Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-06 / 158. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1936. július 6. Tokióban követelték Okinawa visszaadását Tokió (Uj Kína). Tokióban julius 4-én tízezer főnyi tömeg gyűlésen követelte, hogy az amerikaiak adják vissza Japánnak Okinawát. Jelen voltak a liberális-demokrata párt, a szocialista párt és a Japán Kommu­nista Párt kénviselői is. A gyűlés részvevői határozatot fogadtak el, amelyben felszólították az amerikai kormányt: tegyen eleget az okina- waiak követelésének, akik ellenzik a katonai bázisok kiszélesítését és adja vissza a szigetet Japánnak. Egyik-másik határozatban a tömeg- gyűlés sürgette a japán kormányt, határozottan szálljon szembe az ame­rikai ajánlatokkal és követelje a ja­pán közigazgatás i jog helyreállítását Okinawan. TWINING TÁBORNOK HAZAÉRKEZETT Washington (MTI). Az AP jelenti, hogy Nathan F. Twining tábornok, az amerikai légierő vezérkari főnöke, a Szovjetunióban tett látogatása után szerdán hazaérkezett. A washingtoni repülőtéren az őt kérdésekkel meg- csíromló újságíróknak csak annyit mondott, hogy -a Szovjetuniónak jó légihadereje van, amelynek jó a ve­zetősége és kitűnő a felszerelése«. További részletekbe nem volt haj­landó bocsátkozni, de közölte, hogy először jelentést tesz Eisenhower el­nöknek, majd esetleg nyilvánosan elmondandó beszédben számol be kőrútján tett tapasztalatairól. Anglia fegyvert szállít a líbiai kormánynak London (MTI). A londoni rádió kö­zölte, hogy Musztafa Ben Halim lí­biai miniszterelnök hazatérve az an­gol fővárcsból közölte, hogy az an­gol kormány vezetőivel folytatott megbeszéléseinek eredményeként Anglia ellenszolgáltatás nélkül bizo­nyos mennyiségű fegyvert és hadi­anyagot szállít a líbiai fegyveres erőknek. Az angol kormánnyal meg­állapodott abban is, hogy a líbiai fegyveres erők tisztjeinek egy cso­portját Nagy-Britanniában képezik ki. Ismét feszült a viszony Izrael és Jordánia közölt London (MTI). A londoni rádió je­lentése szerint szerdán Husszein jor- dániai király magához kérette Duke ammani angol nagykövetet és aggo­dalmának adott kifejezést azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy Izrael csapatokat vont össze a jordániai ha­táron. A jordániai király közölte: Jordánia fenntartja a védekezés jo­gát támadás esetére. Husszein ki­rály az Egyesült Államok és Fran­ciaország ammani nagyköveteit ha­sonlóan tájékoztatta. A jordániai hadsereg parancsot ka­pott, hogy legyen készenlétben. Szerdán este az arab légió csapatait is készenlétbe helyezték. Gazából az AFP azt jelentette, hogy az egyip­tomi fegyveres erők is parancsot kaptak, hogy álljanak készen az Egyiptom vagy más arab ország el­len irányuló esetleges izraeli táma­dás visszaverésére. Szíriái csapato­kat is összevontak az izraeli határ mentén. Az AFP jelentése rámutat arra, hogy Izrael ismét folytatja a Jordán- folyó szabályozási munkálatait és e munkák védelmére csapatokat ren­delt a Jordán vidékére. Tel-Avivban az izraeli hadsereg szóvivője közöl­te, hogy szerdán reggel egyiptomi csapatok két alkalommal is izraeli területre hatoltak be. A londoni rá­dió jelentése szerint az izraeli kül­ügyminisztériumban koholmánynak minősítették a csapatösszevonások hírét. A sajtójelentések nyomán Jordá­nia libanoni ügyvivője felkereste a libanoni tájékoztatásügyi minisztert, hegy közölje vele: Jordánia izraeli agressziótól tart. Szaeb Szalam ál­lamminiszter, ideiglenes miniszter­elnök a hír vétele után a köztársa­sági elnök rezidenciájára sietett. Rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze, amelyen részt vett a libanoni hadsereg parancsnoka is. Szalam a minisztertanács ülése után kijelen­tette, hogy »az arab országok izraeli agresszió esetén azonnal Jordánia mellé állnának«. A londoni izraeli nagykövetet, Elath-ot Sir Ivone Kirkpatrik, az angol külügyminisztérium állandó államtitkára magához kérette és hosszabb megbeszélést folytatott ve­le az izraeli—jordániai feszültség ügyében — jelenti a londoni rádió. Burns tábornok, az ENSZ palesztinai feevverszüneti ellenőrző bizottságá­nak elnöke Kairóból visszatért jeru- zsálemi főhadiszállására. Megérke­zésekor kijelentette, hogy visszatéré­se az Izrael és Jordánia határán lé­vő helyzettel kapcsolatos. Szerdán este a kairói rádió kom­mentátora — az AFP szerint — ki­jelentette a rádióban, hogy »az Íz­re éli csapatösszevonások összefüg­gésben állnak azzal a nyomással, amelyet az imperialisták az arab ál­lamokra gyakorolnak. A% Új Idő legújabb »sántából Az Uj Idő 27. számárnak vezércik­ke a nemzetközi kapcsolatok perspek­tíváival foglalkozik. M. Nyesztyerov, a Szovjetunió .kereskedelmi kamará­ja eümökségének elnöke a Szovjet­unió és a nyugati országok kereske­delmének néhány kérdését elemzi. Oleg Bogdanov részletesen ismerteti a leszerelés kérdésével foglalkozó, minap megjelent angol fehér köny­vet. René Fruihauf csehszlovák új­ságíró Csehszlovákia iparának a má­sodik ötéves tervben bekövetkező fejlődéséről ír. D. Zaszlavszkij, a ki­tűnő tollú szovjet publicista az Ame­rikai Egyesült Államok 180. függet­Koncentrácíós táborok rendszere Kenyában Kenya angol gyarmaton 41000 embert tartanaik jelenleg -fogva úgynevezett internáló táborokban, minden bírósági ítélet nélkül — ír­ja Desmond Buckle. — Az utóbbi ■négy esztendőben több mint ezer afrikait végeztek ki, akik sikra- szálltaik Kenya nemzeti önrendelke­zési jogáért. Elhagyott gyermekek ezrével kószálnak, az angol gyar­mati hatóságok durva bántalma­zásainak kitéve. Ezeket az iszonya­tos tényeket munkáspárti képvise­lők közölték az alsóházban és Lennox-Boyd gyarmatügyi minisz­ter nem tagadta őket. Az angol gyarmati politikai egyik legmegrázóbb meg nyilvánulása a gyermekek sorsa. Szüleiktől elsza­kítva vagy a leigázó háború során árvákká válva, ezrével vonulnak az országúton végig. Ha leszáll az éj Nairobi felett, csapatostul özönle­nek a városba, hogy a szemétládák- ixin élelem után kutassanak. A News Chronicle« című nagy londoni napilap nairobi különtudó­sító ja arról számol be, hogy Kenyá­ban a gyermekek ezrei váltak bű­nözőkké, mert nem volt semmiféle megélhetési lehetőségük. A nairobi rendőrség hetekig minden éjszaka vagy 60 gyermeket terelt össze. Minden gyermektől ujjlenyomatot vettek, s amelyik gyermeket má­sodszor fogták el, azt hat hétre bör­tönbe zárták — tekintet nélkül ar­ra, hogy 7 vagy 14 éves volt-e. íme: börtön kiskorú gyermekek számára! Miás Fletcher, egy jóléti gondo­zónő, aki nemrégiben tért haza Ke­nyából, a Peace News című londoni pacifista heti folyóiratban cikkso­rozatot írt a kenyai gyermekek sor­sáról. Miss Fletcher 1954. decem» herében ment Kenyába azzal a meg­bízatással, hogy megvizsgálja az asszonyok és lányok elhelyezését a börtönökben, így ír benyomásairól: »Iszonyatos tény: a kamitt tábor­ban egy nyolcéves gyermeket lánc­ra vertek és egy kőfejtőben dolgoz­tatják férfi foglyokkal együtt. Az embert borzadály tölti el, hogyan lehet egy gyermeket ilyen korban fogolytáborban me gláncolni és kő­fejtőben dolgoztatni, amikor a mi gyermekeink még alig kerültek ki a napközi otthonból.-« Ugyanabban a táborban a női börtönr észle gén 14 éven aluli fog­lyok is vannak. Fiatal lányokat életfogytiglani börtönre ítéltek, méh véletlenül jelen voltak, ami­kor a brit hatóságok szabadsághar­cosokat végeztek ki vagy mert »kap­csolatuk volt a felszabadítási moz­galommal.« Két nem egészen 12 esztendős lányt meg nem határozott időre zártak be, mert állítólag fel- fegyverzett személyekkel érintkez- tek. fVl ár derűs az égbolt, a pajtások 1 L vidámak. Az úttörők megyei ; találkozójáról indul haza a marok- ínyi csapat. Velük szállók kocsiba, ?egy sarokba húzódva figyelem őket; i Szinte egyetlen zűrzavar minden. Mi- icsoda beszámoló ez! Kacagás, fel­kiáltások, félmondatok: »A körhinta (szinte repült...«, »gyönyörű volt az (énekkar, hát még a 'karikás tánc!« ’Fagylalt, cukor, vízipuska! Nem le­lhet ezt a sok boldog vidámságot Jrnind visszaidézni. Most felállt mel­llettem egy szőke fiú, aki eddig mo- i&oiyagva hallgatott. Hangja csendet ^követeit. Kedvesen szikrázó érc- jSzem, piros arcén játszik a jókedv. i»Pajtások, nekem legszebb volt a ífogadaiomtétel. Milyen sokan vd- ;tumk! Én sohasem gondoltam, hogy |mi, úttörők ilyen erősek vagyunk!« A kis csapat rövidke ideig elcsen- fdesedik, majd helyeselnek. A sze- Jmekiből 'büszkeséget olvasok ki. Va­lahogy forrósáig jár ót engem ds. És iérzem, hogy ti vagytok a jövő ereje! * * # NJéhány nap múlva Fonón men- 1 tem át. Estefelé van, tanítás Jután. Az egyetlen tanterem most is 'élénk: üde dallamok, vers- és mon- ^datfoszlányak érnek hozzám. Az ud- 1 varon barátságosan, illendően fcö- 'szönnek, játszadozó, páros nyakken- sdős pajtások szórakoznak a gyűrűn, *a kötélen, mászórúdon. Az udvar ^másik saríkában a kicsi csapatot az j őrsvezető irányítja: súlylökést, ge- p relyvetést gyakorolnak. Itt születnek fnépünk jövő sportbüszkeségei. Be- t mennék mór a terembe, de a pajtá- ísokkal beszélnem kel! — Milyen gazdagok vagytok ti, $ pajtások! Ennyi szépet és jót ilyen ü'kicsi iskolában! —i Nem vagyunk mi gazdagok, hi- Jszen ami itt van, ezt a gesztenyéből, ^makkból, ócskavasból, rongyból, pa- Ipírból vettük. De ez még semmi. Ha amiég a többit látná! Van ám ping- $ pangunk, futbaliunik, röplabdánk, ^buzogányunk, meg az a sok-sok tár­ja sas játék! — Ennyit csak mégsem gyűjthet- í teteit össze, pedig látom, hogy igen ?szorgalmasak lehettek. lenségi napja alkalmával az ameri­kai kormánynak a mai koianialáz- mussal kapcsolatos álláspontjához fűz tanúságos kommentárokat. Mi­hail Kremnyov az Egyesült Államok­ban és egész Latin-Amerikában nagy port felvert Galindez-ügyről tájéko»- tatja a lap olvasóit. Mihail Sza- igatyeljan színes riportban számod be a szovjet repülőnap eseményeiről. Otto Kuusinan, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának tagja belgiumi úti élményeit ismerteti. Közli az Uj Idő Artkagyij Pervencevndk, az ismert szovjet írónak kínai utazásával kap­csolatos visszaemlékezéseit. Az e he­ti közgazdasági jegyzetek a francia atomenergia-ipar helyzetével foglal­koznak. Az emberek és események rovat Norodom Szihanuk herceg és Szamszijn Bata mongol politikus életrajzi adatait ismerteti. A könyv­ismertetés rovatban Marina Amaro- va Georges Soria »Gőg és felhő« cí­mű színművével foglalkozik. A nem­zetközi élet rovat színes külpoliti­kai jegyzetei egészítik ki az e heti tartalmát. Érdekességek mne n-o nnan Udvari térdhajtás 1956-ban A londoni társadal­mi életben ebiben az időszakban évről évre nagy szenzációt jelent a fiatal leányok bemu­tatása az udvarinál. Hogy ez mát jelent, arról a nagymúlta, konzervatív »Sketch« ad magyarázatot: az ú. n. »jó« társaság 17—il8 éves leányai először jelenhetnek meg az angol1 király­nő őfelsége előtt a Buckingham-palotában. Ennél az ünnepélyes aktusnál a királynő ■minden fiatal leány­hoz néhány szót intéz. Ezzel a leányt felvet­ték az udvari társaság­ba és jogot szerzett az udvari bálokon való részvételre. Ez az évenként megismétlő­dő ceremónia 250 év előtt, Anna királynő udvarában vette kez­detét. Akkor csak a vérbeli nemesség leá­nyait mutatták be az ■udvarnál, most azon­ban ezt a »kegyet« meg lehet vásárolni azzal, hogy egy «lsze­gényedett arisztokrata nőnek kisebb-nagyobb pénzadományt adnak.- Ezután a névadó ke­resztanya gondoskodik arról, hogy védence az udvari kamarás lord­tól meghívót kapjon. Most már csak a csa­ládi név kezdőbetűjé­től függ, hogy a fiatal leány mór a szezon kezdetén, vagy később lépi át először a BuCkmghamHpadOta kü­szöbét. Mert rendnek muszáj lenni: a foga­dás ábécés sorrend­ben történik. Ennél az alkalom­nál nagy szerepet ját­szik az udvari tónd- ihajtás, a knjksz. A leányoknak ezt hete­ken át kell tanulniuk, hogy meghajtott fővel kecsesen sikerüljön. Az udvari1 «bemutatás njam olcsó mulatság: 500—1000 fontba ke­rül: A bemutatás utáni hetekben .bálok és es­télyek követik egy­mást London legelő­kelőbb szállodáiban: amelyeket ezekre .az alkalmakra csodálato­san feldíszítenek. És a leányoknak természe­tesen minden alka­lommal más ruhában kell megjelenniük. A 'bemutatott leá­nyok ruhatára a kö­vetkező ruhákból áll: négy hosszú estélyi ruha, négy rövid báli ruha, három cocktaál- ruiha, három délutáni ruha, egy nyári kosz­tüm és néhány csoda­szép kalap. Elképzel­hető, hogy ennek a ruhatárnak az össze­állítása milyen gondo­kat okoz a fiatat leá­nyoknak és — különö­sen — a szülőknek. A ceremóniának van még egy komikus rész­lete, ez hasonlít a ré­gi. limanádé-regényék képeihez: a magas1 ne­messég idős gőgös höl­gyei kötelességüknek tartják, hogy tamyón- jaikon át ellenőrizzék a táncoló fiatal páro­kat. Azután, ha a sze­zon végén éljegyzés akad, az éltes hölgyek magabiztos kacsin­tással kijelenthetik: »Mindjárt gondoltam, mert a grófnő akkor egész éjjel a kedves fiatal lorddal táncolt.«-Egyszer minden a végéhez ér: a londoni nyárelejei szezon né­hány hét múlva befe­jeződik és akkor a fiatat leányok nyara­lásban pihenik ki a teli szezon fóradal- ___ R. Gy. m ait. SZOVJET KUTATÓK újra megvizsgálták a bőrerek reagálását hi­degre és melegre. A vizsgált személyeket 10 fok hőmérsékletű szo­bában hirtelen lemez­telenítették, vagy ke­züket és lábukat hideg vízzel ihűtötték. A fel­melegedést gyors fél­öltöztetéssel és meleg vízzel végezték. A kí­sérlet két óráig tar­tott. Közben- állandóan ellenőrizték a test­tájak helyi hőmérsék­letét. A test hűtése­kor élőbb a láb, majd a kéz, végtl a többi testrész bőre hűlt le. Melegítés alkalmával a homlok és a kéz megelőzte hőmérsék­letemelkedésével a többi testtájat. Érde­kes megfigyelés, hogy a jobbkézen az erek a melegítésre gyorsab­ban, a hűtésre lassab­ban (reagáltak, mint a balkézen. A kutatók ebből arra következ­tetnek, hogy normális körülmények között több vér áramlik ót a jobbkézen, mini a ba­lon. Az Adenauer-párt ifjúsága — Adenauer eUen A Német Demokra­tikus Köztársaság kor­mányának aa a hatá­rozata, hogy 30 000 fő­vél csökkenti nemzeti .néphadseregének lét­számát, fokozta Nyu- gat-Németország szé­les tömegeinek tiltako­zását a hadkötelezett­ség tervezett beveze­tése ellien. A tiltako­zások már Adenauer kancellár táborában is' felhangzottak v őb e n e z e J° A FONÓI PAJTÁSOK KÖZÖTT k — Valóban, nem minden a gyűj­tésből van. Segítettek szüléink is: bált rendeztek, teadélutánt is. A pajtáscsalád meg mesedélutánt, mi nagyobbak pedig színdarabot. Most is arra próbálnak bent a teremben, mi addig itt kint szórakozunk, tanu­lunk. — Eszerint minden (pénzeteket el­költöttetek? —■ Azt nem! 3000 forint van szü­léink pénztárában, 500 forint az út­törők 'betétkönyvében. S ez a vizs­ga után még szaporodni fog. — Mit vesztek, kis pajtások, eb­ből a sok pénzből még ezután? — Ebből mór semmit. Ezen a pén­zen megyünk a balatoná-bakonyi sá­tortáborba. Majdnem két hétig le­szünk ott, 25-en megyünk el, csak négyen maradnak itthon. — Kis barátaim, boldog táboro­zást! * * * T assam, gondolkodva jön felém Kalmár Sándor tanító, csa­patvezető. Melegen köszöntjük egy­mást, én sebtiben1 beszámolok a be­szélgetésről. Ö látja, hogy neki már nem -kell meggyőznie, csak arra ké­rem, mondja el nekem, hogy mikép­pen jutottak el eddig, mik a ter­veik? 'Kalmár elrvtárs így kezdi: — A múltat vizsgálom és a jövőbe nézek. Látom az eredményeket, a hi­bákat, így tervezem a jövőt. Sze­gény parasztgyerek voltam, amit itt lóitunk, én arról nem is hallottam annak idején. Fonón kezdtem a pá­lyámat. öreg, rossz épület volt, 1945. után össze is dőlt. Népünk állama újat épített. — El»inte miennyi probléma volt még a köszönéssel, a vörös nyak­kendővel is. Ma már mindez a múlté. A gyerekeket nagyan-nagyon szere­ltem. S mégis nehezen értem célt, nem volt gyors a mozgalmi élet meg­szerettetése sem a szülök, sem a ta­nulók részéről. S végül rájöttem: sakkal inkább vagyok tanító, mint nevelő. Láttam, hogy úgy kell taní­tani, hogy egyszerre neveljék is, és úgy, hogy ez a nevelés éliményes, vonzó is legyen. Közbe kell szólnom, mert ez na­gyon lényeges kérdés, hiszen ez nem sikerült igen sok helyen. — Lépésről lépésre indultam el a tervezésben. Szervezeti élet kell. He­lyiségünk nem volt. A váltás közé Iktattuk be az őrsi gyűléseket. Ér­dekes és tanulságos anyag kell eh­hez: játék, mese, élmény. így csi­náltak és sikerült. Szaporodtak a já­tékok. Tanultak a közös olvasásból. Az egri csillagok nagyszerű hőseiért, az Ifjú (gárda pionírjaiért lelkesed­tek a pajtások. Most a »Hazádnak rendületlenül« adja a vonzóerőt: a régi magyar múlt szabadságharcosai, a Sáigvári Endrék ömifeiáMozó élete lelkesíti úttörőinket. A játékok mind ügyesítő és hasznosítható dolgok: földrajzi, közlekedési, akadályleküz­dő játékok. A «budapesti kirándulá­sokat játékok, természetjárás előzte meg. Most sátortáborunk lesz: hat napig állótábor, hat napig mozgó: Tihany, Veszprém, Pét, Herend, Keszthely stb. — Erre hogyan készülnek fel? — Télen az őrsi és rajgyűlésekan, a kirándulásokon készültünk. Ta­vasszal is. A vizsgák után sem tét­lenkedtünk. A kalászgyűjtés, dolgo­zóink köszöntése községünkben már kedves hagyomány. Várják a kis paj­tások szereplését, fel is készültünk erre alaposan. Még vasárnaponként is összejövünk és kirándulunk. Prog­rami: futball, sátorverési (gyakorlat, számháború, terepjárás, térképolva­sás. De mindennek a szülők is örül­nek ég segítenek. Megszerették a mozgalmát. Sikereink titka tehát az, hogy mindent jó előre és mindent együtt tervezünk meg: tanítók, szü­lők, gyerekek. És összefog bennün- bátran előre! két gyermekeink, népünk és a mun­ka szeretete: Pajtásaink az őrsi .gyűlésieken ta­nulnak meg vezetni, bírálni ás. Szok­tatni kell' őket az önállóságra. A pe­dagógusnak nem kell. mindent azon­nali észrevenmie. A napokban a VII. osztályban tör­tént: Egy kislány felelt és puská­zott. Szomszédja odasúgja: »Csukiá be a könyvet, mert az nem szép egy úttörőtől, hogy becsapjuk a tanít* bácsit.« Még a télen történt: Csúsz­káltak a gyerekek. Messzebb álltam, azt hitték, nem is figyelek. És hal­lom a csúfolódást: »Te bukott sza­már, te cseléd, te béres.« Nem szól­tam, vártam, őrsi gyűlésen felhoz­ták az esetet, javasolták, hogy a csúfolódót a szertornától három hó­napra tiltsuk éL Büntettek, de hozzá­tették, hogy közösen segítenek is. A csúfolódó azóta javul, fegyelme­zett, szorgalmas, s ibár túlkoros, de beiratkozik a Vili. osztályba. A sú­gása esetet én hoztam fel, a közösség előtt megdicséirtem a fegyelmezett pajtást. így tanulunk és nevelünk közösen. •* * * Gokat tanultam a beszélgetésből, ^ és sok mindent értek mór. Még a vonatban mesélte a szomszé­dom — egy kis pajtás —, hogy az indulás idején zuhogott az eső. De együtt voltak, csak egy pajtás1 ma­radt otthon, beteg volt. Rövid tana­kodás, menjünk, ne menjünk? Fél­órás út kerékpáron az állomásig. Döntöttek és elindultak. Az úton ae erős szélzúgásmál és esőinél csqk a nótájuk volt hangosabb. Kaposvárott a központi iskolánál filmet kértek, a »Kis Balafon«-t nézték meg. Délután még rövid múzeumlátogatás is volt. A szabadidő után 4 órára keltett so­rakozni, és egy percet sem késett senki sem. Kedves fonói pajtások! Menjetek tovább ezen, az úton, de még hatá­rozottabban, még bátrabban! Ez az, út a jövő útja, azt tervezzétek, azért dolgozzatok: együtt mindnyájan dal­lal, játékkal: építő munkával, a naip- sugaras jövőért! Mindig vidáman és Nagy Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom