Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-08 / 160. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 8. Kétszeresen jól jár az az építőmunkás v aki télen veszi ki szabadságát A napokban jelent meg a Minisz- tei tanács határozata az építőiparban foglalkoztatott munkások pótszabadságáról. A határozat szerint ameny- nyiben a dolgozók egész évi fizetett szabadságukat a téli időszakban, december 15—február 28 között veszik ki, rendes szabadságukon felül hat nap pótszabadságot kapnak, ha o munkafegyelemre vonatkozó rendeleteket megtartották. Ismeretes, hogy az építőiparban a téli időszak alatt általában csak belső munkákat, esetleg földmunkát végeznek. A munkák zöme, az építkezés maga kora tavasztól késő őszig tart. Az is köztudomású, hogy ilyenkor az építőipari dolgozók keresete magasabb, mint télen, amikor nem egyszer fagyszabadság címén csak az időbér 50 százalékát kapja az építőmunkás. Kétszeresen jól jár tehát az, aki a téli időben veszi ki szabadságát. Először, mert a nagyobb kereseti lehetőséget biztosító időszakokban dolgozik, másrészt, mert rendes fizetett szabadságidején felül még hat pap fizetett pótszabadságot kap. Ha például a Somogy megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat dolgozóinak 70 százaléka télen veszi ki szabadságát, akkor a dolgozók összesen 53 604 forinttal több fizetett szabadságban részesülnek, mint eddig. Az Állami Építőipari Vállalat majdnem 153 000 forinttal fizetne ki többet fizetett: szabadság címén, ha a dolgozók 701 százaléka itt is télen menne szabad-1 Ságra. | A télen kivett fizetett szabadság | egy építőipari szakmunkás részére 326 forint többletet jelent átlagosan. A Tatarozó és Építőipari Vállalat: egyik segédmunkása, Rauch Jánosj elvtárs például eddig fizetett szabad- • d'.g címén 442,56 forintot kapott. Ha! szabadságát a télen veszi ki, akkori ezen a címen még további 221 forin- < tot vehet fel. Nagy Rudolf kőműves-! nél ez a hat nap pótszabadság már < 349 forint többletet jelent. És még ] így sorolhatnánk, mennyire előnyös j a dolgozóknak ez az új miniszterta-j nácsi határozat. ; De nemcsak a dolgozóknak elő- j nyös a téli szabadság. Előnyös ez azj államnak és dolgozó népünknek is. j Mert ha a nagy építkezési idény J alatt több munkás dolgozik, hama-! •rabb elkészülnek a létesítmények, 3 hamarabb kerül fedél sok család fe-i je fölé. Ma pedig a dolgozókról való: fokozottabb gondoskodás a legna-1 gyobb követelmény. Ezt tartotta szem előtt államunk, j amikor az új határozatot meghozta, < és ezt tartsák szem előtt az építőipar! dolgozói is, amikor Saját érdekükben, j minden dolgozó érdekében a téli hó- í napokban veszik ki szabadságukat, i Duplavágányú vasútvonal Budapesttől Pekingig] as 1960-as acéltermelésből Második népgazdaságfejlesztési tervünkben a nyersvastermelést 65 j százalékkal!, az acéltermelést 38 százalékkal növeljük. 1960-ban egyetlen : év alatt több nyersvasat és csaknem annyi acélt fogunk termelni, mint j az 1929-től 36-ig eltelt hét év alatt. Acélból például az 1955-ös 166 kg-ról : 217 kg-ra emeljük az egy főre jutó termelést. Ha 1960-ban a tervezett • összes acéltermelést csak vasúti sí nek gyártására használnánk fel, ak- : kor Budapesttől Pekingiig duplavágányú vasútvonalat fektethetnénk le. ■ 126 raiüiá pér női harisnya műszálból Második ötéves tervünkben leggy orsaibban a vegyipar termelése növekszik. 1960-ra a Tiszaimenti Vegyi kombinát többek között 2500 tonna szintetikus alkoholt készít (ezzel 30 ezer tonna burgonyát szabadít fél a lakosság fogyasztására). Hatezer tonna PVC-t gyártunk, amelyből törhetetlen ablaküveg, padló, falbevonat, lefolyócsövek, bútor, bútorhuzat, ruházati és háztartási cikk készül Vegyiparunk 1960-ban annyi szintetikus műszálat állít elő, hogy ha ezt kizárólag r,®» harisnyák gyártására használnánk fel, 126 millió pár női harisnyát készíthetnénk' belőle; Ejnye, ejnye IKV! Ha megkérdeznék a boltostól, tudja-e a liszt árát, vagy az autóbuszkalauztól, hogy ismeri-e a viteldíjakat, ugyancsak nagyot nézne. Bizonyára még méltatlankodnia is. Ilyet feltételezni arról, akinek ez a munkája, ez a kötelessége! Vagy például feltételezni az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalattól, hogy nem tudja, mennyi az újonnan épített lakások bére. Hát ez már szinte nevetséges. Valóban az. Mert az IKV nagyon jól tudta, hogy a felszabadulás után épült lakások bére a 222/10/1951. N. T. határozat szerint négyzetméterenként 2,10 Ft. Ö azonban minden lelkifurdalás nélkül négyzetméterenként 2,70 forintot számított a lakóknak. Fizettek is azok 1951-től évente mintegy 30 000 forinttal többet az előírtnál. Dehát miért is ne fizettek volna — mondják az IKV- nál —, hiszen nem kérték az új ármegállapítást, már pedig a határozatban benne van, hogy a lakóknak kell kérni a megállapított bér kiszabását. Hogy ezt a határozatot nem ismertették a lakókkal? Hát miért ismertették volna, hiszen akkor esetleg nem tudják teljesíteni a bevételi terveket? És miért ne teljesítsék ők a tervüket a dolgozók bőrére? Elvégre, ha a lakók tájékozatlanok, nem olvasnak eleget, még azokat az utasításokat sem olvassák, amelyeket az IKV belső használatra kap, akkor viseljék a következményeket, és fizessék éveken át a drágább lakbért, amíg valaki át nem lát az íróasztalon, és nem olvassa el a fiókban fekvő határozatot. Igaz, van olyan szerv is, amelynek nem kellett volna varázsszemmel rendelkeznie ahhoz, hogy tudomást szerezzen a határozatról és észre vegye, hogy itt a dolgozókat jó pár ezer forinttal megrövidítették. A Megyei Tanács VKG-osztá- lya észrevehette volna, hogy szabálytalanul számolják a lakbéreket. De nem vette észre. Nem vette észre, mert ahhoz ellenőriznie kellett volna. Azt kellett volna ellenőriznie, hogy az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalatnál betartják-e a törvényes határozatokat és tudnia kellett volna, hogy erről az 1951-es határozat végrehajtásáról a vállalat már többször kapott utasítást. Méghozzá éppen tőlük kapta. r Érdekességek üzemeinkből Megalakult a társadalmi bíróság a Cukorgyárban Ismeretes, hogy a 300 főnél többet foglalkoztató üzemekben társadalmi bíróságokat kell létrehozni. Itt a dolgozók közül választott bíróság fogja a társadalmi tulajdon elleni kisebb vétségeket tárgyalni és benne ítéletet hozni. A Cukorgyárban a társadalmi bíróságnak tíz tagja van. Az üzem legjobb dolgozói közül választották okét. Mérleg, súlyok nélkül A balatonboiglári Utasellátó sönté- séban ott piroslanak a szépen sült keszegek. Csak éppen venni nem lehet belőlük. A keszeg ára ugyanis súlyban van megállapítva, az Utasellátó a mérési utasítás mellé ifcü®-» dött egy házi mérleget is. Csak a súlyokat felejtette el róla. Most aztán a bogiári Utasellátó söntésébsn mérhetik a halat. Lengyel küldöttség a siófoki kenyérgyár építésénél A korszerű, előregyártott elemekkel készített siófoki kenyérgyár híre már az országhatárokon is túljutott. Nemrégiben lengyel építészekből álló küldöttség tekintette meg az építkezést. A vendégeknek nagyon tetszett az új módszerrel készített épület. Babakocsikat exportál a Finommechanikai Vállalat 1 A Somogy megyei Finommechanikai Vállalat ezer darab külföldre szállítandó babakocsira kapott megrendelést. Az exportkocsik mintapéldányait most készíti Fein László modellező. 12 millió vevőt szolgált már ki a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat öt és fél éve alakult a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat. Ez idő alatt állandóan fejlődött, évről évre nagyobb forgalmat bonyolított le. Fennállása óta a vállalat üzleteiben 12 millió vevőt szolgáltak ki, és több mint félmiiUiiárd forint forgalmat bonyolítottak le. Mérleggyár építését tervezik a Vaskombinátban A Kaposvári Tanács mérleggyártó részleget, vagy esetleg önálló mérleg- gyár építését szeretné Kaposvárott megvalósítani. Az új üzem előzetes terveit máris készítik a Vaskombinátban. S3 000 Paljjeöa-taxi értékének msgfeíslö mezőpzdaségi export-gép Mezőgazdasági gépgyártásunk 1969-ban 63 százalékkal lesz magasabb az 1955-hez viszonyítva. Öt év alatt 10 090 db arató-cséplőgépet állítunk elő. Ezzel Magyarország teljes búzatermését 10 nap alatt be lehetne takarítani. A tervidőszak alatt kivitelre kerülő mezőgazdasági gépek értékéért mintegy 65 ezer darab Pobjeda-taxit tudnánk beszerezni. ‘ öt év alatt: tehergépkocsisor Budapesttől Szerszámig Gépkocsiiparunk termelése is nagymértékben növekszik a második ötéves tervben. Annyi autóbuszt fogunk például gyártani, amelybe Budapest lakosságának fele — beleértve a csecsemőket is — egyszerre kényelmesen beleférne. A következő öt évben gyártandó tehergépkocsik egymás mögé állítva egy Budapesttől Szekszárdig érő gépkocsisort adnának. GÉPIPARUNK TERMELÉSE a második ötéves tervidőszakban 70—75 százalékkal fog emelkedni. Különösen súlyt helyezünk a diesel- motor és mozdonygyártás, a mező- gazdasági gépgyártás, a híradástechnika és műszeripar termelésének gyors növelésére. Második ötéves tervünkben annyi szerszámgépet gyártunk, hogy ezzel kb. 10 millió lakosú elmaradott gyarmati országot tudnánk korszerű iparral ellátni; Balszerencse, vagy ahogy közkedvelt magyarsággal mondják: pech mindenkit érhet. Most ért is mindenkit, akivel a mi nagy népszerűségnek örvendő társaságunk összeA BALSZERENCSE NYOMÁBAN A® A LATON PARTJÁN... akadt. Persze, az igazsághoz hűen be kell vallani, hogy ezt az össze- akadást egy kicsit provokáltuk is. Mert a társaságunkban lévő férfiak igen kíváncsiak voltak, s ráadásul bizalmatlanok is. Nem hitték el például, hogy minden pincér, minden kiszolgáló jól tud számolni. Odadugták fejüket a számolócédulához, és pontról pontra ellenőrizték. Ahol hibát találtak, ott nemcsak kioktatták a szegény írás- és számolástudatlanokat a négy számtani alapműveletre — még büntetést is javasoltak. Pedig amazok igazán nem tehettek róla. Csak — pechjük volt. Ezt mondta mind, kivétel nélkül. És akár hiszik, akár nem — szavukra mondom —, még soha senkivel azelőtt ilyesmi nem történt. Csak éppen most, éppen a kereskedelmi felügyelőség ellenőreinek számoltak tévedésből rosszul, csak most kaptak kezükbe merevgörcsöt az ital mérésénél (azért nem lett tele a pohár), és éppen most fogyott ki a rum az üvegből, azért adták csak azt a kis maradékot. Hát ez valóban pech! És mi másnak nevezhető, mint pechnek, hogy éppen most — minő véletlen! — piszkosabbak az asztalterítők egyes vendéglőkben, s hogy a mérlegek beállítása sem egészen pontos a balatonmenti boltokban. Úgy látszik a kereskedelmi felügyelőségek dolgozói valami földöntúli hatalommal szövetkeztek és amerre járnak, mindenütt olyan dolgok történnek, amilyenek máskor soha nem fordulnak elő. Mértéktelen mérték Mert ugyan mikor történt meg a siófoki Gombában, vagy az 50-es ba- latonszéplaki árudában, vagy akármelyik más üzletben, hogy a kétki- lós kenyereket mérés nélkül 6 forintért számolták volna? Csak éppen most, ebben az egy esetben. Tanú erre minden kenyérvásárló. Nem igaz? ... Micsoda, hogy nem akarnak hamis tanúnak jönni? No de kérem! Hiszen az eladók égre-földre (no meg a zsebükre) esküdtek, hogy a mi vásárlásaink csak kivételes esetek voltak. Az is merő véletlen, hogy a téliszalámi áránál nem vették figyelembe a rúdvásárlást, és 3—4 forinttal többet számítottak a siófoki Gombában meg a földváriban, no meg azon a néhány helyen, ahol éppen szalámit vettek. Ahol azonban nem szalámit vásároltak, ott semmi baj nem volt a szalámi árával. Vagy itt van pl. a sült keszeg, amely igen kedvelt cikk a Balatonon. Igaz, hogy ezt általában sehol sem mérik, bár súly szerinti ára van. Ebből azonban még soha semmi baj nem volt — mondják a boltvezetők, büféárusok —, mert nekik mindannyiuknak kitűnő szemmértékük van, mindig eltalálják a hal árát. Még sohasem tévedtek. Egyszer sem fordult elő, hogy a súlyánál kevesebb értéket számoltak volna. Hát ez csak elég bizonyíték? A balatonszéplaki 315-ös étteremben például 5,75 helyett 7,50 forintot számítottak a keszegért. Hja, aki enni akar, az fizessen. És inkább többet, mint kevesebbet. Ebéd — fürdőjegyre Ha valaki éhes és történetesen a Strand-étteremben szeretne ebédelni, az a fürdés árát is fizesse meg. »Itt strandjegy nélkül nem lehet enni« — mondja zordonan egy néniké, és elkéri a strandbelépő árát azoktól, akik enni szeretnének. Az éhes vendég tehát kap egy strandjegyet, amelyet ugyan nem szokott elfogyasztani, de néha azért élvezheti a vizet, különösen, ha húslevest rendel. És itt rendelni különösképpen öröm mindenkinek. Első osztályú áron kaphatja meg mindazt, amit más strandvendéglőben II. vagy III. osztályon fizet. Mert ugyan a Balatonvidéki Üdülövendéglátó áruforgalmi osztályvezetőié szerint is strandétterem soha nem lehet első osztályú, ez az étterem azonban mégis az. Hogy miért? Jó lenne, ha erre a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya válaszolna! Ä Hangulat-cukrászdába már sokkal könnyebb bejutni, sőt ha itt kérsz egy darab süteményt, a figyelmes üzletvezetönő máris .kettőt blokkol. Kell a »lózung« .— mondja. És ehetsz kettőt a margarinízű különlegességekből, vagy megkóstolhatod az újfajta fagylaltkészítményt, az avasdiót. Különösen molett nőknek ajánlatos. Ettől biztosan nem híznak meg. És ha valaki mégis megenné, az. megérdemli, hogy tovább hízzon. De nemcsak ők híznak a cukrászda és a többi balatcnparti vendéglátóüzem jóvoltából, hanem a minisztériumi ellenőrök is, akik minden héten hol egyedül, hol csoportosan megjelennek itt és a többi vendéglátó-egységben, s igen fontos intézkedéseket tesznek. Megkérdezik, milyen a forgalom, hogy nincs-e valamire, például Zsiráf-sörre szükségük, ha igen, hát kérjenek a vállalat áruforgalmi osztályától, elvégre az azért van. És hogy akkor miért vannak ők, az ellenőrök? Ezt eddig még senkinek sem sikerült kideríteni. Bár vannak feltevések, melyek szerint az effajta ellenőrzések igen hasznosak és megtakarítást jelentenek, már tudniillik egyes ellenőrök háztartásában. Vannak még csodák ... A baglári Hullámba is balszerencsét hozott a kereskedelmi felügyelőség. Nemi tudini, hogyan történhetett, de a kiszolgált Commeirs-rum az eredeti 50 százalék helyett a poharaikban 34 százalékossá változott. Valóságos csoda — mondták.. (Valóban csoda, hogy a Hullám vezetősége és a vállalati ellenőrök eddig erre nem jöttek rá!) A balatonfenyyesi Kupa-étteremben is a véletlennek köszönhető (az ellenőrök köszönték is, a csapos meg a felszolgáló annál kevésbé), hogy a féldieci kevesebbre sikerült, hogy a pincér Commers helyett Dock-rumot számolt, és a kihozott itallal egyáltalán nem terhelték meg magukat. Különben is, ha azok az ellenőrök nem olyan szőrszálhasogatók, akkor nem is történik semmi differencia. Még Beck Imre kiszolgáló sem kezdett volna ökölharcot velük. De nem mindenhol mérik ám olyan szűkén az italt! A ibaiaton- széplaki 50-es árudában a megvásárolni kért alumínium-fazekak alján kávézacc, sőt az egyikben rendes feketekávé volt. Ez aztán figyelmes kiszolgálás! Itt igazán nem kicsinyeskednek, még a kávéőrlőnél sem néznek 20 forintot, s 70 helyett 90 forintért számolják. De ezenkívül még vagy 15 áruféleségnél nem veszik figyelembe a tavaszi árleszállítást, Vastagodó árak — vékonyodó erszények Vágy 10 adag keszeget. Tegyél hozzá 30 dkg sót és süsd meg — tanítják a vendéglátóipari üzemekben, A szakács veszi is a 30 dkg sót, a kalkulátor meg számítja:. 1 kg só ára 1,70 forint, 30 dkg tehát 51 fillér, s már írja is fel az 5,10 forintot. Hogy ettől a számítástól nem lesz olcsóbb a hal, az egészen bizonyos. Aki nem hiszi, számoljon utána. Van még egy igen érdekes számtanpéldánk, amelynek megfejtését különösen a balaton- lellei Vörös Csillag vezetőjének figyelmébe ajánljuk. Adva van egy vendéglő, ahol a flekken és erdélyi fatányéros áránál nem veszik figyelembe az - árleszállítást. Kérdés: két nap alatt (a többit nem is számítjuk), június 29-én és 30-án mennyivel károsították meg a dolgozókait, ha az erdélyi fatányérosból! 2,90 Ft-os felárral 42 adagot szolgáltak ki, a flekkemből 1,60-nal drágább egység-, áron 100 adagot adtak el. A megfejtés 'beküldését szerkesztőségünkbe kérjük. De az a károsodás sem lesz kevés, ami ennek a körútnak nyomán fog sok dolgozót érni. Most azonban azok fizetnek rá, akik megérdemlik. A peches emberek. Langer Károlyné
