Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-29 / 178. szám

6 SOMOGYI NÉPLAP. Vasárnap, 1956. július 29, ágrábi képeslap A festőművésznek könnyű volna vásznán meg­örökíteni Zágrábot. Festői a fekvése. Az ód.onváros és az új Zágráb együttesen a legkülönbözőbb szí­nekben pompázik. A háttérbe nyúló zágrábi hegyek, a Szljeme 1043 méteres csúcsával együtt teljessé te­szik a képet. Az egyre épülő és szépülő Zágrábról néhány képet szeretnénk bemutatni, amit a somogyi sportolók ottjártukkor láttak. Társasutazásnál elmaradhatatlan a csoportfény­kép. Igaz, hogy az oly szép városban, mint Zágráb, nem könnyű mindenkit egyszerre a fényképezőgép lencséje elé állítani (Morvái, a futballcsapat közép­csatára például el is veszett, s három órán át ke­restük, míg megtaláltuk). Amikor a Zágrábi Múze­um lépcsőjére felsorakozott a Somogy megyei sport­küldöttség, még mindenki meg volt. Zágrábot 120 km választja el az Adria partjától. Zágráb mégis »déli« képet mutat. A kávéházak, éttermek kert­helyiségeit sokfelé díszítik hatalmas pál­mafák. A Zágrábban járt somogyi sport­emberek szívesen álltak a pálmafák tö­vébe, márcsak azért is, hogy a tűző nap melege elől árnyékot találjanak. & 7ágráb világváros jellegét bizonyítja a Republika térről készült felvételünk is. Az utcák forgataga még nagyobb, mint a képen látszik, ugyanis zágrábi tartóz­kodásunk napján a 40 fokos hőség el­kergette a tűző napról a járókelőket. Szóltunk mái- a Zágrábban tapasztalt amerikai hatásról is a cowboy-fnmek­ről, a cowboy-nadrágokról. A félig el­takart nagy plakát azt mutatía, hogy a RUGBY is eljutott Zágrábba. & Külföldön ját va jólesik hazai híreket hallani, hazai újságot olvasni. A szin­te minden utcasarkon elhelyezett újsá­gos pavilonokon nemcsak a legkülönbö­zőbb jugoszláv napilapokat és folyóira­tokat (különösen ez utóbbiak száma igen tekintélyes) lehet megvásárolni, hanem ha az embernek szerencséje van, magyar újságot is. Miután hiányos nyelvtudásunk miatt a zágrábi újságo­kat »hamar kiolvastuk«, mi is hazai újságot kerestünk a pavilonban — de nem volt szerencsénk. MITOLÓGIA V I L Mit jelent a,sziszifuszi" munka? Irta: JÓLESZ LÁSZLÓ (Nemegyszer halljuk a napi életben, olvassuk új­ságokban, másutt ezt a kifejezést: sziszifuszi munka. Olyan munkát értünk ezen, amelybe valaki igen sok erőt fektet, és vagy nincs eredménye, vagy nincs az eredmény arányban a ráfordított munkával. Mint mindennapi életünknek sok más kifejezése, ez is a görög mitológiából ered. Az itt következő meséből persze nem elég annyit kiolvasni, hogy a bűn bűn- hődéssel jár. Inkább arra gondoljunk, hogy magá­nak a sziklának feiherigerhése a hegyre a bűn: ha a hegyet megemeli az ember, közeljut az istenek­hez, s ezt nem tűrhetik, ezért kell bűnhődnie az embernek. Itt érintkezik mesénk a Bábel tornyának meséjével.) A GÖRÖG Élt egykor a szép görög földön, Korinthoszban egy hatalmas király, Aiolosz fia: Sziszüphosz. Ez a Sziszüphosz különös ked­vét lelte abban, ha az em­bereket vagy az Isteneket valamilyen ravaszsággal, csellel rászedhette. Vagyo­nát is úgy gyarapította, hogy azon a keskeny ten­gerszoroson, amely Hel- íaszt Peloponnészosztól el­választja, megtámadta az arra járó utasokat s ki­fosztotta őket. Rendszerint felment elszánt csapatával valamelyik sziklára, amely alatt az út vezetett és on­nan henqeritettek hatal­mas köveket az arra ha­ladókra. Erőszakos, gonosz ember volt tehát Sziszüp­hosz, és híre messze elter­jedt a földön, de mégsem mertek szembeszállni vele. Egy ízben magát Zeuszt is magéra haragította. Ügy történt a dolog, hogy az Olümposz ura, az iste­nek leghatalmasabbja, szerelembe esett. Földi lányra vetette szemet, a szöghajú Aiginára, Asz- posz leányára. Zeusz hí­zelgő szavakkal már-már rávette a leányt, hogy menjen vele cserélje fel atyja egyszerű házát az ö káprázatos palotájával. Hanem Sziszüposzhosz tu­domást szerzett Zeusz szándékáról, és elárulta őt Aszoposznak. Zeusz ször­nyű haragra gerjedt, sze­me villámokat szórt, és Thanatoszt a halált ke­mény szóval utasította: »Vidd le Sziszüphoszt Há- dész országába, az Alvi­lágba!« Thanatosz nem habozott, elindult és hamar odaért Sziszüphoszhoz, hogy ma­gával vigye az Alvilágba. Sziszüphosz azonban elő­vette minden ravaszságát, és rávette Thanatoszt, hogy mielőtt elindulná­nak az Alvilágba tekintse meg Sziszüphosz börtönét. A halál istene ezúttal ügyetlen volt. Engedett Sziszüphosz kérlelésének, és amikor betekintett a mély börtön ajtaján, Szi­szüphosz taszított rajta ecjyet, és máris rázárta az ajtót. Sziszüphosz kacagása gúnyos nevetése vissz­hangzott palotájának osz­lopai között ekkor, amint kárörömében kezeit dör­zsölte, és büszkélkedett: »Rászedtem Thanatoszt, alaposan rászedtem. Bi­zony különb istent is küld­hetett volna hozzám Zeusz, mint ezt az ügyetlent!« Lakoma, ital, zene töltöt­te most be Sziszüphosz ud­varát. Ugyanakkor azonban Há- dész komor arca még job­ban elborult. Thanatosz volt az, aki országát, az Alvilágot gyarapította az­zal, hogy a testetlen ár­nyak számát növelte. Tha­natosz vitte az Alvilág révészének Kharonnak a sajkájába az utasokat, hogy átkelvén a Sztüxen elhagyják a földet. Nem növekedett tehát az Alvi­lág lakóinak száma, és azok az emberek, akiknek életük fonalát a Párkák, az élet fonalának szövői, gombolyitói és elvágói rö- videbbre szabták, tovább éltek. Maqukkal tehetetlen aggastyánok, akik már ké­szültek az Alvilágba, hasz­talan várták Thanatoszt és elszomorodtak. Mások pe­dig féktelenekké váltak, mert úgy vélték, hogy halhatatlanokká lettek, és hamarosan ők lesznek a világ uraivá. Hádész haragja, Zeusz bosszúsága egyre nagyobb lett. S ezért Arész, a ször­nyű fegyverek, a háború istene — akit a romaiak Mars néven tiszteltek — ÁGÁRÓL parancsot kapott a Halál kiszabadítására. Arész nem habozott, azonnal út­ra keit., cs kiszabadította Thanatoszt. Sziszüphoszon pedig most már nem segí­tett ravaszsága fondorla­tos esze: a zord Thanatosz nem engedte el maga mel­lől, levitte az Alvilágba. A földön is visszatért a régi szokás: kinek mikor elérkezett az ideje, enge­delmesen követte Thana­toszt, és Hádész is nyu­godtan kormányozta sötét birodalmát. De nem volt nyugalma Sziszüphosznak, emberek es istenek rászedőjének, ártatlanok gyilkosának. Az Alvilágban a bűnösök­nek meg kell kapniok büntetésüket. Sziszüphosz büntetése kemény volt: hatalmas kőtömböt kellett felhengerítenie egy szikla­bérc tetejére — a földi életben a szikláról gurí­totta alá a köveket, így gyilkolta az ártatlan uta­sokat. Rettenetes nehéz volt a kő, szörnyű nehéz volt a munka, és nem volt megállás egyre csak fel­felé kellett lóditania, hen- gerítenie a követ. Azonban mikor már felért volna Sziszüphosz a kővel, ab­ban a pillanatban megló­dult a kő, és ismét legu­rult a hegy lábához szé­dítő sebességgel. És Szi­szüphosznak elölről kellett kezdenie ismét. így büntették meg az is­tenek Sziszüphoszt go­noszságáért. De bosszúju­kat csak rajta töltötték ki, unokáját azonban, Belle- rophont kedvelték és segí­tették, amint majd fogjuk ezt is olvasni .. . úbtter&kiitk Egy boldog nap Csillebércen Évvégi jutalomként két hetet tölthettem Csillebércen, az úttörő nagytáborban. Felejthe­tetlen napok voltak ezek. Hosszú volna mindazt a sok és kedves élményt leírni, amiben e 15 nap alatt részem volt. Ezért csak egyet írok le, a legkedvesebbet, az egésznapos túrát. Előbb azonban a kö­rülményeket ismerte­tem. A nagytábor nyolc altáborra oszlik. Ebből négyben leányok, négy­ben pedig fiúk üdülnek. Minden leányaltábornak van egy fiú testvér- fiúaltábora. A testvérek rendszerint együtt men­nek mindenhova. A tú­rára is. A túra legfőbb része az akadályverseny volt. Erre egy fiú- és egy leány-őrs együtt indult. Táborozásunk negye­dik napján reggel há­romnegyed kilenckor indultunk. A cél — tud­tuk már'— a jánoshegyi kilátó volt. Minden cso­port kapott egy lezárt borítékot, melyet csal: akkor volt szabad fel­nyitni, ha eltévedünk. A borítékban a végcél pontos leírását találhat­tuk meg. Az útjelek csak a tá­borkapun kívül kezdőd­tek. Ismertük a külön­böző jeleket, s így nem volt nehéz előre halad­ni. Az első akadály szel­lemi volt. Egy levelet kellett megkeresni, és a benne lévő kérdésekre felelni. A kérdések út­törő ismereteinket tették próbára. Ezután már sorozato­san találtuk és küzdtük le az akadályokat. Csak néhányat említek. Egyik akadálynál pl. fatönkről kellett meghatározni az égtájakat. (T. i. arra van észalk, amerre sű­rűbbek az évgyűrűk.) A másik akadálynál két fa között emberma­gasságban kifeszített kötélen kellett átmász­ni lajhármászással. Vé­gül egy eltörött lábú pajtást kellett elsőse­gélynyújtásban része­síteni és az egészség- ügyi állomásra szállíta­ni. A szerpentin-út előtt véget ért az akadály- verseny. Itt bevártuk a tizenkét óráig odaérke­ző pajtásokat és együtt mentünk fel a kilátóba. S olyan vidáman ját­szottuk a körjátékokat, hogy még az ott lévő felnőttek is hozzánk csatlakozták. Három órakor útnak indultunk. Irány a tá­bor volt. Beesteledett mire hazaértünk. Már messziről éreztük az Ínycsiklandozó vacsora illatát. Farkas étvággyal fogyasztottuk él a jó fa­latokat. Nem kellett bennünket siettetni a lefekvéssel, szívesen nyújtóztunk el puha ágyunkban. Fáradt vol­tam, mégsem tudtam gyorsan elaludni. Az a gondolat tartott ébren, hogy és mint kellene ezt a sok szépet hasznosíta­ni és valakinek megkö­szönni Igen, tudom már kötelességem: a tapasz­talatokat az új tanév­ben társaimnak átadni, jó munkámmal pedig meghálálni pártunknak, amit értünk, úttörőkért tesz. BÁRÁNY GIZELLA, a Hámán Kató áll. ált. isk. VIII. o. tanulója. Kirándulás Csütörtökön történt. A csillagbér- ci úttörő nagytábor területén még csend honolt, csak az őrségben levő pajtások lépted hangzottak. Csakhamar felharsant a kürt. •A sátor ajtók és ablakok felcsa­pódtak, s a még álmosan hunyorgó pajtások mosakodni siettek. Néhány perc és a tábor lakói indulásra ké­szen álltak. Első utunk a Margitszigetre veze­tett. Sétálgattunk a szép szigeten, majd a kikötőbe siettünk. A Táncsics nevű hajóra szálltunk s ezzel tettük meg néhány órás kirándulásunkat. A hajóról gyönyörű kilátás tárult szemünk elé, nézegettük a szépen ívelő hidakat, a mellettünk elhúzó hajókat. A hajókirándulás után cirkuszba mentünk. Hogy a pajtásoknak meny­nyire tetszett a műsor, arról a vö- rösretapsolt tenyerek tanúskodnak. Este volt, mixe hazaértünk. Siet­tünk a vacsorázással, s azután fá­radtan pihenőre tértünk. Gáti Edit, Kaposvár, VII. osztály. LELKES MIKLÓS: NYÁRI ZÁPOR Hej, szaladtam, de hiábal Gyorsabb volt a zápor, ömlött is ám a nyakamba Méghozzá’ javából! Körülöttem a kalászok Fürge táncuk járták. Ezüstzölden csillogtak a Kukoricatáblák. Felhccske a nyári áldást Oly sebesen küldte! No, gondoltam ki lesz öntve Valamennyi ürge. Addig tartott csak a zápor. Míg én bőrig áztam, örültem, hogy nem kell Kapkodnom a lábam. Űtban a Balatonra Kaposvártól Fonyódig lassan múlik az idő, sok állomás, sok utas, \ a meleg is szédítő. De Fonyódon nagy öröm a szép kéklő Balaton, és ki tovább utazik, kitekint az ablakon Könnyű szellő fújdogál, gyors vitorlás integet, ezer szépség, ezer szín emeli a szíveket. S. Szabó Ibolya. Tudod-e hogy . .. ... a Holt-tenger vízének sótartal­ma 24 százalék. ... az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének legújabb statisztikája szerint mintegy hét millió vak ember él a világon. ... némely forróégövi halacskák egyik napról a máskra megváltoztat­ják neműket. ... hadászati célokra az arabok hasemaltak először puskaport. ... a Maláji-szigeteken a bennszü­löttek még ma is cölöpépítményeken laknak. ... egyes halak úgy ejtik zsákmá­nyul a rovarokat, hogy erős vízsu- ganat lövellnek rájuk. ... az angol parlament órája a vi­lágon a legnagyobb és legpontosabb középületi óra. Percmutatójának sú­lya 25 kg, hossza pedig 4 méter 20 cm. Fejtsd meg ! Vízszintes: 1. Nyári öröm (folytatás a nyíl irányában). 9. Mindig ellentéte. 10. Gyár. 11. Létezik. 12. Gyümölcsöt szed a fáról. 15. Félig kész ruha. 16. A-val női név. 18. Talál. 19. A. V. N. 20. Ba­latoni fürdőhely. 23. Betüfelesleggel, latinul Isten. 24. Az ősi ivóedény. 25. Üdülőhely. 27. Víz. 29. Indulás. 31. Rész­vénytársaság. 32. Két szó: 1. Egyesült Államok, 2. Kérdőszó. 35. ö. Á. 36. Rész­ben ráérnél. 38. összetartásban van. 39. I. N. N. Függőleges: 2. Becézett női név. 3. Felkiáltőszö. 4. Részben hallal. 5. Nem aludva. 6. Z. Ü. Z. 7. Mutatószó. 8. Gaz­dálkodásunk alapja. 13. Abbahagyja az eső az esést. 14. Hiteget. 17. Vissza: a társasgépkocsi. 19. A nagy. középeuró­pai folyó. 21. Ablakon lévő fatábla. 22. Régi időből származó. 26. Idegen szó­val riadó. 28. Vissza; csinos, ápolt. 30. Közeledik-e. 33. S. E. E. 34. Vajon szik­la? 37. Tegnap és holnap között. 39. Majdnem illik. Beküldendő: Vízszintes 1 és folytatá­sa. A beküldés határideje: augusztus 2. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Kellemes táborozást, somo­gyi pajtásoki Szorgalmas keresztrejtvény megfejté­séért magdicsérjük: Haris Teréz kisber­ki, Ilkei Ildikó kaposvári és Ősz Ágnes somogyaszalói pajtásokat. Könyvjutalmat nyert: Horváth Árpád Lengyeltóti. Görög Mária Somogytúr, Tengerdi Piroska Somogy aszaló. Tudósításáért az úttörőrovat könyv- jutalommal jutalmazza Novak Ferenc pogányszentpéteri és Bárány Gizella kaposvári pajtásokat. 1 2 3 4 V r~ G |6 7 8 A 4 iiiiii :::::: 10 V 11 iiiiii 12 13 14 ijjii; 15 16 17 :::::: 18 19 ijHsi 20 21 22 23 iiiii 24 25 26 Iiiiii 27 2» jsssej :::::: 29 30 31 32 33 34 35 36 A V 37 if:::; 38 ::::: 39 s L < / LÉGI-AUTÓBUSZOK A közeljövőben helikopterek köz­lekednek Moszkva és a vnukovói, va­lamint a maneznai repülőtér közpti. A légi-autóbuszok a városkörnyéki repülőterekről 8—9 perc alatt szál­lítják az utasokat a város központ­jába, Az utasszállító helikoptereken kívül postagépeket is beállítanak, amelyek a postát és a gyorsárukülde- ményeket a Moszkvában épülő úy főposta tetején rakják ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom