Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-25 / 174. szám

Szerda, 1956. július 25. SOMOGYI NÉPLAP 7 I népgazdaság fejlesztésével a népjélét emeléséért Támaszkodjunk jobban az üzemek kollektívájára (Folytatás az előző oldalról.) A gazdasági vezetés új módszeré­nek egyik közös, jellemvonása a szé­leskörű demokratizálás. Ez azt jelen­ti, hogy a gazdasági irányításban az ed­diginél sokkal nagyobb szerepet kell biztosítani a dolgozók kez­deményezéseinek, javaslatainak, sokkal inkább meg kell hallgatni és figyelembe kell venni mindazoknak a véleményét, akik szakértelmük, a nagy összefüggések vagy a konkrét helyi feladatok alapos ismerete révén gyakorlati segítséget nyújthatnak a Magy, közös célok megvalósításához. [Nagyobb mértékben kell támasz­kodni az üzemek kollektívájára. Eb­ben kezdeti lépést jelent az üzemek egy részének az ötéves terv kidolgo­zásába való bekapcsolása, de ebben az irányiban lényegesen tovább kell menni. Nagyobb szerepet kell biztosítani az üzem kollektívájának a gaz­dasági feladatok meghatározásá­nál. Fokozni kell a termelő vál­lalatok értékesítési tevékenysé­gét és a jelenleg túlnyomórészt az irányító szervek közt fennálló beszerzési és értékesítési kapcso­latok helyett fokozatosan a ter­melő és kereskedelmi, illetve felhasználó vállalatok közvetlen szerződéses kapcsolatát kell megvalósítani. Érdemibb tartalmat kell adni a ter­melési értekezleteknek és szervezet­tebben kell' hasznosítaná a dolgozók javaslatait. A gazdasági vezetés demokratizá­lása, a hatáskörök decentralizálása, az utasítások számának csökkentése, aiz anyagi érdekeltség következete­sebb érvényesítése minden szinten az önállóság és felelősség lényeges foko­zódásával jár együtt. Ez sok tekin­tetben új követelményeket támaszt a káderekkel szemben. A különböző munkaterületeken dolgozó elvtársa­ink hozzáértése ma összehasonlítha­tatlanul nagyobb, mint néhány évvel ezelőtt volt. Az új feladatok azért tűzhetek ki, mert a kommunista és a pártankívüli vezetők nagy többsége már megfelel az új követelmények­nek is. Nem szabad azonban lebecsülni azokat a nehézségeket, amelyek a vezetés módszerének megjavítása so­rán átmenetileg előállhatnak. A túl­ságosan központosított vezetés, a sok bürokratikus utasítás, a miunka fel­tételeinek részletes előírása sok veze­tőt rászoktatott arra, hogy mindent felülről kap, mindenre utasítást vár. Jobban meg kell becsülnünk a jövőben azokat, akik kezdemé­nyeznek, önállóan cselekszenek még akkor is, ha időnként ki- sebb-nagyobb hibákat követnek el. Ugyaniakkor keményen kell -biráN ni és ha ez nem segít, le kell válta­ni azokat a vezetőket, akik nem jut­nak. tovább az aktatoüiogatásináll, az utasítások mechanikus végrehajtásá­nál, akik nem vétenek ugyan egyet­len paragrafus, egyetlen jogszabály ellen sem, de nem is tesznek semmit, hogy a rájuk bízott munkát öntevé­kenyen előbbre vigyék. Összefoglalva: a gazdasági vezetés megjavítása, a gazdasági törvények helyesebb alkalmazása nemcsak a túlzott központosítás megszünteté­sét, a bürokratizmus csökkentését, a 'helyi kezdeményezés kifejlesztését követeli meg, hanem szükségessé te­szi a központi irányítás megerősíté­sét, az állami fegyelem megszilárdí­tását is. E feladatok együttes végre­hajtása teszi lehetővé, hogy népi de­mokratikus államiunk teljes mérték­ben betöltse a gazdaság vezetésében reá háruló feladatokat. Nagy feladatok várnak a kommunistákra A második ötéves terv megvalósí­tása jelentős mértékben a pártszerve­zetektől, a párttagoktól függ. Sikere azon múlik, hogy párttagjaink meg- érták-e és helyes következtetéseket vonnak-e le abból a megállapításiból, hogy a pártmunkában a gazdasági kérdéseket, a marxizmus—le- ninizmusnak a gazdasági oldalát kell ma előtérbe állítani. Ennek a megállapításnak nem szabad üres szóüiammá válnia, hanem döntő változást kel előidéznie a pártmunka módszereiben és stílusában. Párttagjainknak — és különösen a pártmunkásoknak — többet kell fog­lalkozniuk a gazdasági kérdésekkel, bizonyos mértékig saját munkaterüle- •tük gazdasági szakértőivé kel vál­niuk. A tanfolyamok és a levelező oktatás különböző formái elősegítik ezt, de a legfontosabb, hogy a párt­munkások napi munkájuk szer­ves részeként elemezzék a gaz­daságot, ismerjék meg megoldásra váró kér­déseit. Erre annál is inkább fel; keli hívni a fiigyeimet, mert még mindig sok az olyan párt funkcionárius, áki nem is­meri a rábízott munkaterület gazda­sági viszonyait, és emiatt vezetése legtöbbször nem jut tovább az általá­nos szólamoknál. Nem dolgozhat jól az az üzemi párttitkár, áki nem is­mert az üzem gyártmányait, előállí­tásúik technológiáját, az anyaggazdál­kodást, a bérezés rendjét, a vállalat pénzügyi kérdéseit stb. Ugyanígy nern végezhet jó munkát az a járási titkár, aki nem ismeri megfelelően, járása mezőgazdaságának sajátosságait, a növénytermelés összetételét, a fonto­sabb növények termésátlagát, a ha­szonállatok hozamait. Ismerj ük f meg alaposan a párt- és kormányhatározatokat A pártmunkásoknak azonban nem elég csak a tényleges helyzetet is­merniük, hanem szükséges, hogy he­lyes elgondolásaik legyenek a gazda­ság fellendítésére, az egyes gazdasági kérdések megoldáséra is. Ehhez, a helyzet ismeretén kívül mindenek­előtt elengedhetetlen, hogy a párt­munkások jól ismerjék a gaz­dasági kérdésekben hozott párt- és kormányhatározatokat és e 1 atározatok szellemében alakít­sák ki saját véleményüket. Ezt azért is kell hangsúlyozni, mert gyakran tapasztaljuk, hogy pártmun­kások azért alakítanak ki helytelen vétaményit egy-egy kérdésben, mert nem ismerik az ezekkel foglalkozó párt- és állami határozatokat. A pártmunkások egyik legfontosabb feladata, hogy megszervezzék a párt­ós kormányhatározatok vógréhajitá- sát, ez azonban üresi, tartalmatlan, úgynevezett »szervező munkává-« vá­lik, ha részletesen nem ismerik és nem értik meg ezeket a határozato­kat. Azt a tényt, hogy nem ismerik a gazdasági helyzetet, egyes pártmun­kások az utóbbi időben gyakran nagy sízavafckal és demagógiával igyekeznek palástolni. Ez ellen fel­tétlenül fel kell lépnünk. A dolgo­zók soraiból jövő kritikára — ikülö- nösien a pártszervek részéről elhang­zó bírálatra — a gazdasági kérdé­sekben is nagy szükség van, de arra kell törekedni, hogy ez konkrét, a helyzet ismeretén alapuló bírálat le­gyen. A helyi igazgatási szervek önálló­ságának megnövelése gazdasági kér­désiekben megköveteli, hogy a párt­munkások kezdeményezően lépjenek fék és ismerve a helyzetet, mindent elkövessenek a helyi lehetőségek fel- használására. A pártmunkások kez­deményező képessége a múlt idő­szakban is nagy segítséget adott a gazdaság fejlesztéséhez, pedig — őszintén meg kell1 mondanunk — ezt sok helyen gúzsba kötötte a túlzott központosítás. A pártírányitás nem jelenthet gyámkodást Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a pártszervek és a párt­szervezetek átvegyék az állami szer­vektől, a tanácsoktól, az üzemek igazgatóitól, a hivatalok vezetőitől az állami feladatok végrehajtását. Ez a veszély — az állami szervek feletti gyámkodás — a gazdasági kérdések­nek a 'pártmunkában történő előtérbe kerülésével megnő, és érvényesülése, ha nem szabnak neki gátat, ko­moly zavarokat okozna. A pártszervek és a pártszerveze­tek elsősorban azokon a kommunis­tákon keresztül érvényesítsék a párt­irányítást, akik állami, gazdasági funkciókban dolgoznak. Segítsék és bírálják munkájukat, neveljék őket, biztosítsák, hogy kommunista módra dolgozzanak. A pártszervek és a pártszerveze­tek támogassák azokat a kommu­nistákat és pártonkívülieket, akikben megvan a szilárdság és a képesség a gazdasági feladatok megoldására, segítsék fejlődésü­ket. A pártszervezetek a ítémegszerve- zetékben dolgozó kommunistákon keresztül használják fed: az ezen szervezettek által adott lehetőségeket a gazdasági feladatok megoldására. A tömegszervezetek segítségével segítsék kibontakoztatni és sok tekintetben új tartalommal meg­tölteni a szocialista munkaver­senyt, amelyet nem annyira a termelési tervek túlteljesítésére kell szervezni, mint inkább a mi­nőség megjavítására, az anyagta­karékosságra, az önköltség csök­kentésére. Ezek a célok nehezebben mérhetők, mint a normateljesítés számai, ezért a verseny szervezése a szakszerve­zetek részéről is nagyabb hozzáér­tést és alaposabb munkát követel. * * * A Központi Vezetőségnek az előző napirendi ponttal kapesolatcs hatá­rozata megteremti a párt egységes fellépéséhez szükséges politikai elő­feltételeket, a második ötéves terv pedig pártunk második programja lesz és helyesen egészíti ki a pánt előzőleg hozott nagy jelentőségű ha­tározatait. A pártszervezetek, a kommunis­ták, vállvetve minden becsületes pártonkívülli hazafival, kövessenek el mindent azért, hogy második öt­éves tervünk irányelvei hiánytala­nul megvalósuljanak, hogy nép­gazdaságunk — szoros együttműkö­désben a szocialista tábor többi or­szágával — egészségesen fejlődjék, hogy további jelentős sikereket ér­jünk el' a szocialista iparosításban', a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sében, s hogy mindezek eredménye­ként jelentősem növekedjék dolgo­zóink jóléte és erősödjék népi de­mokratikus országunk társadalmi rendje. Mit kell tudol a gabonaértékesítés! szerződésről Akinek 5 mázsán alul van gabonafeleslege Vasárnapi számunkban közöltük, mi a módja a kenyérgabona értékesítési szerződések megkötésének. Megír­tuk, hogy az értékesítési szerződés alapján átadandó gabonafelesleget a cséplőgéprész, a terménykölcsön, a gépállomási talajmnnkadíj, a beadá­si kötelezettség, a vetőmag- és ház­tartási szükséglet levonása után kell kiszámítani. Cikkünkbe egy öt má­zsán felüli gabonafelesleggel rendel­kező dolgozó paraszt példáját adtuk, amely szerint a gabonafelesleg 80 százalékára kell szerződést kötni. Mennyi gabonára kell szerződést kötni 5 mázsán aluli feleslegnél Többen azzal a kéréssel fordultak hozzánk, magyarázzuk meg, mi a te­endő akkor, ha egy dolgozó paraszt­nak gabonafeleslege nem éri el az öt mázsát. Ebben az esetben az öt má­zsán aluli és az egy mázsán felüli gabonafeleslegnél egy mázsa gabona visszamarad a termelőnek, a többire pedig értékesítési szerződést köt. E szerint pl. ha egy gazdának maradt 350 kg gabonafeleslege, ebből egy mázsát saját céljára visszatart, 250 kilóra pedig értékesítési szerződést köt. Egy mázsán aluli gabonafeles­legre nem kell szerződést kötni. Mi a gabonafelesleg ? Mint fentebb is írtak gabonafeles­leg (árugabona) alatt a cséplőgép rész, a terménykölcsön, gépállomá­si talajmnnkadíj, beadási kötelezett­0O000OOGO000000000O000000000000000000000O0OO00OO© ség, a vetőmag és a háztartási szük­séglet után megmaradó mennyiséget értjük. Bratás-csénlési GYORSHÍRADÓ Már kevés gabona áll lábon. Leg« többnyire csak azokon a táblákon, ahova még a kombájn nem jutott el. Sokhelyütt még 3—4 napi munkát igényel a lábonálló gabona a gépállo­másoktól. De a szemveszteség még így is sokkal kevesebb lesz, mintha ugyanazt a területet kézzel aratnák le. Sok függ tehát a kombájnősöktől, aratógépkezelőktől. Tőlük várjuk, hogy késedelem nélkül — de nem Legjobb kombájnvezetők: kapkodva — levágják, betakarítsák '■ még hátralévő kalászosokat. Ezt csak úgy tudják biztosítani, ha a gépek teljesítőképességét mindenütt maxi­málisan kihasználják, úgy mint Ba- latonszabadiban, Takács Gyula kom- bájnos, aki hétfőn 24 holdról, vagy Csurgón Bogdán József, aki 15 hold­ról takarította be az új termést. Gép- állomási dolgozók! Róluk vegyetek példát! t Kombájnos: Gépállomás Bet. tér.: Ifj. Vörös Ferenc Marcali 157 kh Miklós József Segesd 141,5 kh Istvánfi János Nagybajom 130 kh Takács Gyula Balatonkiliti 125 kh Neiczer Sándor Nagybajom 120 kh Legjobb aratógépkezelők: Krista Ferenc Karád 160 kh Tolnai István Darány 158 kh Czár István Mernye 152 kh Bunyevócz József Darány 152 kh ,! Szeic Pál Darány 147 kh t Elekes János Csokonyavisonta 147 kh Legjobb gépállomások: Gépállomás: 1 kombájnra jutó teljesítmény: Igazgató: 1. Segesdi 100,5 kh Wittmann József 2. Csurgói 93 kh Csöndör Lajos 3. Balatonkiliti 82,3 kh Illyés Sándor 1 aratógépre jutó teljesítmény. 4. Darány 126,2 kh Gadanecz György 5. Karádi 94,2 kh Pásztor János Legrosszabb gépállomások: 1 kombájnra i aratógépre jutó telj. 1. Tapsonyi 32,6 kh 2. Iharosberénvi 44 kh 3. Tabi ' 49,3 kh Legjobb cséplőgép vezetők: Felelős vezető: 1. Bizderi József 2. Bartók Géza 3. Laklia József Legjobb talajmunkás traktorosok a nyári tervhez viszonyítva Traktoros: Gépállomás: Kisignác János Csokonyavisonta 156,4 százalék Darány 133,3 százalék 53.9 kh 88 kh 63.9 kh Gépállomás: Kaposvár Balatonkiliti Csokonyavisonta Biró Géza Ülkei Béla Ferenczi József Elcsépelt téma*. 984 q 950 q 917 q Hamarics János Még egy cséplőgép elkelne községünkben Nagy József elvtárs, Szólód község tanácselnöke közölte szerkesztősé­günkkel, hogy Szólódon már pénte­ken befejezték az aratást, s két csép­lőgép megkezdte a gabona cséplését. Mindenki igyekszik a betafcarodásisal, á falu dolgozó parasztjaintak már több mint 60 százaléka behord ta ga­bonáját. Elkelne még egy cséplő­gép a községben, hogy minél előbb végezzenek a csópléssel, s megtart­sák Szódád élenjáró község hírét — fnandita. A falu dolgozó parasztjai nevében kéri, küldjenek még egy gépet, hisz a szomszéd községekben, ahol még nem takarodtak be, álinak a gépek, s egy-két napi segítségre is át lehetne küldeni gépeket. Egy gépet pedig szeretnék, ha a cséplés 'befejezéséig kapnának. Nincs szükségünk erre a kocsmára Megjelent a Pártélet legújabb száma A Pórtélét új, júliusi száma közli Wirth Ádám: A néptömegek és a sze­mélyiség történelmi szerepének mar­xista megvilágítása — propaganda- munka jorntos feladata és Csendes Károly: Néhány észrevétel káder- munkánk szektás vonásairól című cikk. Megjelent a folyóiraitbani Tardos Márton: A magyar nehézipar fejlesz­tése és a nemzetközi együttműködés, Ripp Géza: Agrárválság a tőkés vi­lággazdaságban, Gondos Ernő: A ki­váló munkások mozgalma — és a po­litikai munka, továbbá a Hazafias Népfronttal kapcsolatban Sántha Pál: A hazafias népfront-mozgalom né­hány kérdéséről, valamint Qnódv Miklós: Beolvadjon-e a TT1T a nép­frontba? című írása. A Pártélet »-Nemzetközi kérdésék« rovatában megjelent Kanessey Zol­tán: Számok és tények a népi demok­ratikus országok mezőgazdaságának fejlődéséről című cikke, továbbá A szocialista építés Jugoszláviában cí­mű cikk. A pártolót; napi kérdései között kapott helyet Kiss Dezső: Nem is olyan könnyű ... című írása, mely azokról a párttitkároferól szól, akiket a pórt nem függetlenített, továbbá Garai Vera: Az időszerű kérdések tanfolyamáról, Erdős: Magda: A gaz­dasági ismeretek tanfolyamainak szervezése a váci járásban, Jászai Ilona: A Magyar Acél kovácsműhe­lyében című cikke, Izsák Erika: Horni lettek a pártiskolát végzett várpalo­tai bányászok, valamint Fazekas Sándor: Termelőszövetkezetünk pári- csoportjénak munkájáról című írása. Az eddiginél is nagyabb helyet ka­pott a folyóirat új számiában a »Be­szélgetés az olvasókkal« című rovat. Itt jelent meg Máté György írása a közösségi életről, Kiss György hoz­zászólása a páriszerű vitáról, Rozs- nyai Máhályné és Vajda Sándor hoz­zászólása a Pártéletnek a nők egyen­jogúságáról szóló cikkéhez, valamint több érdekes levél és hozzászólás. M Nyolcvanegy cukorgyári dolgozó §§ levele a Megyei Tanács Keres­jH kedelmi Osztályához, a Béke H Szálló vezetőéhez és mindazok­ig hoz, akiket illet: g Kedves elvtársak! g Mi, ouikoRgyári dolgozóik itt la- H leunk a VöröShadsiereg úti cukor- Ü gyári házakban, Lakótelepünkön a §§ lakások közé beókeltan működik a Ü Vendéglátóipar: Vállalat 18-as szá­ll roú italboltja. E® a városszerte hír- H hedt kocsma állandóan a legnagyobb || duhajkodásefc színhelye. Ablakaink j= alátt részeg embereit dülöngélnek. r| (A legjobb eset, ha csak dülömigél- if mek.) Gyermekeink nap mint nap Ü trágár, ocsmány szavakat hallanak. || Nem egyszer nyomdafestéket nem II tűrő jeleneteknek tanúd. A vereke- Ü dés sem ritka. Május 13-án pl. há­lj rom verekedést, illetve késelést néz- H hettünk végig. Becsületes munkánk H után soha nem tudunk nyugodtan || pihenni. A kocsma zaja, a telepre H [behajtott kocsik, a helyiség előtt pöfékelő traktorok nem hagynak nyugodni bennünket. Ezt a kocsmát 25 évvel ezelőtt, még a tőkések helyezték ide, akik nem voltak figyelemmel ránk. Ma azonban jogosan várjuk el, hogy a ma kérésiünket méltányolják és ezt a kocsimét helyezzék el innen. Ezt a kérést már többször, több helyen is felvetettük, de még mindig nem in­tézték el. Mi a szórakctzást már ne D kocsmában, hanem az ÉDOSZ mű­velődési házában találjuk meg és találnánk meg, ha ott is nem zavar­nának állandóan bennünket az ittas emberek. A Béke Szálló hallani sem akar az üzlet elhelyezéséről, mert az igein forgalmas és jól jöve­delmez. Úgy véljük azonban, hogy a cukongyári munkások nyugalma, gyermekeink rendes, szolid légkör­ben való nevelése is van olyan fon­tos szempont, mint egy üzlet jöve­delmezősége! Nyolcvanegy aláírás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom