéletét: Apollónnak el kell hagyni az istenek lakását, és ezentúl Há­dész országában kell lak­nia, a testetlen árnyé­kok között. De még mi­előtt kimondta volna es­küjét a Sztüxre — és a Sztüxre, az Alvilág folyó- jára kimondott esküt még Zeusz sem vonhatja visz- sza! —, máris leborujt előtte L-étó, Apollón és Artemisz anyia, és kö- nyörgött fiáért. Zeusz hajlott az anya könyör- aésére és megváltoztatta ítéletét: egy éviq rab­szolgaként kell Apollón­nak élnie Admetosz ki­rály udvarában. Aszklepiosz neve azon­ban halála után sem ment feledésbe és azok a füvek amelyekből ő főz­te orvosságait, jó orvo­sok kezében továbbra is sok földi embernek hoz­tak gyógyulást és sze­reztek békét és vidám életet. INTERJÚ Varga Károly, a Megyei Tanács tervosztályának mezőgazdasági ter­előadója 1948 óta országgyűlési kép­viselő. Eddigi munkájáról, s a kép­viselők előtt álló feladatokról nyi­latkozott lapunknak. — Miben látja, mint országgyű­lési képviselő a képviselők jelada­tát a parlamenti munkában? — A népet képviselni, a nép ügyeit intézni nem hallgatólagosam* hanem tevőlegesein is az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatok, intéz­kedések megvitatásában és elfogadá­séban. Az eddigi parlamenti munka nem volt mindág kielégítő, mindnyá­junk által ismert ekek miatt. Ezért van különösen nagy jelentősége a nemrég nyilvánosságra hozott és el­fogadott javaslatnak a parlament munkájára, a képviselők imterpeffiáci- ós jogának gyakorlására vonatko­zóan. — Véleménye szerint elegendő-e csak az interpellációs jog ahhoz, hogy az országgyűlés még jobban betöltse feladatát, mind eddig? Nem. Hiba volt eddig, hogy a par­lament bizottságai eléggé leszűkítet­ték munkájukat. A különböző terüle­teken dolgozó képviselőket remélhe­tően most nagyobb számban vonják be a bizottságok munkájába, tehát ^bővítik az egyes bizottságok létszá­mát, vagy megfelelő albizottságokat alakítanak. — Hallottuk, lényegesen többször hívják össze ezután az országgyű­lést. Miben látja ennek előnyét? A parlamenti ülések számának nö­velése, az, hogy a képviselők több­ször gyűlnek össze, jelenti, hogy az országgyűlés sokkal több kérdéssel tud foglalkozni a jövőben, sokkal több ügyben tud érdemleges döntést hozni, alaposabban megvitatva egy- egy javaslatot. Jelenti, hegy a kép­viselők közül is többen gyakorolhat­ják interpellációs jogukat. Bizonyos, az interpelláló képviselők között nem egyszer akad majd somogyi is, ami­kor a megyét illető kérdésekben kér választ egyes minisztériumoktól, de nemcsak választ, intézkedést is. — Miben látja a képviselők par­lamenten kívüli munkájának lé­nyegét? Varga Károly országgyűlési képviselővel kapcsolatot a dolgozókkal mint képviselő? Fogadónapok alkalmával, amikor megismerkedem a dolgozok panaszai­val és javaslataival, majd a beszá­molókon, amikor etaicndom, miként intéződtek el panaszaik, javaslataik, s amikor tájékoztatom őket az or­szággyűlés munkájáról, a megjelent rendeletekről, határozatokról. — Bizalommal fordulnak-e a dolgozók a képviselőhöz? Az utóbbi években mintha halvá­nyult volna az a bizalom, ami kez­detben megnyilvánult. Ehhez hozzá­járult az, hogy vannak dyain pana­szok, amelyek nem jogosak, s bár a képviselő meghallgatja a panaszt, meg is vizsgálja — mégsem intéz­kedhet a panaszos javára éppen a kérelem jogtalansága miatt. Van olyan panasz, kérelem, ami indo­kéit, jogos, de a körülmények nem teszik lehetővé minden esetben szí orvoslást. Ilyenek elsősorban a la­kásügyek, amelyekben sajnos, most még nem tudunk mindig intézkedni. Ez bizonyos mértékben hozzájárul ahhoz, hogy némelyek elégedetlenek munkánkkal szemben éppen a jogta­lan panaszok miatt. — Milyen panaszt, jogos kérel­met sikerült elintézni az utóbbi időben? Mivel a tervosztály dolgozója va­gyok, s ismerem a községek problé­máit, kéréseit, a tervek készítésénél ■minden esetben figyelembe vesszük a fogadónapokon elhangzott jogos ké­relmeket. így sikerült elérni, hogy teljesítsük a balatonleHeiek régi ké­rését: artézikuíat kapnak. A fúrást hamarosan :megkezdik. Most van előttem épp egy köszönőlevél, ame­lyet Szűcs József írt Láirányból, ami­ért elintéztük jogos házhedypanaszát. Sok ilyen eset van még, amelyek mind a dolgozók bizalmát szilárdít­ják képviselőik iránt. — Mik a tervei a jövőre nézve? Mint képviselő — de mint a Ha­zafias Népfront megyei elnöke is — kétihetenkint egyszer Kaposvárott fo­gadónapot tartóik. Vidéken ugyan­csak havonta kétszer tartóik külön­böző községekben fogadónapokat, il­letve beszámolókat is. Minden tórek­Elkészült megyénk egyik legszebb művelődési otthona Ma avatják fel Göllében a kapos­vári járás, egyben a megye egyik legszebb, legmodernebb községi nép- művelődési otthonát. A göllei nép­művelődési otthont áldozatos munká­val maguk a község lakói építették több mint félmillió forint értékű társadalmi munkával. Az otthon nagytermének nézőtere mintegy 500 ■ember befogadására alkalmas. A me­gyei népművelési osztály ez alka­lommal 300 széket ad a göllei mű­velődési oithonnák, míg a Népmű­velési Minisztérium egy nagy világ­vevő rádiót. A mai avató-ünnepsé- gen a művelődési otthon színjátszói a Darnkó Pista c. daljátékot adják elő, s este az általános iskolai tanu­lók a Jancsi és Juliska c. mesejáté­kot mutatják be. — No. — Ne tegyen engem többet ló mellé ... — Aztán miért ne, fiú? — Mert... hát... szóval... — Ahál Értem. A ló meg a sza­már nem fér meg egymás mellett, ugye? — mondta mosolyogva, s meg­veregette a fiú vállát. — Jól van no, de aztán ne legyen ám panasz! — Nem lesz baj, Karcsi bá’... — felelt vidáman a fiú, s megragadta a lapátnyelet. Szeretik és becsülik egymást. Fia­tal az időset, mert tapasztalt, s ta­nulni kar tőle; idősebb a fiatalt, mert a jövő reménységét, a jövő bányá­szát látja benne. Ezt éreztem min­den szavukból, minden mozdulatuk­éból. Durva hang vagy ledorongolás? Nem! Barátság, vidám megjegyzés, humor, s ha kell, figyelmeztető, atyai utasítás. Ezt hallottam egy összenőtt vágat újranyitásánál is. Az alig másfél mé­teres vágatba nem tudtunk bejutni. Az utat bányafák, deszkadarabok el­szórt tömege zárta el, s csak a Ceag- lámpa fénye szűrődött ki. — Gyere csak ki, Pista! — szólt a vezetőnk. Idősebb vájár bújt elő. — Mondd csak, én vigyázzak rá­tok? Hogyan jöttök ki onnan, ha be­omlik a bánya? ... Erre nem gondol­tatok? Nem volt durva vagy parancsoló a figyelmeztetés, de szigorú. S az em­berek szó nélkül felszabadították a kijáratot... Tj'lértük a fejtés felső csapását. Bent duruzsolt a fejtőkala­pács, s itt láttam meg először, köz­vetlen közelről a csillogó fekete sze­net ... Csodálatos látvány volt. S amint hosszan, elmerülten néztem a sziporkázó szén falat, elszégyelltem ■magam. Szégyelltem, amiért otthon durván belerúgtam egy-egy darabká­ba, amiért közömbösen szórtam a tűzre, s nem becsültem meg a ter­mészet eme adományát. Soha nem gondoltam, hogy itt, a bánya mélyén ennyi szépséget, ennyi csodálnivalót fedezek fel benne. Ha visszagondolok, magam előtt látom a vastag szénfa­lat, melyen mintha ezernyi szikrát szórna, úgy verődik vissza a bá­nyászlámpa fénye. Ferde szénréte­gek összeforrott halmaza ez. .A ter­mészet nyújtja, kínálgatja: tessék, emberek, használjátok fel a magatok javára... Szinte beszélnek ezek az évmilliós telepek. A palás fedőrétegen páfrá- nyos lenyomat, a másik telepnél csi­gaképződmény látható, a többinél nö­vények, őskori állatok megszenesedett mása, s mindez egy-egy korszakra, a szén keletkezésére utal. A bányász nem téved el. Ezekről a nyomokról is megállapítja, hol jár. S a fedőré­teg alatt -másfél, két méter vastag széntömb csalogatja, buzdítja, ösztön­zi az embert... Ji/fost már értem, tudom, hogy miért szeretik oly szenvedé­lyesen a bányát. Igen, aki egyszer megismerte, megszerette, többé már nem tud szabadulni csodálatos vará­zsától ... És akik itt dolgoznak, megbecsült emberek. Számtalan módon s esz­közzel óvják, vigyázzák a bányász életét. A vágatokban többhelyütt te­lefon, állandó összeköttetés a nap­szinttel. Vezetőnk többször is jelent­kezett. Megjegyeztem szavait: — Halló! A diszpécsert kérem... Itt Sárái. Jó szerencsét! ötödik szint déliről megyek a 11-es ereszkébe. Minden rendben. Jó szerencsét!... S a fentiek tudták, hol járunk. Fi­gyelemmel kísérték minden lépésün­ket ... Csaknem nyolc órát bolyongtam a bánya mélyén. Megismertem az Elsősorban a dolgozók panaszainak meghaíllígatásában, s ha jogos a pa­nasz, segíteni, hogy orvosolják. De elsőrendű feüaidata a képviselőnek, hogy a néppel érintkezve ráirányít­sa a dolgozók figyelmét egy-egy fon* fos feladatra, párt- vagy kormány­határozatra, a törvények mindkét ol­dalú betartására és betartatására, tehát a szocialista törvényességre. — Milyen formában tartja a »ereszkét«, a »gurítót«, láttam sűrí­tett levegős mozdonyt, s púposán, megrakott' lóvontatású csilléket. Lát- ( tam patkányt, ezt a csúf, megvetett | állatot, melyről oly nagy szeretettel ( beszélnek a bányászok. Eltűrik, élné- | zik, hogy szemtelenül felfalja élel­müket, hisz lehet, hogy holnap ez az ( állatka menti meg életüket... És mennyi mindenről, mennyi I mennyi szépségről és érzésről, hősies I munkáról és felemelő látványról le- j hetne beszámolni! Láttam munkacsapatot, melynek tagjai 45 fokos szögben lefelé fejtet­ték a szenet. Az alig másfél méter magas »alagútban« csak csodálni le­hetett nagyszerű munkájukat. Ott, ahol én botorkálva, lámpámat kiejt­ve, s csak üggyel-bajjal juthattam előre, ők megvetették lábukat, vagy éppen térdre ereszkedve dolgoztak fejtőkalapácsaikkal. Szemükből a büszkeség fénye csillant, mintha azt mondanák: — Látjátok, ez az igazi munka... J~ÍHfelé járt az idő. Búcsúztam a bányától. A »felfedezés« vágya kielégítést nyert, s a föld mélye em­lékekkel rakta tele tarsolyomat. El­tűnt belőlem, minden rossz érzés, sej­telmes félelem, rettegés, melyet az­előtt felém hordott a tudatlanság, nemismerés szele, s helyébe új érzé­sek költöztek. Magához láncolt a bá­nya, megszerettette magát szépségé­vel, hihetetlen gazdagságával. És az emberek, a bányászok, akik buzgó akarással küzdenek odalent, megfé­kezik, megnyergelik a természet erőit, s az emberiség javára fordít­ják azt, csodálattal töltöttek el. Ed­zett férfiak valamennyien. Férfiak a javából! S ha eddig ismeretlenül tisz­teltem, őket, most százszoros megbe­csüléssel és rajongással gondolok, rá­juk ... JÁVORI BÉLA vésem — s egy képviselő törekvése nem is lehet más —, hogy mindjob­ban megfeleljen munkám a parla­mentben és a parlamenten kívül is választóim, a somogyi dolgozók bi­zalmának. _______________________N. f. B ÚJ ÓCSKA A Terményforgalmi Vállalat szín­játszói Csizmarek Mátyás: Bujócs- ka című vígjátékát már csaknem tíz alkalommal adták elő. A vígjáték me­séje röviden á következő: Gönczöl Fe­renc fiatal mérnök, feltaláló, a talál­mányát kivitelező vállalat igazgatójá­nak letagadja értelmiségi származását. Hazugsága következtében bonyo­dalomba keveredik. Beleszeret az igazgató lányába. Most már mindin­kább becsületbeli ügyének tartja, hogy tisztázza magát. A cselekményben még egy bonyodalmat okozó szerelem raj­zolódik meg. Kovács igazgató ez az őszülő családos ember is szerelmes lesz, méghozzá kétes erkölcsű titkár­nőjébe. Rövidesen kigyógyul azonban szerelméből és visszajut megbocsátó feleségéhez. A TV öntevékeny színjátszóinak leg­főbb céljuk az volt, hogy szórakoztas­sanak, játékukkal nevetést fakassza­nak — s ez nagyrészt sikerült is. A rendezés is elsősorban ezt tartotta szem előtt. A szereplőkről a szerep- osztás sorrendje szerint szóivá, első­nek a Kovács Dániel igazgatót alakító Jobban Jánost kell említeni. Talán ő volt az, aki leginkább átgondolta sze­repét, és elképzeléséhez mindvégig ra­gaszkodott is. Kissé túlságosan meg­fontoltan játszott, pedig nem ártott volna, ha engedi, hogy néha magával ragadja a többiek játéka. Mindazonál­tal értékes alakítást nyújtott. Sántha Emilia — Kovácsné szerepében — el- hihetően formálta meg az idősödő munkásasszonyt. Megkapó játékával több alkalommal is jó hatást ért el. Teri — a leány — szerepét Simon Györgyi átéléssel alakította. Meggyőző, megnyerő a játéka. Az előadás két legjobb alakítása kö­zül az egyik a Bradáknét életrekeltő Horányi Emilnéé. A tehetséges, nagy­szerűen játszó szereplő méltán vívta ki a közönség tetszését. Az előadás másik, csaknem kifoqástalan alakítását Kábái József nyújtotta Marosi József szerepében. Egy-egy komikus mozdu­latával, fintorával visszaél ennek el­lenére is nagyon mulatságos, jól fel­fogott figura. Igen bájos volt Anci sze­repében dr Mike Sándorné. Van hu­mora, s igen Jól formálja meg az egészséges, fiatal leányt. Gönczöl Fe­rit Farkas Pál nem elég meggyőzően formálja. Játékéval ugyan megkedvel­ten magát, jó benyomást kelt, mégis érezhetően küszködik a szöveg ellent­mondásaival. Bártfai György Abádi Göncöl rövid szerepében erőteljesen nyugodt a szerep adta lehetőségeket minden tekintetben kihasználja. Ä Hornyák bácsit alakító Vezér Jenő né­hol nem eléggé karakírozó, az Olgát játszó Auspitz Edit viszont sokszor túloz. Tóth Zoltán Vincze Kázmér sze­repében és Kökény István Gruber Fe­renc szerepében hozzájárultak játé­kukkal az előadás megérdemelt sike­réhez. A FELFEDEZÉSEK ÉS TALÁLMÁNYOK ÚTJA A TÍJZTŐL AZ ATOMERŐIG A XÜZ Már háromszázezer óv előtt a primitív majomember barlangja előtt lobogott a tűz. Nem az éle­lem megfőzésére használta, mert mindent nyersen evett, hanem melegedésre és védelmül a vad­állatok ellen. A tűzet villámcsa­pásból, vagy egy tűzhányó kráte­réből kapta és azt állandóan táp­lálta. Az ember csak sokkal ké­sőbb tanulta meg a tűz gerjesz­tésének módját puha és kemény­fa dörzsölésével. A VAS A történelmi idő kezdetén az ember állandóan szított és fújta­tott tűzön kiolvasztotta a vastar­talmú kőzetek vasanyagát és ab­ból kezdte készíteni fegyvereit és eszközeit. Ekkor indulhatott meg a belterjes földművelés is vaseké­vel. A KOCSIKERÉK Az első kocsikerekek egyenes fatörzsek levágott hengerei vol­tak, amelyeken keresztbe fekte­tett egymáshoz erősített vasta­gabb ágakat. A teher húzásánál, mozgásban, hátul egy ember ál­landóan visszahelyezte áz elsza­badult farönköt. A küllős kocsi­kereket a kínaiak találták fel i. e. kb. kétezer évvel. AZ EGYSZEREGY Az egyszeregyet az i. e. VI. században Pythagorasz találta fel és ezzel kora legnagyobb feltalá­lója lett. Előtte az emberek még nem ismerték a szorzást és egy- égy szorzat hosszadalmas össze­adások eredménye volt. A VILÁGÍTÓTORONY Az egyiptomi Alexandria kikö­tőjében i. e. 300 körül a hajók forgalma olyan nagy méreteket öltött, hogy Ptolemaiosz király elrendelte egy 400 láb magas to­rony felépítését Fárosz szigetén: Ez a torony az ókor hét csodájá­nak egyike volt. Tetején állan­dóan tűz égett, amely éjjel a ha­jóknak utat mutatott a kikötőbej (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom